Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 89. szám

•RRARNAP, TFLTI. ÁPRILIS W. Utolsó simítások a kempingen Az idegenforgalom nem nélkülözheti Közvetlenül az Izabella­híd után nyílik balra az a bekötő út, amely a megnyi­tás előtt álló kempingbe ve­zet. Az utat egyelőre asz­faltozzák, de a kemping te­rületén már aszfalt borítja az utakat, a parkolókat. A látvány — az utolsó simítá­sok látványa — azzal biz­tat, hogy két év • után ha­marosan ismét lesz Szeged­nek kempingje. Két éve, 1970-ben legki­sebb gondunk is nagyobb volt annál, hogy mi lesz a kempinggel. Akkor örül­tünk, hogy a város baj nél­kül megúszta az árvizet. Ta­valy azonban már égetővé vált a gond — lévén csu­pán kevés szállodai hely a városban —, hogy nem tu­dunk szállást adni a Szeged­re érkező vagy átutazó ven­dégeknek. Sem a külföldiek­nek, sem a hazaiaknak. Az idei nyáron feltétlenül ja­vul majd a helyzet. A körtöltésen kívül' fek­vő négy és fél hektáros er­dős terület alighanem na­gyon szerencsés választás volt. Közvetlenül az E—5-os főútvonal mentén fekszik, útjába esik a városba érke­zőknek. Közel van a villa­mos- és az autóbuszmegál­ló. Ha tehát este szórakoz­ni akar valaki a városban, nem kell feltétlenül kocsi­val jönnie. Szép az erdő is, és a hamarosan elkészülő parkosítás még szebbé te­szi majd a kempinget. A szolgáltatások is mél­tóak lesznek az első osztály követelményeihez. A fürdő épületében hideg-meleg vi­zes zuhanyozók, mosdók várják a vendégeket. Itt kaptak helyet a főző- és mosogató-, valamint a mosó­helyiségek. Aki akar, főzhet is. de az Utasellátó által ígért négy automatánál is vásárolhat ételt vagy italt. A felszereléshez tartozik egy kocsi mosóállvány is. Aki akarja, alul-felül lemoshat­ja autóját. Az épületek közül az egyik a központi raktár és iroda, a másik pedig a már emiitett fürdőépület. Két motelház is elkészült már, mindegyikben 12 kétágyas szobával. Mindkét motelépü­letben van hideg-meleg vi­zes tusoló, mosdó. A lakó­kocsival érkezőknek külön parkoló áll rendelkezésre kapcsolószekrénnyel, amely árammal látja el a kocsit. A sátorhelyeket a fák között jelölik ki. Csak annyi fát vágnak ki, amennyit nagyon szükséges, így azután ár­nyékban lehet sátrat verni. Egyszóval minden széppel és jóval szolgál majd az új kemping. Például — a DÉGÁZ révén — a gázfő­zők palackjait is megtölthe­tik a turisták a közvetlen szomszédságban működő töl­tőállomáson. Csupán egy dolog bántja még a szemet: a bekötő út környéke rende­zetlen, szemetes. Jó lenne, ha az ott levő vállalatok rendbehoznák területüket a szezon kezdetéig. Egyelőre 50 vendéget tud­nak elhelyezni a faházak­ban, 300-at sátrakban, lakó­kocsiban. Az idén és jövőre azonban folytatják az épít­kezést, a Belkereskedelmi Minisztérium támogatásától függően. Akkor a férőhelyek száma a többszörösére is növekedhet. Ha minden a tervek sze­rint megy, májusban meg­nyitják az új, szegedi kem­pinget. Főként a külföldiek­re számítanak, hiszen a ré­gi vendégeinek 70—80 szá­zaléka volt külföldi. Azt sem hagyják azonban számí­táson kívül a tanács keres­kedelmi osztályán és az ide­genforgalmi hivatalban, hogy két év alatt jócskán meg­nőtt a belföldi autós turis­ták száma. A kempingre te­hát egyre nagyobb szükség lesz a belföldi idegenforga­lomban is. Sz. I. új tervek Ifjúvezetők parlamentje Idén Salgótarjánban négy napon át tanácskozott az Ifjúvezetők II. Országos Parlamentje. A parlament 196 küldötte között megyénk 9 tagú csoportja is aktívan részt vett a négy szekcióban