Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 25. szám

4 VASÁRNAP. 1972. JANUÁR 30 Várostörténeti Kl MIT TUD ? Kissé csalódottan forgatom a kezemben azt a két árva levelet, amely csütörtökig hozzám érkezett múlt vasár­nap megindított sorozatunk visszhangjaként. Az utcane­vekről közolt sorozatunk keltette érdeklődés azt a re­ményt támasztotta bennünk, hogy Szeged szülőföldszere­tó lakólban megvan az igény egy ilyen szórakozta­tó, egyszersmind müveit­séggyarapitó játék iránt, »• számithatunk a helyismera­li kutatók tevékenyebb be­kapcsolódására is. Talan még nein figyeltek fői eléggé az első cikkre talan még a minden kezdet nehéz igazsága érvényesü' Ezért még nem adjuk föl «t kísérletet, bízunk abban, hogy a folytatás fölkelti ol­vasóink szélesebb köreinek figyelmét. Kérjük tehát, ke­ressék elö múlt vasárnai* számunkat, s olvassák e' újból a benne közölt felhí­vást. Már csak azért is, hogy »•» esetleges félreértések elke­rülhetők legyenek. Alsóvá­ros jeligével beküldött le­velünk írója például kiss* félreértette a kérdés-felele? lényegét, amikor beküldőt? kérdéseire ő maga adja meg a választ. A mi játékunk alapszabálya: a kérdező olyat kérdezzen (akár olva­só, akár kutató), amit 5 nem tud, de tudni szeretne; s " választ más valakitől (akó­olvasótól, akár kutatótól várjuk. Így válik kérdezz­felelek játékunk kölcsönösen hasznossá. Válaszok a múlt vasárnapi kérdésekre A 3. kérdésre: A városbe behozott baromfi (bor) utó" a városi vámhivataloknál kellett bizonyos összeget fizetni. Alsóváros jelige. A rovatvezető megjegyzé­se: Valószínű, hogy a kér­désben föltett mindkét ér­telmezés — a maga idejében — helyes. Valamikor való­ban volt hivatalosan is cslr­keadónak nevezett illeték; ez — eddigi adataink sze­rint 1906-ban — megszűnt; de utána a fölemelt hely­pénzt a nép továbbra is — némi Iróniával — csirkeadó­nak nevezte. Az 5. kérdésre: Róka An­tal született Szegeden, 1797. január 30-án. Atyja Rók» József, anyja Dobó Rózsa. Szűrszabómester, választót? bíró volt. A háza az utász­laktanyán két házhellyel innen, a róla elnevezett Ró­ka utcában volt. Első házas­sági) ból hárman születtek: A. Antal aradi pénzügy­igazgató, R. József belvárosi pék (ki később Dunapatajra költözött), és R. A. (?), a rókusl iskola pedellusa. Má­•odik házasságából, Raincr Erzsébettói született R. La­jos dunapataji kat. plébános, és a mi apánk: R. Béla 1856. febr. 10-én, Vaspálya u. 11. sz. alatti pékmester; meg­halt 1921. dec. 24-én, továb­bá R. Fáni és R. László sza­badkai mozdonyvezető. Ró­ka Antal nagyapám meg­halt 1869-ben, s az alsóvá­rosi temetőben nyugszik. Családjából már csak ketten élünk: R. Mária 78 éves test­vérem és én n 82. évemme' Róka Gyula, Bocskai u. 9. A rovatvezető megjegyzé­se: Köszönjük a pontos vá­laszt. Ez példa arra is, mi­lyen válaszokra számítunk általában. A 6. kérdésre: Csókási Etelka tanítónő Budapesten halt meg. Az újpesti teme­tőben nyugszik. Tizenöt év­vel ezelőtt, az elhunyt pe­dagógus húga közölte ezt a tényt. Alsóváros jelige. A rovatvezető megjegyzé­se: Jó nyomra vivő adat; kérjük, lehetőleg közölje Csókási Etelka húgának cí­mét, hogy a kutatók ponto­sabb fölvllágosításért hozzá fordulhassanak. Űj kérdések 7. kérdés: Juhász Gyula a szegedi munkásság Táncsics Mihályinak nevezte Pestallcs István cipészniestert, a sze­gedi Hans Sachsot, a derék munkásköltőt. Verseiből, me­lyeket kis füzetekben jelentetett meg 1925 és 1931 között, kitűnik, hogy Szabadkán szülelett 1356-ban, és 1925-ben Somogyltelepen lakott. Mikor halt meg, hoi a sírja? 