Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-02 / 52. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. MÁRCIUS 2. Mudzsibur Rahman moszkvai fogadtatása Kosziéin fogadta Mudzsibur Rahmant i Moszkva (MTI) Fellobogózott főútvonalak, hatalmas transzparenseken kifüggesztett üdvözlő felira­tok köszöntötték szerdán Moszkvában Mudzsibur Rah­man sejket, a Bangla Desh Népi Köztársaság miniszter­elnökét, aki külügyminisz­terének és tanácsadóinak kí­séretében szerdán a szovjet kormány meghívására hiva­talos látogatásra érkezett a fővárosba. A Lenin sugár­úton, amely a kormányrepü­lőtér felé vivő országutat köti össze a belvárossal, sok tízezres tömeg üdvözölte lel­kes tapssal a vendéget. A vnukovől repülőtéren, ahol moszkvai Idő szerint ti­zenegy órakor landolt Mud­zsibur Rahman repülőgépe, a Bangla Desh népének ve­zetőjének üdvözlésére meg­jelent Alekszej Koszigin miniszterelnök, Dmitrij Pol­janszkij első miniszterelnök­helyettes, valamint más hi­vatalos személyek. A repülőtérről Mudzsibur Rahman és kísérete egyene­sen kremlbeli szálláshelyére hajtatott, ahol még a szer­dai nap folyamán megkezd­te hivatalos tárgyalásalt a szovjet vezetőkkel. Izraeli támadás — szíriai ellenakció • Damaszkusz (MENA, Reuter) A szfrlai hadsereg-főpa­rancsnokság is bejelentette, hogy a szerdára virradó éj­jel az izraeli tüzérség a megszállt Golan-magaslatok­ról dél-szíriai falvakat lőtt. A tüzérségi tamadást szer­dán hajnalban légitámadás követte, melynek célpontja a jordániai határ közelében levő Dera város körzete volt. „Légierőnk vadászbombá­zó-kötelékei szerdán délután több bevetésben támadták a Golan-magaslatokon az iz­raeli megszállók félkatonai településeit A gépek számos célpontot leromboltak, és súlyos károkat okoztak. Az akció válasz volt az ellen­séges légierő dél-szíriai fal­vak és gerillatámaszpontok ellen intézett délelőtti táma­dására" — közölte Damasz­kuszban a hadsereg szóvivő­je, hozzáfűzve, hogy vala­mennyi gép sértetlenül visz­szatért támaszpontjára. Damaszkusz délután fél ötkor értesítette Kairót, hogy Szíria repülőterelt le­zárták a polgári légiforga­lom előtt. „Tajvani Ügylet"? • Washington (MTI) Néhány héten belül sor ke­rül Washington és Peking között a ..diplomáciai kon­taktus" felvételére, amely­nek színhelye a Nixon— Csou En-laj tárgyalásokról kiadott sanghaji közös köz­lemény szerint ,.egy harma­dik ország" lesz majd. Hugh Scott, a szenátus republiká­nus csoportjának vezetője közölte ezt a sajtóval. Scott, aki Mike Mansfield­del, a szenátus demokrata­párti csoportjának vezetőjé­vel együtt meghívást kapott Csou En-lajtól, egyébként el­mondotta, hogy Nixon elnök a kongresszus vezetőinek adott tájékoztatójában a vi­etnami háború „rendezésé­vel" kapcsolta össze a taj­vani amerikai „katonai je­lenlét" időtartamát. A ma­gyarázat szerint először a vi­vietnami háború utánpótlási vonalait biztosító amerikai erőket vonják majd ki Taj­vanról, és — Scott szavai szerint — „az utolsó 200 amerikai katona kivonására akkor kerül majd sor, ami­kor békés rendezés jön lét­re Kína és Tajvan között". Ronald Ztegler, Nixon el­nök sajtótitkára a „tajvani ügylet" hátterét firtató kér­désekre válaszolva kijelen­tette, hogy az elnök nem ké­szül bővebb magyarázatot adni. Mindazonáltal a külön­böző célzásokból levezetve az amerikai sajtó most már nyíltan arról ír. hogy Nixon elnök egy „indokínai rende­zéshez" remélt kínai segít­ség fejében tett ígéretet a Tajvanról való katonai kivo­nulásra. Tudományos ülésszak Prágában • Prága (MTI) A szocialista