Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

2 VASARNAP, 1972. MÁRCIUS tt. SZABÁLYOK ÉS EMBEREK Jelen esetben olyan a statiszti­ka. mint a menyasszony: szop. Ami nem olyan mutatós rajta, azt eltakarja a koszorú, a íatyul. Mert ki hinrié el, hogy a múlt esztendőben csak ezernyi sza­bálysértés volt Szegeden? Sokkal­sokkal több volt — csak ennyit toroltak meg pénzbírsággal! A feljelentések szama is közel két­annyi, csak hát a bizonyító eljá­rás nehéz és kopik-foazlik a tény­állás a hivatalos procedúra alag­oíjaiban. Volt, aki megúszta fi­gyelmeztetéssel, fegyelmivel, de olyan is akadt, aki nem fizetett, inkább vállalta az elzárást. Sum­ma-summárum: Így is jó három­százezer forintba került együtte­sen a szabálysértőknek a tavalyi esztendő; ennyit fizettek be bír­ság címén. Van ebben a háromszázezer forintban mindenféle szabálysér­tés: tulajdon elleni, köztisztasá­gi, közegészségügyi, iskolai, köz­lekedési, honvédalmi, de akad a társadalmilag legveszélyesebbek közül is egy kevéske. A vásárlók megkárosításáért 43, árdrágí­tásért 9, élelmiszer-hamisításért 7 személyt büntettek meg. S ha az elején a statisztika álruhájáról beszéltem, hát ebből tetszik ki igazán, hogy gyengécskén őriz­zük még a szabályokat. Lelken­dezni kellene, hogy már ilyen gyéren fordulnak elő ezek a faj­ta visszaélések — és lám, inkább szomorkodhatunk, hogy ilyen ke­vés szabálysértőt csíptek meg! Most kezd a hatóság figyelme­sebb és éberebb lenni, de a sza­bálysértési ügyek megítélésének egységes szemlélete is most ala­kul, Az egyik kerületben tűrhe­tetlen liberalizmus és egyenies­Ivfidós érvényesült, a másikban meg gyakran túlzott szigor. A vá­rosi tanács igazgatási osztálya a rendcsinálás során érdekes tanul­ságokat fedett fel például a III. kerületi tanácsi hivatalnál. Az előadó az ügyeknek közel egy­harmadában megszüntette az el­járást. Előfordult, hogy a rum és a cigarettalopást elnézte a felje­lentettnek; egy csirke „megfújá­sáért" sem rótt ki bírságot — vi­szont 300 forintos büntetést mért ki öt deka kávé eltulajdonításáért. (1970-ben az önkiszolgáló bolti lo­pások még nem a vétség, hanem a szabálysértés kategóriájába tar­toztak.) Az intézkedést itt nem az ügyek természete, hanem az elintézés kényelme dirigálta — ezért a hivatal vezetője új sza­bálysértési ügyintézőt bízott meg. Nagyon sok múlt azon, hogy kit hol csíptek szabálysértésen, mert a II. kerületi hivatalban ugyanakkor igen homlokráncoló szigorúsággal találkoztak a „ren­detlenek". Itt a bírságoló határo­zatokban még azt is kimondták, hogy „a határozatot pedig közzé kell tenni!" Ha ez be is vált vol­na, ugyancsak ordító különbség adódik azonos szabálysértések megtorlásában, hiszen a pénzbün­tetés legtöbbször kevésbé fájdal­mas, mint az ügy nyilvános szel­lőztetése. A mértéket az I. kerületi hiva­talnál forgatták legszerencséseb­ben: megalapozott határozatok és arányos büntetések sorozata bizo­nyítja ezt. A múlt évi vizsgáló­dás óta azonban a másik két hi­vatalban is azonos figyelemmel, komolysággal folyik a szabály­sértések kivizsgálása és elbírálá­sa. Szinte minden esztendőnek vagy talán évszaknak megvan a maga szabálysértési típusa. Ilyen volt tavaly a baromfipestís elle­ni oltás elmulasztása a város kül­ső területein. Erre sokan ráfizet­tek, ám joggal kifogásolták, hogy alig kaptak tájékoztatást az eljá­rásról; nevezetesen arról, hogy a kötelező baromfioltás veszély­mentes és ingyenes. Sok gondot okozott szülők bírságolása gyer­mekük indokolatlan iskolai mu­lasztásaiért De minthogy ez már nemcsak egyszerű eljárás tárgya, újabban a gyámhatóság is közre­működik a kivizsgálásban és az elbírálásban. Még