Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

Ttittfftf, un. KAteres B. 7 Tóth Dezső A TISZATÁJ 25 ÉVE A szegedi Irodalmi folyóirat jubileuma alkalmabó! marriua 13-án a Tisza Szálló hangversenytermeben Ünnepi estet rendestek. Tóth Deuö i irodalom történésznek, az MSZMP KB osztályvezető hrI lyettosének előadása, amelyet 3 alább soó szerint közlünk, az j est bevezetőjeként hangzott el. Egy irodalmi estnek nézünk •lébe, de ma nem pusztán a művészet Igézete hozott össre bennünket Most 25 esztendeje annak, hogy a Tiszatáj első száma itt Szegeden napvilágot látott — az alkalom tehát emlékező, ünnepi is. Az irodalmat, kritikát mindenfajta írásos kulturális terméket — a műveket — persze nem lehet elválasztani attól a fórumtól, amelynek révén közkinccsé váltak. Egy rolyóirat azonban valahogyan mindig több is, mint a benne megjelent müvek puszta összege. Külön jelentése is van; elnevezése, neve egy kissé szimbolikus érvényre is emelkedik, meghatározott asszociációkat ébreszt, irányt tónust, ízlést jelet S ebben a pluszban már az egyes művekből fakadó, de azok summáján túl is mutató erő érvényesül: — egy adott történelmi-társadalmi atmoszféra, egy meghatározott szellemi arculat hatása, egy kiemelő, hangsúlyt adó. egy szelektáló-formáló eró. amelynek közvetítő képviseletét köznapi nyelven szerkesztésnek, perszonális médiumait szerkesztőknek szoktuk neveeniEz a 35 év két esztendő híján majd annyi, mint felszabadulás utáni egész történelmünk ideje, s • Tiszatáj évfolyamai magukon if hordozzák az általános hibák, tévedések nyomalt, de mindenekelőtt azt az általános fejlődést tükrözik, amely a magyar nép anyagi és szellemi életének újszocialista szerkezetét és tartalmait alakította ki. A tucatnyi irodalmi kulturális folyóirat közül néhányadmagával a Tiszafáinak is megkülönböztetett szerep jutott ebben az általános kibontakozásban. Tevékenyen részt venni annak a ránk maradt terhes örökségnek a csökkentésében — végső soron felszámolásában —, amit a magyar főváros és a vidék egyenlőtlen fejlettsége jelentett és jelent még ma is. A szocializmus nálunk nemcsak a Horthy-Magyarország általános provincializmusát számolta fel, hanem az országon belüli félfeudális. anyagi, szellemi szeparáltságot is óriási mértékben csökkentette. S ez nem annyira, vagy nemcsak az ipar, a kulturális, művészeti intézmények telepítéspolitikájában, hanem egy újfajta szellemi magatartásban fejeződik ki. Abban, amely a dolgozó osztályok lényegi érdekközösségén alapszik, és azon a politikán, amely az osztály- és rétegérdekek, az össznépi és részérdekek —. köztük a helyi érdekek — egymásközti konfliktusaival is éppen szüntelen feloldásuk érdekében számol. A szocialista társadalmi rendszer az, amely lehetővé tette, hogy a marxizmus szellemétől egyre inkább áthatott új nemzettudat alakult és alakul kl, olyan, amelyben a lokális hagyomány és a helyi új teljesítmény értékel akadálytalanul Integrálódhatnak nemzetivé, s amelyben a múlt és jelen minden nemzeti közkincsében a szocializmussal együtt növekvő érdekközösség alapján osztozhatnak-osztoznak a tájegységek és vidékek S éppen a szocializmus az, amelyben ez a modern tömegközlési eszközök által is segített integrálódás nem elszűküléshez, nem uniformizálódáshoz, hanem a nemzeti kultúra nagyobb színgazdagságához vezet. Ebben a munkában vállalt részt, állt helyt becsülettel egy negyedszázadon át a Tisza táj, s fejlődött helyi érdekű szegedi szemléből Dél-Magyarország irodalmi-kulturális reprezentánsává, vidéki újságból havi folyóirataink egyikévé, a Magyar Írók Szövetsége dél-magyarországi csoportjának fórumává, vált az ország szellemi életének egyik lényeges, nemcsak megszokott, de most már nélkülözhetetlen tényezőjévé. Bukdácsolt is, tévedett is, de ebben túlnyomó részt általános fejlődésünk egyenetlenségei tükröződtek, ahhoz pedig mindig volt ereje, hogy szubjektív hibáit felismerje ós gyorsan leküzdje. Ebben is az segítette, ami jelentős eredményeinek forrása volt: eleven kapcsolata g hely szellemével, és mindenkori törekvése az ország kulturális életébe való aktív részvételre. A Tiszatájra általában, utóbbi évfolyamaira különösen is jellemző, hogy jó önismerettel, helyes