Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

1© SZOMBAT, 1971. DECEMBER 76. AZ OLAJ SZOMSZÉDAI Szomorú a határ, napok óta ázik. Szürkének tűnik minden, a vigasztalan ég. a nyálkás, h»mUa»lnü táj. a csupaszra ázott tanyaudvarok. Tapossuk a sarat. Bokán felül ár, Tanya. Cirok Pálé, Mindjárt Szeged alatt, országút mellett, pz ipartelep tövében. Az öreg lógondozó a szegedi Felszabadulás Tsz*ben, — Meggazdult-e? -r- Kimaradtam a jóból, Nem estem bei« H kártalanítottak közé. Árulom a tanyát, meg se kérdik. Huszonötezerért odaadnám. Rengeteg a cserép rajta, épületek u Vímpak, de kl vesz koloncot a nvakóha? Ha szorosan, d® lehet még gazdálkodni, tehenünk, húsa disznónk, meg aprojószágunk van. A tanya, az tönkrement. A belvíz meg az olaj tette tönkre, Mikor égett a kút, bent Jártunk a városban. Lelépünk a buszról, látjuk. Úszta fekete minden, Mlnüia leégett volna. A szél erre fújta aj olajat, mint a* esőt. Nyolcvan galambunk volt, odalett, Lelepte éket, A fehér tyúkok feketékké váltak, tollúkba Ivódott as olaj. Sajnálom a galambokat. Adtak értük 1800 forintot, Algyő, tanya 27. szám. 1089 decemberében hetekig égett az olaj. kút, A meszelésre, a piszok eltakarítására 3 ezer forintot adtak Cirokeknak. Gyorsan született Olajmező. Olajország ttsezekö. kt Algyöt Szegeddel, Olajtartályok, olajkutak, olajfáklyák, tanyák, twíóállomúsok, tankállomások, köveeutak, csövek, vezetekek, gépek, épületek, barakkláborok in az ipartelep. Bekerítve a géptelep, szerelőcsarnokkal, szociális épületek, zöldtetős ebédlő, konyhe. vasúti rakodó. Víztorony magasodik föléjük. A bctongólldt csendes, megszakadt építkezése, félre van. Monumentális látvány. Az olai építkezik magának, Negyedszázada múlt, hogy hirdetjük: a vidék arculata megváltozik. Csak akkor vesszük észre, ha már felbuktunk benne. Ovorsan, pár év alatt született meg ez az olajvtlágL Akj betine él, gondja van vele. Elég, ha a behemót lánctalpas végigballag telkén, oda az öröme. Az B-öa tankállomás mellett járunk. Tanyák, fák. Tóth Mártonéké cseréptetös. jó nagy épületekkel, Róreval, Csővezeték a tanya sarkában, Tuskók előtte. Odébb (anyácska, épületek nélkül, csupaszon, mint az ujjam. Még távolabb a 87-es számú tanya, két ablaka A köves útra néz. Ha kihajolna rajta a gazda, kézMi elérhetné a csőjelző táblákat. Halott tanyák Halott tanyák ezek. Nincs nyugalmuk. Lánctalpas poroszkál. Csöveket fektetnek a földbe. Tóth József naponta többször látja. A szegedi Felszabadulás T«z raktárosa. Reggel elindul a tanyából, a tankáUomás mellől, s nézi az olajmezői. Nem lehet vele betelni. A hatalmas, oadllogó tartályok, a barakktábor, * sustargó, égő olaj fáklyák. — Nekünk semmit sem adott, inkább elvitt. A nyugalmunkat biztosan. Ki tudhatta, ml van Itt alattunk, a föld gyomrában? Én nem félek. Betag ember vagyok, kétszer hoztak vissza u halálból. A téaszmél tizenegy éve dolgozom. Növénytermesztésben Olajtorony a tanya mellett kezdtem, majd három esztendeig rizsór voltam. Onnan betegedtem ki. Tbc-s a vesém. KÓf év táppénzen, januárban kezdtem ej óira a munkát Az apám, Tóth Márton tanyájában élünk: a két öreg, feleségem, s három gyerekem és én. ök jobban fólhek, A legnagyobb gyerek nyolcadik i osztályos. Ha velük vagyok, nincs hiba. De a kutak nem alkalmazkodnak. Borzasztóan