Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-10 / 34. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. FEBRUÁR 10. 3 m—mmm Nem új dolog, hogy az embereket legjobban az olyan kérdések megvitatása érdekli, ami összefügg mindennapi munkájukkal, életükkel. Ezt erősíti az is, hogy a városi pártalapszervezetek közelmúltban lezajlott beszámoló taggyűlésein sokkal több hozzászóló volt; sokkal többen mondták el véleményüket, mint máskor. Igaz, nem „köznapi" taggyűlések voltak ezek: az alapszervezetek vezetősége számolt be az egy év alatt végzett munkáról. ,Mindig pezsdítően hat a munkára, ha a megtett utat értékelik. Kritikus szemmel mérte fel a X. pártkongreszszus óta végzetteket a város összes alapszervezete, s már a mérlegelés alapossága, lelkiismeretessége is megmutatta, hogy a pártéletre jó hatású a kongresszus által elfogadott új szervezeti szabályzatnak az a pontja is, amely az évenkénti értékelést tűzte ki. A decemberi és a januári taggyűléseken a kommunisták 80 százaléka megjelent, s nem volt rifka az olyan gyűlés, ahol a tagság többsége hozzászólásában értékelte a vezetőség beszámolóját. És mit mutatnak a beszámolók és az értékelések? A tagság helyeselte, hogy féléves munkatervben rögzitik a feladatokat, továbbá az is kiderült: ha kevesebb a központilag meghatározott napirend, akkor a munkahelyi kérdésekkel többet és gondosabban tudnak foglalkozni. A jövőre pedig tanulság, hogy ebben is, csakúgy mint a reszortfelelősök munkájában, nagyobb önállóság, öntevékenység szükséges. Érdekes viták alakultak ki arról, hogyan izmosodtakerősödtek új tagok fölvételével az alapszervezetek. Nem egy helyen kritika érheti a tagságot, amiért elsősorban a vezetőség feladatának tartotta új tagok ajánlását, avagy nem fordítottak figyelmet a tagság fiatalításának arra a lehetőségére, amelyet a leszállított felvételi korhatár biztosít. A pártonkívüliek közeledése ereje a pártnak. Azok tudják legjobban, akik közvetlen munkatársak, kik érdemesek rá, hogy a továbbiakban cselekvő részesei legyenek a pártpolitika végrehajtásának. Ezért értékes mindig a párttagok ajánlása, aktivitása a pártépítésben. Az üzemekben a taggyűlések egyik fontos témája volt a vállalat gazdasági helyzetének értékelése. Jó néhányan önkritikusan megállapították, nem a gazdasági eredmények statisztikai pontosságú felsorolása a fontos, sokkal inkább az, hogy ezek az eredmények mennyiben köszönhetők a pártszervezet munkájának, mit tettek érte a párttagok. Ugyanígy kritikusan szóltak a társadalmi munkáról. Több alapszervezétben — például a ruhagyári kommunisták taggyűlésein — elmondották, hogy ahol a vezetők sem húzódoznak a társadalmi munkától, ott a munkatársak aktivitása is' nagyobb. Érdekesen beszéltek erről a szocialista Vízigény, vízkészlet, vízfelhasználás A vízügyi szervek hatósági munkája Amikor árvízzel birkózunk vagy belvízzel küszkö; dünk, mindig tudjuk, hogy ki a gazda. A köztudatban azonban alig-alig ismert, hogy a vízügyi igazgatóságok nemcsak a védelmi, a biztonsági feladatokkal foglalkoznak, hanem ' hatósági munkát is végeznek. A nemzeti vízkinccsel gazdálkodnak, annak tervszerű és a szükségleteknek megfelelő felhasználását irányítják és ellenőrzik. Az ipar hatalmas arányú fejlesztése, a mezőgazdaság öntözéses