Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-18 / 115. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1972. MÁJUS 18. A játék és a gyermek éskola étetkőzetben Jje asdhtéE q tuz mm meg,, 3. SVIise Szent György napján it Gorkij így fogalmazta meg a gyermeki játék értékét: „A gyermek a játékon keresztül ismeri meg a világot amelyben él, és amelyet felnőve megváltoztatni hivatott. „Valóban így van! A játék minden életkorban átszövi a gyermek életét. A játéknak nevelőereje van. Éspedig: a gyermek a külvilág egy kis darabját a játékon keresztül ismeri meg, mert ezzel rengeteg tapasztalatra és ismeretre tesz szert. Különösen nagy szerepük van a fejlődés segítésében az alkotó játékoknak. A játék teszi lehetővé a mozgáskészség és a gyermeki erő megismerését. De az egyes készségek kialakításában és továbbfejlesztésében ugyancsak a játéknak van nagy szerepe. Különösen fontos a mozgásfejlesztő hatás, mert ez képezi alapját később a •portnak. A gyermek a játékot komolyan veszi. Ez a komolyság pedig akaratra, kitartásra serkenti a gyermeket. A siker, a játékban elért eredmény ezenkívül önbizalmat ad. Szellemileg is biztosítja a fejlődést, mert a leleményesség, a kombinálás stb. nagyon sok játék lényegéhez tartozik. Fejlődik a gyermek ügyessége is. De nem szabad elmenni a játéknak erkölcsi nevelőértéke mellett sem, — mely elsősorban a nehézségek legyőzésében, az akarat erősödésében nyilatkozik meg —, és nem hagyhatjuk szó nélkül a jellem fejlődésére való hatását sem. De a játék képezi területét az alkotó fantázia és az alkotó tevékenység próbálgatásainak is. A gyermek játék közben beleéli magát az egyes szerepekbe, miközben tervez, célokat tűz maga elé, fejleszti bírálókészségét, közben megtsmeri önmagát. Különösen nagy nevelőhatása van a közös játékoknak. Itt tanulja meg a gyermek az alkalmazkodást, a közösség akaratának való engedelmeskedést, a szerénységet, a fegyelmet, a tisztelettudást, és a mások iránti megbecsülést. De nem marad mögötte ennek a szabályjátékok nevelőhatása sem. A szabályok betartásának komolysága kialakítja a gyermek becsületességét, igazságérzetét. A szép játékok elősegítik az esztétikai érzéknek a fejlődését, de mindezeken kívül a játék derűssé, boldoggá teszi a gyermek életét, az pedig a játszó érzelemvilágát is gazdagítja. A játékhoz hely és olyan légkör kell, hogy a gyermek szabadon, derűsen tudjon játszani. Ma, amikor elég nehezek a lakásviszonyok, nem tudjuk a játszó gyermeknek azokat az ideális körülményeket biztosítani, amelyeket szeretnénk. Ma nem jut mindenütt külön szoba. Télen meg még nehezebb a helyzet, mert rendszerint egy szobába szorul a család, s ilyenkor a játék vagy a felnőtteket zavarja, vagy a felnőttek zavarják a gyermeket. Az ebből adódó zsúfoltság folytán jönnek legtöbbször az örökké tiltó mondatok, melytől kedvetlen, nyűgös lesz a gyermek. Mi hát a legcélszerűbb, ha nincs külön gyerekszoba? Ügy vélem az, ha a szoba sarkában berendezünk a gyereknek egy játéksarkot. Legyen ez a gyermek birodalma. Ott munkálkodjék, illetve játsszék kedve szerint. S mivel a saját birodalmáról van szó, hogy jobban magáénak érezze, rászoktatjuk a rendre is. A kisebbeknek adjunk egy kosarat vagy papírzsákot, a nagyobbaknak csináltassunk polcot, vagy kapjanak a szekrényben helyet —, s követeljük meg tőlük, hogy játékaikat lefekvés előtt elrakják, s a „birodalmuk" mindig tiszta és rendes legyen. Ily módon a gyermek játszva tanulja meg a rendet. Együtt játsszék-e a felnőtt a gyermekkel? — ez