Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-05 / 30. szám

I SZOMBAT. 1972. FEBRUÁR 5. Táncegyüttesek Szegedre készülnek A SZOT rendezésében pén­teken megkezdődött Buda­pesten a szegedi nemzetközi szakszervezeti néptáncfeszti­válon részt vevő külföldi együttesek képviselőinek ta­nácskozása. A Szovjetunió­ból, Bulgáriából, Csehszlová­kiából, Lengyelországból és az NDK-ból érkezett szak­emberek a rendező bizottság­gal és a magyar kollégákkal együtt megbeszélik a július 17. és 23. között Szegeden megrendezendő III. nemzet­közi szakszervezeti néptánc­fesztivál részletes program­ját A fesztivált a szegedi szabadtéri színpadon rende­zendő gálaest zárja, amelyen „Hegyen-völgyön,. lakoda­lom" cimmcl nemzetközi la­kodalmat láthat majd a kö­zönség. A gálaest műsorában valamennyi magyar és kül­földi együttes minden tánco­sa részt vesz. Javítják az építészeti magántervezés színvonalát A negyedik ötéves terv­ben épülő lakásoknak több mint a fele a magánlakás­építés keretében valósul meg, s a kisebb településeken szinte ez az egyedüli lakás­építési forma. Így nagyon fontos feladat a magánlakás­építés tervezési színvonalá­nak növelése. Ezért az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium fölkérésére a megyei és a városi tanácsok több száz építésügyi szak­embere csaknem féléves tár­sadalmi munkával területi egységenként elemezte az építészeti magántervezés színvonalának helyzetét. Az összegyűjtött anyagok alap­ján most elkészült az orszá­gos vizsgálat összefoglaló ta­nulmánya ls. A felmérés szerint 1969­ben 4557 magántervező ösz­szesen 47134 családi ház és egyéb magánlakás tervét ké­szítette el. A tervek átlagos szakmai színvonala közepes, a magántervezők szakkép­zettség szerinti öszetétele pe­dig nem kielégítő. A műsza­ki terveknek ugyanis csak elenyésző részét készítik ok­leveles mérnökök, építőmes­terek és felsőfokú építőipari technikusok, akiket pedig el­sősorban a kivitelezés közép­szintű irányítására készítet­tek fel az iskolák. Az országos vizsgálat nagy számban tárt fel olyan fo­gyatékosságokat — tervezési, telekalakítási és beépítési hi­bákat — amelyek megbont­ják, zavarossá teszik, elcsú­fítják a falu- és városképet. Ezért hangsúlyozza a tanul­mány, hogy hatékonyabb ha­tósági beavatkozással kell gondoskodni a családi és társasház lakótelepek terv­szerű, rendezett beépítéséről. Fiatalok a művészklubban Kel fiatal művész alkotá­saiból nyílt kiállítás tegnap a Sajtóház Művészklubjában. Fábri Judit, a vásárhelyi Ma­jolikagyár keramikusa és Balázs Imre, a katonaidejét töltő fiatal grafikus kapott lehetőséget munkáinak be­mutatására. Kovács Lajos századossal. Balázs Imre pa­rancsnokával Polner Zoltán újságíró, a Művészklub ve­zetője beszélgetett, Fábri Ju­ditot Tandi Lajos újságíró, Balázs Imrét Szűcs Árpád festőművész mutatta be. Az est második részében Szelesi Zoltán művészettörténész számolt be olaszországi úti­elményeiröl. * Az először jelentkező kép­zöművésaek bemutatása egyik fontos feladata a Mű­vészklubnak. Az utóbbi két­három évben alig-alig fi­gyeltünk a kapudöngetőkre — vagy vérszegények voltak a várbevételi kísérletek!? Most két pályája kezdetén álló képzőművész, Fábri Ju­dit keramikus ós Balázs Im­re grafikus kapott „falat". A kiállítás első impressziói sze­rint nagyon különböző egyé­niségek. más emberi, művé­szi útnak vágtak neki. Mind­két út a művészet felé ve­zet, de