Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-24 / 120. szám

SZERDA, 1972. MÁJUS 24. Látogatásának negyedik napján, tegnap délelőtt a Szegeden tartózkodó turkui küldöttség a két szegedi egyetem munkájával ismerkedett. A Váinö J. Leino polgármester vezette delegációt a József Attila Tudományegyetem Dugonics téri épületének rektori tanácstermében a szegedi egyetemek több vezetője fogadta. Részt vett a találkozón Popp Gyula, a városi tanács elnökhelyettese is. A tudományegyetem munkáját dr. Márta Ferenc rektor ismertette. Egyebek közt beszélt az ötvenesztendős szegedi egyetemi oktatás történetéről, a magyar felsőoktatás rendszeréről, majd a tudományegyetem és a turkui egyetem fejlődő kapcsolatairól. Dr. Tóth Károly, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora a magyar orvosképzés helyzetét vázolta, s beszélt turkui élményeiről, az ottani fogászati Váinö 3. Leino polgármester Pertti Vali akar i információs igazgató Olli Roíha városi képviselő Kiillervo Lappi városi képviselő Kalevi Salo technikus Oiva Ruusunen kőműves klinikán tett látogatásáról is. Elmondotta többek között, hogy a finn testvérváros fogászati klinikája az egyik legszebb és legjobban felszerelt klinika az egész világon. A rövid tájékoztatók után a küldöttség tagjai kérdéseket tettek fel, főképpen a hallgatók életéről és munkájáról. A Turku—Szeged barátsági napok jelentős eseményeként tegnap délben a finn testvérvárosból 40 tagú turistacsoport érkezett Szegedre. A vendégek délután városnézésen vettek részt, majd este a Hazafias Népfront városi bizottságának székházában találkoztak a városi elnökség tagjaival. Finn barátainkat Hofgesang Péter, a népfront városi bizottságának titkára köszöntötte, majd dr. Ábrahám Antalné, a városi bizottság alelnöke, a Szegedi Konzervgyár igazgatója rövid beszédben méltatta a két nép barátságát, a Turku és Szeged fejlődő kapcsolatainak jelentőségét, és kellemes szegedi tartózkodást kívánt a csoport tagjainak. Kalevi Perho, a turistacsoport tagja, a Finn—Magyar Társaság turkui elnöke válaszolt az üdvözlésekre. Köszönetet mondott a szívélyes fogadtatásért, és hangoztatta, hogy ez a látogatás az erőteljesebb kapcsolatok kezdete. A barátsági napok programja ma o tarjáni iskolában rendezett turkui gyermekrajz-kiállítással folytatódik. A kiállítás délután négy órakor nyílik meg. Régi ruhák gyógyítója Az Iparművészeti Múzeum centenáriumi kiállításán, ez év őszén mutatják be az Eszterházyak birtokából nemrég megkerült gyönyörű támlás-karfás széket, melyet ezekben a hetekben három restaurátor orvosol. Egyikük a szék farészeit, másikuk a háttámlát és a lábakat borító ezüstlemezt restaurálja, az ülőkárpitot pedig T. Knotik Márta, a szegedi Móra Ferenc Múzeum textilrestaurátora varázsolja újjá. A megrongálódott borsó bársonyhuzat és az ezüstszállal hímzett motívumok várnak újjászületésre. A restauráláshoz ballonszálra van szükség. Sajnos, erre a célra a mostani műszálas ballonok nem alkalmasak, nem lehet festeni őket. T. Knotik Márta az ötvenes évek legendás fakózöld ballonkabátjait kereste piacokon és vásárokon, a díszítő motívumok alátétének pedig egyik kollégája felajánlotta divatjamúlt filcicalapját. De ezeket a műhelytitkokat nem fogják tudni az Iparművészeti Múzeum kiállításának látogatói, ha megállnak az Eszterházy-szék előtt. FEHÉR HOLLÓ A turkui küldöttség az egyetemen. Jobbról balra: dr. Tóth Károly. dr. Márta Ferenc, Váinö J. Leino és dr. Hajdú Péter egyetemi tanár Károlyné ftlTételel A turkui turisták egy csoportja a Hungáriában A laikusok. a kívülállók számára a textilrestaurálás is az egzotikus foglalkozások közé tartozik. Különleges, nem mindennapi munkának vélik sokan. Pedig, ahogy T. Knotik Márta vallja, sok szorgalmat. elmélyülést és alázatot követelő foglalkozás ez. Munkahelyén, a múzeum egyik hatalmas termének két szekrény közötti birodalmában vasalódeszka, kígyózó centiméter, az ablak alatt keretre feszített hímzés, könyvek és fényképek, pihenő varrógép — egy szakma kellékei. — Mindent meg kell mentenünk. amire lehetőség van. Mikor jó a restaurátormunkája? Akitor, ha megkérdezik tőié: mit csináltál