Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 25. szám

TASXK/tKP. 1912. JAHTTAK 38. 3 AZ"ydrra készül a strand Január, iebruár — itt a nyár. Így tartja a népi mondóka. A strandolok nélküli strandon mindenesetre már megkezdték a felújítási munkákat az aknamélyítő vállalat dolgozói. A vízművek és fürdők vállalat megbízásából nemcsak a két nagymedence vízátemelőit teszik rendbe, de azt a rendszert X amely azt biztosítja, hogy & strandról származó szennyvíz ne a közelben ömöljön a folyóba. »»mogy. itaroiyne Helei Csongrád megyében tavaly több mint négyezer lakás épült Megszűnt lakások — A növekedés mértéke A megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályán — a városoktól és községektől kapott adatok alapján — összesítették a negyedik ötéves terv lakásépítési programjának első éid eredményeit, s eszerint sikerült túlteljesíteni a résztervel, méghozzá 113,2 százalékra: az 197l-es tanácsi tervekben szereplő 3564 helyett 4035 lakás épült Csongrád megyében az elmúlt esztendőben. Az említett számot 902 állami és 3133 magánerőből készült lakás adja. A statisztikai adok összehasonlításokra s következtetesekre is alkalmasak. Tavaly megyénkben gyorsabb ütemben épültek a lakások, mint a megelőző esztendőben; 1970. évhez viszonyítva 10,2 százalékkal több készült (az 1970-es eredmény 3661 lakás). Az is az igazsághoz tartozik, hogy a gyorsabb ütem a magánlakás-építkezéseknek köszönhető, miután tavaly a tervezett 1090 állami lakásból év végéig csak 902-őt adtak át. Szegeden a program első évének tervét 105 százalékra teljesítették (1480 lakás épült), szintén a magánépítkezések gyorsabb üteméből eredően. Az állami, úgynevezett célcsoportos lakásberuházás terve a megyében csak 82,2 százalékos eredményt mutat a szegedi építkezések „áthúzódása" miatt. Hódmezővásárhelyen az éves eredmény 158 százalék (414 átadott lakás), Szentesen 130.9 százalék (292 lakás), a makói járás tervteljesítése 131.6 százalék (279 lakás) a szegedi járásé 147 százalék (882 lakás). Három területen nem teljesítették a tanácsi tervet. Makón (242 lakás) csak 97,9 .százalékot értek el. pedig u megelőző évhez viszonyítva pontosan kétszer több lakás épült tavaly (1970-ben 121 készült el). Elsősorban az építőipari kapacitás hiánya okozza, hogy a szentesi járásban a múlt éri tervü- j ket csak 70,8 százalékra (345 , lakás), Csongrádon pedig 75.9 százalékra (101 lakás) | teljesítették. Az adatokból azt is meg lehet allapítani, hogy bár tavaly városainkban és községeinkben 4035 lakás épült, a lakásállomány tényleges növekedése csak 2617, mert a többi — 1418 — a megszűnt lakásokat pótolja. Még szomorúbb a kép, ha a számokat Szeged nélkül vizsgáljuk. Ebben az esetben a megye négy városában és községekben megépített 2555 lakásból csak 1325 jelent új otthont, az elmúlt év során e településeken 1230 lakás szűnt meg. Ez az adat jelzi, hogy mennyire elavult a lakásállomány, hogy évről évre egyre több alapozás nélküli vagy vályogfalú épület megy tönkre, s a tanácsok alig-alig tudnak valamit tenni a jogos lakáskérelmek elintézésében. A kedvező időjárás hozzájárult ahhoz, hogy most, a téli hónapokban sem szünetel a lakások építése. A megyei tanács építési osztályának tájékoztatása szerint jelenleg több mint 6 ezer lakás építése folyik; megkezdték az alapozást, a falak már állnak stb. Szegeden 2031 lakás (főként állami, célcsoportos beruházásban), Hódmezővásárhelyen 642, Szentesen 698, Makón 466, Csongrádon 110, a szentesi járásban 506, a makói járásban 265. míg a szegedi járásban 1294 épül. Kérdés, hogy az idén valamennyibe beköltözhetnek-e a lakóik, illetve tulajdonosaik. Az építőanyag-ellátás is befolyásolhatja ezeknek a munkáknak ütemét, az építkezések befejezését. Gazdálkodás és a pártszervezetek Szegedi gondok és törekvések Az oktatásügy nyugdíjasainak