Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-29 / 24. szám

SZOMBAT, 1972. JANUÁR 29. 3 Önállóság az alkotásért Ajtó a jövőre Somogyi Károlyné felvétele Tarján már felépült liázai körül egyre növekszik a sza­bad térség. Dőlnek az öreg falak, s — jelképcsen — ajtót tárnak a jövőre „Célunk: a hozzánk fordulók elégedetten távozzanak" Nehéz szakma a szolgálta- niel árvízkárosult lakását ződést még egy évre meg­tás, hiszen ezt a munkát száz óra társadalmi munká- hosszabbítsák." sem méterre, sem kilóra nem ban helyreállítjuk, a nyugdí- Tallózók a brigádnapló­lehet mérni, értékét, ered- jasok megsegítésére a nyűg- ban, s íme a következő be­ményét legtöbbször az em- díjasok háza lakóival szoci- jegyzés: Ádám Jenő, a bor­berek megelégedése képes alista szerződést kötünk ar- dányi általános iskola igaz­csak kifejezni. Itt van péJ- ra, hogy rádiók, tévék, ház- gatója írta a brigádhoz: dául az újságok hasábjairól tartási gépek javítását 48 — főként a panaszok között órán belül kifogástalan mi­emlegetett — rádió- és tévé- nőségben végezzük el." S javítás. Ember legyen a tal- hogy az idős embereknek ne pan, aki akár rövidebb, akár kelljen bajlódnia a készülé­hosszabb idő után bátran kek beszállításával, díjmen­véleményt merne mondani a tesen ezt is magára vállalja Gelka szervizeseinek mun- a brigád. A másik: a Sze­kájárói! Rájuk is az vonat- gedi Kenderfonó- és Szövő­„öszinte köszönetünket fe­jezzük ki az iskola úttörő stúdiójának soron kívüli és jóminőségű megjavításáért. Kicsit lejjebb az egyik bri­gádtag írása 1971. július 31­ről. „Endes Dániel munka­társunk árvízkárosult házán mindenki tíz órát dolgozott kőzik, amit az imént írtunk: ipari Vállalat Victor Hugó Segítettünk a téglarakásban, rendelőinek elégedettségéből v agy panaszaiból lehet mqe­ítélni. * Szerencsére ezúttal van olyan lehetőség, amelyből erre választ kapunk. A Gel­adastechnikai eszközeit is ÉS a bejegyzések így so­hasonló alapon, expressz se- rakoznak gondosan össze­besseggel javítják ki, hogy a gyűjtve, jelezvén Nagy Jó­iiatalok ^zavartalan szórako- zsef, Tapai Gábor, Lénárt Lajos, Faragó Zoltán. Tábo­H iszem, hogy negyedik esztendejé­ben mindenki előtt bizonyos: a gazdasági reform felvillanyozta egész iparunkat, kereskedelmünket. Megszületése pillanatéban csak sejtet­tük, most már tudjuk, hogy erre azért képes, mert fölszabadíthatja az emberi kezdeményező készséget, alkotó energiát. Köztudatba ment szakkifejezés­sel:, érdekeltté teszi az egyént a kollektí­va munkájában, eredményében. A társa­dalom, a gyár, az üzem, a brigád célja a reform segítségével került mind közelebb az ember magáncéljához, sőt egyre több helyen ezek a célok és érdekek megegyez­nek ... A legjobb példa a technika terü­letéről jut az eszembe: a reform katalizá­tor szerepét tölti be két egyesülésre haj­lamos anyag, elem között. Hogy milyen hatásfokkal, elsősorban azon múlik, engedik-e érvényesülni. Pon­tosabban, megteremtik-e azokat a feltéte­leket, amelyekben a reform valóban gaz­dagíthatja az életet, gyarapíthatja a gaz­dasági eredményt. Két csaknem ugyanazt a terméket gyártó szegedi üzem esetét szeretném idézni. Azért, mert szinte isko­lapéldáját produkálták az elmúlt esztendő­ben annak, hogy miként lehet vitorlába fogni a reform jó szelét és miként lehet a vitorlát minduntalan rossz irányba állí­tani. Tavaly ilyentájt mindkét üzemben el kellett