8. kérdés: A Szegedi ÜJ Nemzedék 1923. oktober 30-1 számában írja egy hírben, hogy valaki „virtusból annyi rámpásbort szívott magába, hogy reggelre szörnyet halt". Mi volt a rámpásbor? 9. kérdés: Melyik volt Szegeden a Prossnitz-ház, amelynek erkélyéről 1919. március 9-én Zarecsnik János, n szegedi kommunisták egyik vezetője beszélt a tömegek­hez? Minthogy ez n tömeg a korabeli tudósítás szerint nem fért be a Kassba (a mai Hungáriába), föltehető, hogy ennek a környékén lehetett a Prossnitz-ház. De egy hely­történeti kutató úgy véli, hogy a Széchenyi tér és a Nagy Jenő utca sarkán állott. Mi a helyes? 10. kérdés: 1925. március 1-én, Somogyitelepen Boros József és Jurlk Katcrna Miklós a munkások körében el­lenállást szervezett a hivatalos hatalommal megválasztott telepi vezetőség ellen. A Szeged UJ Nemzedék „vörös za­vargóknak" bélyegezte őket. Ki tud róluk, kik voltak ók, esetleg élnek-e még? Csütörtökig várjuk olvasóink válaszait ai eddigi kér­désekre (a múlt vasárnap föltett 1—6. kérdésekre, és a mostani 7—10. kérdésre egyaránt), valamint kérdéseiket, melyekre választ szeretnének kapni. yy A PEDAGÓGIA MÜHELYÉBEN Az én osztályom... yy Alsó tagozatban tanítani, 6—10 éves gyerekek értel­mét nyitogatni, kezüket ve­zetni, hogy a vonalakból­görbékből betű kerekedjen — sajátos, szép és nehéz fel­adat. — Az a szerencsém, hogy megszállottakkal dolgozha­tom — mondja dr. Soós Ist­vánná. Harminc éve tanít, 15 éve városi szakfelügyelő, is­meri a tanítókat. — Sajá­tos helyzetük abból adódik, hogy egy osztály minden gondja-öröme egy tanítóé. Igazi érzelmi kötődés szüle­tik így a gyerekek és a pe­dagógus között. És mi min­denre teszi képessé őket! Mindig meghatódom, amikor látom, milyen oktatási se­gédeszközöket „gyártanak" és mennyit! Módszerbeli újí­tásokon törik a fejüket és nem eredménytelenül. Nagy lendítőerő, hogy egyedül fe­lelősek harminc gyerek in­dításának milyenségéért. — Nehéz volt lemondani tizenöt évvel ezelőtt az osz­tályról? — Ma is azt mondom, a saját osztályt, az „én osztá­lyom"-at nem pótolhatja semmi. Dolgoztam hivatal­ban, úgy látszott, nem ne­kem való. Unatkoztam, de nagyon, az akták között Amikor tanítani kezdtem és először jött a felügyelő, iz­gultam, mint mindenki. So­hasem felejtem el: tyúkot kellett rajzolnom a táblára, görcsösre sikerült, szégyen­keztem is. Aztán felállt egy aranyos foghíjas kislány, ta­lán Herczeg Anikónak hív­ták, és kijelentette: „Ugye, milyen szépen rajzol a ml tanitó nénink!" Most csak a hét két napján tanítok és já­rok Iskoláról iskolára. Ahol 13 alsó tagozatos osztály van, ott több időt töltök. Be­osztás szerint, a maga rend­jén megy minden. Csak ak­kor bomlik meg, ha meg­hívnak olyan órára, ahol először próbálnak ki vala­mit. Örömmel megyek. — Milyen időszerű fel­adatok megoldását várja az alsótagozatos oktatástól? — Talán nem is az okta­tástól. Ami legjobban bánt mostanában: sok a fáradt gyerek. Olyan, aki nem tud­ja felszabadultan elmonda­ni otthon az élményeit, mert még dolgoznia kell, vagy mér annyira elfáradt. Olyan, aki kék