Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-22 / 69. szám

2 SZERDA, 1972. MÁRCIUS 2*MeghaltMolnár László Mély megrendüléssel tucatjuk, hogy Molnár László elvtárs — született 1923-ban —, a párt- és a munkásmozgalom régi, hűséges harcosa, s Magyar Népköztársaság volt brüsszeli nagykövete hosszan tartó, súlyos betegség következtében március 20-án elhunyt. Molnár László elvtárs tei .etése március 24-én, pénteken 14 órakor lesz, a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk harcostársai, elvtársai, munka1 rsai és barátai 13,30 órától r 'hatják le kegyeletüket a ravatalnál. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYMINISZTÉRIUMA A MAGYAR PARTIZÁN SZÖVETSÉG Jövőbe látás tudományos módszerekkel Ültetik a fákat Földmunkát végző diákok Mi lesz ötven év múlva, száz év múlva? — Ez a kérdés már nemcsak az utópisztikus érdeklődésű írókat í oglalkoztatja napjainkban, hanem a különböző iparágak fejlődésének megalapozóig gazdasági és műszaki éle* ünk döntő kérdéseivel foglalkozó vezetőit is. A jövő1 elátás tudományos, megalapozott módszereit a futurológia összegezi, kialakulása társadalmi szükségszerűség volt a szocialista és a kapitalista országokban egyaránt Eredményeit, tapasztalatait felhasználják a távlati ter vezéseknél is. Nálunk 1968-ban Mvts életre az MTESZ szervezési és vezetési tudományos társasága, a futurológiai munkabizottságot, amely — mint kedden sajtótájékoztatón bejelentettél^ március | 27-én és 28-án rendezi meg j első jövőkutatási konferenciáját Budapesten, a Technika Házában. Több mint 500 szakember részvételére számítanak, összesen 250 vállalat képviseletében. (MTI) Kemény a föld, ugyancsak oda kell vágni a csákánynyal, hogy megnyíljon. Feszülnek a vállizmok, s hamarosan ledobják az ingeta diákok: igazi tavaszi napsütésben fogtak a tavaszi munkához, a facsemete ültetéséhes a Tanárképző Főiskola diákjai és az I. számú gyakorló iskola úttörői. Húsz főiskolás KISZ-es, és 80 felsötagozatos úttörő együtt vállalta, hogy kedd délutánig 57 facsemete helyét kiássák. Balla Gusztáv és Balogh ' László, harmadéves biológia—testnevelés szakos hallgatók (képünkön is ők láthatók) a száraz talajt szidják. Nehéz a munka, de nekik, sportolóknak talán csak nem lesz izomlázuk! — A nehezebb munkát főiskolások végezték, de a lapátolásban az úttörők is segítettek. Délelőttönként csak a gyakorlati órán levő gyejrekek szorgoskodtak, s a főiskolások is csak „lyukas órán" csákányoztak. Igazi társadalmi munka tehát, nem maradt el miatta a valódi feladat a tanulás. — Mennyi földet kellett megmozgatni? — Mindegyik gödörből egy köbméter került ki, mert földlabdával együtt ültetik majd el a csemetéket. A főiskola és az iskola közelében, a Partizán utcában és a Batthyány utcában dolgoztak a diákok. Szerdán kezdik beültetni a csemetéket a szakemberek. — De továbbra is gondoskodunk róluk — mondja Veszprémi László, a gyakorló iskola igazgatója, majd Péter László, az úttörőcsapat vezetője elmondja, hogy a gyerekek nemcsak azt vállalták, hogy óvják és öntözik a kis fákat, hanem kis kiáltványt szerkesztenek és a környező házak lakóinak átadják, amelyben az a mondanivaló lényege, hogy mindenki óvja a háza elé ültetett kis fát. A kiáltványt az iskola faliújságjára is kifüggesztik. Hogy minden diák elolvassa: több mint 3 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a szorgalmas gyerekek; hogy minden gyerek vigyázzon a kizöldellő kis facsemetékre, senki ne cibálja, játékból se, bolondozásból se. Ők maguk fogalmazták meg a társadalmi munka nemesítő erejét: aki megtanulta saját munkáját becsülni, másét is megbecsüli! M. Sz. Magatartás — munkahely Aca S. Sándor felvétele Piros retek, saláta Nagyarányú hazai és exportszállítások Több mint 2 millió csomó piros retket vásárolt fel a Szövetkezetek Csongrád megyei Értékesítő Központja az elmúlt napokban. Tegnap indult el az idei legnagyobb exportszállítmány: