Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-09 / 33. szám

/ 8 SZERDA, 1972. FEBRUÁR 9. A valódi örökösök jogán és gondosságával Emlékezés Petőfi Sándorra, születésének 150. évfordulóján — Dr. Orbán Lászlá tájékoztatója 1973. január 1-én lesz Pe- tőíi-hagyomány ápolásának Valamennyi oktatási intőfi Sándor születésének 150. jegyében szervezik 1973 nya- tézményben reprezentatív évfordulója. A jubileum mél- rán a sorra kerülő második ünnepségeket rendeznek tó megünneplésére alakült anyanyelvi konferenciát. március 15-ével összekapPetőfi-emlékbizottság nevé- A Magyar Tudományos csolva. A forradalmi ifjúsági ben kedden a Parlament Akadémia az 1973 első felé- napok jövő évi ünnepségein Gobelin-termében dr. Orbán ben esedékes tisztújító köz- Petőfi forradalmisága és az László, a művelődésügyi mi- gyűlése alkalmából a nyelv- 1848-as forradalom gondolata niszter első helyettese tájé- és irodalomtudományok osz- kap jelentős helyet A soron koztatta a sajtó képviselőit tályának, valamint a törté- következő országos középisa kiemelkedő hazai és kül- nettudományi osztálynak kolai tanulmányi versenyre földi eseményekről. Lakatos reprezentatív tudományos is Petőfi-témát tűznek ki. Ernőnek, a kormány Tájé- ülésszakát rendezi' meg. Petőfi Sándor emlékének koztatási Hivatala általános Pátzay Pál szobrászművész határainkon túl is tiszteletelnökhelyettesének bevezető életnagyságú Petőfi-szobrot tel adóznak. A Béke-világtaszavai után dr. Orbán László készít, a Petőfi Irodalmi Mú- nács máris úgy döntött, hogy egyebek között rámutatott: zeum emlékkiállítást állít a Petőfi-évfordulót felveszi Az évfordulót a valódi össze, a Hadtörténeti Múze- következő évi megemlékezéörökösök jogán és gondossá- umban pedig felújítják az sei közé. A baráti szocialista gával szeretnénk megünne- 1848—49-es kiállítást. Mint- országok fővárosaiban, topelni. Méltón Petőfihez, hal- eSY 100 000 példányban ké- vábbá Kijevben, Pozsonyban, hatatlan költészetéhez, és sziták el a történelmi em- több erdélyi városban, Bécsazokhoz az eszmékhez, ame- lékbizottság 1942-ben kiadott ben, Párizsban, Rómában lyekért élt. ' kis jelvényének másolatát. emlékesteket szerveznek. A Petőfi-emlékbizottság, a Hazafias Népfront, a Kom munista Ifjúsági Szövetség és a Magyar Írók Szövetsége 1973. január 1-én este, Petőfi születésének 150. évfordulóján reprezentatív emlékünnepséget rendez az Erkel Színházban. A nagyszabású események közé tartozik, hogy a Hazafias Népfront és a KISZ 1973. március 15-én a Magyar Nemzeti Múzeum előtt felvonulással, ünnepéllyel adózik a forradalmár költő emlékének. Országszerte megkoszorúzzák a Petőfiszobrokat, -emléktáblákat. Kiskőrösön, Petőfi szülőhelyén még az idén, december 30-án ünnepi tanácsülést és emlékünnepséget rendeznek. A Magyar I'rók Szövetsége a következő esztendő első negyedében emlékülést tart. 1973 áprilisában a költészet napját Petőfi szellemében rendezik, s ezzel összekapcsolva szervezik meg hazánkban az európai költői konferenciát. Az Irodalomtörténeti Társaság 1972 végén és 1973-ban a Petőfi-emlékhelyeken vándorgyűléseket rendez. A PeSZALAGON A SIRIUS. A székesfehérvári VIDEOTONban megkezdték az új Sirius RB 4602-es típusú, nagy szelektivitású táskarádió belföldi és exportszállítását. Ugyancsak szalagon van az itthon és külföldön egyaránt nagy keresletnek örvendő tronzieztorizált és csöves kivitelű „Minivizor" tévékészülék. Képünkön: a Siriusok minőségi vizsgálata a gyárban. Önkéntes közlekedési rendőri csoport alakult Tegnap az SZMT székhákéntes rendőri csoport alakult tehát tegnap, melynek közlekedési osztálya mellett és irányításával dolgozva elősestfthetné, hogy a jövőben kevesebb tragikus esemény színhelye legyen a közút. igazolják a rendőrség elkép zában pedagógiai és közle- zeléseinek helyességét, kedési szakemberek kis cso- Az általános iskolákban feladata, hogy elvi, irányító portja gyűlt össze. A téma, Vggre szervezetten oktatják munkát végezzen a rendőramiről szó