meglepődött a legkisebb gyerek, amikor a közeli kút kitört, Mentem háza, lélom, a kútnál két autó van. Az aknából kicsapódott az olaj. Mondom az emberéknek, tjaj van, De. hogy, csak kiíúvatnak, Aztán lát-" ték, nem tréfa. Jézus Mária, Jóe- . ka bácsi, ez kitört! Akkor nem gyújthattak lámpát. Október volt, A Jószágoltat se engedték ki az ólakból. Szta várgott a gaz. A esaJád meglapult. Tóth József zseblámpával világított, A vacsorafőzés elmaradt. Szóltak az olajasok, menjenek be a barakkba, kapnak hét személyre vacsorát. Nem mentek. Nem kellett az éteJ. A 168-as emléke — Két éve bent tartom Szegeden, a tüdőgondozóban. Ismerős jött, kiabáJta, tűz van nálatok. Igyekeztem, ahogy csak lehetett. Füsttangert láttam, Falgyújtatták a kiömlő olajait. A gyerekeim a negyedik szomszédba szaladtak. A tanya fekete lett, minden bekormozódott. Háromszázhúsz forintot adtak meszelésre. Elmentem a szegedi medence igazgatójához, s k értőm, óvatoeebbak legyenek, ha tudnak, előre szóljanak, ne ijedjenek meg a gyerekek, A tanyát nem kártalanítják. Nem is bánom. JószáRokat tartok, abból pénzelünk. Ha beköltöznék Algyőre, nem lehetne ennyi jószággal vesződni. A pénzre meg szükségünk von. egyedül keresek a családban. Beteges vagyok, de Itt kint megélünk. Csak baj ne órjen bennünket. Tóth József ék néov boriút, két tehenet, húsz hízónakvalót és aprójószágot tartanak. Évente a Tisza-töltés 500 méteres szakaszán kaszálhatnak. Fizetnek érte. A takarmány meg szükséges. Küzdenek az életért. Boldogulnak. Évekkel azelőtt kitört a 188-as kút. Csúnya világ járta Hetekig égett, villogott, fenyegetett a föld kincse. Amikor eldőlt a torony, Gonda Jóska, az algyői szombatista kifakadt. — Jé, Jóskám, elszabadult a pokol. — Majd megfogja valaki. Akkor ta sikerült, Sz. Lukács Imre Annyira szeretem a Tiszát, hogy gátlásokat érzek, amikor valahogyan ki kellene fejeznem magamat, vallanom keliene rpia, ülök és nézem a torkolatot. A Tihamér igen lassan hajad felfelé a folyón. A torkolatpál mintha gondolkodna egy cseppet, hogy merre tartson. Elfordul a Marostól, és a Tiszát választja. Rocsó prüszköl a faránál, erőlködve tolja előre a terméskövekkel púposra rakott uszályt. A Tihamér ugyanis folyami uszály. Ütött-kopott ugyan, új köntösre vágyik minden porcikája, de végzi dolgát, poroszkál a folyo hátán. A tatján hatalmas kabin, annak tetején nemzetiszínű zászló, a zászló mellett az uszály kormányosa figyeli a vizet. Honnan és merre ? Csend van és nyugalom. A Tihamér hápom kilométeres Óránkénti sebességgel kiballag az egyenesből. A vízben, széttörik a hullámok. Bámulom a vizet. Honnan jön, merre tart? „A Tisza a Máramarosi-havasokban ered. Hossza 977 kilométer, vízgyűjtője 157 186 négyzetkilométer, átlagos vízhozama Szegednél 821) köbméter másodpercenként. Tiszaújlaknál ér Magyarországra, jellegzetes kanyarulattal megkerüli a Nyírséget, nagyjából E—D-i irányban végigfolyik az Alföld legmélyebb területein. Szegedtől D-re hagyja el hazánkat, és Titelnél ömlik a Dunéba." Mögöttem kutyaugatás hallik. Azám, a Pamacs! A folyamkotrók hagyták itt ezelőtt négy évvel. Akkor kölyök korban volt. A sarki bungalov tulajdonosa fogta pártját, Enni adott neki, végül nála maradt. A nyaralótelep minden lakója ismeri a Pamacsot, nyáron úgy él, taint egy milliomos