Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-22 / 69. szám

2 SZERDA, 1972. MÁRCIUS 2*Szegedi emlékek „Biciklis színésznő voltam Főnay Márta mindössze két hónapot játszott Szegeden Kardos Géza staggione színházával. Nevét egy sajtóvita folytán hamarosan mindenki megismerte a városban. Az történt, hogy a művésznő elveszítette a nyakában függő két kis medaliont. Nagyon elszomorodott emiatt, mire egyik újságíró barátja megszánta és hirdetést tett közzé, hogy Fónay Márta művésznő magas Jutalomcan részesíti a becsületes megtalálót Egy kisgyerek lelt* meg a „kincset", de a magas jutalmat — ami szinte az ékszer teljes árát kitette — egy férfi, a gyerek apja vette át Ebben az időben Szegeden még több lap volt az egyikben cikk jelent meg az ügyről: becsületes-e az Ilyen „becsületes megtaláló"? A többi újság rákontrázott a kérdésre — úgyhogy az egész város Fónay művésznő nevével volt tele. A staggione rendszer egy évig tartó kísérlet volt, szerintem érdekes kísérlet — mondja el Fónay Márta művésznő. — Lényege az volt hogy négy társulat egymást kergette, két hónapig Debrecenben, két hónapig Pécsett, aztán Szegeden játszottunk, mir lig felváltva egy másik társulatot Végső soron nem volt rossz, mert így sokáig bírtuk egy ruhatárral, végig tudtunk vele dolgozni egy egész évet. A városnak megint jó volt ez a rendszer. uoummmt. JhaMCÜOlXHMMK ciklis színésznő" voltam, akármerre mentünk, mindig magammal vittem a kerékpáromat Ha kirándulni indultam, sokszor egész csapat gyerek biciklizett utánam, kérdezgettek, ricsajoztak, kerekezés közben elbeszélgettünk. Ha ketten bementünk valamelyik „ vendéglőbe, egyetlen zónapörköltet rendeltünk. Hát ahhoz a zónapörkölthöz mi olyan adag tojásos galuskát kaptunk, hogy ketten kiadósan megvacsoráztunk belőle. Szegeden a színészszeretet szép hagyománya azért egy kicsit fennmaradt. Tavaly, amikor ott jártam, egy reggel a virágárus pavilonja előtt vezetett el az utam. Ahogy elhaladtam előtte, a viráglrus mert négy társulattal ismer- utánam kiáltott, aztán utákedhetett meg és összehasonlíthatta egyiket a másikkal. Fónay Márta ma Is a sokat foglalkoztatott, népszerű színésznők közé tartozik. Szereti a közönsége. — De azokban a szegedi időkben — mondja jellegzetes Fónay-kacagással — még az utcán is másképp szerették a színésznőket. Nem volt televízió, nem volt a sok-sok film, nagyobb „ritkaságnak" számítottunk, mint ma. Hányszor mondta nekem Szegeden az eladó: „Ugyan, drága művésznő, dehogy fizet!" Közvetlenebbül éreztük a művészet Iránt megnyilvánuló tiszteletet Én még „blAmit befejezni lehet nem — Szobrot csak abbahagyni lehet, de befejezni nem. A „Gondolkodó" megalkotójának, a francia Rodin-nek tulajdonított mondás igazát magam is tanúsíthatom. Tegnap este érintette utólszor mintázófám az „ózdi hengerész" előttünk álló gipszulakját, de hajnalig tűnődtem rajta, nincs-e még teendőm rendelte meg. Ott állítják majd fel őket Idén ősszel az ősi bányásztelepülés 700. születésnapján. A két munkásszobor alkotása közben elkészítettem Izsó Miklós, a magyar szobrászat korai nagy alakja emlékművét is. A Margitszigetre szánják. A munkában nincs és nem lehet megállás. Nemcsak az a végső forma megadása, a egyes szobrokat nem lehet rézbeöntés előtt? befejezni, de az életművet Holtak és elvrnek kőfigu- sem. Mi lesz ezután, mi futja ráínak erdeiében járunk a még erAmM1? Erről még Népstadion