Délmagyarország, 1972. február (62. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-02 / 27. szám
SZERDA, 1972. FEBRUÁR 2. w DÉLMA6YAR0RSZÁ6 POSTALADAJA A kötelesség ára Ki tudja, meddig lehet azt természetesnek venni, hogy valaki szerényen, követelőzés nélkül vállal magára túlmunkát, amiért éppen ezért semmit sem kap. Ki, mit veszthet Csengelén? című cikkünk bátorította fel dr. Orosz Zoltánnét (Csengele, Május 1. utca 19.), hogy a leírt esethez hasonlót meséljen el saját tapasztalataiból kiindulva. A faluban — ahogy írja — három évig nem volt úgynevezett betegházi-ápolónő, mert gyerekgondozási segéllyel otthon maradt, s helyede nem vettek fel senkit. A betegeket és az adminisztrációt olvasónk és férje látta el ebben a munkakörben is. 1971-ben péhdául fél évig végezték ezt a „helyettesítést", s ezáltal 12 ezer forintot takarított meg a községi tanács. A tanácsot csupán arra kérték, hogy az ápolónőnek járó három évi útiáltalányt fizessék ki, mert erre idejük is ment rá, a benzin is pénzbe került Tehát: csupán költségeik megtérítését kérték, nem is azt, hogy a túlmunkáért kapjanak térítést. Kérésüket azonban a községi tanács elutasította. Mindez azért feltűnő, mert az ígjr megtakarított pénzből a tanács nem költött az egészségügyre, pedig a rendelőre is ráférne a korszerűsítés. Most már — mint a levélből is kiolvasható — csak az érdekli Oroszékot, hogy hová kerül a megtakarított pénz? Csepp a tengerben. Mármint az a néhány levél, amely ezúttal is megérdemli olvasóink fegyelmét. Ám, nehogy azt higgye valaki, hogy csupán ennyit hozott a posta; többször ennyit. De sajnos, a most mellőzöttekben olyasmiről érdeklődnek a levélírók, amelynek — ha valóban fontos ügyről van szó — maguk is könnyen utánanézhettek volna. Ügy látszik, kétféle ember van. Az egyik olyasféle, aki a legjobb közlekedési viszonyok között is csak akkor ül fel az autóbuszra, ha messzire akar utazni, a másik olyasforma, aki, ha már megvan a bérlete, egy megállót sem képes gyalogolni. Tévedés ne essék, mindig szívesen válaszolunk olyan kérdésekre is, amelyek nem közérdekűek (s ezekre levélben), de nem szívesen tesszük ezt, ha a kérelemből az derül ki, hogy egy-egy olvasónk Postaládánkat afféle szolgáltatásnak tekinti csupán saját kényelme érdekében. Nem is szólva azokról, akik azt kérik, hogy olyan témákat ismertessünk, amelyekről nagyon sokszor írtunk már. Átkötő levél Január 19-i Postaládánkban a Kaszás utca 13. számú ház lakóinak nevében Nagyi Istvánné lakóbizottsági elnököt idéztük, aki arról panaszkodótt, hogy hiába járt az IKV-nál, lakókerületi tanácstagjánál, a vízműveknél — nem kötötték be a vizet. A Szegedi Vízművek és Fürdők igazgatójának, dr. Takács Antalnak levele szerint ez a bizonyos művelet azért maradt el, mert egy bizonyos értesítést nem kapott meg a vállalat. Ezt az IKV-tól várták, mely a munka elvégzését megrendelte ugyan, még december 10-én, de azzal a késleltető feltétellel, hogy a vízművek és fürdők vállalatot még értesítik, ha megszerzik a földmunka elvégzéséhez szükséges tanácsi burkolatbontási engedélyt. A Kaszás utca 13., a vállalat közlése szerint, rendelkezik alacsony nyomású vízbekötéssel, tehát a lakók nincsenek víz nélkül, a megrendelés arra vonatkozik, hogy a házat a városi hálózatba kössék át. Panasz — könyv nélkül Kovács Endre (Tarján 116/D lh.) az elmúlt vasárnap matiné-előadásra vitte kisfiát, a Postás művelődési otthonba. Mivel a gyerek szomjas volt, negyedórával az előadás megkezdése előtt Hüsit akart vásárolni. Igencsak megdöbbent, amikor a büféstől azt a választ kapta, hogy csak klubtagokat hajlandó kiszolgálni, mert nem a mozilátogató közönség kedvéért nyitott ki. Olvasónk így körülnézett, hogy milyenek is azok a klubtagok, majd, látván, hogy a kiszolgálásra semmi esélye sincs, mert az előcsarnokban levő 6—8 ember sört iszik, s nem Hüsit, kérte a panaszkönyvet. Ezt — valószínűleg csak klubtagoknak tartják fenn — sem kaphatta meg. Nqpn csoda, hogy mindez kissé megviselte idegeit