Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

VASÁRNAP, 1972. FEBRUÁR 20. 3 11 kutatások új tervei Beszélgetés a tudományegyetem rektorhelyettesével A József Attila Tudományegyetemen az intézetek, tanszékek tudományos kutatói elkészítették az 1972-től 1975-ig terjedő időszakra terveiket. Ezekről érdeklődtünk dr. Csákány Béla tudományos rektorhelyettestől. — Milyen főbb irányelvek határozzák meg a következő három évben a József Attila Tudományegyetem kutatómunkáját? Hogyan készültek el intézeteik tervei? — Továbbra is a tudománypolitikai irányelvek szellemében tevékenykedünk, amelyek azt célozzák, hogy minél hatékonyabba tegyük tudományos kutatómunkánkat. Terveink elkészítésénél eleve bizonyos struktúrát adtak a középtávú kutatási feladatok és a kormányszinten kiemelésre javasolt kutatási főirányok. Tanszékeink biztatást kaptak arra. hogy a kiemelt kutatási feladatokba kapcsolódjanak be, folytassanak tárgyalásokat az egyes témakörökért felelős koordináló intézetekkel, s tgy készítsék el saját terveiket. Az ilyen módon megtörtént trevezés biztosíték arra, hogy a következő három évben tanszékeink kutatómunkája az országos és területi kutatómunkáknak szerves részévé válik— Melyek azok a kiemelt témakörök, amelyeknek tudományos kutatásaiba az emietem intézetei bekapcsolódnak. s ebből következően milyen feladatok várnak a JATE kutatóira? — örvendetesnek mondható, s a városunkban, az egyetemünkön folyó tudományos kutatás elismerését, megbecsülését bizonyítja az a tény, hogy a kormányszinten kiemelésre javasolt kutatási főirányok egyikében — nevezetesen a szilárdtestek kutatása terén — felelős koordináló szerep is vár kutatóinkra. A magyar híradástechnika továbbfejlesztéséhez szükséges szilardtest-kutatásokban egyetemünk Kísérleti Fizikai Intézetére (az MTA Luniniszcencia és Félvezető Tanszéki Kutató Csoportjára) jelentős feladatok várnak. Ugyanebben a témában fog kutatásokat végezni Általános és Fizikai Kémiai Intézetünk a króm vegyületek tulajdonságaira vonatkozó szilárdtest fizikai vizsgálataival. Biológusaink az életfolyamatok szabályozásának mechanizmusát kutatják, szorosan együttműködve az MTA Szegedi Biológiai Központjával. A fotószintézis, a növényi hormonok vizsgálata, a rovartársulások kutatása valószínűleg mór a közeljövőben olyan eredményekre vezethet, amelyeknek gyakorlati alkalmazása hozzájárul a környék mezőgazdaságának fejlődéséhez. Állam- és Jogtudományi Karunk a közigazgatás fejlesztésének komplex tudományos megalapozásában vállal részt. A Büntetőjogi Tanszék a hivatali korrupciós bűncselekményekkel foglalkozik, az Allamjogi Tanszék dr. Kovács István professzor vezetésével a magyar alkotmányfejlődés problémáit vizsgálja. Ugyancsak kiemelt témával, a szocialista vállalatokkal foglalkozik a Polgárjogi Tanszék. A szocialista vállalatok működésével felmerülő olyan jogi kérdések megoldásán dolgoznak, mint például a minőségvédelem, a vállalatok közötti szerződésekkel kapcsolatos felelősség, a feltalálói jog. Ebben a témakörben tevékenykedik Politikai Gazdaságtan Tanszékünk kollektívája is, amely a szövetkezetek közigazgatási problémáit vizsgálja. Szeged országos, sőt nemzetközi központjává kezd válni a számítástechnika orvosi alkalmazásának. Elsősorban olyan feladatokat végzünk e témakörben — a Szegedi Orvostudományi Egyetem kutatóival együttműködve — mint például az élő szervezetek viselkedésének gépi utánzása: az orvosi diagnosztika, a közegészségügyi feladatok ellátása közben felmerülő számítástechnikai problémák megoldására alkalmas egységes programozás kialakítása. Az ember és természeti környezetének (a