Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

4 SZ<*>M"AT, 1971. DFCrMPÉP 25. Népszava^ 1941 karácsony Azon a napon, 1941. de­cember 24-én, szerdán, vala­mivel korábban indult meg a Conti utcai pártház és szerkesztőség szuterénjében a jó öreg rotációs. Dübörögve ontotta magából a gép a 40 oldalas Népszava másnapi, 1941. december 25-1 keltezésű karácsonyi számát. E lap első példányát sürgősen to­vábbítani kellett az ügyész­ségnek a cenzúra pecsétjé­vel ellátott levonatokkal együtt. Ügyészi engedély nélkül a lap nem kerülhe­tett ki az utcára, a pályaud­varokra, az ország különböző tájaira induló vonatokra. Pe­dig, ha valaha szívügyünk volt a Népszava, most az volt. Tudtuk — sokun áll­tuk körül akkor este a szor­galmas masinát — rendkívü­li esemény tanúi vagyunk. Partemberek voltak jelen, szociáldemokraták, kommu­nisták és mások: a lap mun­katársai; nyomdászok — szedők, akik nem mentek haza; és mintegy 100 „Nép­szava látogató", vagyis az éj­szakai szeminárium résztve­vői. Azon a 40 oldalon a ma­gyar közéleti személyiségek közül olyanok cikke jelent meg, mint Bajcsy-Zsilinszky Endréé, Szekfű Gyuláé, Mó­ricz Zsigmondé, Benedek Marcellé, Jordáky Lajos, Ba­logh Edgáré. Szakasits Ár­pádé, Kállai Gyuláé. Csoda történt? Mi, akkor, olyasva­laminek tartottuk. Különfé­le pártállású és világszemlé­letű politikusok, művészek, közéleti személyiségek talál­koztak a lap hasábjain, hogy világgá kürtöljék: szabad, független, demokratikus Ma­gyarországot akarnak. Min­den egyes Írás azt hirdette: vagy létrejön a nemzeti el­lenállás a fasizmus ellen, vagy dicstelenül, gyáván el­pusztul a magyarság. Nem­zeti parancs volt tehát: a halál útjáról az élet útjára kell terelni a magyarságot és megálljt kell kiáltani az ir­redenta részegségében a vég­zet felé tántorgó felső veze­tésnek. Ezt a feladatot vál­lalta a Népszava 1941-es ka­rácsonyi száma — s hoz­zátehetem: az illegális KMP kezdemenyezésére. Nem bán­tok meg senkit, nem kicsi­nyítem az érdemét senkinek, ha idézem a történelmi tényt: a KMP népfront politikája nélkül ez a fegyvertény alig­ha születhetett volna meg. Amikor Szakasits Árpád a szociáldemokrata pártvezető­ség elé terjesztette a lapter­vet, Peyer dühösen elutasí­totta, kalandorságot emlege­tett. Azt mondta, nem sza­bad kockáztatni a kereteket — a pártot, a szakszerveze­teket, az ÁFSZ, a takarék, a nyomda létét — mindent át kell menteni csendben megla­pulva. „Nélkülünk is győz­nek majd az angolszászok" — mondta. Kéthly elnézően mosolygott, nem hitt abban, hogy akad olyan polgári po­litikus, aki vállalni meri cikkének megjelenését a Népszavában. Mónus szkep­tikusan jegyezte meg: „Ugyan, ki fogja kivinni a bőrét a vásárra, amikor a Vár gőgös ura még a halk pisszegést is megtorolja?" Nos, Szekfű Gyula kivit­te. Színvallásával egész na­cionalista múltját tagadta meg. Benedek Marcell me­gint úgy viselkedett, mint 1919-ben, pedig két évtize­den át üldözték miatta. Jor­dáky Lajos és Balogh Edgár az erdélyi magyar táborno­kok dühét zúdították maguk­ra. Móricz Zsigmondot pe­dig azzal fenyegették meg, hogy nem adják ki díszki­adásban életművét, ha a cikke a Népszavában megje­lenik. De sem Móriczot, sem a kommunista Földes Fe­rencet, Kállai Gyulát, Mód Aladárt nem rettentették vissza. A