Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. ÁPRILIS 30. Thiery Árpád AZ EMBEREK HAZAMENNEK I

zsáknak úgy tűnt, hogy a teve és a jegesmedve makacsul követi, mióta megpillantotta óket a cirkusz vasrácsai mögött. Nem tudta magyarázatát adni, hogy miért éppen a teve és a jegesmedve szegődött a nyomába, hiszen egyiket se kedvelte igazán. Egész úton nem mert hátranézni, csak amikor a kapuhoz ért, gyorsan oldalt pillantott, de sem a teve, sem a jegesmedve . .. Fellélegzés helyett azonban inkább egy kis csalódást érzett. Megállt az udvaron, a cipőraktár vasajtaja előtt. Aggodalmasan nézett föl a világos konyhaablakra, mintha nehéz mulasztások nyomták volna a lelkét. Mindig igy ért haza. Izsák erezte, hogy az anyja nem azt jelenti már számára, mint régen, s 6 sem azt jelenti az anyjának, amit szeretett volna. Az anyja a villany alatt varrt, vagy JIZ egyenruháját tisztogatta a párolgó ételszagban, és szitkozódott, hogy milyen keveset fizetnek a villamosvezetőknek. Széles arca elkomorult, és egy-két pillanat alatt megöregedett. A mostohaapja este hat órára már beivott. Bánatosan nézett, mintha komoly segítségre szorult volna, s egy zöldségesbódét emlegetett, ahol meggazdagodhatott volna. Aztán maga elé rendelte Izsákot. — Tanultál új nótát? — Nem tanultam. — Akkor énekelj a régiekből ... — legyintett a mostohaapja. A zsebébe nyúlt, forintokat nyomott Izsák markába. Ritkán verte meg, a fiú mégis, ha a mostohaapjára pillantott, mintha puskacsőbe nézett volna: talán erö6, türelmetlen hangja miatt, talán a bot miatt, amire járás közben támaszkodott, de talán leginkább amiatt, hogy a mostohaapja sohase gyógyulhatott meg. Izsák nem tudta még. hogy mi van a szavak mögött, az anyja nézését sem tudta megfejteni, csak fájt, egyre mélyebben fájt, amikor az anyja és a mostohaapja ordítoztak egymással. Nemcsak a pofonok fájtak, amiket az anyja kapott, hanem a türelem is, amivel elviselte. Izsáknak nem volt bátorsága tiem-et mondani, sőt ahhoz sem, hogy makacsul hallgasson, s így. ha kellett, énekelt engedelmesen. Felment az emeletre. A vaslépcsőn csattogott a saruja. Végigsietett a bérkaszárnya hosszú függőfolyosóján. A szomszédok ablakain kisugárzó fényeknek csak annyi idejük volt, hogy megpillantsák Izsák vékony, inkább szívós, mint erős alakját, lenyirbált szöghaját, gumisaruját, amihez • elég hideg volt már, és kinyúlt pulóverét, amely alatt egy sportegyesület dresszét hordta. Lenyomta a kilincset. A konyhaajtó zárva volt. Kopogott. — Ki az? — mordult ki mostohaapja a konyhából. — En, Izsák ... — Menj ahhoz, akivel eddig csavarogtál! A fiú megint kopogott. — Nem hallottad, mit mondtam ? — kiáltott mérgesen a mostohaapja s valami könnyebb tárgyat az ajtóhoz vágott. Izsák egy ideig tanácstalanul ácsorgott az ajtó előtt. Nem szólt. A kilincset még néhányszor óvatosan lenyomta: hátha ... N

em érzett szomorúságot: haragot sem. Azt sem érezte, hogy közben menynyi idő tett eL Lement az udvarra, egész hátra, ahol a szemetesedényeket tartották. Egy ideig reménykedve nézegetett az emeletre, de csak egyszer nyílt ajtó a lépcsőház mellett. Márton nővére libbent át hangos nevetéssel a szomszéd lakásba, a sörgyáriakhoz. Izsák ennek az egy ajtónyílásnak is örült, mert eszébe juttatta Mártont, sőt mintha egyszerre maga előtt látta volna Márton orkánkabátos alakját, komoly, kissé, megkeményedett arcát. ahogy két hete vasárnap — amikor hazajött látogatóba a nevelőotthonból — itt ültek az udvaron, egymás mellett, az asztalos deszkáin, a dróthálós műhelyablak alatt. — Jó ott? — faggatta Izsák óvatosan. — Jó. — Jobb nem lehetne? — Lehetne, de így is jó. Izsák gyanakodva nézegette a