Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-08 / 57. szám

SZERDA, 1972. MÁRCIUS 8. Minta pályaudvar Szegeden Január 1-től minta pályaudvarrá nyilvám'totta a KPM a szegedi Tasza-pályaudvart, Csongrád megye legnagyobb vasúti kirakodóhelyét A minősítés nemcsak névbeli változást jelent a Tisza-pályaudvaron: a MÁV több milliós költséggel átépítette a vágányokat, csatornázta es lebetonozta a pályaudvart, amelynek nyomán a rakodógépek jó körülmények között dolgozhatnak. A szegedi 10-es Volán az adottságokhoz mérten gépesítette a vagonok ki- és berakodását. Tavaly 2,5. az idén 5 millió forintért vásárolt különféle eszközöket, például csehszlovák gyártmányú, nagy teljesítményű rakodógépeket, elektromos targoncákat, hidraulikus darut, valamint olyan különleges gépkocsikat, amelyek alkalmasak a vasúti konténerek szállítására is. A különleges járművek még nem érkeztek meg ugyan, de az eddig munkába állítottak lényegesen gyorsították a forgalmat, sokkal kevesebb a veszteglő vagon, gyorsabban ut el az áru a megrendelőhöz. Kevesebb a baleset az élelmiszeriparban Áz ÉDOSZ megyebizottságának javaslata Az Élelmiszeripari DOL- tekintve nem ilyen jő a rozók Szakszervezetének helyzet, tavaly 6 százalékCsongrád megyei bizottsága kai több volt, mint 1970-ben. tegnap az SZMT tanácstér- Tehát: továbbra is nagy íeben tartotta ülését, ame- gondot kell fordítani az üzelyen Csikós Mihály, a me- mekben a baleseti okok és evébizottság titkára számolt helyzetek felderítésére, s iie az elmúlt időszak mun- megszüntetésére. Az ÉDOSZ kajáról. Szervezeti kérdé- megyebizottsága azt javasolsekről Mocsai Pál elnök, a ja az élelmiszeripari üzes-ocialista brigádmozgalom- meknek, hogy a jövőben a ról Molnár József, a bizott- munkakezdés után számított : ág vezetője tartott előadást, negyedik-ötödik órában Az ülésen Dobó Imre, a tartsanak rövid, 10—15 permunkavédelmi bizottság ve- ces szünetet, s ahol lehetőzetője terjesztette elő az ál- ség van, ezalatt az idő alatt táluk végzett vizsgálat ta- a dolgozók végezzenek könypasztalatait. nyű testmozgást. A munkaA tanulságos anyag a ^ torna ?Jénkí» a Csongrád melyei Allatfor- a rövid kikapcsolódás galmi és Húsipari Vállalat, J<**onyan hat az idegrend a gabonafeldolgozó, a pincegazdaság, a Szegedi és Csongrád megyei Sütőiaari Vállalat, a Csongrád megyei Szikvíz Üzem, a konzervgyár, a paprikafeldolgozó, a megyei söripari kirendeltség, a szentesi baromfifeldolgozó, valamint a Csongrád megyei Tejipari Vállalat munkavédelmi helyzetével foglalkozik. Tavaly ezekben az üzemekben őszKomputerek üzemek szolgálatában Köszöntő, nőnapra szerre. m. i. Toui Béla felvételei Huszonöt ipari nagyüzemmel, kereskedelmi vállalattal tart rendszeres, gyakorlati kapcsolatot a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat szegedi adatfeldolgozó központja. Szovjet és amerikai gyártmányú lyukkártyás gépek könnyítik és segítik az üzemek, vállalatok anyagkönyvelését, számlázását. Három műszakban számolnak a berendezések és naponta mintegy 200 ezer végső eredményű tételt dolgoznak fel, így könnyítve a vállalati tevékenységet. Képeink bepillantást nyújtanak a ma már nélkülözhetetlen információfeldolgozás „műhelyébe*" szesen 343 baleset történt és 7 ezer 875 munkanap veszett el a termelésből. A legtöbb — szám szerint 119 — a Csongrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál. Az általános helyzetet vizsgálva kiderült, hogy a gépiek működése miatt kevesebb a sérülés, viszont a különféle tárgyak zuhanásából, a fizikai ártalomból, s a járművek (a járművek közlekedtetése) miatt pedig sajnos több a baleset. Ezek szorosan összefüggnek a munkafegyelem gyengülésével, a munkavédelmi normák be nem tartásával. A szakszervezeti aktivisták a vállalati statisztikák alapján megállapították, hogy a legtöbb sérülés a munkakezdéstől számított 4. és 5. óra között következik be, az első három, munkában eltöltött órában viszont aránylag kedvező a helyzet. Az összkép azonban javulást tükröz: a balesetek nyolc év óta egyenletesen csökkenő tendenciát mutatnak. 