volt, mindenkit a KRESZ -t a hatodik és he- főkapitányság közlekedési közelről érint. E megbeszé- tedik osztályban. A megyé- szakembereivel együttműlés ugyanis egy olyan ön- ben 23 ezer gyerek ismerke- k°dve- Feladataik közé tarkénles közlekedési rendőri d;k jiy rnódon a közlekedés tozlk majd a közlekedési iscsoport életrehívását szol- szabályaival Ennek ered- mereteket tanító pedagógugálta, amely a Csongrád me- ményeképpen csökkent a sok differenciált továbbképgyei Rendőr-főkapitányság gyermekbalesetek, és ami zésének anyagát összeállítamég fontosabb. a gyermekek ni>,kjdBlgozni az egyes teáltal okozott balesetek szá- makoroket, es az egyes korma. Mégis, a megelőzés ér- csoportok oktatásához legciekében végzett eddigi mun- mkabb megfelelő modszereka semmiképpen sem ele- etgendő. A csökkenés ellenére örömmel kell fogadnunk e Az ötlet a Pedagógus abszolút értékben még min- csoport megalakulását. HiSzakszervezet Csongrád me- dig nagyon magas a balese- szen a közlekedés veszélyegyei bizottságáé. Abból in- tek száma. Az országban át- sebb, mint a szívbetegségek dúltak ki, hogy több tíz év- lag hat óránként hal meg és a rák együttvéve. Márvel vagyunk elmaradva a egy ember az_ utakon. A jö- pedig a közlekedés veszéközlekedési ismeretek iskolai vő, a járművek számának iyeit egyelőre csak az emoktatásában, segítségért for- gyors emelkedése miatt pe- beri gondolkodás formálása, dúltak tehát a főkapitány- dig méginkább megkívánja, a tudatosság kifejlesztése ság közlekedési osztályához, hogy az emberek — a gya- révén lehet csökkenteni. A rendőrség és a Pedagógus logosok is! — tudatosan közSzakszervezet kooperációja lekedjenek. révén jött létre tehát ez a Tudatos közlekedésre pemegbeszeles. dig oktatni, tanítani kell az Ismertek az adatok, a bal- embereket. Nem is annyira esetek megelőzésének fon- a felnőtteket — az o esetosságát különösképpen nem tűkben ez sok esetben mar kell bizonygatni senki előtt hiábavaló —, hanem a gyesem. A rendőrség erőfeszíté- rekeket, a fiatalokat. A Pesei máris hoztak szép ered- dagógusek Szakszervezetéményeket. Hosszú idő, 15 év nek, a rendőrségnek az a után. végre megállítottuk a célja, hogy az óvodásoktól megyében a balesetek szá- az egyetemistákig, minden mának növekedését.. Sőt, ta- korosztályt megismertessen a valy sikerült országosan első közlekedés legfontosabb tudhelyre kerülni, mivel Csöng- nivalóival. Ezért hívták öszrád megyében történt a leg- sze ,azt, a "éhány Peda80giai 6J ..... . es közlekedesi szakembert, kevesebb szemelyi serulessel akik magját szolgáltatnák járó baleset az országban. Az egv későbbi nagyobb esoadatok mindennél jobban portosulásnak. Olyan önVan-e becsülete a munkának? Sz. I. rietek leszögezni, ezúttal kizárólag a kétkezi munka megbecsülése foglalkoztat. Az a bölcsesség ugyanis, hogy a munka nem szégyen, suttyó gyerekkorom óta háborgat, mert mindig az volt az érzésem, ezt mindig másra értették semmint a tetőfedésre, a zsákolásra, meg a szénlapátolásra. „A munka nemesít" — prédikálta nálunk a pap, oktattak rá az iskolában, olvastam a Délvidéki Független Hírlapban, azt azonban elfelejtették megmagyarázni, mi módon nemesít az a munka, amely örök lázongást, elkeseredést táplál, amellyel bemocskolja kezét, ruháját az ember és menekül tőle, aki csak tud. Vajon nem inkább lealázó volt-e az a fajta munka, amelyért nyomorult garasokat vetettek oda mindig, közben kiszakadt tőle a haskéreg, szívet vacogtató fagyos hajnalokon is föl kellett ébredni hozzá, és szégyen volt beírni a kérdőívek foglalkozás-rovatába. Pedig Juhász Gyula igazán szépen mondta róla, hogy „a szabadság útjára visz gyász és romok felett". Hagyjuk a múltat, minek vájkálni benne! A munkának, az élet és minden szépség szülőjének nemcsak azzal adott elégtételt a megváltó forradalom, hogy alkotmányjogilag a népi rendszer alapjává tette, és alaptörvény lett, hogy népköztársaságunk a munkások és dolgozó parasztok állama, hanem úgy is, hogy jobban megfizeti. ,.A