Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-10 / 108. szám

2 SZERDA, UH*. MÁJUS 1®. Elaknásították a VDK kikötőit! HÍPPÍk ÉS Ü tÖbhíCk (Folytatás az l. oldalról.) dött meg. Az aknák má­jus 11-én. saigoni Idő sze­rint 18.00 urakor automati­kusan működőképessé vál­nak. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kedden a Biztonsá­gi Tanács állandó tagjaival tanácskozott a vietnami konf­liktusról. Írásos nyilatkoza­tában az ENSZ főtitkára sú­ly nsnak nevezte a vietnami helyzetet. Willy Brandt kancellár kormánya kedden nyilatko­zatban Ismét kifejezte ag­godalmát a délkelet-ázsiai fejlemények miatt. A dán kormány szintén aggodalmának adott hangot a vietnami háború kiszélesí­tése miatt. Olof Palme svéd minisz­terelnök kedden figyelmezte­tett arra. hogy a vietnami háború további kiszélesítésé­re vonatkozó amerikai dön­tés harmadik világháború szélére sodorhatja az embe­riséget. Humphrey és McGovem szenátor, a demokrata párt elnökjelöltségének két esé­lyes várományosa hétfőn es­te elhatározta, hogy Nebras­ka államban felfüggeszti a választási hadjárattal kap­csolatos minden tevékenysé­gét. Mindketten úgy döntöt­tek, haladéktalanul vissza­utaznak Washingtonba, hogy a kongresszusban akciót készítsenek elő Ni­xon vietnami háborús po­litikája ellen. Több amerikai egyetemen spontán tiltakozó gyűléseket és tüntetéseket tartottak azt követően, hogy Nixon elnök bejelentette az észak-vietna­mi kikötök elaknásítását. A párizsi Vietnam-konfe­rencián részt vevő VDK-kül­döttség és a DIFK-delegáció szóvivője Nixon beszédéről nyilatkozva kijelentették: Nixon most az eddigi leg­nagyobb lépést tette meg a háború eszkalációjának út­ján. Élesen elítélték a Ni­xon-kormány e rendkívül sú­lyos háborús cselekedeteit. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa az Egyesült Ál­lamok budapesti nagykövet­Tovább húzódik az NSZK-ban a ratifikációs vita 0 Bonn (MTI) A várakozásokkal ellen­télben kedden mégsem tűz­ték a szövetségi gyűlés na­pirendjére második olvasás­ban a „keleti szerződéseket", és az is kérdésessé vált, hogy szerdán megtörtén­het-e egyáltalán a szavazás a ratifikálásról. A koalíciós és az ellenzé­ki pártok vezetői kedden délben több mint háromórás csúcstalálkozót tartottak, hogy a szövegező bizottság javasláta alapján megvi­tassák és jóváhagyják a parlament közös nyilatko­zattervezetét. A megbeszé­lésre meghívták Valentyin Falin szovjet nagykövetet, hogy tájékoztassák arról, milyen értelmezést kíván adni a Bundestag e nyilat­kozat keretében a „keleti szerződéseknek". Falin nagykövet — mi­után a tanácskozás résztve­vői elfogadták a tíz pont­ba foglalt nyilatkozatot — közölte, hogy tájékoztatja kormányát róla. Időközben Bonnban Is­meretessé vált, hogy a Szov­jetunió, mint érdekelt fél, tájékoztatta a szövetségi kormányt: nem ért egyet a szövegbe bekerült egyes tartalmi és formai elemek­kel. Nyugatnémet illetékes források szerint Falin nagy­követ este fel is kereste Ehmke szövetségi minisztert, a kancellári hivatal vezető­jét, és tudomására hozta kormányának észrevételeit. Kedden, a késő éjszakai órákban — röviddel azután, hogy Ehmke befejezte meg­beszélését Falin szovjet nagykövettel — a kancellári hivatalban összeültek a kor­mánykoalíció legfőbb veze­tői, hogy