bioszférának) védelmét tanulmányozzák szerves vegyészeink. A Gyógyszeripari Kutató Intézet és a Kőbányai Gyógyszergyár számára állítanak elő alapanyagokat. Kiemelkedően fontos témájuk a biológiailag aktív peptidek előállítása, amelyeknek nemzetközileg elismert szakértője dr. Kovács Kálmán professzor. Az Országos Műszaki Fejlesz.tési Bizottság kiemelt petrolkémiai kutatási témájába kapcsolódik be Szerveskémiai Intézetünk, az Általános és Fizikai Kémiai Intézetünk és az Alkalmazott Kémiai Intézetünk. Jelentős feladatok várnak társadalomtudományokkal foglalkozó kutatóinkra is. Sokat vállaltak „A társadalmi tudat alakulása Magyarországon 1945—1970" címmel megjelölt, kormányszinten kiemelt kutatási témában Társadalmunk rétegződésének mozgató erőit, a munkásosztály és a parasztság életszínvonalának alakulását vizsgálja a Statisztikai Tanszék és a Politikai Gazdaságtan Tanszék. A mai falu társadalmi szerkezetének átalakulásával, a paraszti életmód és tudat változásaival foglalkozik a Néprajzi Tanszék, az Altalános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék és a Tudományos Szocializmus Tanszék. A Neveléstudományi Tanszék a család helyzetét, az értelmiség problémáit. a Pszichológiai Tanszék a szocialista munkaerkölcs kérdéseit vizsgálja. A magyar irodalom és művészetek másfél évtizedes fejlődésével, a szomszédos országok magyarságával való kulturális kapcsolatok kérdéseivel foglalkozik az I. és II. Magyar Irodalomtörténeti Tanszék. Az Üj- és Légii jabbkori Magyar Történeti Tanszék a népköztársaságunk ellen irányuló antikommunista törekvések ideológiai koncepcióit vizsgálja. Tudományos kutatómunkánk tervezésének mostani módja, a kijelölt főbb feladatokban a szegedi és országos intézményekkel való együttműködésünk a jövőben a korábbinál jobban biztosítja egyetemünk kutatómunkájának eredményességét és erdeményeinek gyakorlati felhasználhatóságát — fejezte be tájékoztatását dr. Csákány Béla. Szabó Magdolna Azt mondják a gyárban: három évtizedes munka viszszavonhatatlanul minősít Ennyi idő alatt mindenki megnyilatkozik; s akit ezután becsülnek — annak komoly, igaz oka van. A Szegedi Gyufagyár tágas műhelyében ezt az okot akartam megtudni Szögi Imrénétől. _ Ilyen történetet biztos sokat hallott. Hasonlít egy kicsit a mesére, amelyben az elején mindenféle gonosszal kell küzdeni a szegénynek, a végére mégis minden jóra fordul ... Apám cipőgyári munkás volt. tizenegyed magára kellett keresnie. Kilenc gyerekre meg anyukára — pontosabban őrá nem —, hisz amikor csak ideje volt, nekiesett a kézimunkának, s varrt, varrt, ameddig a szobában olyan sötét nem lett, hogy a körvonalak is alig látszottak. Huszonnyolc éve ennek, de higgye el, nem érzem az évek súlyát. 1947 februárjában léptem be a gyufagyárba, tizenhét éves koromban, A festőbe kerültem, nem éppen könnyű munkára. Kevés beosztásom volt: kilenc évig festettem, 19 éve csomagolok. — Nem unta meg? — Kerülhettem volna irodára, de nem kívánkoztam Mert csak akkor érzem jól magam, ha látom a szorgalom hasznát, kézzelfogható rendben sorakoznak a dobozok. viszi őket a szalag, utána kocsira kerülnek, majd raktárba. Sokmillió gyufaeredményét. Hogy katonás szál indul el Szegedről, hogy a népek tüzet gyújtsanak, lángra lobbantsák a gázt az Ügy tűnhet, elméletileg senki sem tagadja ezt De a gyakorlatban — ne számítsuk most a kivételeket — iskoláinkban gyakran mégis más történik. Nálunk még nagyon sokan a mennyiseggel nevelnek, illetve próbálnak nevelni. A minőséget kell elsődleges nevelési elvvé tenni: ebben kell megvaitozni a szemléletnek. Túlságosan sok úgynevezett nevelési akció zajlik le még