Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-23 / 95. szám

VASARNAP. 1972. ÁPRILIS 23. j j. * DM Q ma gaz HOGYAN KÉSZÜL A MENETREND? Palotai Roris EGY CSESZE FEKETE Vaskos — csaknem 50 millimé­ter vastag kötet, benne 000 me­netrendi táblázat, kezdődik Bu­dapest—Győr, Hegyeshalommal és végződik Pálháza-Kőkapuval. Va­lamennyi táblázat más-más vas­útvonal óráit-perceit írja elő. Ha az ember először veszi kezébe, nehezen igazodik el benne. Hogyan készül el ez a temér­dek adatot tartalmazó, izgalmas Olvasmány? Erre kerestem vá­laszt a MÁV Budapesti Igazgató­ságának menetrendi osztályán, ahol Fülöp Lajos főintéző tárta fel a „titkokat". — A közhiedelemmel szemben elárulom: a menetrendet nem a MÁV, legalábbis nem klzáróla­gosaji ő, hanem mondhatni: az egész ország lakossága állítja ösz­sze, mégpedig a következőkép­pen. Minden megyei tanács épí­tési és közlekedésügyi osztályá­nak keretében dolgozik egv szál­lítási bizottság, amelynek több al­bizottsága van. Ennek tagjai: el­sősorban a megyei tanács kép­viselője. azután a járási hivata­lok, majd a járások területén, és a városokban levő nagyobb gyá­rak, üzemek, az IBUSZ és az idegenforgalmi hivatal megbí­zottal. — A menetrend összeállításé­nak előkészületei már ősszel el­kezdődnek, tavaszra összeáll az olső változat a szállítási bizott­ságok részére, ezen még lehet módosítani. Hadd mondjam itt el, amit talán kevesen tudnak: a vasút éves menetrenddel dolgo­zik, egyedül és kizárólag a Bu­dapesti MÁV Igazgatóság terüle­tén, ott is a Budapest—Székesfe­hérvár—Balaton közötti vonala­kon van külön nyári és téli me­netrend a velencei-tavi és a ba­latoni szezon miatt. Ezt a me­nel rendkönyvben a sárga lapok­ból álló betét tartalmazza. — A már többször említett szállítási bizottságoknak eszerint nemcsak a javaslattételi, hanem befolyásoló joguk is van? — Természetesen. Az ideigle­nesen összeállított menetrendi táblázatokat ők szűrik át, és ha nem felelnek meg a helyi igény­nek, azokon módosíthatnak. Kü­lönös tekintettel esik latba a me­netrendek elkészítésénél az állo­mások utasstatisztikája. Ha év közben jelentős igény keletkezik a menetrend módosítására, pél­dául egy több ezres létszámú gyár munkakezdésének megválto­zása miatt, akkor lehetséges a menetrend módosítása év közben is. A kisebb jelentőségű javasla­tokat év közben előjegyezzük, és a* új menetrendkönyv kiadásá­nál vesszük tekintetbe. Haszná­lunk mi egy műszót: hivatásfor­galom, ez a munkába rendszere­sen utazó tömegek utaztatását je­lenti, ennek az igénynek a telje­sítése az első. — Hány ember dolgozik az éves menetrend összeállításán? — Ha csupán a megyei szállí­tási bizottságok tagjainak számát vesszük, akkor mintegy 400 sze­mély. Persze, az üzemekben, a gyárakban termelési tanácskozá­sokon is sokan tesznek észrevé­teleket a közlekedésről, a menet­rendekről. Amikor a hat MÁV­igazgatósag a maga végleges ja­vaslatát beküldi a KPM vasúti főosztályának menetrendi osztá­lyára, ott a végleges szerkesztés­ben csak hat munkatárs végzi az összeállítási munkát. És persze a nyomda, amelynek jó munkájától függ a kiadvány pontossága. A személyszállítási menetrendköny­yet — és a többit ls — az Alhe­paeum Nyomda késztü. — Ha jól értettem, van más­fajta menetrendkönyv is? — A vasúti dolgozók használa­tára van' a szolgálati menetrend­könyv, amely a hat igazgatóság területére elosztva több száz kö­tetből áll. Ez tartalmazza vona­lanként mind a