Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-16 / 13. szám

1 VASÁRNAP, 1913. JANUÁR 19. Galéria ügyében 1971. decemberével sikeres évet zárt a szegedi múzeum. A bemutatott 5 állandó és 38 időszaki kiállítást 314 465 látogató tekintette meg. 7o ezerrel több ember volt kíváncsi tárlatainkra, mint a megelőző évben. Elemző munkánk, mellyel tevékenységünket értékeljük, hibáinkat megkíséreljük megszüntetni, munkánk erényeit fejleszteni, folyamatos, s épp a felismerés frisseségével szeretném n szegedi Oalértn gondjai körül felvetődő gondolatainkat ismertetni. zük magunkat egyrészt a szegedi képzőművészet támogatására. másrészt arra, hogy a múzeumlátogató elé tárjuk mindazt a művészeti értéket, melyet a város falai között alkottak és alkotnak. Sajnos a múzeum gyűjteményében jelenleg nincs olyan mennyiségű és minőségű kortérsanyag, mellyel a szegedi Galéria egyik termét megtölthetnénk. 0 0 A. szegedi muzeumügy > vagy művészélet Isméről között köztudott, hogy a városi tanács támogatásúval a múzeum 1970. Őszén megnyithatta a szegedi Galéria termeit. A három helyiségből, a múzeum törzsgyűjteményében tálálható mngyar mesterek kiváló alkotásai egy termet töltenek meg, egy másikban o szegedi képzőművészet 1949 előtt alkotott reprezentánsai kaptak falat. E szép együttestől kissé elüt a harmadik terein, ahol barokk rajzok, néhány középkori festménnyel nem túl szerencsésen ösZszetllő látványt alkotnak. A közönség érzi a tartalmi törést a termek között, s több esetben érkeztek jelzések a mai szegedi képzőművészet alkotásainak bemutatását kérve. Magúm ls úgy érzem, ha szerény keretek között ' is, de módot kell kerítenünk e tárlat létrehozásáru. Többen jóakaróan tanácsolták, többen • szememre vetették, miért foglalkozik a múzeum a ma problémájával, miért ártjuk be magunkat a művészeti élet szövevényes kérdéseibe, ezzel sok gondot, munkát vállalvA, egyéni sértődések, teljasíti hetetlen ódiumát magunkra zúdítva. A múzeum legyen a múlt emlékeinek bemutató helye, az elmúlt világot tárja okulásul a ma embere elé. Velóban, a múzeum eredeti célja ez volt — a múltban. A ma múzeuma azonban bonyolult, a helyi szükségleteknek és igényeknek megfelelő művelődéspolitikai feladatot betöltő intézmény — tudományos kutató munkája mellett — melynek Igen ts vállalnia kell a ma művészetének bemutatását, propagálását is. Ez világjelenség,' az már más kérdés, hogy ezt a szükségszerű szerepet a vt' lég különböző tájain, milyén tartalommal megtöltve játtzák. Ml a magunk oldalának eszmei tisztaságát gondosan Őrizve, kötelezve érezMlt is szeretnénk tulajdonképpen: a kél múzeálií anyagot bemutató tárlat mellett egy olyan termet berendezni, mely hű keresztmetszetet nyújtana a ma Szegeden élő és dolgozó művészek alkotásairól. Pontosabban fogalmazva a mai Szeged képzőművészetének mozaikja állna Ösftze a bemutatott művekből, hitem szerint bizonyítva Szeged mai művészetének maga* színvonalát, mondhatnánk igy is versenyképességét. Hátra van még a „hogyan" kérdése. A rendelkezésre álló terem ugyanis meglehetősen kicsi Mindössze harmincegynéhány festmény, néhány szobor fér el , benne. Ha ' kérjük, n művészek bizonyára készséggel kölcsönöznek egy-egy, művészetüket legjobban reprezentáló alkotást 1—2 év Időtartamra, hiszen a többség bizonyára belátja a tárlat létrehozásának jelentőségét. Számba kell vennünk azonban számos más felvetődő kérdést ls. Kitől kérhetünk műalkotást? Az alaptagoktól, a szövetség szegedi csoportjának tagjaitól, vagy azoktól, akik már önálló tárlaton bemutatkoztak? Faltételként szabjuk meg, hogy a résztvevő művész szegedi lakos legyen? De vajon ki döntse el, melyik az az alkotás, mely az adott .mester munkásságát legjobban reprezentálja? A hivatalos zsűri, a művész maga, vagy el nem kötelezett, a kérdésben jártas