Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-17 / 114. szám

* SZERDA, 1972. MÁJUS 17. Nemzetközi büntetőjogi konferencia Szegeden Időszerű téma - Elmélet és gyakorlat Időszerű büntetőjogi prob­lémákról, a büntetési rend­szer továbbfejlesztésének el­méleti kérdéseiről rendez háromnapos nemzetközi ke­rekasztal-konferenciát a sze­gedi József Attila Tudo­mányegyetem jogi kara és a Magyar Tudományos Aka­démia Állam- és Jogtudo­mányi Intézete. A tanácsko­zásokat tegnap délelőtt nyi­tották meg Szegeden, a Ti­sza-szálló tükörtermében. A konferencia részt vevői szov­jet, bolgár, csehszlovák, len­gyel, román, jugoszláv ée magyar jogtudósok, gyakor­lati szakemberek. A sorrend­ben hatodik szegedi nemzet­közi jogi konferencián dr. Antalffy György egyetemi tanár, a szegedi jogi kar dékánja, a Magyar Jogász Szövetség elnöke mondott megnyitó beszédet. A szegedi professzor hang­súlyozta, míg a régebbi idő­szakokban a találkozások lé­nyegében csak tájékoztató jellegűek voltak, ma már szűkebb körű, meghatáro­zott tudományos kérdéseket vitatnak meg elmélyült, tu­dományos eszmecsere során. A legújabb jogelméleti iro­dalom rámutat, túljutottunk azon az állásponton, hogy szinte valamennyi bűncse­lekményt társadalom- és ál­lamellenesnek minősítsünk: társadalmunk fejlődése so­rán több olyan viszony ke­rült a büntetőjog körébe, amelyek kiszélesítették a klasszikusan védett jogtár­gyak körét, s így tulajdon­képpen szakbüntetőjogok jöttek létre. Az eredményes tudomá­nyos kutatómunka fontos előfeltétele az elmélet és gyakorlat összhangja. Dr. Antalffy György megnyitó­jában arról is beszélt, hogy meg kell különböztetni az elméleti kutatást az alkal­mazott kutatástól, melynek elsőrendű feladata a gyakor­latban felmerült problémák tudományos megválaszolása. A helyes arányok kialakítá­sa fontos feltétele a kuta­tásnak. S mivel a szocialis­ta országokban a kutatás alapkérdései közé tartozik a büntetés céljának, lényegé­nek, a szabadságvesztés, il­letve a büntetési intézmé­nyek rendszerének, problé­máinak kidolgozása, a sze­gedi konferencia témája rendkívül időszerű. A bün­tetőjogi büntetés jogelméleti probléma is, így az elméleti jogászoknak szintén értékes információt jelent, hogy a büntetőjogászok milyen eredményeket érnek el szak­májukban, ugyanakkor kí­vánatos, hogy az állam- és jogelméleti kutatások ered­ményeit a szakjogászok is elemezzék és alkalmazzák szakterületükön. A nemzetközi büntetőjogi kerekasztal-konferencia ma, szerdán Makón folytatja ta­nácskozásait, s holnap, csü­törtökön fejeződik be Sze­geden. Magyar gumiáruk külföldön Az Országos Gumiipari Vállalat a legnagyobb sikert felfújható kempingcikkeivel aratta a világpiacon, A tet­szetős kivitelű gumimatra­cait, az úszógumikat és a legújabb felfújható fotelo­kat már csaknem 40 ország­ba szállítják. A megrende­lők között van az Egyesült Államok, Kanada, NSZK. Franciaország, de eljut az olasz és a szovjet tenger­partra is. Minden évben új típussal jelennek meg, s legutóbb a a holland fogyasztói szövet­ség a náluk forgalmazott kempingcikkek között a ma­gyaroknak ítélte a nagydíjat, az OGV termékeit találta legjobb minőségűnek. A si­kereket követően az elisme­rést jelzi, hogy a müncheni olimpia alkalmából újabb megrendelést kaptak, s a nagyszabású sporteseményre már jellegzetes olimpiai mintázattal készítik felfúj­ható kempingcikkeiket. (MTB Szünet nélkül dolgoznak a növény­védelmi brigádok M'llHaWlwB "WffWfM'ff* Egyenruhát cseréltek Idén május közepén két­három héttel „előbbre tart" az időjárás, ami a szakem­berek számára kisebb gon­dot okoz: összetorlódtak a növényvédelmi munkák. Az esős, párás idő nagymérték­ben kedvez a növényi élős­ködők és betegségek elter­jedésének, kifejlődésének, emiatt csaknem 