Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-02 / 27. szám
I SZERDA, 1972. FEBRUÁR 2. Szegedi emlékek Az egész város: otthon yy Szalma Ferenc, a Magyar Állami Operaház tagja Szegeden, az alsóvárosi Földműves utcában született. „Mindenki ismer Szegeden" — mosolyog, amikor az Operaház .társalgójában egy asztalhoz ülünk. S valóban, városunk talán legnépszerűbb baritonistája volt, akinek — sajátos, módon — nemcsak a Szegedi Nemzeti Színház nézőterén Volt lelkes közönsége, hanem a sportpályákon is, hiszen hét sportágban szerezte meg a magyar bajnoki címet. Orvosnak készült, hosszú ideig az orvosi egyetem énekkarában énekelt Itt ismerkedett meg Paulusz Elemérrel, a színház karnagyával is, aki meghívta a színházhoz karénekesnek. 1951-től 1957-ig enekelt a színházi énekkarban. Közben több kisebb szerepet is rábíztak. Amikor Vaszy Viktor lett Szegeden a színigazgató, mindenkivel próbát énekeltetett. — Én a Lohengrin Király áriáját énekeltem — emlékezik vissza Szalma Ferenc erre a napra. — Azért énekeltem ilyen rövidet, mert úgy gondoltam, egy énekkari tagnak nem kell olyan sokai énekelni. Vaszy már az első öt taktus után megállított, s megkérdezte, mit csinálok, hova járok, hol tanultam. Tovább nem is kellett énekelnem. Felküldött az irodája elé, hogy ott várjak. Vártam tizenegytől két óráig. Miután vége lett a meghallgatásnak, feljött az irodájába. „Ki is magd?" — kérdezte, amikor meglátott. Mondtam, hogy aki a Lohengrinből a Henrik áriát akarta énekelni, s akit félbeszakított Erre behívott a szobájába, ott aztán végig kellett énekelnem az áriát sőt, másokat is. Mikor befejezte a meghallgatást Vaszy megkérdezte, akarok-e szólista lenni. Szalma Ferenc természetesen igent mondott. 1961-ben mór vendégszerzödést kapott az Állami Operaházba, 1963tól pedig végleg ide szerződött, az ország első dalszínházába. A siker persze nem pottyant az ő ölébe sem ingyen, sok-sok tanulás, gyakorlás volt az óra. Szegeden érezte először, a Bolygó hollandiban, hogy elérkezett valahová. Ezt a szerepet az Operaházban is ő énekli leggyakrabban. Emlékezetes számára az Iván Szuszanyin is, sajnálja, hogy a pesti Opera nem játssza. — A hangon és a szerencsén kívül a pólyakezdéshez egy olyan fülre is szükség van, amelyik ki tudja választani a pólyára alkalmas embert. Szeged ezt a fület, Fülöp, a Don Carlosban vagyis a pályát adta nekem ... — Érdekelne engem, hogyan fogadta Vaszy Viktor az ön távozását a Szegedi Nemzeti Színháztól? — Mint direktor, természetesen nem örült neki, egyénileg azonban örvendett mindannyiunk sikerének, akik Szegedről az Operaház színpadára jutottunk... — Van-e különbség a pesti és a szegedi közönség között? — Több szíve van a szegedi közönségnek. Akik otthon operába illetve színházba járnak, nem csak azért veszik a jegyet, mert a ruhájukat akarják megmutatni, hanem értékelik is a színész munkáját. Pesten élesen különválik a „premier közönség" és az érdeklődő közönség. Több a sznobságból Operába járók száma. A szegediek tisztább lélekkel és tiszta vággyal ülnek be a színházba. A színház légköre is családiasabb. A város is hozzájárul a színészi lelkesedés ébren tartásához. A szegedi lakosok emberként is ismerik a színészeket; vagyis az egész város: otthon. Még azoknak is, akik csak egykét esztendőre kerülnek oda. Ehhez hozzájárul a város és a színészek kapcsolata. A város vezetői közül is sokan járnak színházba, olyanok, akik leikükön viselik a színészek gondjait-bajait. Ez olyan hangulatot teremt, hogy a színész szívesen dolgozik Szegeden. Szalma Ferenc nem szakadt el, nem is akar elszakadni szülővárosától és kedves közönségétől. A Szegedi Szabadtéri Játékok kezdete óta minden nyáron otthon énekelt. Mint mondja, olyan ez neki, mintha valaki hivatalból szabadságot kapna és hazamenne szeretett pátriájába. Gulay István Iskola életközeiben Négyes vagy ötös ? A félév elérkezett. A tanulók már megkezdték a szünetet, de az osztályfőnök a többi tanártársával együtt ott