Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 89. szám

VA|4RN4I», 1WL AfWUS 14. ¥ Kerekasztal Politika és gazdálkodás A politika és a gazdálkodás •iszonyáról, összefüggéseiről, a gazdasági és a politikai vezetés egymasra utaltságáról és együttrrtüködéséről vitatkoztunk legutóbb a Délmagyarország kerekasztalánál. A beszélgetésre meghívtuk Bálint Lászlót, a Csongrád megyei ÁUátforgalmi és Húsipari Vállalat MSZMP csúcsvezetőségének titkárát, Igaz Antalt, a szegedi kéziszerszámgyár partalapszervezetének titkárát, Konya Sándornét, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat pártbizpttságának titkáFát, Luáányi Istvánt, az MSZMP Szeged várusi bizottságának munkatársát, dr. Piros Lászlót', a Csongrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatóját, Tóth Lászlót, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatóját és Urbán Lajost, a szegedi kéziszerszámgyár igazgatóját. A vitát Sz. Simán István, a Délmagyarország főszerkesztő-helyettese vezette, ós dolgozta fel. Hallunk manapság olyan véleményeket, hogy a gazdaságirányítás új rendszerében hátiérbe szorultak a pártszervezetek és a pártvezetőségek — következésképpen a termelésben kevésbé érvényesülnek a politikai elvárások, és sok a lazaság. Igaz-e ez? — hiszen a reform is pártkeademényczcsre bontakozott ki. TÓTH LÁSZLÓ: — Valószínűleg abból fakad a politikai elvárások helyenkénti reklamálása, hogy kevésbé érdeklődő vagy kevésbé tájékozott emberek számára tűi sok még az ismeretlen, a gazdasági reform szabályozói és ösztönzői között. Meggyőződéssel vallom, hogy semmiféle ellentmondás nincs a gazdasági reform és a politikai munka között A mi vállalatunk tervei például mindenkor a vállalati pártbizottság gazdaságpolitikai állásfoglalásain nyugszanak. A párt tehát tevékenyen részt vesz a gazdasági tervek kialakításában, és nem is a párttagoknak egy szűk köre, hiszen a vállalati pártvezetőség igen széles körű tanácskozások után határozza meg a koncepcióját KÓNYA SÁNDORNÉ: — A mai termelési körülmények nemhogy gátolnák, kifejezetten javára szolgólnak a munka politikai tartalmának. Törvényszerűnek tartom, hogy például 1968 óta óriási fellendülés történt a szocialista versenymozgalomban, és a brigádok életében. Ez a társadalmi és tömegszerveeetek tevékenységének élénkülését, szervezőerejének növekedését tanúsítja. IGAZ ANTAL: — A pártmunkában bevált módszer a gazdasági vezetők beszámoltatása. Ezt nagyon komolyan kell venni, mert az eszmecsere egyik legjebb lehetősége. Meggyőződésem, hogy mindkét fél nagven alaposan készül rá. A pártvezetőség nálunk például összegyűjti a dolgozókat foglalkoztató üzemi kérdéseket, problémákat is, és ezekre érdemi választ kérünk, és kapunk. URBÁN LAJOS: —í®ontos, hogy a partvezetőségéfc minden szükséges ismeretet megkapjanak a gazdasági vezetőktől. Ma már csak a háromnégy legfontosabb gazdasági mutatót kapja meg gyáregységünk is a központtól, a többit saját hatáskörünkben dolgozzuk ki. Ez a felelős munka elvégezhetetlen a pártszervezet segítsége, alkotó közreműködése nélkül. DR. PIROS LÁSZLÓ: — Nemhogy háttérbe szorultak volna a pártszervezetek — ellenkezőleg: a központi tervutasításos rendszer megszüntetése szinte törvényszerűen magával hozta a pártmunka fellendülését, és színvonalának növekedését. A termelő közösségek jobban magukra vannak utalva, sokkal több gondolatra van szükség a felelősség és az önállóság kereteiben. A párt gazdasági munkát segítő tevékenysége sokkal hatékonyabbá vált. Lehet, hogy ez a felületen nem látszik. Azelőtt sokszor a párt intézte el, hogy legyen anyag, szerszám stb. •— s ezt mindenki tudta, értékelte. A hatékonyabb termelés feltételeinek keresésében inkább gondolati elemek születnek — s bár ez jóval bonyolultabb, kevésbé látványos. LUDÁNYI ISTVÁN: — Hogy manapság többet és szigorúbban beszélünk gazdálkodási lazaságokról, abban sem nem politikai lezserség, sem nem valamiféle „fertőzés"' dominál. Érzékenyebbek vagyunk minden