kultúráinak térhódítása és az urbanizáció folyamatában az ötletszerű vízfelhasználás tarthatatlan volna, úgy „kirabolnánk" vízkészleteinket, hogy a későbbi évtizedekre megoldhatatlan nehézséget testálnánk. A felszín feletti és alatti vízkészletek tervszerű felhasználása és elosztása, továbbá a szennyvizek tisztítása és elvezetése egyre felelősségteljesebb feladat. Az iparban, a mezőgazdaságban és a háztartásokban mind nagyobb mennyiségben alkalmazott vegyszerek maradványa lényegesen megváltoztatja a szennyvizek összetételét és eddig nem észlelt kárpkat okozhat az élővilágban és a mezőgazdasági termelésben. Ezért a vízügyi szervekre — közöttük az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságra — a tervszerű vízgazdálkodás komolv feladatokat ró. Nem kisebb ennek a tétje, minthogy: kielégítse a mai vízigényeket, de garantálja a vizet a jövő generációknak is. Hogyan gyakorolja ezt a kötelességét? Ismerve területének mélységi és felszíni vízviszonyait, hatóságilag határozza meg az igények indokoltságát, oly módon, ahogy a vízgazdálkodás egységes rendje és tervszerűsége megköveteli. Megadja a keletkezett szennyvizek elvezetésének lehetőségét, előírja a szükséges tisztítási módot, biztosítja az öntözővíz célszerű elosztását. A víz fontossága általában rendkívüli időben érzékelhető, amikor nagyon sok, vagy nagyon kevés van belőle. Mindkét esetre hozott szemléltető példát a természet — az 1970. évi tiszavölgyi árvizet vagy az 1971. évi fővárosi vízellátási gondot. A most elmulasztott hatósági vízügyi intézkedések helyrehozhatatlan károkat okoznának a következő generációk életében, ezért vízügyi törvény szabályozza a hatósági tevékenységet. E törvény előírja, hogy az állampolgároknak, üzemeknek, intézményeknek, gazdaságoknak minden olyan munkára hatósági engedélyt kell kérni, amely befolyásolja a vizek lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét vagy minőségét; továbbá azokra a munkákra is, melyek a vizek medrének vagy partjának állapotát befolyásolják a vízkárok elhárítása, a védekezés vagy a hasznosítás szempontjából. Szükséges ezért, hogy már a tervezők úgy dolgozzanak: műszaki megoldások beleilleszkedjenek a vízgazdálkodás távlati terveibe. Ez az értelme annak az előírásnak, hogy már a tervezés időszakában meg kell keresni a vízügyi hatóságot előzetes hozzájárulásért, nehogy vízgazdálkodási megfontolások teevék feleslegessé az addig végzett tervezői munkát. brigádok munkájának értékelésekor is, példákat sorolva, hogy némelyik brigád a fizetett munkán túl — és elsősorban az alkalmazottak és a műszakiak brigádjait érte ez a kritika — nem vállalnak pluszt. A helyzet megváltoztatása különleges feladatot jelent ezentúl a párttagok számára. A beszámolók és a hozzászólások az oktatás mérlegét is megvqnták. Ebből kiderül, hogy tovább fokozódik az érdeklődés a marxista—leninista esti egyetem iránt, több alapszervezet pedig önálló marxista—leninista középiskolai osztályt szervezett. Az érdeklődés, a tanulási kedv ébrentartása — mint kifejtették — jórészt az oktatók felkészültségén, az oktatás színvonalán múlik. Ma már tudatosan foglalkoznak legtöbb alapszervezetben a nők életkörülményeinek javításával. De a hozzászólások azt is világossá tették, hogy nem elég a szándék, sőt a cselekvés