személy-, mind a teherszállítás összes előírásait. — Számottevő nálunk a nem­zetközi vonatok forgalma. Ho­gyan kapcsolódunk be a nemzet­közi menetrend készítésébe? — Az Európai Országok Vasúti Közössége az (UIC). amelynek Párizsban van a székhelye, két­évenként tartja üléseit, ez azt jelenti, hogy a nemzetközi vona­tok menetrendje is két évre ké­szül. A szocialista országok vas­űtjainak szervezete ugyancsak kétévenként ülésezik, legutóbb Gdvniában egyeztettük menet­rendjeinket. Hadd mondjam el: az utóbbi időben a nemzetközi vonatok forgalma erősen befolyá­solja — különösen a Dunántúlon — a hazai közlekedést. A közúti szállítás és a repülőforgalom erős versenytársak. Csak egy példát: az Arlberg—Orient expresszt, amely Isztambultól Londonig há­rom nap alatt tette meg az utat, a nem megfelelő igénybevétel miatt kellett megszüntetni. — Hogyan tudja a MÁV perc­nyi pontossággal kiszámítani az órákat-perceket-kilométereket ? — Az országban igen sokfajta mozdony fut, számukat nehéz lenne hirtelen megmondani. Va­lamennyi mozdonyra pontos me­netdinamikai táblázatunk van, ha ezt ismerjük és tudjuk a vonta­tott tengelyszámot, a leterhelt­séget, a szakembernek már nem nehéz elméletileg kiszámítani a menetidőt. — Mit tapasztal a MÁV: sza­bad szombatokon csökkent a for­galom? — Korántsem. A „hivatásfor­galom'' csökkent ugyan, de an­nál nagyobb a kirándulók száma, a hétvégi csúcsforgalom már péntek este megkezdődik és va­sárnap éjfélig tart. Megtudtuk még a Budapesti MÁV Igazgatóságon, hogy az utóbbi években nem volt komoly panasz a menetrendkönyvre, ta­valy is 130 ezer példányban ad­ták ki, volt belőle elegendő, és remélhetően az idén sem lesz pa­nasz, jut belőle minden érdek­lődőnek. BALOGH JÓZSEF K ati a fürdőszobakályha előtt térdelt, a nyöszörgő, kor­mos fahasábokat éleszt­gette. Jaj, csak már meleg lenne, hogy elnyúlhatna a kádban! Alig várja, hogy nyakig merüljön, le­mossa magáról a sokféle illatot, mely a bőrébe ragadt. Mert a drogériában, ahol kiszolgál, ma­gától értetődő mosollyal mondják neki: fújja be magát édesem Chat noir-ral, máson jobban meg tudom állapítani az illatot! S miután hajára permetez egy kis illatot, fintorogva állapítják meg: ez inkább barnáknak való. Ma különösen rossz napja volt. Az üzletvezető szünet nélkül morgott és rendelkezett. Semmi sem volt jó neki. Aztán jöttek a vevők, gépiesen mosolygott, a sonkás zsemléje, amit ebédre be­kapott, jázminillatú volt, a száj­padlásán émelyítő indiai mákot érzett, haja, nyaka tele volt ne­héz, bódító szagokkal, amitől úgy elszédült, hogy a számoszlo­pok rezegni kezdtek, mint a va­salószén gőze. Még ez a csípős füst is, amely a kályhából ki­csap, jólesik a pancsolt illatok után. Háziszappannal fogja vé­gigsíkálni magét, mint kislányko­rában, amikor esténként a mosdó előtt maga elé kapta hosszú ujjú hálóingét, mint valami kötényt. Hátul, a derekán szorosra kötöt­te a lelógó ujjakat s arra gondolt, milyen kevés egy nap! Minden órának ismétlődni kellene! Ma nem ilyen telhetetlen. Sőt, mint­ha egy kicsit sokallná az órákat, gyakran azon veszi észre magát, hogy már-már elbóbiskol, ilyen­kor megnyomja a hangját, s olyan áruházi kedvességgel ajánl­gatja, cégünk raklámját", hogy az üzletvezető elégedetten bólint. Fontos, hogy hétkor odahaza van, megereszti a meleg vizet, ösz­szegömbölyödik az érdes tapin­tású frottírköpenyben és úgy marad. Semmit sem csinál, csak úgy marad. S arra