Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-08 / 82. szám

4 SZOMBAT, 19». ÁPRILIS 8. Szegedi emlékek A pályára igazító pofon Harc a technikai sárkánnyal Itt, Neményi Lili művésznő vendégszerető otthonában ülni és hallgatni annyi nekem, mint a világban megszellőzködni. „Életemben annyit Jöttem-mentem" — hallom a híres énekesnő csendes, finom hangját: és egyszerre megnyílik előttem egy élet, csodálatos bőségével, és gazdagságával. — Sem akadémiát, sem színiiskolát nem végeztem — meséli Neményi Lili, a Magyar Állami Operaház tagja —, nekem, a vándorló színész gyermekének nem volt lehetőségem rá. Tizennégy éves koromban családi határozat döntött úgy, hogy színésznő legyen belőlem. Amikor ezt meghallottam, megrémültem, és egy barátnőmmel megszöktem a színészet elől egy kis tanyára. A '^zti fc.e«Hto£k amelyen Mora Ferenc mon- tettem, mire Béla bácsi mérnagvanyám nevelt, ő jött dott születésnapi ünnepi be- gesen hátrafordult a zongoutánam Két nagy pofon kí- Bitedet. Második férjem, Hor- rától: „Uram, uram! — or•éretében vitt vissza a vá- váth Árpád legjobb barátja dította hat „r"-rel. — Nem rosba — így lettem Thália meg Reinitz Béla volt, aki- hallja, hogy ez nem jó?" lekent" papnője nek a költőhöz fűződő ben- József Attila védett meg: öt évet töltött a kolozsvá- aőséges kapcsolata ismert. A „Miért nem jó? Nagyon kitűri színháznál, rajongott érte New York Kávéház ,,Mély- nő!" a közönség, holott ő még víz" elnevezésű részében Kevés a rendelkezésemre mindig kételkedett a fehet- gyakran enekeltem el nekik bocsátott hely ahh0z, hogy segében. örömmel es meiglatolLtan Jó- Neményi Lili emlékeinek bő- Túl nagy kedvence, túl ^ Attila ReinlU Béla által ségét igazán felcsillanthassa, nagy primadonnája voltam megzenésített verseit, ame- Nem mondUm még el, hogy Kolozsvárnak. Nem hihet- ^ azóta is állandóan mű- azt a két >iBZÍnészaVató" potom. hogy ezt a tudásom- s°ro" vannak. Am kor Bela font Szelényi EmíUa _ egy_ nak köszönhetem. Az alap- bücsi megzenesitette aBetle- kor Szegeden ls ját8ZÓ S2Í. természetem is különös: ha f"-ml királyokat, ^ M ne- nésznő adta — ő volt ugyanis befutottam valahol, mind.g k«m. és ugy éjjel két-három M.a az volt az érzésem, hogy nem órakor nek» atot; megtanítani rá. Először tobb hibát vetudok semmit. így volt ez Kolozsvárott is. Gondoltam, elmegyek egy másik városba, megnézem, megállóm-e ott is a helyemet? Hajtott engem az ifjúság részére oly kívánatos kíváncsiság. Ezért fogadtam el Tamainak, Illetve Szeged varosának azt a megtisztelő ajánlatát, hogy szerződjek a szegedi színházhoz. Tarnai Ernő, a színház akkori igazgatója abban az időben végigutazta Magyarországot és Erdélyt, öszszeszedte a legjobb erőket. Jávor Pál, Bilicsi, Tolnai máimind ott voltak. És ott játszott Petkós Irma is, az ország legszebb hangú énekesnője. — Szegeddel kezdődött el a vándorlás korszaka? — Igen. A szegedi színház közönsége főként a francia zenés vígjátékokban szeretett meg. És éppen egy Ilyen darabhoz kötődik egyik fantasztikus színházi élményem is. A Párizsi kirakat című, aranyos zenéjű, finom humorú operett bemutatójára a szegedi turul isták, felháborodva azon, hogy harisnya nélkül, egy