Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-15 / 88. szám

SZOMBAT, 1972. ÁPRILIS 75. Szakmunkásképzés Horváth Dezső felvétele A Dél -magyarországi Áramszolgáltató Vállalat évről évre sokat áldoz a szakmunkásképzésre. Korszerűen felszerelt tanműhely, és a szakma megtanulásának seregnyi kelléke segíti elő, hogy minél több jól képzett villanyszerelő kerüljön a munkahelyekre. Miért üresek a söröspalackok ? Bosszankodnak a szegediek, hogy nem lehet üveges sört kapni a vendéglőkben, de a fűszerüzletekben sem. Találgatnak és suttognak. Szerkesztőségünkbe is egyre több panaszos levél érkezik sörügyben. Mi az oka a hiánynak, hiszen Szegeden van sörpalackozó? Akármennyire is hihetetlennek tűnik, az az oka a sörhiánynak, hogy a tartálykocsik nem tudnak beállni a palackozó udvarába, mert alacsony a kapubejárat. Hogy miért nem építették magasabbra? Ezt senki sem tudja megmagyarázni. Különben az ügynek már terjedelmes „irodalma" van, érdemes röviden áttekinteni. a leendő városrendezési tervnek egy parányi részét előre hozzuk. Egy elavult kis házat megvásároltunk és lebontatjuk, így a Hétvezér utca felöl a söripar megfelelő bejárathoz jut. Rövid időn belül készen lesz a bejárati út, beállhatnak a tartálykocsik és lehet palackozni —, mondta befejezésül Takács János. Harminc centiván, hogy műszakilag megoldhatatlan. Kár, hogy nem lett az a bejárat harminc centivel magasabb, s alig akarom elhinni, hogy a terv módosítása oly nagy összegbe került volna. Á sörpalackozó dolgozói kivették a szabadságukat, egy részük a szikvízüzemben, mint kölcsönmunkás dolgozik, a többiek meszelnek, söprögetnek, takarítják az üzemet. méteren múlik Egy hét múlva Ütkö zes Egy város fejlesztése sok gondot és nem várt nehézségeket is okoz a lakosságnak, s nem kevesebbet azoknak, akik irányítják, intézik az ügyeket. Alighanem ide sorolható a sörpalackozóval történt jelenlegi anomália is. Takács János, a sze>fcdi városi tanács elnökhelyettese Szeged általános rendezési tervét lapozta fel, amikor tőle is megkérdeztük, hogy mi az oka a palackozó leállásának. — Mivel a telep nincs jó helyen, az általános rendezési terv kitelepítésre ítélte. Üj helye a lemezgyár térségében kijelölhető. A városba bevezető sugárutak átépítése 1975—76-ban kezdődik el. Az átépítés nem csupán a közutat érinti, hanem a mellette húzódó lakóterületet is, így például a sörpalackozót. Bár hivatalos felszólítást még nem kapott a söripar, de ezt a tényt ök is pontosan ismerik. Persze jelenleg még maradhatnak, hiszen a Kossuth Laj06 sugárút átépítésére csak később kerül sor. — Ez a jövő, de most a jelenről van szó. — A palackozó szomszédságában épülő házak, az erdőrendezőség épületei már megfelelnek az általános terveknek. — Csak éppen a kapubejárat nem felel meg a sörösautóknak. — Ez sajnos igaz. ,A technikai fejlődés néha gyorsabb, mint gondolnánk. Ez esetben is így történhetett, mivel jelenleg a söripar nagyobb kocsikat használ, mint néhány évvel ezelőtt, amikor az erdőrendezőség épületének terveit készítették. Mit tehettünk? Az erdőrendezőséget sem kötelezhettük arra. hogy mondjon le néhány lakásról. vagy irodáról amiatt, hogy magasabb kapubejárót. alakítsanak ki. Végül úgy döntöttünk, hogy A palackozó üzem vezetője, Dóczi István így kezdi: — Az csak mende7monda, hogy elromlott a palackozógép. Nem igaz! Azért állunk március 18-a óta, mert tart az építkezés, a tartálykocsik nem tudnak beállni az udvarba. Nagyon sajnáljuk, nem rajtunk múlik a dolog. A szegedi telep látja el hordós és üveges sörrel a várost, a szegedi járást és Hódmezővásárhelyre is szállítanak. Naponta két műszakban üzemel a