dönteni, milyen bérfejlesztést haj­tanak végre. Tehát az egyik legfontosabb kérdés került napirendre. Az első üzem vezetője előbb alaposan végiggondolta a lehetőségeket, majd tárgyalóasztalhoz kér­te a párt, a szakszervezeti, a KISZ-titkárt, a főkönyvelőt, műszaki vezetőt, a műve­zetőket, sőt egy-két brigádvezetőt is. Igy kezdte: „Ebben a kérdésben mindegyi­kőnknek szavazni kell, s mindegyikünk szava ugyanannyit ér." Ezután mérlegelni kezdték, hogy mi lenne, ha 6, 5 vagy 4 százalékos bérfejlesztést hajtanának vég­re 1971-ben. mennyit kellene adóba fi­zetni, mennyi lenne a nyereség stb. Minek ecseteljem tovább, az értekezletre bizony ráesteledett, mire megegyeztek: maradnak a 4 százaléknál, mégha ezért az első pil­lanatban a gépek mellett dolgozók hara­gudni találnának is. De ha telnek a hó­napok. előbb-utóbb belátják: elsősorban az 6 érdekük követelte a mérsékeltebb fejlesztést. A másik üzemben a dolog majdnem ugyanígy zajlódott le. Azért mondom, hogy majdnem, mert itt az igazgató ala­posan meggondolta a dolgot — utána ki­hirdette a döntést üzemi partnereinek. Megindokolta, hogy miért választott 7 százalékos fejlesztést. Meggyőzte erveivel a párt, a KISZ, a szakszervezeti titkárt, a főkönyvelőt, hogy legjobb tudasa és szán­déka alapján határozott. Kétségtelen, hogy e kettőhöz valóban nem férhet kétség. Eltelt az esztendő, amely az első üzem­nek ismét jó gazdasági eredményt, a munkásoknak nyereséget hozott — nníg a másodiknak nem. Vajon mi ennek az oka? — kizárólag a bűvös 3 százalék? Kitartóbban elemezve a helyzet okait, valami még szembetűnik. Hogy mi — ez­egyszer a sikeres üzemnél tapasztaltak­kal szeretném elmondani. Ebben a gyárban nem kivételes a kol­lektív döntés. Inkább gyakorlat, törvény, módszr. Jobban megismerve az üzem éle­tét, az is kiderült, hogy itt a főkönyvelő valóban főkönyvelő, s helyette nem az igazgató kíván a számvitellel gondolkoz­ni. Hogy a műszaki vezetőnek nemcsak • papíron van joga a műszaki fejlesztés, a technológia körében és ügyében elhatá­rozni, végrehajtani valamit, hanem a va­lóságban is. Hogy a párttitkártól az igaz­gató szinte elvárja, hogy az üzem mikro­politikájának és az ország nagy politikájá­nak képviseletében mindig legyen kritiká­ja a kollektíva sorsát befolyásoló házi döntések, intézkedések meghozatalakor; hogy a szakszervezeti titkár a szó legszo­rosabb értelmében érdekképviselő legyen és így tovább. Az igazgatónak eszébe sem jut munkatársai, partnerei helyett dönte­ni, magának vindikálni az ő szereoüket, jogaikat, hatáskörüket. Meggyőződése, hogy az üzemi együttesből kizárólae így lehet a legtöbbet kihozni. Ha igazából rá­bízza mindenkire azt a munkát, amiért a fizetését kapja... K icsit leegyszerűsítve: nagy tékozlás lenne gondolkodó embereket fej­nélküli automatákként alkalmazni. Olyan tékozlás, amelyet örvendetesen mind több gyárban, intézménynél fölismernek és kiküszöbölnek. Ezernyi példát hozhat­nánk az imént emlegetett mellett (s ezek fényében tűnnek ki kiváltképp a rossz példák) amelyekből kiderül: a gazdasági reform helyes elméletéhez megtalálták a helyes gyakorlatot. Amelyben az ember — gépkezelőtől az igazgatóig — a feladathoz szabott ÖNÁLLÓSÁGOT, személyi felelős­ségétől elválaszthatatlan cselekvési sza­badságot kapott. Amelyben nemcsak dol­gozik, hanem alkot is. Matkó István zását lehetővé tegyék. * A Gelka központi üzemé­ka szegedi