nincsenek találkozási pontjaik. Ellenben összeköti őket fiatalságuk, ambíciójuk, őszinteségük és ez az ellen­tetes munkákat is szép kiál­lítássá nemesíti. Fábri Judit szerencsés em­ber. Egyszerre élhet munká­jának és művészi tevékeny­ségének. Alkotó napjainak megvalósult elképzeléseit mutatja be ezen a kiállítá­son. Tányérok, tálak, faliké­pek, padlóvázák sorakoznak bizonyítva, hogy a kerámia máig ható, éltető és megha­tározó erejű múltjához az anyag és funkció korlátaihoz kötődve is lehet modern ke­rámiát készíteni. Formákban, színekben és motívumokban is folytatódik az évszázados népi fazekasság eredményei­nek mai korunk megválto­zott igényeihez való asszimi­lálása. Fábri Judit művésze­tének meghatározó jellemvo­násai: a tálak, tányérok kör­formájának maximális bir­toklási igénye, modern stili­záció. valamint a térben is megmozgatott tálforma. A tálak körformája, geometriai teljessége a centrális díszí­tést sugallja elsősorban. Ezért kaptak megkülönböz­tetett helyet és szerepet Fáb­ri Judit kerámiáin a körbe­futó, népi elemeket felhasz­náló ornamentikák, a szépen stilizált virágok, az egész tá­lat liánként beszövő vonal­játékok, a népdalokból ki­röppent madarak. De ezeken túl eljut az absztrakt vonal­ritmusig és az anyag spon­tán szépségeinek játékáig. Az tehetőségek első jelzései Fábri Judit: Tál Baiazs nnrc: Hé Ja azok a tálak, melyeknek dí­szítése is plasztika, kilép a tál síkjából és helyet követel a térből. Ezekhez kapcsolód­nak halas és madaras faliké­pei is. Balázs Imre grafikai lap­jai más irányú tájékozódás­ról árulkodnak és különös világba kalauzolnak. Tusraj­zait nagy gonddal és filozo­fikus igénnyel készíti. Egy fiatal, izgalmas, kereső-ku­tató művész alkotói elképze­léseinek és életérzésének do­kumentumai ezek. A rajzo­kat inspiráló hatások e szá­zad injekciói, pofonjai és csókjai. Ennek a motorizá­ciótól. sebességtől, verseny­élettől megittasult és kiáb­rándult századnak visszatük­röződései a képek, egy alig húszonéves gondolataiban. S rajzainak többi problémája is ide kapcsolható. A háború, a fegyverkezés, az uniformizá­lódás elleni testálás éppúgy, mint a szerelem, a nő kere­sése. az Illés-zenekar muzsi­kája, vagy Jimy Hendrix el­vadult feje. De mindegyik lapján önmagát keresi, első­sorban, mint a számára ku­sza és szinte kiismerhetetlen yilág egyetlen bizonyosságát. fóruma Ezernyi kérdésre keressük a választ a városi tanácsnál. A tanácstag-beszámolókon elhangzott közérdekű kérdé­seket szembesítjük soroza­tosan vállalati igazgatókkal, tanácsi osztályvezetőkkel és hivatalvezetőkkel. Nyilváno­san visszük a választ: az in­tézkedés ígéretét, a tájé­koztatást, a magyarázatot. Legelőször a gázprogram, a gázszerelés dolgai ügyé­ben ültünk együtt. A kérdé­sekre Tölgyesi Béla, a városi tanács osztályvezetője, dr. Varga János, a DÉGAZ igaz­gatója és Kószó József, az IKV igazgatója válaszol. Késik-e a gázprogram? Sokan megkérdezik: mi­korra fejeződik be a szege­di gázprogram? Emódi Re­zső, Aradi Mihály és Joó Sándorné kérdésére így szól a válasz: A rekontsrukció 1972. évi befejezése 68—70 millió fo­rintot igényelne. Ezzel az összeggel a DÉGAZ nem rendelkezik, csak 40 millió­nyival. Így csak 1973-ban tudjuk befejezni ezt a nagy munkát. Tervellátottságunk jó, kapacitással sem lenne gond — most pénzügyi ne­hézségek vannak. Hiszen az eredeti számítások szerint 85 millió kellett volna a szegedi