ült a tanáriban, és a napló fölé hajolva írta be az osztályzatokat. Négyes, hármas, ötöl — váltogatták egymást a félévi tanulmányi érdemjegyek. Szinte már gépiesen töltötte ki a rubrikákat, hisz jól ismerte a tanulókat, és a nagy rutin is könnyűvé tette számára a munkát. Amikor azonban a kis Törő Erzsihez ért, egy pillanatra megállt. Mit ad-' jon érdemjegyül, négyest vagy ötöst? — tette fel magának a kérdést. Négyötödre áll a kislány — döntenie kell. Felnézett a napló rubrikás lapjáról, elővett egy cigarettát, s mint aki egy kicsit pihenni akar. rágyújtott. Ahogy elszállt a füst, utána nézett, s a gyufásdobozzal játszani kezdett. Törő Erzsire gondolt. Megjelent előtte a sovány arcú. barna szemű kislány, s emlékezett arra az időre is, amikor először találkozott vele az otthonában ... Októberi nap volt, s a korán érkezett ősz hűvösen csatangolt a járdán. Már esteledett, s hogy mégis sétáljon egyet, gyalog indult el Törőék felé. Rendezgette a gondolatait, s egy kicsit félt is a találkozástól. Vigasztalan légkörre, kesesű emberekre gondolt. Sok szépet és jót mondtak a kislányról volt tanárai, mégis szorongás élt benne. Volt is rá oka. A kislány édesanyja már meghalt. Az édesapját már kétszer operálták, beteg, féloldalára béna. A családot a kislány nővére istáNéhány forintért a vádlottak padján Az önkiszolgáló boltokban sajnos gyakran előfordul, hogy egy-egy tábla csokoládé, kis üveg ital stb. a kosár helyett a vevő zsebébe vándorol. Hogy ennek mi az oka? Sok minden lehet. A fiataloknál főként a virtus, a felnőtteknél a „hátha sikerül, miért ne tegyem?" alapállása. És eddig még talán meg is érte a próba-szerencse játék. Mert ha valaki lebukott, legroszszabb esetben néhány száz forint bírságot kellett fizetnie. Január 1-től azonban megváltozott a helyzet. A párforintos bolti lopások sem tartoznak többé a szabánysértés kategóriájába. Ha valaki elemel akárcsak egykét csomag cigarettát, büntető eljárást indítanak ellene, lopás miatt. Mindenki azt hihetné, hogy a szigorúbb elbírálás elriasztja a bolti tolvajokat Hiszen senkinek sem érheti meg néhány forint a bírósági herce-hurcót, az ítéleteket, vagy a büntetett előéletet. . Ügy látszik, akadnak, akik másként gondolkodnak. Vagy még nincsenek tisztában az új büntető novella következményeivel. Januárban például csak az Éliker önkiszolgáló boltjaiban 38 tolvajt lepleztek le, és a bolti lopások száma egy év alatt mintegy 25—30 százalékkal emelkedett. Az eltulajdonított áruk átlagos értéke nem változott, általában 20—30 forint között van. Néhány forintért ilyen súlyos következményeket vállalni — semmiképpen sem éri meg. Ez azonban csak a dolog praktikus oldala. Emellett az erkölcsi oldalról sem Jó megfeledkezni. Januárban szinte mindenki, aki rajta vesztett bolti lopáson, nagyon meglepődött mint megtudta, hogy ügye bíróság elé kerül. Megijedtek, talán sajnálták is magukat, hogy két csomag cigarettáért helyet foglalhatnak a vádlottak padján. Talán az ismerősök, a kívülállók is sajnálták őket. Pedig loptak. És ebben az esetben nem is az okozott kár érdekes elsősorban, hanem maga a lopás ténye. Erkölcsi szempontból az is tolvaj, aki egy üveg italt lop, az is, aki tízezer forintot És most már az igazságszolgáltátás eszerint sújtja az üzletek 20—30 „forintos" tolvajait is. Sz. I. polja, aki elvégezte a szakmunkásiskolát, s hallani se akar arról, hogy a tanulást a kishúga abbahagyja. Egy béna apa nyugdíja és egy kezdő szakmunkás fizetése bizony nem valami túlságosan nagy anyagi megalapozottságot sejtet a család számára. Hogy tud mégis tanulni ez a kislány? — tette fel magának a kérdést. Hogyan élhetnek ezek az emberek? Nem fáradnak bele a gondokba a lányok?... A szél játszadozott közben a fákkal, s mire a házukhoz ért, már köszöngetni kezdett az este. Együtt volt a háromtagú család. A legidősebb leány kötött, Erzsike tanult, az apuka pedig szunyókált a tolószékben. Békés derű és nyugodtság áradt a belépőre. Rend, pedáns tisztaság