tanácskozzanak a „keleti szerződések" további sorsáról. Az olasz választások eredménye 0 Róma (MTI) lasztás végeredménye a kö­vetkező. Zárójelben az előző Az olasz képviselőházi vá- választások adatai: ségéhez küldött táviratában tiltakozott az amerikaiak vi­etnami agressziójának kiter­jesztése ellen. Kifejezi a magyar szerve­zett dolgozók mélységes felháborodását áz Egyesült Államok elnö­kének döntéséről, amely a Vietnami Demokratikus köz­társaság elleni bombázások felújításával és más intézke­déseivel kibővítette agresszi­ós cselekményeit és veszé­lyezteti a világ békéjét. Kedden már a kora reg­geli órákban amerikai gé­pek berepülését jelezték délkelet felől Hanoiban. Nyolc óra után pár perccel néhány kalózgép megközelí­tette a fővárost is, ezért ri­adót rendeltek el. Az amerikai légierő ked­den délután újabb támadást hajtott végre Észak-Vietnam­ellen — közölte az AFP. Hanoiban hangszórókon fi­gyelmeztették a lakosságot az előzetes légiriadóra, s közöl­ték, hogy az ellenséges re­pülőgépek a fővárostól 70 kilométerrel délkeletre tar­tózkodnak. A VNA hírügynökség je­lentette kedden, hogy ame­rikai hadihajók a nap folya­mán Haipiiong kikötő lakott ne­gyedeit lőtték. A népi fegyveres erők vi­szonozták a tüzet és lángba borítottak két amerikai rom­bolót. Egy saigoni katonai szóvi­vő kedd reggel bejelentette, hogy egybehangolt támadás indult a Kontum közelében lévő Le Khanh és Ben Het támaszpontok ellen. A Kon­tumtól 24 kilométerrel észak­nyugatra lévő Le Khanh kedden hajnalban a felsza­badító erők kezére került. A támaszpont életben maradt védői a környező dzsunge­lekbe menekültek. A hajnali órákra a kor­mánycsapatok számára kri­tikussá vált a helyzet a Kontum városát védő másik stratégiai fontosságú támasz­ponton, Ben Hetben i6. A népi erők páncélosokkal megerősített alakulatai be­hatoltak a támaszpont terü­letére és annak egy részét el is foglalták. Jelenleg a támaszpont központjában fo­lyik a harc. Ezzel megkezdődött Kon­tum ostroma. A felszabadító erők a haj­nali órákban tűz alá vették Pleiku városának repülőte­rét. Keddre virradó éjszaka új­ból támadás érte Kambod­zsa fővárosát. Phnom Fenht és annak repülőterét. Irta: E. Rosentahl 7 Unalmas! Ez nyuga­• ton rendkívül divatos szó. Néhány évvel ezelőtt Harlew Chapley, az ismert amerikai csillagász abba­hagyta a csillagok megfigye­lését, végigtekintett az Egyesült Államokon, és arra a következtetésre jutott, hogy a világ romlásnak in­dult. öt okot sorolt fel, amelyek alapján biztosra vehető, hogy közeledik a vi­lágvége. A harmadik helyen szerepel nála az unalom fo­galma. Róbert Nisbet, a kalifor­niai egyetem szociológia professzora, a Nyugat szo­ciális betegségei közül az első helyre az unalmat so­rolta. Állítása szerint az unalomból fakad a mai if­júság elégedetlensége, így a hippik és a baloldali láza­dók elégedetlensége is. Az unalom pedig — a kalifor­niai szociológus szerint — „valamennyi anyagi termé­szetű törekvés és kívánság teljes megvalósulásából szár­mazik". Más szóval Nisbet úgy vé­li, hogy az ifjúság megful­lad a zsírjában. Ez eléggé elterjedt vélemény. Alá­húzza az is, hogy sok fiú és lány valójában elveti a komfortot, és rendezetlen lelki életükért az autót, a jégszekrényt és a többi tiasznos dolgot hibáztatják. De hisz