rendellenességre és rendetlenségre. Ugyanakkor éppen az új módszerek hoztak felszínre olyan — ma már lazaságnak nevezett — motívumokat, amelyek azelőtt fel sem tűntek; rejtve maradtak a tervutasításos rendszerben. DR. PIROS LÁSZLÓ: — Ha arra gondolpk, hogy a vállalatoknál milyen céltudatosan keresik manapság a belső tartalékok feltárásénak módjait, azt mondhatom: lazaságokat dc.ritünk fel, amelyek mellett azelőtt elméntünk. De ez nem a gazdasági és a politikai munka A vita résztvevői (balról jobbra) Sz. Simon gyengesége — inkább erénye, hiszen a felderítés nagyon is céltudatos. A pártszervezetek kitűnő partnerek ebben is. LUPANYI ISTVÁN: — A summás „ítéletek" abból erednek, hogy a pártszervezetek munkastílusa sokat változott a? elmúlt években, és a változás természetét nem mindig és mindenütt egyformán értékelik. A szemléletváltozás nem minden párttagnál következett be az új helyzetben. A régebbi beidegződések továbbélése belső konfliktusokat és bizonyos társadalmi vagy gazdasági kérdésekkel szembeni értetlenséget okozhat. Hozzá kell szokni, hogy a gaz, dálkodás dolgainak megítéléséhez ma már nem elég egy-két mutatószám; még kevésbé a saját munkahely összefüggésekből kiragadott termelési jellemzése hiszen ami egy kisebb rész* legben ellentmondásnak tűnhet, közgazdaságilag teljesen indokolt, és ésszerű lehet vállalati méretben. Bálint Éászl", dr. Piros László, Tóth László, Kónya Sándorné, István, Ludányi István, Urbán Lajos és igaz Antal TÓTH LÁSZLÓ: — Abban érzek igazságot, hogy a pártszervezetek még nem nőttek fel az új feladatokhoz. De talán a gazdasági vezetés felnőtt? Azzal, hogy új törekvéseket deklaráltunk, még csak egy folyamatot indítottunk el, amelyben haladva fokozatosan szerezzük meg a szükséges tapasztalatot. Hiszen ha már teljesen otthonosan mozognánk az új szituációban, nem kellett volna például most a kormánynak a munka- és üzemszervezés dolgában határozatot hozni; nem kellene a szabályozókat változtatni. Évekre menő csiszolgatás szükséges ahhoz, hogy célba érjünk. URBÁN LAJOS: — A legutóbbi vezetőségválasztás alkalmával a kommunisták nagyon céltudatosan jelöltek és szavaztak: mindenütt ügyeltek arra, hogy a gazdaságpolitikához értő, a termelésszervezésben jártas elvtársak kellő arányban kerüljenek a vezetőségekbe. A mi üzemünkben technikumi, felsőfokú technikumi végzettségű, marxizmus—leninizmus esti egyetemen képzett elvtársak dolgoznak az alapszervezet vezetőségében. A rátermettség tehát képzettséggel párosodik tevékenységükben. BÁLINT LÁSZLÓ; — Mélységesen egyetértek azokkal, akik azt mondják: ma már a gazdaságvezetés minden posztján kevés a szakismeret önmagában. Érteni és érezni kell a számok és a munkaműveletek mögött a közgazdasági megfontolásokat éppúgy, mint a politikai és az emberi motívumokat. KÓNYA SÁNDORNÉ: — A gazdaságpolitikai határozatokat a kommunisták alaposan ismerik. Nemcsak hogy el tudnak igazodni a termelés számai és gondjai között, hanem nagyon sok észrevételt tesznek. Az alapszervezeti titkárok is jó partnereik a munkahelyek gazdasági vezetőinek. Szó sincs tehát arról a gyakorlatban, hogy a kétféle vezetés külön utakon járna. LUDANYI ISTVÁN: — A gazdaságvezetés a politikai megerősítést a pártszervezettől kaphatja és kapja. Ha tehát tényként elismerjük ezt az erősödést, egyúttal a pártszervezetek megerősödését, tevékenységük hatását is kimondjuk ezzel. És ez az igazság is. KÓNYA SÁNDORNÉ: •7—-A-pórt káderpolitikájának erős erénye, hogy olyan vezetőket tudott megtartani, megerősíteni és megbíw, ákik lépést tudtak tartani a gazdálkodás új és magasabb követelményeivel; jól értelmezik a gazdaságpolitikai Célkitűzéseket, és rugalmasan, leleményesen szervezik a megvalósításukat. Volt ereje ahhoz is, hogy akik nem rendelkeztek ezzel a képességgel, azok helyére másokat állítson. És a párttaság js ezzel a nagyobb igénnyel választott új vezetőségeket szinte mindenütt. IGAZ ANTAL: — A pártvezetőségekben ma már egyre