barátját. — Nem szoktak bántani? — A nagyobb fiúk. Néha. — A felnőttek? — Azok nem. Izsák nem nagyon értette, hogy azelőtt mindig sajnálattal gondolt Mártonra. Tizenegy éves létére ezt eléggé igazságtalannak tartotta egy tizenhárom éves fiúval szemben, most azonban egyszerre önmagát érezte sajnálatra méltónak. Talán, mert egészen új volt Márton orkánja, a cipője, a nadrág, s minden, mintha egy kirakatból szedte volna öszsze. Vagy talán csak azért, mert igazán látszott rajta, hogy két évvel öregebb ... Márton, mielőtt elköszönt, megmagyarázta, hogy merre van a nevelőotthon, ha Izsáknak a hónap első vagy harmadik vasárnapján eszébe jutna, hogy meglátogassa. A konyhában elaludt a villany Izsák reménye. hogy a mostohaapja beengedi — elfogyott. • A kapuból innen is, onnan is benézett az utca sötét torkába, de sem a teve, sem a jegesmedve nem volt ott. Emiatt egészen távolinak, már-már hazugságnak tűnt a nap, különösen a cirkusz, a foltozott sátor, amely lomhán magasodott a padsorok fölött, a sovány, égő szemű állatok, s a trapéz, mely úgy lengett ide-oda fönt a kupolában, mint egy unatkozó madár. Az anyja szolgálatban volt. A vágóhídnal megtudhatta volna, hogy melyik vonalon teljesít ma szolgálatot, de nem akart kérdezősködni. Felszállt egy villamosra, amelyik a város közepe felé indult. Késő volt már. Feltámadt a szél, a rendező pályaudvar felől átfújt a peronon. Izsák bement a kocsiba és leült. Az ablakhoz támasztotta a fejét. Végigpillantott az esti utasokon. s azt gondolta értetlenül: miért van az. hogy az emberek akkor is hazamennek, ha nem szeretnek otthon lenni?... Nem érezte magát idegennek az idegenek között, s az se bántotta, hogy a mostohaapja nem engedte be. Régóta várt arra. hogy egyszer elkövetkezik majd egy olyan este, amikor senkitől se fog félni. Jól érezte magát a villamoson, legfeljebb az zavarta egy kicsit, hogy fázni kezdett. Lehunyta a szemét, s ettől a kis mozdulattól egyszerre minden megváltozott: az estét fényesség, a színek csodája töltette be, minden csupa fehér lett, sárga, zöld és kék is egy kevés; a villamos is elnémult, mintha zajtalanul úszott volna a levegőben; egy alacsony, lódenkabátos ember bátorítóan integetett az ajtóból, majd egy darab csokoládét emelt a magasba, olyan nagy volt, mintha csokoládéhegyből pattintotta volna le; szemben egy fiatal lány felnyitotta nagy szempilláját, s háta mögül képeskönyvet húzott elő, aztán szétnyitotta, s egy pillanat műve volt, hogy ott hullámzott Izsák előtt a tenger, homokpartján fénylettek a kagylók, csigák és kavicsok; a vezető csilingelt kettőt-hármat, majd megállította a villamost és hátrakiáltott: Bánatos bozótos, Füles mélázó helye, feltételes megálló... és valóban, csak oda kellett pillantani a magasból, Micimackó. Malacka, Füles jóindulatú érdeklődéssel álltak Tigris körül, aki éppen beleharapott egy bogáncsba, s azonnal csuklani kezdett... így ment ez egész úton, az álom és az ébrenlét határán. Izsák boldog volt, boldogságát csak az zavarta, hogy egyre jobban fázott. Nem nyitotta kt a szemét, míg csak a villamosvezető, aki a végállomáson, kezében az irányváltóval és a menetszabályozó karral át nem ment a kocsi másik elejére, s útközben fel nem ébresztette. Izsák megköszönte a- figyelmességet. — Én már megérkeztem — mondta, és leszállt örült, s egy kicsit meg is lepte, hogy így ki tudta mondani, mintha máris célhoz ért volna. Könnyűnek érezte magát, legfeljebb amiatt volt némi lelkifurdalása, hogy az anyjának nem szólt az elhatározásáról, s egyszer sem említette, hogy mennyire fél otthon. Nem kérdezősködött, biztos volt benr.e. hogy Márton útbaigazílasa alapján megtalálja a nevelőotthont. Jöttek-mentek a késő esti emberek, a bepórásodott utcák is jöttek-mentek, a barátságtalan udvarok, a tér száraz fái és szobrai, csak jöttekmentek, ügyet sem vetettek ró, amiért Izsák nagyon hálás volt. Nem féli tőlük. A hosszú, kaszárnyaszerű épülettől sem félt. legfeljebb egy kis csalódást érzett. az üvegkapu előtt, mintha arra számított volna, hogy várni fogják, talán maga Márton is. A" kapu zárva volt. Csöngetett, egyelőre azonban hiába nyomta az arcát az üveghez, senkit se látott a folyosók felől közeledni. R