annak idején az angol géprombolók ls meg­győződéssel hangoztatták, hogy rendezetlen anyagi helyzetükért a gyárbeli szerszámgépek és berende­zések a felelősek. A feleségemmel bemen­tünk egy genfi készruha üz­letbe. A feleségem maxi­és midiruhákat próbált. A tulajdonos, egy távolról sem fiatal hölgy, lázasan sürgött­forgott körülöttünk. Mondtuk neki, hogy egyik darabja nem az igazi. Kér­tük, mutasson valami ke­vésbé „lábtörlőt", valami hétköznapit. Ügy látszik, megértette, hogy nem lesz üzlet, és kedve azon nyom­ban lelohadt. Fáradt hangon mondta: — Persze, megértem, hogy mindez butaság. A múlt szá­zad. Akkor csinosan jártak, napernyővel, most meg olyan esetlenül szuladgálnuk, autókat és robogókat vezet­nek. Nem praktikus ez a maxi. Egyébként, olvasták? Luganóban egy maxiruhás lány rálépett a mozgólép­csőre, a ruhája beszorult a mozgató lánc közé. A sze­gény kislány egy perc múl­va úgy állt ott, ahogy ma­mája világra hozta. Valóban elvetem az eset­ről a Svájci Távirati Iroda hírét, amelyet csaknem VH­lamennyi lap átvett. Sajnál­koztak az eset kapcsán, de egyik sem tartotta fontos­nak. hogy az új divat ké­nyelmetlen oldalairól beszél­jen. A tulajdonosnő viszont folytatta: — Mi üzlettulajdonosok, kijelentettük, hogy a maxi kényelmetlen, de nem hall­gatnak ránk. A divatot a szövetgyárosok és a drága szalonok csinálják. Egyéb­ként meg vagyok győződve, hogy ez nem tart soká, nemsokára megjelennek az újabb csodák. Hiszen a di­vat a kort tükrözi. Bolond idők — bolond divat. . Megcsendült az ajtó kis­harangja: A boltba egy 16 év körüli csinos kislány lé­pett. A tulajdonosnő ismét átalakult. — Készen van az angol maxikabátja. Csudás! A kis sapka pedig kész gyö­nyör! Néhány perc múlva nem fiatal kislány, hanem vala­milyen fiúra vagy Richelieu bíborosra nagyon hasonló szerzet állt előttünk. Elbű­völve nézegette magát a tü­körben. Nem bírtam tovább, és miközben Igyekeztem nem nézni a tulajdonosnőire, megkérdeztem: — Bocsásson meg, ez tet­szik önnek? A kislány összecsapta a kezét. — Hát hogyne. Hiszen ez csodálatos! — Divatos? — Divatos. — Nem áll jól önnek, még egy kicsit nőnie kelle­ne. — Tudom. De mit akar — hogy mindenki azt higy­gye, hogy nem telik a diva­tos öltözködésre? Ha egy­millió frankom lenne, abban járnék, amiben akarok. Megvette a kabátot is, a sapkát is. A nyugati divat értelmet­lenségei szembeszökőek. A boltok brilliánssal díszített fogkefét kínálnak, töltőtolla­ltat hőmérővel. Villamosfé­sűt, öngyújtóval egybeépít­ve. Konzervet macskák szá­mára stb. Akaratlanul is eszembe jut Mark Twain aforizmája arról, hogy a ci­vilizáció — olyan szükségle­ti cikkek szakadatlan ter­melése, amelyekre senkinek sincs szüksége. De ami a legérdekesebb, mindezt megveszik. És csep­pet sem azért, mert az em­berek nem tudnak mit kez­deni a pénzükkel. A szom­szédom narancs szinű Matu autócsodát vett. Nem álltam meg, és amikor találkoz­tunk, megkérdeztem, miért adta el vadonatúj Commo­dorját. — ön téved, mondta, ez az autó már 12 000 kilomé­tert futott. A napokban saját fülem­mel hallottam, hogy csapott feleségének botrányt amiatt, mert nyolcéves kisfiának ki­nőtt kabátja helyébe mási­kat, újat akart venni. — Tönkre akarsz tenni — ordította. A fogyasztás paradoxona) ezek, amelyeken egyaránt