Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-19 / 42. szám

SZOMBAT, 1972. EEBRUÁR 19. 3 Pályázat pedagógus állásokra A napokban teszik közzé azoknak a pedagógusállásoknak a jegyzékét, amelyek a következő tanévben várják az óvónőket, tanítókat, tanárokat. Az első összegezések szerint mintegy 3600 helyre várják a jelentkezéseket Az idei pályázati rendszer újdonsága, hogy egy időben nyújthatják be kérelmüket a már alkalmazott pedagógusok, a most végző hallgatók, valamint a más pályán működő pedagógusok. Az oktatási intézményeknél alkalmazott óvónők, tanítók, tanárok, továbbá a pedagógusképesítéssel más pályán dolgozók egy álláshelyre, a végző hallgatók pedig kettőre pályázhatnak. A pályázati kérelmet, a közzétételtől számított tíz napon belül kell benyújtani. Akik oktatási intézménynél vannak alkalmazásban. a munkáltatójukhoz, a végzős jelöltek pedig a felsőoktatási intézmény vezetőjéhez adhatják be kérelmüket. A más pályán működők közvetlenül a pedagógusállást meghirdető munkáltatóhoz nyújthatják be pályázatukat Az álláshelyekről szóló döntés eredményéről március 31-ig értesítik az érdekelteket A meghirdetett állások általában augusztus közepén foglalhatók eL Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága A Kommunista Ifjúsági Szövetség VIII. kongresszusa határozatainak végrehajtásával kapcsolatos feladatokról tárgyalt pénteken a KISZ Központi Bizottsága dr. Horváth István első titkár elnökletével. A Központi Bizottság ülésén megjelent és felszólalt Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizotságának tagja, a KB osztályvezetője is. A KISZ Központi Bizottság feladatul tűzte ki, hogy választ adjon azokra az általános érvényű javaslatokra, amelyek a kongresszuson fogalmazódtak meg. Ezért az ülésen intézkedési tervet fogadtak el a kongresszuson, illetve az előkészítő vitákon elhangzott ajánlások és kezdeményezések gyakorlati hasznosítására. Az intézkedési tervhez Főcze Lajos, a Központi Bizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítőt. Megállapította: az eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a kongresszus eseménye, a kongresszusi dokumentumok kedvező visszhangra találtak a KlSZ-tagság, a magyar ifjúság, a társadalom egészének körében. A soron következő időszak feladatai közé tartozik, hogy a kongresszus mondanivalóját minél szélesebb körben ismerjék meg a fiatalok, hogy egységes felfogás és gyakorlat alakuljon ki. A kongresszusi dokumentumok feldolgozását öszsze kell kapcsolni az aktuális politikai feladatok ismertetésével. A Központi Bizottság elfogadta a KISZ-kongresszus határozatainak végrehajtására kialakított intézkedési tervet. A KISZ Központi Bizottsága a továbbiakban a KB évi, az Intéző Bizottság és a titkárság félévi munkatervéről döntött. A KB tagjai tájékoztatást kaptak az Intéző Bizottságnak és a titkárságnak a VIII. kongreszszus óta végzett munkájáról, valamint nemzetközi tevékenységéről. (MTI) Napirenden a területfejlesztés Tanácselnökök értekezlete a Parlamentben A területfejlesztés általános feladatairól és időszerű kérdéseiről tartott tájékoztatót pénteken a Parlamentben Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, a fővárosi, megyei és megyei városi tanácselnökök értekezletén. A területfejlesztéssel kapcsolatos párt- és kormányhatározatok tükrében részletesen elemezte a területfejlesztés jelenlegi főbb problémáit Ebben a témakörben fejtegette a foglalkoztatási színvonal és a munkaerő-ellátás területi különbségeit, a helyi foglalkoztatással kapcsolatos gondokat, megoldásuk jelenlegi és távlati módozatait, az életszínvonal területi eltéréseit, különös tekintettel a közművi ellátásban fennálló differenciákra Részletesen