Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-09 / 83. szám

VASÁRNAP. 1972. ÁPRILIS 9. FORGATÁS NATÚRBAN — E

klektika: az iskolákban, művészettörténeti könyvekből és lexikonokból szerzett tudás alapján sok rosszat lehet elmondani róla. Hiszen az eklekticizmusra jellemző: a mű belső egységének hiánya, az egymáshoz nem illő egységek, elemek kiválogatása, az utánzás, egyszerre sok stílus ímitálása, a hazug reprezentáció ... és így tovább. Ezt mondják a könyvek, és erről vall szemünk, tapasztalatunk is. Ám a sétány mellett, a színháztól a hídig húzódó házsor, vagy a Klauzál tér környéke mégis kedves minden szegedi szemnek. Pedig ez is eklektika. És mégis, alighanem az erre járó idegent is megkapja e házak varázsa. Mert az össze nem illő elemek mégis valamiféle a szemnek kellemes rendbe szerveződnek. ritmust alkotnak a házak sorában, kedvesen Játszanak a napsütés fényével és önnön árnyékukkal. Szépek ezek a házak. Hangulatos az egész ritmusa, a részletek bája. Kedvesek a szemnek. De Szávay István fényképezőgépének objektívje talán még többet észrevesz, mint az arra járó ember szeme. Részleteket, kapcsolatokat, számtalan apró, szép megoldást. Talán érdemes mégis alaposabban megnézni a számtalanszor látott házakat. Sok újat fedezhetünk fel rajtuk. F

