Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 89. szám

2 VASÁRNAP, Mi. ATRILld 16. Külpolitikai REFLEKTOR A legtekintélyesebb amerikai lapok egybehangzóan a .Tohnson-kormányzat eszkalációs politikájának visszaté­réseként éftékelik a VDK tömeges bombázásának fel­újítását. A Washington Post például egyik múlt heti ve­zércikkében rámutat, hogy Nixon a Fehér Házban eltöl­tött 3 év alatt több bombát — összesen körülbelül 3 mil­lió tonnát — dobtak le Indokínában, mint Johnson „fehér­házi" 5 éve alatt. „Mindent összevetve — ifja a lap — Nixon elnökségének minden egyes pefcében több miht egy tonna bombát zúdítottak le. Ily módon 6 az az em­ber — íme, még egy dolog, amiben ,elsö' lett —> aki több pusztító erőt engedett szabadjára az égből, mint báfkl a teremtés történetében, s mindezt miközben ,legöfigyö­líti' a háborút." Iz offenzíva: a vietnamizálás kudarca A New York Times ugyancsak vezércikkében han­goztatja, hogy „félreérthetetlenül bekövetkezett a hábo­rú újabb amerikanizálása". A UPI jelentette Saigonból, hogy 675-re emelkedett az indokínai térségben állomásozó amerikai repülőgépek szama. A múlt héten 18" ezer főre emelkedett a vietnami partoknál tevékenykedő ameri­kai hadihajókon szolgálatot teljesítő tengerészek és piló­ták száma. „Ml a helyzet most Dél-Vietnamban? — tette fel a kérdést Nguven Thl Binh asszony, a Dél-vietnami Ideig­lenes Forradalmi Kormány külügyminisztere Párizsban. — Az, hogy nyilvánvalóvá vált a háború vietnamizálásl po lltlkájának szégyenletes kudarca. Az. hogy nyilvánvaló az északi testvéreinek fenntartás nélküli támogatásában ré­szesülő dél-vietnami nép rendíthetetlen harci ereje.,." Valóban, a különböző frontokon foflvó hadmüveletek eddigi eseményei arról tanúskodnak. hogy gondosan megtervezett és előkészített, a különböző térségekben gon­dosan összehangolt támadássorozatról van szó. A haza­fias erök máris jelentős területeket foglaltak el, és egész sor ellenséges támaszpontot semmisítettek meg. Az offenzíva eseményei közepette természetesen ko­rai lenne a katonai, vagy politikai mérteget megvonni, de máris látványosan bebizonyosodott, hogy a Nlxon-kor­mányzat „vietnamizálási" politikája katonai vonatkozásban nem érte el célját. A dél-vietnami kormánvesapatok az egyre intenzívebb amerikai légi- és tüzérségi támogatás nélkül képtelenek lennének kitartani a hazafias erőkkel szemben. Katonai és politikai célok Négy év óta a mostani á hazafias erők legnagyobb szabású katonai akciója. Méretében és jelentőségében az, 1968 elején végrehajtott nagy TET-offenzivához hasonlítható. Szembetűnő hasonlóság van a két offenzíva kőzött: mind­kettő az amerikai kormányzat számára a legkényesebb és legkellemetlenebb időpontban, az elnökválasztási hadjá­rat nyitányakor kezdődött, """ " ­Katonai vonatkozásban előrelépés, hogy a dél-Vietna­mi hazafias erők reguláris Csapatait nagyszámú, korsZe­íü haditechnikai eszköz támogatja. Amerikai hírügynök­ségi jelenlések a Pt—70. T—54 és T—55 szovjet típusú harckocsikkal azonosították a hazafias erők harcjárműve­it. Ugyancsak meglepő volt az amerikalak számára a haza­fias erők nehéztüzérségének nagyszabású és igen hatásos bevetése, nemkülönben a műszaki alakulatok felbukka­nása, amelyek a különböző vízi és egyéb akadályokon se­gítik át a gépesített alakulatokat. Az offenzíva egyik politikai célkitűzése szintén si­kerrel járt. Ntxon elnök mindenáron arra törekedett, hogy az. elnökválasztási hadjárat témái közül kikapcsol­ja a vietnami háború kérdését. Az amerikai