Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-19 / 42. szám

SZOMBAT, 1972. EEBRUÁR 19. 3 Pályázat pedagógus állásokra A napokban teszik közzé azoknak a pedagógusállá­soknak a jegyzékét, amelyek a következő tanévben vár­ják az óvónőket, tanítókat, tanárokat. Az első összege­zések szerint mintegy 3600 helyre várják a jelentkezé­seket Az idei pályázati rend­szer újdonsága, hogy egy időben nyújthatják be ké­relmüket a már alkalmazott pedagógusok, a most végző hallgatók, valamint a más pályán működő pedagógu­sok. Az oktatási intézmé­nyeknél alkalmazott óvó­nők, tanítók, tanárok, továb­bá a pedagógusképesítéssel más pályán dolgozók egy álláshelyre, a végző hallga­tók pedig kettőre pályázhat­nak. A pályázati kérelmet, a közzétételtől számított tíz napon belül kell benyújtani. Akik oktatási intézménynél vannak alkalmazásban. a munkáltatójukhoz, a végzős jelöltek pedig a felsőoktatá­si intézmény vezetőjéhez ad­hatják be kérelmüket. A más pályán működők köz­vetlenül a pedagógusállást meghirdető munkáltatóhoz nyújthatják be pályázatukat Az álláshelyekről szóló dön­tés eredményéről március 31-ig értesítik az érdekelte­ket A meghirdetett állások általában augusztus közepén foglalhatók eL Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága A Kommunista Ifjúsági Szövetség VIII. kongresszu­sa határozatainak végrehaj­tásával kapcsolatos felada­tokról tárgyalt pénteken a KISZ Központi Bizottsága dr. Horváth István első tit­kár elnökletével. A Központi Bizottság ülésén megjelent és felszólalt Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizotságá­nak tagja, a KB osztályveze­tője is. A KISZ Központi Bizott­ság feladatul tűzte ki, hogy választ adjon azokra az ál­talános érvényű javaslatok­ra, amelyek a kongresszuson fogalmazódtak meg. Ezért az ülésen intézkedési tervet fo­gadtak el a kongresszuson, illetve az előkészítő vitákon elhangzott ajánlások és kez­deményezések gyakorlati hasznosítására. Az intézke­dési tervhez Főcze Lajos, a Központi Bizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítőt. Megállapította: az eltelt idő­szak tapasztalatai azt mutat­ják, hogy a kongresszus ese­ménye, a kongresszusi doku­mentumok kedvező vissz­hangra találtak a KlSZ-tag­ság, a magyar ifjúság, a tár­sadalom egészének körében. A soron következő idő­szak feladatai közé tartozik, hogy a kongresszus monda­nivalóját minél szélesebb körben ismerjék meg a fia­talok, hogy egységes felfo­gás és gyakorlat alakuljon ki. A kongresszusi doku­mentumok feldolgozását ösz­sze kell kapcsolni az aktuá­lis politikai feladatok ismer­tetésével. A Központi Bizottság elfo­gadta a KISZ-kongresszus határozatainak végrehajtá­sára kialakított intézkedési tervet. A KISZ Központi Bizott­sága a továbbiakban a KB évi, az Intéző Bizottság és a titkárság félévi munkater­véről döntött. A KB tagjai tájékoztatást kaptak az In­téző Bizottságnak és a tit­kárságnak a VIII. kongresz­szus óta végzett munkájáról, valamint nemzetközi tevé­kenységéről. (MTI) Napirenden a területfejlesztés Tanácselnökök értekezlete a Parlamentben A területfejlesztés általá­nos feladatairól és időszerű kérdéseiről tartott tájékoz­tatót pénteken a Parlament­ben Bondor József építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter, a fővárosi, megyei és megyei városi tanácselnö­kök értekezletén. A területfejlesztéssel kap­csolatos párt- és kormány­határozatok tükrében rész­letesen elemezte a terület­fejlesztés jelenlegi főbb problémáit Ebben a téma­körben fejtegette a foglal­koztatási színvonal és a munkaerő-ellátás területi különbségeit, a helyi foglal­koztatással kapcsolatos gon­dokat, megoldásuk jelenlegi és távlati módozatait, az életszínvonal területi eltéré­seit, különös tekintettel a közművi ellátásban fennálló differenciákra