Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-23 / 95. szám

2. VASAKNAP, 1912. ÁPRILIS SL Éljen a Szovjetunió, a szocializmus, a haladás, a béke legfőbb ereje! (AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK MÁJUS l-l JELSZAVAIBÓL.) Külpolitikai REFLEKTOR Népünk véleményét tükrözi a Magyar Népköztársaság kormányának múlt héten közre adott nyilatkozata, amelyben követeli, hogy az amerikai légierő feltétel nélkül szüntesse be tevékenységét, az amerikai csapatokat haladéktalanul vonják vissza Indokina területéről, s az Egyesült Államok térjen vissza a párizsi tárgyalóasztalhoz. Sok fontos tényezőre hívja fel a figyelmet a magyar kormány állásfoglalása. Arra: milyen veszélyes játék a háború amerikanizálásnak fokozása; a dél-vietnami csatLoskormány csakis amerikai fegyverekre támaszkodik; hosszú tapasztalat bizonyítja, hogy terrorbombázásokkal nem lehet megtörni a hős vietnami nép ellenállását. I hazafiak győzelmei A hadijelentések arról számolnak be, hogy a terrorbombázások ellenére a felszabadító erők rövid időszak alatt offenzívát indítottak minden hadműveleti területen, kombinálták egymással a nagy-, közép- és kisméretű akciókat, egyesítették a katonai támadásokat — Laoszban és különösen Kambodzsában is —, a felkelésekkel, az offenzívákat az ellenséges csapatok közötti agitációs és propagandamunkával. A harcot nagy hatékonysággal folytatták, és számottevő győzelmeket arattak. Viszonylag rövid idő alatt tették harcképtelenné és morzsolták fel az ellenséges katonai erők egy jelentős hányadát. Több térségben összekúszálták az ellenség védelmi állásait, szétzúzták a „pacifikációs" rendszert, és sok területen kiterjesztették a népi hatalmat. Közben a VDK és a DIFK következetesen javasolja, hogy tartsák meg a Vietnam-konferencia következő ülését Párizsban. Xuan Thuy, a párizsi Vietnam-értekezleten részt vevő VDK-küldöttség vezetője a múlt héten érdekes dokumentumokat hozott nyilvánosságra. Sajtótájékoztatóján elmondotta, hogy Haverell Harriman, az Egyesült Államok megbízottja 1968 októberében megpróbált feltételeket támasztani a bombázások megszüntetésének kötelezettségéhez, s az Egyesült Államok azóta is azt állítja. hogy léteznek ilyen feltételek. Az 1968. október 24-i találkozón azonban Harriman nagykövet kijelentette: „Elismerjük az önök álláspontját arról, hogy -nincsenek feltételek-, s ily módon készséggel biztosítjuk Önöket, hogy az amerikai kormány a bombázások megszüntetéséről szóló nyilatkozataiban nem fog semmilyen olyan kifejezésre hivatkozni, mint a -feltétel- kifejezés." Az idézett részt felolvasva Xuan Thuy hangsúlyozta, hogy ez az aláiratlan ígéret (aláírással, ratifikálással megerősített egyezményt nem kötöttek) nyitotta meg a négyes konferencia útját, de most a Nixon-kormányzat kitalálja a soha nem létezett megállapodás megsértésének történetét. Imerikai diákmegmozdulások A vietnami légiháború ellen világszerte tiltakoznak, a tüntetések ezrei zajlanak az Egyesült Államokban is. A jelenlegi amerikai diákmegmozdulások figyelemre méltó vonása egyébként az, hogy a vietnami eszkaláció elleni tiltakozással egyidejűleg arra szólítják fel a fiatalokat, hogy sürgősen regisztráltassák magukat, és minél nagyobb számban menjenek el majd szavazni a novemberi elnökválasztáskor. Ugyanis a szavazati korhatár leszállításával, illetve az 1968 óta 21. életévüket betöltött fiatalokkal együtt az idén összesen 25 millió új választó járulhat az urnákhoz, vagyis az összes szavazásra jogosult amerikalak 18 százaléka fiatal, új választó lesz. A békemozgalom arra számít, hogy ezek a fiatalok nem szavaznak majd az indokínai háborút kiterjesztő elnökjelöltre. Nixon most ismét propagandafogáshoz folyamodik: e héten tévé- és rádióbeszédében „megmagyarázza" a VDK elleni amerikai terrorbombázás legutóbbi eszkalációját. Az amerikai főváros