szólt a tanácsi önállóság és a területfejlesztés összefüggéseiről. A területfejlesztés közép- és hosszútávú jellegével kapcsolatban hangsúlyozta: jelenlegi közvetlen feladat a IV. ötéves terv céljainak megvalósítása, ezzel párhuzamosan azonban fel kell készülni a következő időszak tennivalóinak előkészítésére. Aláhúzta, hogy a területfejlesztési koncepció a népgazdaság hosszú távú fejlesztési programjának szerves része. Szóba kerültek a tanácskozáson egyes területek sajátos fejlesztési lehetőségei, és problémái. Például a bányászat fejlődésének tendenciájával összefüggésben foglalkoztak az érintett területek problémáinak megoldásával, a budapesti aglomeráció jelenlegi gondjaival, különös tekintettel a főváros különleges munkaerőhelyzetére. A tanácskozás napirendjén szerepeltek a természeti erőforrások szűkössége miatt fejlődésükben elmaradott mezőgazdasági területek problémái is, a tanácsok ezzel kapcsolatos szerepe stb. (MTI) Végigdolgozza ön a nyolcórás munkaidejét? Van, aki a kérdésen nevet. Van. aki elgondolkodik. De kevés, igazán kevés ember merné rávágni: igen. Igen, én teljes munkaidőmben dolgozom. — Próbálnék nem dolgozni! — mondja a baboskendős M. Ica a konzervgyárban. — Nézze meg: hajt a gép! Hajtja a gép. „Etetni" kell. — Próbálnék nem dolgozni! — mondja a szövőnő. — Szakad a szál, s valamelyik gépem azonnal leáll. Pedig jó volna néha leülni. Beszélgettünk a múltkor munkatársnőimmel, s abban egyeztünk meg, hogy egy műszak alatt legalább 25—30 kilométert gyalogolunk a gépsor mellett. Akit hajt a gép — dolgozik. Nemcsak az dolgozik, persze. Ki tagadná, hogy egy sor olyan szorgalmas ember van, aki „hajtja" magát? De nem mindenki, sajnos. — Ki tudja mérni az én munkámat? — kérdezi egy tanácsi előadó. — És mivel is mérnék? Az akták számával? Gyámügyi kérdésekkel foglalkozom. Meghallgatom a beidézett vagy csak maguktól jött embereket, elmegyek környezettanulmányt készíteni, vagy csak egyszerűen családlátogatásra. Melyik percem szalad el feleslegesen — ki tudja azt? Igaz. De legtöbb hivatalban nyolcra járnak, a félfogadás például mégis fél 9-kor kezdődik. Lehet-e fél óra alatt dolgozni? Kávézás. Reggelizés. Mire lesöprik az asztalról a morzsát, az ajtó előtt topognak a „felek". Négy óra, negyed öt táján pedig legtöbb hivatalban csukódnak a doszsziék. Legtöbben azért kivárják a fél ötöt, s csak akkor lépnek ki a kapun... Kérdésre kérdéssel felel egy gépírónő. MIÉRT TŐLEM...? után, vagyis annak, aki 70— 80 százalékot teljesített, a többiek, a jobban dolgozók keresték meg a különbözetet. Az eredmény? Elfogyott a munkakedv. Nagy tanulság, keserű tapasztalat a ruhagyáriaknak a tavalyi évről: nincs kifizethető nyereség. Üj bérformát vezettek be. Ügy besorolásait A MINDENKI ÉRDEKELT ba vetett reményeiben és nem tudta megbontani a nemzetközi forradalmi mozgalom szervezett sorait. Így, saját korlátozott gazdasági-katonai erejével számolva, de változatlanul világpolitikai vezető szerepre törekedve, a „kettős gyengítés" taktikájához, egy kínai „külön vonal" meghirdetéséhez folyamodott. Kína, mint a Biztonsági Tanács tagja, s mint hatalmas területű és lélekszámú ország, egyszersmind olyan ország is, amelyben nagyszabású társadalmi-forradalmi kísérlet folyik (bármily útra tért légyen is a szocializmus építése Kínában: ami itt történik, annak történelmi távlatban, jó és rossz tanulságait tekintve egyaránt nagy jelentősége van, hiszen a világ nagyobbik részén hasonló, fejlődő országokban él az emberiség kétharmada) — mindenképpen világpolitikai tényező. Saját nagyhatalmisoviniszta ambícióinak megvalósítása érdekében azonban az látszott számára legmegfelelőbb taktikának, hogy mindkét világhatalom