csapatok ki­vonása. következésképp a háborús veszteségek csökkené­se révén ez, egészen az offenzfva pillanatéig, lényegében sikerült is. Washingtoni jelentések azonban arról szá­molnak be, hogy néhány nap alatt változás történt a washingtoni politika közhangulatában, s ebből arra kö­vetkeztethetünk, hogv a vietnami háború az elnökválasz­tási hadjárat főbb külpolitikai témája les2. Érzékeny mérleg A s/oWisosnál is nagyobb érdeklődést k ed tett világ­szerte Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter múlt szer­dán elmondott beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsa mindkét házénak külügyi bizottsága együttes Ülésén a szovjet—nyugatnémet szerződés parlamenti vitájában. A Gromtko-beszéd nem tartalmaz szenzációs új be­jelentést, vagy megállapítást, de aláhúzta: „A szerződés jelenlegi formájában jól egyensúlyba állítja a felek ér­dekeit. A mérleg megblllentésétől a szerződés kárt szen­vedne. A Szovjetunió a szerződésre vonatkozólag semmi­féle újabb tárgyalásokba nem kíván bocsátkozni." Ez világos beszéd. És figyelmeztetés is a bonni Bun­destag ellenzéki padsoraiban ülőknek. Szovlet diplomáciai lépések A szovjet diplomácia — szerény alapossággal — tu­rnét nagy fontosságú lépéseket tett. Aleks/eJ Koazlgtn, a Szovjetunió miniszterelnöke és Haaszan el-Bakr. az Iraki Köztársaság elnöke aláírták a Szovjetunió és Irak közti barátsági és együttműködési szerződést, amely új fejezetet jelent a szovjet—Iraki kapcsolatok történetében. A szer­ződés világosan bizonyltja hogy a szovjet—Iraki baráti kapcsolatok nem konjunkturális jellegűek, hanem szilárd alapokon állnak. Alig ért haza Koszlgln Bagdadból, amikor Nvtkolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke megérkezett a török fővárosba. A törők belpolitika szempontjából Podgornij megle­hetősen feszült helyzetben érkezett Ankarába. Még érvény­ben van a rendkívüli állapot, amelyet elméletben a ter­rorcselekmények végrehajtói ellen hoztak, a gyakorlat­ban azonban Jobbára a politikai baloldal ellen alkalmaz­lak. Rendkívül sok megvitatni való probléma került te­hát az ankarai zöldasztalra. é» ugyanezt lehet elmondani a kifejezetten szovjet—török témákról is. Van azonban egy olyan gránitalap, amelyre szovjet vélemény szerint mind­máig építeni lehet: az a kölcsönös tisztelet, amelyet a szovjet állam és a modern Törökország megalapítója, Le­nin és Kernéi Atatürk érzett, illetve nyilvánított kJ egy­más személve és életmüve Iránt. Es Ankarának jelenleg sem lehet közömbös, milyen viszonyban van hatalmas szomszédjával. - „. __,, Markovits Tibor RÁDIÓTELEX Róma Rómában a kongresszusi palotában a baloldali erők egységének jegyében vá­lasztási nagygyűlést tartott az Olasz Kommunista Párt, a Proletáregység Olasz Szo­cialista Pártja és töbD más baloldali párt. Moszkva Alekezej Koszigln szovjet miniszterelnök szombaton a Kremlben fogadta Cailos Rafael Rodriguezt, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának titkárát, ál­lammjnlsztert. Rodriguez a szovjet—kubai gazdasági és műszaki-tudományos együtt­múködéei kormányközi bi­zottság második ülésére ér­kezett Moszkvába. Berlin Berlinben véget ért az európai szocialista országok — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyaror­szág. az NDK, Románia, a Szovjetunió — művelődés­ügyi minisztereinek értekez­lete. í öttr.rctapás a Neclcar partjain Őszinteség kívántatik Természetesen taktikai, szellemi és jelszópárbajok mögött — a mindenkori né­met imperialista viszonyok­nak megfelelően — alapve­tően