látszott a szobában az anya nélkül élő leányok munkája- nyomán. Az osztályfőnök köszöntésekor az alvó ember is felébredt, s élő jobb kezét barátságosan nyújtotta üdvözlésre. Az élet gondjai azért csak előkerültek. Nem a kislányok mondták el, hanem az édesapa, ö beszélte el a két gyerek hősies küzdelmét az életért, s áldozatvállalását a szülőért. Mert nagy dolog az, ha két vidámságra vágyó kislány megérti, hogy egy béna emberrel törődni kell. Ez a két gyerek pedig megértette. Reggel befűtenek, hogy meleg legyen a szoba, ahol eltölti a délelőttiét az édesapa. Délutánra, ha hazajönnek, kiszedik újra a hamut, begyújtanak, mert ha elalszik az édesapa, akkor a tűz is kihúny a kályhából. Vacsorafőzés, rendcsinálás. Az édesapának másnapra ebéd. Mosás, vasalás. Minden este fürdetni kell a béna emljert, s ahogy ő mondta, eltűrniük a keserűségből adódó kifakadásait. Megható volt minden szava: — Azt mondja a kislányom: Apuka, én tanulni kezdek, légy szíves megmondani, kell-e valami, hogy később ne kelljen félbeszakítani a tanulást! De közben megunom magam, meg el is felejtem a kérést, s bizony 15—20-szor is megszólalok. De még akkor is olyan megértőek és türelmesek velem. Kevés olyan gyerek van, mint az én két lányom, aki még a bajban is a szülejével marad, s nem azon mesterkedik, miként szabadulhat a gondtól. Pedig borzasztó módon fáj, hogy ennyire tehetetlen vagyok ... Lám, a mi korunkban is vannak hősök, csak valahogy nem beszélünk róluk. Pedig bármennyire is gondoskodunk az emberekről. sok olyan gyermek van, akinek korán megmutatja igazi arcát az élet, s akinek keményen meg kell küzdenie mindenért, ha boldogulni akar. Vajon jut-e annyi vidámság Erzsinek, mint osztálytársai többségének? Telik-e úgy mindenre, mint másoknak? A napi kemény munkg után jut-e annyi idő a tanulásra, mint szeretné? A beteg apa küszködése milyen hangulatot vált ki benne nap mint nap, újra és újra? Bizony, hősiesség ennyi gond után tanulni, a jövőben hinni és erősnek maradni... Ki érdemel megbecsülést, ha nem ez a kislány? A cigaretta csonkig égett...' Az osztályfőnök a csikket a hamutartóba nyomta. Üjra kezébe vette a ceruzát. Azután elmosolyodott, és beírt a kislány neve után matematikából egy szép, nagyj piros, ötöst... Bánfalvi József Vöröskőy János: 14 öl S0ÖÍ JÖ m 3SSC 30 visszalép 7, Beke ismertette a turistaházban és a Pápán beszerzett adatokat, majd leszögezte— Valaki úgy intézte, hogy a diákok fél kilenckor a turistaházban legyenek. A véletlen nem az, hogy éppen ott leltek volna, ellenkezőleg, az, hogy nem voltak ott. Ez valóban véletlen. A többi szándékos, kitervelt provokáció. — Ezt mondta Paál főhadnagy — tökéletesen alátámasztja, hogy a két lövedék, amely a harmadik üteg első lövegének csövéből repült ki, nemcsak éles-, hanem speciálisan preparált lövedék is volt! Egyiket, a helyszínen felkutatott repeszek alapján műszaki pontosággal sikerült rekonstruálnunk. Formára, nagyjából talán súlyra is megegyezett a gyakorlatokon használt vaktöltetekkel, s miután-sikerült közéjük csempészni, a löveg kezelőszemélyzete már csak a sietség, az izgalom miatt sem vehette észre a különbséget... Ébert százados közbeszólt: — Tegyük fel, hogy valaki még a laktanya lőszerraktárában gondosan átvizsgálja a gyakorlatra szánt vaktölteteket. Minden ládát felnyit, és minden vaklövédéket külön kézbe vesz. Akkor sem veszi észre, hogy- az egyikben ólom gan? Ne egy sorkatonára gondolj, hanem egy tapasztalt tisztre! — De feltétlenül! Súlykülönbség egészen biztosan volt. Ilyen vizsgálatot azonban nyilván nem tartottak. — Köszönöm — mondta Ébert százados. Paál főhadnagy folytatta: — A legfontosabb, hogy a két éleslövedék magjának ferde talpa volt. Az ilyen lövedék nem a műszerrel meghatározott célpontot találja el, hanem a talp hajlásszögének megfelelően eltér tőle. A harmadik üteg első lövege tehát pontosan célzott, a célzókészülék nem romlott el, az ágyúval a szerpentin megadott pontjára tüzeltek. A két lövedék