Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-18 / 115. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1972. MÁJUS 18. Hogyan gazdaságos? A vendéglátóipar termé­szetesen a vendégekből él. Vendég és vendég között azonban különbség van. A talponállók ugyan névleg már régen megszűntek, de közönségük még megvan, csak éppen most kisven­déglőkbe és bisztrókba jár. Ez sokkal előkelőbben hangzik. Persze tagadha­tatlan, hogy özek a sok pénzzel átalakított vagy éppen újonnan épített ven­déglátóhelyek berendezésü­ket tekintve sokkal kultú­ráltabbak, mint voltak az italboltok, talponállók. S mivel már alig van pléh­fedeles söntéspult és gya­lult tetejű, kecskelábú asz­tal lócával, nyilvánvaló, hogy az egy részeg ven­dégre jutó állóeszköz érté­ke sokkal magasabb. Kér­dés, hogy ez gazdaságos-e? Gazdaságos csak akkor lehet, ha a befektetések­kel arányban nő az italt fogyasztó vendégek száma is. Ismerjük a világstatisz­tikát, tudjuk, hogy az ital­fogyasztásban élen járunk. Nem kell tehát félteni a vendéglátás rentabilitását. Most került kezembe az adat: a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalatnak ta­valy 351 millió forint volt a bevétele (egy-egy mun­kanapon átlagosan 533 ezer forint), a tiszta nye­resége meghaladta a 17 millió forintot. A vállalat — s ezt senki sem irigyli tőle — minden tekintet­ben nagyobb eredményeket ért el 1971-ben, mint egy évvel korábban. Csakhogy — ezt a megyei tanács végrehajtó bizottsága álla­pította meg: „A Csongrád megyei Vendéglátó Válla­lat bázishoz viszonyított 3,3 százalékos forgalomnö­vekedésében nagyobb ará­nyú volt az italáruk for­galma, az ételfogyasztás visszaesett. Nőtt ugyan az árkiegészítéses ételforga­lom, de jelentősen csök­kent az egyéb ételek for­galma." Az ételmérgezéseket na­gyon komolyan vesszük, az illetékesek kivizsgálják okait és szigorúan meg­büntetik a felelősöket. A kisebb s nagyobb fokú al­koholmérgezésekre senki sem figyel oda, pedig tu­lajdonképpen jól tudjuk, hogy az ital nagyobb mé­reg, mint a salmonella vagy a coli bacilus. Nem­csak egyes embereket mérgez, hanem családo­kat, közösségeket, az egész társadalmat. Fehér Kálmán íl nép] ellen­őrzés vizsgálja az iskola­egészségügyet A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság az iskola­egészségügyi helyzet felmé­résére országos vizsgálatot indított. Ennek során arra keresnek feleletet, hogy kel­lően biztosítottak-e a tanuló­ifjúság harmonikus testi és szellemi fejlődésének, egész­ségvédelmének feltételei. Az ellenőrzést az oktatás terü­letén az általános és közép­iskolákban, a gyógypedagó­giai intézményekben, az ipa­ritanuló-intézetekben, illetve ezek bentlakásos intézmé­nyeiben — napközik, diák­otthonok — végzik. Az egészségügyben a többi kö­zött az iskolaorvosi, az üzemorvosi szolgálatot, a gyermek-körzetiorvosok és szakrendelők munkáját, va­lamint a sportorvosi tevé­kenységet vizsgálják. A vizsgálatot — amely az 1971—72-es tanévet öleli fel — két ütemben bonyo­lítják le. Először az okta­tási és az egészségügyi in­tézményeket ellenőrzik, majd az ezeket irányító szer­vek tevékenységét vizsgál­ják. (MTI) Szegedre készül a Slask Sikeres évet zár az Egyetemi Színpad Mozgalmas és sikerekben gazdag évet zárnak a szege­di Egyetemi Színpad tagjai. Az ősszel elnyerték a Mű­velődésügyi Minisztérium ál­tal alapított Kiváló Együttes címet, az áprilisban Szege­den megrendezett Egyetemi és Főiskolai Színjátszó Fesz­tiválon