Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-13 / 86. szám

a CSÜTÖRTÖK, 1072. ÁPRILIS IS. r Uj tünet: a rezisztencia Az orvosok, biológusok, rusok és más apró élőlények mikrobiológusok körében olyan enzimeket fejlesztenek egyre több szó esik a rezisz- ki, amelyek kivédik a mér­tenciáról. A gyógyászatban gek hatását. A kórokozó kö­újabb és újabb gyógyszere- vetkező generációi gyakran ket írnak lel a hatástalanok már öröklik elődjeiktől ezt vagy csökkent hatásúak lis- az ellenállóképességet. Iájára. Az antibiotikumok Az elmondottakat mar vezetnek ezen a listán. Leg- messzemenően figyelembe szembetűnőbb példaként a veszik a kutatóintézetek új, penicillint emlegetik, eiter- tudományos programjaik ki­jesztése kezdetén 1945-ben dolgozásánál, és a gyógysze­a gennyksltő baktériumtör- rek, növényvédő szerek előál­zsek mindegyike érzékeny lításanál is. A Chinoin voit erre a nagy jelentőségű Gyógyszerárugyárban példá­antibiotikumra. Ma azonban ul már gyártják a rendkívül a törzseknek csupán har- hatásos tbc-ellenes szert, mine százaléka érzékeny a amely azon törzseket is penicillinre, s helyette mind pusztítja, amelyek az eddig nagyobb hatású antibiotiku- használatos vegyületeket mot kellett előállítani. már „megszokták". A nö­A példákat nemcsak a hu- vényvédelem teljesen új mán és állatgyógyászatból utak keresésére is kénysze­hozhatjuk, hasonló jelenség- rült. A Növényvédő Kutató­ról panaszkodnak a „nö- intézetben a biológiai nö­vényorvosok", a növényvé- vényvédelmi program meg­dők is. A kemizálás növeke- valósítása is az esetleges désével egyre több kártevő rezisztenciát szándékozik ki­szokja meg a mérgeket, és védeni. Vegyszerek helyett túléli a növekvő dózisokat is. rovarháborúval irtják a kár­Nálunk, még kisebb múltja tevőket oly módon, hogy ki­van a vegyszerezésnek, mint tenyésztik azok természetes például az Amerikai Egye- ellenségeit. A hagyományos sült Államokban, igy ez a szerektől eltérő hormonhatá­jelenség nem gyakori. sú növényvédő anyagokkal Milyen molekuláris folya- kísérletezik a Chinoin, ezek mat játszódik le a mikro- „_ .. „„,,„„. , szervezetekben az ellenálló- uz UJ ma* * képesség kialakulása során? szokásos idegmereggel pusz­A gombák, baktériumok, ví- lítanak. Felvételi vizsgák a katonai iskolákon Sikeresen lezajlott a kato­nai főiskolák ez év őszén in­duló első évfolyamára jelent­kezett fiatalok felvételi vizs­gáztatása. A növendékjelöl­tek, az előírásoknak megfe­lelően, három napig tartó, igen sokoldalú képességvizs­gálaton estek át. Természete­sen az első, alapvető köve­telmény: az egészségügyi al­kalmasság. Akik egészségileg alkalmasnak bizonyultak a hivatásos katonai pályára, azok részt vettek az egyéni, illetve csoportos képesség- és alkalmassági vizsgálatokon. Ezen belül fontos szerepet tölt be a különböző műsze­rekkel történő képességszint­megállapítás és a tesztmód­szerrel végzett alkalmasság­felmérés. Befejező mozzanat­ként ezúttal is a fegyverne­mi szakbizottságok foglal­koztak a hiéatásos katonai pályára jelentkezett fiatalok­kal. Az összegezett tapasztala­tok kedvező képet mutatnak: a katonai pályát élethivatá­sul választó fiatalok jelentős hányada igen szép ered­ménnyel szerepelt a felvé­teli vizsgákon. A játékos ember Ajándékozásra készültek anyákat, apákat arról valla- ben tud, mert a játék erre is agyak és pénztárcák. Hús- ni, hogy nem mesélnek a szoktat. Nem kivétel azon­vétra, amikor a csokoládéto- gyereknek, mert ezt úgyis ban a felnőtt sem, aki szánt jások és nyuszik mellé a elintézi a tévé. Nem játsza- szándékkal szoktatja le ma­gyereknek képeskönyvet, já- nak a gyerekkel, úgyis