10 ezer nö­vényvédelmi géppel nagy­szabású védekezési „hadjá­ratot" indítottak a mező­gazdasági nagyüzemekben. A gabonafélék vegyszeres növényvédelmének ideje már lejárt, annál több mun­ka van ezekben a napok­ban a gyümölcsösökben. Ezt az is jelzi, hogy az elmúlt évinél 15—20 százalékkal több vegyianyagot rendeltek a termelők. , A MÉM szakemberei sze­rint májusban különösen az ország melegebb pontjain alakult ki eléggé nehéz helyzet a gyömölcsöskertek­ben, elsősorban a szilvamo­lyok rajzása miatt. A kárte­vők „megjelenése" a várt­nál erősebb volt, különösen azért, mert a nagyüzemi gyümölcsösök közé ékelődött kisebb háztáji területeken nem fordítottak gondot a permetezésre, és ezért a vártnál nagyobb fertőzés alakult ki. Csak a nagyha­tású növényvédő szereknek, a Ditrifonnák. a Wofatox­nak és az Ekatoxnak kö­szönhető, hogy a május kö­zepi nagyobb kirajzás egye­lőre nem okozott nagyobb károkat. Megkezdődött az almamoly rajzása is. A nagyüzemi cukorrépa táblákon szintén egész sor élősködő irtására indították meg a növényvédő gépeket és így remény van arra, hogy az évszakhoz képest különösen „jó növésű" cu­korrépa károsodását sikerül majd megakadályozni. Május közepéig több mint 1,3 millió hektáron szórtak ki növényvédő szereket a mezőgazdasági nagyüzemek­ben. (MTI) Különböző fórumokon ko­rábban sokszor és sokat le­hetett hallani, hogy kevés a rendőr Szeged utcáin. Az állampolgárok hitték, meg nem is azt az indoklást, mi­szerint az URH-s gépkocsik állandó cirkálásával a város közrendjén, közbiztonságán eredményesebben őrködik a rendőrség. Szó, ami szó: a városi ember akkor nyu­godt, ha a posztoló, a szol­gálatát teljesítő rendőrt úgy ismerheti, mint a szom­szédait, akikkel beszédes, köszönő viszony fűzi össze. Egy idő óta viszont elült a szó a közrend biztonsága fölötti aggodalom miatt, mert a város forgatagában mind sűrűbben villan fel a rend őre kékesszürke egyen­ruhájában. PRÓBA­IDŐSÖK menyünknek a társadalom fejlődésére, még akkor is, ha néha erőit — az előző­ekben említett — haszontalan dolgokra fecséreljük. Különösen akkor lehetnek azok a vezetők bizonyosak dolgukban, akik a köz véleményére támaszkodnak, ha egy-egy nagy közöségről van szó. Minél kisebb közösség véleményét kell latol­gatni, annál bizonytalanabbá válik az em­ber, egészen odáig, hogy egy-egy válasz mögé oda kell tenni a kérdőjelet, nem tudván, valóban a közös véleményt tükrö­zi-e az, vagy csak valamely hallgatólago­san jóváhagyott akaratot. Ugyanaz a ta­nár, hivatalnok, diák, mezőgazdász stb., aki országos vagy országrésznyi ügyekről bátran, s lényeget érintve beszél, nehe­zebben mond igent vagy nemet egy-egy iskolai, hivatali, termelőszövetkezeti kér­désre, ha véleményt kell nyilvánítania. Ennek sajátos okai vannak. Az többek között, hogy sokkal kedvezőtlenebb képet kapunk, ha a közös véleményt visszafor­dítjuk az egyén nyelvére. Például: senki sem tagadhatja, hogy Szegeden a közvéle­mény tisztaságot óhajt meg rendet, ám az­zal is, akinek hangja ott harsog a közös kórusban, megtörténik, hogy egy óvatlan pillanatban megszabadul a szeméttől, amelyet összegyűrt cigarettásdoboz, zacskó alakjában valamivel arrébb egy szemét­gyűjtőbe is beledobhatott volna. S ugyan­így tesz az az iskolaigazgató, aki jelen­tősen hozzájárul véleményével ahhoz, hogy a szocialista demokráciával közvé­leményünk helyesen foglalkozzék, amikor viszont ezt a gyakorlatban kellene alkal­maznia, hatalmi eszközöket használ be­osztottjával szemben — mely utóbbinak éppúgy benne foglaltatott véleménye az országnyiban, mint főnökéé. Ott tartunk tehát, hogy amikor így tízmilliónyian sokszor hallatva hangunkat, teljes nézetazonosságról tanúskodó „kö­zös közleményeket" bocsátunk ki nap mint nap, sokkalta