karikás szemmel ül naponta az isko­lapadban. Amikor az én kor­osztályom tanítani kezdett, az volt a probléma, hogy a gyerekek mezítláb és reg­geli nélkül jötteK iskolába. Most? A legdrágább tansze­reket is megkapják, a papa még fél öt után otthon ta­nul a gyerekkel, a szombat­vasárnap sem múlhat el anélkül, csak hogy jó jegyet szerezzen. A kicsi pedig fá­radt. Érthető, hiszen foly­ton tanul, ahelyett, hogy sé­tálna a városban, még in­kább a városon kívül, és já­tékosan olvasgatná közben a cégtáblákat, me/j amit akar. Nagyobb hasznára vál­na. Ide kapcsolódik a má­sik gondom: a városi gye­rekeknek kétségbeejtően nincs kontaktusuk a termé­szettel. A téma — tanítás, tanító­ság — kimeríthetetlen. A szó csak akkor gyérül, amikor önmagáról, életéről kérde­zem dr. Soós Istvánnét. Amit megtudok, munkára vonatkozik. 1965-ben kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát. Az íróasz­talon diafilmeket fedezek fel. — Kedvencem: a fogal­mazás, hobbym: a dia. Most fejezem be egy új forgató­könyv megírását a TANÉRT megbízásából. A film óriá­si segítség a gyerekeknek: kiválasztja a lényeget, mert színes, érzelmi hal .usa is nagy. összefogja, vezeti a város iskoláiban folyó kísérleteket. A Tanító című szaklapban rengeteg cikke jelent meg. — Pedig nehezen írok. Dc mert a legnagyobb öröm számomra, ha valami újjal kísérletezhetek, ha sikerül, közzéteszem. A másik hob­bym a lektorálás. Kifejezet­ten szórakoztat, ha értelmes emberek munkáját átnézhe­tem, öröm, ha elfogadják észrevételelmet, javaslatai­mat. Szerencsés ember, mint mindazok, akik azt csinál­hatják, amit szeretnek, ami­hez legjobban értenek, akik­nél egybeesik a munka és a szórakozás. Így érthető, hogy mindenre jut ideje. — Most éppen nehéz idő­szakban van a család. A lá­nyom ötödéves, utolsó vizs­gájára készül. A fiam a dok­toriját írja, a férjem mun­kahelyén új számítógépet szerelnek be. Mindenki na­gyon elfoglalt, szerencsére én már befejeztem ezt a forgatókönyvet. Majdnem ki­hagytuk a hobbyk közül, pe­dig fontos: legjobban szere­tek szép órákat látogatni. Olyanokat, ahol mint kívül­álló is megérezhetem: a lé­lekkel tanítót őszintén sze­retik a gyerekek. 8. E. Hazajött meghalni Emlékezés Jávor Pálra Furcsa elgondolni, hogy január 31-én hetvenéve" volna, ha élne. Jávor Pálra úgy emlékeznek vissza a mai negyvenen túliak, mint a férfias fiatalság egykor ab­szolút típusára. A magyar hangosfilm első évtizedének ő volt a színészcsillaga, ba­juszosan vagy bajúsztalanul örökharmincéves, ellenáll­hatatlan mosolyú, mindene" győzedelmeskedő erejű ér egészségű. Ha elegáns szabású sza­lonruhában játszott, akkor is volt benne valami „nép­mesei". Egy kissé a mese­beli hőst testesítette meg a mozik nézőterét megtöltő milliók szemében, akibe ön­magukat „láthatták bele". Miért ne diadalmaskodhat­nának egyszer ők is úgy, mint Jávor Pál a filmeken? A színész hallatlan népsze­rűsége tehát nem is annyira színjátszó tehetségének szólt, inkább annak a típusnak, amelyet megtestesített. A harmincas években, s a negyvenes évek elején ké­szült magyar filmek zöme Vöröskőy Dános: (4 mmm ED0B300 visszatér „A gimnázium I/'B osztálya halálos veszély­ben forgott!" Ez gondolatnak is megdöbbentő. A valóság azonban erősebb hatást tett Bekére, amikor a tanteremben közelről látta a harminc