Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-15 / 12. szám

4 / SZOMBAT, 1972. JANUAR 15. Hogyan került el Szegedről Mikszáth ? A szegedi napisajtónak szép, hovatovább évszázados hagyománya, hogy az egy­kor itt újságíróskodó Mik­száth Kálmán életének je­lentősebb eseményeiről, a Mikszáth-évfordulókról meg­emlékezik. Ezekben a meg­emlékezésekben, magától ér­tetődően, a város és az író kapcsolata kerül rendszerint előtérbe. Különösen két Idő­szakra emlékeztek nagy elő­szeretettel a szegedi kor­társak és újságíró utódok. Az egyik az az időszak, ami­kor a fiatal Mikszáth a Sze­gedi Napló munkatársaként a városban élt; a másik az, amikor — az országos ün­nepléssorozatot megelőzve — a már európai hírű író 40 esztendős írói jubileumát ül­te 1910-ben Szegeden. Arról, hogy miért és mi­ként is távozott az író 1880 végén a városból, kevés szó esett eddig. Tudjuk, hogy távozása nem volt „szakítás", gyakran járt ez­után is — hol magánember­ként, hol hivatalos személy­ként — a számára kedves városban. Mikszáth születése 125. évfordulóján — megem­lékezésül — éppen erről, a keveset emlegetett eltávozás­ról, amelyik mégsem volt szakítás városunkkal, ejtünk néhány szót. Mikszáth elhatározásának — hogy újabb kísérletet tesz Pesten érvényesülni — indí­tékáról kevés dokumentum áll Mikszáth életrajzíróinak rendelkezésére. Fönnmaradt erról az esetről a később ugyancsak Szegeden újság­íróskodó Gárdonyi Géza fiá­nak, Gárdonyi Józsefnek egyik könyvében (A mesélő toll. Bp. 1934.) egy érdekes história. Eszerint Mikszáth még 1880 decemberében is inga­dozott: elmen jen-e Szeged­ről, maradjon-e. Ekkor le­velet kapott nógrádi földijé­től és hajdani iskolatársától, Pósa Lajostól. Mikszáth ugyan nem járt Pósával egy osztályba (Pósa 3 évvel fia­talabb volt), de valaha együtt koptatták a rima­szombati gimnázium lépcső­jét, együtt szerepeltek az is­kola Kazlnczyról elnevezett önképzőkörében. Meg talál­kozhattak Pesten is a kevés­pénzű, kezdő újságírók talál­kozóhelyein. A levél a kö­vetkezőképpen szólt: Kedves Kálmán! Sorsom: reménytelenül sö­tét, kenyerem bizonytalan morzsa. Olvastam, hogy az áradat, ami Szegedet elön­tötte iszapos hullámaival, té­ged felszínre vetett. A tolla­don szállt a városra a re­ménység, s nem kérhetsz olyat a „torony alatti" urak­tól, amire rá ne biccentenék az igent. Kérlek, kérj számomra egy fejbiccentést, hogy éljek és lehessek ott is gondtalan ba­rátod. Budapest, 1880. dec. 2. • Pósa Pósa levelével egy időben kapta volna — eszerint — kézhez Mikszáth a Pesti Hírlap cégjelzéses papírján a következő levelet is: Igen tisztelt Uram! Készséggel szerződtetnénk önt munkatársaink sorába. Közelebbiek megbeszélése végett lépjen érintkezésbe Porzsolt Kálmán iró kikül­döttünkkel, aki a napokban ellátogat Szegedre, s önt szíves engedelmével felke­resi. Kiváló tisztelettel Légrády Károly Mikszáth — meséli tovább Gárdonyi József tolla — át­sétált a két levéllel a Sze­gedi Napló szerkesztőségének másik szobájába Kulinyi Zsigmondhoz, a lap főszer­kesztőjének, Enyedi Lukács­nak „jobbkezé"-hez, s meg­mutatta mindkettőt. — Mit szólnál — rökö­nyödött el Kulinyi —, ha a Pesti Hírlap ajánlata ked­vezőtlenebb volna az enyém­nél? — Akkor is megyek! — felelte Mikszáth — Pósáról van szó! „Így . került Mikszáth Pest­re és Pósa Mikszáth helyé­be Szegedre." — állítja som­másan a történet írója. Az idézett leveleket nem ismeri a jelenlegi Mikszáth­kutatás (nincsenek benne a Mikszáth-levelezés gyűjte­ményes köteteiben). Alkal­munk