palackozó, és körülbelül 45 ezer üveget töltenek meg. De közel egy hónapja egyetlen üveget sem öntöttek teli. Az üres sörösüvegeket elküldték a pécsi sörgyárba, meg más palackozóüzemekbe. — A tervezés idején nem jelezték a tervezőknek, hogy mekkora kapubejáratra van szükségük? — Amikor megtudtuk, hogy az erdőrendezőség építkezik, mi közöltük, hogy négy méter magas bejáró kell a tankkocsiknak. Ennek ellenére csak 3.18 méter a bejáró magassága, de a tervezők már változtattak, kész tények elé állítottak minket az elkészült kiviteli tervekkel. — Ügy tudjuk, hogy a söriparnak vannak kisebb tartálykocsijai is, amelyek beférnének ezen a kapun. — Csak voltak. A hatvanhektós kocsikat két évvel ezelőtt kiselejtezték. De én azt mondom, hogy várhattak volna egy keveset az építkezéssel, amíg a Hétvezér utcai bejárót el nem készítik. Persze a söripar is találhatott volna valamilyen megoldást, hopr ne álljon le a palackozóüzem, s ne maradjanak sör nélkül egy ilyen nagyváros lakói. Gondolom — bár nem vagyok szakember —, valamilyen vezetékkel az utcán álló tartálykocsiból be lehetett volna „szippantani" a sört. De az is elképzelhető, hogy a Kőbányai Sörgyár más palackozói ilyen esetben segítenek. A/, utcáról történő bevezetést viszont azonnal megkontrázza a telepvezető, mondVégül néhány dolgot: ez az egész sörügy kárt okozott anyagilag és erkölcsileg. Sorolhatnánk hosszasan, leállt egy üzem, kihasználatlanul porosodnak a gépek, megzavarták a normális munkamenetet. Ami viszont alig mérhető pénzzel: a fogyasztók érdekeit, igényeit semmibe vették, amikor ilyen helyzetet engedtek kialakulni. A károkozás tovább gyűrűztethető, hiszen a nemrégiben felemelt sörárak is érzékenyen érintették a fogyasztóközönséget, de joggal mérgelődnek az emberek, ha még ezen az áron sem játhatnak hozzá közkedvelt italukhoz. Persze az olcsóbbnak számító sörökről van szó, és nem néhány drága, külföldi márkáról. Ki, vagy kik a felelősek ezért a helyzetért? Ember legyen a talpán, aki ezt ki tudja deríteni. Az viszont tény, hogy az a harminccentis méret sok kárt és nem várt kiadást okozott. Vásárolni kellett egy házat, egy új lakást, utat kell építeni, és így tovább. Most már csak egyben bízhatunk, hogy a jövő héten lebontják azt a k'is házacskát, (amely körül 2 hétig húzódott a tanácsnál indokolatlanul huza-vona), és gyorsan elkészítenek egy ideiglenes utat, amely nem több száz méternél, s beállhatnak a tartálykocsik a palackozó udvarába. Abban is bízunk, hogy levonják a tanulságot a tanácsnál és a söriparnál egyaránt ebből az ügyből! Gazdag h István Szépen az igazat N

aponta keill beszélnünk egymással, „meghányi-vetni száz bajunk", s naponta előfordul, hogy nem tudunk, vagy nem akarunk szót érteni. Elhangzanak olyan beszámolók is. amelyeket gyötrelem végighallgatni. Találkozunk olyan gépelt vagy nyomtatott szövegekkel is, amelyeknek elolvasásához angyali türelemre, még inkább kötélidegzetre lenne szükség. Nem azért, mert hazugok, hiszen általában megszívlelendő dolgokat akarnak közölni, csak éppen nem tudnak kontaktust teremteni azokkal, akikért elkészültek. Nem tudnak, mert a gondolatokat — ha van bennük egyáltalán — gyakran valamiféle dodonai homályosság palástolja, más, még rosszabb esetben gugyerákos stílus kendőzi. A nem egyszer értelmetlenségig összezagyvált szavak és okoskodó mondatok, magyartalan kifejezések úgy riasztják a közönséget, mint a tűzvész, menekül tőle, aki csak tud. A gyenge munkahelyi rendezvényekről el-elszökdöső munkások rendszerint azzal indokolják hazafelé mehetnékjüket, hogy fáradtak, s rengeteg otthon a dolguk, a szókimondóbbak azonban kertelés