Hüsi helyett „Dühi"-t kapott Aranyigazságok a borravalóról Galambos László (Tolbuhin sugárút 22.) néhány aranyigazságot jegyzett fel a borravalóról. Három minikomédiát ezek közül érdemes is megemlíteni. Az első. X beszélget Ynal. Képzeld el — mondja X —, én már több alkalommal nem adtam ott borravalót, ahol azelőtt mindig számíthattak rá. — No, ne mondd — csodálkozik Y —, biztos nagyon éreztetik veled. — A — legyint Y —, van bennük becsület: ugyanolyan udvariatlanok, mint mikor adtam borravalót. A másik. A borravalós foglalkozásoknak — magyarázza X — három kategóriája van: az 1—2 forintos, a 10—100 forintos és újabban az 500—1000 forintos. Az első kettőtől nem kell sajnálni, mert a borravalót eleve bekalkulálják a fizetésükbe ... És a harmadikakéba? — érdeklődik Y? — Á — fölényeskedik X —, azok amúgyis sokat keresnek. A harmadik. Szép, jő napot kívánok — udvariaskodik X —, 'napot! — így foghegyről Y. — SzáZ forintért kérek ezt, meg azt, meg amazt — sorolja, pénzét letéve X. — Hatvan, hetven, nyolcvan, kilencven, kilencvenöt ... — számol Y. — Köszönöm szépen, a többi a magáé. A kellemes viszontlátásra! — köszön el X — 'napot — válaszolja Y. Mit egy helikopter 7 Januártól — mint ismeretes — alapvető változások történtek a magyar filmgyártásban. A korábbi négy stúdió munkáját két filmvállalat, a Budapest és a Hunnia örökölte, a Mafilm profilját pedig ezek szolgáltató üzemévé alakították át. Az egyik új vállalat, a Budapest igazgatója, Nemeskürty István interjúban számol be a Film, Színház, Muzsika január 22-i számában a változások adta új feladataikról, terveikről. A nyilatkozat tizenkilenc kérdésre válaszol, az egyiket idézzük. Kérdés: A vidéki színészek keserve is megoldatlannak látszik, ök a maguk színházán kívül nemigen szerepelhetnek másutt,. és ezt anyagilag is megsínylik. Válasz: Sajnos, jogos a panaszuk. Sok mindenből kimaradnak. Talán helikopterrel kellene szállítani őket, így az egyeztetés káoszával is megbirkóznánk valahogy. Ami nem utópisztikus elképzelés, hiszen az NDK-ban ez a gyakorlat. A vidéki színészek helyzetét érintő pár sor alapvető jó szándéka ellenére is lényegében Ismerősen cseng. Elég néhány szavát kiragadni: sajnos, talán, jogos, kellene, valahogy, utópisztikus. Már a kérdés megfogalmazása finoman disztingvál, nem a vidéki színészek jogos igényét, hanem a keservét terjeszti elő. Való igaz, terminusnehézségek miatt a vidéken dolgozó színész (esetleg nem is vidéki színész) esélye a fővárostól méfhető kilométerekkel egyenes arányban csökken, hátrányos helyzetét nemcsak anyagilag, erkölcsileg is érzi. Elszigeteltségének enyhítésére egyelőre bármely praktikus javaslat kevés, amíg a jelenlegi szemléletmód lényegesen nem változik. Ami pedig a hel*:opterezést illeti, kérdéses, hogy Magyarország és az NDK között pillanatnyilag ez lenne a legfontosabb különbség: azt hiszem, a munkaszervezésre vonatkozó sokkal lényegesebb eltérésekkel magyarázatot kapunk egyebek között a vidéken élő színészek filmes foglalkoztatásának l különbségeire is. A heli-! kopter csak eszköz. Két- . ségtelenül gyors, korszerű, modern. De önmagában kevés. Mert tegyük fel, egy szép napon nálunk is alkalmazni kezdik a filmező színészek szállítására. Kíváncsi lennék rá. vidékié' utaztatásához milyen sűrűn landolnának. Esetlee kiderülne, nincs megfelelő parkolópálva. Nikolényi István Szemétdomb az óvodánál H. F.-né megdöbbenve vette észre, hogy a petőfitelepi II. számú óvoda szomszédságában a környékbeli lakosok szemétlerakóhelyet alakítottak ki. Olvasónk hónapok óta várja, hogyha már maguk a lakók nem védik a gyerekek környezetét, az illetékesek közbeszólnak. Ám, nem történt semmi: azóta már a gyerePapír az ablakban Vannak bonyolult dolgok. Például, ha azt kell kideríteni, hogy ki csináltasson be egy törött ablakot. Bús Ferenc (Tarján 308/B.) is csak a tettest tudja megnevezni: a betörő egy cső volt. Már 1970-ben is leesett egy vascső, amely egyébként arra hivatott, hogy védje a lépcsőházi