művészettörténészek. Amennyiben valóban szeretnénk a tarlatot még a szabadtéri játékok előtt megnyitni, a felvetett kérdésekben sürgősen döntenünk kell. Arra kérem az érdekelteket, művészeket és műgyűjtőket, képet szerető szegedleket, keressenek meg leveleikkel, írják meg tanácsaikat. A kora tavasz folyamén a Művészklubban megvitatjuk a lehetőségekét, s együttes erővel létrehozzuk a mai szegedi művészetet bemutató állandó tárlatot. Meggyőződésem, hogy a mai szegedi művészetet megbecsülő kezdeményezésünk sikeresen megvalósítható. Trogmaycr Ötté múzeumigazgató . ,"! • ' -J • ' — W Üres pavilon Ojévi meglepetésként beszüntette működéséf az egyetlen tarjánl újságos pavilon. Csak néhány, az unáslg megszókottan rossz reklám' hirdeti az elárusító helyén, hogy azért érdemes ám újságot, folyóiratot olvasni, ha nem is kap az ember Ízibe. Az üresség meg állítólag azt, hogy egy kisvárosnyt városrész nem képes eltartani egy hírlapárust. A pavilon, úgy hírlik, csak dotációval tudta fenntartani önmagát addig-ameddtg. Végül azonban vezetője a vállalkozó szellemű asszonyka jobb állás utón nézett, mert ha a vásárlókedvre hagyatkozik. felkopik az álla. Érthetően, hiszen bárki láthatta. hogy az a néhány folyóirat, amelyet Illett megrendelni, sokáig eladatlanul díszelgett a most üres üvegfalon. Azt is beszélik, hogy a posta nem akarja megszüntetni a tarjánl hírlapárusítást, de egyelőre nem talál vállalkozót, aki egész napját viszonylag szerény kereset ellenében — hiszen az eladott példányok után részeseriik, ez pedig, ahogy kiderült, keVós — hajlandó az Újságok közt: temetkezve tölteni. S ebből még nem szabad arra következtetni, hogy kevés a vállalkozó szellem városunkban, sem arra, hogy a tarjéniak nem Olvasnak (sőt: sok az előfiÚjabb határidő: május 1. Lassan épül a bordányi művelődési ház Szóbeszéd és a hozzáértők Most például az a helyzet szava szerint a bördányi — magunk is láttuk —, művelődési ház az utóbbi hogy az épület végeredévekben épült „testvérintéz- ményben kész kívülről, bemények" között is a leg- lül is lehetne dolgozni, de szebb lesz. Sem cáfolni, nem mindig érdemes. A kősem támogatni nem tudjuk művesmunkákat a kisteleki ezt az állítást) mert korai Magyar Szovjet Barátság még jelzőkkel körülrakni. Tsz épitőbrigádja végzi. Még mindig nem készült el. Hogyan, hogyan se, a tetőt Tavaly a választások jelö- elfelejtették szigetelni, így lőgyűlésein többször fölve- hz UJ épület beázik Emiatt tették Bordányban: ml lesz nem tudnak parkettáink az új kultúrházzal? Kis tü- ®em festeni., A fo aggodarelmet kérünk — mondták a lom azonban az — mondja tanács emberei, november « tanácselnök, hogy a bca7-re készen "lesz. Sajnos, zo,t ,et°- ha m.e«la«y' nem ez volt az első határ- bokra morzsálódhat. A' félidő és nem is az utolsó. A behagyott munka könnyen mostani számítások szerint pusztul, május l-re elkészül. w ~ m<* egyetlen Goliai Andrástól, a közsé- brlgBd Sf VeRZf" , , gi tanács elnökétől kértünk , — Dp. Az, amelyiknek legtájékoztatást, miért húzódik később kellett volna. A burilyen sokáig az építés? Meg- ko10 asztalosok. Rendes metudtuk, hogy 1968. óta téma "étrend szerint utánuk már az új művelődési'húz. Ak- csak a takarítók jöhetnének kor készült az első skicc- és a megnyitó ünnepi köterv. A helyi Munkásőr Tsz Zönsége, most ók végeztek építőbrigádja abban az év- legelőbb. Nem tudtuk megben rekordidő alatt épített szervezni az együttműküegy nagyon szép iskolát a d®st. falunak, lényegesen olcsób- Az építőket sem lehet telban, mint várható volt, őket Jesen elmarasztalni. Tavaly kérték tehát most Is. A szö- pénzügyi gondjai miatt nem vetkezet brigádja időközben tudott fizetni a tanács. Értörtént változások miatt dekesség azért kerekedett kénytelen volt lemondani ebből a pénzügyi nehézségvallkozását, így egy