kirendeltségén ta- ben mindig nagy a hangza­valy tavasszal szocialista, var, a sokáig néma hészü­brigád cím elnyeréséért küz- lékek itt csendülnek fel élő­dő kollektíva alakult mű- szön Az egyik nyuga]ma. szereszekbol, adminisztratív ,, ,, ' dolgozókból, olyan emberek- >uá>b szerelopultnal Nagy bői, akiken a megjavításra József, a Marconi szocialista Csiszár József, Sós Béla és a beadott készülékek sorsa címért küzdő brigád veze- többiek áldozatkészségét, és múlik. Természetesen bri- tője fogad. Kérésemre elő- azt, hogy amit vállaltak, veszi a piros bőrbe kötött mindenképpen valóra vált­rosi Péter, Bálint Gábor, iíj. Hofgesang Péter, Ali Ferenc, Nagy János, Gaál Zoltán. Lele István, Zsem­beri István, Peleskei Zoltán, Szalma Sándor. Tulipán Miklós, Puch Géza, Farkas István, Magony Erzsébet, gádfelajánlas is született, amelyben nem általános és látványos fogadalmat, ígére­tet tett 26 Gelka dolgozó, hanem nagyon is kézzel fog­ható dolgokat. Például azt, hogy egy-egy készülék javí­tási idejét 3,6 napról 3,1 nap­ra csökkentik, segítséget nyújtanak a felesleges rak­brigádnaplót, s csak eny- ják. nyit mond: — Ezek a válla­lások — s a bejegyzéseket nézze, ezek szólnak a teljesí­tésről. Levél akad a kezembe, amelyet Nitsinger Gyula ta­nácstag a szegedi nyugdíja­sok háza ügyében írt a bri­tári készletek feltárásában, gádhoz, a szerviz vezetősé­ertékesítésében, csinosítják, s ha szükséges, helyreállítják környezetüket, elvégzik az apróbb karbantartási mun­kákat. S hogy a rohamosan géhez. „Korábban mar sze­mélyesen mondtam Önnek és a Marconi brigádnak kö­szönetet a nyugdíjasok há­za lakóinak nevében, azért Búcsúzóul azt kérdeztem Nagy Józseftől, mit szeret­nének tenni a jövőben? Így válaszolt: Megpróbálunk be­csületesen dolgozni, kicsit jobban, mint tegnap, meg az­előtt. S nemcsak a válla­lásainkért, hanem azért, hogy akik hozzánk fordulnak, megelégedetten távozhassa­nak. Ez a mi programunk. I. M. Február 1-tö! : Országszerte megkezdődik a helyi népfronthizottságok űjjáválasztása Sajtóértekezletet tartott — mondotta egyebek között községpolitikai munkabizotb® pénteken — az Országház — a kongresszusi levél köz- ság élén dr. Dallos Ferenc, Gobelin-termében — Ben- zétételével kezdődött. Egy- nyugalmazott államtitkár esik István, a Hazafias Nép- idejűleg öt munkabizottsá- áll. Darvas József író az front Országos Tanácsának got hoztak létre a kongresz- elnöke a művelődéspolitikai főtitkára, akit az eseményen szus elé kerülő témák — munkabizottságnak. Az ötö­Lakatos Ernő, a Miniszter- előzetes — részletes elem- dik. a népfrontmunka mód­tanács Tájékoztatási Hivata- zésére. Egy-egy témakör szereinek, munkastílusának Iának általános elnökhelyet- avatott szakemberei vesz- továbbfejlesztésével foglal­nék részt e bizottságokban, kozó bizottság élén Bodonyl A gazdaságpolitikai munka- Pálné, a budapesti népfront­bizottság elnöke, dr. Szabó bizottság elnöke áll. E tes­Kálmán, a Marx Károly tületek kidolgozzak fő té­tese üdvözölt. Sokrétű, gazdag és hasz­nos tevékenységet fejtett ki az elmúlt négy esztendőben a Hazafias Népfront, amely Közgazdaságtudományi most országos eseményre: V. Egyetem rektora. Az alko­kongresszusára készül. Négy- tó, szocialista hazafiság és évenként követik egymást s nemzetköziség kérdésével népfrontkongresszusok. foglalkozó bizottságot Mód A közelgő népfrontkong- Aladár történész, egyetemi