ébred, hogy­Jani bejön a szobába, ezt már hallja, de azért sem nyitja ki a szemét, megvárja, míg Jani szo­kott kis ébresztő csókját az orrá­ra koppintja. Csengetnek. Ki lehet az? Meg­lepődve nyit ajtót. — Jani, téged mi lelt? Mért csengetsz? Hisz van kulcsod! — Képzeld, itthon felejtettem. Ez még nem esett rpeg velem. — Biztos szerelmes vagy. — Valami tréfás választ vár, amit komolyan lehet venni. — Csak félóra múlva adom a vacsorádat! — kiáltja a fürdőszobából. — Most akarsz fürdeni? — Most engedtek haza! — Vendégeket kapunk ma es­te— mondja Jani. — Egy csé­sze feketére. Egyik lábával már a vízben to­pog, a bőrén kezd felfelé futni a melegség. — Éppen ma, amikor olyan fáradt vagyok? — Te mindig fáradt vagy, fiam. Más is dolgozik, de azért nem al­szik el vacsora előtt, nem ül úgy a karosszékben, mint egy... Kata visszahúzza a lábát. — Mint egy micsoda? — Magára kapkodja a ruháit, Ha siet, még nyitva találja az üzleteket. Kik jönnek, hányan jönnek? Hát igen, a fürdés elmarad, pedig ez a sok idegen szag rajta... De ha Jani barátai jönnek ... igaza van Ja­ninak, ha dühös. Talán a főnöke szólt neki, az a szemüveges, ke­délyeskedő Lónyai: „Ma betö­rünk hozzád öregem, a világért se készíts semmit!" — Lónyait várod? — kérdi, s egyik táskájából a másikba önti át az aprópénzt, mert ilyenkor, hónap végén mér a visszaváltott üvegekből gazdálkodik, az elgu­rult kétforintosokból. — Nem, dehogy ... Veronka jön a férjével. A földalattiban találkoztam velük és ... Kati ezt már nem hallja. Mért nem úgy mondja, hogy Csapóék jönnek. Vagy Andrásék jönnek. Mért Veronka jön a férjével? Hisz András előbb volt, mint Ve­ronka. András a barátjuk, nem pedig az a kis Chanel Nr. 5.1 Már illatokban gondolkodott, s hogy megtalálta a megfelelőt, úgy érezte, alaposan megadta neki." Míg becsúszott a félig lehúzott redőny alá. fejében számok ka­varogtak: kitelik? Vehetek még egy doboz aprósüteményt? — Szervusz Kati, ezer éve nem láttalak! — köszönt rá Erzsi, ré­gi barátnője, aki tiz deka májast vásárolt. Neki még nehezebb, gondolta ellágyultan, neki még Janija sincs. — Nem jönnél fel ma este hozzánk? — kérdezte gyöngéden, mert szinte hálát ér­zett, hogy Erzsi nem szalámit vá­. sárolt meg banánt. — Szívesen — mondta megle­petten Erzsi — egyedül vagy? — Veronkéék jönnek. — ö is Verőnkét mondott. Űgylátszik mégis Veronka a fontos. — Veronka — mondta Erzsi és hallgatót. Kati felfigyelt a hall­gatásra. — Van valami kifogásod elle­ne? — Alig ismerem. Különben hogy vagy? Janit ablaküvegen keresztül szoktam látni, az iro­dám előtt lohol el, egy cseppet sem változott — hadarta lelke­sen. — Épp olyan stramm, mint tíz évvel azelőtt. Mifelénk van az irodája? Mert hat óra tájban majd minden este ... Kati félbeszakította. — Szóval jössz? Rohannom kell. összeütni a vacsorát, kicsit kitakarítani. Míg áttörölte a feketekávés csészéket, kis szédülés fogta el. Jani irodája a legkisebb mérték­ben sincs arrafelé, mondaná vic­cesen. ha másról lenne 6zó. Arra ugyanis Veronkáék laknak. Sza­márság! Lehet, hogy valami dol­ga akadt Andrással. Azért ez a meghívás is furcsa. Máskor együtt beszélik meg. hogy kit mikor hív­nak meg, előző nap beszerez mindent, nem ilyen kapkodva. Mintha csengetnének. Még meg sem fésülködött... egy kis pú­dert az orrára . .. nyúzott az ar­ca, ilyenkor a rúzs 6em segít. Jani harsogva üdvözli őket. á, dehogy jöttetek korán, a legjobb­kor! És Veronka csicsereg. Hogy utálja