sincs hitelességüket vi­tatni. A beállítást mégis kis­sé kiszínezettnek érezzük. Bizonyos, hogy Mikszáth mélyen együtt tudott érezni a nyomorgó, lapkisérletek­be belebukó, köteteiket utolsó filléreiken kiadó, szer­kesztőségekben kilincselő, fiatal újságírókkal, költők­kel. Maga is végigjárta ezt a kálváriát Szegedre jövete­le előtt. Szegedről való tá­vozása mégsem lehetett ilyen „önfeláldozás" jellegű. Pósa levele sem újságírói helyet kért kimondottan, ha­nem — a „torony alatti urakk"-ra való célzás jogosít föl erre a föltételezésre — valamiféle hivatalnoki állás­sal is beérte volna az újjá­építés idején földuzzadt vá­rosi és kormánybiztosi ad­minisztrációban. A Pestre település gortdo­lata egyébként is jóval előbb megérlelődhetett Mikszáth­ban. (1880 augusztusában azt írta egyik pesti színész ba­rátjának, hogy a következő színi évadban sűrűn fognak majd találkozni!) Szegedi újságírósága. idején gyakran föllátogatott a fővárosba, s e látogatásai éppen' R80-ban szaporodtak meg, nemegy­szer az újjáépítési • királyi biztosság tagjaival utazott, s talán ők is biztathatták: te­gyen kísérletet Pesten. Akadnak arra valló jelek ls, hogy a Szegedi Napló ekkori helyzete nem volt olyan, hogy a közeli jövőben anyagilag komoly előrehala­dást Ígérhetett volna mun­katársainak. (Mikszáth egyik, 1880 tavaszán írott levele arról tanúskodik, hogy még ekkor is Szegedre költözése, 1878 előtti 10—15 forintos adósságait törlesztgette.) Egyéb gondok is akadtak a Napló szerkesztőségében. 1880 őszén függetlenségi pár­ti lap megindítását tervez­gették a párt itteni vezetői, és Pósa előbb ennek szer­kesztőjéül ajánlkozott. Az új lapnak lett volna kelete, hi-< szen Szeged két képviselői mandátuma e párt kezében volt ekkor. Ha a terv sike­rül, a Szegedi Napló, amely eddig „mérsékelt" program­mal képviselte az ellenzéket, számos előfizetőjét elvesztet­te volna. Ügy látszik, a füg­getlenségi párt vezetőinek nem sikerült dűlőre jutniok a szegedi lapkiadókkal, s a terv nem valósult meg. Mindezek azonban mellé­kes tényezők amellett, hogy Mikszáth megérezte: igazi irói karriert csak az irodal­mi élet centrumában, Buda­pesten csinálhat. Ezért még kockázatot is hajlandó volt vállalni. Korántsem várta olyan biztos hely Pesten, mint ahogy a Légrády-levél­ből gondolhatnánk. (Csak 1881 márciusában jutott be a Pesti Hírlap szerkesztő­ségébe, addig más lapoknak volt időszakos munkatársa.) Ezért készülő novellásköteté­nek kiadására is szegedi nyomdásszal kötött szerző­dést, s megegyezett Enyedi­vel is, hogy lapja külső munkatársa marad, s heten­ként tárcákat küld a Szege­di Naplónak. Kibontakozó tehetségének tartozott azzal, hogy annyi keserves tapasztalat ellené­re is újabb kísérletet te­gyen az érvényesülésre. El­hagyta Szegedet, de sohasem feledte. Nacsády József Harc a „za mérgezés" ellen Á a 20. századnak ez az átka, különösen a nagy ipari üzemek dolgozóit érin­ti súlyosan. A túl zajos kör­nyezetben való hosszabb tartózkodás a teljesítőképes­ség csökkenéséhez, balese­tekhez, hallási zavarokhoz, idegbántalmakhoz és más betegségez, valóságos „zaj­mérgezéshez" vezet. A zaj elleni küzdelem fontosságát bizonyítja a lárma következ­tében megbetegedett embe­rek nagy száma, amely pél­dául Lengyelországban az összes dolgozók 18 százalékát éri el. Egyes iparágakban — köztük a textiliparban — ez az arány még magasabb (72 százalék), a vas- és acél­iparban 50 százalék. Nem véletlen tehát, hogy a lár­ma által előidézett hállósi­és egyéb zavarok a