Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-19 / 42. szám

4 SZOMBAT, 1972. EEBRUÁR 19. 3 Szegedi emlékek Mély vízben Vadas Kis Lászlót bemutatni hálás, de nehéz feladat. Mint tenoristát jól ismeri a szegedi közönség, sokféle szerepét felsorolni, elemezni egy újságoldal is kevés volna. Azokat a felemelő színpadi pillanatokat, elmélyült szép alakításokat, amelyek művészi pályáját jellemzik közönsége a szivében hordja, szavakkal felidézni alig lehet. A riporter az olvasókkal együtt inkább arra kíváncsi, mit jelentett Vadas Kis László számára a Szegeden töltött nem kevesebb mint tíz esztendő. — 1958 tavaszán találkoztam Pesten Vaszy Viktor ral. Meghallgatott, s ősszel már a Szegedi Nemzeti Szín ház társulatának tagjaként kezdtem az évadot. A tanács nagy szeretettel, a színház főszerepekkel fogadott, pedig nem egy vezető színésze volt Szabó Miklós. Varga Róbert, Medgyesi Pál játszott már ott. A kitűnő fogadtatás után azonnal mély vízbe dobtak, A Trubadur volt az első szerepem, amelyik a tenor szerepelt között az egyik legkényesebb, legigényesebb. — Emlékezetes szegedi szerepei? — Szegeden én csak nagy szerepeket énekeltem, a világirodalom gyöngyszemeit, amilyenekre sok kiváló tenorista évtizedeken át csalt vágyik ... Énekeltem úgyszólván az összes Puccini operát, a Verdi szerepek közül is a legszebbeket, a Don Carlost, az Allarcosbálból Richárd grófot, az Aidából Radameszt, Otellót, nincs olyan énekes, akine'.t ne volna vágya legalább egyszer elénekelni ezeket. Az Otelló különlegesen nagy próbának vetett alá. Az 1980—81-es évadban mutatta be a színház ezt az operát, Medgyesivel, aki röviddel a bemutató után el kellett hagyja a társulatot. Szeptember 23-án behívott magához Vaszy, s azt kérdezte, mennyire tudom a szerepet. Két áriát tudtam belőle. Ennek ellenére rám osztotta Otelló alakítását. Pontosan egy hónapra rá — élesen emlékszem! — október 23-án este 7 órakor én már mint Otelló mentem ki a színpadra. Még ma is rémület fog el, ha erre gondolok. Nem tudom, hogy mertem vállalkozni erre a feladatra. Rendesen 10—15 éves színházi és énekesi rutin és emberi tapasztalat kell Otelló megformálásához. Én csupán harmadik éve voltam a színháznál. De szép sikert arattam, s ez kárpótolt szenved csőimért... — Mély vízből tehát bőven kijutott önnek Szegeden. — Szeged nem is mély víz, hanem veszedelmes, feneketlen tó volt. Vaszy ragyogó színházat csinált, de roppant sokat követelt a színészektől, holott a lehetőségek elég szűkösek voltai: az elmélyült munkához. Saját aszkéta életünkre voltunk utalva. Nem voltak például olyan korrepetitorok. akikre rábízhatta volna az ember magát és a hangját. Emellett tíz év alatt soha nem volt emberhez méltó lakásom, albérletekről albérletekre vándoroltam, fagyoskodtam. Volt idő, amikor nagy kabátban jártam mosakodni. Emiatt sokszor voltam beteg, de hiába fordultam a tanácshoz, csak Ígéreteket kaptam. „Merre menjek, én Otelló!" — álltam az utcasarkon nemegyszer, amikor nem volt hol aludjak. — Hogyan fizetnek egy szegedi színészt? — Látja, ezt még soha senki nem kérdezte meg tőlem. Volt olyan hónap, amikor 56 előadásért kaptam 2000 forintot. Nem jött ki annyi órabér, mint egy roszszul fizetett kubikosnak. De ez nem szegedi specialitás, másutt is így van. s más mesterségeknél is előfordul. 3-4 forintos órabérért dolgoztunk. — Mi a véleménye a szegedi színikritikáról és az ottani közönségről? — Bár a szegedi kritika engem mindig megbecsült, én fenntartásokkal fogadtam. Véleményem szerint általában a magyar zenekritika magasabb fokon is állhatna. Tervem, hogy ha felhagyok az énekléssel, valamilyen formában a zenekritika minőségének javításán munkálkodom majd. A szegedi közönség? Nagyon kedves a szívemnek! Sok szeretetet kaptam közönségemtől, ennek köszönhetem, hogy a válságos időket is átvészeltem, s hogy végül is megtanultam énekelni. Az ő ragaszkodásuk, tapsuk adott erőt a munkához, az örökös