nehezebben tudunk megegyezni ugyanezekben a kérdésekben négyszemközt. Márpedig a közvélemény ereje csak azok által érvényesülhet, akik magát a véleményt alkották. (Elhanya­golva természetesen azt a néhány száza­léknyit, akik nem meggyőződésből, ha­nem éppen a megtévesztésért tették ezt.) A közvélemény például pártját fogja — sok intézkedés született hatására — az anyáknak, harcol az ellen, hogy hátrá­nyos helyzetbe kerüljenek csak azért, mert gyermekeiket kell nevelniök. Mégis, ki tagadná, hogy ezek a hátrányok nem szűntek meg, vagy azt, hogy a közös véle­ményt sokan csak saját helyzetükre értik. Megtörtént eset: az anyasági segélyt igénybe vevő, majd munkahelyére vissza­térő asszonykát éppen az ott dolgozó — s esetleg később ugyanilyen helyzetbe ke­rülő — asszonyok világosítják fel arról, hogy jogai megkevesebbedtek, hiszen he­lyette kellett másoknak dolgozniuk, egy­szóval, igyekezzen szerény lenni, ha sza­badságot kér, vagy bérkorrekcióra áhíto­zik. A közvélemény — hatalmas erő. Sok mindenre fel lehet használni. Nálunk mostanában arra, hogy támogassa az egyé­ni vélemény fejlődését, bátorítsa az em­bereket arra, hogy amit együtt mondanak ki, egyedül is megköveteljék, önmaguk­tól, s másoktól egyaránt. VERESS MIKLÓS Ez a je­lenség termé­szetes következménye a város nö­vekedésének. S mint aho­gyan a felszabadulás után sem voltunk, nem vagyunk és nem leszünk rendőr­állam, a rendőrség létszáma Szegeden sem nagyobb a korábbinál ma, viszont be­töltött és teljes. Mondjuk ki kereken: nehéz szolgálatuk anyagilag is megbecsültebb, mint évekkel ezelőtt volt, s a fiatalok szemében von­zóbb lett ez a pálya, sőt élethivatás. Ma már ott tar­tunk, hogy a pályázók kö­zül a legrátermettebbekből választhat soraiba a rend­őrség. Képünk is ezt tanú­sítja. Bódi János alezredes, közrendvédelmi parancsnok beszélget a frissen vizsgázott próbaidős vagy már végle­gesített rendőrökkel. A be­szélgetésbe csak bele kell kapcsolódnunk. Kik ők és honnan jöttek? Bodomi Károly törzsőr­mester a karhatalomtól 14 évi polgári beosztás szolgá­lat után kérte át magát a rendőrséghez. A korábbi kö­tetlen életformát felcserélte az egyenruhával járó kö­töttséggel? — A hivatás nem új. Igaz, hogy nem is vagyok egészen kezdő. S itt úgy fo­gadtak, az ..öreg"-nek kijá­ró tisztelettel, amit viszo­noznom annyi, mint jó csa­ládi kapcsolatba beillesz­kedni. Két mé­tertől alig kevesebb valami­vel Perei János szakaszve­zető, még próbaidős rendőr testmagassága. — Ilyen gyerekekből áll a budapesti díszezred, mert ott szolgált ez a mi fiunk — mondja Bódi János alez­redes. — Mer; aztán vasas is. Vasöntő. tormázó a ta­nult szakmája. Szinte apai melegségű szavak, s láthatóan jól esik ez a közvetlenség a szép szál fiatalembernek, aki nem mondhatja el magáról, hogy fiatalabb korában na­gyon a sors kegyeltje volt. Gyermekként az állami ne­velőotthonok fogadták be, s úgy eszmélt magára, hogy szülői támasz nélkül csak önerejére számíthatott. Nem idevaló születésű, de nevel­kedett Szegeden, a Londoni körúti állami nevelőotthon­ban is. Szeretettel emlék­szik vissza tanáraira, neve­lőire. Ugyanígy azokra az öreg szakikra, akik később a formázás, a vasöntés tit­kaiba avatták be. Mint vasöntő, megkeresett havi 3 ezer 200 forintot ls. De mint kezdő rendőr is megtalálja számítását, bár kevesebbet keres. Igaz, egyelőre albérletben lakik feleségével, aki a textilmű­vekben dolgozik. Mikor Pe­rei a rendőrség kötelékébe lépett, nem ígértek neki la­kást, tág teret viszont an­nál inkább az előrehaladás­ra, a tanulásra, az önkép­zésre. — Szeretném befejezni a gimnáziumi tanulást, amit korábban megkezdtem, de úgy adódott, hogy nem tud­tam folytatni. S majd egy­szer hivatásszerűen szeret­nék foglalkozni a fiatalkorú­akkal — vázolja fel elhatá­rozását szerényen a szinte gyerekképű óriás, aki a díszezredbőli elismeréssel szerelt le. Annak idején ál­lamfők, jeles vendégek fo­gadásán tisztelgett és KISZ­titkár volt. Szabad idejében pedig jeles eredménnyel cselgáncsozott, mint aki tudta, hogy arra még szük­sége lehet. HATÁRŐRÖK VOLTAK A rendőr egyenru­ha nélkül is a tár­sadalom őre. Ezt vallja Kónya István szakaszvezető és Kapitány Zoltán tizedes is, a beszélgető csoport két másik tagja. Mögöttük köz­vetlenül 27 hónap határőr! szolgálat van. Államhatá­raink biztonságos védelmé­hez nekik is közük volt. Lényegében g$ak az egyen­ruhát cseréltek fel, a fegy­veres szolgálat maradt szá­mukra ugyanaz, csak nem ugyanúgy. Adott esetben a rendőri intézkedés összetet­tebb, mint határsértőt ár­talmatlanná tenni. Mindkét szolgálat ellátása speciális feladatokból áll és mindket­tő alapja: a hivatás válla­lása. Kónya István civilben könyvelő, statisztikus és tervező. Kapitány Zoltán elektromos segédszerelő. Biztos kenyerük a polgári életben is lenne és életmód­jukban nem kellene a pa­rancsokhoz igazodniuk. Mégis a nehezebbet vá­lasztották számos társakkal együtt; a további tanulást, a kötött szolgálatot, ók ta­lán nem is tudják még a statisztikai adatot, misze­rint Szegeden 1970-hez vi­szonyítva az utca rendjét sértő bűncselekmények szá­ma 11,6 százalékkal csök­kent. S mint minden munka­helyről. a rendőrségtől is nyugdíjba mennek az öre­gek. Most is többen meg­váltak megszokott posztjuk­tól, beosztásuktól. Természe­tes, hogy a helyükbe válo­gatottan jól képzett fiata­lok lépnek, akik előtt nyit­va áll az érvényesülés ka­puja. Lődi Ferenc Előzetes Telt ház a Szegedi Ipari Vásáron Bár a hazai vállalatok a hét végén megnyíló Buda­pesti Nemzetközi Vásárra készülnek elsősorban, nem marad ki számításaikból a Szegedi Ipari Vásár sem. Ezt mutatja, hogy a dél-magyar­országi ipari, kereskedelmi fórum iránt a múlt eszten­dőhöz hasonlóan most szin­tén nagy az érdeklődés. A vásár igazgatóságán elmon­dották, hogy eddig 102 hazai és 51 jugoszláv cég küldte el jelentkezését, nagyrészt már a szerződéskötések is megtörténtek. Így a szegedi vásáron telt ház van. Az idén is lesznek új vál­lalatok a vásáron. A Sze­gedi Komplett Kereskedelmi Vállalat árusításra készül; a Szegedi Ruhagyár, a HÓ­DIKÖT és a BUDAPRINT újdonságait kínálja majd el­adásra. A Kecskeméti TÜ­ZÉP Vállalat teljes fürdő­szoba-berendezéseket mu­tat be, a Pl ÉRT pedig iro­dai cikkeket, tollkészleteket stb. A jugoszláv cégek so­rában ugyancsak találunk debütáló céget: az INDUST ­RO-szerviz különféle fém­ipari és porceláncikkeket mutat be Szegeden. Az is biztos már, hogy a tavalyi­nál jóval nagyobb lesz a Ju­goszláviából behozott cipő­és bútoripari termékek ki­állítása. Az idén a tavalyinál több jugoszláv áru, mintegy 25­fajta, főképp élelmiszeripari termék lesz kapható a vásár területén. Az idei vásáron már nem a légsátor szolgál pavilonul, hanem könnyűszerkezetekből állítanak össze 1200 négy­zetméteres korszerű kiállí­tási épületet. Az elemek Dunaújvárosban már elké­szültek, s jövő héten már megkezdődik szállításuk Sze­gedre. M. I. Nagykövetek látogatása Vásárhelyen Kedden délelőtt Hódmező­vásárhelyre látogatott Mo­hammad Hassan Puyani, az Iráni Császárság, Tsuneaki Ueda, a Japán Császárság, Roeslan Baboe, az Indonéz Köztársaság és C. B. Mut­hamma, az Indiai Köztársa­ság magyarországi nagykö­vete. Kíséretükben volt Hollai Imre külügyminiszter­helyettes és Túri Ferenc, a Külügyminisztérium főosz­tályvezetője. Ellátogattak a tanácshá­zára, az Alföldi Porcelán­gyárba, a Tornyai János Mú­zeumba, végezetül pedig a Vásárhelyi Állami Gazda­ságba. Az esti órákban a nagykö­vetek visszautaztak Buda­pestre. 1

Next

/
Thumbnails
Contents