foglal­kozási betegségek között a szilikózis és a mérgezések utón a harmadik helyet fog­lalják el. A Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsa most ha­tározatot dolgozott ki a munkahelyek zajtalanításéra. Eszerint kötelezik az érde­kelt üzemeket, intézeteket és szakmákat, hogy tegyenek meg mindent a hang- és rez­gésártalmak csökkentésére, javasolja a megfelelő beren­dezések azonnali beszerelé­sét. Az intézkedések meg­tartását a minisztériumok ellenőrzik. Kukoricák - köztermesztésre A Szegedi Gabonatermesz­tési Kutató Intézet foglal­kozik hibridkukorica 'előál­lítással és azok fajtafenntar­tásával: A fajtáik közül a Georgikon DC—250-esből és a Keszthelyi 22-esből korlát­lan mennyiségben tudnak vetőmagot adni az idei esz­tendőre. A Keszthelyi DC— 384-es fajtából csak korláto­zott mennyiségű vetőmag áll rendelkezésre. Az intézetnek a felsoroltakon kívül a Georgikon SC—360-as és a Szegedi DC—624-es hibrid­je ls közismert, amelyekből ebben az esztendőben csak kísérleti célra tudnak vető­magot adni. A Georgikon D,C—250-es államilag elismert hibrid. Két amerikai és két fran­cia beltenyésztett vonal ke­resztezéséből előállított négy­vonalas hibrid. A legkoráb­bi magyar minősített hib­ridkukorica. Viszonylag vé­kony, 150—16o centiméteres magas, szilárd szárú, genera­tív jellegű. Gépi törésre al­kalmas. Levélzete kevésbé dús. A csövek egyenletes magasságban helyezkednek el. A magsorok igen jól záródnak, számuk 14—18. A szemtermése narancssárga, lófogú. Koralsága révén, április végén vetve — a termesztési helytől függően — augusztus végén, szeptember elején betakarítható. Másodvetés­ként május végéig, de az or­szág legmelegebb vidékein — így Szeged körzetében is — július közepéig is vethe­tő. Jól meghálálja a műtrá­gyázást. Üzemi körülmények között fővetésben 55—60 má­zsát , terem hektáronként. A Keszthelyi 22-es ameri­kai és magyar vonalakból előállított, négyvonalas, bel­tenyésztett, silóhibrid. Kö­zépkésői érésű, magas, vas­tag, szilárd szárú, jól faty­tyasodó, széles, hosszú levelű hibrid. Hajlamos a kétcsö­vűségre, sűrű állományban azonban 4z kevésbbé érvé­nyesül. Április végén vetve, a termőhelytől függően, si­lókukoricának augusztus vé­géig, szemes kukoricának pedig október közepéig ta­karítható be. A műtrágyá­zást jól meghálálja. Mind fő­vetésként, mind másodvetés­ként meghálálja a ráfordított munkát. A Gabonatermesztési Ku­tató Intézet termesztési prob­lémákban a termelőszövetke­zetek rendelkezésére áll. Magyar vízkutatók külföldön Nemcsak Európában, ha­nem Afrikában és az ázsiai országokban is keresettek a »magyar Vízkutató és Fúró Vállalat és az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat szakepiberei. a NI­KEX közvetítésével a múlt évben több millió dollár értékű munkát vé­geztek külföldön. A libanoni vízügyi minisz­térium által hirdetett ver­senytárgyalást — jugoszláv, francia és libanoni cégek előtt — a NIKEX nyerte meg: egy mezőgazdasági te­rület öntözéséhez szükséges gátépítkezés alapozási mun­káin végeztek fontos fúráso­kat. AZ Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat szakemberei jelenleg Szíriá­ban dolgoznak, Damaszkusz vízszolgáltatása rekonstruk­cióján. Előreláthatóan részt vesznek az Eufrátesz völ­gyében kezdődő nagyszabású munkálatokban is. ahol szov­jet szakemberek Ragga vá­rosánál az -asszuánihoz ha­sonló nagyságú gáttal re­kesztik el a folyót. Az év első napjaiban je­lentős szerződéskötésre ke­rült sor. A NIKEX a jugoszláv Invest Import és Bukovica Banja