mintegy 700 ezer csomó primőrt raktak 15 vagonba a Német Demokratikus Köztársaság megrendelésére és 30 ezret pedig kamionban küldtek Csehszlovákiába. A mihálytelki, a röszkei kiskerteknek, valamint az itteni Lesz-e dús legelő? Országos gyepkutatási program A húsprogram megvalósítása. s ezen belül a szarvasmarha-tenyésztés fellendítése olyamatos tömegtakarmányellátást igényel. A népgazdaságnak azonban nem mindegy: mekkora területről és milyen költséggel állítja elő az ország zöldtakarmányszükségletét. Magyarországon egymillió 300 ezer hektár a gyepterület, amelynek jórésze gyomgyepes parlag, vagy alig termő ősgyep. A felmérések szerint mintegy 290 ezer hektáron a rétek és egelők gazdaságosan, viszonylag rövid időn belül felújíthatók. Ehhez országos középtávú gyepkutatási orogram készült, amelynek názisintézete a Szarvasi Öntözési Kutató Intézet. Az eddigi eredményekről és tervekről a következőket mondották el a szarvasi kutatók. Szarvason évek óta foglalkoznak az ösgyepek felújításával, az öntözéses gyepgazdálkodás kialakításával, a legeltetés módszereinek kidolgozásával és az új, bötermő fűfélék előállításával. Mindenekelőtt az öntözött gyepek termesztéstechnológiájának kialakítása a cél. Ahhoz, hogy a régi gyepeket felújíthassák, s újakat telepíthessenek, a vízgazdálkodási és tápanyag-gazdálkodási módszereket kellett kidolgozni. Szarvason és környékén 1900 hektáron hozott kimagaslóan jó eredményeket a felújított vagy újratelepített gyep. A felmérések azt mutatják: okszerű gyepgazdálkodással hektáronként 340 mázsa fű terem, amiből az állatok átlag kétezer liter tejet, 157 kiló húst állítanak elő, ezenkívül jelentős mennyiségű széna tárolható. nagyüzemeknek, az Üj Élet és a Kossuth termelőszövetkezeteknek híres kertészeti áruja ilyen tömegben más években csak április hónap első napjaiban szokott jelentkezni. Az idén a piros retek kultúrába már számottevően kapcsolódtak be a domaszéki termelők is. A tiszaszigeti Búzakalász, a forráskúti Haladás és más téeszek fűtött kertészetei pedig tegnap körülbelül 30 ezer fej salátát adtak hazai és külföldi piacra. Az elmúlt hét elején sok aggodalmat okozott időjárás, a szokatlanul erős fagyok a fóliás primőrökben — szerencsére — sokkal kisebb kárt okoztak, mint ahogy akkor megítélték a termelők. A tiszaszigeti közös gazdaságtól egyelőre kisebb menynyiségben, de már rendszeresen vásárolnak fel a kereskedelmi szervek hegyes, erős zöldpaprikát és cecei fehér paprikát is. . V

ígjátékba való jelenet: az új munkatárs felszólalt az értekezleten, nagy lendülettel adta elő javaslatait, új ember lévén, fogalma sem volt, milyen „eretnek tanokat" hirdet. Ugyanis zömmel éppen az ellenkezőjét szólotta, mint amit a főnök hosszú évek szívós munkájával belevert a gárdába. S mondta, csak mondta, pedig a titkárnő — mert volt benne jóindulat — szemóldökemeléssel már „menet közben" kifejezte rosszallását. Van ilyen a vígjátékokban: a főnök csak odébb tette a líamutartót, és várakozóan felnézett. S mert a vígjáték is akkor igazi, ha az életből meríti a témát: ebből a mozdulatból mindenki értett. S a többi munkatársban nem is csalódott, pillanatokon belül kioktatták az új kollegát, hogy ötletei egy bevált rendtartást bombáznak. S különben Is: nem lehet így beszélni az osztályvezető elvtárssal. Magukban pedig — lefogadom, akármibe — azt gondolták: végre valaki meg merte mondani! S aztán — ez is olyan életszerű — összesúgtak, mi lesz a szerencsétlennel, pedig olyan jó elképzelései vannak. Ezt csak magukban gondolták, vagy suttogták. Régen leszoktak a véleménynyilvánításról. S ez már nem is „eletszerű", hanem sok munkahelyen maga az élet: néhány főnök az ütközésmentes, jó légkört szereti, és meg is tesz érte már mindent. És ez az, amiért „lépjünk ki" a vígjátéki jelenetből: tulajdonképpen az a szomorú, hogy egy idő után már nem is igen kell tenni semmit az ütközésmentes légkör