Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 25. szám
VASÁRNAP, 1972. JANUÁR 30. Kalauz . Bartókhoz KROÓ GYÖRGY KÖNYVE Vívódunk Bartókkal. Hiába tudjuk, hogy hajdan meghökkentő merészsége az idők múltával klasszikussá nemesedett. A fül még nem érzi ezt. A hangversenylátogatók egy része, és nem kis része, még mindig úgy véli, Bartók hencegő fenegyerek, aki céltalanul csapkod-vagdalkozik a zene szerszámaival. Idő kell ahhoz, hogy a fül, az idegrendszer, egyáltalán az egész, zeaét befogadó fiziológiai appa3-átus gyönyörűséget, találjon abban, amit a tudat már elismert és elfogadott. De nem mindegy mennyi idő. Éppen ezért mindazoknak. akik fontosnak tartják |i köz művelését, arra kell törekedniük, hogy ez az idő minél rövidebb legyen. Miképpen kell erre törekedniök? Kétféleképpen. Egyrészt lehetővé kell tenni, hogy a koncertlátogatók minél több . modern. különösen Bartók-művet hallgassanak. Másrészt biztosítani kell, hogy minél többet tudjanak erről a zenéről. Mert bármennyire igaz, hogy ebben a dologban — enyhe képzavarral szólva — a fül (az idegrendszer stb.) mondja ki az utolsó szót, nyilvánvaló, hogy a tudatnak nem jelentéktelen hatása van a zenét befogadó fiziológiai apparátus működésére. Ezért kell örülnünk minden Irásnak-könyvnek, amely közelebb akarja vinni Bartókot a részben >nég mindig ellenkező közönséghez. Különösen az olyan jól sikerült és a célnak annyira megfelelő könyveknek, mint Kroó György most megjelent Bartók kalauza. Mi van ebben a szokatlanul nagyalakú. képzőművészeti album-külsejű könyvben? Bartók művelt Ismerteti benne a szerző, tételesen, a Kossuth-szlmfóniától a III. zongoraversenyig. Az elemzések előtt közli a művek legfontosabb életrajzi adatait, keletkezésük és bemutatásuk időpontját, a felhasznált hangszereket, a művek időtartamát, a kiadó nevét. Ezek fontos tudnivalók. Csak jellemzésül, hogy bár a Bartókirodalom, ha nem is elég, semmiesetre sem szegény, mégis, azt hiszem, a nagy zeneszerző műveinek időtartamát, zenekarainak ilyen leírását így, összegyűjtve, ebben a kötetben találhatja meg előSzör az olvasó. De ez csak a bevezetés, az aperitif. A könyv igazi értékei az elemzésekben tárulnak fel. Hogy Kroó tökéletesen ismeri a Bartókéletművet, s hogy ez a tudás és értés minden elemzésben benne van, talán mondanunk sem kell. Azt, viszont talán nem haszontalan kiemelni, hogy ez a tudás a Kalauzban magasfokú ismeretterjesztői érzékenységgel, tapasztalattal és képességgel párosul. A könyv a hangversenylátogatóknak, a zenével rendszeres kapcsolatot tartóknak szól. Azoknak, akik sokat tudnak már a muzsikáról és valószínűleg Bartókról is. De nem szakemberek, sót esetleg nem is hívei a bartóki életműnek. Tudásukat tehát úgy kell növelni, hogy közben a meggyőződés is megszülessék vagy erősödjék bennük, hogy a Bartókzene nagy élményét a „fülük" is elismerje. A Kalauz ismeretterjesztői érzékenységének éppen az a lényege, hogy kitűnően alkalmas erre a feladatra. Az elemzések szakmai anyaga nem nyomasztó, nem megemészthetetlen és nem egyszerűsítő. Kroó György könyve hasznos, tanulságos kalauz. Hasznosságát növeli, hogy a Zeneműkiadó egy hanglemezt is adott hozzá — azért olyan nagv alakú — amely az elemzések példatáraként részleteket tartalmaz Bartók legfontosabb-legiellemzőbb