vesszus tartalmi előkészítése tanár vezeti. A város- és szaporodó új technikai meg- az egyéves szerződésért és oldásokat is jól megismer­jék, kéthetenként szakmai továbbképzést szerveznek, melybe bevonják az ipari tanulókat is. A vállalások között mégsem ezek a pon­tok, hanem a következők hívják fel a figyelmet: „munkatársunk, Endes Dá­munkáért, amelyet a brigád vállalt, s amelyet oly be­csülettel teljesít. Most, írás­ban ismételjük meg a fentie­ket azzal a kéréssel, hogy szíveskedjen a brigád min­den tagjának átadni elisme­résünket, s azt a kérésünket, hogy ezt a szocialista szer­III sezett a Petőfi­emlékbizottság A Petőfi-emlékbizottság Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke, a bizottság elnöke ve­zetésével pénteken ülést tartolt. Megvitatta a Petőfi­emlékünnepségek eszmei-tartalmi mondanivalójával kap­csolatos elveket, és elfogadta az emlékünnepségek köz­ponti programját. Energia9 tejtermék, bútor KNEB-vizsgálatok A Központi Népi Ellenőr- vatal főosztályvezetője a A KNEB elnöke beszámolt zési Bizottság pénteken tejtermelés és a tejtermék- a Minisztertanács, illetve a ülést tartott. ellátás komplex vizsgálatára *»Gazdasági Bizottság elé A bizottság apparátusa há- tett előterjesztést. A jóvá- terjesztett, és más főható­rom jelentős vizsgálat elő- hagyott program alapján Ságokhoz továbbított jelenté­készítését fejezte be az el- nyolc megye termelőszövet- sek alapján hozott intézke­múlt hetekben. Ezekkel kap- kezeteiben, állami gazdasá- désekről. A kutatóintézetek csolatban Papp István, az gaiban és háztáji gazdasá- és intézmények nagyobb ér­Országos Energiagazdálkodá- gaiban végeznek vizsgálatot tékű műszereivel és kutatási si Intézet igazgatója, a a népi ellenőrök a követke- berendezéseivel való gazdál­KNEB munkabizottságának ző hetekben. kodás helyzetéről készült je­vezetője előterjesztette az A bizottság Révész Andcfr- intést megtárgyalta a tu­energiaellátás és -gazdálko- nak a KNEB főosztályveze- dománypolitikai bizottság, dás egyes kérdéseivel fog- tőjének előterjesztése alap- es felkérte a kutatásokat lalkozó vizsgalat programját. -j^n megtárgyalta és elfogad- irányító tárcákat és intézmé­sekkel elfogadta kiegeSZlté" ta a lakosság bútorellátá- nyeket a szakterületüknek Dobos István, a KNEB fának helyzetével foglalkozó megfelelő konkrét intézke­tagja, az Országos Tervhi- HtouizsgalaU programját. dések kidolgozására. májuk alapanyagát, s a munkadokumentumokat to­vábbi megvitatásra eljuttat­ják három-három megyéhez. Közölte a főtitkár, hogy a kongresszusig még előttünk levő három hónapban újjá­választják a népfront helyi szerveit. Először február 1 — 28 között a városi és köz­ségi népírontbizottságokat, ezután a budapesti kerüle­tekben működő bizottságo­kat, majd a népfront járási bizottságait. Március má­sodik felében kerül sor a megyei küldöttválasztó gyű­lésekre. április elején pedig a budapesti küldöttértekez­letre. A Hazafias Népfront kongresszusán 800 küldött képviseli majd a mozgal­mat, társadalmunknak min­den réteget. Megfelelő kép­viseletet kapnak a közélet­ben mind serényebben részt vevő nők és fiatalok, csak­úgy mint a különféle foglal­kozási csoportok. A kongresszusi előkészü­letek mozgalmasságát érvj­kelteti, hogy a következő hetekben az országban ösz­szesen mintegy négyezer vá­lasztási gyűlést rendeznek a népfrontbizottsagok.

Next

/
Thumbnails
Contents