kormány- és politikai köreiben egyébként feszült hangulat uralkodik: mindenki tudatában van annak, hogy az elnök döntéseinek messzemenő következményei lehetnek, s érinthetik a május 22-i kezdettel tervezett moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozó kilátásait is. Nyugatnémet „okmányháború" A nyugatnémet belpolitikai légkör Ismét robbanásig feszült. A jobboldali ellenzék zavarkeltő kampányára a kormány szokatlanul éles hangon reagált, felháborodottan bélyegezte meg a Kereszténydemokrata Unió „okmányháborúját". (A szovjet—nyugatnémet tárgyalásokról készült feljegyzések névtelen meghamlsítóit ítélte el.) A nyugatnémet ellenzék most nagy hűhót csap az állítólagos „titkos tárgyalási jegyzőkönyv" körül, holott a tárgyalásokról minden szükséges felvilágosítást megkapott. A CDU magatartása már csak azért is furcsálandó, mert annak idején a kormány meghívta az ellenzék képviselőit is a tárgyalásokra, a CDU azonban nem akart részt venni azon. Most tehát nincs okuk panaszkodni amiatt, hogy nem voltak ott Moszkvában. A nyugatnémet sajtókommentárok túlnyomó része azonban nem ad hitelt, és nem is tulajdonít nagy jelentőséget a „leleplezéseknek", amely tulajdonképpen jobboldali előkészítése a mai baden-württembergi tartományi választásoknak. Ám. annak kimenetele döntően nem befolyásolja az úgynevezett keleti szerződések ratifikálását. Kedvező hindusztáni fordulat Kedvező hírek érkeztek a hindusztáni félszigetről. A pakisztáni külügyminisztérium bejelentette, hogy április 26-un Murrec Hiílsben kezdik meg a tervbe vett indiaipakisztáni csúcstalálkozó előkészítö-megbeszeléseket. A múlt év decembere, a pakisztáni—indiai háború óta a két ország képviselői először találkoznak egymással. A Bhutto—Gandhi találkozó időpontjáról egyelőre nincs jelentés. Tény viszont, hogy India baráti kezét Pakisztán elfogadta, kifejezi azt a reményt, hogy őszinte tárgyalókészség fogja jellemezni a pakisztáni fél magatartását is. Markovits Tibor Tovább tar! a hazafiak offenzívája Dél-Vietnamban # Saigon (Reuter, AFP, AP) A Saigontól északnyugatra fekvő hadszíntéren a népi erők folytatták támadásaikat An Loc tartományt székhely térségében, és új hadműveletet indítottak a tőle északra fekvő Phuoc Binh tartomány azonos nevű székhelye ellen. A hadművelet bevezetőjeként ezer rakéta- és egyéb tüzérségi lövedék sújtott le a Saigontól 125 kilométerrel északnyugatra fekvő tartományi székhely katonai célpontjaira. Délebbre, Saigon térségében a népi erők tüzérsége Bien Hoa légitámaszpont ellen intéztek rakétatámadást. A központi fennsíkon a felszabadító erők Kontumtól 28 kilométerrel északnyugatra elfoglaltak egy tüzérségi támaszpontot, valamint Da Nangtól 55 kilométerrel délre egy további járási székhelyet. Ugyanebben az övezetben, a tengerparti Binh Dinh tartományban folytatták támadásaikat a 19. számú országút egyes szakaszait még ellenőrzésük alatt tartó dél-koreai alakulatok ellen. Saigoni közlések szerint a dél-koreaiak nagy veszteségeket szenvedtek. Az úgynevezett északi fronton az éjszaka folyamán a harcok Quang Tin tartományban összpontosultak. A saigoni kormánycsapatok támogatására valamenynyi hadszíntéren bevetették az amerikai légierőt. A B— 52-es nehéz bombázók tizennégy légitámadást hajtottak végre. * A Dél-Laoszban harcoló népi felszabadító erők a Paksé-Paksane országút mentén szétszórták a kormánycsapatok „különleges erőinek" két zászlóalját. * Súlyos harcok folynak Kambodzsa keleti és délkeleti részén. A hazafias erők csaknem teljesen ellenőrzésük alatt tartják Svay Rieng és Prey Veng tartományokat tAa: francia népszavazás # Párizs (MTI) Franciaországban ma, vasárnap járulnak a szavazók az urnákhoz, hogy válaszoljanak Pompidou elnök által feltett kérdésre: helyeslik-e Anglia, Dánia, Norvégia és Írország csatlakozását a Közös Piachoz. Pompidou elnök