Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-15 / 12. szám

SZOMBAT, 1972. JANUÁR 15. Magyar—szovjet filmmunkoterv Pénteken, a Művelődésügyi Minisztérium Báthory utcai irodaházában aláírták a Szov­jetunió Minisztertanácsa mellett működő állami film­bizottság és a Művelődésügyi Minisztérium film-főigazga­tósága közötti 1972—73. évre szóló, a filmszakmák együtt­működésére vonatkozó mun­katervet. Az oknjányt ma­gyar részről Kondor István, a film-főigazgatóság vezető­je, szovjet részről pedig V. E. Baszkakov, a szovjet ál­lami filmbizottság első el­nökhelyettese látta el kézje­gyével. » Az újonnan aláírt munka­terv egyebek között tartal­mazza a ké| ország filmszak­embereinek,' alkotóművészei­nek, filmszerveinek kölcsö­nös és állandó kapcsolatát, Információs anyagok, cikkek cseréjét, tapasztalatcserékről szóló megállapodásokat, ta­nulmányutakat, stúdiók köz­vetlen munkakapcsolatának lehetőségeit. Az eddigi ha­gyományoknak megfelelően az idén és jövőre is megren­dezik a Szovjetunióban a magyar film hetét hazánk felszabadulásának évforduló­ja alkalmából, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfordulóján pedig hazánk­ban tartanak szovjet film­hetet. (MTI) Túl a gyermekkoron Fejlesztik az ipari szolgáltatásokat Nem is túlságosan régen, alig 15 esztendeje. úgy 1957—58 körül szolgáltatá­sokról szinte még beszélni sem lehetett. Nem nagyon voit alkalmunk szidni a szervizt, mert nem, vagy nemigen volt tévénk, au­tónk, hűtőszekrényünk, amit javíttatni szerettünk volna. Azután hamarabb tettünk szert mindezekre, hogysem a javítóipari szolgáltatások lé­pést tarthattak volna a fej­lődéssel. Ebből meglehető­sen sok kínos eset adódott, amikor a vásárló jogosan kérdezhette: ha már elad­ják, miért nem tudják meg is javítani? Most úgy tűnik, hogy eb­ben az ötéves tervben meg­lehetősen sokat javul a helyzet. Többet, mint az elő­ző öt. évben, bár az alapok tekintélyes részét akkor si­került lerakni. Fejleszteni mindenképpen kell, hiszen az igények egyre nőnek. Jól példázzák ezt a szolgáltató vállalatok adatai, főként az árbevétel. Ez ugyanis — ma­ximált árak mellett — éven­te meglehetősen nagy száza­lékos emelkedést mutat. Ki­ugró a növekedés a Patyo­latnál, ahol az 1970-es mint­egy 3,5 millió forintos bevé­tellel szemben 1971-ben az árbevétel megközelítette a 8 millió forintot. Egy esztendő alatt tehát 162 százalékra emelkedett a forgalomból származó árbevétel. Szegeden három szektor végzi a szolgáltatásokat. Mi­nisztériumi, tanácsi vállala­tok és a szövetkezetek. Szin­te valamennyiüknél megle­hetősen nagy fejlődés volt tapasztalható az elmúlt években. Jelentős előrelépés volt a központi fejlesztési alapból és tanácsi forrásból épített új Patyolat-üzem. Ez az 50 millió forintos beruhá­zás teremtett ugyanis lehető­séget az egyik legfontosabb szolgáltatás, a textiltisztítás intenzív fejlesztésére. Az elektromos berendezések ja­víttatása is könnyebb, amió­ta működik a Gelka új, köz­ponti üzeme a Károlyi ut­cában. Ám a Gelka és az Elektromos Ktsz előtt máris újabb feladat áll: meg kell kezdeniük a felkészülést a színes tévék javításéra, ne­hogy majd ismét utólag kelljen kapkodni. A tanács erre a célra külön fejlesztési alapot biztosít a negyedik ötéves tervre. A közeljövö egyik legfon­tosabb feladata: új szolgál­tató üzleteket nyitni a vá­rosban, vagyis bővíteni a há­lózatot. Igaz, erre eddig is történtek lépések, hiszen amíg a második ötéves terv végén 147 szolgáltató egység működött Szegeden, a har­madik ötéves terv végére ez a szám 167-re nőtt. Legin­kább az elektromós gépek' javításával foglalkozó egysé­gek száma emelkedett, 8-ról 11-re. Ám a szolgáltató üz­letek száma még mindig