megújuláshoz. Ezenfelül nagyszerű partnerekkel játszottam együtt, Karikó Terézzel, Harmath Évával, Turján Vilmával, Littay Gyulával, Sinkó Györggyel, Gyimesi Kálmánnal s másokkal, akikkel öröm volt együtt dolgozni. Szívesen gondolok vissza Versényl Idára is, aki oly meleg szívvel rendezte előadásainkat. A Vaszy Viktor keze alatt felhangzó operák örök szép emlékeim Szegedről, ahová bármikor boldogan megyek énekelni. Vadas Kis László, a Magyar Állami Operaház magánénekese bízik benne, hogy a kapcsolat közte és Szeged között a jövőben is fennmarad, s közönségével is találkozik még a Szegedi Nemzeti Színházban. Gulay István Vezetékfektető gép A Szovjetunió Tudományos Akadémiája szibériai reszlegének Bányászati Intézetében az Odesszai Építőgép Gyárral karöltve ötletes pneumatikus árok nélküli vezetékfektető gépet szerkesztettek. Az önjáró pneumatikus gépet széles körben alkalmazzák országutak, autópályák, vasúti- és villamosvonalak, repülőtéri leszállóhelyek alatt áthaladó vezetékek építésénél. A gépet sikeresen használják gyárak és bányák belső rekonstrukciójánál is. Az új szovjet pneumatikus vezetékfektető gép nagyobb teljesítményű és tartósabb az eddigi típusoknál, felépítése egyszerűbb, működése hibamentes. Külsejét tekintve rakétára emlékeztet. Törzse sima, elöl hegyben végződő henger. A gép farokrészén levő csőcsatlakozón sűrített levegő áramlik. A pneumatikus vezetékfektető gerendához hasonlóan mozog a földben, maga előtt és oldalt tömöríti a talajt, sima falú egyenes furatot alakítva ki. A szerkezet 40 méter hoszszú, 135 milliméter átmérőjű furatot tud kiképezni, de az útmérő egy szélesítő feltéttel megkétszerezhető. Laza talajban óránként 70—80 méter az előrehaladás, szilárd rétegben 12—15 méter. Hol született Poiitzer György? Kissé késve, de mégis letörlesztette adósságát könyvkiadásunk a magyar származású, világhírű francia filozófus, az antifasiszta elllenállás mártírja, Poiitzer György iránt. A filozófia és a mítoszok címmel a Kossuth Kiadó megjelentette válogatott tanulmányainak 1969-ben Párizsban kiadott kötetét magyarul, egy-két írás kihagyásával és pótlásával változtatva kissé a francia eredetin, Kiegészítették a francia kiadást Louis Aragonnak a harcostársára való visszaemlékekésével is. Ennek a bevezetőjében, lapalji jegyzetben olvashatunk csupán Poiitzer magyar származásáról. „1903ban' született Szegeden" — mondja ez a jegyzet. De bármennyire is hízelegne ez városunknak, nem így van. Az utóbbi időkben taián túl sokat is bizonygattuk, hogy Poiitzer György a szegedi főgimnázium tanulója, s a Tanácsköztársaság idején a szegedi forradalmi diákmozgalmak vezető alakja volt, nyilván innen a tévedés. A valóságban az Árva megyei Trsztenán született, a Heves megyei Selypen, a mai Lőrincin nevelkedett, és városunkba csak 1917-ben került. De bizonyos, hogy ezek mz új kutyaszláv Kétszer annyi Moszkvics A kilencedik ötéves tervben a Szovjetunióban az új ipari objektumok építésével egyidőben több vállalat rekonstrukciójára is sor kerül. A Lenini Komszomolról elnevezett Moszkvai Autógyár rekonstrukciójára az elmúlt évben került sor. Az újjáépült üzemben nemrég kezdték meg újra a termelést. Ritmikusan mozog a futószalag. Frissen festett új Moszkvics személygépkocsik gördülnek le róla. A főépület, ahol a szerelőszalag húzódik, egyike a Szovjetunió legnagyobb autóipari létesítményeinek. Termelő területe 228 ezer négyzetméter. A különböző üzemeket 35 kilométer hosszú futószalag köti össze. A régi autógyár naponta 400 gépkocsit készített. Az új üzem lehetőségei e szám kétszeresének elérését biztosítják. (APN—KS) Sikerrel mutatta be a televízió Mikszáth Kálmán: A fekete város című regényéből forgatott filmsorozatát. A televíziós adoptáció egyik jelenetéről, amelyet két alkalommal is láthattunk — az első rész utolsó és a második rész első perceiben — , azóta is sok szó esett. A vetítést követően többen keresték meg személyesen és telefonon a