folyó vitákban, s a találko­zó egyéb rendezvényeiben is. Megyénk küldöttei — Kis Ernő tanár vezetésével: Andrássy Ilona (Szeged), Budai György (Makó), Pálfi Gizella (Kiszombor), Popán Mária (Hódmezővásárhely), Maráczi Edit (Mindszent), Vinkovics Ágnes (Szentes), Forgó Zsuzsanna (Csongrád), Tobak Csaba (Kistelek) — a Salgótarján déli „bejáratá­nál" létesített emlékligetben egy-egy facsemetét is elül­tettek. A Petőfi-túraverseny­ben második helyezést sze­reztek. Megkoszorúzták a Salgóvár tövénél felállított 1919-es emlékművet A parlament tanácskozá­sain értékelték a debreceni I. találkozó óta végzett munkát, majd a következő évekre szóló tervek, felada­tok megvitatása során sok új kezdeményezésről számol­tak be. A hasznos tanácskozást gazdag tapasztalatcsere, a jó módszerek átadása egészítet­te ki. KÉPERNYŐ Ászja, a péntek esti Tur­genyev novellából készült tévéfilm hősnője. Batyjával járja a világot. Egyik ideig­lenes állomáshelyükön egy német tengerparti városká­ban találkoznak honfitár­sukkal, a fiatal íróval. Ezentúl természetesen együtt róják az utcákat a nagy idegenben. Kezdetben hár­masban, aztán a lány elma­radozik, magányos szórako­zásokat keres, hiszen észre­veszi, hogy kibontakozóban van az író iránt érzett sze­relme. Aszja általában „furcsa" viselkedésere bátyja ad ma­gyarázatot a nézőnek és a fiatal Írónak. Az utóbbi minden jel szerint egycsa­pásra megérti a helyzetet, a néző azonban elégedetlen. A három orosz „vándor" vilá­ga annyira távol esik mai miénkétől, hogy értéséhez mélyebb, alaposabb lélekta­ni indoklást igényelnénk. A filmből nem kapjuk meg. így aztán a távoli történet nem kerül közel hozzánk. Hiába igyekszünk, azt sem értjük pontosan, mit kellett volna tennie az írónak, azt sem, miért kellett elutaz­nia Ászjáéknak. De azt sem, milyen szerencsétlen vélet­lenek akadályozták meg, hogy újra egymásra találja­nak a szerelmesek. A XIX. század hangulata fellelhető volt ugyan a tévé­filmben, de nem eléggé. In­kább csak néhány szép fel­vétel értékeltette (operatőr Halász Mihály), meg a ko6Z­Liebmann Béla felvétele Kozák András az író szerepében tümök. Szerepeikben azon­ban szemmel láthatóan a színészek is feszengtek (Pá­los Zsuzsa, Kozák András és Kertész Péter). Valószínűleg az alkotóknak — Békés Ta­más és Csanyi Miklós — az a szándéka is zavarta őket, hogy mindenképpen a ma emberéhez akartak szólni. Meg akarták mutatni, hogy napjainkban, ugyanúgy mint a film történetének idejé­ben, gyakran csak egy pil­lanatunk van a döntésre, méghozzá a felelősségteljes döntésre. Ezt a pillanatot pedig nem szabad elsza­lasztani, mert talán egész életünkben bánjuk. Ez igaz. Csakhogy Ászja és az író története nem egészen erről szól. Pályadíjas főiskolások A Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem és a KISZ április 12 és 15 között — a Georgikon alapításának 175. évfordulója alkalmából — Keszthelyen rendezte meg a X, országos diákköri konfe­rencia élelmiszer- és fagaz­dasági szekcióját. A tudomá­nyos rendezvénysorozaton jól szerepeltek a Szegedi Élel­miszeripari Főiskola hallga­tói. Botos István, Pintér Jó­zsef, Polyák László az élel­miszeriparban használatos szerelvények vizsgálatáról készített dolgozata 1500 fo­rintos pályadíjat; Mórocz László takarmánygyártási módszerekről, Ferenczi Mik­lós és Iczkovits László a fűszerpaprika színmérési vizsgálati módszerről írt dol­gozata 1000 forintos díjat n.tfert. Oláh István a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem különdíját vehette át