érdekében. Sok példa ezt mutatja. Két szegedi középiskolában például a tanárok különös ellenőrzését vezette be az igazgatóság. Amelyik tanár például 1—2 percet késik a tanítási óráról, felírják egy cédulára. Ha valaki másik emeleten levő osztályba megy, a következő órára, csengetéskor ugyancsak igyekezhet, mert az azért mégiscsak nevetséges lenne, ha futva érkezne meg az órára. De engedtessék meg nekem: elképedtem az ötleten. Felírni a tanárt, mint egy huncut gyereket! Gondoltam, csak felszólal valaki a tantestületekből, ez ellen a megalázó intézkedés ellen. Hiszen azt még a diák is látja, nemcsak a pályán működő tanárok, hogy milyen keserves néha egy-egy tanórába belesűríteni a nem csekély anyagot, s akárki megtudhatja, ha nem látná, hogy szinte percre pontosan terveznek óravázlatot az oktatók. S vajon ha ilyen küzdelem folyik az idővel, így kell-e „megszorítani" őket. Hiába gondoltam: nem szólt senki egyik tanári karból sem a gyerekes fegyelmezési módszer ellen. Mindenki a másikra várt... Bárki mondhatja: aki nem él benne egy kollektíva légkörében, hogyan „hőmérőzhetné le" ilyen apróságokon? De mi számít apróságnak az emberi kapcsolatokban? Ismerek hivatali vezetőt, aki összetegeződött valamennyi munkatársával, s emiatt soha nem kell féltenie tekintélyét. Ismerek ellenben olyan vezetőt, akik a vállalati sofőrt tegezve, keresztnevén szólítja, a „pilóta" viszont csak az osztályvezető elvtárs megszólításig merészkedik; ilyenkor nem tudok nem arra gondolni, mi lenne, ha egy szép napon így szólalna meg: Te, Józsi...! A „kéremalássan" stflus akkor Is megélhet, ha nem mondják ki a hajbókolást szóban. De meg kell mondani, nem mindig a főnök az, aki kezdte. Mert ma még túl sokan vannak, akik biztos, ami biztos alapon, eleve így közelednek felettesükhöz, szavaikban földig hajolva, sima nyelven fogalmazva. S ha eleinte vissza is utasíthatja, utóbb megszokhatja ezt mindenki. Szavak és megfogalmazások ellen küzdjünk? Korántsem, hiszen ez csak megnyilvánulása valaminek. Annak, hogy az emberek nem tudnak őszinték lenni, hogy kialakul, vagy kialakítottak olyan légkört, hogy csak a szépen csomagolt beszéddel lehet „érvényesülni", s aki erre képtelen, előbb-utóbb elhallgat. Es nem biztos, hogy arra kell figyelni, aki a legjobban érti a cikornyás, udvarias formaságokat. Ellenkezőleg: rendszerint jó javaslatok rekednek a hallgatás hálójában, holott szükség van, soha ennyire nem volt szükség társadalmunkban minden javaslatra, kritikára, még az ellenvéleményekből leszűrhető tanulságokra is. Hogy ezt könnyű mondani; egyszerűbb, mint a főnök elé állni, kipakolni? Na lám: kipakolni. Ahol folyamatosan és magától értetődően meg lehet mindent beszélni, ott az ellenvéleményeknek sem kell zabolátlan folyó módjára egy-egy alkalommal gátat törve kiáradni. Csakhogy ... Hát persze, nincs hagyománya nálunk az okos vitáknak. Még akkor is igazat adnak valakinek, ha egyetlen ellenérvre sem futotta — ha ő a főnök. Nem tudunk mi sok mindenben disztingválni. Egyszerűen nem tudunk helyére rakni dolgokat. Az egy éve lezajlott választásokon először voltak kettős jelölések. Aki második maradt, nem ül a parlamentben, vagy a tanácsban, az sokak szemében „bukott ember", jó néhányan úgy is érezhetik — mert környezete ezt érezteti —, hogy meg nem választása egyenlő önmaga lejáratásával. S hogy nálunk életre-halálra haragos marad, aki nem győzött egy vitában! Hátha azt még mások is tudják, hallották. Igen keserves hagyomány ez nálunk, de szabad-e beletörődni, szabad-e konzerválni antidemokratikus mentali tkunkat? És hovatovább, pajzsként rángatjuk elő, védekező érvként, hogy nálunk ez mar csak igy van, hiszen, ugyebár nincsenek meg a demokratizmus hagyományai... Nem lehet persze máról holnapra megváltoztatni az embereket, hogy is lehetne kiradírozni, rossz tapasztalatok szülte beidegződéseket, felesleges görcsöket, mint a közmondássá jegecesedett „ne szólj szám.. ."-at, és a haibókolás kifejezőjét, az undorítóan cikornyás, sima nyelvű beszédet. De ne tűrjük el! T