immár második al­kalommal szereztek arany­érmet, amit két különdíjjal is megtetéztek. Ezek a té­nyek is bizonyítják, hogy az együttes évek óta egyenlete­sen magas teljesítményt nyújt és bizonyítják a poli­tikai kérdésekkel is foglal­kozó, vitatkozó és gondolko­dásra sarkalló diákszínház létjogosultságát Jelentős együttessé érett erre az év­re az Egyetemi Színpad. Az ország legkülönbözőbb ré­szein mutatják be nagy si­kerű produkcióikat. Műsor­politikai állásfoglalásuk is helyesnek bizonyult: ritkáb­ban lépnek új produkcióval közönség elé, de a bemuta­tott darabok mind tartalmi, mind forma tekintetében megérleltek, átgondoltak, csiszoltak. Május elején lengyelorszá­gi turnén vett részt az együttes. Tíz nap alatt két városban, Turunban és Krakkóban léptek közönség elé a Stációk című összeál­lítással és az örök Elektra című produkcióval. Paál Ist­ván. az együttes vezetője így foglalta össze a lengyel­országi turné eredményeit. — Nagy közönségsiker és szakmai elismerés kísérte turuni és krakkói bemuta­tóinkat. Sikerült leküzde­nünk a nyelvi korlátok ne­hézségeit, amit mi sem bi­zonyít fényesebben, mint az előadások utáni vitákban elhangzott megjegyzések, észrevételek reagálása. Az együttes öt év óta nem volt külföldön, ez a turné egy­úttal arra is hivatott volt, hogy az országhatárokon be­lül kivívott rangot külföldön is mérlegre tegyük. Egyér­telműen bebizonyosodott, hogy együttesünk által kép­viselt színház, a politikai-fi­lozófiai tartalmakat, gondo­latokat újszerű formában megjelenítő színjátszás ha­tásos és erőteljes vonulata a közép-európai egyetemi szín­játszásnak. Fontos és mo­dern közvetítőközeg. Sikerekben gazdag év vé­géhez közelednek. Néhány erőpróba azonban még hát­ravan. Radnóti-összeállítá­sukat június 22-én láthatjuk a televízió képernyőin, a Ki mit tud? vetélkedőiben, s rájuk vár a rádió pedagó­gusnapi műsorának összeállí­tása és bemutatása is. A sza­badtéri játékok Rómeó és Júlia-előadására pedig Vá­mos László, a darab rende­zője leszerződtette az Egye­temi Színpad egész gárdá­ját. A jövő évadra való ké­szülés jegyében a nyár vé­gén közös táborozáson vesz­nek részt az egyetem - Bala­ton-parti üdülőjében. Itt kezdenek hozzá őszbe toló­dott új produkciójuk előké­szítéséhez, Fekete Sándor Hőség hava című darabjá­hoz. T. L. Nyertes dolgozatok Mint korábban beszá­moltunk róla, az elmúlt he­tekben rendezték meg or­szágszerte a felsőoktatási in­tézmények országos diák­köri konferenciáit. A termé­szettudományi karok diák­körösei Nyíregyházán és Debrecenben adtak rande­vút egymásnak, ahol a sze­gedi József Attila Tudo­mányegyetem TTK-s hallga­tói egy híján félszáz dolgo­zattal képviseltették magu­kat: Debrecenben 13 ve­gyész. Nyíregyházán mate­matikában 2, fizikában 4, növénytanból 19, állattan­ból 7, a geotudományokban pedig 4 dolgozatot olvastak fel. A szegedi egyetemisták sikerrel szerepeltek itt is: matematikából Huhn And­rás, növénytanból Rakonczay Zoltán és Kovács Katalin (közös pályázattal), kémiá­ból Kiricsi Imre nyert el­áő díjat. A geotudományok­ban Vidó Ildikó, növénytan­ból Mihalik Erzsébet, ké­miából Dravecz Márta szer­zett második díjat, 13 to­vábbi egyetemistánk harma­dik helyezést, 6-an dicsére­tet kaptak. Az országos kon­ferencia díjazottai között nem szerepelt szegedi dolgo­zatok szerzőit a JATE Ter­mészettudományi Karán 1000, illetve 800 forintos pénzjutalomban részesítet­ték. IS ev@ élvonalban A zabrzei előadás után még