ke­vés. És sajnos az új maga­sabb bérleti díjak sem ösz­tönzik a hálózatfejlesztést. Az Április 4. Cipőjavító Ksz például néhány kisebb for­Jugoszláv delegáció Szegeden galmú műhelyt, üzletet "meg­szüntetett. Pedig egyre több üzletré van szükség. Első­sorban például Tarjánban. Több mint tízezren élnek már a városrészben. Néhány alapvető szolgáltatást már sikerült biztosítani számúk­ra — üzletek, óvodák, böl­csődék —, dehát még sok minden kellene. A kiegészítő létesítmények építése, sajnos, elmaradt a köztudomású építőipari gondok miatt. A tanács ipari osztályán most mégis bizakodó hangú tájé­koztatást kaptunk. A töltés­feljáró, a József Attila su­gárút mellett most folyik egy lakóház építése. Talán inkább előbb, mint utóbb elkészül ott a szolgáltató épület ^s, melyben fodrász, óra-, gépkocsi-, háztartási gép, rádió-tévé és cipőjavító műhely, valamint Patyolat­üzlet lesz. A hármas és ha­tos ütem szolgáltató épüle­teinek sorsa a közeljövőben aligha dől el. N * A tanács minden lehetsé­ges eszközzel támogatja a szolgáltatások javítását. Eb­ben az ötéves tervben a. gépkocsijavítást, lakáskar­bantartást, az elektromos háztartási gépek javításét stb., illetve ezeknek a szol­góltatásoknak a fejlesztését 26 millió forinttal segíti a város. Tekintélyes summa, nyilván az eredmény is szembetűnő lesz. Csak egy példa: 1970-ben a gépkocsi­javítás kapacitása Szegeden százezer óra volt, 1975-ben pedig eléri a 490 ezer órát. Ebben a Római körútra ter­vezett új szerviz ia nagy szerepet játszik. A szolgáltatások egyelőré alighanem a pubertás korát élik. Túl vannak a gyermek­betegségek igazi korszakán, ha még akad is egy-kettő közülük. A gyermekkor már elmúlt, de a serdülő még nem tud mit kezdeni hosz­szúra nyúlt végtagjaival, csetlik-botlik egy kicsit tylég kell egy-két év, hogy megtalálja önmagát, hogy megálljon a saját lábán. Nem ls lehet ezt túlságosan rossz néven venni tőle, hi­szen alig tizenöt esztendeje, hogy igazán megszületett Szávay István Téeszícongresszus előtt • int már ismeretes, áprilisban ül össze a me­•VI zőgazdasági termelőszövetkezetek II. kongresz­szusa. E fórum lesz hivatott értékelni az I. kongresszus óta elért eredményeket, a szocialista vo­nások egyre fokozott erősödését, a demokratikus mó­don, a törvényes keretek között folytatott önálló vál­lalati gazdálkodást. A szegedi járási-városi Szövetség­hez tartozó szövetkezetekben a kongresszusi készülő­dés első szakasza eredményesen befejeződött, mivel decemberben a szövetkezetek gondos szervező és elő­készítő munka után megtartották a küldöttválasztó közgyűléseket. A szövetkezeti törvény — a párt ajánlásainak meg­felelően — a szövetkezetek közgyűléseire bízta a dön­tést működésük, gazdálkodásuk legalapvetőbb kérdé­seiben. A küldöttválasztó és a szövetség munkáját ér­tékelő közgyűlések döntéseiben a vezetőségek elgon­dolásai és a tagok elvárásai egyaránt tükröződtek. Mindössze egy közgyűlés volt — kellő megjelenés hiányában — határozatképtelen, s valamennyi köz­gyűlés a jelölő bizottság javaslata szerint döntött a küldöttek személyéről. A küldöttek átlagéletkora 44 év, több mint 20 százalékuk nő, a fiatalabb korosz­tályba tartozó küldöttek széma pedig 21, A szövetkezetek érdekeinek hatékonyabb védelme érdekében az utóbbi időben egyre erősebb volt az az Igény, hogy a Szövetségben a szövetkezetek elnökei mellett megfelelő arányban kapjanak helyet a fizikai munkások, a különböző bizottságök vezetői és a szak­emberek, figyelembe véve a nők és fiatalok arányát ls. A szövetkezeti tagság bizalmát élvező megválasz­tott küldöttekből 23 egyetemi, 36 középiskolai, 39 pe­dig nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A termelőszövetkezetek