külpolitikai orientációs irányzatok mérkőznek. A nagy jelentőségű keleti szer­ződések támogatása vagy el­lenzése, nem pedig a Fekete Krdők a vízválasztó a mai svábok országában. Vezető szociáldemokrata politikusok egy része nem bízik sikerekben. Walter Krause talán mindent elron­tott 1968-ban. amikor a kor­mányrúdhoz lépett a CDfJ­val — szekundéin!. Dönté­se már akkor érthetetlennek tűnt, hiszen a tartományi kongresszus az alku előtti napon hozott határozatot a szövetség elutasítására. Nyit­va állott a lehetőség egy ki­sebbségi CDU-kormány lejá­ratására, mert az csak nyíl­tan, az újnácikra támaszkod­va mutathatott volna fel konzervatív döntéseket. De egy ilyen helyzet túlságosan bő teret nyitott volna egy báirasodrásuak. kommu­nista vonzalmak és befolyás erősödésének. Ebben van a Krause-trükk nyitja. Es sajnos, a mai lég­kör sem mentes ilyen feszült­ségtől. A megalkuvásra leg­inkább hajlamos szociálde­mokrata politikusok néZutei igazolják ezt. Holger Börner, az SPD országos ügyvezető­jének nyilatkozata szerint — az SPD elutasítja a DKP törekvését olyan közös demonstrációkra, amelyek a ratifikálást sürgetnék; — az SPD semmiféle kö­zösséget nem vállal a DKP­val, még ott sem, ahol a kommunistákkal való együttvitatkozás „hasznos lenne az ügy érdekében". Pedig vannak olyan ügyek, amelyekben a dialógus ked­vező hatással járna a vá­lasztás szempontjából is. Hi­szen Baden-Württemberg­ben éppen márciusban zaj­lottak le tüntetések, egy olyan kormányrendelettel szemben, amely kötelezővé tette a tanulóifjúság katonai Rn Loc elfoglalása A DNFF—DIFK közös felhívása # Saigon (Reuter, APP) A Felszabadító rádió —, a DIFK hivatalos hírközlő szerve — szombaton a kora délutáni órákban közölte: a népi felszabadító erők elfog­lalták An Loc városát, Binh Long dél-vietnami tartomány székhelyét. A hazafiak a 13. főútvonal mentén folytatják előrenyomulásukat, s ostrom­gyűrűt vonnak az An Loc­tól mintegy 25 kilométerre délre levő Chon Thanh köré — fűzte hozzá a rádió. An Loc elfoglalásának hí­rét Saigonban a Reuter is megerősítette, amerikai kato­nai körökben viszont cáfol­ják. Az AFP kiküldött tudósító­ja jelentette a hadszíntérről, hogy a dél-vietnami felsza­badító erök szombat délután elvágták a Saigont és An Goc-ot összekötő 13-as mű­utat, a dél-vietnami főváros­tól mintegy 70 kilométernyi­re északra. A hazafiak tü­zérségi támadást intéztek az ellenség lőezertszállító kon­voja ellen, amely Chon Thanh város felé közeledett. A konvoj kénytelen volt visszafordulni, a 13-as műút elvágásával a felszabadító erők elszigetelték Chon Thanh városét, amelyet két saigoni ejtőernyős zászlóalj és a 21. saigoni hadosztály alakulatai védelmeznek. A dél-vietnami népi fel­szabadító erők szombaton reggel rohammal elfoglalták a központi fennsíkon, Saigon­tól északra fekvő „Charlie" tüzérségi támaszpontot. A VDK partvédelmi ütegei eltalálták és megrongálták az amerikai 7. flottának a Tonkini-öbölben cirkáló to­vábbi csatahajóját Két nap alatt ez volt a negyedik ame­rikai hadihajó, amelyet a demokratikus Vietnam ütegei eltaláltak. S Phnom Penh (Reuter) A kambodzsai felszabadí­tó erők szombat délután be­vonultak Kompong Trach városba, amely 122 kilomé­ternyire fekszik délre a kambodzsai fővárostól. Har­cokat Jelentettek a már fel­szabadított Angkor-i romvá­ros közeléből is. A Phnom Penh tói mindössze 6 kilomé­ternyire fekvő Tak Mau kül­városaiban szombat reggel szintén harcok folytak. S Hanoi (VNA) A Dél-vletnaml Nemzeti Felszabadítás! Front Köz­ponti