munkavállalása Módosított rendelkezés Az országszerte tapasztalható pedagógushiány indokolttá tette a nyugdíjas pedagógusok alkalmazását is. A január elsején életbe lépett új rendelkezések az oktatásügy területén is módosították a nyugdíjasok munkavállalási feltételeit. A továbbiakban a nyugdíjas pedagógusok foglalkoztatását sem a kereseti összeghatárok, hanem a munkaórák határozzák meg. Az alsó- és középfokú oktatási intézményekben foglalkoztatott pedagógusok — óvónők, tanítók, tanárok — nyugdíjazásuk után egy-egy naptári évben 1260 órára köthetnek munkaszerződést. Ennek a munkaidőnek azonban csak a felét tölthetik katedrán: a kimondottan tanítási órákat a keret szempontjából ugyanis duplán kell számítani, vagyis ebben az esetben csak 630 tanítási óráról lehet szó naptári évenként. Nem lesz egyedül a Dunamenti Hőerőmű jellegzetes építménye, a 200 méter magas kémény. Szomszédságában megkezdték a hozzá hasonló nagyságú óriás építését, amelyet még egy ugyanilyen méretű követ majd. Az új kémény korszerűbb lesz a meglevőnél. Kúp alakú, 35 méter magas alapja már a helyén áll, s hamarosan hozzákezdenek az ettől a szinttől egyenesen felfelé haladó palást betonozásához. A csúszóssá'ír. ássál épülő. 11 mé- | ter belső átmérőjű vasbeton j „cső" falvastagsága mindösz- j sze 22 centiméter lesz. A felsőfokú oktatási intézményekben munkát vállaló nyugdíjas pedagógusokra az általános szabályok érvényesek, vagyis 12 hónap alatt 840 órát taníthatnak. (Ennek részletes szabályozását most dolgozzák ki.) Munkaerő-gazdálkodási megfontolásból 1260 órás — hathónapos — foglalkoztatási keretet engedélyeztek az egészségügyi, oktatásügyi, egyéb művelődési és kulturális szolgáltató (közművelődési. népművelődési, művészeti stb.), továbbá a gyermek- és szociális intézményeknél a munkás és kisegítő állománycsoportba tartozó munkakörökben elhelyezkedni kívánó nyugdíjasok számára. Ide tartoznak például a hivatalsegédek, a portások, a dajkák, a konyhaszemélyzet. Ugyanebben a kedvezményben részesülnek a népgazdaság egész területén a fűtőként alkalmazott nyugdíjasok is. A felsoroltak a meghatározott munkaórákon belül dolgozók teljes nyugdíjukat kapják. Nyugdíjuk folyósításának korlátozása nélkül alkalmazhatók viszont egész évben a takarítók az oktatási, az egészségügyi, a gyermek- és szociális intezmenyeken beiül. (MTI) Mint már hírt adtunk róla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi bizottsága legutóbbi ülésén megtárgyalta a szegedi vállalatok múlt évi gazdálkodását, a pártszervezetek gazdaságszervezőtevékenységét, és az idei feladatokat. A vita alapját képező beszámoló tárgyilagos képet adott az eredményekről és a fogyatékosságokról egyaránt, s helyesen mutatott rá a legfontosabb tennivalókra. A hozzászólók saját tapasztalataikkal egészítették ki a végrehajtó bizottság értékelését. s hangsúlyozták: a lényegében sikeres esztendőhöz a kommunisták is jelentősen hozzájárultak. A nehézipar térhódítása Szegeden a nehézipari üzemek bővítették legjobban a termelést. A kőolajtermelő vállalat például 174 millió, a kábelgyár 80 millió, a vasöntöde 5 millió forinttal produkált többet 1971-ben, mint egy évvel korábban. Ezt a növekedést az élénkebb kereslet és az úgynevezett profilváltoztatás tette lehetővé. A könnyűiparban a termelés inkább csökkent, vagy maradt a korábbi szinten, kivéve a ruhagyárat és a szőrmeüzemet, amelyek értékben túlszárnyalták a hetvenes esztendőt. A lemaradók általában a létszámhiánnyal és az igényesség fokozódásával magyarázzák a nem éppen szép bizonyítványt Kereslethiány csak a rostkikészítőnél akadályozta az előrelépést. Növelték termelésüket a tanácsi üzemek, és a kisipari szövetkezetek. A szolgáltató vállalatok közül a Volán 20, a Patyolat 30 százalékos teljesítménygyarapodása jelentős. A mezőgazdasági téeszek az 1909-es