ele- gát mindenről, ami valódi tékot is illett venni. Autót, get játszik az óvodában. S játék vagy szenvedély. Olyan ólom- vagy műanyagkatonát, észre sem veszik, hogy így fásult, érzelmekben szegény indiánt, puskát, labdát vagy lesznek egyre szegényebbek, emberré fakul, akit — mint babát. Néhány napi örömet így fogy bennük a játékhoz munkaerőt — nyugodtan le­lehetett kapni a boltokban, való kedv. Szinte elképzel- hetne géppel helyettesíteni, afféle ünneppótlékot. Nem- hetetlen, hogy leüljenek tár- Nemrégiben az NDK-ból csak csokoládétojást, hanem sas játékkal bolondozni — közvetített a televízió egy cifrábbat, amolyan üres, ki- legfeljebb a kártya tartja vasárnap délelőtti sportese­festett tojáshéjat vagy ép- még magát. S a helyettünk- ményt, ügyességi játékokban pen ügyes ízléstelenséggel játék, a képernyőn megjele- versenyzett két város gye­rozsaszínre pelyhezett doboz- nö sportolóké, akiknek nyu- rekcsapata. S az izgalom­l(J-'a'st" godtan kibicelhetünk. mai, nevetéssel teli verseny 0 Ugyanott jelennek meg egyik forró pillanata az volt, Kiment a divatból az a mós "épszerű játékok. A amikor a gyerekek között ­fajta, amelyet üzletben vá- versengések hangokra, kér- termeszetesen külön kategó­sárolt festékkel a felnőttek désekre, olyanok, amelyek riában — felnőttek is vetél­varázsoltak pirosra, kékre, ismét azt a tudatot erősítik kedtek egymással. Játszot­vagy cifrázták az öregektől emberben, hogy ját- tak. Egy-egy család terelge­eltanult modon. Pedig azok , .' . , , , - • . . voltak az igazi húsvéti tojá- szam ~ csak Pénzért erde- tett a palyan végig sorjázó sok, amelyeket meg is lehe- mes. Ez a görcsös igyekezet oszlopok körül, s között se­tett enni, lehántva színes hé- _ mely annyira idegen a regnyi labdát mulatságos, s ját, melynek alatta a le- játék lényegét61 _ jelenik egyben tiszteletre méltó herje is pirosra, vagy kek- J A háztáji - nem mellékes Mielőtt a városlakók kö- kamatoztatja munkaszerete- kezet vezetésének. Érzékelni zótt is elterjedt volna, hogy tét. Vannak már olyan sző- a változásokat, még mielőtt többletbevételeiket „háztáji- vetkezeteink is, ahol az úgy- azok bajjá növekednének; nak" nevezzék, azt a pénzt, nevezett eszmei háztáji ío- felismerni a gondokat és amit a fizetesen kívül keres- galmát alkalmazzak. Tehát segíteni azok elhárításában, tek, „mellékesnek" nevezték. a tagnak nem földet adnak, Ha monopol vállalat követte A kifejezés találó: olyan jő- hanem pénzbeli megváltást, el a mulasztást, akkor e vál­vedelem, ami ha van, jó, de Termeszeles folyamat ez, de. lalat tulajdonosának — az ha nincs, nincs. Az igazi csak akkor, ha az ehhez államnak — kell felelősségre háztáji, a tsz-tag háztáji szükséges feltételek létrejöt- vonni a vétkest. Ha közgaz­gazdasagának legfőbb jel- tével azonos tempóban ha- dasági akadályok tornyosul­lemzöje viszont éppen az, lad előre! nak a háztáji termelés elé, hogy — nem mellékes! Két Sajnos, másfajta veszélyek akkor az ösztönzők fegyve­tefUleten sem. is feriftáUfl&k* Falvakban YéVéi "VtüfcségeS közbeléőíjf Az első és fontosabb a egy-egy ügyetlen intézkedés (Legyen például háztájiban népgazdaság. Egész mező- zuhanásszerűen csökkenteni alkalmazható kisgép, de gazdasági termelésünk 23.1 tudja a háztáji gazdálkodást, olyan aron, amelyet egy kis^ százalékát a termelöszövet- (Például az, ha a község szé- ember is megadhat érte.) kezeti tagok háztáji gazda- pitése érdekében megtiltják, Ha helyi rendszabályok fé­ságában állítják elő. Ha ez a hogy az utcán állatokat keznék a háztáji eredmé­tevékenység valamilyen ok hajtsanak végig. Hasonló kö- nyességét, akkor a tanácsnak miatt