Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-19 / 116. szám

2 PÉNTEK, 1972. MÁJUS 1«, Rendkívüli parlamenti választások az NSZK-ban? Scheel sajtóértekezlete # Bonn (MTI) Az NSZK keleti politikájúnak következetes folytatása és a rendkívüli parlamenti választások kiírása mellett loglalt állást Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter csütörtökön délben megtartott sajtóértekezletén. Történelmi mérföldkőnek nevezte a szovjet—nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerződés szerdai megszavazását, amelynek révén lehetővé válik -Nyugat- és Kelet-Európa békés jószomszédsága alapjainak megteremtése. Ezt a politikát az NSZK lakosságának nagy többsége megértette és támogatja. A szövetségi kormány — folytatta Scheel — tervszerűen folytatja enyhülési politikáját. Bejelentette, hogy a szövetségi tanács pénteken délelőtt várható pozitív döntése után az NSZK eljuttatja a szövetségi gyűlés külpolitikai nyilatkozatát a négy nagyhatalomhoz. Május 28án aláírják az NDK-val megkötött általános közlekedési egyezményt. Május 30-án és 31-én Bonnban ülésezik a NATO miniszteri tanácsa, amely — fejezte kl meggyőződését Scheel — „zöld utat nyit az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sokoldalú előkészítéséhez". A NATO, az előkészületek megkezdését a nyugat-berlini rendezés életbelépésétől tette függővé. Számítok rá, hogy a nyugat-berlini megállapodást június első felében aláírják — mondotta a külügyminiszter — és az ősszel Helsinkiben a biztonsági konferencia elökészítese Is megindulhat. A nyugateurópai kormányfők októberi csúcstalálkozóján szintén szó lesz a kelet—nyugati kapcsolatok fejlesztéséről. A jövő héten az NDK és az NSZK általános kapcsolatait szabályozó tárgyalások időpontját Is rögzíteni lehet — adott hangot véleményének Walter Scheel. A szerződések jelentőségét értékelve Scheel kiemelte: „A ratifikálással tovább fejlesztjük kapcsolatainkat más kelet-európai országokkal is. Lengyelországgal hamarosan megteremtjük a diplomáciai viszonyt. Folytatódnak a megbeszélések Csehszlovákiával is az erőszakról való lemondást tartalmazó szerződésről. Magyarországgal és Bulgáriával is kiépítjük és teljesen rendezzük kapcsolatainkat." Sajtóértekezleten központi helyet kapott az új, reridkívüli parlamenti választások kiírásának témája. Scheel ezúttal az FDP elnökének minőségében nyomatékosan amellett foglalt állást, hogy még az idén ősszel megtartsák az országos választásokat. Tito a Szovjetunióba utazik # Moszkva (TASZSZ) Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke, az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására június első felében hivatalos baráti látogatást tesz a Szovjetunióban. Á szovjet—amerikai kapcsolatok történetéből Beszélgetések a kandalló mellett Az NDK-t felvételre ajánljuk • Genf (MTI) A magyar delegáció. .csütörtökön- benyújtotta az egészségügyi világszervezet közgyűlésének főbizottságához a Német Demokratikus Köztársaság felvételére irányuló kérelmet. A benyújtott határozati .javaslathoz 17 ország társszerzőként csatlakozott. A javaslat feletti vitára pénteken kerül sor. , A Német Demokratikus Köztársaság felvételi kérelme ezúttal negyedízben kerül az ENSZ közgyűlése elé. Először 1968-ban elutasítóan szavaztak a felvételről. Később 1970-ben -és 1971-ben u nyugati országok taktikát változtattak és nem a merev elutasítás, hanem az elnapolás mellett mozgósítottak „szavazógépezetüket". Jelenleg is az a helyzet, hogy a nyugati országok befolyása alatt álló többség valószínűleg ismét az elnapolás mellett dönt, bár a szocialista országok részéről erőteljes aktivitás tapasztalható az NDK elismertetésére. Hatalomátvétel Maloasban # Tananarive (AP, AFP, Reuter) Tsiranana malgasi elnök a központi rádión bejelentette, hogy