úti műteremben. ,, , . " A szobrok között alkotójuk, nem 8zólok- Az előleges beKlsfaludy Stróbl Zsigmond széd megfosztja szüzességétől kézen vezet. Szüntelenül ke- még a gondolatot is. tyeg a százéves óra. — Ez alatt az óra alatt várt rám türelmetlenül az apám. „Tanító úr, kiáltott egyszercsak a bába, fiú!" Ennek idestova nyolcvannyolc esztendeje. Aztán röpültek az évtizedek. Parasztlányok, királylányok, politikusok, (rók és más művészemberek engedték meg, hogy kőbevéssem vonásalkat. Most néznek reám és eltűnődöm. A sorsok hordozóin, embereken és szobrokon. A felszabadulás örömét hirdeti a műtermemből kikerült, pálmát tartó hatalmas nőalak a Gellért-hegyen. Kossuth-szobrom a Szabadság téren áll, nagy es kisplasztikáim az Ermitázsban, a British Múzeumban és az óceánon is túl. Shaw mellszobrán akad meg tekintetem. — Emlékeim között egyik legszebb a G. B. Shaw-val való ismeretségem. Kezdetben nem lelkesedett érte. hogy nekem modellt üljön, tje mikor a mű londoni kiállításomra elkészült, a következőket írta a katológus előszavába: „Portrém nemcsak azt mutatja, milyen vagyok, hanem azt is, hogy milyennek kellene lennem és milyen szeretnek lenni. Mindenesetre az utókor csak képzeljen engem ilyennek." Ezután sok megrendelés következet Erzsébet hercegnő a jelenlegi angol királynő szobrát is elkészttettem. Körsétánk a hengeresz két és fél méteres alakjánál záruL Hasonló méretű a kohász Is amelynek rézbeöntését már meg is kezdték. Mindkét szobrot Özd városa nam futott és két csokor rózsát nyomott a kezembe. Rettenetesen meghatódtam, a régi Szegedre emlékeztetett ez a jelenet Egy színésznek mindig nagy élmény visszamenni sikerei egykori színhelyére. Különös érzés, nemes próbatétel. Fónay Mártának ezt az élményt a Szegedi Ünnepi Játékok Cigánybáró előadása jelentette. Másodszorra is őszintén megszerette a várost újból végigjárta csendes utcáit, sokat sétált és üldögélt a Tisza-parton, s megint megállapította, hogy a szegedi asszonyok „irtó jól" öltöznek. S bár — mint vérbeli színésznő — rendkívül hiú az éveire, vagyis a korára, annyit elmondhatunk, Szeged az örömök mellett egy kis szomorúságot is keltett benne, hiszen Kardos Géza egykori társulatából bizony sokan már végleg, örökre elhagyták a földi színpadot. — Szegedre mégis mindig szívesen megyek, a szegedi nyaraknál talán nincs is szebb. Ez az a vátos, amelyik úgy vidékies, úgy biztosítja a vidék Pesttel szembeni nagy előnyét, a békés, csendes nyugalmat, hogy mellette nagyvárosias is, mindent nyújtani tud, ami egy urbános embernek igénye lehet Mire beszélgetésünket befejeztük, megtelt a Fővárosi Operettszínház nézőtere, mire elbúcsúztunk, már Fónay Mártát szólította az ügyelő. Gulay István Mire jő a művészet? Oidipusz szmokingban Miért áldozott mindi* Is pénz', fáradságot, cnvtglát a müve izetekre az emberiség, amidéi rsak leszállt a Iáról — tenat és két lábra állt? halála után is, játsszák színpadon, nem a ká válnának. Persze, nem Illetve olvassák egészen ez a helyzet Tudnifeledkeznek illik jobbára csak olyan mümeg róla. Nos, jó volna, ha alkotásra lehet „ráérezni" ilyen egyszerű lenne a vá- amely erre lehetőséget ad: (| Időszámításunk etott [agz> bár az igazság biZonyos olyan erővel tudja felidézni Om 525-ben vagy 524-ben, elemei ebben az egyszerű vá- a maga korát, hogy azok más Athén közeieben, egy fold- Iaszban i8 benne foglaltatbirtokosnak fia született. Ké_ _ korszakok hasonló vonásait nak. Közelítsük meg most is felidézhetik, aaagyarázhatsőbb felnőtt fiatalemberként ford'(tva a problémát: nem ják, árnyalhatják. nagyon szeretett költeménye' Meg Is állapodhatunk ab. —, . . , , , ,, nevezhetünk klasszikusnak ,vle„ ls ket írni de ezekkel nem volt ol műveketl amelyek már ban hOgy a ' Wssszikusnak igaz. sikere a poéták verse- megSZÜletésük évtizedeiben csak müalko.