Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-17 / 114. szám
4 SZERDA, 1972. MAJITS ft. Szegedi emlékek „ Ez a kislány. • • „Zentai Anna szőke hajú és fitos orrú görög szépség" — így mutatta be olvasóinak a Szegedi Hírlap 1946-ban a Szegedi Nemzeti Színház új művésznőjét. A valóban szép és sugárzóan fiatal pályakezdő színésznő hamarosan alakitásaival és kivívta a kritikusok érdeklődését. Első szerepe prózai főszerep, a második egy énekes operettfőszerep. a harmadik pedig operafőszerep volt Ritka bravúr egy szfniakadémiáról frissen kikerült kezdő színésztől. A mi kis városunk. a Leányvásár és a Szöktetés a szerájból főszerepét eljátszani egymás után — csodálatos indulás! — Pedig nem volt könynyű erre a pályára mennem. töltött három évre a rövidesen ausztráliai vendégszereplésre induló művésznő. — Az első sikereket az első nagy szerepeket és az első kitüntetést a szegedi újságírók által kiadott Móradíjat! A Szegedi Nemzeti Színházból egyenesen a Magyar Állami Operaházba került. Később a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, s rövidesen országos népszerűségre tett szert. Országosra? Világszerte az egyik legismertebb és legszeretettebb magyar színésznő. Fellépett már Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában (meg természetesen Európában) — az öt kontinens közül csak egyen, Afrikában Bár már az iskola önképző- voj£i olyan nagyszerű, érett nem jart- Tavaly Hollykörében is játszottam és ta- művészekkel játszottam woodban mutatta be művénáraim is azt javasolták, együtt, mint Simándy Jó- szetét, idén pedig... hogy színészi pályára men- zse£ Takács Paula, Besse- — Most viszont az a nagy jek, édesanyámék nem na- n"yej' Ferenc Rajz János öröm ért, hogy Ausztráliágyon lelkesedtek az ötletért. akiktől voit tanulni, ök ba> ahová egyébként na- tanárom már akkor kiforrott, nagy gyon nehéz kijutni Végül az egyik meggyőzte őket arról, hogy művészegyéniségek voltak, nyugodtan engedhetnek erre a pályára — kacag a művésznő és hozzáteszi —: Inkább Szegedről beszéljünk. nv.°" *fy szegedi újságok: „Ez a kisdiófelvetelem, ahol feltették ^ a maga sokoldalú te_ hetségének páratlan bőségémegint meghivtak. Én vagyok az _ , . , _ . . első, akit másodjára is viszEgy évre rá, hogy Zentai szavárnak Előreláthatólag • — Nemzeti két hónapot töltök ezen a mar távoli kontinensen, júliusAnna a Színház Szegedi tagja lett, ilyen kritikákat írtak róla a augusztusban C7ARTA/4i i'iicó rfrvlr • TTT Q HC_ nekem a kérdést, hol kezd' tem a pályát. Ott is elmond- "" tam, hogy Szegeden, s ma drámai, operett és Sydneyben, Melbourne-ben és Camberrában lépek fel. Mindezek mellett, mint mondja, nem törpült el SzeUUI1, JIUBJ a n,a- WlniMTllrii* nrÖTH utón most ganak azt is bevallom, hogy ^S^uSS étekeTnő _ élménye sem. Hiszen Szeged a mai napig is min dig az első szerelmet juttatja eszembe. — Bocsánat a kérdésért: ez szó szerint is érthető? — Igen. Első szerelem a ként aratta a babért, hótay Árpád, Zentai Anna egykori tanára, a színház igazgatója olyannyira becsülte sokoldalú színésznőiének tehetségét hogy a ked- szek eiegeT a^TgadTmeg palya Iránt és rajta keresz- véért meg a Liliomfi-ba is h£vásoknak * mert úgy ér. jf1 " fM " " beletett egy kis énekszámot, zem _ s ezt nem azért — Szeged mindenből az mondom, mert ön szegedi! elsőt adta nekem — emiépéldául a Szegedi Szabadtéri