sem, amikor az oly szépen eltervezett intézkedések végrehajtásához szükséges anyagiakat csak fokozatosan lehet biztosítani. Több felszólalásból viszont az derült ki, hogy néhány munkahelyen nem vonják be a munkába az ifjúságot képviselő KISZ-titkárt, nem hívják megbeszélésekre. A pártszervezetek feladata ezen változtatni, annál is inkább, mert erre szintén határozat született. Persze, minden határozat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Az alapszervezetek saját határozataik többségét végrehajtották, ami arra is mutat, hogy azok megalapozottak voltak. Külön kérdésként tárgyalták az alapszervezetek a X. kongresszus határozatának végrehajtását, amelyet eddig is és a most készített munkatervekbe beépítve fokozatosan megvalósítanak. Az értékelés — az eredmények és hiányosságok feltárásával — javítja, lendíti a pártmunkát. S a következő időszakra készült tervek a most lezajlott taggyűlések tapasztalatain alapszának. Sz. M. Jól emlékszem a falusi boltocskákra, ahol megvásároltam hajdan a legszükségesebbeket, nagyanyámnak a Dianát, krumplicukrot ma^ gamnaü. Szegény kis üzletek voltak azok, ha rájuk vetítem az emlékezés sugarait. Hol vannak már azok a boltok? Egyikből fodrászüzlet lett, a másik redőnye is lehúzva két évtizede. A boltos nyugdíjban, a másik a temetőben. KI VESZ PETRÓT? A boltosok is változnak, nemcsak az üzletek. Elnézegetem a mai falvakat. Ritka hely, ahol ne akadna valamirevaló bolthálózat, csinos ÁBC-áruház. Áru meg zömével. Megváltoztak a falusi " viszonyok, megváltozott a falu ízlése, vásárlási kedve is. A palackos gáz, az olajkályha, a csempekályha a divat, a legutolsó tanyákon iá ritkán fűtik a kemencét. Petróleumot is ritkán vesznek. Leginkább a tanyákon élő atyánkfiai. Ilyen a 75 esztendős Tari József is. Kicsi már az öreg, fehér műanyagból való kanát tol a boltos elé, abba hat liter jár. — Doboz Munkást, ötös lámpába csavart kérek. — Tizenegyes lámpa van. Az nem kell. Elteszi a doboz cigarettát az öreg. varja, hogy kimérjék a hat liter petróleumot. Tárja életét. — Szilveszterkor halt az asszony. Egyedül vagyok. A bevásárlás is nekem jut. Két felnőtt ember fiam van Balástyán és Szegeden. Hívnak, költözzek hozzájuk. A kinti világ után városban, hogy szokjam én azt meg? Ez a vegyesbolt a sándorfalvi áfészé. Dóc, Bodorszék 8. számú bolt. Havi forgalma százezer forint. Délelőtt kihalt, délután megmelegedik a kilincs, annyira fogdossák. Akkorra érkezik a friss kenyér, viszik, mintha ingyen adnák. Két hónapja piszkos kis bolt volt itt. Azóta sokat változott a világ. A MEZÖBER helyén új, átalakított üzlet, a neoncsövet most „szerelik". Mellette kocsma. Legyen hol elütni az időt. Télben órákig elbeszélgetnek itt. Jönnek a tanyákból, ráérnek. Vannak, akik nem igyekszenek, mígnem előkerül az asszony, és hazaparancsolja őket. Vásárolhatnak kenyeret, lámpákat, irkákat, cipőfűzőket, gyermekmelegítőket, cigarettákat, palackos borokat, konzerveket, cukorkákat, kerékpárgumikat, kapákat, metszőollókat. Nyáron legnagyobb kereslete a permetezőszereknek van, de tárolni nem lehet, mert élelmiszereket is árulnak. Most a rizs fogyós, disznótorok ideje van. Levelet hozott a posta Kistelekről. FALUN NINCS HÜS? Nyugdíjas bácsi panaszolja, hogy szilveszterkor pórul járt. A hentesüzlet