1964-hez képest 1971ben 46 százalékkal csökkent számuk. Kár, hogy az úgynevezett „kiesett" napokat Szocialista módon az ipari szövetkezetekben Tegnap délelőtt a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében tanácskozást tartottak Csongrád megye ipari szövetkezeteinek szocialista brigádvezetői és a szövetkezeti bizottságok elnökei. A tanácskozás aktualitását az adja, hogy közeleg az országos brigádvezetői konferencia, s ez felmérésre, felkészülésre ösztönöz. Az ipari szövetkezetekben is szép számmal dolgoznak olyan brigádok, melyek eredményeket értek el a hármas — szocialista módon dolgozni, tanulni, élni — jelszó jegyében. Mégis, mint ax előzetesen, írásban kiadott beszámoló is megállapította — számottevő sikert viszonylag kevés szocialista brigád és szövetkezet tud felmutatni. A brigádok egy részénél a mozgalmi keret többnyire csak formalitás, nincs kitöltve tartalommal. A tervszerűség helyett sokszor a kampányszerűség jellemzi a brigádok tevékenységét, a vállalások nem gondosan előkészítve, hanem évközben születnek. Mindezek indokolttá tették, hogy — miután a KISZÖV vezetősége és a megyei szövetkezeti bizottság tanácskozott róla — magukkal az érintettekkel, a brigádvezetőkkel is megvitassák a helyzetet, s a tennivalókat. Annál inkább, hisz jelentős helyzeti energiát képvisel a megye szövetkezeti brigádmozgalma. Az 55 szövetkezet közül 21-ben 97 szocialista címet elnyert brigád működik, összesen 1006 dolgozót tömörítve. Közülük 2 az arany-, 8 az ezüst- és 14 a bronzkoszorús jelvény birtokosa. Ez azonban csak a magját képezi egy sokkal nagyobb lehetőségnek. A tanácskozás résztvevői részletesen — s néhol hevesen vitázva — beszéltek a szocialista brigádmozgalom megbecsüléséről, erősítéséről, tisztáztak elvi és gyakorlati kérdéseket. A következőkben a tetteken a sor, hogy a szövetkezeti szocialista brigádok is gyarapodjanak számban és aktivitásban, hogy igazán jól felzárkózzanak az országos mozgalom fő vonaláhooL S

zinte általános jelzője a nők napjának nálunk: a virág. Szegfűk csokrai, melyek az ünnep pirosát ragyogják a gyűlések elnökségi asztalain. Ibolyák, melyek a műszakkezdés szürkeségéből mosolyognak fel fonónőkre vagy gépírólányokra. Cserepes virágok, melyek sietve bontakoznak ki papíruk selyméből, ahogy a lakás napsugarasabb helyére kerülnek az édesanya, a feleség,, vagy a húgocska kezéből. Gyorsan és könnyen terjed most ténylegesen gyakorolt társadalmi szokássá a nők megbecsülésének ünnepélyes kifejezése, közös és egyéni köszöntése március nyolcadikán. De amilyen gyorsan honosodik, olyan hosszú idő előzte létrejöttét, megkezdését. Igen: hosszú és küzdelmes; harcos és dolgos korszaknak kellett eltelnie, hogy naptárunkban és társadalmi gyakorlatunkban a március nyolc felragyogjon. A szavak valóságos értelme szerinti véres és izzadságos évtizedek talajától sarjadnak a nőnapi virágok nálunk és azokban az országokban, ahol hasonlóan ünnepet köszöntenek. Az Aurora-cirkáló ágyúdörgésével döntő forradalmi rohamra induló orosz munkás és paraszt milliók; később az ugyancsak rohamozó magyar vöröskatonák tízezrei vérének hullása; majd a szovjet katonák segítségével szabad emberié magasló magyar dolgozók homlokán az újjáépítéskor, az állami nagyipar és ipar, a szocialista nagyüzemi gazdaság