átadta a végrehajtó hatalmat Gábriel Ramanantsoa tábornoknak, a hadsereg vezérkari főnökének. A 66 éves tábornok, a francia St. Cyr katonai akadémia neveltje, röviddel ezután nyitott dzsipen érkezett a főváros központi terére, ahol a diáktüntetések és I a sztrájk kirobbanása óta jóformán állandóan hullámzik a tömeg. Rövid beszédében kijelentette, hogy a politika ugyan nem az ő kenyere, de igyekszik majd szavak helyett tettekkel kivezetni az országot nehéz helyzetéből. Jelezte, hogy a legfőbb figyelmet a gazdasági és társadalmi problémáknak, főleg a szegény rétegek helyzetének fogja szentelni. A tüntetők üdvrivalgással, és helyesléssel fogadták a tábornok szavait. Tengerfenék' egyezmény Palesztinai egyesülés # Beirut (MENA) A MENA értesülése szerint június 5-én bejelentik a palesztinai ellenálló erők egyesítését Jasszer Arafatnak, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnökének főparancsnoksága alatt. 1957 októberében, egy i szombat estén Dulles amerikai külügyminiszter lakásén négyórás bizalmas beszélgetés folyt az amerikai külügyek intézője és Gromiko szovjet külügyminiszter között. A Le Monde New York-i tudósítója azt írta, a találkozó azért történt Dulles lakásán, hogy „ebben a légkörben a két államférfi nyíltabban és természetesebben tárgyalhasson, mint a külügyminisztérium Irodáinak személytelen levegőjében". De a találkozó helyszínén kívül sokkal többet foglalkozott a világsajtó azzal, hogy azon a bizonyos szombat délutánon a washingtoni kandalló fölött kilencszáz kilométernyire, a szinte már levegőtlen magasságban egy szovjet mesterséges hold keringett, a bolygóközi korszak első hírnöke. A két vezető világhatalom külügyminiszterének tanácskozására tehát különleges történelmi körülmények között került sor. Ez az, amit Nehru, a nagy indiai államférfi így fejezett ki: „A mesterséges hold a nemzetközi feszültség enyhülése felé nyitja meg az utat, mert rádöbbenti az emberiséget arra a feneketlen szakadékra, amely a tudományos haladás és a jelenlegi gondolkodás archaikus módja között tátong." A big stick a sarokban Dulles külügyminiszter a Nehru által emj$g£tett „archaikus gondolkodásmód" valóságos megtestesítője is, á. jelek szerint arra kényszerült, hogy bizonyos mértékig a sarokba tegye az általa megfogalmazott híres „blg stick" (bunkósbot) diplomáciát. Ezekre a módszerekre világszerte az ébredező józanság egyre nagyobb nyomása nehezedett. A mesterséges hold felbocsátása is arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi és stratégiai helyzet páratlan alkalmat — és egyben páratlan kényszert is — jelent a vitás kérdések békés rendezésére. A békés holdbébi látványos csapást mért az enyhülés ellenfeleire, és szembetűnően bizonyította, hogy az erőviszonyok döntően megváltoztak a világon. A mesterséges hold felbocsátásával egyidőben a Szovjetunió annak bizonyítékaként, hogy nem törekszik egyoldalú előnyökre, hogy változatlanul ellenez mindenfajta háborús politikát, felhívást bocsátott ki: tartsanak az Egyesült Államok és a Szovjetunió képviselői békemegbeszéléseket. A nyilatkozat kijelentette, hogy a szovjet kormány eddigi leszerelési javaslatait pedig kiegészíti a rakétakilövő állomások ellenőrzésével. Nixon először Moszkvában A kandalló melletti beszélgetések sorozata — amelyek ugyan még nem csúcstalálkozók, de mégis magas szintű érintkezést jelentettek a két világhatalom között — az ötvenes évek legvégén folytatódott. A valóság kényszere, a szovjet diplomácia aktivitása arra szorította az amerikai kormányt, hogy ne térjen ki azok elől a konzultációk elől, amelyek bevezetői voltak a magasabb szintű tárgyalásoknak. 