előtt- sokadmagával várta sorát, húst szeretett volna venni. Mire a pulthoz vergődött, már elfogyott. Nem akarom „elbeszélni" az ő esetét, de hazánkban jelenleg ezer faluban nincs megoldva a húsellátás, illetve a rendszeres árusítás. A legtöbb helyen heti egy alkalommal mérnek friss árut. Kisteleken sokkal kedvezőbb a helyzet. Az új ÁBC-áruházban darált hús kivételével — . ebből nincs annyi, mint az igény — mindig van húsáru és húskészítmények. Panaszkodott kenyérügyben is. Január 6-án délután 4 órakor egy kiló kenyeret kért. Udvarias válasz: elfogyott. Másik vevő lépett a pulthoz, s neki lett kenyér. A pult alól. Osztozkodni kezdtek, és bölcs döntéssel megfelezték a kenyeret. Van ez így. Persze, kár volt a vitáért. Ugyanis az ÁBC-áruház mellett, karnyújtásnyira a sütőüzem boltja, ahol állandóan friss kenyér vásárolható. Mit visznek szívesen az ÁBC-áruházból? Pulyka, csirke, mirelitáru, nincs az a mennyiség, ami vevőre ne találna. Nagy az italok keletje. A műanyagból készült dobozokat, tálakat, a vegyiárut, édességet viszik, mintha pénzbe se kerülne. Négymillióért építették az áruhár •zat, s most már minőségi kínálat van, minőségi áru. Nagy a kávéfogyasztás. A fagyasztott zöldborsót úgy viszik a kistelekiek decemberben és januárban, mint a szegediek. A környékbeli falvakban is megváltozott az igény, több húst követelnek, ..húscsomagokat", mélyhűtött csirkeszállítmán.vokat. A kisteleki áfészhez 25 bolt tartozik, a korszerű ÁBC-áruházaktól kezdve' a legelhanyagoltabb tanyai boltig. Ezekben az élelmiszer-forgalom óriásit változott. 1965-ben 35 millió forint volt, 1970-ben 57 millió. 1975-re eléri a 9J millió forintot. DIVAT AJ5 OLAJKÁLYHA Szerelik Soáiogyi Károlyné felvétele Az Odeszai körút és a Rózsa Ferenc sugárút sarkán épült új egyetemi kollégiumnak ma lesz a műszaki átadása. Képünk az épületen végzett utolsó simítások egyir. két, a központi tévéantenna' szerelését örökítette meg, antennat amely meglebeíősen nehéz munka a tíz emelet magasságM ban süvítő szélben. Az építkezési igényekkel együtt növekedett az építkezési anyagok becsülete. Az igényeket nem tudják kielégíteni. Vas-műszaki áruknál is lényeges változás tapasztalható. Viszik, keresik a fürdőkádakat és a fürdőszobaberendezéseket. A tüzelőanyagoknak is akad vevője. A jobb minőségű szenet kedvelik, a falusi házaknál ma már kályhában is tüzelnek. Palackos gáztól a hordozható cserépkályháig. Mégis az olajkályha divatozik. Évente a kisteleki* áfész boltjaiban ezer darabot adnak el. Balástyán és Kisteleken gázcseretelep üzemel. Pár évvel ezelőtt 200 palack volt a készlet Kisteleken, most 600. Változnak a boltok, változnak az igények. Helyesebb talán fordítva. A falu lakói ugyanúgy megkövetelik a jót, mint a városiak. Ruházati cikkekben, lakberendezési tárgyakban. Az alapok, a viszonyok megteremtődtek. a többi már könnyebben megy. Nemcsak fodrászüzletek, kozmetikusok is megélnek már nagyobb helyeken. A tegnapi mércét eldobhatjuk. Tari József mögött is öszszenéztek néhányan. Ott a tanyák között már villany világol. Akinél mégsem, szolgál a lámpa. Hanem ötös lámpával ki bíbelődik ma már? Annyira parányi. Mint a hozzá illő remény. Az öreg is nagyobbal nézhetne a világba. Sz. Lukács Imre A beszámoló párttaggyűlések tapasztalataiból