a kérdés is gyakran elhangzik. Igen, kezdetben segítsen a szülő. Különösen, ha új játékról van szó, annak a játékmódját általában meg is kell magyarázni. De később csak módjával avatkozzék bele. Ne zavarja a gyermeket. más az, ha a gyermek játékos hajlamát kihasználjuk különféle foglalkoztatás, munkamegbízatás formájában. Rábízhatjuk a nagyobbacskákra a virágok öntözését, a portörlést stb. Ennek a gyermek számára még játékos foglalkozásnak a szülő hasznát is veszi, s végeredményben a gyermek lassan „beletanul" a munkába. Vigyázzunk azonban arra, hogy a nagyobb gyerekre se bízzunk sok feladatot. (Nagyon sok család a munkáranevelés ürügyén szinte pesztonkát csinál az idősebb testvérből. Ha egy ilyen gyereket megfigyelünk, azt vesszük észre, hogy a sok feladat hiánytalan elvégzése fölötti aggodalom idegessé, szinte koravénné teszi.) A gyereknek a játékhoz szükséges időt biztosítani kell. Nem szabad, hogy csak akár egy is sóvárogva nézze a boldogan játszó iskolatársait... Milyen legyen a gyermek játéka? Erre a pedagógiai könyvek általában így feleiMajoros József 25 éves, Rúzsa, Tanya 1159. szám alatti lakos ittas vezetés, és sikkasztás miatt volt már büntetve. Legutóbb feltételesen szabadult. Az alatt — a számára előírt magatartási szabályok szerint — nem látogathatott nyilvános szórakozóhelyeket éppen azért, mert korábban rendszeresen italozott. A magatartási szabályt megsértve egy ásotthalmi szórakozóhelyen lenek: „A játékszerek megválasztásában alkalmazkodjunk a gyermek életkorából fakadó igényekhez, és törekedjünk arra is, hogy az a gyermeket lassanként egy magasabb fejlődési fokra vezesse." Adjunk tehát módot mi arra, hogy a gyermek a környezetében megismert tevékenységet a játékszerekkel utánozni tudja. A játékok hasonlítsanak a valóságos tárgyakhoz, s ha szükséges, segítsék a gyermek tervező, konstruáló készségének a fejlesztését. Fontos még a játékok sokfélesége. S mindezek mellett ügyeljünk arra is, hogy a gyermek játéka nem laposodjék el soha. Ha ezt érezzük, vegyünk a játékok közé egy-egy új tárgyat, ami a játékot ismét édekessé teszi. A végül egy-két mondatot a játékszerek kiválasztásáról. Legyenek a játékok tartósak, és erősek, egyszerűek, és könnyen kezelhetők! A lányok és fiúk is kapjanak nemüknek megfelelő játékot. A játéknak jelentős szerepe van a gyermek nevelésében. Erre utal Makarenko is, amikor ezt írja könyvében: „Az a gyermek, aki ma elmélyülten, kitartóan tud játszani, később elmélyülten, kitartóan tud dolgozni is." Bánfalvi József ütött egy férfit, ákinek hat hét alatt gyógyuló sérülést okozott. A garázda Majorost első fokon 6 hónap börtönre ítélte a szegedi járásbíróság. Fellebbezés folytán a szegedi megyei bíróság a büntetést 10 hónap börtönre szigorította, és kötelezte a vádlottat, hogy a korábbi büntetéséből visszamaradt időt is le kell töltenie. Az ítélet jogerős. Piros betűs ünnepként tartották nyilván április huszonnegyedikét, szent György napját. Ezen a harcias ünnepen akarta Bakócz hercegprímás kihirdetni Budán azt a pápai bullát, amelyet Rómából hozott magával. A bulla teljhatalmat biztosított Bakócznak kereszteshadak gyűjtésére nemcsak a magyar királyság területén, hanem a többi kelet-európai országban is. De amíg nem talált fővezért, a hadak gyűjtését sem kezdhette meg. Már kiszemelte Dózsát, ám hiányzott kettőjük megállapodása. A keresztesháború meghirdetésére leginkább alkalmas szent György nap előtt egyezségre kellett jutnia a végvári lovaskapitánnyal. A vitézek ünnepe