picike ingben játszom a színpadon, tüntetést szerveztek. Mindenütt, ahol jó poének voltak, a szokott pillanatnyi kacagás helyeit nagy, hosszú röhögést produkáltak. A második felvonásban volt egy duettem Págerrel. Addigra hátat, fordított az egész közönség a színpadnak, az emeleti részt nézték, ahol már pofozkodtak. Volt egy leleklanl pillanat, egy szempillantásnyi csönd. Hirtelen elkiáltottam magamat: „Ott játszanak színhazat, vagy itt?" Ezzel önkéntelenül is feloldottam a feszültséget, úgyhogy u harmadik felvonás végén már őszinte, nagy tapsol kaptunk. — Ugv tudom, meleg barátság fűzte Juhász Gyulához? — Minden ebéd után Juhász Gyulával feketéztem a Kassban, a mai Hungáriában. Nézze, mim van! Magyar László szegedi újságíró és karikaturista rajza rólam es Juhász Gyuláról, alul u költő kézírásával, Az őt ábrázok) kép ulján ez áll: „Ki itt belépsz, hagyj föl minden neménnyel. Gyalu". A másikon: „A néménynek egy hangját.. Neményi! / Arany János nyomán." — Elkérhetem közlésre az ön regi karikatúráját? — Tessék. Eddig még nem publikáltak. • • — Említette a művésznő, hogy Szegeden ismerte meg József Attilát is. — Oulucsy Irón születésnapján, azon a városházi ünnepségen ismertem meg, Gul&y István Az ember eltűnődik korán, amelybe beleszületett, benne él, amelyet a műszaki-tudományos forradalom korának szoktunk nevezni, és erről írja Louis Levine „Ahhoz az átalakuláshoz képest, amelyet most látunk, a XVI/I. század ipari forradalma rózsavíznek fog tűnni." Igen, csak rózsavíznek. Akkor ez a folyamat, amelynek haszonélvezői is vagyunk, valami nagy-nagy koncentrátum, és ennek vangezést, amely mind a fejlett, mind a fejlődő országokat érinti, s ha idejében nem teszünk meg mindent a válság okos elhárítására, ve szélybe kerül az elet jövő je a földgolyón. A egyik legnagyobb lyek művelése közben nem kívánatos kémiai anyagokat használtunk fel. Aztán tele. pítettük Budapestre és kö-> ré az ipart, a gyárkérgényelt kiadósan ontják a füstöt, s könyv ma már kiderült, hogy nem erénye, jár messze a főváros bioszféhogy okos mértéktartással, rajának szennyezettsége a az összkép arányait jól meg- világszínvonaltól. Csináljuk a választva, a kezdődő válság gépjárműprogramot, de útjafő vonalai olvasmányosan és ink áteresztőképessége szűk, közérthetően rajzolódnak az és a kipufogógázban levő olvasó elé. Az érdekfeszítő anyagok sem szükségese!; stílusban felsorakoztatott fe- belső szerveink normális műjezetek a szerves élet hatá- ködéséhez. A megnövekedett SrovSnkra^^téffenőí >^1. a sWves anyag kör- tehergépjármű-forgalom^ köárnyoldalakra a világ féltői időben reagáltak, és nap mint nap adnak jelzéseket az embernek. Ez év juniusaban Stockholmba az ENSZ világkonferenciát hívott össze, ahol „Az ember és környezete" címmel kilenc szakbizottságban dolgozzák fel azokat a legégetőbb kérdéseket, amelyeket tekintve a világ egy kicsit léoéskésésben van. Kürt Waldheim, forgásanak alapjaival, en- vetkeztében terhessé vélt ütnek civilizációs ártalmaival, cáink zajszintje. A munkaa mesterséges erdőirtásokkul és erdőégetésekkel — amelyet a szerző nagyon találóan a Föld megskaipolásanak nevez —, az esztelen állatpusztításokkal, az ipari és