ablakot. Az csak csörömpölt. Tavaly augusztusban azonban, amikor ismét leesett egy ilyen „védőcső", vele együtt csörömpölt a lépcsőházi ablak is. A bonyodalom ott kezdődött, hogy egy csövet — még ha a védelmére bízott ablak ellen vétkezett is — nem lehet arra kötelezni, hogy megfizesse a kárt. Így hát a házfelügyelő azóta is fűhöz-fához — azaz DÉLÉP-hez és IKV-hoz — szaladgál, mert az ablakot senki sem csináltatja be. Végül megunván a huzatot, és a lakók panaszait, idén január 23-án a házfelügyelő hullámpapírral pótolta a törött üveget. De a lakók remélik, hogy egy ilyen nemzetközi jelentőségű ügyben is sikerül már ebben az évben előrelépnünk, s lesz még üveg a tarjáni ablakon. kak is felfedezték maguknak a konzervdobozokat és neoncsöveket rejtő szemétdombot. Azt is megemlíti, hogy éppen ennek az óvodának főbejáratánál eméltek egy kaput, amelyet Petőfi-emléktábla díszít. Ez akkor történt, amikor a költő nevét vette fel a telep. S hogy továbbra is méltó legyen ehhez a névhez, azzal is kellene bizonyítania, hogy az emléktáblát a közelgő Petőfi-évforduló alkalmából helyrehozatják. Az ünnepségek decemberben lesznek, van hát idő erre is, arra is. Reméljük, addigra a szemétdomb eltűnik, a tábla pedig régi fényében ragyog. Dolgoznak az építők A január 13-1 számunkban megjelent Gond-emeletek című riportra a Csongrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatója, Török István válaszolt. „A riport helyesen veti fel a Szeged, Április 4. útja 23—25. számú házak emeletráépítésével és felújításával kapcsolatos vállalati késedelem problémáit. Nem a gyorsfelvonó leállítása volt az oka a kivitelezés leállításának, hanem november—december hónapokban vállalati érdekből történő munkaerő-átcsoportosítás" — írja többek x között. A tájékoztatás szerint meggyorsítják a kivitelezés ütemét, s a 23-as számú ház május 10-re, a 25-ös számú épület szeptember 15re beköltözhető lesz. A makói építésvezetőségtől csoportosítottak át harminc dolgozót. A helyszínen járva egészen más kép tárul ma a szemlélődő elé, mint korábban. Mintegy félszázán dolgoztak — kőművesek, bádogosok, burkolók, szerelők stb. —, s ha az ütemet tartják, ezen az építkezesen is csak elfogynak majd a gondok, s határidőre lesznek kész a várva-várt emeletek, az új lakások. Szövetkezeti mérlegek és tervek A mérlegek még nem készültek el teljesen, a mérlegzáró közgyűlések időpontja is odább van még, néhány előzetes adat azonban már „hozzáférhető" az ipari szövetkezetek tavalyi eredményeiből. Ugyancsak kialakultak azok a célok, tervek is, melyek az idei termelést jellemzik majd. A Szegedi Bőrdíszmű Szövetkezet tavalyi árbevétele 27 millió 700 ezer forintnyit nyom a „mérlegen"; 3 millió 200 ezerrel többet az 1970-esnél. Ennek jó része — tájékoztattak a bőrdíszművesek — termelékenységből adódik; a javulás 85 százalékát eredményezte a termelésnövekedés és 15 százalékát a létszámemelkedés. A munka jobb megszervezése is hozzájárult a hatékonyság javításához. Noha ez nemcsak a dolgozókon múlik: volt úgy, hogy a műbőrt nem kapták időben, volt úgy, hogy a kellékek valamelyike hiányzott. A maximális időkihasználás csak az utolsó negyedévben sikerült, mikor az anyagellátásnak nem voltak zökkenői. A szövetkezet profilja változott. Megszűnt a fuballlabdagyártás Mindszenten, s bakfistáskákat sem készítenek mór; a női táskákból annál többet. A tavaly gyártott 205 ezer táskával szemben idén 270 ezer készül — részben belföldre, részben exportra — a szövetkezeti műhelyekben. A mintázok a legújabb divatvonalakat követve, igyekeznek újra meg újra elébemenni a gyorsan változó igényeknek, most például igen sok „tinédzseres" válltáskát gyártanak. Idei tervük egyébként 35 millió 600 ezer forintos eredményt vesz célba. Mindszenten két és fél milliós beruházásból egy új, korszerű üzemházat kaptak tavaly év végére a dolgozók, így idén már kitűnő szociális körülmények között termelhetnek. Fürdő, öltöző, étkezde áll rendelkezésükre: vagyis jobb a szociális ellátottságuk, mint