országok el­len alkalmazott antikommu­nista ideológia, valamint a vele vívott hatékony küzde­lem elméleti kérdéseit vitat­ják meg azon a háromnapos nemzetközi kerekasztal-érte­kezleten, arílely a csehszlo­vák fővárosban nyílt meg bolgár, dán, francia, kana­dai, luxemburgi, lengyel, magyar, mongol, NDK, nyu­gatnémet, osztrák és szovjet vendégek részvételével. A magyar delegációt Pálos Ta­más, az MSZMP KB agitá­ciós- és propagandaosztályá­nak helyettes vezetője veze­ti. Tagjai: Balogh István, a Társadalomtudományi Inté­zet csoportvezetője, Gedő András, a filozófiai tudomá­nyok doktora, a Pártfőisko­la tanára és Nóvák Zoltán, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem docense. Vitaindító referátumot dr. Milán Matous, a CSKP KB Marxizmus—Leninizmus In­tézetének igazgatóhelyettese tartotta. Ezt követően Jele­na Modrzsinszkaja szovjet professzor az SZKP XXIV. kongresszusának határozatai alapján áttekintette az anti­kommunizmus és a revizío­nizmus elleni harc időszerű problémáit, majd Ladislav Hrzal, a CSKP KB Politikai Főiskolájának protektora be­szélt az antikommunizmus és a revizionizmus összefüggé­seiről Csehszlovákiában. Szerdán két magyar elő­adás hangzott el. Balogh Ist­ván a Magyar Népköztársa­ság ellen irányuló burzsoá propaganda jellegzetes vo­násaival, Gedő András pedig az úgynevezett neomarxiz­mus revizionista jellegével foglalkozott. Egy hét Vietnamban L Hanoi képeslap Reménytelenül nehéz helyzet­be kerülne • krónika*, ba mindazt a feledhetetlen élményt le kellene írnia, amelyben a közelmúltban Vietnamban járt magyar párt- és kormánykül­döttség útja során része volt; a megható ünneplést, a minde­nütt megnyilvánuló forró szere­tetet, amivel a Fock Jenő elv­társ által vezetett delegációt, a tcsvéri magyar nép követelt fogadták, mindazt a hihetetlen erőfeszítést, következetességet, kitartást, amellyel ez a aokat szenvedett, nagyszerű kis nép vívja nehéz küzdelmét a fegy­veres harcban, s a JobbléP for­rását jelentő gazdasági munká­ban ngyaránt. A küldöttség út­járól szóló tudosítások sok mindent elmondtak erről, de a kép nem egykönnyen lesz tel­jes. Az alant következő riport­sorozat Is ehhez kíván hozzá­járulni. Késő délutánra jár az idő, néptelen a hanoi városi ta­nács épülete. Egyedül a ne­mes egyszerűséggel berende­zett elnöki szoba lakója nem ment haza még. Valaha or­vos volt, később partizán, közigazgatási szakember, s nemegyszer mindhárom együttvéve. Harc a francia betolakodókkal, a légelhárí­tás megszervezése az ameri­kai bombázók ellen, kitelepí­tés... Milyen súlyos napi­rendek szerepeltek már e falak között! Az elnök az eredményekről beszél. Arról, hogy a népha­talom kezdete óta átalakítot­ták a fővárost Míg korábban csak hivatalnok és kereske­dőváros volt Hanoi, most ter­mel is. A hajdani 5000 mun­kással és 30 000 kézművessel szemben jelenleg 200 000 ipa­ri munkása és 60 000 kézmű­A VDK elleni legutóbbi légitámadások során lelőtt és fog­lyul ejtett amerikai pilóták Hanoiban sajtóértekezleten vá­laszoltak az újságírók kérdéseire. A képen (balról): Ja­mes Cuttex, Ralph Galati és William Schwertfeger kapi­tányok A B-52-es légierődök szőnyegbombázásai Szabadságot Angolának ! # Budapest (MTI) Angéla Davisért emelték fel szavukat a budapesti fia­talok azon a demonstráción, amelyet szerda délután ren­deztek a XIII. kerületben, a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében. A gyár KISZ-bizottsága és a Budapesti Népfrontbizottság Ifjúsági békeklubja rendezte a politikai megmozdulást, amelyen