hirtelen megszűnne, vetkezményekre vezethet kell elgondolkodnia, mi a akkor az összes termés ko- egy-egy kis figyelemlazulás fontosabb: virágszegély a rel egynegyede hiányozna az is. Például ha az állami mo- járdák mellett, vagy a tej, a önellátásból és a közellátás- nopolcég nem gondoskodik kisgyerekek pöttyös bögréjé­ből, nagy zavarokat okozva, időben vetőmagról, szaporító ben? A háztáji gazdaságok ép- anyagról, tehát aki kertész- Figyelni, segíteni, tehát pen mostanában bizonyitot- kedr.e, az nem tud mivel ne- tervezni, támogatni kell a ták ismét különleges jelen- kifogni. Vagy az értékesítési háztáji gazdaságok működé­tőségüket. A sertésprogra- nehézségek közepette ma- sét. Így bizonyítva, hogy fel­mot a mezőgazdasági nagy- gukra hagyjuk a kisembe- ismertük: a háztáji nem üzemek — közbejött akadá- reket és emiatt elmegy a „mellékes", hanem annál lyok miatt - a tervezettnél kedvük például az ősziba- sokkal több A népgazdasá(, lassabban valósitjak meg. rack-termelestol. Viszont a háztáji - és- kise- Ha közös erdek a háztáji sze[vf re8ze ^szagosan, gító — gazdasagok rendkívül gazdaság, akkor közösen kell melyben pedig a termeloszo­rövid idő alatt haromszoio- ilem ib. Figyelnie kell rá vetkezel: sajátos, de el nem sára növeltek árutermelésü- 6 ..... _ hanyagolható üzemága! Földeáki Béla 19. 18. ket; ennek köszönhető, hogy az országos irányításnál;, a most bőségesen van sertés- falu, de leginkább a szövet­hús. Nem mellékes jellegű a háztáji gazdaság szövetkeze­ten belüli szerepe sem. Köz­ismert a „szegény téesz — gazdag tagság" szólás, amelynek valóságos gazdasá­gi tartalma van. A rosszul vezetett, vagy mostoha kör­nyezeti adottságokkal küzdő szövetkezetekben ugyanis a tagok a háztáji gazdálkodás­ból igyekeznek pótolni azt, ami a közös jövedelemből hiányzik. A parasztember nem munkegységben gondol­kodik, hanem megélhetésben. Ha igényeit a közösből szer­zett jövedelem nem fedezi, még mindig ott a háztáji gazdaság. Ha a gyenge ter­melőszövetkezetekben ez az ellensúlyozó tényező nem volna, akkor a gazdaságok­nak ez a csoportja az állam­nak szinte megoldhatatlan gondokat okozna. A háztáji gazdálkodás jö­vőjét azonban éppen ebből az Irányból fenyegeti a leg­nagyobb veszély. Statisztikai tény, hogy a gyenge tsz-ek­ben a tag összjövedelmének nagyobbik részét a háztáji gazdaságból szerzi, a köze­pes tsz-ekben nagyjából a felét, s csak a jó szövetke­zetekben csökken ez az arány. A szövetkezeti tag ugyanis kedvező adottságú, hozzáértőén vezetett, jól fi­zető közös gazdaságokban előbb-utóbb rájön, hogy „hajtani" a közösben is le­het és érdemes, ezért ott .e vagy zöldre színeződött. S meg a versenyzők és szúr- igyekezettel. Nem pénzért, a még mi mindent lehetett kólók arcán. Az a téveszme játék öröméért, tenni vele: egész napi jatek- alakul így ki mindenkiben A kai pirosította arcunkat. _ nemCsak a felnőttekben, vottnr1eaiStességf1Togy a kerekekben is hogy a Sajnos, a szakadék egyre falhoz állítva, másfél'méter- játék tulajdonképpen annak melyul a kerekek és felnőt­ről réz húszfilléressel reme- a folytatása, amelyet nap- tek között. Már a 12—18 éve­küi lehetett bele dobálni át- küzben csináltunk, munka, seknek sincs ^kalmük a íá­szakítva a vékonyka héjat amelvért Dénzt kaD ' tékra eléggé - hiszen a ját­Amelyik pénzérme nem alít alneiyeit pénzt Kap, aki , ™ , J bele. az a játék állandóan es ügyes. S nem jelképes pénz- rőteteket jobbaia csak a 4 utcánként változó szabályai öszeget, hanem olyat, ame- ~10 evesek használhatják, s szerint vagy azé lett, aki a lyért érdemes profi játékos- még nekik 5em jut elég —» tojás tulajdonosa volt, vagy ^ s így kénytelenek a felnőt­azé, aki vegul is a mar meg- " * lcl""- . ,f ,. ... lehetősen megrongált céltáb- Nehezen érti meg az em- leKec utdn°zm> aKiKneK vi­lát egy utolsó, jól irányzott ber, miért nem lehet ez 5zont llJik elfeledkezni a dobással kettéhasította. fordítva. Hogy tudniillik a bennük él° gyerekről. Ma­„ ,Jóf j.0 ~ mondja a mára k ..4-k •,. .'h-, napság már csak kulturális felnőtté, szülővé lett valahai m"nKd es lényégéből lehetőségekről emberfióka —, de ez csak a a?t venpenk észre, amely es szora^°za:>i lenetosegekrol gyerekeknek volt. érdekes, nem a pénzhez kötődik, ha- beszeMnk, s ezekről mind­Akkor rfiég kielégítette őket nem emberi értékekhez- azt n-v®jan tudjuk, mit jelente­nem e^revágXaf's'ez hogy m'"dk^ ügyességet; nek Hovatovább azonban a leiknek U könnyebbrég — gondolkodást, kitartást, lele- ^akozas is a közbülső nem kell példának okáért ményt stb. igényel. Talán korosztaly privilégiuma lesz: Ipjátfestéssel is veszkődni. S akkor lehetne ismét talpra a gyereknek marad a játék, míg imigyen magvaráz, , mMforrillU sn,.L a felnőtteknek a munka, s a eszébe sem jut, hogy különb- dlbtani megfordult gondol­séget tegyen a megvásárolt kádasunkat, ha hihetove pl, is a megalkotott öröm kö- válna — majd egyszer hihe- Kosztolányi, a nagy jate­ÍÖU tővé is válik -, hogy nem- kos írja gyünyörű versében: Mert — tisztán emlékszem csak azért dolgozunk mert "Akarsz-e játszani mindent, erre — mikor már engem is ebbői tartjuk el magunkat, nli élet' havas telet és hosz' bevontak a tojásfestés nagy azért is, mert enélkül előbb- szd-hosszú őszt, / lehet-e né­titkaiba, s együtt őriztük a utpbb megszűnnénk emberek mán teát inn véled > rubin tűzhelyen fortyogó lábost —, lenni Mint egyedek talán teat és sárga Páragőzt? / azt is láttam, hogy a felnőt- iMgabban, de mint társada- Akarsz-e teljes, tiszta szív­tek is izgalommal és öröm- . , , vei élni...? — s a játékos lom, mint emberiség — történelmileg gyorsan. játékos rfmek mögött ott a megsej­Egyelőre azonban tett lényeg. Az, hogy nem az van szó, hogy játszani felej­a gazdag, aki pénzért ját­mel foglalatoskodtak az ün­nepi előkészületekkel, nem­csak arra ügyelve, hogy a gyomor kívánalmainak eleget tűnk "el." PedigJ kísérletekkel, sz'k- hanem az, aki életet tegyenek. Együtt játszottak megfigyelésekkel lehet bi- játszik, gyerekszíwel. velünk. zonyítani, hogy az a gye- A gyereket is meg kell ta­• rek, aki nem tanul meg = iátékra s ki tani, játszani, felnőtt korára érze- nitaui a Jdtekla- b ki tanit­Nem az idő, a kedv hiány- lemszegeny lesz, esetleg bol- Ja meg' ha a felnottek elle" zik manapsag. Sokszor hall- dogtalan. Valószínű, hogy ja az ember a magyarázkodó alkalmazkodni is nehezeb­lednek játszani? Veress Miklós A helikopter Sorrentóból érkezett, és a villa kertjének alsó teraszán ért földet. Az egyetlen utas kifogástalan eleganciával öltözött, ragyás­képű, nyurga, harminc év körüli férfi fogadta. Sárga, széles karimájú szalmakalapját jobb ke­ze mutatóujjávál alig észrevehetően megbökte. Közben ajkai zártan csámcsogtak. Rágóizmai­nak ritmikus járása a rágógumit őrölte végte­len egyhangúsággal. Ezért köszönt a kalapsze­gélyhez bökött néma ujj hanyag mozdulatával. A teraszt szegélyező zömök dór oszlopsor mö­gött függőleges sziklafal zuhant a mélybe, ahnl halk loccsanással ütődtek a kicsiny öböl kő­tömbjeinek a Tirrén-tenger hullamai. A való­szerűtlenül kék tenger ultramarinjából sárgán bukkantak elő a sziklék, a márványoszlopok, és a vörös carraraival borított feljáró lépcsők. A szárazságtól megfakult őszi-zöld lugas alatt ^ a jövevény, egy köpcös, döcögve lépkedő idős