Részletesen szólt a tanácsi önállóság és a területfejlesztés összefüg­géseiről. A területfejlesztés közép- és hosszútávú jelle­gével kapcsolatban hangsú­lyozta: jelenlegi közvetlen feladat a IV. ötéves terv céljainak megvalósítása, ez­zel párhuzamosan azonban fel kell készülni a követke­ző időszak tennivalóinak előkészítésére. Aláhúzta, hogy a területfejlesztési koncepció a népgazdaság hosszú távú fejlesztési prog­ramjának szerves része. Szóba kerültek a tanács­kozáson egyes területek sa­játos fejlesztési lehetőségei, és problémái. Például a bá­nyászat fejlődésének ten­denciájával összefüggésben foglalkoztak az érintett te­rületek problémáinak meg­oldásával, a budapesti aglo­meráció jelenlegi gondjai­val, különös tekintettel a főváros különleges munka­erőhelyzetére. A tanácskozás napirend­jén szerepeltek a természe­ti erőforrások szűkössége miatt fejlődésükben elmara­dott mezőgazdasági területek problémái is, a tanácsok ez­zel kapcsolatos szerepe stb. (MTI) Végigdolgozza ön a nyolc­órás munkaidejét? Van, aki a kérdésen nevet. Van. aki elgondolkodik. De kevés, igazán kevés ember merné rávágni: igen. Igen, én teljes munkaidőm­ben dolgozom. — Pró­bálnék nem dol­gozni! — mondja a baboskendős M. Ica a konzervgyárban. — Nézze meg: hajt a gép! Hajtja a gép. „Etetni" kell. — Próbálnék nem dolgoz­ni! — mondja a szövőnő. — Szakad a szál, s valamelyik gépem azonnal leáll. Pedig jó volna néha leülni. Beszél­gettünk a múltkor munka­társnőimmel, s abban egyez­tünk meg, hogy egy műszak alatt legalább 25—30 kilomé­tert gyalogolunk a gépsor mellett. Akit hajt a gép — dolgo­zik. Nemcsak az dolgozik, per­sze. Ki tagadná, hogy egy sor olyan szorgalmas ember van, aki „hajtja" magát? De nem mindenki, sajnos. — Ki tudja mérni az én munkámat? — kérdezi egy tanácsi előadó. — És mivel is mérnék? Az akták szá­mával? Gyámügyi kérdések­kel foglalkozom. Meghallga­tom a beidézett vagy csak maguktól jött embereket, el­megyek környezettanulmányt készíteni, vagy csak egysze­rűen családlátogatásra. Me­lyik percem szalad el feles­legesen — ki tudja azt? Igaz. De legtöbb hivatal­ban nyolcra járnak, a félfo­gadás például mégis fél 9-kor kezdődik. Lehet-e fél óra alatt dolgozni? Kávézás. Reggelizés. Mire lesöprik az asztalról a mor­zsát, az ajtó előtt topognak a „felek". Négy óra, negyed öt táján pedig legtöbb hi­vatalban csukódnak a dosz­sziék. Legtöbben azért kivár­ják a fél ötöt, s csak akkor lépnek ki a kapun... Kérdésre kérdéssel felel egy gépírónő. MIÉRT TŐLEM...? után, vagyis annak, aki 70— 80 százalékot teljesített, a többiek, a jobban dolgozók keresték meg a különböze­tet. Az eredmény? Elfogyott a munkakedv. Nagy tanul­ság, keserű tapasztalat a ru­hagyáriaknak a tavalyi év­ről: nincs kifizethető nyere­ség. Üj bér­formát vezettek be. Ügy besorolá­sa­it A MINDENKI ÉRDEKELT ba vetett reményeiben és nem tudta megbontani a nemzetközi forradalmi mozgalom szervezett sorait. Így, sa­ját korlátozott gazdasági-katonai ere­jével számolva, de változatlanul vi­lágpolitikai vezető szerepre törekedve, a „kettős gyengítés" taktikájához, egy kínai „külön vonal" meghirdetéséhez folyamodott. Kína, mint a Biztonsági Tanács tagja, s mint hatalmas területű és lé­lekszámú ország, egyszersmind olyan ország is, amelyben nagyszabású tár­sadalmi-forradalmi kísérlet folyik (bármily útra tért légyen is a szo­cializmus építése Kínában: ami itt történik, annak történelmi távlatban, jó és rossz tanulságait tekintve egy­aránt nagy jelentősége van, hiszen a világ nagyobbik részén hasonló, fej­lődő országokban él az emberiség kétharmada) — mindenképpen világ­politikai tényező. Saját nagyhatalmi­soviniszta ambícióinak megvalósítása érdekében azonban az látszott szá­mára legmegfelelőbb taktikának, hogy mindkét világhatalom