előtti napon, április huszonharmadikán tárgyalt az esztergomi érsek Dózsával. Nem maradt ránk, miről folyhatott közöttük a vita, de ismerve a korabeli hazai és nemzetközi állapotokat, s a tárgyaló felek cselekedeteit, nem tévedhetünk túl nagyot, ha megkíséreljük vázolni az álláspontok tágabb körét Bakócz Tamás pápa szeretett volna lenni, ezért vonult előző évben káprázatos kísérettel Rómába, nem éppen reménytelenül. Akkor még szilárdnak látszott a Cambraii Liga, amelyben Európa valamennyi katolikus hatalmassága tömörült Velence elveszejtésére, mivel a gazdag városállam fon Sósabbnak tartotta saját érdekeit, mint a törökök megfékezését. Gyula pápa kiátkozta a patríciusok köztársaságát, mondván, hogy „Velence rosszabb a töröknél". Ám, Gyula pápa meghalt, és az utódlásért folyó harcban alul maradtak a Liga hívei. Medici János lett a pápa X. Leó néven, ö pedig veszedelmesebb ellenfélnek tekintette Rómára nézve Franciaországot, Németországot, Spanyolországot, mint Velencét, „amely mégiscsak olasz". Feloldotta a hajós-kereskedő államot az egyházi átok alól, s hogy némileg Bakóczot is kárpótolja, oda ígérte neki a konstantinápolyi patriarchátust, és teljhatalommal ruházta fel a keresztesháború megindítására. Mivel pedig sem II. Ulászló magyar király, sem a főrangú nemesek nem ujjongtak túlságosan a pápa és Bakócz közös tervéért, a hercegérsek a tömegek felfegyverzésével, azok demagóg telkesítésével akarta elérni célját. Alig valószínű, hogy Dózsa György világosan átláthatta a nemzetközi politika erővonalait. Viszont katona létére annál világosabban ítélte meg az országra nehezedő török veszedelmet. Ennek elhárításáért tétovázás nélkül kész volt harcolni. Ezen túlmenően okkal gyanítható, hogy a hercegérsekkel való vitája elsősorban az ország belső helyzetére vonatkozott: ismerve a főurak szertelen dölyfösségét, a parasztság és az alsóbb nemesi rétegek sanyarú helyzetét, tisztában volt a hazáját szorongató kettős nyomás tarthatatlanságával. Ügy vélte, ha elvállalja a keresztesek fővezéri posztját, alkalma nyílik hadait egyrészt a török megsemmisítésére vezetni, másrészt a hadi siker és a szervezett katonai erő birtokában kikényszerítheti a jobbágytömegekre háruló terhek könnyítését. Amikor másnap sor került Buda-várában a szent György napi ünnepélyes eseményekre, kezdetben még nem tudta a tömeg, hogy ki lesz a fővezér. Dózsa jelen volt a sokadalomban, számosan ismerték, mivel a kitüntetése körüli huza-vona révén vitézségének is híre szaladt. Főképp a katonák költötték jóhírét, ennek nyomán a tömeg is ünnepelni kezdte. Mire elérkezett a mise ideje a szent Zsigmond templomban, mindenki természetesnek vette, hogy a nándorfehérvári lovaskapitány, a király új lovagja a közismert katonák csoportjában foglal helyet. A szent Zsigmond templom szűknek bizonyult > hatalmas tömeg befogadására. Mind a templom előtti tér, mind a környező utcák megteltek, miközben Bakócz érseK misét celebrált az oltárnál. Ezt követően népgyűléssé változott át az ünnepség. Bernát Pávia gróf, olasz püspök, a pápai udvar főjegyzője felolvasta a latin nyelvű római bullát, amely keresztesháborúba szólítja a katolikus egyház hiveit. Az eredeti latin szöveget fennhangon fordította magyarra Balázs ferencrendi szerzetes. Ezt követően Bakócz Tamás az oltár elé szólította Dózsa Györgyöt tíz vitéz társaságában. Az ő mellükre a hercegérsek szabója varrta fel a keresztesháború jelvényét, a posztóból készült vörös keresztet. Közben világi papok és szerzetesek ugyancsak