iskoláinkban. Ezek, amellett, hogy a tanulók túlterhelését is növelik, nagyon alacsony hatásfokúak: nem elsősorban minőségükkel, hanem mennyiségükkel akarnak hatni. A valóságban ez persze bonyolultabb. Itt van mindjárt az a kérdés, hogy mit nevezünk minőségnek. Nem arról van szó ugyanis, hogy egyszerűen és radikálisan csökkentsük erőfeszítéseinket, ha tetszik, a „menynyiséget". Ezzel önmagában nemcsak hogy semmire sem mennénk, még rontanánk is a helyzeten. De ha a minőséget nem puszta absztrakciónak, hanem nagyon is valóságos konkrétumnak tekintjük, rögtön világosabbá válik a helyzet. Nevelési szempontbo! az az akció számít minőséginek, amely képes a tanulók érzelmi aktivizálására. Ez pedig — bármilyen elvontnak tűnik is a fogalmazas — nagyon konkrét dolog. Általában nagyon helyes és okos dolog például, hogy az úttörők felkeresik szülőhelyük idősebb embereit, és beszélgetnek velük a hely múltjáról, történetéről. Ennék azonban önmagában még nincs nevelőértéke Csak akkor válik nevelőhatásúvá, ha mindaz, ami ezeken a beszélgetéseken elhangzik, érzelmileg aktivizálja a tanulókat, azaz magyarul, mindaz, amit a: tanulók ilyenkor hallanak, számukra színes, érdekes, megragadó. Ha ez hiányzik, a beszélgetés nevelési szempontból értéktelen: a tanuló számára (árasztó, unott kötelesség. S ez az unalom úgy növekszik, ahogyan az ilyenféle alkalmak szaporodnak. Vigyázni kell: a „felejthetetlen élmények" nem gyakoriak. S bár nevelni nyilvánvalóan nemcsak ilyen élményekkel és akciókkal lehet, arra kell törekedni, hogy kezdeményezéseink az unalmastól, a szürkétől távolodva a „felejthetetlen" felé közeledjenek. Ennek a követelménynek a megvalósítása a pedagógus számára természetesen többletmunkával jár: de ha valami, akkor ez igazán megéri. Az időt és energiát kívánó jobb előkészítés bőségesen meghozza gyümölcsét, aminthogy meghozza az az erófeszítes is, amellyel a nevelési akciók gyakorta tapasztalható ismétlődését akarja elkerülni egy-egy igényesebb pedagógus. Nem abszolút értelemben természetesen, mert az lehetetlen, de legalább olyan mértékben, hogy érzelmi aktivizálódás helyett ne unalmat, közönyt fak-'»,szon egy-egy, egyébként fontos célokra irányuló feladat. Nem hogy nem kell, de nem is szabad mindent az unalomig ismételni, sem akciókban, sem beszédben: egyik alapelve ez a nevelés hatékonyságának. Az iskola régen felismerte, hogy a puszta beszéd, a „prédikáció" nem képvisel tényleges neVglési értéket. Az akció, cselekedtetés vezet inkább eredményre. De aki sokat markol, keveset fog — mondták a régiek, s nekünk is tudni kell, hogy a cselekedtetés sem mennyiségében, hanem minősegében hatásos. Kevesebbet, de jobban: végül is ide jutunk. Ezt a gondolatot régen kitalálták az emberek, és ki is próbálták, s eddig bevált. Manapság mintha nem hinnénk benne. Pedig ennek a nagyon sok emberi tapasztalatot öszszegezo gondolatnak a megvalósítását nyilván a mi körülményeink között sem kísérné kudarc. Ökrös László étel alatt szerte az országban. Szóval szeretem, amit csinálok. Ugyanúgy szeretem, mint azokat, akik körülvesznek, a társaimat. Akikkel mindenben egy vagyok. A dologban, meg ahogy a dolgokról szemlélődünk. Alig több. mint egy esztendő telt el, attól a naptól, hogy az üzem kapuján beléptem: 1945 május elseje óta vagyok párttag. Nálam a munka meg ez szorosan egymáshoz tartozik. Kérem „NEKÜNK mondja AZ ELSŐ el miért? — Nagyon nehezen éltünk, s én sosem tudtam ebbe belenyugodni. Apám eljárt a szakszervezetbe, már a háború előtt is, vasárnap pedig kihozták a Népszavát. Hangosan olvasták a cikkeket. Mi gyerekek meg figyeltünk, tanultunk. Az, hogy erre az oldalra álltam, egészen törvényszerű. Az akkori elhatározás végigkísért a huszonhét esztendőn keresztül, kis és nagy próbákon éppen úgy, mint otthon, a magánéletben. 