Játékokon Melis György mellett énekelni a János vitéz Iluskáját — mindennel felérő, nagyszerű élmény. — És mindig boldogan tétül a város iránt, s a férjemmel ls Szegeden ismerkedtem meg... Szeged nagyon jó, sőt, kitűnő iskola kezik vissza a városban el— mintha hazamennék. Gulay István Fűtőolaj mint nyári téma Bár a nyár küszöbén ál- millió olajkáilyha van az or- ZÉP igyekszik nyáron meglunk, mégsem felesleges a szágban, s a három gyárnál vetetni az emberekkel a télről beszólni: a tavalyiról 520 ezer szállítására van szenet, fát, az ÁFOR is gonvan ugyan szó, de a tanul- rendelése a kereskedelem- dolkozhatna rajta, mint leság, melyet az ÁFOR-nak nek. A piac lassacskán teli- hetne még a tél beállta kellene levonni belőle — a tetté válik, de mit ér a sok előtt feltölteni a háztartások jövő télre szól. Most még olajkályha, ha nincs mivel kannáit, tartályait olajjal! Agatha Christie: A bánatos hölgy esete 2. igazán van idfeje arra, hogy fűteni benne? Ahogy a TÜalaposan felkészüljön a tüzelőolaj-ellátásra. A szegedlek ugyanis a múlt év végén panasszal éltek a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz, mivel elégedetlenek voltak a város fűtőolaj-ellátásával. S nem alaptalanul. A népi ellenőrök vizsgálata is igazolta a lakosság tapasztalatait. Megállapították, hogy a kutakat nem folyamatosan, nem a szükségleteknek megfelelően töltötték fel: a 10 ezer literes kutakba legfeljebb 1800—3600 liter olajat töltöttek. A szegedi kutak befogadóképessége összesen 185 ezer liter, de 65—120 ezer liter olajnál több sohasem volt bennük. A Szeged városi és járási nepi ellenőrzési bizottság megállapítása szerint az ÁFOR kirendeltsége nem mérte fel kellően a lakosság igényét, nem vezetett hitelt érdemlő nyilvántartást sem a forgalomról, sem a készletről, nem ismerte a bázis Időszak fogyasztását sem. A népi ellenőrök a vizsgálat napjaiban (januárban—februárban) több kutat — utólag meg nem állapitható okok miatt — üresen talaltak. Az enyhe tél ellenére sem volt tehát hiztosított Szegednek és környékének, a járásnak tüzelőolaj-ellátása, s nem túlzás, ha — a népi ellenőrzéssel együtt — mi is azt mondjuk, hiszen hozzánk is sok panaszos levél futott be, hogy a jelenlegi szervezéssel és felkészültséggel valamire való tél esetén csődbe jutott volna az ÁFOR ellátótevekenysége. Az olaj kitűnő fűtőanyag, érthető, hogy hamar rászokott a lakosság: már L5 F. K. Jje szetkilí ft tu* wm égdé meg. 2. A vitéz Budára jön Bárha kevés beszédű volt ment személlyel, durván le- tergomi érsek lesz a pátriárDózsa, egyáltalán nem hi- hordta és rövid úton kidob- kája. Így nemcsak a törököt ányzott belőle az önbecsü- ta palotájából. A pillanat- űzik ki a keresztény Európa lés. Ismerte a maga erényeit, nyi szégyenen túl joggal hi- déli országaiból, de helyreszolgálatának értékét, noha hette Dózsa, hogy ez a bá- állítják az egyházszakadás érdemeiért nem nagyon ré- násmód lehetetlenné teszi be- óta más utakon járó konsszesülhetett elismerésben, csületében, nevetségessé vá- tantinápolyi keleti patriarLovas kapitányi kinevezése lik, ha megcsúfoltan tér visz- chátusban is Róma fennhavolt a legnagyobb kegy, sza végvári bajtársai közé. tóságát. amellyel eddig a hatalmasok Már nem is a jutalom érde- A bíboros érsek tehát fokitüntették. Korábban is ta- kelte, hanem az emberi mél- gadta a székely