ás tekint^•f1"' Furcsa ujítást yezetett feledésbe mentek. Csakhogy het6 ^ olyan hiteles hát be. Divatban volt akko- már arra i8 akadt póIdai * / maga ko_ riban hogy a Jókedvű v - h a mfl megszületése ide- ^hogyéppen ez ad ledámságot, bort hozó Dioni- jén utána még sokáig nem korok rokon_ f^Li fil^nt m,Hassanak tigyeltek £el az alkotás ^ vonásainak beleérzésére is. ^ ame thpn a •Coknn kí- hanem jóval k#- Ez ^„ban még mind!g nem be amelyben a táncokon k - söbb fedezték csak fel érté- látszik elegendőnek ahhoz, is s«reJfrmegm^ Jnésl keit S "t nem csupán arról hogy egy ^űvet fenntartson is szerepel, meg egy szanes^ az egyszerü esetről van szó. az emberek emlékezetében, akik így együtt kulonbozo amikor jeIentős művészekről Minden korban emberek éltörténeteket, emberek és is- mlt sem tudnak a kortársak: nek halnak keretnek, acsartenek szenvedeseit, sorsat példáu] Franz Kafkáról vagy kodnak> eprednek. A műmT\nLtmh™- „thatwta- Csontváryról. A késői felfe- vésznek nemcsak a saját koA fiatalember elhatározta. dezéseknek nemcsak román- ráról kell lgazat é8 elhihető ne egy színész beszélgessen a tiku8 okai vannak E16fordui, St mondania, hogy müve kórussal hanem kettó akik hogy egy> máf életében je_ ' ^nL fel egymassal ls dialóg.zálhat- lentősnek elismert művész- kell fedeznJie Valamit az emnak' f*Z, fl £orténe be" nek bizonyos művei mellett berről. tulajdonságaiból, SnnHá,1Ökén^JfSy|z érzéktelenül mennek el « srokásaiból, tÍrmészltéből álláspontját képviselhetik. Ez kortársak _ esetleg az utó- viselkedésének rugóiból, az újító fiatalember írt hát dok is és csak késöi SSStoSTéTjelenéi ös£ h^i rnanH°áhnurriő, iT^ert nemzedékek éreznek rá, mi- ^függéseiből, és Így tovább. beU mondából jólismert — lyen értékeket rejt! Ha már " íSlJ!?" a színházi példáknál tartottunk, érdekes Madách MózeOtdipusz királyr tudta, hogy egy verekedésKlasszikus mű tehát az, ami örök érvényű dolgokat tud mondani az emberről? Sokan az esztétika történetében az apját gyilkolta meg, sének az esete Arany Jáno8 !átTettaS6febl«éjgáül,édeS S^SÍVM^ ezen az állásponton volgyermekei is születtek. Mikor X^rffü„iE 8 vannak ismer gyermekei mindez kiderül, Oidipusz létezéséről is tudtak a szakemberek, sőt — 1925-ben — ez ls Igaznak látszik. Pedig nem egészen az. Örök ér__ vényűt „általánosan Igazat* röjta^gúnyölőáó üair~akik j^T^^éZ^- rtett aztán egymás kardjától es- „ inkább elmarasztalta. 8 """ ^órtelműen megvakítja magát és elbúj- bemutatásával is megpróbál dosik, de előbb megátkozza koztak- sikertelenül. Még a nex ei. utaipusz leanya, AH- Csak a közeimúltban, tere- korhoz kötött, meghatározott tigone is elpusztul, amikor ^dött a ^velem eróe a társadalmi viszonyokhoz köazért küzd, hogy mindkét Mad"chdrlmárí de ákkor tótt kápcsolatainak ábrázol*, testvérének egyformán adjak az tánosztetlan 8a nélkül. Azok a bizonyos sikert ara meg a végtisztességet tott előbb Veszprémben, majd „ . „.. . ^x-.,.A történetet a nézők már Budapesten. A