Bizottsága és a dél­vietnami ideiglenes forradal­mi kormány — hanoi képvi­selete útján — szombaton felhívást tett közzé. Dél-Vietnam népi felsza­badító erői és lakossága mél­tóképpen megtorolják az ag­resszorok háborús bűntettei!, . lelövik az ellenség sok repü­lőgépét, s lángba borítják számos hadihajóját — hang­súlyozza egyebek között a felhívás. — Dél-Vietnam né­pi erőinek elhatározott szán­déka, hogy ötszörös, tízsze­res erővel torol meg a VDK ellen intézett minden ameri­kai támadást. A DNFF és a DIFK közös felhívásában a kapott segít­ségért köszönetet mond a kambodzsai, a laoszi hazafias erőknek, s őszinte, szívből jö­vő háláját nyilvánítja a szo­cialista országok, a béke és igazságszerető országok kor­mányainak és népeinek, a nemzetközi demokratikus szervezeteknek, a világ ha­ladó erőinek és népeinek. Ugyanakkor felkéri az összes testvéri és baráti népeket: követeljék a Nixon-kormány­zattól, a háború „vietnami­zálási" politikájának, VDK elleni háborús cselekmények fokozásának beszüntetését • Párizs (AFP) A VDK küldöttsége Párizs­ban kiadott közleményben tudatta, hogy a VDK szom­baton magánúton az alábbi üzenetet intézte az amerikai félhez: minthogy az amerikai fél megtagadta a részvételt az április 20-rft tervezett ülé­sen. a VDK javasolja, hogy az értekezlet 148. ülését ápri­lis 27-én tartsák meg Párizs­ban. • Budapest (MTI) Az Országos Béketanács el­nöksége szombaton nyilatko­zatban tiltakozott az USA in­dokínai agressziója ellen és egyebek között hangsúlyoz­ta: „A magyar békemozgalom, a magyar nep mélységesen tudatában van annak, hogy az indokínai térség harcme­zóin érte is folyik a küzde­lem. Ezért is azonosulunk a hősök küzdelmével. Az or­szágunkban megtartott szá­mos szolidaritási gyűlés és más akciók erről beszédesen tanúskodnak." Nixon hazautazott # Ottawa Reuter. AFP, AP) Hivatalos, 40 órás kana­dai látogatásának befejezté­vel Nixon elnök szombaton Ottawából hazautazott Wa­shingtonba. Kanadai látoga­tása során az amerikai el­nök Plerre Trudeu minisz­terelnökkel tanácskozott. Nixon elnök májusban, úton Moszkva felé — az osztrák kormány meghívá­sára — egy- vagy kétnapos magánjellegű pihenőre meg­áll Salzburgban — Jelentet­te be szombaton Ottawá­ban a Fehér Ház szóvivője. Ma indul az Apollo—16 e Kennedyfok (AFP, UPI) Ma vasárnap, magyar Idő szerint 18.54-kor indul út­nak az Apollo—16, amely az amerikai holdprogram utol­só előtti missziója lesz. Amennyiben Időjárási, vagy műszaki okok miatt nem lenne kedvező a helyzet a start számára, úgy a NASA, az Amerikai Űrhajózási Hi­vatal, május 15-re halaszt­ja az indulást. A három űr­hajós, akiket a hírügynök­ségi jelentések jó humorú emberekként jellemeznek, kiváló hangulatban készül az utazásra. japán-amerikai nukleáris stratégia e Tokió (MTI) A Japán Szocialista Párt szombaton közölte, további titkos dokumentumok van­nak birtokában, amelyek azt bizonyítják, hogy Japán és az Egyesült Államok között tárgyalások folytak közös nukleáris ütőerő felállításá­ról. A párt ugyancsak ren­delkezik olyan dokumentu­mokkal, amelyek az Okina­wa visszaadásával kapcsola­tos titkos egyezmények léte­zését bizonyítják. Fenti bejelentést Akamacu Iszamu, a Japán Szocialista Párt alelnöke tette sajtóérte­kezleten. Akamacu elmon­dotta, hogy a Japán Szocia­lista Párt katonai kérdéseket tanulmányozó csoportja ren­delkezik azokkal a dokumen­tumokkal, amelyek világosan bizonyítják, hogy Igen ls lé­tezik közös japán—amerikai nukleáris stratégia. Négy to­vábbi dokumentum -van a csoport birtokában