ember, megállt. Bal kezével igazított az ülés­től kissé meggyűrődött nadrágja vasalásán Téglalap alakú fekete, lapos útitáskáját ezalatt a helikopter vezetője a ragyás képű nyurga férfi kezébe adta. aki türelmesen várakozott, míg n vendég nadrágja ráncait lesimította. — Hello, Charly — szólalt meg végre a köp­cös. Viszonozta a nyurga üdvözlését. — Mehe nőkkel megnyújtott lépcsőn felfelé haladtá­ban ezúttal újra némi irigységgel gondolt a házigazdára, aki tíz esztendővel ezelőtt potom egymillió dollárért az orra elől horgászta el ezt a tündérkertet a De Como grófi családtól. Capri szigetének erre a délnyugati csücskére még nem tört be a huszadik század. A sziget belseje felől csak gyalogosan lehetett megköze­líteni ezt a szelíd sziklacsúcsot, ahol kétezer esztendővel ezelőtt Caracalla római császár ezer rabszolgája kézzel és kalapáccsal vésett három, egymás alatt elhelyezkedő teraszt a bizarr ala­kú kőtömbbe, és építette ezt az azóta is épen álló pazar nyári palotát, szökőkutakat és für­dőmedencéket a mániákusan tisztálkodó csá­szárnak. Luciano egy nápolyi hivjtfÓSflS. .idegenvezető, szakszerűségével szokta mindezt elmondani vendégeingk. Es Frank Coppolából nem hiány­zott a szép iránti fogékonyság. Egyre csak azon bosszankodott, hogy ö is megszerezhette vol­na magának, htszen Luciano őnála találkozott a római társasag játékszenvedélyéről közismert grófi tagjával. Frank Coppola, mert hiszen ő volt a látogató. Miközben a lépcsőforduló korlátján túl söté­tedő mélységbe pillantott, arra gondolt, hogy aki innen leesik, annak már nincs szüksége utolsó kenetre. Az öbölben hófehér yacht rin­gatózott. és Coppola, érzékelve a mélységet és magasságot, ösztönösen beljebb lépett és meg­gyorsította lépteit. A villa felső teraszán a házigazda egy négy lábon függő hintaágyban ringatózott. Mellette, az óriás napernyő alá állított asztalnál, csi­nos, huszonéves bikini* lány üldögélt, és gépelt. — Hello, Silvalore! — lépett a teraszra, gyöngyöző homlokát törölgetve a vendég. Sal­tünk»., — és előre indult. A kényelmes pihe- vatore Luciano Frank üdvözlésére felkönyökölt a hintán, majd egy fekete párduc lomha puha­ságával, a márványlapokra lógatta lábait. — Hello. Frank! Gyere közelebb — és üd­vözlésre nyújtotta kezét. — Ismerd meg új tit­kárnőmet — és a lányra mutatott —, Maria Belloni kisasszonyt. — örvendek. Frank Coppola vagyok — ha­jolt meg gálánsán az idős, zömök férfi. — Űgy vigyázzon — fordult Mariához Lu­ciano —, hogy a barátom nagy szívrabló híré­ben állt, de azt hiszem, ma már nincs mit tar­tani tőle ... Hány éves is vagy, Frank? — Ó, még csak hatvankilenc .. . — Ügy látszik, old boy, a humorodat nem nvütte még el az idő. Gyere közelebb ... Ohar­leyl — kiáltott a villa beláratánál támaszkodó nyurga testőrének —. hozz valami hűsítőt és némi francia konyakot — Ezután Frankhoz fordult és az kérdezte: Birod még a piát? — Lucky, neked peched van, ha azt hiszed, hogy Frank barátod csupán szódán tengeti éle­tét. — Ez az, cimbora, Isteni szerencsénk, hogy mi aztán nyugodtan élhetünk, és az izgalmak­ban nem ment tönkre az idegrendszerünk, sőt az emésztésünk is kitűnő. — Az ám! hála istennek, még az ólmot is megemésztem... — Hogy megemészted-e? Néhány esetről én is tudok. Hány golyót dolgoztál fel életed so­rán? — Pontosan egy tucatot. Tizenkettő akadt meg a bőröm alatt, és a pancserok mindegyik­ről azt hitték, hogy az volt az utolsó. . . Már­mint nekem az utolsó, hogy attól harapok a fűbe... — és Frank kajánul Mariára hunyo­rított. Luciano félreértette a mozdulatot, és megnyugtatta barátját; (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents