Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-25 / 121. szám

CSÜTÖRTÖK. 1972. MÁJUS 25. 3 Ifku Pál Franciaországba utazott Ilku Pál művelődésügyi miniszter — Chaban Delmas francia miniszterelnök, Bor­deaux főpolgármestere meg­hívására szerdán Franciaor­szágba utazott. Részt vesz a Bordeaux-ban megrendezen­dő, „A budapesti Szépművé­szeti Múzeum kincsei" című kiállítás megnyitásán, amely a bordeaux-i fesztivál kere­tében kerül sorra. Ilku Pál búcsúztatására a Keleti pályaudvaron meg­jelent dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter el­ső helyettese és Gerard Amanrich, a Francia Köz­társaság budapesti nagykö­vete. (MTI) Belpolitikai újságírók látogattak Szegedre Tájékoztató a megyei pártbizottságon A Magyar Újságírók Or­szágos Szövetsége belpoliti­kai szakosztályának rendezé­sében tegnap, szerdán, két napra Csongrád megyébe lá­togatott a hazai lapok bel­politikai rovata munkatár­sainak népes csoportja. A vendégeket délelőtt a megyei pártbizottságon Győri Imre, az MSZMP KB tagja, a Csongrád megyei pártbizott­ság első titkára és dr. Ko­mócsin Mihály, a megyei tanács elnöke fogadta. Tájé­koztatták az újságírókat a megye politikai, gazdasági és kulturális életéről, s vála­szoltak feltett kérdéseikre. A belpolitikai újságírók tegnap felkeresték a szalá­migyárat, majd megismer­kedtek a szegedi olajmezó­vel is. Este az újságíróklub­ban találkoztak a város ve­zetőivel. Dr. Ozvald Imre, a városi pártbizottság titkára és Papp Gyula, a tanács el­nökhelyettese ismertette Sze­gednek az ország és a megye kulturális életében betöltött szerepét, a város fejleszté­sének legfontosabb kérdé­seit. Ma, csütörtökön előbb Mó­rahalomra, majd Hódmező­vásárhelyre látogatnak. Hód­mezővásárhelyen a művész­telepet, a majolikagyárat és az állami gazdaságot keresik fel. A kétnapos látogatás idején dr. Ágoston József, a megyei pártbizottság titkára kalauzolja a vendégeket. n turkui küldöttség Tarjánnal ismerkedett Ma utaznak el Szegedről a finn vendégek A Turku—Szeged barátsá­gi napokon városunkban tar­tózkodó finn küldöttség teg­nap gazdag programot bo­nyolított le. Délelőtt a váro­si tanácsiházán Papp Gyula elnökhelyettes fogadta a Váinö J. Leino polgármester vezette turkui delegációt, Kovács József, a városi ta­nács művelődésügyi osztá­lyának vezetője a szegedi is­kolákról, az oktató-nevelő munkáról, a város kulturális életéről, dr. Dudás Béla fő­orvos, az egészségügyi osz­tály vezetője a betegellátás­ról és szakemberképzésről adott tájékoztatót. A finn vendégek Tarján városrészbe látogattak, ahol az új, gyönyörűen berende­zett bölcsődében dr. Szige­thy Kálmánné vezetőnő, az óvodában Gyuris Istvánné helyettes vezető, az iskolá­ban Kirschner József igaz­gató kalauzolta őket. Pataki Gábor, a Beruházási Válla­lat igazgatója egy átadás előtti épület néhány lakását is megmutatta a küldöttség tagjainak. A turkui delegá­ció délután a Felszabadulás Termelőszövetkezetbe rán­dult ki, ma pedig elutazik Szegedről országjárásra. Elő­ször a Balatonhoz tartanak, hét végén Budapesten tar­tózkodnak, s vasárnap indul­nak haza, Finnországba. A 40 tagú turistacsoport szintén vasárnap indul visz­sza, addig azonban zömmel szegedi programot bonyolít le. Tegnap meglátogatták a Tömörkény gimnáziumot és művészeti szakközépiskolát, a Paprikafeldolgozó Vállala­tot és az Április 4. Cipő­ipari Ktsz-t, délután Tarján városrészt, ma pedig az új­szegedi Tiszagyöngye étte­remben szövetkezetpolitikai tájékoztatón, este