péntek esti televiziós beszédében igen szavazatot követelt a választóktól. Georges Marchais, azFKP főtitkárhelyettese Pompidou beszédét kommentálva hangsúlyozta: az a tény, hogy az elnök továbbra sem nyilatkozik konkrét terveiről, csak nyugtalanságot kelthet. Az elnök egyetlen szóval sem cáfolta — hangsúlyozta Marchais —, hogy az általa tervezett politikai konföderáció a nemzeti szuverenitás lényeges elemeitől fosztja majd meg Franciaországot. Azt sem cáfolta, hogy a francia hadsereget később majd olyan nyugat-európai katonai szervezethez csatolják, amely szorosan össze lesz kötve az Egyesült Államokkal. Az FKP éppen ezért a nemmel való szavazásra hívja fel a franciákat, arra, hogy mondjanak nemet a „bankárok és nagyiparosok Európájának". Moszkva A Nemzetközi Beruházási Bank Tanács Moszkvában befejezte ülését, amelynek munkájában a KGST-tagországok delegációi és a nemzetközi gazdasági együttműködés bankjának képviselői vettek részt. Az ülésen megvitatták és jóváhagyták a Nemzetközi Beruházási Bank 1971. évi tevékenységéről szóló jelentést, a bank 1972. január L mérlegét, az 1971 nyereség elosztását, valamint a pótlólagos jegyzékét azoknak a létesítményeknek, amelyekhez a bank 1972-ben beruházási hitelt nyújt. Hanoi Szombaton elutazott Hanoiból az Egyesült Államok Kommunista Pártjának küldöttsége, amely Gus Hall főtitkár vezetésével a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának meghívására tett látogatást a VDK-ban. Bonn Elégedetten összegezte londoni tárgyalásainak eredményeit szombát esti televíziós nyilatkozatában Willy Brandt szövetségi kancellár. Heath angol miniszterelnökkel tartott eszmecseréjét értékelve a bonni kormányfő kiemelte, hogy Anglia teljes támogatásban részesíti az NSZK külpolitikáját. La Valletta Mintoff máltai miniszterelnök libiai tárgyalásairól a késő esti órákban közös közleményt hoztak nyilvánosságra Tripoliban és La Vallettában egyidőben. Mintoff líbiai tárgyalásainak befejeztével szombaton délután visszatért Máltára. A líbiai nagykövetség szóvivője közölte, hogy Mintoff és Kadhafi a két ország kereskedelmi" és gazdasági kapcsolatait vitatta meg. London A mocambique-i repülőterekről felszálló portugál repülőgépek, amelyek a napokban barbár bombatámadást intéztek Tanzánia békés települései ellen, megsértették Zambia léglterét is. A provokációt Kenneth Kaunda zambiai elnök jelentette be a gyarmati kérdés megoldására alakított különleges ENSZ-bizottság tagjai előtt, akik helyszíni ülést tartottak Lusakában. Ankara Hatodik napja tart a török kormányválság, de az új miniszterelnök kijelölésének Időpontja még mindig bizonytalan. Ankarai politikai körök valószínűnek tartják, hogy Cevdet Sunay köztársasági elnök a jövő hét közepén kezdi meg tárgyalásait a különböző politikai pártok vezetőivel az új kormányfő kijelöléséről. Tartományi választás BadenWürttembergben • Bonn (MTI) Ma, vasárnap, április 23án választják meg BadenWürttembergben a tartományi gyűlés tagjait. A választásokon hat politikai párt indul és négy független jelölt. A 70 választókerületben jelöltet állít a kormányon levő Kereszténydemokrata Unió és a vele szemben felsorakozó Szociáldemokrata Párt. Első ízben vesz részt a választásokon a Német Kommunista Párt, amely 68 választókerületben lépteti fel jelöltjeit. A másik két kerületben a Német Békeunió küzd a szavazatokért. A jelenlegi tartománygyűlésben 127 képviselő van: CDU: 60, SPD: 37, FDP: 18, NPD: 9 és három (NPD-ből kilépett) független képviselő. Az újnácl NPD — amely a kormány keleti politikájának elkeseredett ellenfele — visszalépett a választásoktól és arra szólította fel szavazóit, hogy a kereszténydemokrata listát támogassák. Közvetlen országos következménye ls van a választásoknak. A parlament tartományi kamarájában, a szövetségi tanácsban a CDUnak 21:20 arányú többsége van a