film rendezőjét, Zsurzs Évát a kérdéssel : valóban megölte-e Egri István a szép magyar vizslát? Voltak bizakodóbbak, akik afelől érdeklődtek, hogy klgyógyul-e sebeiből Fityke? Mert Fityke néven vonult be a köztudatba s egycsapásra sztár lett E gyors karrier nem Is meglepetés: Fityke „kamera közelben" nőtt fel, apja szép sikereket ért el a művész pályán. Fityke apja legutóbbi szerepét Lengyel József „Igéző" című írásából készült televíziójátékban alakította, nagy közönségsikerrel. Valóságos főszerep volt. Egyébként Fityke testvérei is „A fekete városban" mutatkoztak be a közönségnek, Vöröskőy Dános: »4 SQMGI ESKMBI visszalél' 22. — Egy tanítványa, Medgyes Kati aznap Magdánál aludt, hogy reggel a rossz lábával ne kelljen külön beutaznia Násfáról, s egyenesen innen indulhasson. — No, persze. Ez érthető. — A kislány a szomszéd szobában tartózkodott, s már kényelembe is helyezte magát. A járógépe mindenesetre ott volt az előszobában. Épp csak beköszönt, bebukdácsolt a mankóival, s amíg ott voltam, nem mutatkozott többé. Azt hiszem, fürdött. Igen, a víz csobogását is hallottam. — ön meddig maradt? — 0, egyáúalán nem soká! Magda kért, hogy siessek vissza az iskolába, s vegyem magamhoz a jegyeket, a szállásnyugtákat, meg az útitervet. Fél nyolckor már ott is voltam a tanáriban. Kinyitottam a fiókot, s az asztalra tettem az iratokat, hogy átfussam őket. Tudja, hogy van ez: az ember ott is felejthet valamit. — Természetesen. Más nem történt? — Más? Nem. Illetve... — Nos? — Egy apróság. Egy ablakot közben bezártam. Valaki nyitva felejtette, s féltem, hogy éjszaka szél kerekedik. — Értem — bólintott Beke. — Hát, akkor mennék... A tanárnő elvörösödött — Valamit, hogy egészen őszinte legyek, még kötelességem elmondani magának, ön előtt nem kívánom eltitkolni. Igaz, hogy szégyenkeznem kell miatta, de megérdemlem. — ígérem, diszrkét leszek! — Magdának van valakije ... — Ugyan! — De, sajnos. Beleolvastam az asztalon hagyott levelébe. Az őrnagy vállat vont — Elvégre ön is asszony ... — Gondolja? —- Már miért ne? Az asszonyok kíváncsiak... — A levél sajnos, egy férfinek szólt. Magda kétségbeesetten közölte benne, hogy nem tudnak találkozni. Megbetegedett, nem mehet el a kirándulásra, bár „oly szép és romantikus lett volna..." Ha már így van, ha a sors megtagadta tőlük a viszontlátást, legalább a levélben őszinte lesz: igenis, emlékszik a tátrai turbtaházban eltöltött szép napokra. „Ifjúságom legszebb emléke!" — írta. Hát nem borzasztó? Hiszen férje és gyereke van! Amellett oly megfontolt asszonynak látszik! Egy pedagógus, egy matematika tanárnő! Nem képtelenság ez, főhadnagy elvtárs? — Remélem, nem ... Beke melegen kezet fogott Csalogány kisasszonnyal, megköszönte a meggyes pitét, és sietve elhagyta a szobát Az utcán frissen, felszabadultan föllélegzett. A rendőrségen már várta a veszprémi orvosról beszerzett anyag, közte egy fénykép is. Beke szemügyre vette, és elmosolyodott A képen felismerte az öregurat, akit a Vadgalamb teraszán látott Igen, ő meg a két, tömött hátizsákkal felszerelt fiú ült ott a lövedékek becsapódásának pillanatában. Azok hárman éppúgy meghalhattak volna, mint a kislány, aki a kávét hozta, vagy az I/B növendékei... Az öregúr azóta biztosan hírt kapott Sárkány tanárnőtől, de akkor, azon a reggelen nem ért el hozzá a levél, amit a tanárnő nyilván Medgyes Katival akart átadatni neki. Tanítványával, akinél jobb barátnőt nem is kívánna magának... Nos, ha a tanárnő tudja, hogy a Vadgalambot szét fogják lőni, s ezért betegséget színlel és otthon marad, szerelmét aligha ültette volna oda a teraszra, hogy a diáklányokkal együtt meghaljon. Mi haszna lehetett volna az öregúr halálából? Érzéseit titokban tartotta, s így utólag se mondhatta volna: alibim van, hiszen azt, aki drága volt számomra, odarendeltem, épp úgy, mint a tanítványaimat. A kapcsolat oly irreális é3 elvont volt, hogy gyakorlatilag képtelenség lett volna hivatkozni