erejét, szövetségi rendszerét, erkölcsi hitelét igyekezzék rontani, s ezzel saját viszonylagos erejét, befolyását növelni. Mivel a Szovjetunió és szövetségesei részéről kinyilvánították a szocialista felek készségét a Kínával való jó viszony visszaállítására — legalábbis a béke és haladás közös érdekeit szolgáló antiimperialista egység jegyében —, a kínai vezetés úgy gondolta, hogy ez irányban nem kell külön erőfeszítéseket tennie. Viszont a nyugati tőkés országok, s különösen Amerika felé bátorító gesztusokat tett, hogy jelezze: közeledni akar hozzájuk. Ezek bizonnyal készek alkura lépni vele, hiszen a szovjetellenességet pl. az Egyesült Államok jól felhasználhatja saját céljai érdekében. Egyébként is látható, hogy Nixon az elnökválasztás előtt, a vietnami—indokínai kudarcok közepette rászorult olyan látványos sikerre, amely újraválasztását elősegítheti. s Kínából ilyen látványos eredményt kínáltak neki. Ezen túlmenően: Kína hatalmas, potenciális piac a külkereskedelem számára, s még kitűnő ellensúly lehet nemcsak a világpolitikában a Szovjetunióval szemben, hanem Ázsiában, szükség esetén Japán és India vonatkozásában is: hiszen ki tudja, merre fejlődnek ezek az országok a következő évtizedekben? Mint láthatjuk, a kínai „kettős gyengités taktikája", amelynek jelszava: „minden kis- és közepes ország fogjon össze a szuperhatalmak ellen" — egyelőre éppenséggel előnyösnek látszik az egyik szidalmazott szuperhatalom, az Egyesült Államok vezetői számára. Tény, hogy Kína eltávolodott a szocialista országoktól és közeledett az imperialista hatalmakhoz. Érthető, hogy ennek az Egyesült Államok (feladva korábbi, hibás Kína-politikáját) elébe ment. Mindamellett az amerikaiak sem lehetnek olyan naivak, hogy azt higyjék, Kína most az ő megbízható szövetségesükké változott. Nixon elnöknek nagy problémát okoz, hogyan vonuljon ki Vietnamból úgy, hogy ott fenntartsa saját bábrezsimjét. Erről kétségtelenül tárgyalni akar a szomszédos Kínával. Taivan kérdésében is lesz egymáshoz néhány szavuk. Az elkövetkező évek közvetlen amerikai —kínai kilátásait is szemügyre akarják venni: a pekingi látogatás tehát fontos esemény. Azt azonban látni kell, hogy Kína a saját külön szempontjai szerint politizál, nem válik senki szövetségesévé, csak saját magának akar szövetségeseket toborozni. Bár Kína elsősorban „nagy politikát" csinál és a fejlett tőkés országokkal fűzi szorosabbra kapcsolatait, nem mondott le a Harmadik Világ országainak „védelmezője" szerepéről sem. Mintegy 800 millió dolláros évi segélyprogrammja kevésszámú országba irányul (a Tanzánia—Zambia vasút egymagában 400 millió dollárt igényel, s Szudán kb. 40 milliót kapott Kínától) — de néhány „barátsági támaszpont" kiépítésére alkalmas, mert rendkívül kedvező feltételek mellett adja, s nagy propagandát fejtenek ki szakértői is. A fejlődő országok azonban, nemzeti függetlenségük védelmében csak az antiimperialista egységfrontra támaszkodhatnak eredményesen. Kína jelenleg megbontja ezt az egységfrontot. Ez olyan perspektívát is elképzelhetővé tesz, hogy Kína egy idő múltán rákényszerül, legalább egyes kérdésekben, az együttműködésre a szocialista országokkal, az imperializmus tényleges, konkrét fenyegetése ellen. Hosszú távra az amerikai érdekek sértik Kína érdekeit a Csendes-óceán térségében és DélkeletÁzsiában is. Türelem kell annak kivárásához. hogv miiven irányba fordítják a kínai külDolitikát a szükségszerűségek. Egyelőre tény, hogy szovjetellenessége, az antiimperialista egységfront megbontása kárt okoz a haladás és a béke híveinek, s veszedelmeket rejt magában. Ám Kína bármily „forradalmi" is szavaiban, tetteiben óvatos. Nemcsak a kását, a rizst sem eszik