Mihályte­leken baráti találkozón vesz­nek részt az Űj Élet Tsz tagjaival. A tervek között szombaton családlátogatások is szerepelnek Szentesen, Röszkén, Balástyán. A barátsági napok ren­dezvényei során tegnap dél­után Hofgesang Péter, a városi népfrontbizottság tit­kára nyitotta meg a turkui gyermekrajz-kiállítást. A tarjáni általános iskola föld­szinti folyosóján 95 rajzot helyeztek el, 7—19 éves gye­rekek, tanulók munkáit. A gazdag anyag érdekessége, hogy Turkuban a diákok nem rögzített tanterv szerint tanulnak rajzot az iskolák­ban, hanem szabad foglal­kozásként. Részlet a turkui gyermekrajz-kiállításról És mind az öt Kolompá­ré. Nagy szó ez: öt cigány­ház Dorozsmán! Ha mindenáron idillikus egyértelműségbe akarnám kifuttatni ezt az írást, a ke­resztnevek közül legalább egyet le kellene tagadnom. Nyilvános verekedés miatt rendőrségi kosztra vittek va­lakit az új lakók közül is. Az igazat és a jót együtt szeretném most leírni, áll­janak a nevek ilyen körül­mények között is sorban: Házat építtetett magának a dorozsmai putrilakó cigá­nyok közül Kolompár Or­bán, Menyhért, Antal, Já­nosné és Mátyás. Aki szere­ti a statisztikai adatokat, annak mondom, hogy az el­ső családban egyelőre tíz a gyerek, a másodikban ket­tő, a harmadikban hét, Ko­lompár Jánosné négy gye­rekével költözött az új fö­dél alá, Mátyáséknál pedig négyet tartanak nyilván az anyakönyvek. HARAPÓFOGÓ Hon­nan jöt­tek? Sár­ból. A tanácstitkár fogal­mazása szerint szociális kö­rülményeknek meg nem fe­lelő helyről, a putriból. A szélső ház egyik gyereke gu­nyorosan így mondja: a Bú­zavirágból. A putriból. Egyre kínosabban szorul be a dorozsmai cigánytelep. Egyik oldalról a téesz hét­nyelven beszélő tehénistállói látszanak ide, a másikon a magát MEZÖGÉP-táblával megnevező vállalat sok szép gépet mutogató- és őrzőtele­pe. De mintha a szabad ter­mészetet kínáló harmadik oldal is nyomná összefelé. Olyan szépen, pontosan, szakszerűen megművelt táb­lák látszanak beszédes jele­ként a gondos igyekezetnek, hogy a telep, mindenestől, ahogy van — esetlegességé­vel és törvényszerűségével — belekerült a mai világ harapófogójába. Merre vihet innen az út? Csak ki a putriból! Negy­venhét putrit 49 család, há­romszázhét embere lakott mostanáig. Elesett emberek? Az elesettségbe beleszületett emberek ezek. Az irgalmas szamaritánus itt nem sokra menne. Gyűjt­hetnénk hétszámra a segé­lyeket, az alamizsnát, csak percre szóló segítség lenne néhol. Csodaszer csak egy van: rendszerés, megbízha­tó munka, és a keresetet megtartó szándék. Azért jöttem én ennek az öt háznak a tájára, mert nem ajándékház egyik sem. Kinyújtottuk ugyan a ke­zünket, de mindenki maga húzza ki magát a sárból. A kinyújtott segítő kéz­ben 65 ezer forintos, 30 évig aprózható tisztességes hitel, 19 ezer forint állami támo­gatás, majdnem ingyen adott porta, kéznél levő építőbri­gád, máris vizet adó ártézi kút, és nemsokára elkészülő járda van. A megkapaszko­dó kézben lennie kell leg­alább egyéves rendszeres munkát, igazoló írásnak, és 9 ezer 500 forint azonnal ki­fizetendő pénznek. Az eddi­gi életmódból ezzel a két tényezővel csak az öt Ko­lompár család tudott kilép­vel a lottó se jár gyakrab­ban ide se, mint máshová, biztosra vehető, hogy nem is lesz. Ezzel a lépéssel vég­eredményben le is lőttük a következő lépéseket. Furcsán jönne ki, hogy eddig örvendeztem a nem ajándékháznak, és most el­kezdenék valamilyen állami pénzből mégis koldulni, ti­zenkilenc ezer