övidesen ismét csöngetett egy hosszút, bár érezte: az csupán percek kérdése, hogy ki fogják nyitni előtte a kaput. Annyira biztos volt ebben az érzésben, hogy még mielőtt világos lett az előcsarnokban, lehunyta a szemét, hogy erőt gyűjtsön, és egy időre elbúcsúzzon az álmoktól, mert egy ilyen komoly, sőt szigorúnak látszó épületben, ami előtt állt, olyan álmokról, mint az övéi, nyilván szó sem lehet. SZIBÉRIA SZÁMOKBAN — Az Uraitól keletre összpontosul a Szovjetunió természeti kincseinek 70 százaléka. A Mengyelejev-fede táblázat valamenynyi eleme megtalálható a szibériai föld mélyén. — Szibéria köszér.tartalékat elérik a 7 trillió tonnát. — A szovjet vizienergia-tartalékok 80 százalékát a szibériai folyók adják. — Egyedül a Tyumeny-terület évi 500 millió tonna kőolajat éa 6—700 milliárd köbméter földgázt adhat a jövőben. — Szibéria adja már ma a kitermelt kőszén egynegyedét, a villamos energia egvharmadát. a faanyag egyötödét. — Az ipari termelés az utóbbi ötven évben Szibériában kétszázszorosára emelkedett. — 1971—1975 között, a kilencedik ötéves tervben kialakul Nyugat-Szibériában a kőolajipar új központja. — A Kuznyeckl-medence egymaga 135 millió tonna szenet ad 1975 végére. — Szibéria legjelentősebb élés. kamrája az Altáj-vidék, amefly 1971-ben 3 millió 768 ezer tonna gabonát adott az államnak, vagyis 121 százalékra teljesítette tervét LÉZERSUGÁR A KONFEKCIÓIPARBAN Az egyik amerikai üzemben a lézer segítségével végzik a szövetek vágását. A lézer a kistételű megrendelések teljesítésénél is alkalmazható. További előnye a minimális tolerancia, a selejt korlátozása. A lézer az árut tulajdonképpen nem vágja, hanem átégeti. (Socialisticky Obchod, Csehszlovákia) SZÁLLODÁK BRASSÓ KÖRNYÉKÉN A téli idény egyre inkább csúcsszezonná válik Brassó-Pojánán. A téli üzemelés szűk gessé teszi a szállodakapacitás további növelését. Csupán 1972ben összesen 600 vendég elszállásolására alkalmas, négy szálloda épül az üdülőhelyen. Ugyanakkor korszerűsítik és meghosszabbítják a drótkötélpályát. Brassóban 300 férőhellyel szállodát, Felsötömösön motelt építenek. (Előre, Románia) KIK LÁTOGATJÁK PÁRIZST? A Párizst meglátogató külföldi turisták legnagyobb része fiatal (61 százalékuk 29 évnél fiatalabb). A turisták 54 százaléka elöször tartózkodik Párizsban; 44 százaléka európai országból (az NSZK-ból és Angliából), 21 százaléka az USA-ból érkezik; 70 százaléka maximum 9 napig marad csak a francia fővárosban. (Vendre, Franciaország) PAPFR HÁLÓZSÁK Az Egyesült Államokban a turisták papír hálózsákot vásárolhatnak, amely egy-egy szezon után eldobható. A zsák többrétegű, az egyik réteg a nedvességtől, a másik a hidegtől véd. a közbülső réteg puhábbá teszi a fekhelyet. A papír hálózsák használata után összetekerhető, könynyű és kis helyen elfér. (Gaz*fi Handlowa, Lengyelország) PANZIÓ NEM DOHÁNYZÓKNAK Salzburg közelében nyílt meg Ausztria első ,.nem dohányzó panziója. A panzióhoz tartozó bárban és táncteremben szintén tilos a dohányzás. Itt a dohányzásról leszokni kívánó, illetve a szabadság folyamán a dohányzásról lemondani képes vendégek kapnak szállást. (Baumeister, NSZK)