1958 végén Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese magánjellegű látogatást tett az Egyesült Államokban. Találkozott Eisenhower elnökkel, Nixon alelnökkel, Dulles külügyminiszterrel. A Pravda azt írta: „Az Egyesült Államok kormánykörei világosan megismerhették a Szovjetunió álláspontját a két ország kapcsolatáról és legfontosabb nemzetközi Kérdések megoldásának módozatáról. Ezek a megbeszélések tehát hozzájárulhattak a Szovjetunió által következetesen és állandóan javasolt csúcstalálkozó bizonyos fokú előkészítéséhez is." Mikojan amerikai üzletemberekkel is találkozott é.g tapasztalhatta, hogy az Egyesült Államokban az üzleti körök igen érdeklődnek a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése iránt. Már akkoi szoba került, hogy igen érdekes ás hasznos lenne, ha az Egyesült Államok alelnöke, Nixon is felkereshetné magánemberként a Szovjetuniót. Az angol sajtó akkor — nem egészen gúnymentesen — azt irta, hogy amerikai politikusnak évek óta nem támadt olyan jó ötlete, mint Nixonnak, amikor kitalálta, hogy elnökválasztási hadjáratát nem az Egyesült Államok valamelyik városában, hanem Moszkvában kell elindítania. Nixon tizenhárom éve, 1959. júliusában-augusztusaban járt első ízben a Szo jetunióban. Valóban úpv tűnt akkor, választási útról van szó, az akkori alelnök jó elóre gondoskodott arról, hogy minden szava, ami látogatása során elhangzik, megfelelő hangerősítőn át jusson el az amerikai közvéleményhez. Nixont elkísérte James Reston, a New York Times vezető riportere és Harrison Salisbury, a lap legtekintélyesebb szovjetszakértője. Kiállítás és ellengőz Az utazás, amely arra lett volna hivatott, hogy bizonyítsa az elnökjelölt talpraesettségét, politikai tehetségét, inkább azt bizonyította be, milyen reménytelen minden kísérlet, amelyet egyes amerikai politikusok fűztek a Szovjetunió „fellazításához", a szovjet emberek amerikai típusú „felszabadításához". A tudósítások arról számoltak be, hogy az Egyesült Államok alelnöke minél többet látott a szovjet életből, annál többet volt kénytelen elhagyni azokból az előítéletekből és téveszmékből, amelyeket hazulról hozott magával. A Nixon-úttal egyidőben azonban elnöki hozzájárulással, Amerikában megrendezték az úgynevezett „rab nemzetek hetét", azzal a szándékkal, hogy némi „ellengőzt," adjanak. Eisenhower maga is elismerte sajtóértekezletén, e rendezvény célja az volt: hogy helyrebillentse az egyensúlyt. Mindenesetre az, hogy egy amerikai alelnök (éppen az a Nixon, áki most az Egyesült Államok elnöke) szükségesnek tartotta úgy szerezni választókat, hogy a Szovjetuniót keresi fel, mutatta: az amerikaiak túlnyomó része a két ország kapcsolatának megjavítását kívánta. Helyeselte a békés versenyt, amely a két nagyhatalom között kialakulóban volt, s amelynek kezdő lépése is megtörtént: New Yorkban szovjet, Moszkvában amerikai kiállítást rendeztek. Kcreszthy András Finn tavasz Moszkvdban isfltBrtökíin a Szov Államok (is Nag.v-Bi-ltannln — a be helyeztek a szovjet kormány erösfto okmányait, amely meg tömegpusztító fegyvereket helye feiióktórségóben. Az előírásnak 18-án érvénybe lépett. Képünk az USA moszkvai nagykövete, ügyminiszter és Sir John Killik, nagyk Jetitnló. az Amerikai Egyesült letéteményes országok — letétnal annak a szerződésnek megtiltja. tiogy nukleáris és egyéb z/.enek el 11 tengerek és óceánok megfelelően a szerződés május ün balról jobbra: Jacob Ucani, Andrej (iromiko szovjet külNagy-Brltannia moszkvai övete Kongói puccskísérlet % Brazzavillc (TASZSZ) Brazzaville — a Kongói Népi Köztársaság fővárosa — lakosai szerda éjjel a szirénák jelzésére ébredtek. A „Kongói forradalom hangja" rádió közölte, hogy egy öszszeesküvő csoport, Ange Diawarával, a februári összeesküvés vezetőjével az élen meg akarta ismételni a február 22-i eseményeket. Az összeesküvők és a biztonsági erők között fegyveres összetűzés zajlott le. A