posztóból kereszteket osztogattak a férfiaknak, hogy erősítsék ruhájukra, s ezzel nyilvánítsák ki a háború iránti hajlandóságukat. A papok lelkesítő beszédeket rögtönöztek, ahol csak megfordultak a tömegben. Ennek hatására valóban magával ragadta az elszántság az embereket, amikor Bakócz Tamás kibontotta a hatalmas fehér lobogót, rajta a vörös kereszttel. Abból pedig, hogy Dózsa Györgynek nyújtotta át a keresztesháború lobogóját, megtudták, ki a fővezér. Minden úgy sikerült, ahogy remélte a hercegérsek. Harcot hirdető szavai nyomán megalakultak a keresztes hadsereg első csoportjai. A sok-sok gyalogos mellett már háromszáz lovasa is volt Dózsa Györgynek. Késedelem nélkül átkelt a Dunán frissen toborzott katonáival, és a pesti oldalon hozzálátott a tábor berendezéséhez. De nyilván az is feltűnt a fővezérnek, hogy a nevezetes miséről hiányzott az udvar, hiányoztak az országnagyok. Ez baljós előjel volt... GERENCSÉR MIKLÖS Következik: A VEZÉR VALASZA Agatho Christie: A bánatos hölgy esete 3

Csütörtök reggel, amikor Mr. Parker • Pyne megérkezett az irodájába, Mrs. St. John már várta, — Vezesse be — mondta Mr. Pyne. — Nos? — a lány tele volt várakozással. — Milyen sápadt — mondta a férfi vádlón. Megrázta a fejét. — Nem tudtam aludni az éjjel. Azon gondolkoztam ... — Tessék a számla. Vonatköltség, ruhák, és ötven font a „táncosoknak", összesen hatvanöt font tizenhét shilling. — Jó, jó! De az éjjel minden rendben ment? Sikerült? Mr. Parker Pyne csodálkozva nézett rá. — Kedves ifjú hölgyem, az csak természetes. Azt hittem, ezt nem is kell mondani. — Micsoda megkönnyebbülés! Attól féltem ... Mr. Farker Pyne szemrehányóan rázta meg a fejét. — A kudarc meg nem tűrt szó ebben az intézményben. Ha nem hiszek a sikerben, el sem vállalom az ügyet. Ha azonban elvállalom, a siker gyakorlatilag garantált. — Valóban visszakapta a gyűrűt, és semmit sem sejt? — Semmit. Az akciót a legnagyobb körültekintéssel hajtottuk végre. Mrs. Daphne St. John sóhajtott. — Nem is tudja, mekkora kő esett le a szívemről. Mit mondott, mennyi a számla? — Hatvanöt font tizenhét shilling Mrs. St. John kinyitotta a táskáját és kiszámolta a pénzt. Mr. Parker Pyne megköszönte és megírta az elismervényt. — És a honorárium? — kérdezte halkan Daphne. — Ezek csak a kiadások. — Ebben az esetben nincs honorárium. — De, Mr. Pynel Ez lehetetlen. — Kedves ifjú hölgyem, ehhez ragaszkodom. Egyetlen pennyt sem fogadok el. Ellenkezne az elveimmel. Tessék az elismervény. És most.. Egy sikeres trükköt bemutató boldog bűvész mosolyával kihúzott a zsebéből egy dobozt, és az asztalra hajította. Daphne kinyitotta; és benne a jelek szerint ugyanaz a gyémántgyűrű volt. — Fuj! — mondta Mrs. St. John fintorogva. — Mennyire gyűlölöm. Legszívesebben kihajítanám az ablakon. — Nem tenném a maga helyébe — mondta Mr. Pyne —, meglepné az embereket. — Biztos abban, hogy ez nem a valódi? — kérdezte Daphne. — Nem, nem! Az, amit a napokban mutatott nekem, biztonságban van, Lady Dortheimer ujján. — Akkor rendben! — Daphne boldogan nevetve felállt. — Furcsa, hogy ezt kérdezi tőlem — mondta Mr. Pyne. — Szegény Claude-nak persze nincs valami sok esze. Könnyen összekavarhatta volna. Ezért, hogy biztos legyek a dolgomban, ma reggel még egy szakértővel is megnézettem. Mrs. St. John újra leült. — ó, És ő mondta... — Hogy ez egy különlegesen jó utánzat — mondta Mr. Pyne ragyogó arccal —, első osztályú munka. Ez már megnyugtatja, ugye? Mrs. St. John akart valamit mondani, azután mégsem szólt semmit. Mr. Pyne-ra bámult. 