ezt a magasfekvésű han­got! S mögötte a csicsergési szándékot. „Jó, jó. tudom, nem vagyok úgynevezett intellektuell, de van bennem valami, s mind­egy, hogy mit beszélek, úgy is mindenki rám figyel". — Jó, hogy itt vagy Erzsi — mondja lankadton, s mintha tit­kos szövetségese lenne, úgy pil­lant ré. Veronka aprókat kacagva csi­pegeti a süteményt és közben „édes" históriákat mesél, mind őróla szólnak, mindből ő kerül ki győztesen. Ha most elmesélném, hogyan kérte meg Jani a kezemet... Anyuék nem akartok hozzáadni, de én... — megakad a szeme a férjén, a gondolatfonál is meg­akad. Nem, nem történik semmi, csak mintha Jani mozdulatai né­hány fokkal élénkebbek lennének, s a tekintete... ilyen volt azon a mentolszagú márciusi estén, ami­kor először érezték meg egymás­ban, hogy te meg én, én meg te... — Milyen furcsa —, hallotta messziről a Jani hangját. — Egy­forma parfőmöt használtok Kati­val. — És szomjas cimpákkal szi­matolt Veronka haja fölé. — Nem különös? — Nem — mondta Kati, s a torka olyan száraz, hogy egymást karcolják benne a hangok. — Nálam ez az illat verejtékszag. A verejték nem mindig ecetszagü. Viszont nála — nem mondta ki Veronka nevét —, nála hódítási eszköz. Egyiket a munka juttatja valamihez, a másikat a felesleg. — Angyal vagy! — nevetett Veronka. Erzsi megfogta a kezét és a sarokba húzta. — Katikém, légy okos. Katiba beleszúrt. Ha egy asz­szonyra azt mondják, hogy okos feleség, az mindig temérdek szenvedést, önfegyelmezést ta­kar. Amögött, könny zizeg, le­nyelt sóhajtás bujkál. Nem akar okos lenni. Inkább ... inkább ... V égignézett a könyvespolco­kon, a pettyes függönyön, a párnákkal kibélelt pad­kán, melyet úgy hordtak össze, mint fecskék a fészküket, cső­rükben hozva pelyhet, szalmaszá­lat. Felbukkant benne a mama albérlőkkel teletömött lakása, a háromajtós kredenccel elállított ajtó, a beteg rugójú dívány, a sebhelyes falak, a fürdőszoba, mely ritkán volt használható. Ez egészen az övé, amikor akar, csendet teremt, jövő hónapban íróasztallámpát vesz, olyan kis gömbölyűt, hogy Janit ne zavar­ja a fény. S ha OTP-re kapna még egy rekamiét, Jani nem szo­rulna a dívány sarkába, így per­sze szándékoltnak tűnik a dolog, mintha Veronka kedvéért bújna oda. Gyerekbetegség. Jani egy hónap múlva szórakozottan meg­kérdi: ja. Veronka? Tudom már, az András felesége. Felhörpinti a kávéját, figyel­mesen fordul Veronka felé: Kérsz még egy csészével? Észrevétlenül nyújtózik, már nem érzi a fáradtságot. Az illa­tok is mintha elszálltak volna a hajából. Egész kedves este volt, gondolja megnyugodva és kikanalazza a csésze alján maradt cukrot. F iatalnak lenni — a lehető legjobb dolog a világon. Legalábbis ezt tart­ják az idősebbek, mondván: ne­kik azután semmi gondjuk nincs. Bezzeg a mi időnkben Tulajdonképpen Igazuk tt van, meg nem is. Mert igaz ugyan, hogy a létbizonytalansággal egyetlen mai „iatal­nak sem kell számolni, de a mai relnőt­teknek sem. Am amikor egy felnőtt beül egy vendéglőbe, aligha jut eszébe, hogy egy iskolába, egyetemre járó fiatal ezt nem nagyon engedheti meg magának. Meg ne­talán másra, okosabb szórakozásra tar­tana Igényt. Például egy klubra, ahol ze­nét hallgathatna, szórakozhatna, művelőd­hetne. és tehetné mindezt olcsón. De hát klub csak módjával akad a városban. Töb­bek közt ezzel foglalkozik mai ifjúsági oldalunk. És bemutatja a fiatal festő­művész, Hézső Ferenc grafikáit is. 4

Next

/
Thumbnails
Contents