olyan forrón, mint ahogyan főzték. Patkó Imre Van, aki nyugodtan „lóg", mert mások is azt teszik. „Miért tőlem kérdezik, lopom-e a napot?" Világos: tapintatlan kérdés. Egy lakatos: Itt, a tmkműhelyben nem is lehet egész nap melózni. Kell az a kis pihenés közben. Azért ne féljen: minden elkészül időre. Négy-öt műhelyt is végigjártunk a ruhagyárban. Nem találkoztunk ténfergő emberekkel. Néhány „nagy dohányos" fújta a füstöt az előcsarnokban, de a műhelyben szót váltani is nehéz volt az emberekkel. — Háromszázalékos termelékenységnövekedés volt az idei évi tervünkben. A január havi 8—9 százalékosra sikerült — mondta Rujavec Ernő főmérnök és Gera Imre termelési főosztályvezető-helyettes. — Hogy ez mit jelent? Például azt, hogy 374 kétrészes munkaruha helyett 430 készül ugyanannyi idő alatt. Vagy például az egyik fajta munkaköpeny előállítási ideje 1,2 óráról 1 órára csökkent. Új technológia? Üj gépek? Az is. De hiába az új gép, ha nem használják ki. A jobb munkaidő-kihasználás az alapja ennek az eredménynek. És ezt eddig nem tudták az emberek? Hogyne tudták volna! Az új fizetési forma csinálta a csodát. Eddig a szalag ,£gy kalapban" kapta a bért az elkészült termék nevezik: személyi son alapuló darabbér, gyarra lefordítva": aki jobban dolgozik, gyorsabban végez a saját feladatával, az besegíthet másnak. De akinek „be kell segíteni", az kevesebbet kap. Nem „üzlet" a lógás, viszont érdemes dolgozni! Januárban nem is járt senki háromnegyed 6 helyett hatra, és kettőig dolgoznak az emberek, nem cihelődnek negyedórával előbb! A hiányzás is feltűnően csökkent. Megmozdult a tartalék — így fogalmaznak a gyár vezetői. Meglátszik-e ez a borítékban is? Lantos Sándorné (4-es terem, B műszak) legutoljára 1790 forintot vitt haza, ^80-as órabérért 85—86 kabát ujját varrja. Ez a norma. Ha többet csinál, azt is kifizetik. Hojsza János né (3-as terem, B műszak) azt mondja, 8,50 lett az órabére 8,10-ről. — Érzik az új bérezési rendszert, ha egyelőre még nem is „érzik" jelentősnek a változást. — Igaz — mondják a művezetők —, mert márciusban lesz bérfejlesztés. A mostani eredmények alapján is, természetesen. De tavaly egy kissé „elszaladtunk" a bérekkel, azt is át kell most vészelni. Aki most jól dolgozik, a jövő évi béreknek alapoz. A ruhagyári munkások érzik ezt. Tudják, hogy az ellopott percek nemcsak a népgazdaságnak, nekik is pénzbe kerülnek. Szó szerint. Szőke Mária A termelés ütemlelensége féke a munkaversenynek Vasas brigádok tanácskozása Közel 16 ezer szocialista brigád 400 képviselője részvételével kezdődött meg pénteken a vasas szocialista brigádvezetők kétnapos tanácskozása a Csepel Vas- és Fémművek sportcsarnokában. A tanácskozást Koltai Endre, a Vasas Szakszervezet titkára nyitotta meg, majd Méhes Lajos főtitkár tartott beszámolót. Elmondta, hogy a szocialista brigádvezetők III. országos tanácskozása óta eltelt három év alatt a brigádok összeforrottabbá váltak, s tovább nőtt a mozgalomban résztvevők száma, jelenleg minden második vasasdolgozó szocialista brigádtag. Jelentős szerepük van a termelékenység növelésében, abban, hogy csökkenő létszámmal is iparáganként 5—8 százalékkal nőtt a termelés. Mint Méhes Lajos elmondta, a munkaverseny legnagyobb féke jelenleg a termelés ütemtelensége, ami miatt a brigádok hónap elején tétlenségre vannak kárhoztatva, hónap végén pedig hajráznak. Ezért javasolta, hogy a jövőben jobban vonják be a vezetésbe a szocialista brigádok vezetőit, sőt, azt is elképzelhetőnek tartja a főtitkár, hogy meghatározott kitüntetésfokozattal meghatározott jogokat, hatáskört is kapjanak. A főtitkár beszámolója után korreferátumok következtek. A tanácskozás ma, szombaton vitával folytatódik.