vállal- bői is. A tanács kérésére kozó helyett hat lett. A ta- nem állt meg a munka, aminácselnök .keserűen mondja: kor elfogyott a pénz, de Ha jó tanácsot akar tőlem amikor újra fizetni tudtak, vinni, azt mondja meg má- azonnal elvonultak az épísoknak, soha ne fogjanak tők. És azóta ritkán jönnek, hozzá generálkivitelező nél- Gál Józsefet, az asztalosok kül ilyen nagy építéshez, vezetőjét kérdeztük. ők "Mert ha az egyik brigád miért siettek jobban, mint a jönne, nem tud Jönni a má- többlek? Végtelenül egyszesik. Nem tudnak egymásnak rfl feleletet kaptunk: nekik szükségük van a pénzre. Hogy a tanácsnak mit jelent egy elhúzódó építkezés, azt az eddigiekből sejteni lehet. Í

ls az építőknek? Racionális elelet érkezett erre ti: ha az -építő haszonnal akar dolgozni, sietnie kellq Halogatás, újrakezdés — mind ráfizetés, Farsangi varázslat kéz alá dolgozni. zető), arra viszont már lehet, hogy nem az autóbusz végállomása immár a városrész központja-, s ha valakinek már újságot venni támad kedve, akkor mindegy; hogy autóbuszra ülve a városba, vagy a végállomásra utazik a távolibb házakból. A központ a minden bejárati út mellett elhelyezett térkép szerint is a víztorony körül van s lesz egyelőre. Az* mindenkinek közel von: tán olt megél egy hírlapárus pavilon is. Valahol a virágos pavilon közelében. Hátha, aki a virágot szereti, vesz mellé egy csokor újságot, folyóiratot is. V. M.' DÁNIEL LANGj INCIDENS a 192-es magaslaton Dokumetitumrcgeny — Fordította: Hernádi Miklós 1 26. Július végén Eriksson memorandumot kapott hadosztálya, az első légihadosztály hadtestparancsnokától, Kiderült, hogy dicséretet tartalmaz. Mrs. Eriksson elővette az iratot az íróasztal egyik fiójából, s ezt olvastam: 1. Dicséretben részesítem nagy fontosságú közreműködéséért. amelyet négy nemi erőszakkal és gyilkossággal vádolt katona hadbírósági ügyében az Igazság érdekében kifejtett. On azonnal Jelentette a súlyos lncraenzt feletteseinek, majd vallomásokat tett a bíróság előtt; mindez alapvetően fontos volt n brutális bűntényért felelős katonák kezrekerítésében és elítélésében. 2. E kritikus hónapok alatt On nagy megterhelésül! meitt keresztül. Nem volt könnyű az On feladata, dé amerikai katonához móltóun teljesítette kötelességét. Értesítem, hogy az ön által tanúsított bátorság és kitartás alapján büszke vagyok rá, hogy On a hadosztályom tagja. John J. Tolson a yezérörnagy. _ Eriksson vietnami szolgálati Ideje 1907. november 28-án ért véget, egy évre rá, hogy osztaga Mao falujában járt. Mao járt az eszében, miközben az éneklő katonákkal megrakott repülőgép maga mögött hagyta a Cam Ranh-i öblöt, és ő utolsó pillantást vetett az alatta elterülő, szerencsétlen országra. „Számomra ő jelentette a háború legnagyobb élményét" — mondta Eriksson. A senttle-1 Fort Lewisba tartó utasszállító repülőgépet a hadserég bérelte ki az útra. A szabadságukra induló katonák onnan már egyénileg folytatták útjukat. Eriksson Mlnnesotába tartott, hogy egy hónapot otthon töltsön, mielőtt tavasszal leszerelik. Mikor leszálltak Sonttle-ben. észrevette, hogy tíz dollár hiányzik a hátralevő útiköltségéből. A repülőtéren szerencsére összetalálkozott egy minnosotal Ismerősévél, egy tüzérrel, akivel együtt indult Ázsiába tizenhárom hónappal azelőtt, az ugyancsak hazafelé tartó tüzér habozás nélkül odaadta Erikssonnak a hiányzó tíz dollárt. Mikor már a levegőben jártak, és egymás mellett ültek, a tüzér hirtelen megújult érdeklődéssel mértevégig Érlkssont, és így szólt: „Mondd csak, nem te vagy az a fickó, aki bemártotta az osztagát? Csúnya húzás >volt." Eriksson mosolyogva emlékezik a Jelenetre: „Ha nem lettünk volna már tízezer méter magasságban, talán visszakérte Votnu a pénzét." Mlnnesotába érve Eriksson abba a kis minneapollsi lakásba ment. ahol most