lázadók menekülésre kényszerültek. Diawaranak és híveinek egyrészének sikerült elszöknie. Brazzavillében és környékén elzárták az utakat, gondosan átkutatják a gépkocsikat, igazoltatják a járókelőket. VILÁGÍTÓ TÖRZSŰ, kopár nyírfák, tompazöld fenyvesek, mohos sziklák, jégben álló tavak váltakoznak egymással a hajnali szürkületben. Néha-néha egy táRasabb mező vagy szántóföld, a dombhajlatban egy-egy pirosra festett tanya. Hófoltok. Legelők. És csend. Kora tavasszal ez a világ fogadja a Finnországba vonattal érkezőt. Ismerős e táj. Karjaiában, a Kalevala szülőföldjén járunk. Amint Alföldünket mi is, meg az idegenek is a nagy látó és láttató, Petőfi szemével látjuk, ugyanúgy a finn táj is a finneknek öntudatot adó eposz, a Kalevala szűrőjén keresztül tűnik fel az utazó előtt. Helsinki — vasútállomás. Az állomást nagy aluljárórendszer köti öszsze a várossal. Az aluljárókban üzletek, bank, utazási irodák, kávéházak. E labirintusból előbb-utóbb aztán az utcára kerül a jámbor utazó. Óriási forgalom, hatalmas buszok párosával robognak el egymásután az állomás előtti széles úton. Aztán berobognak egy keskeny utcába. Attól tartok, hogy egymásba rohannak. Aztán mégsem. A fékek jók, az emberek — vezetők és gyalogosok egyaránt — nyugodtak és figyelnek egymásra. Sokszor láttam, hogy a zebrán (néha másutt is, ha egy különc gyalogos nem a kijelölt helyen kel át) az autós udvariasan előreengedi a gyalogost, és fordított esetet is láttam, azaz átkelési elsőbbségéről az autósok javára lemondó gyalogost. Sokáig figyeltem őket, vajon honnan ez a harmonikus együttműködés? Egyszer aztán sikerült ellesni a titkot. Az átkelni akaró gyalogos — meglepetésemre — nem a közeledő autó kerekét, hanem az autót vezető ember szemét nézte, s nyilván a vezető sem gyalogost enged át maga előtt az úton, hanem egy dolga után járó embert. Hát nem egyszerű? Helsinki nagyváros, pedig lakóinal; száma alig több mint félmillió. A történelmi városközpont empír stílusban épült a XIX. század elején. Nem olyan nagy, hogy egy óra alatt be ne lehetne járni. A híres Senaatti tér, rajta a székesegyház klasszicista épületével, előtte lépcsősor, amely ugyanolyan funkciót tölt be ott, mint a pesti vagy a szegedi múzeum lépcsői, aztán az egyetem és az egyetemi könyvtár épületei, s a székesegyház mögött a régi rendi gyűlés háza (ma a finnugor társaság és könyvtár), egy sarokkal délebbre pedig, a tengerparton, a Kauppa-tori, a piactér a régi városházával, s a piactér végében, szerényen az elnöki palotával. Körülbelül ennyi a régi város. Helsinki belvárosának uralkodó építészeti stílusa egyébként a szecesszió, a mienkénél jóval egyszerűbb kiadásban. A házak — talán a szürkeséget árasztó éghajlat ellensúlyozásaképp — friss, élénk színűek: piros, fehér, sárga, világoskék, narancs. Némely utca mintha mesekönyvből került volna elő. A tengerpartra épült város alkalmazkodik a természethez. Gyakorta tengeröblök, tavak szakítják meg a házak sorát, némelyiken híd vezet keresztül, hogy a zajos (bár Budapestnél sokkal kevésbé az) városból a „bolygó- és alvóvárosokba" vezető útnak adjon helyet. A környék tele van afféle „alvóvárosokkal". A leghíresebb köztük Tapiola, de vannak nála újabbak és szebbek is. Néhol, a város belsejében, a sűrűn épített házak között, kopár sziklák magasodnak. Nem bántják őket. úgy gondolják. hogy kár volna őket „lebontani", amikor olyan változatossá teszik — teljesen ingyen — a környezetet. Ahol a természet nem szolgál ilyen díszítőelemekkel, ott pompás szobrok gyönyörködtetik a járókelőt. A finnek általában nyugodtabb temperamentumúak nálunk. Dühöngő, szitkozódó embert nemigen lehet köztük találni. Nem dühöngött az az autós sem, aki a meredek mellékutcából eszeveszett . tempóval bekanyarodó biciklis srácot meglátta.