rekorderedményeken is javítottak. Az export elsősorban a Csongrád megyei Húsipari Vállalatnál, a konzervgyárban, keziszerszámgyárban és a ktsz-ekben mutat kedvező képet. A ruhagyárban hasonló a helyzet, itt azonban a gazdaságtalan kivitel növekedett gyorsabban. Több helyen lefelé hajlott e mutató görbéje, aminek okát a tőkés piac lanyhább érdeklődésében és a belföldi igények teljesebb kielégítésében látják. Van ebben sok igazság. Ugyanakkor tagadhatatlan az is — mutatott rá a városi pártbizottság —, hogy egyes gazdasági vezetők kevésbé vették figyelembe: korszerűtlen termékek magas részarányával aligha lehet fokozni a gyümölcsöző külföldi értékesítést. Nőtt a kiskereskedelmi forgalom, különösen — mintegy 12 százalékkal — a vegyesiparcikkeké. A nagykereskedelem azonban alig tudott előrelépni. A DELTEX és a Cipőnagykereskedelmi Vállalat például csak 93, illetve 92 százalékát érte el a tavalyelőtti bevételnek. A forgalom visszaesésében nyilvánvalóan közrejátszik a mérséklődött kereslet, és a kiskereskedelem nagyobb mértékű ipari beszerzése, továbbá a ruházati cikkek drágasága, szűkös-szegényes kínálata. A nyereség és a részesedés És hogyan alakult a jövedelmezőség, amely lényeges mutatója a gazdálkodás hatékonyságának? Ezzel legtöbb üzemi pártbizottság és pártszervezet sokat és elég behatóan foglalkozott. Az egyik helyen — mint a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál — az önköltség leszorításával igyekeztek elérni a tervezett nyereséget, a ruhagyári pártbizottság a termelékenység növelésére fordított nagy gondot. Legtöbb gyár kommunistái a korszerű munka- és üzemszervezést, a fegyelmezettebb munkát, illetve az állásidők csökkentését szorgalmazták, s jó munkával a szocialista brigádmozgalmat is serkentették. Mindennek ellenére a szegedi vállalatok 30—40 százalékánál kevesebb lett a nyereség, mint egy évvel korábban volt. A rostkikészítőnél és a cipőgyárban emiatt sok millió forint hiány mutatkozik a fejlesztési és részesedési alapból. Több ipari üzem a gyengébb minőség miatti árengedményben és a gazdaságtalan exportban, a kereskedelem pedig az egy évvel ezelőtt bevezetett kereskedelmi adóban, az áruforgalom hanyatlásában és a készletnövekedés miatti tetemesebb költségekben keresi a gyenge eredmények okát. Természetesen pozitív példát is lehet sorakoztatni: a megyei húsipari vállalatnál 37, a konzervgyárban 47, a gumigyárban 50 százalékkal nőtt a múlt évi nyereség. Kismértékben ugyan, de javult a létszámgazdálkodás — olvasható a pártbizottság ülésére készített beszámolóban. A munkásvándorlás enyhülése annak köszönhető, hogy több helyen differenciáltabban béreztek, javították a körülményeket, jobban megbecsülték a törzsgárdát. A kilépők száma sok helyen kevesebb volt, mint egy évvel korábban, kivéve a textilipart, ahonnan a felvetteknél többen mennek el, főleg a kereskedelembe, illetve a szolgáltatóiparba. Több üzem azonos létszámmal oldotta meg termelési feladatait, illetve 80—90 százalékban a munka termelékenységének növelésével. És valljuk meg őszintén, ez olyan nagyszerű dolog, hogy nem is olyan régen még csak sóvárogva mertünk rágondolni. A 4—5 százalékos ipari bérfejlesztés megfelel a jelenlegi ötéves terv céljainak. Kétségtelen, a jobban gazdálkodó vállalatok a munkabéreket is gyorsabban tudják növelni, ugyanakkor a bér- és létszámgazdálkodás jelenlegi rendszere nem ösztönöz eléggé a fölösleges emberek elküldésére. Adósság a lakásépítésben Megállapította a városi pártbizottság, hogy a lakásépítési tervet tavaly sem sikerült teljesíteni. Arra számított mindenki, hogy 816 állami és szövetkezeti lakást adnak át december 31-ig az építők, de sajnos, 240 lakással adósak maradtak. Figyelembe véve, hogy az OTP, OKGT-féle tervből is elkészült 79 lakás, továbbá magánerőből 586 lakás, 1971-ben összesen 1241 lakást