vitézt. Elbenúbizonyságot kellett adnia tóságán esett nyílt seb. Pe- szélgetvén Dózsával, csodáivitézségéről, különben alig- dig ennek sértetlenségéhez kozása nőttön nőtt Tájékoha biztatta volna Török lm- ragaszkodott. Olyan nevelést zott, éleseszű, katonai képre nándorfehérvári kapitány, kapott a szabad székelyek zettség dolgában kitűnő férhogy egyenesen a királyhoz között, olyan iskolát járt ki fiút ismert meg a végvári menjen jutalomért. a hadi vállalkozásokban, lovas kapitányban. Első taA székely katona megfő- hogy a szégyen nem férhe- lálkozásukkor még nem hozgadta parancsnoka tanácsát, tett össze büszke lelküsme- ta szóba a felállítandó keAjánlásával Budára érkezik retéveL Úgy döntött, hogy a resztes hadak parancsnokláés II. Ulászló udvara kiutal legfőbb egyháznagyhoz, Ba- sának ügyét, noha nem kiszámára kétszáz aranyat, kócz Tamás bíboros érsek- zárt. hogy már ekkor úgy Egyszersmind meghagyják a hez fordul panaszával. Ha gondolt Dózsára a bíboros, kincstárnak, hogy a pénz- itt is elutasítják, akkor egye- mint leendő fővezérre. A beli jutalmon kívül adjanak nesen a király színe elé tö- hatalmi erőviszonyok szerint Dózsának két paripát aranyos-ezüstös szerszámmal. rekszik. egyenesen kívánatosnak ítélTávolról sem volt csekély- te a hercegprímás, hogy főSzinte népmesei szépségű ség ekkora urakhoz bejutnia rangú személy helyett alaepizód volt ez a végvári ka- olyan embernek, aki semmi- csonyabb sorból származó, tona életében, de csakhamar féle összeköttetéssel nem tehetséges vezér álljon a keszertefoszlott a délibáb. Gyarendelkezett Különösen ne- resztesek élére, mivel II. nútlanul kereste föl Telegdy héznek bizonyult ezekben a Ulászló uralkodás® alatt István kincstartót, hogy kér- napokban, amikor a királyi amúgyis nagy volt már az je tőle jogos jussát. Ám a udvar, egész Buda valóságos ország nyakára hágó oligőgös Telegdy holmi tréfá- lázban égett. Éppen Bakócz garchák túlsúlya, szemben a nak vélte az udvar kíván- Tamás miatt. Az esztergomi királyi hatalommal. Bakócz ságát. Nem érte be a juta- érsek nemrégen érkezett ha- persze nem az ország érdelom megtagadásával, ráadá- za Rómából. Alig tartotta keit féltette a mind önállóbb sul gúnyosan beszélt amesz- meg Esztergomban a fényes és önzőbb főuraktól, hanem sziről jött vitézzel, aki mindTe Deumot — a hercegprí- a maga hatalmát. Szövetséeddig föl sem merte tételez- mási ünnepi istentiszteletet gest keresett nagyra törő oélni, hogy gúnnyal és gőggel —, sietett Budára azokkal a jajhoz. képesek őt megalázni. Egye- tervekkel, amelyeket a pápa Mihelyt tisztába jött Dólőre önuralmára hallgatott, udvarában kovácsoltak Ma- zsa panaszával, személyesen de háborgó önérzete arra ösz- gyarország számára a török ment a királyhoz és követétesse veszedelem ellen. telte a vitéz megbékítését. Bármennyire lefoglalták Ulászló is gyorsan cselekeBakóczot a fontos ügyek, dett Nem bízta immár Tetönözte, hogy jóvá megaláztatását. Ha nem is volt járatos a HIH^U fényes Budán, kiverekedte, ldot szakított a végvari ka- legdyre a jutalmazas ügyet, hogy fogadja őt Csáky Mik- to°a számára. A látszatra hanem maga tisztelte meg lós csanádi püspök, az a fő- kegyes előzékenység mögött kitüntetésével a székely vipap, akinek Bakócz Tamás °kos elgondolás húzódott tézt Ünnepélyes külsőségek hercegprímás me8- Hátha alkalmas ez a között adta át neki a