erejét, szövet­ségi rendszerét, erkölcsi hitelét igye­kezzék rontani, s ezzel saját viszony­lagos erejét, befolyását növelni. Mivel a Szovjetunió és szövetségesei részé­ről kinyilvánították a szocialista fe­lek készségét a Kínával való jó vi­szony visszaállítására — legalábbis a béke és haladás közös érdekeit szol­gáló antiimperialista egység jegyé­ben —, a kínai vezetés úgy gondolta, hogy ez irányban nem kell külön erő­feszítéseket tennie. Viszont a nyugati tőkés országok, s különösen Amerika felé bátorító gesztusokat tett, hogy jelezze: közeledni akar hozzájuk. Ezek bizonnyal készek alkura lépni vele, hiszen a szovjetellenességet pl. az Egyesült Államok jól felhasználhatja saját céljai érdekében. Egyébként is látható, hogy Nixon az elnökválasztás előtt, a vietnami—indokínai kudarcok közepette rászorult olyan látványos sikerre, amely újraválasztását előse­gítheti. s Kínából ilyen látványos eredményt kínáltak neki. Ezen túl­menően: Kína hatalmas, potenciális piac a külkereskedelem számára, s még kitűnő ellensúly lehet nemcsak a világpolitikában a Szovjetunióval szemben, hanem Ázsiában, szükség esetén Japán és India vonatkozásá­ban is: hiszen ki tudja, merre fej­lődnek ezek az országok a következő évtizedekben? Mint láthatjuk, a kínai „kettős gyengités taktikája", amelynek jel­szava: „minden kis- és közepes or­szág fogjon össze a szuperhatalmak ellen" — egyelőre éppenséggel elő­nyösnek látszik az egyik szidalmazott szuperhatalom, az Egyesült Államok vezetői számára. Tény, hogy Kína el­távolodott a szocialista országoktól és közeledett az imperialista hatalmak­hoz. Érthető, hogy ennek az Egye­sült Államok (feladva korábbi, hibás Kína-politikáját) elébe ment. Mindamellett az amerikaiak sem lehetnek olyan naivak, hogy azt higy­jék, Kína most az ő megbízható szö­vetségesükké változott. Nixon elnök­nek nagy problémát okoz, hogyan vo­nuljon ki Vietnamból úgy, hogy ott fenntartsa saját bábrezsimjét. Erről kétségtelenül tárgyalni akar a szom­szédos Kínával. Taivan kérdésében is lesz egymáshoz néhány szavuk. Az elkövetkező évek közvetlen amerikai —kínai kilátásait is szemügyre akar­ják venni: a pekingi látogatás tehát fontos esemény. Azt azonban látni kell, hogy Kína a saját külön szem­pontjai szerint politizál, nem válik senki szövetségesévé, csak saját ma­gának akar szövetségeseket toboroz­ni. Bár Kína elsősorban „nagy poli­tikát" csinál és a fejlett tőkés orszá­gokkal fűzi szorosabbra kapcsolatait, nem mondott le a Harmadik Világ országainak „védelmezője" szerepéről sem. Mintegy 800 millió dolláros évi segélyprogrammja kevésszámú ország­ba irányul (a Tanzánia—Zambia vas­út egymagában 400 millió dollárt igé­nyel, s Szudán kb. 40 milliót kapott Kínától) — de néhány „barátsági tá­maszpont" kiépítésére alkalmas, mert rendkívül kedvező feltételek mellett adja, s nagy propagandát fejtenek ki szakértői is. A fejlődő országok azon­ban, nemzeti függetlenségük védel­mében csak az antiimperialista egy­ségfrontra támaszkodhatnak eredmé­nyesen. Kína jelenleg megbontja ezt az egységfrontot. Ez olyan perspektí­vát is elképzelhetővé tesz, hogy Kína egy idő múltán rákényszerül, legalább egyes kérdésekben, az együttműködés­re a szocialista országokkal, az im­perializmus tényleges, konkrét fenye­getése ellen. Hosszú távra az ameri­kai érdekek sértik Kína érdekeit a Csendes-óceán térségében és Délkelet­Ázsiában is. Türelem kell annak ki­várásához. hogv miiven irányba for­dítják a kínai külDolitikát a szükség­szerűségek. Egyelőre tény, hogy szov­jetellenessége, az antiimperialista egy­ségfront megbontása kárt okoz a ha­ladás és a béke híveinek, s veszedel­meket rejt magában. Ám Kína bár­mily „forradalmi" is szavaiban, tet­teiben óvatos. Nemcsak a kását, a rizst sem eszik olyan forrón, mint