többen vannak olyan felkészültségű emberek, akik akár megoldásokat is tudnak javasolni a gazdasági vezetőknek, nemcsak a bírálatig jutnak el. Ha még erősíteni tudjuk a vezetőségek közgazdasági képzettségét, a gazdaságpolitikai gondolkodás valóságos kis műhelyei alakulnak ki. ÚRBAN LAJOS: — Tapasztalat bizonyóra van erre is — arra is. A kéziszerszámgyár esetében azt mondhatom: a pártvezetöség jobban felkéseült az új feladatokra, mint a termelés közvetlen irányítói, a művezetők. S ha ezt a példát vesszük, éppen a másik oldalon kell adósságot könyvelni. DR. PIROS LÁSZLÓ: — Volt egy természetes cserefolyamat a gazdasági és a pártvezetésben a reform éveiben, de semmi olyan nem történt, hogy az egyik lekörözte volna a másikat. Alapvetően ugyanazokkal a káderekkel oldottuk meg az új feladatokat. A pártszervezetek is arányosan fejlődtek és erősödtek. Nincs tehát semmi realitása annak az időnként felbukkanó véleménynek, hogy az üzemi pártszervekben dolgozó kommunisták nem partnerei a gazdasági vezetőknek. Arra törekedni pedig teljesen fölösleges és ésszerűtlen volna, hogy szakmailag megkettőzzük a gárdát — vagyis, hogy ugyanolyan képzettségű emberek dolgozzanak a pártvezetöségekben, mint a vállalatok élén. TÓTH LÁSZLÓ: — A politikai és a gazdasági elvárások együttes rendszert képeznek. Ezt igazolja már maga az is, hogy amikor a gazdaságirányítás új rendjének bevezetésén kezdtünk dolgozni, a feladat teljesen közüggyé vált. Gazdasági vezetők és párttitkárok, műszaki emberek és szakszervezeti bizalmiak, közgazdászok és partmunkások alkotó együttműködését hozta létre ez a nagy és ígéretes vállalkozás. És ettől kezdve ez a gyakorlat csak erősödött. Nincs olyan gazdasági téma azóta sem, amelynek megoldásában nem érvényesülne a kommunisták véleménye — nem beszélve arról, hogy a gazdssá^ gi vezetők jó része is kommunista. BÁLINT LÁSZLÓ: — A Bárt gazdasági, irányító és ellenőrző szerepén valóban nem azt gall érteni, hogy szakmai kontrollt teremtsünk Mind* önnek megvan a maga szakembere — a eártmunkaban a termelés politikai céljaira kell összpontosítani, és a termelés szubjektív oldalaira- A „munkameg* osztás" mégsem lehet olyan sz»* gorú, hogy az elkülönítésnek iög» lenne, hiszen a ggzüasag ea a politika nem választható ggét. Mások fordított képletet állítanak fel •» mond' ván: szakmailag ée politikailag megerősítettük a gazdaságvezetést, de nepi nótt ezzel arányosan a pártvezetőségek szakmai áttekintő képessége, így a gazdasági célok politikai támogatása nem elég hatásos. Fclnőttck-e a pártszervezetek az új faladatokhoz? DR. P1RÓS LÁSZLÓ; — A pártmunka eredményessége jórészt a gazdasági vezető magatartásán fordul meg. Jól felfogott személyes és vállalati érdeke. hogy építsen erre az energiára. Adjon meg minden felvilágosítást, szervezeti támogatást a párt gazdaságszervező munkájának kibontakoztatásához, hiszen ez nemcsak a munkáskollektíva közgondolkodásában kamatozik, hanem magában a termelésben is. IGAZ ANTALt — Egyrészt beszélünk 3 gazdaságvezetés önállóságának növekedéséről, másrészt a pártszervezetek szerepének egyre nagyobb fontosságáról. Ez látszat1"® ellentmondás -m a valóságban egymást' kiegészítő és feltételező két dolog. A munkában végül minden a gépek mellett dől •1: ott bizonyosodik be, hogy helyes volt-e a veaetés koncepciója. Mit lehetne tenni azért, hogy a gazdálkodásnak gondolatvilágával ie mindjobban részese legyen a munkás; saját termelési helyzetét és szerepét nagyobb összefüggésekben lássa és értse? BÁLINT LÁSZLÓ: — Azért lehetnének sokat a pártszervezetek, hogy a kollektíva minél mélyebben megismerje a termelés összefüggéseit, értse óg értelmezze az intézkedéseket, lassa azok ígéreteit. Ez tenné még tudatosabbá a közvetlen termelő munkát. Könnyebb a dolog, ha az anyagi elismeréssel össze lehet kötni az elképzeléseket — nehéíebb, ha az anyggi haszon, előny nem fejezhető ki konkrétan. KÓNYA SÁNDORNÉ: — Egyelőre még maximális követelmény lenne, hogy