munka becsület és dicsőség dolga" lett tagadhatatlanul. Nemcsak azáltal, hogy jelszóvá lett és mindenütt mondogattuk, s magas kitüntetéseket, megtisztelő címeket adományoznak érte, hanem boldogulni is lehet utána. Egy lakatos vígan megkeres Szegeden is havi háromezret, a buszsofőr négyezret, a kubikos néha ötezret, a szövetkezeti paraszt évi harmincezret. Hallom, a szegedi járásban 150—200 forint napszámot is megadnak szőlőmunkásoknak. Hogy ez sok vagy kevés, olykor nézőpont kérdése. Bármelyik összegnek a kétszeresét is könnyen el lehet költeni, hiszen az igények — ilyen a természetük — mindig nagyobbat ugranak, mint a lehetőségek. Aki valamikor gyalázatos nyolcvan fillért kapott tizennégy órai kapálásért, felette boldognak érezte magát, ha sikerült újig való kenyérről gondoskodnia. Aki most a nyolcórás műszak után pluszként összemaszekol 300 forintot, esetleg mérgelődik, mert még mindig nincs együtt a Trabant ára Ismerek olyan funkcionáriust, aki kijelentette: „Amikor annak idején abbahagyatták velem a szobafestést, ezerötszáz forintot kerestem, most négy és fél ezer a fizetésem. De ha úgy kívánná a helyzet, bármikor újra megélek a feléből, vissza tudom állítani az igényeimet." Jöhetnék a statisztikával, ami az átlagkeresetek növekedését tanúsítaná. De az ilyen adatok bármennyire igazak, „érzéketlenek" az egyes ember baja iránt, nem adnak választ arra, hogyan éljen meg havi kétezerötszázból az a karbantartó, akinek van négy-hat tagú családja, és a felesége ezzel a családdal kénytelen évelődni minden fizetség nélkül. De ilyen helyt sem az a probléma, hogy kétkezi munkás az eltartó. Egyetlen személy nyilvánvalóan képtelen ötödmagáról átlagos színvonalon gondoskodni. Tagadhatatlan, manapság jó pénzeket lehet keresni egy kis „fogd meg" munkával. Mégse mondhatjuk, hogy nagy a tolongás. Mert hiába minden bölcselkedés, a malteros láda meg a csákány ma is nyűg. Ezért iparkodik irodába az üggyel-bajjal érettségizett lány is, hiába bizonygatják neki, hogy a textilművekben többet keresne. Nem érdekli. S — mellékesen szólva — már maga ez a tény is sokat elárul a mai életkörülményekről. El lehet ítélni az efféle magatartást, háboroghatunk miatta. ahogy jólesik, de ettől még nem változik meg a helyzet. Benedek István írt erről a problémáról elég sötéten az Élet és Irodalomban. Szerinte „mindenki menekül a kétkezi munkától, magasabb iskolai végzettség kierőszakolásával — ha van tehetsége hozzá, ha nincs —, íróasztal mellé akar kerülni. Nem is lustaságból, nem is pénzéhségből, hanem mert a kétkezi munkának nincsen becsülete. Böjtje lészen még ennek". Lehetséges, hogy tévedek, de úgy vélem, csak szűkebb értelmiségi körök látják ennyire ijesztőnek a helyzetet. Igaz, az emberek szemében valóban most sincs túl nagy becsülete a fizikai munkának. A faluból még mindig azzal ösztökélik magasabb iskolába a gyereket: „tanulj, ne legyél paraszt." A másiknak meg enélkül is „büdös a kapanyél", és szalad a városba valami „elegánsabb meló után". E szemléletet valószínűleg táplálja az adminisztráció burjánzása, a mérhetetlenül földuzzadt bürokrácia is. Többeket „kiemelnek a termelésből" és utána aktákat rakosgatnak a főmérnök előszobájában. Már magában a „kiemelés" szóban érzékelhető, hogy — mondjuk — Szabó Juli, a vizesfonóból a többieknél feljebb jutott a társadalmi ranglétrán, vagyis előkelőbb beosztást kapott. És aki egyszer otthagyja a lucskospiszkos-szagos műhelyt, azt rettentő nehéz még egyszer oda „visszairányítani". Azt mondja, inkább kilép, de szégyenszemre se megy vissza a tegnapi társak közé — még kinevetnék. És legyünk csak tárgyilagosak. Az irodában aligha kell elszaggatni az istrángot, a ruhagyári varrónőnek meg egy percre sem lehet otthagyni a szalagot, mert a többiek rögtön dohognak rá. Ott, ahol úgy kell görnyedve tűzdelni a szövetet műszakkezdéstől végig, hogy szinte félrenézni sincs idő, lényegesen nehezebb, mint abban a hivatalban, ahol mármár természetes a kávéfőzés, a