Vállalattal ötéves együtt­működési szerződést írt alá. Eszerint a Vízkutató és' Fúró Vállalat szakemberei Aran­djelovacon, Mladenovacon és Klokotfürdőn, Közép-Euró­pa leggazdagabb ásványvíz­lelőhelyein fúrnak kutakat, öt év alatt kétmillió dollár értékű munkát végeznek. DÁNIEL LANG^ IIICID EH IS • a 192-es 5 magas Baton Dokumentumregény — Fordította: Hernádi Miklós 25. „A katonaság azt várja az embertől, hogy ka­tona módjára viselkedjen, vagyis engedelmes­kedjen a parancsnak." Végül is a Camp Radcliff-i tárgyalóteremben ülésező négy esküdtszék egyik vagy másik bűn­tényben bűnösnek találta a vádlottakat. Vala­mennyit fegyelmivel leszerelték, Közkatonává fokozták le, és minden fizetményüket megvon­ták Rafe kivételével, aki továbbra is kaphatott fizetést, csak nyolc éven át havi ötven dollárt vontak meg tőle. Mind a négy katonát kény­szermunkára ítélték, amit az Egyesült Államok hadseregének büntetőtáborában, a kansasi Fort Leavenworth-ben kellett letölteniük. Az ítéle­tek szövegében alig volt rendszer, mindegyik es­küdtszék a maga szeszélyeit követve fogalma-' zott. Bizonyára a tárgyalásokon tanúsított kész­ségesen segítő viselkedése miatt kapta Rafe a legenyhébb büntetést — nyolc évre ítélték nemi erőszakért és gyilkosságért. A nemi erőszakért és előre megfontolt szándékkal elkövetett gyil­kosságért Clarkot életfogytiglani elzárásra ítél­ték. Manuel nemi erőszak elkövetésért tizenöt évet kapott?, ferikssont leginkább Meserve ítélete lepte meg, az őrmestert ugyanis nem találták bűnösnek a nemi erőszak elkövetésében. Gyil­kosságért tíz évet mértek ki rá. Mikor Meserve­öt bűnösnek találták, de nem ítélték még el, egy törvényszéki tiszt megkérdezte tőié: „Van-e valami, amit el szeretne mondani a bíróság­ok?" A vádlottak padja előtt állva Meserve így válaszolt: „Sok gyilkosságot láttam, uram, mert ez a feladatunk, és ha nem gyilkolunk, minket gyilkolnak meg. Néha nagyon gyűlöli az ember az ellenséget. Egyszer, a Thayer II. had­művelet során egy leégett kunyhóhoz értünk. Vietnamiak kifelé vonszolták a gyerekeket a kunyhó bunkerjából. Füstmérgezésük volt. Az egyik kisgyereknek .életmentő csókot' kellett adnom, csak úgy tért magához. Ez is azt mu­tatja, hogy nemcsak gyilkolni szoktunk." Köz­•vetlenül ezután Meserve ügyvédje azt hozta fel a vádlott védelmére, hogy roppant .megterhe­lést jelent „húszéves őrmesternek ötven, hat­van, hetven bevetést irányítani", és kifejezte azt a véleményét, hogy „az efféle incidensek nem mindennaposak". Érvelésének alaptétele­ként Meserve ügyvédje ezt hangoztatta: „Van valami különleges ebben az esetben ... Az, hogy ez nem az Egyesült Államokban történt. Sőt, egyesek szerint mégcsak civilizált környezetnek sem nevezhető egy olyan háborús hadművelet, ahol ez előfordult." ,9. Erikssonból végül is sohasem lett gépifegyver­kezelő. Az ítéletek automatikusan felülvizsgálat­ra kerültek, és mivel a kormánynak újból szük­sége lehetett a tanúzására, katonai rendőrként továbbra is a hadosztály-támaszponton tartották. Szerencsére, emlékezik, nem gyilkossági vagy erőszakos nemi közösülési ügyekben kellett el­járnia, csak kisebb kihágásokkal volt dolga, de már maga az a rutinfeladat, hogy elhajtson a „piástaxival" a „pokolnegyedbe", felkeltette igazságérzetét, amit az előző év novembere olyan viharosan kavart fel benne. Ezt az érzést nem üdvözölte örömmel, mert mindig csak Maóra émlékeztette, és a tárgyalások után leg­szívesebben elfeledte volna a lányt. „Nyugalmat akartam" — mondja Eriksson. Nem