kormánykoalícióval szemben, öt képviselőt ebből Baden-Württemberg ad. Ha a kormánykoalíció itt győzelmet arat, a szövetségi tanácsban ls az ő javára fordul meg az arány. A ratifikálás ügye a lengyel szejm előtt a Varsó (MTI) A lengyel államtanács szombati ülésén célszerűnek találta, hogy kikérje a nemzetgyűlés megfelelő szerveinek véleményét az 1970. december 7-1 lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálásáról. Az államtanács ezért a szejm elnöksége elé utalta a szerződés szövegét, a minisztertanács elnökének az államtanács elé terjesztett ratifikációs javaslatával együtt. A szejm április 27én kezdődő ülésén tárgyal majd a szerződés ratifikálásának ügyéről. A szem lé let nyűgei Az önzés és a felelősségérzet váltakozó sikerrel csatázik az emberi lélekért. Nálunk, napjainkban még erősebb, még élesebb a két véglet közötti harc. Vajon elégszer győz-e a felelősségérzet? Vajon a csak a maga javát, hasznát, érdekét néző, a másokra nem tekintő egoista nem túl sokszor diadalmaskodik-e? S nem marad-e túl gyakran alul az a jobbik énünk, amely felelősséggel néz a világra. a környezetre, a tettek tükrébe? „Mindenért felelős vagyok" — mondja a költő. Ezt a fajta, világnyira kitágított felelősségérzetet, mely a szocialista, humanista elkötelezettség szülötte, ma még nem lehet mindenkitől számon kérni. Ilyen magatartás csak belülről fakadhat, egy belső feszítőerőből: abból a tudatból, hogy a világesemények és az egyéni lét kicsinynek tűnő dolgai valahol összefüggnek. S abból a magas rendű öntudatból, hogy a személyes tettek a maguk sejtnyi méreteivel is, mégiscsak beleszólások az egyetemes emberiség életébe, a fejlődés, a jövő kérdéseibe. De, ha nem is kívánhatjuk meg mindenkitől, hogy így gondolkodjék, eszménk erejével, az öntudat fejlesztésével ebbe az irányba kell sarkallni, ösztönözni az embereket. f A magasabb lépcsőfokig azonban igen sok alacsonyabb grádics vezet. A mi társadalmunkban, ha egy óriás lépcsősort képzelünk magunk elé, bizony még nagyon váltakozó szinteket foglalnak el az egyes emberek. Így van ez akkor is, ha egy jó közepes átlagot el is ér a társadalmi végöszszeg. S éppen ezért kell egyre többet törődnünk a legalsó szinteken elácsorgókkal, a vissza-visszacsúszkálókkal, ha társadalmi méretű emelkedést akarunk, ha a „feljebb, feljebb, feljebb" céltudatosságával szeretnénk a célhoz közeledni. Felelősség, felelősségérzet... Annak felismerése és vállalása, hogy magunkért, tetteinkért, de másokéri is, a ránkbízottakért is felelősséggel tartozunk. Sokan nem jutnak el a felismerésig sem. Sokan meg csak odáig: de hogy vállalnák is a felelősséget, hogy teljesen átéreznék súlyát, hogy ezáltal lennének emberebb emberré, attól távol állnak. Vannak persze, akik följebb, előrébb jutottak már, akik a közvetlenül rájuk bízottaknál messzebb tekintenek, akik nemcsak másokért, de mások felelősségtudatáért is felelősséget éreznek. Mert tudják, hogy ezen múlik a legtöbb. Derék kommunisták és pártonkivüliek, vezető poszton dolgozók, és szocialista brigádtagok egyaránt akadnak ebben a magasabb lépcsőfokra jutott csoportban. Akik, ha Ismét magunk elé képzelünk egy hatalmas lépcsősort, egy közösség élén egy-egy éknek látszanak. Akkor is, ha nem vezető beosztásúak, ha fizikai dolgozók, kétkezi munkások. Ebben a versenyben ugyanis az Igazi rangot nem a hivatali rang, hanem a közösségi érzés mértéke adja. De: mintha néhol nem nagyon törnék magukat azért, hogy előbbre kerüljenek. Sőt: mintha néhol az menne dicsőségszámba, hogy lejjebb maradonnak! S hol van az „ék" az ilyen munkahelyeken? A hivatalból felelősek és az öntudatból áthatott emberséges emberek felelőssége jelent-e elegendő vonzóerőt? Legyőzi-e a lépcsőn lefelé húzó lelki nehézségi erőt, a múlt szemléletbeli gravitációját? E tekintetben nem vagyok túl optimista; nem lehetek, mert eieg sok a