Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

1© SZOMBAT, 1971. DECEMBER 73. Világosság — hajnalig Az éjszakához, amióta em­ber él a földön, mindig hoz­zátartozott a sötétség. Most úgy tűnik, uton vagyunk aifelé, hogy legalábbis né­hány helyén a városnak szinte nappali világosság le­gyen, hajnalig. Az idén. 1971-ben 300 ezer forint állt rendel­kezésre a város közvilágí­tásának fejlesztésére. Eh­hez az összeghez még 1 millió forintol adott a ta­nács a tartalékalapból. Az eredményt mindenki ta­pasztalhatja. Világosabbak lettek a városba bevezető utak, a Dorozsmai, a Buda­pesti út, a Szőregi út, a Tol­buhin sugárút repülőtér és a vasúti átjáró közti sza­kasza. Űj világítótesteket ka­pott a Ballagitó sor is. A Lenin körút eleje is kivilá­gosodott a higanygőzlámpák­tól. Jövőre szintén 800 ezer forint jut közvilágításra. Ez a szükségesnél jóval keve­sebb. Az építési osztály még 1 millió 200 ezret kért a ta­nácstól. A tervek már készen van­nak. Még 1968-ban a Ma­gyar Elektrotechnikai Egye­sület Csongrád megyei cso portja a tanács kérésére társadalmi munkában készí­tett egy tanulmányt a város közvilágításának fejlesztésé­ről. Ennek alapján készíti éves terveit az építési osz­tály. Jövőre, ha elegendő pénz áll rendelkezésre, kivilá­gosodik a József Attila és a Petőfi Sándor sugárút két körút közti szakasza is. Két nagy forgalmú útkeresz­teződésben — a Kossuth La­jos sugárút. Párizsi körút és a Bécsi körút. Petőfi Sándor sugárút sarkán — 13 méter magas higanygőz-kandellábe­rek árasztják majd a szinte nappali fényt. Annyit, mint 30 átlagos higanygőzlámpa. A tervek szerint főként a fontosabb útvona­lakon kerül sor nagyobb beruházásra. Világosabb lesz a József At­tila sugárút Tarján melletti külső szakasza. a Vásárhelyi Pál utca és a Bartók Béla tér is. Végre a Béke-, Fcdor­és Petőfitelepen is számotte­vően javulni fog az utcák­világítása. A Cserepes sori ikerházak is kibontakoznak jövőre az „egyiptomi sötét­ségből". A következő évben, ha minden jól megy, ismét vi­lágosabb lesz Szeged. • Több fény ragyog majd a városban, jelképeként, még inkáb té­nyeként a városiasodásnak. És ez a fény nemcsak szebbé teszi a szegedi éjszakát, ha­nem biztonságosabbá a for­galmat, jobbá az életet. Macskáknak rosszabb Borok, pezsgők, palackok Fél országban keresik a homoki nedűket Karácsony, szilveszter csony után, 27., 28. és 29-én kést, Nemes Kadart, Szegedi olyan ünnep, amikor nem folyamatosan szállít borokat Vöröset és Pecsenye Fehé­hiányzik a bor, a pezsgő a .Csongrád, Szolnok és Békés ret palackoznak. családok asztaláról. Meglát- megyébe, hogy legyen után szik ez a kereskedelemben pótlás és szilveszterkor ne is. a forgalomban. A Közép- szomjazzanak a vidám ün­Magyarországi Pincegazdaság neplők. Csongrád—Szolnok Vidéki tizemének szőregi palacko­zójából egyre-másra indul­Csongród, ^olnők,''''"'''Békc^ Évf,níe * millió 200 ezer' 1 Pest, Heves! milll° 250 A pincegazdaság a belföl­di ellátásban 82—83 száza­lékos arányban vesz Bács-Kiskun, Hétdecis­ben Zöldszilvánit, Puszta­mérgesi Rizlinget, Jászberé­nyi Rizlinget. Desszertboruk a Fesztivál Gyöngye és a Boszorkánycsepp. A Közép­részt. Magyarországi Pincegazda­ság Csongrád—Szolnok Vi­déki Üzeme az igényeket ki­hazai borok" ezer hektoliter Asst-sa j&erssr ,oa.5i . * es Szabolcs megyebe — a 600—700 ezer hektoliter bor mellett a raktártérben meg­palackok tíz-, százezrei. a palackozott. A szőregi üze- találhatók az egri, tokaji, December 13-án, hétfőn met a Közép-Magyarországi badacsonyi borok és a Már­114 ezer palack bort szállí- Pincegazdaság Csongrád— ka vermut is, sőt már év totlak a palackozóból, s a hét többi napján is „csúcs­forgalom" volt. Az áfészek, a kiskereskedelem, az üzle­tek szívesen