arányérzékkel tudta egyszerre gyarapítani és szétosztani a közös értéket. Emlékezetes teljesítményeiben e kettő aligha választható szét. A Juhász Gyula-, József Attila-, Radnóti Miklósemlékszámok a helyi hagyományőrzés szellemének sajátos vonásaival, a csak itt előteremthető dokumentumokkal gazdagították mindannyiunk szemléletét és Ismereteit irodalmunk klasszikusairól; a következetes kulturális és tegyük hozzá, munkásmozgalmi hagyományápolás progresszív nemzeti hagyományainak összességét bővítette; a «o-as évek elején a folyóirat részvétele a reaIlzmusvltóban agyszerre volt az Uteni szellemi erők fontos hozzájárulása a marxista esztétika alkotó továbbfejlesztéséhez, és ugyanakkor megosztása ls a kérdés általános gondjainak az itteni kulturális közvéleménnyel. Szeged és környéke társadalmi problémáinak, mozgásának figyelemmel kisérésevel, szociografikus írásaival, de a délmagyar es szegedi képzőművészeti, kisebbrészt színházi, zenei életének erejéből telő számontartásával ls egyszerre segíti a társadalmi kulturális önismeret helyi pontosítását és gyarapítja országos teljességét. Ennek az elvnek a szellemében a Tiszatáj ogyre szerencsésebb terjedelmi es értékarányokat képes kifejezésre juttatni hasábjain. Nem engedményeket tesz, hanem beletörődés nélkül és reálisan számol a feltételkülönbségekkel; közlésben is, kritikai reflexiókban ls úgy biztosítja a dél-magyarországi, szegedi írók primátusát, hogy szem előtt tartott mércéié egyre kevésbé lokális; azzal segít, azzal támogat és szerez rangot az itteni irodalomnak, hogy mind szigorúbban mér, hogy az általánosan elismert szerzők műveinek közlésével egyszerre informál és támaszt igényt; kritikaival pedig azzal, hogy az országrész alkotóinak művelt jóformán kivétel nélkül mérlegre teszi, s egyre kevésbé azzal, hogy ráteszi a lábát a mérlegre. Ez a — most már hadd fogalmazzak úgy — fiatal folyóirat ennek a mind jobban kialakuló szerepértelmezésnek a Jegyében fejlődött eddig, és fejlődhet csak tovább. Ez adott eddig is elvi alapot ahhoz, hogy kibontakozzék a Tiszatájban egy folyóirat karakterét elsősorban meghatározó színvonalas elméleti-kritikai rovat, s arra is, hogy művészetkritikánk elbizonytalanodását is mutató periódusában, ma is azzal dicsekedhessek, hogy kis tévedési hányaddal, viszonylag a legkörültekintőbbek műbírálatai. Ennek a helyes főiránynak az alapján lett a Tiszatáj egyik legfrissebb és legjobb szemű bemutatója a fiataloknak, sokszor első fóruma, közlésben és kritikákban mindig továbbsegítője az itteni és nemcsak itteni fiataloknak — elsősorban fiatal kritikusoknak, akik közül többen befutva s változatlanul otthonuknak tekintik a Tiszatájat. Es ugyanaz a szocializmus iránti elkötelezettség, az abból fakadó érdekközösség-tudat, amely az ország szellemi életével való kölcsönkapcgolat kibontakoztatásának tápláló ereje volt — ugyanaz a gyökere annak is, hogy a folyóirat ma közlésben, kritikákban egyaránt példamutatóan köti össze a szomszédos szocialista országok magyarságával való szellemi kapcsolattartást a cseh, a szlovák, a kárpát-ukrán, a román és a jugoszláv népek irodalmának, kultúrájának megismertetésével, Ahogyan közvetítő táj és ország között, valóban Most — Punte, a/az Híd nemzetközi környezetünkben. Ezek a legfőbb eredmények azonban nemcsak üdvözlendők — a továbbhaladás kötelezetssége is bennük rejlik. Elégedett lehet a Tiszatáj a múltjával, jelenével, de nem lehet megelégedett, abban az értelemben legalábbis nem, hogy holnap elég lesz-e az, ami ma még jo, A szocialista irodalmat, művészetet fokozottabban támogatni, publikálásban és kritikával; a nem szocialista értékeket velünk egyező és tőlünk idegen elemekre bontva határozottabban minősíteni; a marxista kritikát, Irodalomelméletet, esztétikái a korral és művészettel lépést tartva alkotóan továbbfejleszteni, hitelét, orientáló érvényét így növelni; segíteni irodalom és élet, s ezzel irodalom és tömegek közelebb kerülését — ezek azok a magyar kulturálisművészeti élet előtt álló egyetemes feladatok, amelyek megoldásában a maga módján, a maga feltételei mellett és a maga erejéig a Tiszatájnak is részt kell vállalnia. Elsősorban ez fogja megnövelni a folyóirat iránti