iatal szegedi költök verseit adjuk közre, a költészet napja - alkalmából. Fiatalokét, akik közül némelyiknek ez az első találkozása a nyomdafestékkel, tehát megjelenésük avatásszámba megy; de olyanokét is, akiknek verseivel már folyóiratokban, antológiákban is találkozhatott az olvasó. Közös ismertetőjelük, hogy fiatalok, huszonévesek, hogy egyetemisták még, vagy éppen csak hogy kiléptek a főiskola kapuján. S hogy jelenlétük bizonyság: ismét együtt egy raj, ifjú költőkből, akiknek röptére biztatással, szeretettel figyelhetünk. Április 11-e, József Attila születésnapja alkalmából indítjuk útjukra őket. ELMENT A GYERMEK Mozdulataimból, széniemből elment a gyermek, aki voltam, ráncokba gyűr a fodrozó víz, árnyam sötétlik rajta holtan. lilmenl. mint rongyaikban ázva a hómunkások márciusban, kerek cipője messzi csillog a ssöke. süppedő homokban. A kirakatnál meg nem állit kilesni, mit kapok jövőre, megkapta már a szebb jövőt s amit nem loptak el belőle. A kis gyámoltalan, kisírta, hogy férfiként legyek szabad, hát könny nélkül maradj magadra te rozsdát siró vasdarab! LASSÚ ÉNEK a rőzseláng lassú ének az ének béke béke miféle hallgatás miféle csönd a fő pengék között a fák között a fák fölött a fenyő gyökerében a gyökérben lassú ének énekben a békccsönd békccsöndben a sok sóhaj sok sóhajban nagy kiáltás kiáltásban háború van a háború haragvó szem tüzes szemben rőzseláng van rőzselángban lassú ének — Figyelem! Figyelem! — kiáltja a rendező. — Mindenki a helyére! Rögtön kezdjük a forgatást. Szórják csak bátran azt a homokot, ne sajnálják! Ott balra még teljesen látszik a hp. Ide strandot kell varázsolni, emberek, és nem téli tájat. Azokat a leveleket rakják már szét ott azokon a gallyakon szaporán' Figyelem! Kamera! Áállj. állj, állj!. Színészek a képmezőbe! Kérem, heverjenek le, napozni! Ejnye, ott!... Ne a pléd alá feküdjön kérem, hanem a plédre. Figyelem! Kamera! Egyes kamera! Mozogjon már, az istenért, így is késünk a forgatással! Figyelem! Jaj, kérem, így igazán csak az időt és a nyersanyagot pazaroljuk! Lihegjünk, kérem, lihegjünk, hiszen perzselő, júniusi forróság van! Már persze a forgotókönyv szerint, ugyebár... Rendőr elvtársak, legyenek szívesek arrább terelni onnan azokat a bundába öltözött bámészkodókat! Köszönöm! Figyelem! Kamera! In... Állj! Maguk mit reszketnek ott annyira! Feküdjenek nyugodtan! Kamera! Csapó! Kezdjük a nyitó jelenetet! Fröcsköljék csak magukra, meg egymásra a vizet, és nevessenek nagyon vidáman! Még vidámabban! Élénkebben hulljanak azok a vízcseppek, kérem, mert még megfagynak a levegőben, és jégeső esik magukra a végén! Állj, állj! Hiszen szines filmet készítenénk kérem, és maguk meg úgy megvannak kékülve, hogy... Ez így nem lesz jót Maszkmester, csináljon már velük valamit! Fesse őket még pirosabbra!... Rendben van, akkor tartunk egy kis szünetet. Be lehet takarózni a plédekkel. Ott a háttérben az a színész miért nem áll tel? Odafagyott! Még ilyet! Segítsenek neki, és dörzsöljék le jó erősen hóval. De ne homokkal dörzsöljék hát, hanem hóval!... Na, gyerünk, gyerünk, mozogjunk, folytassuk a forgatást!... Halló, ott a parton! Igen, igen, ott, ott! Tüntessék el onnan azt a jégtömböt! Még arrább, még arrább! Jól van! Nagy totál következik. EZ MEG AZ Az égő tenger Alkonyodott. A távolban, ameddig a szem ellátott, hideg fényű lidérclángok lebegtek. A tenger „égett", füst nélkül, a furcsa, táncoló fény összefolyt a látóhatárral. A napsugaraknak sem volt erejük keresztülhatolni ezen a lángon, A jelenséget a Kaspi-tengeren Lenkoranybó! Aszta rba tartó hajó utasai figyelhették meg. A „tűz" magyarázatául parányi tengeri élőlények szolgálna!;. Megfelelő légköri viszonyok mellett foszforeszkálni kezdenek: fényük azt a látszatot kelti, hogy a tenger ég. A ritka természeti jelenség csak a Kaspi-tenger déli részén fordul elő. Bibliai paradicsom A bibliai legenda szerint Adám és Éva kertjében, a Paradicsomban. a világ mindenféle növénye megtermett. A lengyelországi Zigniee faluban Jozef Kuc hosszú esztendők óta tartó szorgos munkával ilyen bibliai paradicsomot hozott létre. A világ legkülönbözőbb tájairól származó, több mint száz akklimatizált fa ós cserje él ebben a kis lengyel falus; kertben: brazíliai fenyőket, kínai nyárfákat és borókafenyőket szerzett be Jozef Kuc, de összegyűjtötte az Amazonas partján, Floridában, Ausztráliában. Szibériában és Afrikában honos ritka növényfajtákat is. A gondosan ápolt, ritka szép kert a környék látványossága. Mi van már azzal a fagyosszenttel ott? Rendben van? Figyelem! Kamera! Indíts! Egymás után fényképezze a homokot, a bábukat, a labdát!... Álljunk meg! Az ott nem labda, hanem az a súlygolyó, amivel betördelték a jeget. Áz igazi strandlabda ott van, ni! Vigyék el onnan azt a golyóbist. Kamera! Tessék! Állj! Meg kell várnunk, amíg elhalad ott az a jégtörő hajó ... Na... Figyelem! Színészek a helyükre! Kamera! Tessék a vizet venni, nagy totálban! Menjenek ott közelebb a parthoz, s ne kapkodják folyton a lábukat, mintha parázson lépkednének, ne topogjanak!... Maguk most strandon vannak, kérem, és nem táncmulatságban!.. Tessék, most menjenek a vízbe! Menjenek bele! Mélyebbre! Még mélyebbre! Mit félnek attól a víztől?! Állj! Mára befejeztük, fel lehet öltözni! Hogy milyen istenverte tél ez!... Egy tízperces kánikulai jelenetet .sem tud nyugodtan leforgatni az ember!... J. OSENKA 1