veszik át a ho­moki borokat, hiszen köz­Szolnok Vidéki üzeme ez év- közepén felkészültek az év ben korszerűsítette, a leg- végi hajrára, a karácsonyi, modernebb francia gépsort szilveszteri forgalomra és vásárolta meg több millió pezsgőkeresletre, s ezért bu­forintért, ami májusban dafoki és pécsi pezsgőt vásá­roltak és a három megyébe kezdte meg üzemelését. In­kedveltek, áruk elfogadható. nen belföldre évente 160 60 ezer üveggel szállítanak. A pince ablakában mindig ott ült a macska. Fehér, szép állat, csak a torkát dísziti fekete folt. Ott ült az ablak­ban, bámulta az utcát, a járókelőket a bokájuk ma­gasából. Nyaranta csak lép­nie kellett, s máris az utcán szaladt. Néha gazdaasszonya is mellé telepedett délutá­nonként. Ö is nézte az utcát. Esténként a lámpa sárga fé­nye virított át az ablak füg­gönyén, a föld alól. Most sötét az ablak, a macska sem ül ott többé, nem bá­mulja a járókelőket. Elköl­töztek. A névsor Érdemes belenézni a név­sorba. 107 név, ők tanácsi bérlakást kaptak. Az ok, amiért új lakáshoz jutottak? Régi lakásuk: életveszélyes, egészségtelen, pince; vagy éppen tbc-s volt a család­ban, olyan családok, ahol öten-tízen zsúfolódtak egy vagy két szobában. Fiatal házasok, szüleikkel, testvé­reikkel éltek. Zárójelben ott a szám: 7—8 fő. Az egy főre jutó havi jövedelemnél elő­fordul 3—400 forint is. A szövetkezeti lakásoknál is hasonlóak az okok. Talán csak a jövedelmek magasab­bak és még több köztük a fiatal házas. De a sorban itt is helyet kap a tbc. az egészségtelen vagy életveszé­lyes lakás. A sötétség Sötét volt a pincében. Még a nyári napvilágnál is meg­maradt a félhomály. De ta­lán nem is ez volt a legrosz­szabb. Inkább a nyirok. Egész nyáron nyitva állt az ablak, de a háromhónapos meleg szárazság sem tudta kiszívni háromnegyed év nyirkosságát. Mert az a fa­lakról átterjedt a levegőbe, Decemberben a Szegedi ezer hektónyi palacko­Élelmiszer Kiskereskedelmi z°tt bort küldenek piacra. Vállalat 75 ezer palack bort Az alföldi homoki borok vett át. E hónapban 1 mii- »gen közkedveltek, jó karak­lió 600 ezer palack bort terűek, és országosan egyre szállítanak a fél országba. A inkább megbecsültek. A kö­Dunántúlról is van igény, de zelmúltban országos szakmai «zt nem tudják kielégíteni, minősítésen, ahol szakembe­December 20-án, hétfőn 84 rek vettek részt, a puszta­ezer palack, 2t-én, kedden mérgesi rizling első díjat 69 ezer és 22-én 49 ezer pa- nyert. Nem csoda tehát, ha lack bor „indult el" Szőreg- mindenfelé kedvelik a ről. Csütörtökön még tartott könnyű, jó aromájú homoki a szállítás, hogy megfelelő nedűket, készletek legyenek a boltok- Szőregen egyliteres palac­ban, a kereskedelemben az kokban Kövidinkát, édes és ünnepekre. A pincegazdaság száraz Kövidinkát, édeskés azt is vállalta, hogy kará- Ezerjót, Pusztamérgesi édes­Karácsonyi primőr Beköltözött télre a mezőgazdaság az üvegházakba, A szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezet baktói telepén szép piros paradicsomot szednek az asszonyok. Az ünne­pek asztalára szánták ezt a keresett csemegét. — Máso­dik képünkön salátát palánláznak az üvegházban. Azon igyekeznek, hogy a korai saláta tavasszal még korábbi legyen. — Rózsakertészeket ritkán látni • ilyen gépezet­tel. Nem permeteznek, csupán a leveleket „söprik" ki a rózsatövek közül. Somogyi Xárolyné felvétele alattomosan beosont a szek­rénybe, a ruhákba és az em­ber testébe is. A csontok között ágyazott meg magá­nak. A macska talán ezért is szeretett annyira az ablakban ülni. A nyirok volt az alat­tomos ellenség. Mert néha, ritkán ha föl is jött a víz, megesett, azon lehetett segí­teni, lehetett tenni ellene. Olyankor kevésbé kínozta az embert a tehetetlenség ér­zése. De a szinte észrevehe­tetlenül