csevegés, az időnkénti lazító őgyelgés. A nagyüzemek portáin látható faliújságokat kiváló munkások arcképei díszítik. Az újság gyakran ír arról, hogyan állnak, helyt a szocialista brigád tagjai. Ünnepi szónokok tisztelettel említik a példamutatók nevét. Rendszerünk vezetői elsősorban a munkások és parasztok soraiból kerülnek ki. Tessék, lehet őket „káderezni"; az egyik vasas volt, a másik kubikos, a harmadik nyomdász, a negyedik kőműves, és így tovább. A rendőrség, a munkásőrség zömmel a munkapadok mellől toborozza állományát. Mégsem vésődött 26—27 év alatt sem mélyen a köztudatba, hogy a szerszámforgatók teljesen egyenrangúak a szellemi foglalkozásúakkal, és az embernek csak egy értékmérője van: munkájának felelősségteljes, jó elvégzése. Mintha közömbösek lennének sokan e nagyszerű vívmány iránt, amely után valaha úgy áhítoztak a megalázott tömegek. Talán a társadalom szemlélete konzervatív minden tudatformáló igyekezet ellenére? Lehetséges. Tegnap útépítő mu/ikások levélben panaszkodtak, hogy a kocsi hátsó végébe parancsolta őket a kalauz, mert az a szabály, hogy a villamosra csak tiszta ruhában szabad fölszállni. Gvufagváriaktól hallottam: „Manapság a közvélemény nem annyira a tisztességes munkát resnektália, hanem a pénzt, s mivel régi bölcsesség, hogy aki dolgozik, az nem ér rá nénzt keresni, megsüthetiük a becsületünket. Sőt néha van olyan érzésünk, kicsit ütődöttnek nézik azt az embert, aki egyenesben elfop"dia a kommunista igéket." . -'-madával idézhetnénk hasonlókat Mégis azt hiszem, sántít valahol az „általános munkakerülésről" szóló okoskodás. Az emberek többsége ugyanis nem azért csinálja meg rendesen a dolgát mert Játványos dicsfényre pályázik, hanem azért, mert önmagát becsüli meg vele. A „tipikus melósnak" hiába duruzsolják a fülébe, hogy bolondnak nézik, ha nem megy rá a „nagy dohányra", ő megingathatatlanul kényes arra, hogy kifogástalan munkát ad ion ki a kezéből. Nem igaz. hogy „nagy ívben e'kerüli a munkát az, aki csak teheti". Ezrek tanúsítják: ahol lassan halad a termelés, ott. sem a munkás ennek a fő oka. hanem a tehetetlen vezetőség, a szervezetlenség, a rossz anyagellátás, amelv gyakran a megszokott kereseteket is veszélyezteti. Talán akkor lesz maid nemcsak hivatalos. hanem általános közmegbecsülése is a kétkezi munkának, amikor a technika megállíthatatlan fe'lődése révén mind jobban összekeveredik a műszaki tevékenységgel. amikor nem kell hozzá különösebb erőt kífeiteni és az ember ruhája is tiszta marad tő'e. Akkor maid a szemlélet is átalakul. És ha meggondoljuk, hogv a nehéz földmunkát ma már markológének, az üzemen belüli anyagszállítást konveiorok. az aratást kombájnok végzik, nincs is oly nagyon messze ez a „csodavilág". F. 5IA«»V ISTVÁN Szocialista brigadwe tanacskozasa itök Tegnap összeült a belke- megállapította, hogy az ága- rukciós feladatainak megolreskedelem szocialista bri- zat 1968 óta a fogyasztási dásához kért segítséget dr. gádvezetőinek harmadik or- cikkek piacán évről évre Bakos Zsigmond könnyűipari szágos tanácskozása, ame- megteremtette a vásárlóerő miniszterhelyettes a textillyen megjelent és vitaindító és az árukínálat egyensúlyát, ipar, szocialista brigádvezebeszédet mondott Szurdi Ist- * tőinek a Hazai Fésüsfonó és ván miniszter. Jelenleg a A választék bővítéséhez, a Szövőgyár művelődési házábelkereskedelemben 13 ezer minőség javításához, a ha- ban kedden tartott III. orszocialista brigád mintegy zai és exportigények maga- szágos tanácskozásán. A vita 120 ezer dolgozót tömörít. sabb színvonalú kielégítésé- során mintegy harmincan Az ellátási kötelezettségek hez, a termelékenység növe- mondtak el észrevételeiket, teljesítéséről Szurdi István léséhez és az ipar rekonst- javaslataikat. Bútorok 350 millióért A tavalyinál jóval több bútort készítenek az idén ; Kanizsa Bútorgyárban. 1971 ben 280 millió forint érték' lakberendezési tárgyat adta a belkereskedelemnek, a/ idén pedig már 350 millió forint értékűt. (MTI)