a szegedi központban. A Szegedi Gumi és Műanyag Szövetkezet 1971-ben 15 milliót meghaladó értéket állított elő. Mint neve is mutatja, ez két termelési körből: gumi- és műanyagkészítményekből tevődik öszsze. Idén 16 milliós érték megtermelése, vagyis ütemes eredménynövelés a tervük. Tavaly 120 ezer darab motorkerékpár-belsőt gyártottak, 1972-re eddig 100 ezer darabra kaptak rendelést a nagykereskedelemtől. Futballbelsőből is jelentős előrendelés tudatában fogtak neki az új évnek. A műanyagrészleg polietilénből, poliamidból, polistirolból ' főleg könnyűipari gépalkatrészeket termel. Sokféle készítmény kerül ki innen, s figyelemre méltó szerepük van a többi szegedi üzem igényeinek kielégítésében. Csévék, orsók, kúpok, hüvelyek készülnek a textiliparnak, kendergyáraknak, műanyag szigetelőnyelek a kéziszerszámgyárnak. A Szegedi Ecset- és Seprűgyárnak részint ecsetnyeleket adnak, részint pedig seprűkupakokat. Legkisebb készítményeik közé tartoznak a játékmackószemek; ebből a Nívó Ktsz-nek is termelnek. mm Üzenetek Dr. V. P. (Szeged), a Tolbuhin sugárúton közlekedő villamosra, mióta az eddigi renden változtattak, az ön levelén kívül panasz nem érkezett. Az régebben is előfordult, hogy akadályok miatt várni kellett a villamosra. Ez még a fővárosban is megesik olykor-olykor. Csáki Mihály (Lenin krt.) lapunkban többször olvashatott a gázprogramról. A gázárak egyébként, feltételezésével ellentétben, nem is olyan „abnormálisan magasak". Schmidt Jófsefnének (Partizán utca 7.) csak azt tudjuk javasolni, hogy a lakáskorszerűsítési költség lelakásának ügyében személyesen kell az IKV-val tárgyalnia. Akkor módja nyílik, hogy közérdekű javaslatával is hozzájuk forduljon, mivel ebben az ügyben csak ők tehetnek valamit, mint illetékesek. Kovács Pál (Sándorfalva. Sövényházi út 3.) felháborodását ugyan megértjük, de jobb lett volna azonnal a tanácshoz fordulnia panaszos ügyével. Utólag is csak ezt tanácsolhatjuk. NDK—magyar míívészcsere A KISZ Szeged városi bizottságának ülése 1972-ben az NDK—magyar művészcsere keretében a _ többi között a budapesti rádió szimfonikus zenekara is vendégszerepei Berlinben. Az idei berlini ünnepi játékokra várják továbbá a Sophiana zenekart, a Bartókvonósnégyest és számos hangszeres szólistát. A magyar vendégjátékok sorát Mező László csellóművész nyitotta meg az NDK fővárosában január végén adott két hangversenyével. Az NDK-ból az idén elsőnek februárban Gisela May sanzonénekesnő látogat el Brecht-műsorával Budapestre. Öt követik majd a drezdai Kurt Masur karmester és Peter Roesel zogoraművész, továbbá Theo Adam és Peter Schreier. (MTI) A KISZ Szeged városi bizottsága tegnap délelőtti ülésén három kérdést tárgyalt. Mintegy másfél orás vita során állapodott meg a bizottság az 1972. évi politikai terv végleges formájában, és egyúttal kidolgoztak egy ajánlást is a KlSZ-szervezetek akcióprogramjának összeállításához. Egyúttal megállapodtak a végrehajtó bizottság és a KISZ városi bizottsága első félévi üléstervének programjában. A személyi kérdésekre vonatkozó javaslatokat Szögi Béla, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára terjesztette elő az ifjúsági szövetség megyei és városi végrehajtó bizottságainak együttes állásfoglalár sa alapján. Javasolta Hevér László felmentését a városi titkár tisztsége alól, mivel ő a KISZ Központi Bizottsága középiskolai és szakmunkástanuló osztályának vezetője lett. A városi bizottság — érdemei elismerése mellett — Hevér Lászlót felmentette titkári tisztsége alól. Szögi Béla — a két végrehajtó bizottság közös állásfoglalása alapján — Baló Ilonát, a városi bizottság eddigi egyetemi és középiskolai felelősét javasolta a városi titkár posztjára. A KISZ városi bizottsága titkos szavazással elfogadta az 'új titkár személyére tett javaslatot. A városi KISZ-bizottság tegnapi ülésén megjelent dr. OzVald Imre, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára. Az ülésen részt vett és felszólalt Szűts Istvánné, a KISZ KB titkára.