szép, eleven csitrit, amint a rajlapon ügyes­kedtek. Nézte a csinos arcoeskákat, a formás testeket. Az osztály minden tagját kedvesnek találta. Áradt belőlük a kamaszkor izgató bű­bája, játékos szépsége. Még abból a kislányból is. aki csak derékig volt ép: fél lábán — a ayermekparalizíN áldozata volt — vasból és börhót készüli Járógépet, vlseü. Csakhamar meglalulta a hangút, ami a köz­vetlen, tréfás beszélgetéshez kellett. Kérdésére, hogy nem a „matek" a legnehezebb-e az ösz­szes tantárgy közül, a lányok nevetve válaszol­ták, hogy igen. Csakhogy Sárkány tanárnő „na­gyon tud", és mindenkivel megszerettette ezt a tantárgyat. Beke a lányok egymásnak feleselő megjegyzéseiből kihallotta, hogy az osztály becsüli, sőt szereti is Sárkány tanárnőt, mert úgy érzik, hogy jóindulatú hozzájuk, s tudása elismerést érdemel. Utolsónak a földrajztanár­nőt hozta szóba, mire kitört a kacagás. De eb­ben a vidámságban nem rejlett igazi gúny, el­lenszenv, inkább derűs fölényről árulkodott. S a KISZ-titkár volt az első, aki Fülemülének — ahogy az osztály elkeresztelte Csalogány kis­asszonyt — pártját fogta. — Szerintem — mondta egy barna fruska, önérzetesen hátravetve hosszú hajfonatait — csak az a baja, hogy rettentő önállótlan. A ki­ránduláson ls mindent papírról Intézett. Haj­szálra úgy csinált mindent, ahogy Sárkány ta­nárnó meghagyta neki. Márpedig, ószintén szól­va, a mi matektanámónk az életben is olyan precíz, mintha állandóan képleteket kellene megoldania... — Miféle kiránduláson? — adta a tájékozat­lant Beke. — Tegnap jártunk a Bakonyban — kezdte az egyik lény —, s majdnem szerencsétlenül Jár­tunk. Éppen egy turistaházhoz közeledtünk, amikor nagy robajjal Összedőlt az épület. Nem tudjuk, mi történhetett, de annyi biztos, ha az autóbuszunk nem döglik bc, akkor ma nem rajzolgatnánk itt.. Míg a lányok — egymás szavába vágva — mesélték az előző nap kalandos élményeit, Be­ke arra gondolt: vajon Sárkány tanárnő ells­meri-e, hogy az osztálynak oz ő rendelkezése szerint kellett fél kilenckor a baleset színhe­lyén tartózkodnia? Szerette volna, ha így van, de nem számított rá. Körisné Sárkány Magdolna szikár, ötven év körüli, vörös hajú és szeplős asszony volt. Meg­lehetősen sápadtan ült az igazgatói szobában. — Nem tehetek róla, hogy megbetegedtem. Teljesen váratlanul történt. Este, pontban fél hétkor, beadtam magamnak a szokásos inzulin­injekciót. Ugyanis cukorbeteg vagyok. Ha más nem, a rendszeres injekcíózás kényszere pon­tosságra szoktatott volna. Persze, a szakmám is erre nevelt. Szóval, beadtam az injekciót, s egyszercsak érzem, hogy lázas leszek. — Bocsánat! — szólt közbe Beke. — Az am­pullát félretette? — Miért? Csak nem képzeli, hogy gyűj­töm?!... Háromnapos osztálykirándulásról volt szó, két nap a Balaton körül, egy a Bakonyban: ennek nem vághattam lázasan neki. Szerencsé­re, a programot már aprólékosan kidolgoztam, ott volt a tanári szobában, a fiókomban, legé­pelve. Értesítettem Csalogány tanárnőt, ő azon­nal felkeresett, és elvállalta, hogy helyettesít. Persze, lelkére kötöttem, hogv mindent a prog­ram szerint intézzen. Búcsúzáskor átadtam ne­ki a fiókom kulcsát. Bár késő volt, még este bement az iskolába, és magához vette az irato­kat. {Folytatjuk.) Rizstermelők téli munkája A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság termelő­szövetkezeteiben befejezési­hez közeledik az elmúlt esz­tendő eredményeinek fel­mérése: a munkaversenyben a győzelmet a Mundok-já­rásbeli Tonszan gazdasug kollektívája szerezte meg. Ebben a gazdaságban 7 hek­tár földről hektáronként 142 métermázsa rizst gyűjtettek be. CAz országban a rizs ter­méshozama átlagosan 60—70 métermázsa hektáronként.) Az idei tél szokatlanul enyhe időjárással köszöntött be. A kedvező időjárást a szövetkezeti tagok alaposan ki is használták és kellő­képpen felkészültek a tavaszi munkákra. A traktorosok most korábban fogtak hoz­zá a szántáshoz. Számos rizstermelő gazdaságban már folynak a palántázás előké­születei, másutt a gépek teljes létszámban a mezőn vannak; folyik a vetésterü­let átállitása új kultúrákra, javítják az öntözőrendszere­ket. voltaképpen nem adott Já­vor Pálnak Igazán művészi feladatokat. Az igazi színművészet ra­jongói úgy is tekintettek rá egy kissé: filmcsillag, nem több, sikerember. Aztán a Nemzeti Színházban, olyan szerepekkel, mint a Rómeó és Julla Mercutiója, a Nóra Rank doktora vagy Peer Gynt: kiderült — Jávor Pál színész a javából. — S az előretörő fasizmus éveiben az is kiviláglott, milyen be­csületes ember. Magyaror­szág német megszállása után le ls parancsolták a színpadról, majd börtönbe s koncentrációs táborba vit­ték. A felszabadulás után a Művész Színházban A mak­rancos hölgy Petruchióját játszotta el, majd kiment Amerikába. Csak 1957 késő őszén tért vissza, sok csaló­dással a háta mögött, nagy­betegen. „Hazajött meghal­ni" — mondták rá, akik a hajdani férfiszépséget rom­jaiban látták viszont. D. L. NAPI KISLEXIKON az iskola­tévéről Ma délelőtt azoknak érdemes korán a televí­zió elé ülni, akik ango­lul vagy németül ta­nulnak. A hétnek min­den televíziós napján délelőtt pedig általános iskolai tanulmányaikhoz kaphattak segítséget a fiatalok. # Stáb? A Magyar Televízió székházában mintegy 100 fós stáb foglalkozik azzal, hogy az iskolaté­vé hallgatóinak minél több érdekes, szemléle­tes előadást készítsen elő. Évente több mint 6500 percnyi új műsort készítenek. S ha már a számoknál tartunk: hetenként 600 percet sugároz az iskolatévé. # Kiknek? Környezetismereti, ol­vasási és rajztanítási műsort az általános is­kolák negyedikesei ré­szére adnak. A felső tagozatosok szinte mindegyik tantárgy ok­tatásához segítségre ta­lálnak az iskolatévében, a középiskolások tanul­mányaikban négy nyelvre oktató és film­esztétikai óráit vehetik igénybe. Tavaly felsőfo­kú matematikai előadá­sokat is sugároztak azoknak, akik egveteml fölvételre készültek. Az Iskolatévé vállalta a pedagógiai ismeretter­jesztő műsorok szerve­zését és az idei Ki mi­ben tudós vetélkedő le­bonyolítását. # Tervek? Az iskolatelevízió nyolc éve tölti be — s egyre sikeresebben — nemes hivatását. Az egyel.őre szórványos ha­tásvizsgálatoknál jóval fejlettebb visszacsatolá­si módszerek kidolgozá­sa után lehetővé vál­hatna az is, hogy a tévé által megszerzett tudás egyben bizonyítékká, oklevéllé lg váljon. Ilyen tervek készültek a Számítás technikai Oktatóközpont közre­működésével szervezen­dő tanfolyamra. Jelen­leg lényegiben még s/emlélelóeszköz az is­kolatévé, perspektívái viszont arra Jogosítják, hogy a távkotatás egyik formájává váljék.

Next

/
Thumbnails
Contents