sokáig beszélgetünk a rendezői szobában Elwira Kaminskával. Közben egy­más után érkeznek az inter­júra felkért szólisták. Az idegfeszültség feloldódásá­nak percei ezek. Vidámak, kipirultak, beszédesek a nagyszerű bemutató után. Hiába, ez mindenütt így van a világon. Majd a kül­földi vendégszereplésekre te­relődik a szó. Az elmúlt 19 év alatt szinte a világ va­lamennyi országában meg­fordultak. A Német Szövet­ségi Köztársaságban azon­ban még nem léptek fel. Emlékezetes sikereik közé tartozik az amerikai, a me­xikói és a kínai turné. Ezek­ben az országokban többnyi­re 5 ezer személyes ter­mekben adtak koncertet, és nem is egyet. Koncertek so­rozatát. A sikerekhez emlé­kezetes történetek kapcso­lódnak. Hadd álljon itt most közülük kettő. — Amikor Mexikó város­ban mutattuk be műsorun­kat — meséli mosolyogva a rendező —, amerikai zené­szek kísérték a táncokat, a dalokat. Természetesen a mi karmesterünk vezényelt. Az egymást követő vastapsok után a zenekar tagjai ab­bahagyták a muzsikálást, felálltak, és így gyönyörköd­tek a műsorban. A tánco­sok nem vesztették el lélek­jelenlétüket, végigénekelték a dallamot, és frenetikus si­kert arattak. Egy másik tör­ténet színhelye Sanghaj volt. Előadásunk napján két len­gyel hajó érkezett a kikötő­be, és honfitársaink öröm­mel váltottak jegyet az elő­adásra. Az utolsó szám után követelték a folytatást: „Ke­vés, kevés, kevés." Ám len­gyelül a kevés malonak hangzik, az 1-betűt azonban nem ejtik. Mintegy 5 ezer kínai felállva „bravó, malo"­zott, táncosaink tizenötször mentek meghajolni, míg vé­gül udvariasan figyelmeztet­tek minket, hogy az ünnep­lés további része már nem nekünk szól... A késő éjszakába nyúló beszélgetés után másnap reggel szélsebesen szágul­dunk Janusz Maciejovszki igazgató társaságában Kose­cinbe. Szemet gyönyörködte­tő fenyvesek, nyírfák az út két oldalán. A kis község bejáratánál díszes faragású fatemplom fogad. A főutca kőkerítésén túl pedig hatal­mas park, az egykori német Hohenloen gróf kastélyával. Az épület mögött modern, háromemeletes házak, az együttes itt élő táncosainak lakásai. 24 házaspár, 30 gye­rek. Kosecin tehát nemcsak próbahely, „főhadiszállás", hanem otthon is. Érthető, hiszen a táncosokon kívül itt él és dolgozik az admi­nisztráció, a kisegítő sze­Enyodi Zoltán felvétele A kosecini kastély mélyzet. A csoporttal együtt mintegy 250 ember. Amíg körbejárjuk a gyö­nyörű parkot Janusz Macie­jovszkival, szóba kerül o na­pi program. Az énekkar reg­gel 9-től 2 óráig próbál, szólamonként külön-külön, majd közösen. A tánckar pedig délelőtt 10-től l-ig, délután fél 4-től 6-ig gya­korol. — Mit szólnak a táncosok a hatalmas Dóm téri szín­padhoz? — Nagy lelkesedéssel és szorgalommal készülnek Sze­gedre. Igaz, szabadtéri szín­padokon ritkán lépünk fel, de most legalább valóban „teret" kap a tánc — mond­ja az igazgató, aki már ta­nulmányozta a Játékok szín­padát. — A próbák után mivel töltik itt idejüket az együt­tes tagjai? — Ha nincs előadás este, sokan beutaznak Katowicé­be, színház- vagy mozielő­adást néznek. Olykor mi hí­vunk meg vendégeket. Tánc­pedagógusok, énekesek ta­lálkoznak és beszélgetnek el a csoporttal. — Ügy hallottam, számos magas kitüntetést kapott a „Slask". — 1970-ig 29 országban Ki él ma falun? KÉPERNYŐ AZ ÁRUSÍTÁS HARMADIK NAPJÁN Ismét nagy nyeremény borítékos sorsjeggyel HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN EGY SZERENCSÉS VÁSÁRLÓ 20 000 Ft-OT