az oki­nawai titkos megállapodá­sokról. Ezeket a táviratokat és dokumentumokat a Japán Szocialista Párt a parlamen­ti külügyi és kormánybizott­ságának együttes ülésén kí­vánja nyilvánosságra hozni — mondotta a Japán Szocia­lista Párt alelnöke. előkészítését és militarista szellemű nevelését. Ily kép­pen — s egyéb ügyekben is — sok esély kiaknázatlanul marad a szociáldemokraták érdekeit tekintve. Nem elegendő a ratifikáció Bundestagbeli 249 voksába vetett remény! Helmut SChmidt hadügyminiszter még abban is bizonyos, hogv néhány CDU-honatya távol­marad majd a döntéstől. De ez nem oly egyszerű. A harc vállalása nélkül, a sváb CDU megszorongatása nélkül — kútba eshet minden. Ilyen bázisban és Ilyen széthúzás dacára kéli a bal­racsuszamlást rövid idő alatt felgyorsítani. Brandt és so­kan mások bíznak az ügy­ben. Noha a párt hatóköre a Fekete Erdőkben és a Rajna menti kisbirtokosi mezőgaz­dasági és kisebb ipari fakto­rok világában csenevész, né­hány körzet félig-meddig, vagy teljesen az övé. Azok a körzetek, amelyeknek társa­dalmi viszonyai Hessen ipar­vidékeihez hasonlóak. így nagy a szociáldemok­rata erő a Mannheim, Hel­delberg, Heilbronn, Mar­bach, Stuttgart, Essllngen, Ulm ipari városfüzérben. Vi­szont a túlnyomóan mező­gazdasági északon, a konzer­vatív parasztokkal szemben nehéz érveket találni. Nem véletlen, hogy a merész Wil­ly Brandt éppen itt jelölte ki tízes fellépéssorozatának első stációit. Baden-Württemfoerg szo­ciáldemokráciája rendelke­zik jól szervezett és megfe­lelően manipulált alaperők­kel. 1971-ben 30 ezer új párt­tag lépett be. A tagok száma 1972 elején 850 ezer. A párt 1949-ben csak a szavazatok 24 százalékát, 1961-ben már 32 százalékát, majd 1969-ben 37 százalékát nyerte el szö­vetségi választásokon. őszinteség kívántatik. Vég­re meg kell mondani Ba­den-Württembergnek, a nyugatnémet népnek azt, amit a politikusok már rég­óta tudnak, de világosan megfogalmazni mindeddig nem mertek: — hogy a má­sodik világháborút a szer­ződésszegő fél visszavonha­tatlanul elveszítette —, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság, Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság egy­mástól teljesen független és minden tekintetben egyen­jogú államok —, hogy Európa minden államának szüksége van egymásra —, hogy szük­ség van az adott európai államok békés egymás mel­lett élésére. S hogy mindez feltételezi Kelet és Nyugat békés közeledését, és tartós, gyümölcsöző együttműködé­sét vonja maga után, min­den részt vevő nép távlata­ként. Heinemannak volt igaza, aki otthagyta a CDU-t, hogy majd köztársasági elnökként tegye kérdésessé a Bundes­wehrt, a fegyverkezést, a nemzetközi erőszakot. Most az erőszak korlátozásához a ratifikáció jelent lépést. Ez teszi oly komoly értékűvé Brandt legelső badeni beszé­dét, amelyben megvilágítot­ta, hogy a szerződések rati­fikációja nélkül: — Nincs megértés Kelet­Európával. — Elszigetelődés vár a Német Szövetségi Köztársa­ságra. — Nem lépne életbe a Berlini Egyezmény. — S nem lehetne sikerrel tárgyalni az NDK-val. Vajon képes-e megérteni és magáévá tenni e gondo­latot a badeni, a sváb vá­lasztó, ki oly lassan szokott, de mégiscsak szokott, ha egy ütemmel később is, elő­re lépni? S kinek sikerül az apolitikus közönyből a na­gyobb hányadot kiszakítani? A nacionalistáknak-e vagy a liberálszocialistáknak? Er­re kell feleletet kapni a né­met tőkés társadalmat be­hangosító csata visszhangja­ként a Neckar partjain — 1972. április 23-án. Gy. K.

Next

/
Thumbnails
Contents