forintot. Nem ezt akarom. Latolgatjuk a tanácstitkárral, mi jöhetne szóba, épkézláb megoldás­ként. Vagy az adható köl­csön összegét kellene meg­emelni, vagy a munkahely nyújthatna kisegítő támoga­tást anyagban, munkában vagy pénzben. Mint bárme­lyik más dolgozójának ad­hatna. aki vállalja, hogy mondjuk 10 évig megszakí­tás nélkül megmarad ugyan­azon a munkahelyen. Egy ilyen szerződéssel két jó nagy legyet ütnénk egycsa­pásra. A csalóka vándorlás helyett egyhelyben dolgozás — nagy szó. Szóba jön az is, hogy a tanácsnál kellene valamilyen megfelelő ala­pot képezni a közvetlen in­duláshoz. TÉVÉ IS LESZ LELŐTTÜK A TOVÁBB­LÉPÉST? kölcsi plusz vállalása is kell, hogy legyen. Más szóval: a hármas jelszó mindhárorrl ágát érvényesítsék a szo­cialista cím elnyerésére törekvők. S vállaljanak bár kötelezettségeket a fegyelem megszilárdítására, a gazdál­kodási hibák megszüntetésére, a mi­nőség javítására, a szakmai tudás gyarapítására, mindenütt tartsák szem előtt: egy szocialista brigádtagnak mindazt kell adnia, ami képességei­ből, emberségéből telik. Hatványo­zottabban: a legtöbbet. Az eredményeknél nagyobbak a le­hetőségek. Nagykorúságot várhatunk a kezdeményezésekben, a korszerűbb, újszerűbb módszerek keresésében a szocialista brigádoktól — az eddigi sikerek alapján is. De eljött a nagy­korúság ideje sok egyébben is. Pél­dául a brigádon belüli igazságos „munkaelosztásban". A brigádok vál­lalásai nagyrészt kollektív felajánlá­sok; azt viszont sok helyütt nem le-, het könnyen megállapítani: egyes brigádtagok mit tettek a közös sike­rért. A brigádon belül akadhatnak kiemelkedően termelők, akik a_ ma­gas mennyiséget s a jó minőséget együtt adva, nagyban javítják az át­lagot, míg vannak, akik inkább ron­tanak rajta. De az összeredménv: a brigád teljesítette vállalását. Ilyen összemosódásoknál az egyéni felelős­seg mosódik el; eppen ezért célszerű és szükséges, hogy a brigádokban mindenütt megtalálják az egyéni és közös vállalások egyensúlyát, hogy ne csak néhány ember „vigye" a kollek­tívát, de ki-ki vállvetve törekedjen a jobbra és a többre. S persze nem­csak a termelés, de a tanulás, a szo­cialista módon élés vonatkozásában is. A munkások és a műszakiak együtt­működésére számos jó példát tudunk: műszaki szocialista brigádok és fizi­kai dolgozók brigádjai jó néhány sze­gedi üzemben is megtalálták már az összekötő szálakat, egymáshoz fordul­nak segítségért, tanácsért, együtt ol­danak meg feladatokat. Az ilyen együttműködésre egyre inkább szük­ség van. Azért is, mert a munkás­műszaki jó kapcsolatok egyben már a vezető és beosztott jó viszonyát is aiakítják-formálják. S utat mutatnak az olyan komplex versenyformák felé. melyekben a kétkezi dolgozók és a vezetők, középszintű irányítók közös erőfeszítései együtt gyümölcsöznek. A Dolgozz hibátlanul! munkarendszerre gondolunk itt. amelynek igazi sikerre vivője — mint már néhány hazai példán láttuk — a szocialista brigád­mozgalom lehet; ez a mozgalom ugyanis tömegbázist jelenthet a hiba­mentes munkára való, átfogó törek­véseknek. A gazdasági vezetők és a szocia­lista brigádmozgalom viszonyában is előbbre kell lépni. Ez — mint már sokszor bebizonyosodott — alapjában véve az üzemi demokrácia kérdése is. „A verseny munkahelyi mozga­lom, amelynek súlypontja a terme­lés — olvashatjuk a kormányhatáro­zatban —, egyben fontos politikai té­nyező is, a munkához, a társadalom­hoz való szocialista viszony megnyil­vánulása." A vezetés felelőssége ezért is