egy «zövőnő közgazdasági elemzésekbe bocsátkozzon, és vállalati nagyságrendű témák megoldásán törje a fejét. Nem is dolga, nem is készült fel erre. Az a törekvés viszont teljesen indokolt és reális, hogy saját üzemrészének munkaszervezését, tevékenységének folyamatosságát és zavartalanságát elbírálja; az egymáshoz, illetve a munkahelyéhez kapcsolódó termelési részlegek együttműködését megismerje. A hozzá közel álló dolgokban — anyaggazdálkodás, költséggazdálkodás. műhely elszámolás m, éppen pártalapszervezeti kezdeményezésre es ösztönzésre —, mind nagyobb az aktivitás. Taggyűléseken ia. LUDÁNYI ISTVÁN: — A pártszervezetek nevelő munkájának eredményeként már egyre több a gazdálkodó munkás a gyárakban. Az olyan munkástípusra gondolok, akit a műhelyén túli gazdálkodási problémák is izgatnak, és érdekelnek. Aki a számos forrásból szerzett információhalmazban fölleli az összefüggéseket, a gazdálkodás parancsoló törvényeit. Az érdeklődés megvan, az emberek szívesen foglalkoznak kollektív gondokkal. Megfigyelhettük, hogy a taggyűléseken mind élénkebb a vita, ha ilyen kérdésekről esik szó. Csak gyakran elakad valahol középen — a művezetőknél meg a pártbizalmiaknál talán? — az információk kétirányú árama. BÁLINT LÁSZLÓ: — A gazdasági irányítás rendszerében a pártmunka alapvetően megváltozott. Korábban a felelősség azokra hárult, akik a tervet megszabták. Most gazdaságilag is hatékony pártmunkára van szükség, hiszen a politikai hatalom szilárd. A párt agltációval, neveléssel, felvilágosítással szolgálja a gazdasági célokat. S hogy eredményes ez a munka, arra bizonyító erejű példa lehet, hogy 1971-ben a vállalatunknál körülbelül 11 millió forint többleteredményt hozott a szocialista munkaverseny. Nem közvetlen beavatkozásokkal, de már a terv kialakításában részt vesz a párt, ós megleli, megszabja a végrehajtás során ráháruló feladatokat. Csak a párttagság egésze nem érzékeli kellőképpen ezt a gyakorlatot. KÓNYA SÁNDORNÉ: gi — A pártvezetőségek gazdasaérdeklődése és hozzáértése feltétlenül múlik „iskolázottságukon". Ennek a falismerésnek az eredménye például, hogy már két éve egyhetes tanfolyammal kezdjük az esztendőt, amelyen a hatékonysági mutatótól a bérfejlesstés minden részletéig terjedő ismertetést kapnak az alapszervezeti titkárok és a gazdaságpolitikai felelősök. DR. PIROS LASZLO: — Az üzemi pártvezetősége® valójában sokkal többet tesznek a politika megvalósításáért, mint amennyi abból szembeötlően látszik. Viszont feltétlenül igaz, hogy az együttműködés nem olyan komplett a vezetés alsóbb régióiban. Ha szélesebb körben érvényesül a párt- és g gazdasági vezetés termékeny eszmecseréje, bizonyára eloszlanak azok a kétségek, amelyek ma még föl-fölfakadnak a partglgpszervezetek üzami tevékenysége körül, LUDANYI ISTVÁN: — Az információs rendszer egyik hibája az, hogy egy nagyon fontos üzemi réteggel nem törődtünk kellőképpen — nevezetesen a termelés közvetlen irányítóival; a művezetőkkel, se, gédművezetőkkel, csoportvezetőkkel. Ezt egyértelműen megerősítették a beszámoló taggyűlések tapasztalatai. Ugyanakkor mindenki elismeri, hogy a hatékonyság érdekében éppen ők tudnak legtöbbet tenni. A felsőbb elhatározások végrehajtása az ő kezükben van. Ha munkájukat politikailag tartalmasabbá tesszük, és az információk cseréjében aktivizáljuk őket — közelebb kerülünk a céljainkhoz. BÁLINT LÁSZLÓ: — A pártmunka mostani módszerei alkalmasak volnának arra, hogy az információs rendszer kompletté váljon, de még mindig vannak rések. Még mindig nem garantált az, hogy a munkásig eljusson az információ. Egy-két pártcsoport már megoldotta ezt — hogy az Erdődivagy a Tóth-pártcsoportot említsem a mi vállalatunktól. Innen azután visszafelé is áramlik a gondolat. A pártcsooorlgk többsége azonban még nem emelkedett erre a színvonalra. Az üzemi pártmunka egyik mai kulcskérdése ezért éppen az, hogy a pártcsoportokig hasson a magasabb szinten már megvalósult és jól kamatozó együttműködés.