NYERT. Pintér József—Surányi Li­li kétrészes filmriportja úgy érzi, adósságot törleszt — s jól érzi. „Sokan még ma is azt hiszik, hogy a falun élő emberek mind a mezőgazda­ságban dolgoznak, és ott ke­resik kenyerüket" — írják tévéújságbeli előzetesükben, s ha feltételezésük némileg túloz is, aktuális témát fe­szegetnek. Abból a többé-kevésbé is­mert tényből indulnak ki, hogy a falun élő emberek többsége az egészen tisztes­séges megélhetési lehetősé­gek ellenére városban keres állást, főleg a fiatalabbak. Példaként egy ötezer lakosú Pest megyei községet. Pilis­csabát választották, ahol a magyar falu mai általános képéből ugyan sok tipiku­sát felmutathattak — lé­nyegében azonban le' is szű­kítették a falusi élet problé­makörét. A nagyvárosok vonzásában más mozgatóerők is munkálnak, mint a váro­soktól távolabbi helységek­ben. Gallovics József takar­mányos elmondja, havi há­romezret keres, de a fiata­loknak „.túl szagos az istál­ló". az ő családja is Pest­re jár dolgozni, mert „reg­gel tisztán mennek, este tisztán jönnek", a szeré­nyebb pénz meg az utazás fáradalmai dacára megéri. A téeszelnök szerint nem érde­mes bővíteni üzemágaikat, inkább az iparvállalatok te­lepíthetnének kihelyezett egységeket a faluba — erre azonban csak egyetlen cég vállalkozott. így adódik, hogy a piliscsabaiak 82—83 százaléka ingázik: bumlizik a vonatokon, jószerivel csak aludni jár haza. Mások sze­rint a falusi élet hátrányait a mostoha szolgáltatóhálózat teszi igazán, nem lehet kap­ni virágcserepet, kaszanye­let, tejeskannát, szöget, var­rótűt, zsanérpántot — még a filléres dolgokért is Pest­re kell utazni, így aztán többe kerül a hús mint a le­ves. A filmriport első része azt ígérte, a komolyabb gondok­ról a szombati folytatás szól. A nézőnek pedig az az érzé­se, hosszabb, alaposabb, ki­merítőbb anyag is elkelne. A summázat ugyanis megle­hetősen izgalmas: úgy tűnik, ma azok élnek falun több­ségben, akik ott születtek, és még nem tudtak városok­ba diffundálni. Ha pedig így igaz, le kell vonni a szükséges következtetése­ket... N. I. jártunk, és bemutatóinkat több mint 12 millió néző te­kintette meg. Közben az évi 100 előadást itthon is meg­tartottuk. A táncegyüttes 15 millió zloty állami támoga­tást élvez, nekünk 5 millió zlotyt kell „keresnünk" éven­te. A csoportot fennállásá­nak 10. és 15. évfordulója al­kalmából a Munka Zászlajá­val tüntették ki. Első díjat nyertünk a Sziléziai Zenei Fesztiválon, megkaptuk Pá­rizs, Berlin, Boston, Osló város elismerő diplomáját és Detroit, Pillsbury, Lack­wana város aranykulcsát. A Béke-világtanácstól pedig a kitüntető aranyérmet, Stock­holmban. A Szegedi Szabadtéri Játé­kokon augusztus 18-án és 20­án fellépő „Slask" Lengyel Állami Népi Ének- és Tánc­együttes 19 éve szerepel a világ legjobb együttesei kö­zött. Jövőre ünnepli fennál­lásának 20. évfordulóját. Az együttes ekkor két hónapra japán vendégszereplésre uta­zik. Amikor búcsút veszünk a rendkívül szívélyes Janusz Maciejowszkitól, és a na­gyon szép, csinos, fiatal len­gyel táncosnőktől, nyúlánk táncosoktól, díszes borítóban fekete lemezt szorongatunk a kezünkben. Ezt a nagyle­mezt a Dóm téren szeret­nénk meghallgatni újra. Polner Zoltán Több A Soproni Sörgyár évről évre növeli termelését. A fogyasztói igényhez igazodva tavaly mintegy húszezer hektoliterrel gyártott több sört, mint az előző évben, s az idén újabb 15 ezer hek­toliterrel bővíti a termelést.

Next

/
Thumbnails
Contents