műveiből a legkiválóbb előadók tolmácsolásában. Ö. L. HUSZONÖT NEMZETISÉG OTTHONA SZÖVEG NÉLKÜL, A jugoszláviai Zrenjaninban tett látogatásom alkalmával néhány mozzanatot megtudtam Bánát eme részének központjáról. A térképen megtalálható ugyan, hogy valamikor a város neve Becskerek volt, de az már nem, hogy ezt a nevet megtartotta 1935-ig, ha különböző változatokban is. Ekkor Petrográdra keresztelték, s jóval egy évtizeddel később, 1946-ban, kapta a Zrenjanin nevet, Zsárko ZrenjaninUcsa néphős emlékének adózva, aki erről a tájról származott. Itt említem meg, hogy a város 1944. október 2-án szabadult fel, A fasiszta barbárság érzékeltetésére csupán annyit, hogy a második világháború küszöbén 37 ezer lakosa volt a városnak és a háború utáni első összeíráskor, 1945. áprilisában 27 ezer 324. A történelem nagy vihara, az 1917-es oroszországi szocialista forradalom „betört" ebbe a városba is. Különösen akkor járta át a várost a szocialista „ájer", miután kezdtek visszatérni Oroszországból a hadifoglyok, a volt osztrák —magyar katonák, a Vörös Hadseregben harcoló emberek. Csak Melcén, a Zrenjanin közelében levő faluban száznál több „Októberista" és 29 „csapájevista" harcos volt. Ennek következtében 1919-ben csaknem kétezer tagja vot Zrenjaninban, az akkori Becsekereken a kommunisták szövetségének. Melcén pedig 600. S aligha meglepó, hogy a város és a környék polgárai felkészülve várták az 1941-ben kiadott felkelésre szóló felhívást. Azt is megjegyeztem, hogy a városnak 1938-ban húsz ipari üzeme volt, és ezekben összesen kétezren dolgoztak. Ez az arány egészen más ma. A közigazgatásilag Zrenjaninhoz tartozó körzet nemzeti jövedelmének 40 százalékát az ipar adja, a mezőgazdaság pedig 28 százalékát. Az élelmiszeripar a legrégibb, s az ipari termelésben 45 százalékkal szerepel. Sok gonddal küzd ez az iparág az elavult felszerelés miatt s ezért 1969-ben az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem termelése 518 dollár volt Zrenjanln közigazgatási körzetében, magában a városban 889. a falvakban pedig 217. A mezőgazdaság nemzeti Jövedelem termelése pedig ebben a körzetben négyszer kisebb, mint más termelési ágakban, s ez a korszerűsítés ütemét lassítja. Az ipari egységek (munkaszervezetek) közül a legnagyobb a Szervo Mihály Ipari és mezőgazdasági kombinát, melynek kebeléhez tartozik a város közigazgatásához tartozó egész élelmiszeripar, kivéve a sörgyárat és a malomipart. Ez a kombinát e körzet össztermelésének a 25 százalékát adja. A kombinát kötelékébe tartozik a BEK húsfeldolgozó, amely az ország konzervipari termelésében 6 százalékkal reszesedik. A kombináthoz tartozó olajüzem Jugoszlávia étolajának 17 százalékát termeli. Cukorgyárának évi termelése 40 ezer tonna kristály- és kockacukor, ez az országos termelés 10 százaléka. A fútőtestgyár az ország termelésében 40 százalékkal vesz részt, s mint ilyen, Jugoszlávia legnagyobb üzeme. A textilipar a város közigazgatási körzetéhez tartozó ipari termelésben 16 százalékkal szerepel. Ez az arány változik, mert már átadták rendeltetésének a Proleter szőnyeggyár újjáépített, korszerűsített telepét, amelynek évi termelése 1 millió 500 ezer négyzetméter szőnyeg, ez az országos termeié*' 60 százaléka. Zrenjanin város, Zrenjanin község. Erre a kétféle megjelölésre