érdeklődést, meghozni azt, ami minden valamire való szerkesztés célja és büszkesége: a vásárlók és megrendelők számának jelentős gyarapodását, a folyóirat olvasóközönségének további kiszélesedését. Ha köszöntünk és méltatunk egy folyóiratul általában, sutkor az igazság és tisztesség ugy kívánja, hogy köszönetei Konkrétabban is mondjunk. Ha arról beszéiiűnK, hogy a uh'sadamu rendszerünk adta lehetőségek és a Tiszataj tevékenységé között a lényeget illetően harmónia volt, az közvetlenebbül annyit is jelent, hogy Csongrád megye és Szeged varosa, azok part- és állami vezetése pénzzel és tanácscsal segítette, támogatta a folyóiratot. Volt persze alkalmanként per es harag is, de soha nem a Tiszatáj ellen, hanem mindig érte. Fölösleges, azt hiszem, kérni a megyeiéi es a várostól, aitUI eddig is mindig megadott, s amiért, bármennyire tenneszetes is, ilyen ünnepi alkalom!.or hangsúlyos köszönet jár: bmaimat és támogatást a Tiszatáj számára. Es nem feledt eshetünk meg arról sem, mit Jelent a közlés súlyos felelősségével ítélni, minősíteni, szerzőkkel vitázni, az anyagi és személyi lehetőségek határaival küszködve nagy terveket megvalósítani, mit jelent helyi és országos felelősséggel megnyitni az értek országútját, félre vagy kerülőre terelni azt, ami még közlekedésképtelen. Ha ma a Tiszatáj fennállásának 25. évfordulóját ünnepeljük, nem takarékoskodhatunk a köszönettel mindazoknak, akik energiájukat, tehetségüket, Idejüket szántak régebben és szánják ma a szerkesztés csak hosszú távon hálás, nehéz munkájának. És köszöntsük a folyóirat szűkebb és tágabb szerzői gárdáját, azokat, akiknek alkotásai jelentik a sokoldalú erőfeszítés célját és centrumát, akik az élet és a művek mélyebb igazságait fogalmazzék meg számunkra, az olvasók számáraPersze a mi olvasói közösségünk ls elválaszthatatlan a folyóirattól. Magunkat azonban nem ünnepelhetvén, fogadjuk a szélesebb olvasótábort ls képviselve előlegezett hálával a folyóirat nekünk szóló ajándékát, azt a Tiszatáj-számot, amely kitűnő előadóművészeink segítségével az irodalom ősi, tulajdonképpeni nyelvén: ezúttal élőszóban Jelenik meg. ZÖLDUTAT A ZÖLD UTAKNAK „Ha valaki m-gölt "S.v kis.vBt, aliillatrtt egy Í4t, nem glt hiába," (Indiai mondás) Nem akarom elkiabálni, de — legalábbis egyelőre —• siker koronázta „Nyugdíjasok a városért, a parkokért" akciónkat. Egymás után jöttek az idősebbnél idősebb, de kedvesebbnél kedvesebb bácsik, sőt nénik, hogy ők komolyan vették a felhívást ők igenis tenni akarnqk a városért, a parkokért, mert szeretik városukat a fiatalságot, a zöldet és a napfényt, egyszóval az életet. Rövidesen összehívjuk „újdonsült" társadalmi-kommunális ellenőreinket, hogy megfelelő igazolvánnyal, eligazítással ellátva megkezdhessék néha bizony nem túl népszerű, mégis önként vállalt feladatukat, Ezúton ia kérjük azokat, akik esetleg megfeledkeznek az együttélés írott é» íratlan szabályairól, ne vegyék zaklatásnak, ha figyelmeztetik őket. Végre eljutottunk odáig, hogy a több-kevesebb, de mindig nosztalgiával emlegetett zöldterületekért ki-ki a saját lehetőségeihez mérten, belső kényszerből tehet la —- szervezetten. A véroel tanács a politikai és társadalmi szervekkel karöltve » következő hetekben nagyszabású kommunális, azon belül elsősorban zöldterületi társadalmi munkaakeiót szervez március 18. és április 2. között. Terveink kőzött szerepel fagödrök ásása, faültetés, fűmagvetés, tatslaj-előkészítés. Anyagi, tárgyi és személyi feltételekkel igyekszik a tanács méltó keretet biztosítani, a friss szelet vitorlába fogni, hogy igazán eredményes legyen a kezdeményezés. Ha valaki valamilyen oknál fogva március 17-ig kimaradt a szervezésből, de részt akar venni ebben a szép és hasznos, önkéntes (!) megmozdulásban, jelentkezzen a KISZ városi bizottságán (Magyar Tanácsköztársaság útja 7. Telefon: 15-137). Ha valaki olyan javaslatot tud adni, ami netán elkerüli figyelmünket, de ars ügy szempontjából fontos lehet, kérem közölje a városi tanács építési és közlekedési osztályával (Széchenyi tér u„ II. emelet. Telefon: 13-300), mert: „Ha valaki azt mondja, hogy Szegeden minden fánál megáll a villamos, nem azt jelenti, hogy sűrűn van a megálló." K. SZABÓ SANDOB i