elítélték a kalifor­niai bírósági komédiát a fia­tal néger kommunista tanár­nő ellen. • Saigon (UPI) Az amerikai B—52-es légi­erődök kedden este és szer­dán hajnalban 900 tonna bombát szórtak le Dél-Viet­nam központi fennsíkjára és az ország északkeleti részé­re. Ebben a két térségben szombat óta egyre fokozódik az amerikai légitevékenység és a legutóbbi fél napban az óriás bombázók már tíz hullámban végeztek szőnyeg­bombázásokat. A szárazföldön a népi fel­szabadító erők az ország legkülönbözőbb pontjain in­téztek meglepetésszerű gya­logsági támadásokat a saj­gón! és az amerikai csapatok különböző állásai ellen, il­letve tüzérséggel lőttek tá­maszpontokat. Mint az ame­rikai parancsnokság jelen­tette, az amerikai csapatok Saigon közelében három ponton ls megütköztek al­konyat után a népi erőkkel és a váratlan támadások el- J hárítására helikopterek se­gítségét is kérték. • Párizs (AFP, AP) A DIFK és a VDK Párizs­ban tárgyaló küldöttségei szerda délután közzétett nyilatkozatukban azzal vá­dolták az amerikai kor­mányt, hogy szándékosan szabotálja a Vietnammal foglalkozó négyes értekezlet munkáját. Mint a két nyilat­kozat emlékeztet rá, az amerikai és a saigoni tár­gyaló felek nem fogadták el a DIFK és a VDK képvise- j lőinek azt a javaslatát, hogy március 2-án tartsák meg az értekezlet szokásos csütörtö­ki ülését. vese van a fővárosnak. A régi nyolc helyett ma 200 gyárban folyik a termelés. A lakosság száma 1,2 mil­lió, s noha évről évre nő a lakásépítés üteme — 1970­ben 30 000, 1971-ben 40 000 négyzetméter lakás épült, s 1972-ben 180 000 négyzetmé­tert építenek — a szaporu­latot nem győzik sem lakó­házzal, sem iskolával, s egyéb, szociális és kommu­nális létesítménnyel sem. Erről a problémáról, s ezzel összefüggésben a születés­szabályozás szükségességéről nyíltan beszélnek, s nem is eredménytelenül, de — mint az elnök elmondja — Itt sokféle gáttal kell megküz­deni. A többi között azzal a hagyománnyal, hogy „viet­nami család nem lehet meg fiú nélkül." így aztán nem­egyszer előfordul, hogy már van hat lány, s következik az újabb szülés — a fiúért A végrehajtó bizottsági és a tanácsülések fő napirendi pontjai: termelés, rend, harc­készültség. Az utóbbinak döntő szerepe volt abban, hogy az amerikai bombatá­madások idején emberélet­ben viszonylag kevés kár esett. Elpusztult viszont 8000 lakóház, raktárak, közleke­dési objektumok. De megla­koltak a támadók is: Hanoi légiteréből 260 repülőgép nem tért vissza támaszpont­jára. Az utcákon egyébként ma már csak a kútgyűrű alakú, földbesüllyesztett egyszemé­lyes fedezékek, s az óvóhe­lyek feketén ásító nyílásai árulkodnak a háború jelen­létéről, no meg egyes kerí­tések tövében a homokzsák mellvédek. Nem kétséges azonban, hogy a békésen ke­rékpározó, mosolygó embe­rek — ha kell — pillanato­kon belül harci osztaggá áll­nak össze, mint már annyi­szor küzdelmes történelmük folyamán. Észak fővárosa nemcsak a maga ügyeit intézi, nemcsak a saját feladatait oldja meg, nemegyszer óriási erőfeszí­téssel, erejéből arra is jut, hogy támogassa a déli test­véreket Folyik a segítség­adás intézményesen, de azon kívül is ki-ki azzal segít, amivel tud. A város ipari és mezőgazdasági üzemeinek a VDK népgazdasági tervéből rájuk eső részen kívül van egy „kis terve", aminek a teljesítése Dél támogatását szolgálja. A város utcáit, üzleteit járva azoknak, akik Vietna­mot a korábbi évekről is­merik, az a véleményük, hogy jelenleg szemlátomást pezsgőbb az üzleti élet, több az áru, s nagyobb a válasz­ték. Azok az