csodálkozik filozófus és szo­ciológus. De ha mindez csak értel­metlenség lenne. A baj az. hogy mindez átgondoltan történik. Ahogy a nyugatné­met Hans Freier professzor találóan megjegyezte, az ember Itt nem él, hanem él­tetik. Hozzá kell fűznöm, tu­dományos módszerek szerint manipulálják is. — „Minden oldalról rikító prospektusok és reklám vesz körül, amíg csak nem kö­pünk az egészre, és nem haladunk a legkisebb ellen­állás vonalán, megvásárolva mindazt, aminek megvásár­lására felszólítást kapunk, hogy egy kis nyugalmat is vásárolhassunk magunknak.'' Ezekkel a szavakkal vála­szolt egy angol fiatal a szo­ciológiai kérdőívére. A kér­dőívvel még Moszkvában ismerkedtem meg. őszintén szólva sehogy sem tudtam megérteni, hogyan késztet­hetik az embert valaminek a megvásárlására, amire nincs szüksége, vagy amit nem akar megvenni. Néhány Svájcban töltött év alatt, saját szememmel győződtem meg arról, hogy ez lehetsé­ges. (Folytatjuk.) millió •sáialék mandátum Kereszténydemokrata Párt 12,» 39,S <39,1) 297 (289) Olasz Kommunista Párt 9 27,2 (29.9) 179 (177) Szocialista Part 3,1 9,1 09,3) 91 \tl\ Szociáldemokrata Párt l.T 5,1 <- ) 29, \tl\ Liberális Párt 1,3 3,9 ( 5,9) 21 ( 31) Kepubllkánus Párt »,a 2.9 ( 2 > 19 ( •) Olasz Szociális Mozgalom (újfasiszták! 2.9 9,7 ( 3.9) 59 ( W Enrico Berllnguei', uz OKP főtitkára a szavazás eredmé­nyeinek ismertetése után u következőképpen t nyilatko­zott: „Az OKP mind abszo­lút szavazatokban, mind szá­zalékosan előretört 1988-hoz képest, és ez az eredmény annál is inkább értékes, mert rendkívül nehéz körül­mények kőzött értük el." A jövendő kormány eshe­tőségeit latolgatva Berlin­guer kijelentette, hogy a centrista elképzelések vere­séget szenvedtek. Az újfa­siszták szavazatnyeresége vi­szont fokozott éberségre inti az antifasiszta erőket — hangoztatta. Megmenekültek az utasok o Te] Aviv (AT. Reuter, AFP) Csaknem 24 órás, halálféle­lemben töltött várakozás utan végre szabadok annak a Sabena gépnek az utasul, amelyet hétfőn rabolt el négy palesztinai gerilla, út­ban' Tel Aviv felé. Mint je­lentettük. az utasAzállitó gép, fedélzetén csaknem 100 fő­nyi utassal és személyzettel, a Tel Aviv-t nemzetközi re­pülőtér egyik kifutópályáján vesztegelt, elrablót pedig az­zal fenyegetőztek, hogy a gé­pet és a rajta tartózkodókat a levegőbe röpítik, ha az iz­raeli hatóságok nem teljesí­tik követeléseiket, vagyis nem bocsátanak szabadon 100, Izraelben fogva tartott arab gerillát. Az alkudozások egész éj­szaka és kedd délelőtt ts tartottak. Tegnap délután fehér ke­zeslábasba öltözött szerelők — valójában ejtőernyősök — felmásztak a gép szárnyaira, benyomták a vészkijáratokat, és rövid tűzharc után, mely­ben három gerillát megöltek, a negyediket pedig megsebe­sítették, közölték az Irányí­tótoronnyal, hogy „ural a gépnek". Az utasok és a személyzet közül senki sem sérüli meg. i Valaha romantikus, nagy kaland­nak képzeltük a forradalmat Afféle modern huszárrohamnak, egyetlen, hatalmas erömegf eszítésnek. robba­násnak. „Holnapra megforgatjuk a/, egész világot" — ezt nemcsak éne­keltük és hittük: így is cseleked­tünk. Aztán egyszeresek ott álltunk az uj világ kapujában. A robbanás meg­történt, a huszárroham sikerült. Mi­énk lett a hatalom. Mint lehetőség ezzel nyilván közelebb