támadó, alattomos, hűvös nyirkosságot, azt nem lehetet eltüntetni. Beitta ma­gába minden. A nyári nap ott nem tud­ta leküzdeni a félhomályt. Meleget is csak módjával adott. Azért is volt olyan jó kiülni az ablakba. Mert már a csontokba fészkelt a hű­vös nyirok. Nem a jó nyári árnyas hűvösség volt az. Most meleg a lakás, szá­raz, nagyok az ablakok. Csak szokatlan fölülről nézni a világra. Nem az emberek térdét látni. Néha szédül az ember, aki megszokta a föld biztonságát maga körül. Itt nincs közel a föld, a föld hűvös nyirkossága is messze tűnt. A macska szép fehér szőrével, a torkán viselt fe­kete folttal itt is kiül az ab­lakba. Nézi a kinti világot. Szokatlan, érthetetlen világ. Nem olyan érdekes, mint az a másik volt. Hiányoznak az elsiető emberek, a mozgás. Messze van az utca, odalent. A macska már nem tud ki­lépni a járdára. Be van zár­va a lakásba. Igaz, jólesik nyújtózkodni a melegben, de jön a tavasz is. És akkor is messze lesz tőle a világ. A konyhában Kint kaptak helyet. Akkor, amikor várták a kicsit. A házinéni felmondott, még jó, hogy otthon befogadták őket. Mehettek volna a szo­bába is, de akkor mindent, ami kettőjüké volt kialaku­lóban levő közös életükben, mindent meg kellett volna osztani a családdal. Átjáró­ház az a szoba. Inkább a konyhát választották. Meleg volt ott is, jól lehetett fűte­ni. Csak a levegő volt kicsit nedves. De elférlek. Am így is lesni kellett a neszeket. Ki jár kint? Egy pillanatra sem lehetett elfeledkezni az előszobáról. Mert hátha ki­hallatszik valami. Néha szé­gyellték magukat. Egyszer elrohant a fiú, de aztán be­lenyugodott: majd csak lesz valahogy. A kicsit is nehéz volt fürdetni, nem tett neki jót a konyha sem. Beteges­kedett. És lesni a fürdőszo­bát is, mindent egyeztetni a családdal. Amikor először becsukó­dott mögötte a vadonatúj aj­tó, kulcsra zárta. Nekitámasz­totta a hátát. Sokáig nem mozdult, S nem zavarta meg közben senki. öreg ház volt. Ha belépett az ember, már a kapualjbaú fatámaszok fogadták. Mint­ha bányában járna, úgy ma­gasodtak fölé a faoszlopok. Azok tartották, hogy le ne roskadjon. A szobában is gerendákba, oszlopokba bot­lott az ember. Hiába, öreg ház volt az mar, az ablak­keretek is alig tartották már az üveget, önmagukat is ne­hezen fogták már egybe. Hullt a vakolat is, mállado­zott a szoba, a ház. Itt most nincsenek gerendák, oszlo­pok. Csak világosság. Túl vannak rajta. Először alig hitték, aztán gyorsan megértették. Már itt, Tarján­ban. Megszokni még köny­nyebb. A jót mindig könnyű. Jó a száraz ruha. ök ketten sem hallgatnak esténként fél füllel az előszoba felé. A ki­csinek meleg víz folyik a bojlerból. Élvezi, lubickol a kádban. A faoszlopokat sem kell kerülgetni. Már megszokták. Többé nem tudnák elképzelni a nedves falak között, a min­denbe beléívódó nyirokban. A félelmet, az idegek több­felé-figyelmét sem lehetne újra megszokni. Nem, ezután már semmiképpen. És az omló vakolatot sem, a fage­rendákat a szobában. S nem­csak szokják, értik is a vál­tozást. Csak a macska nézi értetlenül a megváltozott vi­lágot. Azelőtt más volt. A bo­káktól fölnézve látta a ha­talmas embereket. Néha rá­szóltak: sicc! De az sem esett rosszul, inkább szóra­koztatta. Csak játszotta az ijedtet. És most hiába kere­si azt a világot. Csak apró pontokat lát odalent, min­den összemosódik. Eltűntek a nagy emberek, a fák. És ha jön a tavasz, nem léphet ki az ablakon, messze van a föld, elérhetetlenül messze, odalent. Mancsa csak a leve­gőt érheti. Megfoghatatlan változás, eltűntek a fák és az emberek. Igaz, jólesik szundikálni a jó száraz me­legben. De jön a tavasz, ér­zi, ott él az ösztöneiben. Ak­kor rosszabb lesz neki. Rosz­szabb a macskáknak. Sz. L

Next

/
Thumbnails
Contents