erőfeszítések tehát, amelyeket a termelő üzemekben tesznek, Ilyen té­ren is egyre inkább éreztetik hatásukat. Különösen szem­betűnő az építőipar fejlődé­se, amely a korábbi, kissé jellegtelen lakóházak mellett ma már impozáns, szemre is tetszetős lakóházakat emel Hanoi új városrészeiben. Hanoiban kevés sértetlen műemlék akad, viszont annál nagyobb hatást tesz a láto­gatóra egy új történelmi lé­tesítmény, a Vietnami Hősi Halottak Emlékműve. Hanoi népe 1958-ban kezdte építe­ni. Az emlékművet gyönyörű park veszi körül, s nagyobb évfordulókon a főváros la­kossága virágcsokrokat és koszorúkat helyez el a ta­lapzatánál. A külföldről ér­kező vendégek és küldöttsé­gek szintén ennél az emlék­műnél fejezik ki tiszteletüket a vietnami nép hősei iránt. Ottjártakor koszorút helye­zett el a magyar párt- és kormányküldöttség is. Kovács Ferenc Következik: Ütőn északra Az anyag is pénzbe kerül Az csak természetes, vágja rá az ol­vasó, semmit nem adnak ingyen. Fi­zet a vásárló az üzletben, fizet a gyár az alapanyagért, a félkésztermékért. Az anyag emberi munkát sűrít ma­gába; minél több munkát, annál ér­tékesebb. Elemi igazságok ezek. Mégis, amikor az egvik gyárban — jó ötlet! — műhelyenként kiállítást rendeztek s ott bemutatták, hogy a földolgozott anyagok, alkatrészek ki­lója, darabja mit kóstál, mindenki meghökkent. Ez az apró kis semmi négyszáz forint? Az a másik száz­hetven? Nocsak, hiszen ami időn­ként kiborul a műhelypadlóra, an­nak kilója ötvenhat forint? Az anyag is pénzbe kerül. Tudjuk. Csak éppen ritkán gondolunk rá, számolunk vele. Az úgynevezett összes termelési költséget hétféle tényező alkotja: az anyag-, a bérköltség, a társadalom­biztosítási járulék, az illetményadó, az eszközlekötési járulék, az érték­csökkenési leírás, s az egyéb költség. E hét tényező közül a legjelentősebb Összeg az amiért az anyagot veszik­adjük. Csupán érzékeltetésül: a nép­gazdaságban 1960-ban 1,5 millió ton­na* cementet használtak fel, 1970-ben már 3,7 millió tonnát. Horganyzott acéllemezből 13 ezer, illetve 27 ezer tonnát, polietilénből 836 tonnát 1960­ban, de már 24,1 ezer tonnát 1970­ben, s hogy szakmánknál maradjunk: újságnyomó papírból 24,3 ezer tonnát tíz esztendeje, s 40,4 ezer tonnát a múlt évben. Az anyagfelhasználás év­ről évre bővül, mindenből több kell. Sűrűn azonban a több anyag nem je­lentéktelen része pocsékba megy; el­szóródik, kidobják, selejtté válik. Pe­dig pénzbe kerül. Sok pénzbe. Egy év alatt a textiliparban 22,3 milliárd forintra rúgnak a termelési költségek. Ebből csak az anyagár 15,1 milliárd. A közlekedési eszközök gyár­tásában a 23,9 milliárd forint terme­lési költségből 15,9 milliárd, a fém­tömegcikk iparban 11,1 milliárdból 7,3 milliárd forint az anyagért kifizetett összeg. Nagy summa! A szocialista ipar egészében az összes költségek 66,1 százalékát teszi ki az anyag értéke. A vegyiparban száz forint termelési költségből 69 jut az anyagra, az élel­miszeriparban 79,8 forint, de még olyan élőmunka-igényes iparterületen is, mint a műszeripar, 51,9 forint. Az­az mindenütt a költségeknek legalább a fele, de inkább a kétharmada, há­romnegyede. Ha valahol, itt érdemes a forintot megfogni! Volt idő, amikor a leegyszerűsített anyagtakarékosság inkább ellenszen­vet, mintsem egyetértést keltett. A jó helyébe silány került, a túlbuzgók úgy vélték az anyaghányadot mérsé­kelni. hogy egész egyszerűen az ér­tékesebbet kispórolták a termékbőL Aki így cselekszik, nemcsak mások, de a maga érdeke ellen is vét. Ara 9

Next

/
Thumbnails
Contents