rá. Nem. az orvos halála aligha szolgált volna mentségül Sárkány tanárnő számára. De az, hogy odarendelte, valóban alibinek számíthat. Éop úgy, mint Csalogány kisasszony makacssága, amellyel megtiltotta, hogy a lányok átszá! ljanak a turistabuszra. A két tanárnő eszerint ártatlan. S ha így van, akkor egyetlen megoldás marad: az útitervet meghamisították! A cselhez ismerni kellett a két tanárnő jellemét, az egyik precízségét, pedantíriiját, a másik rendíthetetlen engedelmességét, tudni, hogy Csalogány kisasszony s-igorúan tartani fogja magát az utasításhoz, a Sárkány tanárnő által papírra vetett útitervhez. (Folytatjuk.) voltak számára a legdöntőbb évek: a forradalmi szereplés, első publicisztikai írásai Szegedhez fűződnek. Egy másik apró pontatlanság is a kötetbe került. Franciául, miért miért nem, ő nem Georges, hanem csak George alakban használta nevét, így szerepel a francia szakirodalomban is, s így jelent meg itthon 1946-ban A filozófia alapelemei című könyve is. Végül: nem ártott volna Aragon szép bevezetőjén kívül Poiitzer hazai pályakezdéséről, indításáról többet írni, s idézni Illyés Gyula Hunok Párizsban című írásából is a róla szóló jellemző szövegrészeket. Hiszen Poiitzer és Illyés ifjúi sor-a olyannyira párhuzamos voltl P. L. ők kísérték a lőcseieket a tragikusan végződő újévi vadászatra. A vizsla család Szigethy Kálmán idomár tulajdona s a filmgyár gödöllői telepén él. Rendkívül fegyelmezett kutyák s mint Zsurzs Éva elmondta, egyesegyedül csak gazdájuknak hajlandók e ngedelmeskedni. Az ő parancsszavára azonban mindig mindent megtesznek, annál a bizonyos vadászati jelenetnél a rendező úgy tervezte, hogy a kutyát elaltatják. Fityke egészséges szervezete azonban semmiféle altatóra nem reagált, a gazda parancsára azonban elvágódott a hóban. A vágóasztalon pedig olyan élethűen sikerült összeállítani a jelenetet, hogy valóban úgy érezte a néző, hogy a lőcsei főbíró halálra sebezte a vizslát. A felvételek során filmbeli gazdájának a Görgey Pált alakító Bessenyei Ferencnek nem engedelmeskedett Fityke így kamerán kívül, a nézők számára láthatatlanul mindig ott járt Bessenyei előtt a vizsla gazdája, idomára. NflPl KISLEXIKON a közműfejlesztési hozzájárulásról Azt hinné az ember, hogy csak öröm, ha egy-egy utcába bevezetik a gázt, csatornát, járdát, utat építenek. Vannak azonban tulajdonosok, akik kifogásolják, hogy nemcsak azért kell fizetni, ha házukba bekötik a gázt, hanem abból a költségből is részt kell vállalniuk, amelyet hosszú ideig a tanács fizetett a közműfejlesztésért. A Rendelet? A közműfejlesztési hozzájárulásról a 8/1970. (IV. 16.) ÉVM—PM rendelet közli a pontos tudnivalókat, illetve azt, hogy az út, járda, vízvezeték, gázvezeték, csatorna stb. létesítésekor minimálisan, illetve maximálisan mennyivel kell hozzájárulniuk a telek' és háztulajdonosoknak a költségekhez. Mivel a különböző helységekben mások és mások a kommunális és anyagi feltételek, a rendelet értelmében az illetékes tanácsoknak kellett megállapítaniuk az adott kereteken belül, hogy mennyi hozzájárulást kérnek. A Felújítás? A rendelet csak akkor érinti a tulajdonosokat, ha új közmű létesítéséről van szó. Ha a tanács nem újat építtet, csupán a régit újíttatja fel, nem terheli vele a lakosságot. A közműfejlesztési hozzájárulásból befolyó pénz egyébként a tanács fejlesztési alapját növeli, amelyből így többet tud közművesíteni. A Porta? A helyi adottságoktól függően határoztak a tanácsok saját rendeletük megfogalmazásáról: ahol például a lakók két telek nagyságú birtokkal rendelkeznek — nem egy nagyközségben van így —, portánként határozták meg a hozzájárulás összegét. Gyakori vád volt az is, hogy így a háztulajdonosok hátrányba kerülnek azokkal szemben, akik mint bérlők mindenhez ingyen jutnak hozzá, de egyre többen látják be, hogy a közművesített telek vagy ház értékének növekedése megéri ezt a méltányos hozzájárulást, amely csak töredéke a költségeknek.