jutal-esztergomi „ után a legnagyobb tekinté- P023^ , nagyszabású mat, s^ lye volt az országban, aki a ~ az először megszafölött arany_ terveihez? De ha nem alkal- bott ajándék király "diplomatájaként okos, mas is> 32 iránta való szí- lánccal ékesítette fel Dózsát, művelt és jószándékú ember vélyesség mindenképpen jó sarkantyút, kardot, díszes bíhírében állott. Mivel pedig benyomást tesz a katonákra, borruhát nyújtott át neki. a római egyház szorgalmaz- akik nélkül lehetetlen meg- ** * ~ "*"* ' ~ * ta leginkább a törökök elleni vívni a küszöbönálló nagy vitézi harcot, úgy vélte Dó- keresztesháborút. Mert ez Ezzel az aktussal a lovagok sorába emelte vitézét, s hogy nagyobb nyomatékot voslást sérelmére. Reménye itt is csalódássá változott. Csáky püspök még bőszítőbben vi zsa, alkalmas helyen kér or- volt a Rómában kovácsolt adjon kegyének, egy falut is terv lényege: Magyarorszá- adományozott a székely nekeserves Son fegyverbe szólítják a mesnek, ezenkívül ldegészihadra fogható lakosságot, tette a Dózsa család címerét csatlakoznak hozzájuk Euró- a kardot tartó levágott török selkedett, mint a kincstartó, pa önkéntes keresztesei és a kézzel. A kegyes nagyúr hírében török ellen vonulnak, vissza- Gerencsér Miklós álló főpap úgy beszélt Dó- foglalják Konstantinápolyt, Következik: zsával, mint valami jött- amelynek Bakócz Tamás esz- Mise Szent György napján Mr. Parker Pyne köhögött. — Azt hiszem, evvel még nincs vége. — Nem. még nincs. Mindez körülbelül hat hete történt. Kifizettem az összes adósságom, és újra egyenesbe jöttem, de közben folyton borzalmasan éreztem magam. Azután meghalt az egyik unokatestvérem, így némi pénzhez jutottam. Legelőször is ki akartam váltani azt az átkozott gyűrűt, sikerült is, itt van. De valami szörnyű történt. ! — Ugyan? — Dortheimerékkel összevesztünk valami részvények miatt, melyekre Sir Reuben beszélte rá Geraldot. Szörnyen becsapták, és ö meg is mondta Sir Reubennak, amit gondol rcűa, és... de rémes ez! Most már érti, hogy miért nem vihetem vissza a gyűrűt. — Nem küldhetné ed névtelenül Lady Dorthei mernek? — Abból minden kiderülne. Utána alaposan megvizsgálná a saját gyűrűjét-, rájönne, hogy hamis, é,s azonnal tudná, hogy mit tettem. — Azt mondta, hogy barátok. Mi lenne, ha elmondaná neki a teljes Igazságot, a könyörületére bízva magát? Mrs. St. John megrázta a fejét. — Annyira nem vagyunk jóban. Naomi hajthatatlan, ha pénzről vagy ékszerről van szó. Talán nem tartóztattatna ie, de mindenkinek elmondaná, hogy mit tettem, és evvel lönkretenne. Gerald is megtudná, és soha nem bocsátaná meg nekem. Jaj, de rémes! — újra sírni kezdett. — Rengeteget törtem a fejem, de nem tudok rájönni, hogy mit csináljak. Mr. Pyne, nem tudna tenni valamit? — Dehogynem, sok mindent — mondta Mr. Parker Pyne. — Tényleg? — Hát persze. A legegyszerűbb megoldást azért javasoltam, mert gyakorlatomban mindig ezt találtam a legcélravezetőbbnek. Kiküszöböli a nem várt komplikációkat. De az ellenvetéseiben sok igazság van. Jelenleg más nem tud erről a kínos esetről, csak Maga? — És ön — mondta Mrs. St. John. — Ö, én nem számitok. Akkor a titok most még biztonságban van. Mindössze gyanútlanul ki kell cserélni a gyűrűket. — Ez az — mondta a lány mohón. — Ez nem lesz nehéz, csak egy kis időre van szükség, hogy kitaláljuk a legjobb megoldást... A lány