eremtsünk olyan légkört a munkahelyeken, hogy megvetendőnek, visszataszítónak, emberi gyávaságnak tartsák az ilyet a munkatársak Mert az emberi kapcsolatokon igen is sok múlik, hogy a demokratikus légkör mindenki száímára az élet valósága legyen, ne pedig írott malaszt. Hiszen a parlamentben, a tanácsban, a szakszervezetben, vagy törvényeink módosításaiban hiába tükröződik a demokratizmus kiterjesztésének törekvése, ha a fejekben nem tudunk rendet teremteni. Miért nem tud minden munkahelyen a tiszteletet megadva, de kellő tartással, önérzettel beszélni mindenki, főnökkel és beosztottal egy nyelven? Mert addig, míg a mindenki által rosznak tartott fegyelmezési módszer ellen nem szól egy tanár sem, vagy a munkás, vagy a gépkocsivezető nem tartja sértőnek a felemás tegeződő kapcsolatokat, vagy mondjuk a titkárnőnek a főnöktől „kezeit csókolom" dukál, a takarítónőnek meg csak úgy félvállról odavetjük, hogy jó napot — nos, addig hiába mérjük nagy dolgokban a demokartizmust. Magunkban és magunk körül is kell terjeszteni, emberi kapcsolatainkban is kialakítani! És igen Is, magunk körül kell legelőször rendet teremteni, senki megalázását nem tűrni, viszont mindenkinek fölfele is, lefele is a tiszteletet megadni — csak így adhatunk tartalmat, igaz tartalmat a mindennap hangoztatott szép és humánus fogalmaknak. Szőke Mária Küldöttértekezlet a HVDSZ ben A szegedi Tisza Szállóban megtartott értekezleten értékelték tegnap, kedden az elmúlt év munkáját a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének küldöttei. A vitaindító beszámolót dr. Csala Mihály, a megyei bizottság titkára tartotta. Megállapította, hogy hatékonyabb szakszervezeti munka jellemezte az eltelt idSszakot a HVDSZ megyei alapszervezeteiben. A vezetőtestület alapvető feladatának tartotta a negyedik ötéves tervet indító év gazdasági feladatainak teljesítését, a kollektív szerződések helyes elkészítését, a nőkre Goflyak eikezese A hivatalos tavasz első napjára megérkezett Körmendre az első golyapár. A Széchenyi utcai regi emeletes ház kéményén meg is találták fészküket a tavaszt hozo madarak. Először többször körűirepülték oz elmúlt évben clhagtiott fészküket, majd leszálltak és megpihentek « bosszú út uía*. vonatkozó határozatok végrehajtását, és az érdekvédelmi és propagandamunkát. Eredményes évet zártak — a hódmezővásárhelyi szandálüzem és a Szegedi Építőipari Vállalat kivételével — az ipari vállalatok, hiszen termelésnövekedésük 8.9 százalékos volt, a termelékenység viszont 9 százalékkal nőtt, amellett, hogy a létszám 2,2 százalékkal csökkent. Ami örvendetes: fejlődött a szolgáltatás, különösen a Patyolat Vállalatnál. Az pedig, hogy kedvezően indult az idei év gazdasági munkája, a szocialista brigádok jó munkájának is köszönhető, annak, hogy újra fellendült a munkaverseny. A HVDSZ megyei vállalatainál 200 brigád dolgozik 1800 taggal, s igen jól sikerültek a vállalati brigádtanácskozások, újabb lendületet adtak a munkának. önkritikusan megállapították viszont, hogy az utóbbi időben több panasz érkezett a munkásoktól különböző központi fórumokhoz, s némelyik vállalatnál javítani kell a gazdasági és a szakszervezeti vezetők kapcsolatait is. Javaslatot tett a HVDSZ megyei bizottsága, hogy azoknál a vállalatoknál is 44 órára kell csökkenteni a heti munkaidőt, amelyeknél még ez nem történt meg. Jelentős eredmény viszont — s ez a munkavédelmi felelősöket is dicséri —, hogy több év után először nem volt halálos baleset, s az egyéb balesetek is csaknem a felére csökkentek. A közeljövő feladataihoz tartozik többek között, hogy a lakásépítést jobban támogassák a vállalatok segélyekkel, és például az, hogy jobban serkentsék a dolgozókat a tanulásra. A küldöttértekezlet élénk vitájában a mindennapi munka sok más kérdéséről is szó esett.