hálózat teljes átállí­tására, de ennek végösszege 160 millió körül lesz. Es a mi utcánkban? Majzik Mátyás, Barta Mi­hály, Radics Andrásné, Kor­mányos József, Pásztori Bé­la, Csúri Károly, Csendes Pál, Jánosi András, Ábra­hám Lajos. Bernáth Imre, Ojhelyi József ugyanazt kér­VÁLASZOK A TANACSTAGOK BESZÁMOLÓIN ELHANGZOTT KERDESEKRE dezi, csak más-más utca szerepel a mondatban: mi­kor lesz gázszolgáltatás a ml utcánkban?, a mi város­részünkben? — Most minden energiát, pénzt és kapacitást a meg­levő hálózat felújítására kell fordítani, ötven kilométer­nyi vezetéket kell még ki­cserélni. Addig csak mini­mális fejlesztést tudunk vál­lalni, elsősorban az új lakó­negyedek gázellátását. A kérdezett utcák — Műhely u., Molnár u., Fecske u., Erdő u„ Tápai u., Halász u., Csaba u., Gém u., az ötha­lom u. egy része, a Tároga­tó u„ a Lajta u., a Csemegi u., a Ruszti u., Alsóváros, Fodortelep stb. — csak a re­konstrukció után jöhetnek sorra. De hogy melyik és mikor, abban a tanáccsal egyetértésben dönt majd a DÉGAZ. A lakóházakig a DÉGÁZ építi meg a veze­téket. 1973-ban szolidabb, 1974—75-ben már erőtelje­sebb fejlesztést valósítha­tunk meg. — A móravárosi gázprog­ram teljes mértékben a nyugati városrész építésére alapszik. Ha itt építkezés indul — a hálózatot kiépít­jük. Erre azonban már eb­ben az ötéves tervben nem kerül sor, mert Tarjánban és Odesszában folytatjuk a koncentrált lakásépítkezést. Ahol van -miért nincs? Előfordul, hogy ugyanab­ban a házban egyik lakónak van földgáza, másik még mindig városi gázt kap. Ott visz a vezeték az utcában — mégsem kapcsolják rá a házat. Mi az oka az ilyen eseteknek? — kérdezi Ba­ráth János és Bodnár La­josné. — A Lenin körúton belül megépült ugyan az új föld­gázvezeték-hálózat, néhány házban vagy lakásban még­sem tudnak földgázzal főz­ni, fűteni. Ilyen a Deák Fe­renc u. 31. is, de többről tudunk, állami és magán­tulajdonú házról egyfor­mán. Itt a belső vezetékek cseréje hiányzik részben vagy egészen. Állami épü­letekben az IKV kötelessége, magánházakban rendelésre a DÉGÁZ vállalja a belső szerelést, illetve csővczetést. A két körút között ilyen eset majd több lesz, mert a külső vezetéképítés sokkal haladósabb. — A Vidra u., a Szt. Ist­ván tér és a Lenin körút környékiek nyomáscsökke­nésről panaszkodnak; a Kál­vin tériek és más utcabeliek azt mondják: itt megy a földgázvezeték az utcában, miért városi gázzal fűtünk még mindig? A városi gáz nyomáscsökkenéseit nem tudjuk kiküszöbölni, különö­sen hideg Időjárásban; a földgázzal ilyen probléma nem lesz. Több helyen még városi gazt adunk az új ve­zetéken ls, mert a csatlako­zó berendezések nem készül­tek el. A Kálvin téren pe­dig tápláló földgázvezeték megy keresztül — a Madách utcában folytatódik —, ami­ről nem lehet leágazást épí­teni. Nem mentes a fiatalok élte­tő és megejtő romanticizmu­sától, az egzotikum izgalmá­nak keresésétől sem. Képei, ezek a pointillista részletes­séggel és igénnyel alkotott szürreális lapok, ezek a vib­ráló pontok és hálók, láza­dások, és megbocsátások, hangos tiltakozások és csen­des simogatások, extázisba esések és kijózanodások, el­kalandozások és eltévedések. Olyanok, mint ő, a huszon­éves fiatalember és hosszú­hajú nemzedéke. Lakodalom Lukács György találó jel­lemzése szerint a világiro­dalom leghalkabb drámáit írta Csehov, Igaz, Lakoda­lom című egyfelvonásosa nem tartozik szorosan leg­népszerűbb