mindig meg­gyűlik a hatósággal a lakosság egy részének baja az engedély nélküli építkezések miatt Újab­ban — és gyorsan kopogjuk le: végre! — nagyobb a figyelem a köztisztasági szabálysértésekre. A közterületeket szennyezőkkel, az üzletek, raktárak előtti plaeeok takarítását elhanyagolókkal szem­ben már szigorúbban járnak el a szabálysértési hatóságok. Tavaly a kirótt pénzbírságoknak mintegy 15 százaléka esett a köztisztasági és közegészségügyi szabálysérté­sek körébe, pedig akkora a ren­detlenség még most is a város­ban, hogy tízezrek panaszolják minden lehetséges fórumon. Sok még a kifogás a szabály­sértési ügyintézéssel szemben — amint azt a városi tanács végre­hajtó bizottsága elé terjesztett je­lentés is tanúsította —: d§ ha a fellebbezések tükrében vizsgáljuk a témát, ismét más az összkép. A sok ügyirat közül csak száznál többet támadtak meg fellebbezés­sel, s abból csak harminc eset­ben volt igazán alapos az eljá­rás megszüntetésének kérése. A szabálysértések megtorlása társadalmi érdek, hiszen a közös­ség védelmét jelenti. Ezért ha azt mondjuk: jóval több a való­di szabálysértés, mint a megto­rolt, egyúttal a város lakosságá­nak éberségére is apellálunk. Ne tűrjük meg környezetünkben a rovásunkra történő magatartást; segítsük annak felderítését és számonkérését. SiS. 8. L Ferenc A KÁRTYA JÁR. Csak nevetem, hogy mindig ugyanaz és ugyanúgy jön lapra lau. hogy vesztek; betegségi pénz meg út és pletyka járják körtáncukat és elhagy a tavasz. Harminckét bűnös kártyalapra nézz, ki itt és most egy tökfilkó, barom vagy, alkalmi Jósda vendege meg ökre, * hiszel vagy nem, már úgyis egyre mész. Ki mondhat rólad újat. ami még föl nem remi tett kőre, fára? Kl megszületik, belesír a Napba es fMdobálJa gyönyörű szívét. Csak nevetem, hogy harminckét lapén torlódott össze sorsom hordaléka, g ely mozdulatlan, súlyos anyagából Krlsntus arcát is kifaraghatom. A kártya Jár vagy én Járom körül önnön magam? Mar egyre megy a Játék, inert ugyanúgy Jön lapra tap, hogy vesztek, t legyintek rá egy tors fintor mögül. FÉLÚTON •tfhmi sütötték hamuban elfogy az útravaló aljak az út derkán távol as éden küsMU • zárkán r hét feje ven hmeidlában vtsszeresrn a csavargásban hej halihó CITERASZÓ hajlik utána árva jegenyefa aga hajlik utána hiába ázik as arcom a napban áslk « Jegenyefa ága árad a víp tavaszom árad érte hiába ág ne suhogj vir. ne fodrozódjál búsan kanyargó ctteraszóban zsendüljetek meg gyógyfüvek Fiatalak az utcán. Róluk készültek e/ek a képek, minden különösebb válogatás nélkül, úgy, ahogy az utca élete, mozgása magával hozta a pillanatokat, me­lyeket megörökített a kamera. Lehet, sőt minden bi­zonnyal esetlegesek ezek a képek, nem keresik a tí­pusukat, de talán éppen ezért érdekesek. Azért, meri egyet-egyet felvillantanak az uteák milliónyi lehetsé­ges pillanata közül. És talán éppen ezáltal válnak tipi­kussá. Mert az ember könnyen hajlik arra. hogy ha a tipikus mai fiatalra gondol, vulamlnt extrémet, külön­legeset képzeljen el, I.ám. a gép objektívebb az em­bernél, Objektívebb, mert nem alkot valamiféle kü­lönc és extrém figurát a mai fiatal sosem volt típu­saként, hanem bemutatja a gyermekkocsit toló csinos és fiatul mainát. a gondterhelt, fáradt, vagy éppen vi­dám arcokat. Sőt, a részegségében a padról majdnem a földre eső fiatalembert is. Milyen tehát a mai tipikus fiatal az utcán? Olyan, mint mi. mint bárki. Fáradt vagy gondterhelt, vidám vagy vitatkozó, gyerekkocsit totó vagy szerelmesen sétáló, vagy netán részeg Is. Egyszóval i ember. Fajunk mivdin erényével és hibá­jával. Olyan, mint mi, valamennyien. A KISÖRDÖG

Next

/
Thumbnails
Contents