ahogyan főzték. Patkó Imre Van, aki nyugodtan „lóg", mert mások is azt teszik. „Miért tőlem kérdezik, lo­pom-e a napot?" Világos: ta­pintatlan kérdés. Egy lakatos: Itt, a tmk­műhelyben nem is lehet egész nap melózni. Kell az a kis pihenés közben. Azért ne fél­jen: minden elkészül időre. Négy-öt műhelyt is végig­jártunk a ruhagyárban. Nem találkoztunk ténfergő embe­rekkel. Néhány „nagy dohá­nyos" fújta a füstöt az elő­csarnokban, de a műhelyben szót váltani is nehéz volt az emberekkel. — Háromszázalékos ter­melékenységnövekedés volt az idei évi tervünkben. A január havi 8—9 százalékos­ra sikerült — mondta Ruja­vec Ernő főmérnök és Gera Imre termelési főosztályveze­tő-helyettes. — Hogy ez mit jelent? Például azt, hogy 374 kétrészes munkaruha helyett 430 készül ugyanannyi idő alatt. Vagy például az egyik fajta munkaköpeny előállítá­si ideje 1,2 óráról 1 órára csökkent. Új technológia? Üj gépek? Az is. De hiába az új gép, ha nem használják ki. A jobb munkaidő-kihasználás az alapja ennek az ered­ménynek. És ezt eddig nem tudták az emberek? Hogyne tudták volna! Az új fizetési forma csi­nálta a csodát. Eddig a sza­lag ,£gy kalapban" kapta a bért az elkészült termék nevezik: személyi son alapuló darabbér, gyarra lefordítva": aki job­ban dolgozik, gyorsabban vé­gez a saját feladatával, az besegíthet másnak. De aki­nek „be kell segíteni", az kevesebbet kap. Nem „üzlet" a lógás, vi­szont érdemes dolgozni! Ja­nuárban nem is járt senki háromnegyed 6 helyett hat­ra, és kettőig dolgoznak az emberek, nem cihelődnek negyedórával előbb! A hi­ányzás is feltűnően csök­kent. Megmozdult a tartalék — így fogalmaznak a gyár vezetői. Meglátszik-e ez a boríték­ban is? Lantos Sándorné (4-es terem, B műszak) leg­utoljára 1790 forintot vitt ha­za, ^80-as órabérért 85—86 kabát ujját varrja. Ez a nor­ma. Ha többet csinál, azt is kifizetik. Hojsza János né (3-as terem, B műszak) azt mondja, 8,50 lett az órabére 8,10-ről. — Érzik az új bé­rezési rendszert, ha egyelőre még nem is „érzik" jelentős­nek a változást. — Igaz — mondják a mű­vezetők —, mert márciusban lesz bérfejlesztés. A mostani eredmények alapján is, ter­mészetesen. De tavaly egy kissé „elszaladtunk" a bé­rekkel, azt is át kell most vészelni. Aki most jól dol­gozik, a jövő évi béreknek alapoz. A ruhagyári munkások ér­zik ezt. Tudják, hogy az el­lopott percek nemcsak a nép­gazdaságnak, nekik is pénzbe kerülnek. Szó szerint. Szőke Mária A termelés ütemlelensége féke a munkaversenynek Vasas brigádok tanácskozása Közel 16 ezer szocialista brigád 400 képviselője rész­vételével kezdődött meg pénteken a vasas szocialista brigádvezetők kétnapos ta­nácskozása a Csepel Vas- és Fémművek sportcsarnoká­ban. A tanácskozást Koltai Endre, a Vasas Szakszerve­zet titkára nyitotta meg, majd Méhes Lajos főtitkár tartott beszámolót. Elmond­ta, hogy a szocialista bri­gádvezetők III. országos ta­nácskozása óta eltelt három év alatt a brigádok össze­forrottabbá váltak, s tovább nőtt a mozgalomban részt­vevők száma, jelenleg min­den második vasasdolgozó szocialista brigádtag. Je­lentős szerepük van a ter­melékenység növelésében, abban, hogy csökkenő lét­számmal is iparáganként 5—8 százalékkal nőtt a ter­melés. Mint Méhes Lajos el­mondta, a munkaverseny legnagyobb féke jelenleg a termelés ütemtelensége, ami miatt a brigádok hónap ele­jén tétlenségre vannak kár­hoztatva, hónap végén pedig hajráznak. Ezért javasolta, hogy a jövőben jobban vonják be a vezetésbe a szocialista brigádok vezetőit, sőt, azt is elképzelhetőnek tartja a főtitkár, hogy meg­határozott kitüntetésfokozat­tal meghatározott jogokat, hatáskört is kapjanak. A fő­titkár beszámolója után kor­referátumok következtek. A tanácskozás ma, szom­baton vitával folytatódik.

Next

/
Thumbnails
Contents