0 pedig helyet foglalt az íróasztalnál, és jóindulatúan nézett rá. — A macska, mely kikaparta a tűzből a gesztenyét — mondta álmodozva —, nem kellemes szerep. Nem örülnék, ha munkatársaim bármelyike vállalna ilyet. Bocsásson meg, mondott valamit? — Nem, semmit. — Akkor jó. El akarok mondani egy kis történetet Magának. Egy fiatal, azt hiszem szőke hölgyről szól. Nincs férje, és a neve nem Mrs. St. John. A keresztneve sem Daphne. Ellenkezőleg, a neve Ernestine Richards, és mostanáig Lady Dortheimer titkárnője volt. — Egy nap Lady Dortheimer gyűrűjének meglazult a foglalata, és Miss Richards behozta a városba megjavíttatni. Hasonlít a Maga történetéhez, ugye? Miss Richardsnak is az az ötlete támadt, mint Magának Csináltatott egy utánzatot. De okos hölgy volt, tudta, eljön a nap, amikor Ladv Dortheimer felfedezi a cserét. Ha ez megtörténik, az is eszébe jut, hogy ki vitte el a gyűrűt csináltatni, és azonnal Miss Richardsra fog gyanakodni — Ezért mi is történt? Először, azt hiszem, Miss Richards csodálatos átalakuláson ment keresztül. Máshol a választék, és azt hiszem — szeme ártatlanul nyugodott kliense hullámos fürtjein — sötétbarna árnyalat. Azután felkeresett engem. Megmutatta a gyűrűt, hagyta, hogy megbizonyosodjam, valódi, így terelve el a gyanúmat. Ezután előkészületeket tett a csereakcióra, majd a gyűrűt elvitte az ékszerészhez, aki azt vissza is küldte Lady Dortheimernek. — Tegnap este a másik, a hamis gyűrűt, az utolsó pillanatban sietve átadták a Waterlooállomáson. Miss Richards joggal nem gondolt arra, hogy Mr. Lutrell érthet a drágakövekhez. De hogy minden simán menjen, elintéztem, hogy az egyik barátom, aki gyémántkereskedő, legyen a vonaton. Csak ránézett a gyűrűre, és már mondta is az ítéletet: — Ez nem valódi gyémánt, hanem egy nagyszerű utánzat. — Érti az egész lényegét, ugye, Mrs. St. John? Amikor Lady Dortheimer felfedezi a lopást, ki fog eszébe jutni? A bájos ifjú táncos, aki lehúzta az ujjáról a gyűrűt, amikor kialudt a fény. Érdeklődne utána, és megtudná, hogy az eredetileg szerződött táncosokat megvesztegették, hogy ne jöjjenek. Ha nyomoznak, a szálak az én irodámhoz vezetnek, és a Mrs. St. Johnról szóló történetem meglehetősen gyatrának tűnne. Lady Dortheimernek soha nem volt Mrs. St. John nevű ismerőse. — Most már érti, hogy ezt nem hagyhattam? Így Claude barátom ugyanazit a gyűrűt húzta vissza Lady Dortheimer ujjára, amit levett. Mr§. Parker Pyne mosolya már kevésbé volt jóindulatú. — Érti már, hogy miért nem fogadhattam e! honoráriumot? Azt ígértem, hogy boldogságot teremtek. Világos, hogy önt nem tettem boldoggá. Még valamit mondanék. Maga még fiatal: valószínűleg ez az első ilyen kísérlete. Én viszont már elég idős vagyok ahhoz, hogy jól ismerjem a statisztikákat. Tapasztalatom szerint az esetek 87 százalékában a becstelenség nem kifizetődő. 87 százalék! Gondolkozzon el ezen! Hirtelen mozdulattal az ál Mrs. St. John felállt. — Hízelgő, vén szörnyeteg! — mondta. Belelovalni Kifizettette velem a költségeket! És egész idő alatt... — elfulladt, és az ajtóhoz rohant. — A gyűrű — mondta Mr. Parker Pyne, és nyújtotta felé. Kirántotta a kezéből, rápillantott, és kihajította az ablakon. Az ajtó csapódott, és már ott sem volt. Mr. Parker Pyne bizonyos érdeklődéssel nézett ki az ablakon. — Ahogy gondoltam — mondta. — Sikerült jelentős meglepetést okozni. A gyászruhákat áruló úr nem fogja tudni, hogy mit kezdjen vele. (VÉGE.) (Fordította: Bódls Klára) Visszakerült a börtönbe