1948-ban munkásembert szerettem meg, s hozzá mentem feleségül. Ugyanúgy gondolkozik mint én. ő is a párt tagja, megértjük egymást — anélkül, hogy ezt mindennap megfogalmaznánk. Férjem. Szögi Imre a gyufagyárban egy hámozógépen dolgozik, én a csomagolóban. Mindkettőnk feladata ugyanaz: becsületesen dolgozni, s ezt nagyon komolyan veszszük. Tudom, nem valami nagy cél becsületesen gyufát gyártani — nem is olyan, amiről sokat lehetne beszélni —, nekünk ez az első. A mi életünk is ilyen egyszerű. A munkánk összefügg a legbelsőbb gondjainkkal. A munkahely az otthonunkkal (Szikra-lakásban lakunk) —, a barátokkal, az elvtársakkal, a rokonokkal. Már sokszor azon vettük észre magunkat, hogy többeszámban beszélünk. Talán a nagy család, talán az évek hozták így: a „nekem jó, nekem rossz" — helyett mindig nekünk jó, nekünk rosszat mondunk, értünk, érzünk. Gyárban, otthon, az elvtársakkal, vagy a rokonokkal. Az is meggyőződésünk, hogy ami a közösségnek jó, az nekünk is.. AZ ÖRÖMÖKRŐL — Mi a legnagyobb öröme? — Ezen bizony nem gondolkoztam. Az biztos, hogy sosem reméltem ilyen életet. A petőfitelepi csöpp szoba, a roppant pénztelenség, az igazán nehéz sors után egyszer rendes fizetésünk, lakásunk, életünk legyen! Két fiam van, mindkettőből végzett embert nevelhettem. Az egyik autószerelő, a másik esztergályos, Imrével nem kerestünk rosszul; most, hogy a gyerekek szakmunkások — telik arra, amit megkívánunk, amit el szeretnénk érni. A legnagyobb öröm? hát hirtelenjében nem tudok választ adni. Vegyük csak sorba. Gyerekkoromban csak álmodtam arról, hogy a magamfajta tiszteletet kap, ország-világ előtt. Hogy megbecsülik a munkáját. Iparkodtam. Miniszteri Kiváló dolgozó oklevelet s jelvényt, a 25 évi párttagság után jubileumi emléklapot adtak. De nemcsak nekem, hanem az énhozzám hasonloknak is. — Aztán, aki számot vet lehetőségeivel, szorgalmával, az boldogulhat. Csodálatos lehetőség ez, hisz az ember maga szabhatja meg a sorsát a mi rendszerünkben. Én elégedett vagyok, s úgy érzem, örülök az egész életemnek. Örülök, amikor hazamegyek a kényelmes lakásba, s amikor másnap bejövök a gyárba, az ismerős gépekhez. A munkát nagyon természetesnek tartom, sosem hangulatból dolgozom. A gyermekeim ugyanígy gondolkoznak — ez mind az én legnagyobb örömöm. Van még valami, de azt hiszem, magénügy. Jövőre lesz 25. évfordulója az esküvőnknekMár készülünk. jó lesz együtt a régi barátokkal, a bőségesebb asztal körül, mint annak idején. Az ezüstlakodalmat a tiszti klubban szeretnénk megtartani, meg akarunk hívni mindenkit a rokonságból, a gyárból a legjobb munkatársakat, elvtársakat. S nagyon szeretném, hogy ebben az érzésben osztoznának velem. A szemlélődő hajlamos arra. hogy a gépisesen ismétlődő munkát könnyed kedvtelésnek vélje, pedig nem az. Elnézem Szöginé röppenő kezeit. évtizedek alatt csiszolt, célszerű mozdulatit, s elhiszem neki, hogy a nehéz munka — nem nehéz. - És azt is eszre kell vennem, hogy csendes boldogsága csodálatos világot teremtett maga körül. Másoknak. társainak is kedvet a munkához, a jó célokhoz. Matkó István Félidőben az Arad—Szeged közölt épilő távvezeték Hazánk területen 58 kilométer, Románia területén pedig 30 kilométer hosszúságban építik ki a KGST, egyezménynek megfelelő 400 'kilovoltos távvezeiéket. A | kivitelező országos villamostávvezeték vállalat szakemberei már megkezdték az oszlopok felállítását, s a tervek szerint szeptember végéig átadják rendeltetesének az új létesítményt.