nélkül megvallják: „Unom már, hisz' mindig ugyanazt hallom, tudom az egészet kívülről". Pedig dehogy is tudja! Csak képtelen odafigyelni a „bikkfanyelven" tálalt unalmas szócséplésre, amely — tudvalevő — inkább elaltat, semmint fölvillanyoz. Mindig dühösft az a „bölcsesség", misaerint „az emberek közömbösek, nem érdekli őket a politika". Ennek ugyanis nincs semmi értelme, nem is szólva arról, hogy célzatos hazugság. A kommunista politika természetes módon az élet valóságát tükrözi, a dolgozók örömeiből és gondjaiból sarjad, mint a búza a földből, az élet könnyebb vagy nehezebb volta pedig mindig, mindennél jobban érdekelte az emberek tömegeit. Mindössze arról van itt szó, hogy némelyik előadó annyira elszakadt osztálya egyszerűségétől — amelyből „kiemelték" —, hogy már a munkások vagy a parasztok nyelvén nem is tud beszélni. Az isten tudja miféle nagyzási viszketegség miatt, de az ilyenek szégyellik az egyszerű és világos beszédet, szép magyar nyelvünket úgy kerékbe törik, hogy néha Lőrincze Lajos sem ismerne rá. Fogalmam sincs, milyen az értekezletek látogatottsága például a Volán vállalatnál, mennyire tudják ott például termelési tanácskozáson fölkelteni a dolgozók figyelmét, de abból a levélből, amely egy panaszlevélre válaszként érkezett a szerkesztőségbe, nem sok jóra lehet következtetni. Csak egyetlen mondatrészt hadd idézzek a szövegből, amelyet két rangos vezető is aláírt: .,a gépkocsivezető az utas leszállása után ... folytatta a járat végzését". Tehát nem az autóbuszt indította el — még az a jó, hogy csak a főnökeinek az előadásában —, hanem olyasmit müveit, amitől égnek áll a haja, nemcsak a nyelvművelőnek, hanem minden természetes beszédű magyar honpolgárnak. Nem szükséges élénk fantázia annak elképzeléséhez, milyen „színvonalas" és érdekes előadást tudnak tartani azok, akik egy „gondosan" megfogalmazott levélben is a fenti borzalmat tudták nyújtani. Nem véletlen, hogy azok tudnak színesen és élvezetesen, sőt hozzászólásra ingerlő szép stílusban beszélni kis- és nagygyűlésén egyaránt, akik akár a legmagasabb funkcióban is meg tudtak maradni munkásnak vagy parasztnak, azoknak, akik voltak korábban. Akik az íróasztal mögött is tudják, hogyan éreznek és gondolkodnak a múltban ezerszer megrugdosott, s ezért néha még a szabad élet viszonyai között is gyanakvó ..melósok" — az ilyen vezetők soha nem fölényesen handabandázva, hanem szerényen, szót értő szándékkal foglalkoznak velük. Az ilyen pártvezető vagy gyárigazgató nem felülről szemléli a munkásgondokat, nemcsak le-lejár beosztottjai közé a műhelybe, hanem maga is természetes módon éli egykori társainak, elvtársainak életét. Ha meg akar velük vitatni, értetni valami fontosat, akkor nem a tudását igyekszik „érthetetlen" nyelvi eszközökkei megcsillogtatni. hanem azt nézi, hogyan tudta meggyőzően elfogadtatni mondanivalóját. „A munkásság, parasztság élete, és főleg véleménye zárt világ még a legjobb szándékkal közeledőknek is, ha máshonnan jönnek — olvasom Nagy Béla vájár levelét a Társadalmi Szemlében. — Minden közeledő előtt bezárul, mert évszázadokon keresztül belénk idegződött (egészen a közelmúltig) az a tapasztalat, amit a munkás is, a paraszt is így summáz: »Ha nem kérdeznek, hallgass, ha kérdeznek, úgy beszélj, nehogy holnap megüsd érte a bokádat*". Igen, a jó népnevelők tudják: a régi görcsök fokozatosan oldódnak, a bizalom szinte napról napra növekszik az egyenes és jónak minősített kommunista politika hatására, ez az oldódás és bizalom azonban nem örökkévaló. Ma megvan, de holnap semmivé válhat, ha nem ápoljukgondozzuk rendszeresen úgy, mint a szobanövényt, ha elbizakodottságunkban azt hisszük, hogy a mi igazságunk mindenki számára nyilvánvaló. Akár a legelemibb! igazságot is csak logikával, szép szóval. \ érthető nyelven, meggyőző érvekkel lehe'. ; másokkal elfogadtatni, az értelemben meggyökereztetni. O