darabjai közé, melyeket szerte a világon a modern dráma egyik sajátos lehetőségeként játszanak, tanítanak — ám ebben a fi­nom miniatűrben is kris­tály tisztán látszanak a jel­legzetes csehovi figurák, jel­lemek, a mesteri szerkesz­tés vonalai. A Lakodalomra is áll, amit Csehov drámái­ról summáz Lukács György: egy, a darab kezdetén végle­gesnek látszó szituáció, a darab végén még véglege­sebb lesz. Csak közben történik va­lami. A lakodalmi asztalnál lezajló, lényegtelennek tű­nő feszíni cselekvések szé­pen, finoman levetkőztetik a jellemeket: az előkelőek szokásait majmoló család nevetségessé válik. Sokáig úgy tűnik, egyszerű félreér­tésről van szó, az esküvői tószt társadalmi rangjának kifényezésére meghívott tá­bornok helyett egyszerű vendég, tengerről nyugdíja­zott másodkapitány érkezik — a sztori önmagában is elegendő lenne a parvenü család felsüléséhez. Aztán az utolsó pillanat fintora — nem félreértésről, szélhá­mosságról van szó — újabb csehovi hőst mutat be. Go­gol Revizorának „kisstílű unokaöccsét", aki a lóvátett törleszkedőket még ki is használta. Szirtes Adám rendező a finom szalonstilű vígjáték díszletei között nem engedi elveszni a szatíra poénjait, ugyanakkor okosan nem is hangsúlyozza túl, ez­által plasztikus Csehov-szín­padot tud teremteni. A re­mekül játszó színészeket alig különböztetik meg egy­mástól lehelletnyi szerepek — ha mégis, elsősorban Feleki Kamii, Halász Judit, Ungvári László javára. N, I. Számok, eredmények, valóság Bűnös-e? A szép Teresa Eileen Moore ad­dig táncolgatott mezítelenül a nyugat-virginiai Huntington egyik éjszakai mulató­helyén, amíg „szeméremsér­tés" címen vádat nem emeltek el­lene. Az ügy után összeült a 12 esküdt, hogy meghozza ver­diktjét. A szava­zás egyhangú volt — jóllehet csak bizonyos érte­lemben : mind a hat azt „nem rr|jprl férfiesküdt mondta, bűnös", s a hat nő azt, hogy „bű­nös". A szavazás többször megis­métlődött, de nem „a tizenkét dühös ember" modellje szerint: az esküdtszék nem tudott egyetértésre jutni, a vádat elejtet­ték. Sok számot mondtak és kevés valóságot mutattak — körülbelül ennyit lehetne el­mondani a tévé tegnap esti műsoráról, amelyet 18 óra 40-től az esti meséig közve­títettek. Magyaráztak, tanít­gattak közgazdasági termino­lógiákra bennünket. Persze kiderült, hogy fél óra alatt nem pótolhatjuk a közgazda­sági egyetem 10 szemeszte­rét. Talán ha kevesebb defi­níciót és számadatot mon­danak és több valóságot, ak­kor nagyobb a hatás. Így sajnos nem volt mód és lehe­tőség a hazai ipar — azon belül néhány ipari ágazat —, valamint a mezőgazdaság eredményeit és várható fej­lődését megérteni. Nem is tudom, kiknek ké­szítették ezt a műsort? A szakembereknek, vagy a nagyközönségnek ? A szak­embereknek alighanem túl­zottan „nagyvonalú" címsza­vakból összeállított áttekin­tést nyújtottak. A tévéné­zőknek pedig akadémikus előadást. Nem lehet sokat markolni és sokat fogni. Érdemesebb volna, ha a tévé gazdaság­politikai rovata „részekre bontaná" a számokat, az eredményeket és így adná, a valóságot. Egy-egy szűkebb területet kellene alaposabban feltárni, hogy lássuk miről van szó, hol ls állunk és miért állunk ott, ahol. Ha viszont csak bevezető volt a tegnap esti adás, akkor vár­juk a folytatást, hiszen azzal kezdték a műsort, hogy ma­napság nagy az érdeklődés a gazdasági kérdések iránt. Való igaz. G.

Next

/
Thumbnails
Contents