sikerben Ke- 1""J" a bemutató idején - 464- resztúry Dezső jelentős - ^T tJ ^ ^van ™ ben - mindannyian jól is- de nem alapvető - átdolgomerték, csak így, párbeszé- zása mellett más okok is ^"^LfV k^ hiteles dekben, dráma formájában közrejátszottak. Mindenek- *f^ZaJSSZaT.. nem találkoztak még vele so- előtt az, hogy a mai nézők ha, merthogy az újitással az minden kor nézőinél jobban »£•* f^I^ nlv«n ~l" akkor már nem is olyan fia- átérezték a Mózes-dráma "X.JTw^vJ^Lwuáltalános emberi tulajdonsábe vennie a nép változó akatal költő — akit Aiszkhü- alapproblémájának feszítő losznak hívtak — a modern erejét; hiszen ez a mű ar drámát teremtette meg. • Oidipusz, Antigoné és a nagy vezetőnek mennyire szabad, görög drámaköltő többi hőse vagy mennyire kell figyelemaztóta, imár 2300 esztendeje, újra meg újra szerepel a világ színpadain. Ha ezek után valaki felteszi a kérdést: mitől klaszszikus egy dráma, vagy bármely más műalkotás, akkor elég egyszerű válasz kínálkozik. Klasszikusnak nevezmásból következő dolgok, mint a fizikában a tér és az ról szól, hogy a népből Jött Set^^"tór S vp7pfAn»if m,nnvir, «„ahnH leteznet, s nincs ier anyag nélkül. Klasszikus műalkotás teratát, szokásait, közvetlen hát csak az lehet, amely kóvagy távolabbi érdekeit Miért? Hát mi köze a .klasszikusságnak" az ilyen pes megidézni egy kort, olyan erővel, hogy más korok is felismerhessék egyegy vonásában a magukét, s ráérősekhez? Hiszen egyszer ^T m^dézett kwtan erre erezhet rá a kor nezóje, egyszer amarra. Ha ezzel függne össze a klasszikusság „iL,—*!1 hetünk egy művet, ha meg- kritériuma, akkor az értékek emDerro1születése után, jóval alkotója ugyancsak megbízhatatlanokújat fontosat általános érvényűt is tud mondani az Bernáth László — Luca is hazudik — szólalt meg komoran Oiuliano. — Mondd, mivel hálózott be? Menynyiért vásárolt meg magának? — Engem nem lehet megvásárolni — tápászkodott fel térdeléséből sértetten Pisciotta. — Én az életünket akarom megmenteni, a családunkat ... Anyád, testvéreid ismét börtönben ülnek. Ellenünk fordult a maffia is. Itt mindenki ártatlan, csak te meg én, mi vagyunk a gyilkosok... Luca legalább írásban ígért útlevelet. Neked is. Még ma éjjel átvinnének bennünket a szoroson Tuniszba, ha te is akarod. Gyere velem... — Minden elveszett, Gaspare. Es mi tulajdonképpen még nem is éltünk. Ma lennék huszonnyolc éves. És te? — töprengett hangosan Giuliano, miközben le s fel sétált a szoba ban. — En? — hökkent meg a váratlan kérdéstől Pisciotta... — Én huszonhét múltam akkor, ha te huszonnyolc vagy... De hiába mondasz bármit, vagy gondolsz, én nem vagyok aljas ... — Azt hiszed? — és Giuliano hosszasan fürkészte unokaöccse arcát. — Miért izzadsz? Pisciotta összerezzent. 1 Nyirkos tenyerével ösztönösen homlokához kapott: — Én?... Hogy micsoda vicceid vannak! — nevetett kényszeredetten. — A menekülésről, a jövőnkről beszélek, te meg azt kérded, miért izzadok • •. Meleg van. Fülledt az éjszaka. Te nem érzed? Glu'.lano tagadóan ingatta fejét — Te vagy az áruló! — csattant fel váratlanul Pisciotta. — Megszegted adott szavadat Azt hiszed, nem tudom, hogy a hátam mögött átadtad Verdiani kapitánynak írásos nyilatkozatodat, és ebben a Ginestra-kapui vérfürdőből mindent magadra, magunkra vállaltál! Miért tetted?! — Hogy a viterbói tárgyalás majomketrecébe zárt fiúkon segítsek... — Röhögnöm kell! Ezt mondja Giuliano, az