megteremtésekor, a három- és ötéves tervek kínlódó kovácsolásakor kigyöngyöző veritek tette lehetővé elsősorban a magyar nők felemelkedését és egyenlőségét. Alighogy felvöröslöttek az új élet első fényei, a párt mondotta ki az első szót a dolgozó, vagy dolgozni akaró nők érdekében. Azóta is vezeti és irányítja a munkát: érettük, javukra a társadalom, a gazdaság minden részén és területén. Minden nagy és azóta történelmivé magasztosult akciója a pártnak: a nagyüzemek államosításától a szocialista mezőgazdaság létrehozásáig és a kulturális forradalom kibontakoztatásáig, az általános célok között és mellett, arra is irányult, hogy csökkentse, megszüntesse azt a korábbi korszak hibájából adódott és szintén történelmi méretű gazdasági, politikai, kulturális és egyéb hátrányt, amivel a magyar nők az új életnek indultak. És a párt, a rája jellemző szigorú kritikai szemlélettel, reálérzékkel vizsgálta meg most két éve: mi van még meg a hátrányból? Milyen a magyar nők helyzete állampolgárként, dolgozó nőként, közéleti emberként, nem utolsósorban családanyaként vagy családtagként? E határozat akkor nemcsak igen nagy társadalmi visszhangot keltett, hanem az állami, a gazdasági, a társadalmi élet legkülönbözőbb területein a cselekvések, intézkedések egész sorozatát váltotta ki: a nők társadalmi, politikai, gazdasági egyenjogúságának teljesebbé tételére, anyagi, szociális, kulturális helyzetük javítására. H

a summázni akarjuk, mi a legáltalánosabb következménye, eredméménye ennek a párthatározatnak, egyértelműen válaszolhatunk: felismertük, hogy a legtöbbet úgy tehetünk, ha minden alkotó erőt a dolgozó nők érdekében fogunk össze. Ez, amit úgy is fogalmazunk: társadalmi ügy a dolgozó nők helyzetének további javítása. Nemcsak országos, megyei szinteken, de munkahelyeken, a közéletben és a családban egyaránt. Most, hogy az ünnepi beszédek hangzanak, köszöntők fogalmazódnak, és szegfűk, ibolyák, azaleák jelzik a nőnapot, csak úgy válik teljesebbé az ünnep, ha hivatalosan, nyilvánosan, de magunkban is megfogalmazzuk: mit kell tennünk, mit teszünk ma és holnap a nők érdekében? Nos, ha ilyen vonatkozásban summázzuk tennivalóinkat azután, arra az időre, amire a mostani szegfűk és ibolyák elhervadnak, ezt mondhatnánk: legfontosabb teendőnk most úgy közüggyé tenni a nők helyzetének javítását, hogy ez a jajntás ténylegesen társadalmi gyakorlattá váljon. És ebben meg van a feladata párttagnak és pártonkívülinek, állami, vagy gazdasági, szövetkezeti, hivatali, intézményi vezetőnek, és mindenkinek, aki társadalmi szervezetekben akár irányítóként, akár végrehajtóként szolgálja a közösség javát. Az említett párthatározat szellemében hozott kormányzati intézkedések világosan előírják, mit kell tenni az állami, gazdasági, hivatali, szövetkezeti vezetőknek a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek, kulturálódásuk, szakmai, politikai képzésük javításáért. A megye. Szeged és többi városunk vállalatainál, üjjemeiben, a városok, járások területén levő kisipari, mezőgazdasági szövetkezetekben jóforán mindenütt konkrét intézkedési tervek születtek meg az azonnali, és a hosszabb távra elképzelt teendőkre vonatkozóan. Hasonló célkitűzések rajzolódnak a megyei, a városi és községi tanácsoknál a nők helyzetét könnyítő, a város- és községpolitika keretébe tartozó intézkedésekre. Ezeket kell a jövőben a tényleges társadalmi gyakorlatban szívósan, következetesen végrehajtanunk. Megyei sajátosság, hogy a tervezett intézkedések realizálásában az ipari, a mezőgazdasági szövetkezetekben, a hivatalokban, intézményekben a teljesítés menetében elmaradtunk. Itt kell majd gyorsítani az intézkedéseket. E