Jött hozzánk n szocializmus, de mint aktuális vn lóság még nagyon távolinak látszott. Az Igazi feladat, az új gazdaság, az Új társadalom, az új kultúra, az egész új világ felépítése még előttünk állt. Kiderült, egyszerre, „holnapra" nem lehet megforgatni a világot. Ahhoz nagyon sok idő, egy egész történelmi korszak kell. Hozzáláttunk hát az építéshez. Ez persze csak eszmeileg elgondolva volt építés, részben és nagymértékben rombolás volt, egy olyan valóságnál a szétrombolása, amely akim", szinte teljesen sértetlenül állt előt­tünk, és természetesen esze ágában sem volt a néphatalom kivívása után önként feladni pozícióit. Ez a rom­bolás változtatás volt. a régi gazda­ság. társadalom és kultúra viszonyai­nak állandó és szüntelen változtatása. A gondolat, hogy a forradalom egyenlő a változással, ha nem is eb­ben az időszakban született, de nyil­ván ekkor erősödött, szilárdult meg. és vált egy egész nép hitévé. Akt a változást, az újat ellenezte, magával a forradalommal került szembe — így gondolkodtunk, és akkor, tud­juk, ez szükségszerűen volt így. Nem •végezhettünk másképp a régivel. Egy idő után aztán a hatalom mel­lé a miénk lett a gazdaság és töb­bet termelt, mint a régi. Miénk lett a kultúra is, és messzi földek cso­dálták eredményeinket. Tényleg meg­forgattuk a világot: minden megvál­tozott. Csak egyvalami nem változott: az újat akarás szenvedélye és elszántsá­ga. Teremtettünk valamit, ami job­ban, eredményesebben működött, mint a régi. De még töbebt akartunk és újra és újra változtattunk. Valami­kor azt hittük, csak egyszer kell meg­forgatnunk a világot. Aztán kiderült, forgatnunk kell továbbra is szüntele­nül, állandóan. Aki újat akart, mást akart, mint ami addig volt, azt jó forradalmárnak tekintettük. sajnos, gyakran függetlenül valamitől, még­hozzá nem is jelentéktelen valamitől, hanem a dolgok, a szocializmus, a forradalom lényegétől. Kiderült ugyanis közben, hogy jó egynéhány változtatás nem talált célba, nem előre vitt, hanem hátra, vagy egyhelyben topogósra kárhozta­tott-kényszerített. A kudarcokból azonban nem támadtak kétségeink. Jellemző módon nem azt a tanulsá­got szűrtük le. hogy magát a mód­szert kellene felülvizsgálnunk, amely a forradalmat állandó változásoknak tekinti, hanem u tévedéseket elszige­telt hibáknak könyvelve el, újabb ós újubb változásokat dolgoztunk kt. Maga a módszer érintetlen maradt. Kudarcok azonban ismétélten újra és újra jelentkeztek, de ezek — megint csak nagyon Jellemző módon — nem csökkentették, hanem növelték a vál. lozasok számát, és hihetetlen mérték­ben felgyorsították tempójukat. A görcsös változtatások hibákat szültek, a hibák viszont újabb változtatáso­kat: így erősödött, terjedt a folyamat. Példákat talán nem Is kell ez ügy­ben ismertetnünk. Mégis, a szemléle­tesség kedvéért egyet hadd említ­sünk, a mai napig is a szüntelen változás, az állandó vibrálás állapo­túban élő iskoláét. Több mint tíz esz­tendeje annak, hogy bevezettük a politechnikai oktatást — hogy a na­gyon sok változás közül csak erre az egyre hivatkozzunk. Néhány év után be kellett vallanunk, elterjesztése té­vedés volt. Mi okozta a kudarcot? A változtatások szüntelen elültetése közber. elfeledkeztünk a lényegről, a/ eredményről.

Next

/
Thumbnails
Contents