ültünk, felesége tartotta fenn a lukast, amíg ő elvolt. Szabadságának egy hónapja alatt feleségével, rokonaival, barátaival és egy kicsit Maóval volt. Mao mintha folyton a gondolataiban járt volna. amelyek leginkább a körül forogtak, hogy miként fog megélni, miután jövö áprilisában leszerel. Nem is annyira állásokon törte a fejét, mint Inkább egész jövendő életén, s ezt már a 192-es maguslaton lezajlott incidensnek tulajdonította. Olyan hangon, mint aki előre tudju, hogy még évekig az élmény hatása alatt lesz, ezt mondta: „Elhatároztam, hogy akármilyen állást kapok, uz nem lesz olyan fontos, mint uz. hogy miképpen fogok élni. Hogy legyen valumi célom. Mert ha nem lesz, akkor nem ért, semmit, hogy hazajöttem abból az osztagból." Férje érkezésére, emlékezve Mrs. Eriksson elmondta, hogy amikor a repülőtéren fogadta férjét, rögtön érezte, hogy gyengédebb, mint umlkor elment. „A lány szinte köztünk volt, mikor Sven hazajött azon a napon, es (plán örökre köztünk lesz. Máshogyan keltett segítenünk egymást a lány halála után. Természetesen minden áldott nap írtam neki, és mindén levelembe betettem egy csomag vtzizesítőt, hogy legalább az ivóvize legyen Jobb. Csalódott volt, és zaklatott — ez minden leveléből kitűnt. Senkivel nem tudott beszelgetni. Most" már persze sohasem hozom szóba. a lányt, hiszen tudom. mennyire a szívén viseli, de néha maga Sven emlUi meg, általában olyankor, amikor nem ! is számltok rá," Eriksson és felesége 1"67. karácsonyát északon, egy kis vidéki városban, mindkettőjük szülővárosában töltötték családtagjaikkal. s ottlét ük Idején SVen cgvik naaybályja Maóról kérdezte Krlkssunt. Eriksson szerette nagybátyját, mégis tétován így Telelt: „No haragudj, nem akarok erről beszélni." ÍFolutatiiJJeJ Nem akarunk Igazságot Osztani a lassan épülgető művelődési ház hat bátrain között, • mert magyarázatot mindegyiktől kaphatunk, és a magyarázat legtöbbször ez: a másik miatt nem csinálhattuk mt se. A lehetőségek felelősségteljes egyeztetésével mindneképpen el kell érni, hogy Januártól májusig újabb késedelem ,ne történhessen. Időközben ugyan duplájára emelkedett az építési költség, dé a halogatásból eredő mostani késedelmek már az építőket terhelik. 1 H. D. NOPI mSLEX'KOH a farsangról Bár a farsang márnápokkol ezelőtt megkezdődót 1. az Igazi báli szezon még csak ezután következik nálunk. Egyelőre tehát még csak a felkészülésnél tartunk. 0 Eredete? A farsapg a német Faschlng szóból származik. Eredetileg a vízkereszttől (Január 6.) hamvazó szerdáig (a húsvét előtti 40. nap) terjedő, a nagyböjtöt vígsággal, OVéssel-ivással (Megelőző Időszak, S|okás szerint a bálok rendezésének fő Időszaka. Igazi hazája Olaszország, ahol a farsang még őrzi a római kori szaturnállák emlékét. De egész Európában elterjedt. Hzémos népszokás is fűződik hozzá, Jórészt a pogánykot'l tavaszváró és termékenységet kérő szertartások maradványai. A farsangi Időszak egyik legnagyobb eseménye sokfelé u világban a karnevál. 0 Karnevál? A farsangot lezáró látványos felvonulás. Eredete az ókorba. Rómába vezethető ' vissza. Népi ünnepség, elnevezését valószínűleg arról a hajót ábrázoló szekérről (latinul: carrus navalis) kapta, melyet álarcos és állati alakba öltöző tömeg vidám dalokat énekelve és tréfák között vontatott végig a felvonulás soruní A felvonulást többnyire táncmulutsúg követi. A karneválok főként a délvidéki országokban divatosak, a leghíresebbeket Olaszországban éis Franciaországban rendezik. Nálunk karneválnak állalntmn a farsangi időszakban rendezett táncos mulatságokat hívják. • A bul? Ünnepélyes táncmulatság. Eredetileg fejedeml és királyi ünnepségek égyik része, majd XIV. Lajos, francia király udvaráhnn, mint udvari bál önálló formál nyert. Az ott kialakult szokásokhoz . iguzodtak később u bál többi formái is. I