városi hulladékkezelés elhanyagolasával, a pusztításával, a lég és édesvizeink szennyeződésével, „ p.iw majd külön az urbanizációs ZgiZ^ÍtSZa™: vadhajtasokkal foglalkoznak. rint a világszervezet keretén A könyv tizenhárom fejebeiül ugyanolyan önálló zetét végigtallózva, az emszervezetet létrehozni ból hazatérő ember lakásában megkívánt pihenési le. hetősége egyre illuzórikusába ba válik. Különösen aggodalomra ad okot az a tény e mellé, hogy építőiparunk egyre bátrabban alkalmazza talajerő a könnyűszerkezetes építési módokat. De hát neki ezt kell csinálnia. De hogyan? Úgy, hogy a várostelepítésekben fel kell hagynunk a hagyományos városszerkezetekkel; a sugárutas és körutas építkezéssel, az ilyenszándékoznak ber önkéntelenül is úgy tart- nel mi"nt a Lecbner Lajot ,k°Jmegtervezte Szegeddel. Konfeladatkörrel, mint az UNES- nyos forradalomtói CO, a FAO vagy a WHO. 1. Jócsik Lajos: Az öngyilkos civilizáció című könyvében arról a világviszonylatban nem kértük azt a társadalmi igényt, mely szerint a tudományok komplex rengetegében a mas-mas tudományok fejlődési ütemet maga a tudomány össze is hangolta volna. Természetesen erre a feladatra napjainkban eentrált varosközpontokat kell építenünk, a forgalomtól, a zajtól, a szennyező forrásoktól erdősavokkal, minél több zöldfelülettel védetten. Ezért is van szükség Tarjánra és további városgócokra. kibontakozó válságról ad na- már egyetlen egy tudomány gyon figyelemremeltó összeMegjelent a Béke és Szocializmus új száma Ez év június 18-án lesz 90 éve annak, hogy Georgi Dimitrov, a bolgár munkásosztály vezére, a nemzetközi kommunista mozgalom nagy alakja megszületett. A Béke és Szocializmus három cikket szentel Dimitrov életútjának, harcának, alkotásainak méltatására. A vezércikkben Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Dimitrov örökségéből elsősorban azokat a mozzanatokat emeli ki. amelyek ma különösen aktuálisak. Ezenkívül szemelvényeket közöl a folyóirat Dimitrov beszédeiből, többek között a lipcsei náci bíróságon 1933-ban elhangzott legendás védőbeszédből, egy másik írás pedig IsmerKurt Bachmann, a párt elnökének ismertetőjét közli a folyóirat. A Kanadai Kommunista Párt XXI. kongreszszusa. amely egybeesett a párt 50. évfordulójával, elfogadta „Kanada útja a szocializmushoz" című program átdolgozott változatát. NagyBritannia Kommunista Pártja XXXII. kongresszusával elemzi. A nemzeti lomtól a társadalmi forrada- i összefogások lom felé című írás a három í tárgykörbe kontinensen — Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában — történő változások jellegét és perspektíváit ismerteti. A szocialista országok tapasztalataiból ezúttal Dumiti'u Popescunak, a Román kapcsolatban Tony Chater, a Kommunista Párt Végrehajpárt Végrehajtó Bizottsága- tó Bizottsága tagjának tolnak tagja elemzi a politikai Iából olvashatunk részletes erőviszonyokat. A Libanoni beszámolót a román komKommunista Párt 28 év után munisták programjáról a először tartotta legális kére- dolgozók szocialista nevelétek között kongresszusát, sére. számszerint a III-at, amelyen A Béke és Szocializmus jelentős politikai és pártépí- bét munkatársa meglátogatta tési sikerekről