sikerült produkálni. Különösen fájdalmas az állami lakásoknál mutatkozó lemaradás, mivel a harmadik ötéves terv idején sem teljesültek a tanács szándékai, s így nemhogy fogyna, hanem mind jobban szaporodik a jogos lakásigénylők száma. Ezen a tényen az sem változtat, hogy az egész megyében tavaly 4225 lakás épült föl, több, mint bármelyik esztendőben. Szegeden a kifogásokat, a magyarázgatásokat azonban ma már senki sem fogadja el, legfeljebb kénytelen-kelletlen tudomásul veszi. A már-már katasztrofális helyzeten csak az javítana valamicskét, ha az építőipar maradék nélkül felépíti Szegeden az 1972-re vállalt 1400 lakást. Persze a várakozás az idei gazdálkodás egészére nézve jogos. A Központi Bizottság 1971. december 1-i határozata és a megyei pártbizottság nemrég megjelent állásfoglalása egyértelműen megszabja ugyan a legfontosabb tennivalókat, a végrehajtáshoz azonban nagyfokú fegyelem és hozzáértés szükséges. Azt tudjuk, hogy a fedezetnélküli, s főleg gazdaságtalan beruházásoknak határozottan útját kell állni, és támogatni kell a korszerű munka- és üzemszervezés elterjedését, a munkaverseny továbbfejlesztését, de mindez jól felkészült emberek, a felvetődő nehézségeket újra és újra legyűrni kész gazdasági, politikai vezetők nélkül puszta vágyakozás marad. Áldatlan állapotok Tarjánban Felelősség és felelősség — erre van szükség ahhoz, hogy a kiemelt, tehát a népgazdaságilag különösen fontos építkezések (olajprogram, házgyár, biológiai intézet, űj szalámigyar stb.) jól haladjanak, és határidőre befejeződjenek, továbbá ahhoz, hogy a lakásépítésektől az úgynevezett kapcsolódó beruházások se maradjanak el túlságosan. Amilyen áldatlan állapotok jelenleg Tarjánban vannak, az figyelmeztető: óriási problémákat okozhat, ha iskoláról, orvosi rendelőről, bölcsődéről, üzletekről csak valamikor később akarunk gondoskodni. A pártszervezetek egyre jobban látják, értik a gazdaságpolitikai célokat. Tudják, hogy a reform bevezetése, az önállóság szinte létkérdéssé tette a hatékony gazdálkodást, a korszerűbb termékek gyártását. De az eddigi tapasztalatok birtokában az is világos számukra, hogy a fejlődés nem egyenletes, sőt néhol alig tudnak eredményt fölmutatni. A gazdaságtalan termelés fenntartása Szegeden is fékezőleg hat, és jelentős erőket köt le. Ennek véget kell vetni. A pártszervezeteknek egyik legfontosabb kötelességük: ösztönözzék a gazdaságvezetőket arra, hogy kifogástalan szervezéssel tárják fel a belső tartalékokat, gyorsítsák meg a műszaki fejlesztést, szüntessék meg a veszteséges gyártmányok termelését, javítsák kooperációs kapcsolataikat, és így tovább. Ne engedjék, hogy polgárjogot nyerjen a hanyag és közömbös emberek szemléletét tükröző egyenlősdi. hanem álljanak ki határozottan a „kinek, kinek teljesítménye szerint" szocialista elv mellett. Az érdekek összhangja Megállapította a városi pártbizottság: a magas fokú szervezettség ma mar elengedhetetlen valamennyi munkahelyen, de csak akkor eredményez nagyobb summa nyereséget, ha folyamatossá, tartóssá válik. Ezért a pártszervezetek segítsenek, támogassanak minden ilyen irányú ötletet, kezdeményezést. Miután hamarosan jól átgondolt munkatervet dolgoznak ki a népgazdaság, illetve a vállalat céljainak megfelelően, az összes kommunistákat, törzsgárdatagokat, szocialista brigádokat mozgósítsák a megvalósításra. A nagyobb jövedelem elérése, a szándékolt bérfejlesztés megvalósítása mindenkinek személyes érdeke, a munkaversenyt tehát fejlesszék az egész kollektívát érdeklő, magával ragadó munkahelyi mozgalommá, szorgalmazzák a példamutató munkások és brigádok erkölcsi, anyagi elismerését. Kutassák és elemezzék állandóan a gazdálkodásban levő feszültségek okait, segítsenek azok feloldásában, s a tapasztalatokat hasznosítsák az 1972-es esztendő céljainak elérése érdekében. F. N. I.