csak füleltem eleinte. Később derült ki, hogy a környező falvakat közigazgatásilag összevonták vele, s így kapta a körzet a Zrenjanin község elnevezést. Ekkof értettem meg, miért mondják, hogy Zrenjanin községben 17 ezer az általános iskolai tanulók száma; a városban 12 általános iskola van, a falvakban pedig 19. S hogy a községnek 66 óvodája, bölcsődéje és napközi otthona működik, ebből 41 a városban. A városban ugyanakkor van három gimnázium, továbbá működik gazdasági, vegyészeti, egészségügyi, zenei, mezőgazdasági, gépészeti és villamossági, kereskedelmi és vendéglátói szakiskola. A közép- és szakiskolákban 240 tanár 8 ezer diákot tanít, valamint 150 előadó. Van a városban még egy pedagógiai és egy múszaki főiskola, ahol kétezren tanulnak. Néhány középiskolában, mint az általános iskolák egy részében, a különböző nyelvet beszélő növendékek salát anyanyelvükön is tanulhatnak. mert Zrenianin községet 25 nemzetiség lakja. A szerb anyanyelvűek 69.1 százalékot tesznek ki, a magyarok 19,4 százalékot, a románok 3,6 százalékot. a szlovákok 3,4 százalékot. Ezeken kívül élnek ott bolgárok, oroszok, olaszok, csehek, göröPök és mások. A városnak ma 71 422 lakosa van. Amikor tavaly rövid ideig a városban tartózkodtam, láttam Zsárko Zrenjanln-Ucsa szobrát is. Ott áll a zrenjanin! újság szerkesztőségével szemben. De róla, a néphősről csak annyit tudtam meg. hogy tanító volt. Bár éz önmagában is sokat mond. mert a nép igazi tanítói mindig hósök is. S ha még valamikor eljutnék Bánát ezen részének központjába. Zrenjaninról, a néphősről tudakolnám meg, mivégre állt az egyszerű emberek mellé, akire a szerbek, a magyarok, a románok, és bármiféle nyelvet beszélő emberek tisztelettel emlékeznek. CSEREI PAL C súnyán tanultam meg a szerkezetet tisztelni: Budapesten, 1944-ben, bombázás után láttam először olyan házat, melynek csak vasbeton váza állt: falait elfújta a légnyomás. Ma már tudom, hogy a szerkezet, feszüljön akár vasbetonból, akár acélból, nem a háború, hanem a béke, nem rombolás, hanem az építés szimbóluma. Sót, azt is tudom, hogy a jó szerkezetet nem is titkolja el a jó épület, nem bújik el a falak mögé, vállalja hivatását. Ma már nemcsak tisztelem. hanem szeretem is a szerkezetet, az emberi alkotás vázát, gerincét, megtartóját. Somogyi Károly né és Buzsáki Ferenc felvételei is ezt hirdetik. ,, .. rakdts Gyula rJCXljCK EGYENRUHÁBAN örségben állt... — Dc hol ? — Császárok, kánok és bakák s ha róluk szól, kinevetik az unokák. A gyerkőc, hogy értené, miképpen, lehetett? Azt tudják csak: kaszál, — mint karddal —, a hegyen ... — Tudás és birodalom! — Kettőre is vigyázott... Az erdőn előtte küszködöm: — Nagyobbat melyikből [vágott? — Még nekünk is ismeretlen ... Az utolsók közül való, És elviszi, mint a nagy telet, a kis tavaszi folyó: — És hová? — Merre a tudás, [világ?.. • A holdon járnak már... — [Lehet! —... — Én Kínán jöttem át haza... Tatárok ... — Rámnéz... [Csak nevet, s kaszával legyint... — De lezek, hol őrt álltam, azt se látták! ötezer ló, akár a sárkány, lángoltak szembe a vágták ... — Ez is, ha jó, csak legyen! — Nézi s a hold ragyog. Fehér egyenruhában áll, mint sivatagjában azok ... — Elszállnak?... Azt is por [fedi! — Mint a semmi része, suhog az egész... És a [kasza is, — hallom —, suhog a kezébe.