szamolhuttak Franciaország egyik legnabc a libanoni kommunisták, gyobb üzemét, a billancourt-i A folyóirat gazdag ideoló- Renault Műveket és tudósígiat rovataiban több jelentős tást közöltek arról mit jeteti a nagy leninista harcos cikket talál az olvasó: Grigo- lent ebben az autógyárban életrajzát. A közelmúltban a német, a kanadai, az angol és a libanoni kommunista párt tartotta meg kongresszusát. A Német Kommunista Párt düsseldorfi kongresszusáról Hj Glezerman neves szovjet kommunistának lenni. Olvaíilozófus a szocialista társa- sóink figyelmét felhívjuk dalomban keletkező ellent- még egy Indonéziából érmondásokkal foglalkozik; kezett megrázó levélre, írója Lutz Maier nemet közgadász a Suharto-kormány elképedte az állnmmonopolista pesztő terroruralmáról rántkapitalizmus új jelenségeit ja le a leplet. J. A Föld vizeinek szennyeződése maris sok állat pusztulásához vezetett. A pillanatnyi gondok olcsó megoldásáért pedig lehet, hogy az ember drágán fizet, hiszen majd a megnövekedett évezredfordulón az emberiségnek a vízi állatokat nagy tömegben kell fogyasztania. Roppant izgalmas Jócsik Lajos könyve. Valósággal új műfajt teremtett a hazai irodalomban, sőt az egyen és a társadalom tudatformáláoda sában. Néhol úgy tűnik, nem hogy a modern alkimisták és a más tudományterületek művelői csak egyirányú társadalmi elvárásnak tudnak eleget tenni. Ezért is szükséges az Ilyen tartalmú szakkönyv, hogy beszéljünk egymással, mindig, mindenütt, a legszélesebb körben is. A magát öngyilkoló ember környezetéről Jócsik 50 fényképet közöl, a felsorakoztatott fejezetekhez szorosan kapcsolódó ábrákat és táblázatokat találunk, amelyek P®,, _ számszerűen is segítik megmegtervezm. lépten-nyomon értenj mindazokat, amiket az követünk el kisebb-nagyobb emberiaégnek tennie kell ah_ bocsánatos bűnöket Egy-ket hM> hogy megmentse clvili_ seni vállalkozhat, amikor minden területen az ismeretanyag hihetetlen ütemben halmozódik. Ez a hatványozott növekedés úgy az ötvenes években kezdődött, ugyanis míg a múlt század| ban 100 év kellett az emberi ismeretanyag megduplázódásához, addig napjainkban már csak 10 vagy ennél is kevesebb, tgy aztán érthető, forruda-1 hogy a világméretű okos és minden e vágó szakkönyv csakis érdemes fogadtatást kaphat, és az ilyen tartalmú munkákra nagyon ls kell figyelnünk, mert mindegy, hogy a jövő nemzedékének énünket milyen minőségben adjuk át, milyen ulkalmasságú egyedeket hozunk létre. Bármennyire is a legtökéletesebben akarjuk napjaink ipari termelését megszervezni, élelmiszereinket előállítani, városszerkezeteinket példa ezek alátámasztására hosszú Ideig etettük az emberekkel azokat a mezőgazdasági terményeket, amezációjét. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp., 1971.) Bátyai Jenő Szamos Rudolf: Káin szigete 15. — Nyugalom — hűtötte le kollégája buzgalmát Fleurof. miközben szivarjával babrált, melynek vége sehogyan sem akart szipkája nyílásába férni. — De, főnök!.. Talán sosem tér vissza ez BZ alkalom. A Bonta-vljla a milánói íiúk szerint is amolyan kábítószer-raktár lehet... — Mi nem a raktárt, hanem az egész szerveretet akarjuk. Kérdeztesse meg, kié a kocsi, és intézkedjen, hogy