párthatározat fényében azt Is megláttuk. hogy nemcsak a nők élet- és munkakörülményeinek, politikai és szakmai képzésének javításában, hanem közéleti szerepük fokozásában, különböző gazdasági, társadalmi tisztségekre, állításában is akad tennivalónk. A párthatározat megjelenése óta igen sok nő kapott tisztséget a pártszervezetekben, a tanácsokban, a szakszervezetekben, a KISZ-ben, a sportmozgalom, és legutóbb a Hazafias Népfront különböző szervezeteiben, vállalva a közéleti tevékenység felelősségét és siílyát. Mégpedig a termelő, a hivatali, a nevelő, az oktató munka, a családi kötelesség mellett, sőt olykor azon messze túlmenően is. Nálunk, Csongrád megyében is. a nők újólag bizonyítják: ismerik és teljesitik az egyenjogúságból fakadó kötelességeiket is. A társadalomnak, annak felelős tagjainak (például az állami, gazdasági, hivatali, szövetkezeti, a társadalmi szervezetek vezetőinek) meg kell becsülniök a dolgozó nők, asszonyok, lányok ilyen törekvéseit. Mégpedig azzal, hogy nemcsak lehetővé teszik, hanem a legkülönbözőbb módon segítik, könnyítik is a vállalt közéleti szereplést, vagy magasabb képesítés megszerzését. És ez alól azok sem kivételek, akik férfi, vagy gyermeki „minőségben" kötelesek gondoskodni a nőkről. Vezetők, munkatársak és családtagok, hozzátartozók legalább olyan figyelmességgel, előzékenységgel, ahogy most köszöntőt mondanak, vagy virágot adnak át... Ahogy a párt kezdeményezte most két éve a dolgozó nők helyzetének mérlegelését, és a társadalom, az egyének számára a további nőpolitikái teendők meghatározását, úgy a pártszervek és pártszervezetek feladata most, hogy a pártmunka ismert módszereivel irányítsák, szervezzék és ellenőrizzék a határozat végrehajtását, A határozat óta a pártszervezetek többek között külön nőfelelösöket jelöltek a határozat helyi végrehajtásának segítésére. A társadalmi szervezetekben, mozgalmakban, a szövetkezetekben pedig nőbizottságokat alakítottak, vagy ahol eddig is működtek ilyenek, ott újjászervezték — hasonló célokkaL Ha a pártszervek és -szervezetek valóban a nőpolitikái határozat ama legfontosabb tétele szerint akarnak cselekedni — hogy a nők helyzetének állandó javítása társadalmi ügy —, akkor igazi kommunista kollektívaként dolgoznak, és testületileg vállalva felelősséget irányítják a határozat végrehajtását a városukban, járásukban, községükben. Hasonló az igény a szövetkezetek iránt is. Ott is — az ipari, mezőgazdasági szövetkezetek vezetőségei együttesen — kötelesek végrehajtani a nőkérdésben hozott párt- és állami határozatokat. Ne engedjék, ne hárítsák át az ilyen teendőket nőbizottságaikra azzal: „csináljátok, úgy is rólatok van szó!..." — mint ahogy ilyenre 'már egy-két példa akad nálunk. A

hogy a párt-, a társadalmi szervezetek) az állami, a gazdasági szervek, a szövetkezetek vezetőségei, természetesen a maguk szerepének, hatáskörének megfelelően végeredményben együttesen felelősek „házuk táján" a szocialista építés menetéért, úgy kell,' hogy közösen vállalják és végezzék e teendőiket a nőpolitika aktuális kérdéseinek helyi megoldásában is. Most, amikor a nemzetközi nőnapon ünnepi érzéssel köszöntjük a dolgozó, alkotó nőket, asszonyokat, lányokat, sok erőt, jó egészséget kívánva felelősségteljes szerepük betöltéséhez, áldozatos munkájukhoz a társadalomban és a családban, ne feledjük el azokat a kötelezettségeket se, melyek a nők helyzetének állandó és fokozatos javításában, az előbbiek szerint mindenhol és mindenki számára megvannak. Csak így válhat teljesebbé a mostani nőnap, és maradhat meg a felköszöntöttek méltányló emlékezetében, a köznapokra is, a nőnapi szegfű és ibolya. Dr. NÉMETH LAJOS t *