ezen? De mire eddig eljut az ember, sok álmatlan éjszaka gyűlik fel mögötte. Ha kapok egy megbízást, bármenynyire is sürgős legyen az, meg kell érlelnem magamban. Megtervezem a munka technikai lebonyolításának sorrendjét, megkeresem a leghatásosabb módszereket. Minden feladat más és más megoldást kíván. Nincs sablon, minden egyes darabnak saját törvényei vannak. Ezért izgalmas és ezért szép ez a munka. Sajnos, napjainkban a múzeumi gyakorlat kissé elhanyagolja az anyagmegmentést. Nincsenek megfelelő anyagaink, hiányosak a felszerelések és az utánpótlás biztosítása is megoldásért sürget. T. Knotik Mária 1954-ben szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskola textilrestaurátor szakán ötödmagával. Ilyen szakembereket se azelőtt, se azóta nem képeztek Magyarországon. Ma mindössze ketten foglalkoznak textilrestaurálással, egykori főiskolai tanára és ő, a „fehér holló". — Legalább tíz év kell ahhoz, hogy az ember biztos kézzel nyúljon az anyaghoz, amíg elsajátítja a legkülönbözőbb műveleteket, a ruhafestéstől a szálmeghatározásig, az anyagtisztítástól a szőttesrestaurálásig, a gyűjtőmunkától a tudományos feldolgozásig. Ennyi időre van szükség, hogy az ember alkotó módon tudjon eleget tenni a feladatoknak. ta újjá az egri érsek vecsernyepalástját. Híres ruhadarab, egykor Mária Terézia koronázási ruhája volt. ö ajándékozta az egri érsekségnek, s belőle készítették a vecsernyepalástot. Az évszázadok a híres-neves ruhadarabot sem kímélték. A íoszló, megrongálódott, de gyönyörű mintázatú, gazdagon díszített, hatalmas és súlyos palástot sok-sok heti türelmet, szorgalmat igénylő és szemet rontó munkával restaurálta. Mutatja a fényképen: a palást restaurálás előtt és után. A művészi alazat, a leleményesség, a pontosság, az azonosulás példája. Hozzá küldik az ország múzeumai a legértékesebb restaurálásra szoruló textíliákat. Nemrég a veszprémi múzeum 19. század eleji, foszló-málló zászlóit restaurálta. Habár egy tipusú munkákkal állt szemben, mégis minden egyes lobogó különleges. komplikált és egyedi feladat elé állította. Ismét fényképeket keres elő. A pécsváradi tűzoltóegylet rongyos zászlóját és a restaurált darabot. Jubileumi ünnepségükre ifjíttatták meg lobogójukat a pécsváradi tűzoltók. SZEGEDI VISELETEK MARADVÁNYOKTÓL AZ ÉRSEKI PALÁSTIG fejlettebb országokicai nem versenyezhetünk a számítógépprogramban, az viszont örömmel tölthet el bennünket. hogy részfeladatokban, egyegy tudományos ösvényen mi is mellettük járunk. Szinkronban a korral. Magyarország részére a Szovjetunió MINSZK—32 elektronikus számító, lyukkártyás és más számológépeket exportál, mi viszont a kis „kézi" számítógépeket küldjük cserébe, valamint más elektronikus részegységeket. A MOM. a GAMMA, a MEDICOR, és újabban a hódmezővásárhelyi METRIPOND. valóban világszinvonalú műszerei kibírják az összehasonlítást a SIEMENS-, a BECQERELeég azonos rendeltetésű eszközeivel. És ennek nem csupán presztízsjelentősége van, hiszen a megegyező színvonal, a technikai, technológiai érettség alapján jöhet létre a nemzetek közötti együttműködés, az országunk és a partnerek számára kedvező gazdasági kooperáció. Nem véletlen, hogy a METRIPOND mérlegei osztrák cég védjegyeit viselik, és viszont. Egyszóval a látogató ugyanazzal az érzéssel állhat a magyar, mint a szovjet, az NSZK, vagy bármely más ország műszerei előtt, íme, milyen szoros a kapcsolat a fejlett technika, a gazdaság között, ami már nem csak szűken vett külkereskedelmi ügy, hanem ennél több. Hiszen a fejlett nemzetközi munkamegosztás, az árucsere pezsgőbb termelést, végül életszínvonalat jelent... A külföldi újdonságok, a különlegesen igényes gépkocsik, magnók, miniatűr televíziók, tudom, az idén is a legnépszerűbb látnivalók lesznek. Számunkra azonban mégsem ezek a fontosak, inkább azok a dolgok, amelyekből a későbbiek során ötletet, technikai megoldást meríthetünk. Amelyeknek megtekintése nyomán felébred vagy fokozódik igényünk saját munkánk, technológiánk, a minőség iránt. A szovjet pavilon fogadásán találkoztam egy nagy szerszámgyárunk tervezőmérnökével, éppen a különleges programvezérlésű esztergapadot