okos, a bölcs. Tudod, kiken segítettél? A nagyhatalmú és tekintélyes haverjaidon ... Don Calón, azon a szemét, malac képű Matrangán, aki a parancsot hozta, Don Paolo Bontán, és a kereszténydemokrata fökorifeusokon .., Hiszen leírtad, egyedül te meg én vagyunk a bűnösök, és nem ők. Verdiani, az a rothadt kopó, rászedett, testvér... Hol a cserébe beígért útlevél? Mutasd meg! Hol a szabadság? A menekülés? És ezzel nemcsak a saját bőrödet kockáztattad, hanem az enyémet is... Mindenkiét, aki hozzánk tartozott. — A fiúk rács mögött vannak — védekezett meghökkenten Pisciotta vádjaitól Giuliano. — Hát aztán?! Hónapok óta folyik már a cirkusz ellenük. Eddig a római urak óvatosak voltak, mert attól tartottak, hogy őket is bele tudjuk keverni, de most felmentetted őket, és ezzel megpecsételted kettőnk balsorsát. ...Éjfél jóval elmúlt. A Göncölszekér rúdja a nyugati látóhatár pereméhez közeledett. A tenger felől alig észrevehető, sejtelmes kek homály vibrált. A Mannonia út egyik teszögelése mögött már hatodik órája várakozott Perenze százados. „Bár mindig így vánszorogna az idő" — gondolta, és egyre gondterheltebben pislogott, szinte pércenként, karórája foszaz akció végéig senki sem léphet be — jegyezte meg Perenze. — Kordont húzzunk, százados úr? ... Amondó vagyok mégis, hogy a két mákvirág lelépett, mi meg, mint egy rakás tehetetlenség, tétlenül nézzük, hogyan röppennek el orrunk elől a madárkák. — Ne károgjon! — intette le ingerülten őrmesterét Perenze. Ebben a pillanatban mintha kemény héjú mogyorók koppantak volna a halott-csendes utca járdakövére. — Hallották? — kapta kl fejét Izgatottan a nyitott autóablakon a százados. — Kettő... kettőt pukkant — szólt tárgyilagosan az őrmester. — Gyerünk! — ugrott ki Perenze az autóból A százados az előttük várakozó gépkocsihoz lépett. Durván megrázta a korménykerékre dőlten alvó sofőr vállát. — Hé! Készüljön! ...Palermóig meg se álljon! 3. A sötétből rohanó léptek trappolása közelgett. Az első autó felvillantotta városi lámpái nak fényét. A járdán, mint részeg, imbolygott Pisciotta. Perenze elkapta a bandita karját, aki eszelősen hajtogatta: — Nem akarta elhinni, hogy nem vagyok aljas ... Aljas vagyok! Megöltem! Nekem már az isten se irgalmaz. A véremet öltem meg ... Maguk miatt!... — Ne rikácsolj! — sziszegte a százados. a-z őrmester segítségével Pisciottát az autobl tuszkolta. Tűnj el! — förmedt a sofőrre, a százado* foreszkáló számlapjára. Ideges türelmetlenség és a fekete FIAT rakoncatlan bakugrásokkal szókáradt szét sejtjeiben, és már látni lehetett a Fő utca néhány háza fellett a halványan felszálló füstöt. — A pékek befűtöttek — mormogta fennhangon. A hátsó ülésen szorongó három csendőr is magához tért a nyitott szemű kábulatból. Az őrmester megjegyezte: — Rövidesen munkába indulnak a parasztok is... és egy óra múlva felkél a nap... Lehet, hogy ez a gazember lóvá tett minket? — Nem hinném. De ne feledjék, az utcába décselt a városból kivezető úton. Perenze és csenciőrei ekkor visszabújtak saját autójukba, és bő"ő mo'orral hajtottak b< a Via Antiquába. A lárma felzavarta a nyitót ablakok mögött alvókat, s mtre a százados a; ügyvéd háza előtt fékező rugóból kiszállt, és el kezdte döngetni a k~put. a hajnali derengésbe, szemeiket dörzsölő emberíejek jelentek mef az ablakokban, sőt néhány hiányosan öltözőt) férfi már a csendőrök felé futott. (Folytatjuk,.)