mégis a turistaházba csapódott be. Azoknak, akik az ellenséges akciót megszervezték, ehhez ismerniük kellett a gyakorlat tervét, tudniuk, hogy az üteg hol áll majd, és hová tijzel. Mivel azt akarták, hogy a turistaházat érje találat, gondoskodtak róla, hogy a két lövedék, amit a vaktöltetek közé csempésztek, ötszáz méterrel a megadott cél mellé menjen. Az ilyen kisebb gyakorlatok tervét, úgy látszik nem őrzik elég szigorúan. Egyáltalán nem képtelenség feltételezni, hogy illetéktelen személy hozzájutott. Az -azonban, hogy a gyakorlat előtt átvizsgálnák a lőszeres ládákat, valószínűtlen ... — Nos — mondta Ébert százados —, ezúttal éppen ez történt! A dolog úgy áll, hogy a parancsnok, Zalay alezredes már megégette a körmét. Tavaly, előző állomáshelyén előfordult egy véletlen lőszercsere. Szerencsére, akkor csak kézifegyverekbe való vaktöltények közé keveredett — máig se tudni, hogyan? — élestöltény. Zalay elvtárs most rendkívüli óvatosságot tanúsított. Személyesen vizsgálta át a gyakorlatra szánt lőszeresládákat, külön-külön mindenegyes darab vaktöltetet. Mindezt politikai helyettesének a jelenlétében! A lőszeresládákat szemük láttára rakták föl a teherautókra, s a menetoszlop már mozgott, amikor ők is kocsiba ültek. Ekkor 1 a helyzet a következőképpen alakult: Zalay alezredes gépkocsija az oszlop élén haladt, a politikai helyettes, Tárnok őrnagy személykocsija pedig az oszlop legvégén. Miért fontos ezt leszögezni? Azért, mert az oszlop megállás nélkül haladt a gyakorlat színhelyéig. Egyenletes, állandó sebességgel. A ládát, tehát, amelyben a két éleslövedék volt, útközben sem tehették fel a teherautóra. Hogy került akkor a gyakorlat színhelyére? Tény, hogy végül is ott volt a harmadik üteg 24 lőszeresládája között, a nagy bükkfa alatt, ahová a gépkocsiról lerakták" őket. Mivel több lőszeres kocsi is volt a menetben, szükséges megjegyezni, hogy a szóban forgó 24 ládát arról a teherautóról rakták le, amely hátulról számítva a harmadik volt az oszlopban, tehát egy élelmiszeres kocsi és Tárnok őrnagy kocsija követte csupán. Mint mondottam, ő zárta az oszlopot. — Ez elég rejtélyes — mondta Kertész ezredes. — Azt mondja, hogy egyszer sem álltak meg... — Gyakorlatilag ez valóban így volt. — Ugyan! És a gyakorlat talán nem felelt meg az elméletnek?... {Folytatjuk] a KISZvédnökségről Az ország szinte valamennyi nagy beruháeásának megvalósításában részt vesznek a fiatalok. Hasonlóképpen van ez a szegedi szalámigyár hamarosan elkezdődő építésekor is. A szalámigyár tovább építése fölött védnökséget vállalt a KISZ. • Története? A KISZ-védnökségek mozgalma 12 esztendős múltra tekinthet Svissza. 1960-ban indult és mind fontosabb szerepet kap a népgazdaság fejlődésében. A fiatalok alkotókedvének, szaktudásának teremt kiváló lehetőségeket a védnökség egy-egy jelentős beruházás megvalósításakor. A mozgalom eredményességét bizonyítja többek között a Dunai Cement- és Mészmű, a Borsodi Vegyikombinát, vagy például a Székesfehérvári Könnyűfémmű. • Feladatai? A védnökségek egyik legfontosabb feladata természetesen a beruházások megvalósításának gyorsítása. Emellett azonban a mozgalom kiváló lehetőségeket teremt a fiatalok szocialista szellemű neveléséhez. Általános a tapasztalat, hogy a védnökséggel épülő objektumokon, a beruházás megvalósításában résztvevő vállalatok KISZ-szervezeteiben olyan légkör alakult ki, amely kedvez a kommunista típusú ember formálásának. Egyszóval a védnökség a szocialista tudatformálás hatékony eszközének is bizonyult. • Adatai? Az országos védnökségvállalások keretében az utóbb eltelt négy esztendőben mintegy másfél millió társadalmi munkaórát végeztek a fiatalok. Ebből is kitűnik, hogy a mozgalom a KISZ népgazdaságot segítő vállalkozásának egyik kulcskérdése. Csongrád megyében a kőolajipar felett vállalt védnökséget az ifjúsági szövetség. Emellett az országos védnökség mellett most a felépítendő új szalámigyár fölött vállalt helyi védnökséget a KISZ.