érezte fon­tosnak, hogy Maóról beszéljen — különösen rendőrtársaival nem. Ha szóba hozza, tudta, hogy el fogják ítélni, hiába volt kötelességük a törvény érvényesítése. De szóba hozták az ügyet ők . maguk — különösen a nyári hónapokban, mikor a monszun felhőszakadások a szabadtéri időtöltés- mihden lehetőséget meghiúsították. A katonai rendőrök együtt gubbasztottak körle­tükben, és tereferével ütötték agyon az időt. Eriksson egyik-másik rendőrtársa időnként szó­ba hozta, hogy miként döntött annak idején Eriksson. Mindig elítélték ezért. „De már nem voltak annyira biztosak benne, mint a szakasz­'társaim. Emlékszem, az egyik azt mondta, hogy azt megértette volna, ha egy meggyilkolt ame­rikai katonáért szállok síkra, dé hogyan tehet­tem ezt egy vietnamiért? De nem itélt el túl­ságosan. Azt mondta, mindenki elkövet hibá­kat." Eriksson hiába igyekezett elfelejteni Maót, a szíve mélyén tudta, hogy ez nem fog sikerülni. A rendőrlaktanyában elejtett megjegyzéseken kívül egy másik fejlemény ls felidézte előtte a lányt. Tavasz végén arról értesült, hogy aligha­nem meg fogják változtatni Clark Ítéletét. Ügy­véde, kiderült, felkérte a Clarkot elítélő esküd­teket, hagyjanak jóvá számára egy kegyelmi kérvényt, kettő kivételével valamennyi esküdt ráállt a dologra, és Eriksson ebből megértette, hogy Clark ítéletének csökkenése szinte bizo­nyosra vehető. Erről Eriksson a következőket jegyezte meg: „Tudtam, hogy még semmi sem volt biztos, mégis éreztem; ez volt az első jele annak, hogy a dolgok úgy fognak alakulni, mint ahogyan Vorst százados megjósolta — vagyis, hogy az ítéletek egyre kurtábbak lesznek, és végül talán egészen el is tűnnek." (Folytmtjuk.) KUPI KISLEXIKON a talált tárgyakról Pénztárcától a kerék­párig sok elvesztett tárgy jelzi, hogy vannak még szórakozott emberek. De: becsületes megtalálók is. » 4 Kötelesség? Törvényeink értelmé­ben nem szívességet tesz az, aki az elvesztett tár­gyat valamiféleképp visszajuttatja tulajdono­sának — ez kötelessége. A megtalálónak a talált tárgyat nyolc napon be­lül át kell adnia a tu­lajdonosnak, vagy más, az átvételre jogosult sze­mélynek. Ha ezt nem tudja megtenni, köteles­sége beszolgáltatni ah­hoz a szervhez, amelyet a talált tárgyak kezelé­sére jelőltgk ki. Szege­den a II. kerületi hiva­tal igazgatási osztálya il­letékes az ilyen ügyben, raktára, ahol a talált tárgyakat átveszik, Illet­ve átadják, a Brüsszeli körút 23. számú házban van (telefon: 12-720). • Kivétel? Mindez azokra a dol­gokra vonatkozik, ame­lyek a személyi tulajdon szokásos tárgyai közé tartoznak. Ezekkel ellen­tétben a talált lőfegy­vert, lőszert, robbanó­anyagot, valamint a sze­mélyi igazolványt a rendőrségnél kell beszol­gáltatni. Ha valaki a kö­zönség számára ife nyil­vános hivatali, vállalati, illetve más épületben vagy helyiségben közle­kedési, szállitasi vállalat szállítóeszközén vesz észre elveszettnek bizo­nyult tárgyat, akkor azt a hivatal, vállalat stb. alkalmazottjának köteles átadni. Az ilyen dolgok tulajdonjogára a megta­láló nem tarthat igényt. 4 Tulajdonjog? Amikor a személyi tu­lajdon körébe tartozó elvesztett dolgot megta­lálója átadja a hivatal illetékes osztályának, ar­ról Is nyilatkoznia kell, högy igényt tart-e a tu­lajdonjogra. A hivatal ugyanis három hónapig őrzi a talált tárgyat, s ha az annak átvételére jogosult személy nem je­lentkezik. kiadhatja azt a becsületes megtaláló­nak, akire a tulajdon­jog azonban csak egy év elmúltával száll át.

Next

/
Thumbnails
Contents