* * röm hallani munkásoktól, hogy egyre több az olyan pártnap, taggyűlés, ahol közérdekű témákat vetnek föl, és az előadók sem unalmasak. Jólesett az egyik szövetkezeti gazda véleménye, hogy „azt az elvtársat, aki a múltkor volt nálunk a megyétől, szívesen elhallgattam volna akár reggelig is". Mert nagy dicséret az ilyen. Azért nagy, mert oly sok elkoptatott közhellyel traktáltuk már „suk-sük" színvonalon az embereket, hogy a lankadó közfigyelmet igazi férfimunka volt föltámasztani. Vigyázzunk rá. mmt az éltető tűzre! Nekünk holnap is, holnapután is meg kell küzdenünk az emberi tudatban újra- és újraéledő kispolgári nézetekkel, a maradisággal, a sznobizmussal, a közönnyel. F. NAGY ISTVÁN A nehéziparban Növelik az exportot, csökken a behozatal üteme Dr. Szekér Gyula miniszter elnökletével pénteken nehézipar miniszteri értekezletet tartottak. Megtárgyalták az 1971-es esztendő termelési tapasztalatait. A nehézipari ágazat termelési volumene a népgazdasági ipar átlagát meghaladó mértékben — 8,7 százalékkal — emelkedett. Az ezt megelőző évhez viszonyítva a legnagyobb mérvű volt a vegyiparban az emelkedés. s ezt követte az alumíniumkohászat. A miniszteri összegezés rámutatott az elmúlt év legszembetűnőbb hiányosBorpince - bányából Aszófőn egy kimerült bánya helyén nyolc termelőszövetkezet 16 millió forintos költséggel borpincét épít saját termelésű borai tárolására és feldolgozására. A társult szövetkezetek a jövőben Balatonfüreden. Dörgicse, Pécsely és a környező borvidék csaknem ezer holdról szüretelt termését egységesen kezelve, jó minőségben adhatják piacra. ságaira, és hangoztatta, hogy az idén fokozottabban kell kihasználni a kapacitást és javítani a készletgazdálkodást. Megvitatták a nehézipari tárca 1972-es évi export és import feladatait. A népgazdaság célkitűzéseinek megfelelően az idén is tovább növelik az exportot és csökkentik a behozatal növekedésének ütemét. A számítások szerint az export 14 százalékkal emelkedik, ezzel szemben a behozatal csupán 7 százalékkal. A tőkés export növekedése várhatóan 13 százalék lesz, a behozatalt pedig hét százalékra becsülik. Az export és az import növekedése iparáganként különböző, a tőkésországokba a kivitel elsősorban a bauxitbányákból és a vegyipari üzemekből bővül. Tovább nő a gyógyszeripar exportja is, s előreláthatóan 3,5 millió dollárral lesz magasabb, mint 1971-ben. (MTI) Egyházi vezetők a népfrontnál Egyházi vezetőknek és a Hazafias Népfront országos vezetőinek talákozójára került sor pénteken, a Belgrád rakparti népfrontszékházban. A találkozón részi vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és a hivatal több más vezetője. A vendégeket Bencsik'István, a Hazafias Népfront főtitkára tájékoztatta a mozgalom helyzetéről és az április végén összeülő népfrontkongresszusról. A tájékoztatót élénk eszmecsere követte, amelyben felszólalt dr. Bartha Tibor református püspök, a magyarországi egyházak ökumenikus tanácsának elnöke, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, dr. Ferencz József unitárius püspök, dr. Szeifert Géza, a magyar izraeliták országos képviseletének elnöke, Palotai Sándor, a magyarországi szabadegyházak tanácsának elnöke, dr. Bakos Lajos református püspök. Balló István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese és Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese is. (MTI) I *