a Her­nádon épülő baromfifeldol­gozó vailalat gazdaságossági értékeléséért. Tisztára mosta a hajnali zápor a piacot. Az eső csil­logása reggelre is megma­radt: bólingó tulipánok, salá­tahalmok dicsérik, meg az árusok serege. Ok tudják a legjobban, városi kertben is földművelő ésszel gondolkod­va: nemcsak a májusi eső az aranyérő, az áprilisi is az. Áldás, dicséret, szidalom, al­kudozás: egyetlen hatalmas harsogás a város legnagyobb piactere, a Marx tér. Igazi tavaszi piac ez a szombati, van minden, mi szem, s szájnak ingere. S még az asz­talra is kerülhet vasárnap­ra, ha elég pénzt hozott ma­gával a vásárló. Valaha, amikor a piacok helyet­tesítették a boltot, még a cserekereskedelem boldog ős­korában, úgy mondják, min­den piacnak megvolt a ma­ga sajátossága, ahogy ma is van húsbolt, zöldségbolt. Mi­óta számuk megkevesebbe­dett, s a szabott árakkal dol­gozó kereskedelem sikeresen veszi fel a versenyt az alku­dozókkal, s azokért — egy piacnak kell valamennyi funkciót ellátnia. Amolyan óriási ABC-áruház ez a Marx téri piac is, ráadásul csinos kis üzletekkel tarkítva. Nem csoda hát, hogy még télidő­ben is nyüzsög a nép, válo­gat legnagyobb boltunk árui között. Mennyi a csirke — kérdi a vevő, s a meglepő válasz: ezek kilencötvenbe, azok meg nyolc forintba kerülnek. Csak az a baj, hogy a pely­hes, csipogó jószágoknak ez az ára, s a ránt.anivaló tíz­szer ennyibe kerül. Ha van. Mert ilyenkor jobbára még a tyúkokat kínálják, s ahol a ketrecek csirkét rejtenek, hosszú sorok kígyóznak. Ilyenkor szombaton ezernyi csirke talál új gazdára, nem is sejtve, hogy már eldön­tött tény: milyen formában kerül az asztalra, rántva vagy éppen paprikásnak. Kí­váncsian forgatja a kosárban fejét, némelyik visszarikolt az ottmaradóknak. A csirkének — ahol mérik — harminc forintért adják ezen a szombaton kilóját, új­donság még. Ott azonban, a csirkesoron, ahol azzal hite­getik az embert: „ez nem tápos ám" — ott valóságos harc folyik a sárgalábúakért, párjáért nyolcvanat, kilenc­venet is ígérnek. Ha valaki rántott csirkét óhajt vasár­napra, fejessalátával, adja meg az árát. A vasárnapi ebédhez más is szükségeltetik, s ebből bő­vebben van. Bárki megálla­píthatja, jó az idei piac, nem drága. Van még tavalyi sár­garépa, öt vagy nyolc fo­rintért mérik kilóját, a gyö­kérét hasonlóképpen, de itt­ott mutatóba már zöldell a cérnavékony újgyökér is. Mostanában elvesztett vevőit hódítgatja vissza a piac, aki nem sajnálja rá az időt, hogy alkudozzék, dohogjon, tréfálkozzon s tízszer-húsz­szor elkérdezze az árat, meg­találja a számítását. BEKÉPZELTEK A gya­korlott piacozó­nak elég egy pillantás, hogy megálla­pítsa, érdemes-e megállni va­lahol. Valódi partner-e az árus, vagy csak amolyan por­tékájára büszke, s boltba va­ló eladó, akinél szabottak az árak. Az utóbbiak azok, akik csak akkor adják olcsóbban az árut, amikor már kiürül a piac, csak egy-egy elkésett, későnkelő háziasszony igyek­szik végig a sorok között, szatyrát lóbálva. Próba a primőrrel, az új­karalábbal. Van ki kettő­nyolcvanért adja darabját, máshol kettőért kínálják, vagy ismét máshol hátáért a három darabból álló cso­mót S végül: ugyanezt fe­léért. S aki adja, azelőtt ro­hamosan fogy a csomó nem­sokára hazamehet Mert ezért érdekes bolt a piac: lehet salátát kapni kettőötvenért — szépet, csúnyát is — de egyötvenért is ugyanolyat Csak türelem kell hozzá. Hi­szen mindig akad. aki a to­jást akkor is egyhuszra tart­ja. amikor forintért az em­ber után dobják, mint most. Hiába, elmúlt