elnökei mellett 5 pártalap­szervezeti titkár, 20 fizikai dolgozó, 5 brigádvezető, 11 mezőgazdász, 8 közgazdász és 3 jogtanácsos segíti majd a Szövetség munkáját, a termelőszövetkezetek érdek­védelmi tevékenységét. A fenti adatok ismeretében megnyugvással tölt el bennünket, hogy szövetkezeteink tagsága a közgyűléseken olyan személyeket választott a területi küldöttválasztó értekezletre, akik szövetke­zetük és a mezőgazdaság általános gondjainak és ér­dekeinek igen jó- ismerői. Minden remény és biztosíték megvan arra, hogy a küldöttek a különböző tisztségekbe történő megvá­lasztásuk után eredményesen képviselik majd nem­csak saját szövetkezetük, hanem a többi szövetkezeti gazdaság érdekelt is. A pártalapszervezetek segítették a szövetkezetek vezetőségeit és tagságát abban, hogy a szövetkezetek­re jellemző legfőbb kérdések kerüljenek a közgyűlé­sek napirendjére. Támogatást nyújtottak abban is, hogy a közgyűléseken azokat a problémákat vitassák meg, amelyek szövetkezetükre jellemzőek, és helyileg is megoldhatók. Külön 'gondot fordítottak a szövetke­zetek vezetőségével egyetértésben azokra a kérdések­re, amelyek megoldásához országos álláspont kialakí­tására vagy határozatra van szükség. A küldötteknek módjuk lesz arra, hogy hallassák szavukat márciusban a területi küldöttválaszfé érte­kezleten, majd ezt követően áprilisban a termelőszö­vetkezetek II. országos 'kongresszusán azokban a kér­désekben is, amelyeknek megoldására az állami szer­veknek kell — a lehetőségeken belül — módosító ha­tározatot hozni. A szövetség elnöksége — a küldöttekkel egyetér­tésben — a kialakítandó állásfoglalásokban arra tö­rekszik, hogy területünk problémái, valamint az ered­mények mellett a negyedik ötéves terv termelőszövet­kezetekre tartozó feladatai összhangba kerüljenek a tagok, a termelőszövetkezetek és a népgazdaság ér­dekelnek egészével. KALMAN JÁNOS, a Szegedi Járási-Városi Tsz-ek és Mg. Szakszövetkezetek Területi , Szövetségének titkára Kenderes János, a tervező vállalat Igazgatója köszönti a vendégeket Tegnap, pénteken — kétnapos budapesti tárgya­lássorozat után — útban hazafelé, Szegedre látogatott Jugoszlávia Szerb Szocialis­ta Köztársaságának és vaj­dasági tartományának la­kásügyi és területrendezési küldöttsége. A. delegációt Popovlc Bozidar, a szerb köztársasági kormány lakás­ügyi és területrendezési mi­niszterhelyettese vezette. Tagjai voltak: Nikezlts Bo­zsa, vajdasági tartományi kormány jogtanácsosa, Bo­gojevic Mariola, a köztársa­sági kormány lakásügyi és területrendezési minisztériu­mának tanácsosa, valamint Kapocs Antal, a Vajdasági Urbanisztikai Intézet tudo­mányos munkatársa. Popovic Bozidar minisz­terhelyettes felesége táisasá­gában a küldöttség -élén elő­ször a Szegedi Tervező Vál­lalatot kereste íel, dr. Arvai József, dr. Pongrácz Pál és dr. Koródi József, az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium főosztályvezetői és Farkas Tibor, a VATERV igazgatóhelyettese kíséreté­ben. A vállalatnál Kenderes János igazgató tájékoztatta a vendégeket munkájukról, „feladataikról. Borvendég Béla igazgatóhelyettes, fő­mérnök, Kőhalmi József szakfőmérnök, valamint Ta­kács Máté városi főépítész a tervezési munkáról és a sze­gedi városrendezés egyes kérdéseiről referált a vendé­geknek. Délután a Jugoszláv dele­gáció a megyei tanács épü­letébe látogatott. Itt dr. Ko­mócsin Mihály, a Csongrád megyei tanács elnöke fogad­ta a vendégeket. A talál­kozón részt vett Takács Já nos, Szeged megyei város tanácsának elnökhelyettese is. A delegáció hivatalos szegedi programja ezzel vé­get ért. Megbeszélés az agrár­felsőoktatásról Az agrártudomány és az agrár-felsőoktatás vezető szakemberei