nyilvánvaló, s ezt a határozat még­inkább hangsúlyozza. Mert a vállalati tervek és a munkaversenycélok meg­vitatásához. jóváhagyásához a veze­tésnek kell iehetőséget biztosítani a dolgozók, brigádok tevékeny közre­működésére. Mert a kezdeményezé­sekhez, a teljesítéshez szükségesek bi­zonyos feltételek, amiket a vezető­nek kell megteremteni. Még sorol­hatnánk hosszabban is, szólhatnánk arról is, hogy eleddig némelyik ve­zető, művezető bizony enyhe közöm­bösséggel nézte a munkaversenyt, ezt a mozgalmat, ami pedig közös célo­kért indult. A lényeg: helyenként, szemléletet váltva, a vezetés hozzá­állásával is nagykorúsítani kell a bri­gádmozgalmat. Eredmények, sikerek igazolják: a nagykorúság ideje eljött, most már — egész társadalmunk javára — élni kell e nagyszerű mozgalom sok-sok lehetőségével. SIMÁI MIHÁLY Biztató jel, hogy nap­közben az öt házban csak két föl­nőttet lehet találni. A tíz­gyerekes családanyát, és a putriból nappali gyerekpász­tornak följáró nagymamát. A többiek dolgoznak. A tanácsházán azt mond­ták, a munka belépőjegy is a házépítéshez, de velejáró­ja is marad az igazi „há­zas" életnek. A kölcsönt ki kell fizetni, a családot az új körülmények között más­képpen kell eltartani, dol­gozni muszáj. Az itteniek közül ketten vannak csak. akik negyedik éve járnak munkára, a többiek hosz­szabb ideje naponkénti ke­nyérkeresők. Ugyan mit szólhatnak a lentiek az új házakhoz? — Irigylik. Jönnének ők is. Sokan jönnének. Nevel­tek malacot, eladták, össze­rakták a pénzt. Ebből a „sokból" a tanács­nál csak háromról tudnak, aki jönne. De időközben akadályok támadtak itt is. Az történt, hogy a 19 ezer forintos szociális támogatás megszűnt. Aki idén akar be­levágni a hasonló építkezés­be, annak majdnem 30 ezer forint induló tőkére lenne szüksége. — Ennyi pedig egyetlen putriban sincs. Mi­Egy­két hó­nap az új ház­ban — ettől még ne vár­junk csodát. De Orbánéknál láttam, ide tudtam csak be­nézni, hogy szépen fölvetett ágy is van, rádió is várja a villanyt, és tévét is akarnak venni. Van család, ahol már meg is vették. A villanyt mindenesetre nagyon vár­ják. Ezzel természetesen az el­ső lépcsőn járunk csak. Most kellene a fölvilágosító, okos szó iskolában és ott­hon, most kellene igazán a végigjárt iskola. Mert az új ház udvarán két portán is fölépült a régi putri is. és azt is lakják. Közönséges nyári konyha az, nagyon­nagyon szegényes putri­szinten. Vagy: legföljebb másfél évet tévedek, ha azt mondom, hogy a csecsszopó, anyja mellét elhagyván, már parazsas, füstös ciga­rettát szí. Nem tudtam azt se eldönteni, gyerek van több a ház körül, vagy ku­tya. Senkit nem akarok sér­teni vele, de kutyatartás­ban elérték a modern vá­roslakó színvonalat. — Ügy van az, kérem szé­pen, hogy a cigány szereti a gyereket, a gyerek meg sze­reti a kutyát. Idejönnek. Erőlködve megtette öt család az első lépést. Most érdemlik a segítséget. Horváth Dezső Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Ivan Vaszil­jevics Tutarinov vezérezre­desnek, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegy­veres erői főparancsnoka ma­gyarországi képviselőjének, a magyar—szovjet fegyverba­rátság elmélyítése és a Ma­gyar Néphadsereg fejlesztése érdekében kifejtett tevé­kenysége elismeréséül, ha­zánkból történő végleges ha­zatérése alkalmából a Ma­gyar Népköztársaság Zászló­rendje l-es fokozata kitün­tetést adományozta. A ki­tüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át l

Next

/
Thumbnails
Contents