hármas váltásban kövessék. — Igenis — válaszolta nem túlságosan meggyőződve Jannot. Öt perccel később a nyilvántartó jelentkezett. „A KE 181 700 Milano rendszámú gépkocsi Vincenzo Fiorenza, Milánó, Piuzza Vittore Emmanuele 5. szám alatti lakos tulajdonú. — Ehhez mit. szól, Jannot': Egyre érdekesebb, Ugye? Küldjön néhány embert ehhez a Fiorenzához... Es lehetőleg személyesen ügyeljen arra, nehogy szelet fogjon a madárka. A Lanciát pedig úgy kövessék, nogy megtudjuk, ki a következő láncszem. Fleurot ösztönösen megérzett valamit. Az alaposabb elemzésre ideje még nem volt, de amikor a Bonta nevet hallotta, a palermói vizsgálódásai törtek fel tudata mélyéről... „Vajon a vezér itt tanyázik-e, vagy Palermóban, vagy valahol másutt?" — töprengett a felügyelő. — Elindult — szólalt meg a fali hangszóró. Felurot kérte az URH-s kocsikat Az összeköttetés tökéletes volt. A Stradu Lihertadén már meg ls történt áz első váltás. A Lancia Milánó óvárosa felé tartott. A felügyelő mellett ülő detektív, felszisszent: — Itt baj lesz. Fleurot felkapta a fejét: — Hogy mondta, kolléga úr? — Mondom: baj lesz. A nyomkövető kocsi helyzetjelentéséből arra következtetek, hogy a Lancia az óváros forgalmába igyekszik, és ott olyan nagy a tumultus, hogy a felfedezés veszélye nélkül szinte lehetetlen feltűnés nélkül egy autót követni. — Megkérhetném? — mondta Fleurot. — Adassa le a kocsi körözését az összes határátkelőnek és valamennyi olasz rendőrőrsnek.. — Kérem... — és szinte abban a pillanatban, amikor a Seala közeléből a kettes számú nyomkövető kocsi jelentette, hogy a csúcsforgalomban szem elől vesztette a Lanciát, múlsz 1001) kilométer hosszú félsziget minden városában, minden önálló rendőri őrsére megérkezett a milánói kapitányság köröző rádiógrammja. Néhány perccel később a Viotor Emmanue! tér egyik cukrászdájából jelentkezett a Vincenzo Fiorenza lakására kiküldött két nyomozó. Azt jtlentették, hogy Fiorenza hónapok óta külföldön tartózkodik, és állítólag Hamburgban vendégmunkás. Fleurot, az információ vétele után azonnal megkereste az Interpol központját, és a beszélgetésbe kapcsolódó számítógép már jegyezte is az adatokat. Másfél órával később a nyugatnémet bevándorlási hivatal jelentette Párizsnak, hogy Vincenzo Fiorenza Hamburgban, az egyik tengevészmulatóban pincér. Jelenleg is munkahelyén tartózkodik -.. — Ez egyre szebb, igaz, Jannot? — kérdezte Fleurot —, mit szól hozzá? — Atejtés. A fickó itthagyta a kocsiját, a banda többi tagja meg nyugodtan grasszál vele. — Magam Is azt hiszem . . Ezek mindenre gondoltok. Csoda ravasz fickók ... Ezek után az sem lepne meg, ha a Lanciáról dél felől kapnánk valami hírt. ... Az esti géppel megérkezett Párizsból az Interpol főfelügyelője, Marc is. Jannot és Fleurot részletes beszámoloja hallatán elegedetten dörzsölte kezet. — Jól van. fiúk — dörmögte — Egy lépéssel máris közelebb jutottunk Nápolyhoz.. Na, nézzük, mit tudnak az olasz, kollégák. Meglátogatjuk őket, hátha megkínálnak egy jó forró olasz feketekávéval. Fleurot gyanakodva nézett főnökére, és nem értette, mitől van Marénak ilyen jó kedve. Hiszen mindaz, amit eddig kiderítettek, alig több 0 semminél(Folytatjuk.) I