kutyájá, télen átpocprog a töltésen, a tápéi kertek alá, néha vetnek neki egy marók csontot, Különben jámbor állat, nem bánt senkit, mintha olykor szomorú lenne a szeme. A folyóból iszik, a parti homokban hempereg. Egyszer egy kisfiú szemét láttam ilyen hűségesen szomorúnak. A parton üldögélt a legényke és mellette egy kis kutyus ficánkolt, játszadozott. Kis gazdája kezében papírzacskó, teli esirkecsonttai, A •ladikban ülő halászt kérlelte, hogy vigye át a kutyáját a másik partra. s tegye ki, hagyja sorsára. Szülei határoztak így, mivel a négylábú odahaza is csak játszadozott, nem ugatott. S minek olyan házőrző, amelyik nem tesz elegei kötelességének. Csak .tat szik, de nem ugat. Valaki megsajnálta a kutyát és elvezette pórázon. A fiú szeme taie volt könnyel. Történet a partról Két halász most ls áztatja a demilt a spiccnál, Hangosan beszélgetnek. Az öregebbik mondja a majdnem tragédiába illő történetet, A Maroson halásztak éppen, s valaki kiugrott a csónakjából, hogy megmártózzon. De alighanem gyenge úszó volt az illető, mert az erős sodrás elvitte mellőle a ladikját és fulladozott, A halászok ugyan nem láttak a vergődését, hiszen annyian úszkálnak, ugra-bugrálnak a vízben, sokan így szedik fel a fenékre rakott horgot is. Kiabált a vízben vergődő: — Halászok! Halászok! Ahol a két víz összeér... = Odatekipt az egyik horgászgafó, és visstakiált; — Mi is! — Végül egy motorcsónakos ember húzta ki 4 fuldoklót. , A Maros gyorsan folyik, sok benne az örvény. A sebessége viszont kellemesen sodorja az embert lefelé. „A Maros a Gyergyóihavasokban ered, a Tisza legnagyobb bal oldali mellékfolyója, hossza 880 kilométer. Nagylaknál ér Magyarországra és Szeged fölött torkollik a Tiszába." Itt, ahol most álldogálok. A nyári melegben mellém lépett egy idősebb ember. Fekete színű öltönyben, fekete kalapban. Nyakkendőt nem viselt, kezében egy kopott aktatáska, melyből kikandikált egy másfél literes csatosüveg, teli vörösborral, A Marost nézte, majd megemelte a kalapját és búzott egyet az üvegből. Ismeretlenül ta beszédes lett velem szemben. ,,Minden nyáron, a születésnapomon eljövök ide, a torkolathoz és tiszteletemet teszem szülőföldemnek," — Ugye az a Maros ottan? mutatott a folyóra, — Jól tudta azt ő'maga is, de talán így akart kontaktust teremteni a beszélgetése során. Mondtam, hogy az a Maros. — Mert én ott születtem, ahol a Maros, Gyergyó alatt, Ditró községben. Hát igen, A folyó közvetíteni ls tud. Érzelmeket, üzeneteket. Bedobtam a vízbe egy újságpapírból hajtogatott hajócskát. Libegve úszott tovább. Vajon meddig juthat el a papírcsónak? A szalámigyárig vagy a szegedi hídig? Lehet, de az ta lehet, hogy sokkal tovább, a Dunáig, esetleg a tengerig. S aki megtalálja, mire gondolhat? Elképzelhető, hogy kitalálja, honnan indult el a hajócska. Azt könnyen megfejtheti az újság címéről, de azt már neheA TERMÁL ÚTJA — Mondja meg, mit csináljunk? — kérdeznek vissza Szentesen, ha manapság a Termól Tsz-ről esik szó. De a tanácstalanság mégsem jellemzi egész pontosan a helyzetet. Egyben megegyezik mindenki, akinek bármi köze is van a Termál Tszhez: mielőbb kiutat kell találni a csődből. De hogyan? Csak tervek, elképzelések... Sok emberrel beszélgettem, a sokk utáni állapot jellemzésére szeretnék visszaidézni közülük néhányat. Csorba György, a szentesi tanács vb-elnöke: — Könnyelműség lenne megint Ítélkezni. Hisz mit tehettek mást, először az új vezetők, Berta Ferencék az ismerkedésen kívül? Tudom, s ők is sejtették, hogy micsoda hallatlan nagy feladatot kaptak. Azonnal le kell szögezni: jószándékú, becsületes emberek, ám vezetői tapasztalatuk Ilyen fogós gazdasági feladványhoz nem lehetett. Eleinte ismerkedtek és tették, amit egyáltalán tehettek; amit a szanálási bizottság meg a felsőbb szervek képviselői, a hatósági megbízottak javasollak. Sajnos, mint kiderült, ez kpvég volt. A Termál lü/l'ben tovább növelte adósságát, Hogy mennyivel, azt még nem ismerjük pontosan, talán 40 —60 millió forinttal. Ami kiváltképp baj, nem sikerült leszorítani a bérszínvonalat, az év végén tetéződött a tsz fizetési gondja. A megoldásról kérdezett, csak azt felelhetem: nem ismerek hatásos receptet — ha tudnék, rég elmondtam volna. A Termálnak legalább tíz évre van zen, hogy ki veit az épftője, útnak Jpditója, és milyen gondolatokkal rakta meg a piciny papírhajót. Pihen a komp... Alkonyodik. Pihen a komp, csak egy ladikos ember lámpája Villódzik a túlsó part, mentén. A révészek leengedik a kifeszített drótkötelet. Nagy Ferenc, a hidmester mondja: — Napkeltétől, napnyugtáig jár a tápéi ingyen komp. Ezt írja elő a hajózási szabályzat. Ha besötétedik, a kompkötelet a víz alá kell ereszteni, legalább három méter mélységig, Sokan járnak át a kompon. Amíg fizetni kellett, csak azok mentek át, akiknek fontos volt. Most bárki átmehet Ha befagy a Tisza, leáll az átkelés, csak a jégzajlás után .fogják hámba a Oóza nevet viselő motorost, mely a kompot áthúzza egyik partról a másikra. A Tiszán mindig a tápéi komp volt a legnagyobb, az olajosok nehéz autóit ta átviszi, különben azért kellett a ponlonhidat megszüntetni, mert a nehéz gépkocsikat nem bírta el. Az öreg halász ladikján esorgunk le a sptepig. Ázt mondja, kér, hogy a spiccre nem építenek egy modern szállodát. Kár, nagyon szép lenne ott egy lábakon álló szálloda. Hajó Járhatna a belvárosból egészen « torkolatig, Kilépek a Sárgán a ladikból, s elindulok a város felé. Csend és nyugalom honol a folyók találkozásánál. A Pamacs vakkant egyet utánam. Legközelebb viszek neki egy marék csirkecsontot. / Gazdagh István szüksége, míg kiheverheti azt a betegséget... Szövetkezzen az állam ? Berta Ferenc t*z-elnök igen fiatal ember. Irodájában csendes szomorúsággal fogad. — Évente .'10—35 millió forintot kellene visszatérítenünk, s ennyit a Termál Jelenlegi állapotéban képtelen. Mi az elmúlt időszakban — úgy érzem — minden tőlünk telhetőt megpróbáltunk, Fölszámoltuk építőrészlegünket, munkagépeink jelentós részét kezelőikkel együtt kölcsön adtuk, áruba bocsátottuk a Termál nyolc Lakóházát Szentesen, előnytelenül szerződött nyolcvan alkalmazottunknak következmények nélkül fölbontottuk a munkaviszonyát. Sajnos, hiába kínáltuk eladásra, vagy közös vállalkozásban hasznosítani a hibróüzemet, a tehenészetet, az üvegházat. Nem akadt jelentkező, aki szóba állt volna velünk. Most is őrzöm a budapesti Sasad Tsz vezetőinek háromsoros telexét, amelyben közölték: Nem ÓJI módunkban megállapodni," És tudja, a szegényembert az ág is húzza: a gazdaságot dikonirtfertőzés is sújtotta. Az öntözőcsatornakba nagy mennyiségű ilyen