félbeszakította. — De nincs idő. Éppen ez az, ami megőrjít. Űj foglalatot akar csináltatni. — Honnan tudja? — Egészen véletlenül. Valamelyik nap az egyik barátnőmmel ebédeltem, és megcsodáltam nagy smaragdgyűrűjét. Azt mondta, a legújabb divat szerint készült, és Naomi Dortheimer is így akarja megcsináltatni az övét. — Ezek szerint azonnal cselekednünk kell — mondta Mr. Pyen gondterhelten. — Igen. — Be kell jutnunk a házba, de lehetőleg nem mint cselédek. A cselédeknek kevés alkalmuk van arra, hogy értékes gyűrűket rakosgassanak. Van valami jó ötlete? — Naomi nagy estélyt ad szerdán. A barátnőm említette, hogy parkett-táncosokat keresnek. Nem tudom, hogy megállapodott-e már. — Azt hiszem, ezt el lehetne intézni — mindössze többe fog kerülni, ha már megállapodtak. Még valamit: nem tudja véletlenül, hol van a főkapcsoló? — Véletlenül tudom, mert valamelyik este rövidzárlat volt. amikor a cselédek már lefeküdtek. A hallban, a kis szekrényben van egy doboz, abban. Mr. Parker Pyne kérésére rajzolt egv kis váz. latot. — Minden rendben lesz — mondta Mr. Parker Pyne —, ne aggódjon. Mi legyen a gyűrűvel'* Vigyem el én, vagy magánál marad jövő szerdáig? — Talán inkább nálam. Az ajtóig kísérté a lányt, azután megnyomta a csengőt. — Küldje be Claude-ot és Madeleine-t. Claude Lutrell a henyélő aranyifjak csinos mintapéldánya volt. Madeleine de Sara viszont a csábos vampoké. Mr. Parker Pyne elégedetten szemlélte őket. — Gyermekeim — mondta —, van egy kis munkám a számotokra. Világhírű parkett-táncosok lesztek. Claude, nagyon ügyelj, hogy minden a legnagyobb rendben menjen... Lady Dortheimer tökéletesen meg volt elégedve a báli előkészületekkel. Kis csalódás volt számára, hogy Michael és Juanita, a táncosok a Vörös Matrózból, az utolsó pillanatban lemondták a fellépést, mivel Juanita megrándította a csuklóját, de helyettük küldtek két táncost (így szólt a telefonban elő adott történet), akik mér Párizsban is óriás! sikert arattak. A táncosok rendben megérkeztek, és Lady Dortheimer tetszését elnyerték. Az estélyen minden ragyogóan ment. Miután vége lett a „műsornak", a többiek is bekapcsolódtak. A jó képű Jules Lady Dortheimert kérte fel. Még soha nem volt ilyen tökéletes partnere, lebegtek a parketten. Sir Reuben a csábos Sanchiát kereste — hiába —, nem volt a bálteremben. Éppenséggel az elhagyatott hallban volt, egy kis doboz mellett, szemét ékköves karórájára szegezve. — Maga nem angol, nem lehet angol, ald így táncol — duruzsolta Jules Lady Dortheimer fülébe. — Maga egy kobold, a szél szelleme. Drouschka petrovka navarouchi... — Milyen nyelven van ez? — Oroszul — mondta Jules ravaszul — Oroszul beszélek, ha nem merem angolul mondani. Lady Dortheimer becsukta a szemét. Jules lobban magához szorította. Hirtelen kialudt a fény. A sötétben Jules lehajolt, és megcsókolta a kezet, mely a derekán nyugodott. Amikor a Lady ej akarta húzni, megragadta, és újra az ajkához emelte. A gyűrű a nő ujjáról valahogy a kezébe csúszott. Lady Dortheimer úgy érezte, egy másodperc, és Jules már megint világosban mosolyog rá. — A gyűrűje — mondta. — lecsúszott. Megengedi. Visszahúzta az ujjára. A szeme közben sok mindenről beszélt. Sir Reuben a fökapcsolót tárgyalta. — Valami hülye tréfa. Lady Dortheimert ez nem érdekelte. A néhány perc a sötétben számára határozottan kellemes volt. (Folytatjuk.) i i