tanácskoztak pénteken a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­umban. Dr. Gergely István miniszterhelyettes tájékoz­tatást adott a mezőgazdasági termelés, kutatás és műszaki ! fejlesztés elmúlt évi eredmé­' nyeiről és idei tennivalóiról. Elmondotta, hogy a tudomá­nyos- és oktatómunka haté­konyságának növelése érde­kében koncentrálták a kuta­tást és összr-ontak számos felsőoktatási intézményt. Amig 1970-ben 149 szétapró­zott oktatási egységet tartot­tak számon, tavaly már 114­re csökkent számuk. Napjainkban 46 300-an ta­nulnak a MÉM szakoktatási intézményeiben, közülük több mint 8000-ren egyete­meken. főiskolákon. Ebben az évben végeznek az első olyan mezőgazdasági mérnö­kök, akik már öt évig ta­nultak az egyetemen. A to­vábbi feladatok közé sorolta, hogy folytatni kell a felsőfo­kú technikumok továbbfej­lesztését főiskolává. Grafikák a gyári klubban Ahogy a bemutatkozó gim­nazisták egyike megjegyez­te; ez a kiállítás bizonyítás és elismerés. A Tömörkény István gimnázium és művé­szeti szakközépiskola gra­fikus szakán eltöltött évek értelmének, szorgalmának és a tehetségnek a bizonyítása és a szorgalmas munka elis­merése. Politikai és kulturális té­májú plakátokat, könyvborí­tó- és meghívóterveket, kis­grafikákat láthatunk o Kenderfonó és Szövőipari Vállalat klubjában a tegnap megnyílt kamaraklállitáson. öt „tömörkényes" mutatja be Mtt grafikai alkotásait. Érdemes megjegyezni a ne­vüket: Bódis Éva, Pál Lász­ló, Szabó László, Szemán Akos és Tyebo Miklós, — A Kenderfonó és Szö­vőipari Vállalat klubjának és iskolánknak közös vállal­i kozása ez a kiállítás — j mondta megnyitójában dr. I Diós József igazgató. — An­i nak a jó kapcsolatnak újabb í bizonyítéka, ami a munkás­| fiatalok és iskolánk tanulói között kialakult. A paravánokon érett szemléletről szín- és forrrn kultúráról árulkodó alkotásokat látha­tunk. A legeredetibb, legin­kább egyéni jelekkel jelent­kező „művészjelölt" Tyebo Miklós. Puritán, a végletekig leegyszerűsített- plakátjait szívesen látnánk utcáinkon is. Szemán Ákost a Soha többé háborút!, A betű és az Állatkert című plakátjai mutatják legnagyszerűbb formájában. Bódis Éva líral­an megrajzolt portréjáért és linómetszeteiért érdemel el­ismerést. Pál László és Sza­bó László plakátjai érzé­keny színlátásról, egyszerű­sítési törekvésekről és mo­dern formakultúráról adnak bizonyságot. — A klub tagjai várták ezt a kiállítást — mondta a klub vezetője, Hegyközi Margit. — Reméljük, a jó kapcsolaton túl azért is hasznos lesz, mert közelebb viszi fltaljainkat a képző­művészethez, segítséget nyújt a megértés és eligazodás bo­nyolult folyamatában. Ezért terveztünk találkozót kiállí­tók es klubtagok között, ezért várjuk a grafikusok tanárainak előadásait. — A plakáthoz elsősorban ötlet kell, de rajztudás sem elhanyagolható. — A politi­kai állásfogtolás mellett az újszerűségre és egyszerűsí­tésre törekszem. — Én leg­szívesebben illusztrálok, az ember érdekel. Most Villon verseit olvasom, jó lenne egyszer rajzokat készíteni a versekhez. — Még kialaku­latlan, de őszinte vallomások ezek. Harmad- és negyedévesek. Érettségi és továbbtanulás előtt már kialakult elképze­léseik, terveik vannak. Pél­daképeik között ott sorako­zik Hincz Gyula és Szász Endre, Kass János és Ko­necsni György. Ott állnak a küszöbön, egy lépésre a mű­vészettől. T. L. Bútor gyermekeknek A sokszor hiába keresett lyermekbútorok gyártására rendezkedik be a Lenti Fém-, ?a- és Szolgáltató Ktsz. A bútorgyártó csarnokot a szö­vetkezet saját erejéből építi, s a tervek szerint még eb­ben az évben megkezdik a gyártást. Az új csarnokban naponta ötvenkét gyermek­bútor-garnitúrát készítenek.

Next

/
Thumbnails
Contents