tanulmányozta, ő mondta nekem: „Tudja, az ember saját eredményét önmagában nem képes lemérni megbízhatóan, feltétlen kell, amihez viszonyítani lehet!" Biztos, hogy erre is kiválóan megfelel a vásár, amelyen nem csak a mi mérnökeinknek érdemes tanulmányutakat tenni. Egy másik találkozás jut eszembe Karsten Flor kisasszonnyal, Brazília nemzeti pavilonjában. Szavaiból — ha jól értettem — őszinte meglepetés áradt. Ö ugyanis Magyarország esetében egészen másra készült, nem arra, amit most kiállításunkor végül is megismert. Már tudja, hogy nálunk nem elsősorban a labdarúgás és a paprikás érdemel behatóbb tanulmányozást, hanem például élelmiszeripari felkészültségünk, gyáraink. Stílszerűen: amellyel a Brazíliától vásárolt nyers kávét oly kitűnő itallá alakítjuk. Számára talán szürke szakkérdés, ám az ismerkedés segítségével biztosan megváltozik benne az „idegenforgalmi Magyarország" képe, az obligát csikó®, puszta, délibábromantika. S úgy gondolom, nem csupán ő lesz így, hanem sokan mások is, vendégeink a négy kontinensről. E cikk elején említettem, hogy az idei BNV bepillantást enged a legközelebbi jövőnkbe. Megtoldom még valamivel: úgy teszi mindezt, hogy közben ismeretterjesztő hivatást tölt be, közelebb hozza az elvont technikát, képet nyújt arról, mire képes ma az ember kutató- és termelőmunkája. Idén ismét millióval számoljuk majd a kapun belépőket, és ebből a tényből felbecsülhetjük, mit ér hatása számunkra, a saját tudományos-technikai forradalmunk indulásánál. MATKÓ ISTVÁN A szekrényből üvegtégelyeket vesz elő. Bennük avar és honfoglaláskori textilmaradványok. Nem sokat tudok megállapítani róluk. A legnagyobb akkora, mint egy ötforintos, a legkisebb textiltöredék félcentinyi foszlány csupán. Vajon mit lehet megtudni ilyen parányi textilmaradványokról ? — Első látásra szintesemmit. Napokig, hetekig vizsgáltam ezeket a X. századi sírokban talált textilmaradványokat, latolgattam-mérlegeltem, milyen alapanyagok lehetnek, milyen szövéstechnikával készülhettek. Végül megállapítottam, hogy lenés kendervásznak és selyemszövetek maradványait találták meg a régészek. A szál- és szövésmeghatározáson túl nem sokat lehet megtudni ezekről a leletekről. A kisméretű selyemszövetek darabjai ráadásul törékenyek, poriékonyak. Sajnos, megfelelő textilleletek hiányában tágabb meghatározás, előremutató következtetés egyelőre lehetetlen. Az üvegtégelyekben tárolt textiltöredékek mellett ott sorakoznak katonás rendben a róluk készített különböző nagyítású fényképek. Ezekről magyarázza a szövéstechnikát, az anyagszerkezetet, a láncsűrűséget, az öltés- és szögnyomokat. T. Knotik Márta varázsolGyönyörű néprajzi anyagot mutat. A huszonegynéhány darabból álló vásárhelyi szőrhimzésgyűjtemény. Ablaka előtt kifeszítve egy — az utolsó, ezt most készíti. A természetes növényi festékanyagokkal színezett XVIII —XIX. századi szőrhímzéseket legszebb és legkedvesebb munkái közé sorolja. Feladatai közé tartozik a múzeum néprajzi anyagában levő textíliák gondozása is. Részt vesz kiállítások rendezésében. és a múzeum viseleti gyűjteményét is igyekszik állandóan gyarapítani. Ezért jár gyűjtőutakra. — Tegnap éppen Magyarcsanádon jártunk. Akármerre érdeklődtünk régi ruhák, szőttesek iránt, mindenütt azt mondták, nincs nekik olyan, ami bennünket érdekelne. Leültünk a kispadra, megelevenedtek a lánykori emlékek, s aztán sorban szedték elő a sublótok mélyéről a gyönyörű régi ruhákat, hímzéseket, szőtteseket. Csodálkozva nézték, hogy bennünket ez érdekel Az asztalon, a fiókokban sok-sok régi fénykép. Az öreg, megsárgult-fakult fényképieken dédnagyanyáink, nagyapáink feszítenek, szemérmesen, délcegen. A legrégebbi még a nagy árvíz előtti évekből való. — Gyűjtöm ezeket a régi fényképeket, melyek a különböző korok divatjairól, viseleteiről árulkodnak, öt évet szánok arra, hogy öszszegyűjlsem és elkészítsem e fotók alapján Szeged elmúlt száz évének viseleteit. Külön a gyerek, a lány-legény és a család ruháit, külön az alsó- és felsővárosi, külön a belvárosi emberekét, évtizedenként. Tandi Lajos Az egyetemre látogattak finn vendégeink Turistacsoport érkezett Turkuból