húsvét a son­kát megették, s a tyúkok juszt is tojnak. A piacnak vannak fősze­replői is. ök nem élelmiszert árulnak. Magas, megviselt férfi hadarja szombatonként „régi pénzt, érmet veszek", lesütött szemű öregasszony lobogtatja az újságcsomót „csomagolójaazújság csoma­golójaapajír", a másik ülve kántálja, hogy nylonzacskót vegyünk. Vannak a piacnak szerel­mesei. akik azért szeretik, mert minden izében demok­ratikus. Eladó és vevő — ha alkudozás közben össze-ösz­sze is vész pillanatra — egyenrangübb, mint bárhol, nincs fölösleges udvariasság, de fölösleges fölvágás sem, az áru magát kínálja, csak érte kell nyúlni. Demokrati­kus azért is — mondják —, mert a feltétlen bizalom él­teti, nagyon ritkán fordul elő, hogy rossz áruval becsapnák a vevőt. Annál inkább igye­keznek ezt megcselekedni a helypénzszedőkkel. Tessék csak megfigyelni, amott azt a fiatalasszonyt, aki szorongva néz körül, há­rom pár csirkéjét rövid al­kudozás után odaadja, s máris tovatűnik a tömegben. A szerencsés vevő ilyenkor jár jól, ha ugyanis a bűvös helypénzt nem kell megfi­zetni, mindenki jobbnak tart­ja a vásárt, még akkor is, ha papíron kiszámolhatóan — ráfizet. SZŰK ESZTENDŐ Tolon­gunk szer­dán s SS __ szomba­tonként a piacon. Mostaná­ban szűknek bizonyul. Nem­csak azért, mert ismét nőtt az érdeklődés, hanem azért is, mert jókora területet leka­nyarítottak belőle — fedett csarnoknak. Azaz, ahogy a szakmabeliek mondják — fedett pavilonsornak. Ott majd télen sem kell fagyos­kodni, ha felépül. Csak az a baj vele, mondogatják a pul­tok sora mögött álldogáló kisemberek, hogy az igazi piac, ahová az ember alkud­ni jár, továbbra is az isten szabad ege alatt marad, a fedett pavilonsor csak egy nagy zöldségbolt lesz, ha friss áruval is. Legfeljebb abban különbözik majd a városbeliektől, hogy a piac, ahogy az újszegedi példa mutatja — versenyre kény­szeríti a szövetkezetekét. Ol­csósági versenyre. Ha hagy­ják magukat, mert bizony nem azt a szerepet játszák — mutatják az ártáblák —, amelyet nekik itt szánnak. Nem ők az árszabályozók. Már múlóban a délelőtt is, hát megfogyatkozik a nyüzs­gés. Az árusokból vásárlók lesznek, állnak sorban porté­kájukon túladván: sült halért, sült kolbászért, vagy nekiin­dulnak a város központjába vezető utcáknak, hogy el­költsék a most szerzett szá­zasokat. Nyugodtan gördülnek már át. a téren a buszok, nem kell percenként megállni a tö­megben. A földön a kiürült, hatalmas bolt szemete: salá­talevél. eltaposott tulipánok. A túloldalon még kötényt, kardigánt lenget a szél, de már ott is csikordulnak a bódék ajtajai. Bezár a piac. Vasárnap hajnalig nem tér be ide senki. M. V. Villany- és olajkályha OTP-hitellevélre Üjabb cikkekkel bővült az OTP-hitellevélre árusítható termékek jegyzéke. A Bel­kereskedelmi Minisztérium — a Magyar Nemzeti Bank­Jcai. és- az-Orszagos Takarék­pénztárral egyetértésben — intézkedett arról, hogy — szeptember 30-ig —, az ál­talános feltételek mellett villanykályha és olajkályha ls árusítható részletre. SEX — SAL — LINK (BARNA TOJOHIBRID) naposcsibe beszerezhető az URAIÜJFALUI ÁLLAMI GAZDASÁGNÁL A naposjérce 13,— Ft/db, vegyesivarú csibe 7,— Ft/db áron kerül eladásra. 500 darabon felüli rendelés esetén a csibét házhoz szállítjuk. Szállítási és dobozköltség csi­bénként 45 fillér. Naposjércét és vegyesivarú csibét május 1-től tudunk biztosítani. Megrendelést az Uraiújfalul Állami Gaz­daság, URAI ÚJFALU címre kérjük meg­küldeni. Tel.: Uraiújfalu 4. Telex: 037-355. 4

Next

/
Thumbnails
Contents