szociáldemokraták pedig Szakasits Árpáddal az Jfc •• ífrt élükön vállalták a teljes eg­zisztenciális pusztulás ve­szélyét is. Kásztel és Gosz­tonyi, később, amikor a KMP tagjai lettek, életük­kel fizettek hősi helytállá­sukért. Tiltakozni és szervezkedni kellett a fasizmus ellen. Ezért szervezte meg a KMP a nagy hatású 1941-es tünte­téseket a Batthyány emlék­műnél; a Kerepesi temető­ben Kossuth és Táncsics sír­jánál; s ezért bontotta ki a népfront zászlaját. Ezt a po­litikát tette magáévá a Nép­szava karácsonyi számában Bajcsy-Zsilinszky is, amikor arra utalt, hogy egy nagy­lelkű és bátor nemzet min­den igaz fiának szembe kell fordulnia a fasizmussal. A Népszava karácsonyi száma bombaként robbant a korabeli magyar reakció tá­borában. Megriadtak, fenye­getődztek. átkozódtak és minden korábbinál kegyet­lenebb megtorlást követeltek. De a magvetés sikerült. 1942 tavaszán megjelent a Történelmi Emlékbizottság híres deklarációja, amelyet Illyés Gyulától Pátzay Pálig, Bernáth Auréltól Veres Pé­terig a jeles magyarok, de­mokraták és szabadságharco­sok hosszú sora írt alá. Va­lamennyien a Népszava ka­rácsonyi számában meghir­detett kommunista népfront­politika alapján követelték az antifasiszta harcot a sza­bad, független, demokratikus Magyarországért. Három évtizede ennek. Földes Mihály m NÉPSZAVA ra ifiiiiiii imi-iHmggaiBTO hb • • .« « M t. >•'• xi»4:»:<vV >.«••><>•»> >x>. <V-o.­A Ml FÖL&ÜNK: A Ml ÉLETŰNK IRTA! IZAKAUTV ACPftO $yft*j»MMHífc»* k teúÉR-y tar-: -wt <* ••:• V-'CWNV * a** .<A*» • <KOV*VK Ml: sxgf N*V» - xdv « GjUtárj> /^Mtt W •tf1KÉttow Üt** Uc'<iApf W • IXbax^Mxauí&H »>y>4; A Népszava 1941 karácso nyi számának első oldala Új villamosmenetrend az új évben Huszonegy évvel ezelőtt építették ki a dorozsmai vil­.„1 nos vonalat, addig csak a Belvárosi teinetu^ ..... u kocsik. Azóta sok reformot megértünk, de a villamos­közlekedés nemigen lett gyorsabb. Hosszú ideig a 3­as jelzésű járat a Somogyi Béla utcából a textilműve­kig. a 7-es a rókusi temp­lomtól Kiskundorozsmára közlekedett. Legutóbb a 7­es szegedi végállomását az Úttörő térre helyezték át, s ez méginkább megritkította az utasokat, az emberek át­pártoltak az autóbuszra. Most tehát a belső és kül­ső nyugati ipari övezet vil­lamosforgalmát a 3-as vo­nalon két járművel, 12 per­ces menet- és követési idő­vel látják el, a 7-es hivata­los menetideje 36 perc — amit azonban a kiskundo­rozsmai vasúti sorompó na­gyon sokszor 40—45 percre növel — és a papíron előírt 24 perces követési idő be­tartása sém lehetséges. A 3-as villamosra igényt tartanak az utasok, különö­sen a gyárak dolgozói, de menetidejét a jelenlegi kö­rülmények között már csak azért sem lehet csökkente-, ni, mert a Tolbuhin sugárút és a Nagykörút sarkán levő jelzőlámpa, valamint a Du­gonics téri kereszteződés mi­atti forgalmi alárendeltség ezt nem teszi lehetővé. Január elsejével mind a 3-as, mind a 7-es villa­mosvonalon megváltoztatja a menetrendet a Szegedi Köz­lekedési Vállalat. A 3-as villamos ettől kezdve a So­mogyi Béla utcából egészen a DÉLÉP Dorozsmai úti előregyártó telepéig közle­kedik. nem a textilművek­nél, hanem Itt lesz tehát a másik végállomása. A vona­lon öt ikerkocsival bonyo­lítják le a forgalmat: a ko­csik 10 percenként követik egymást, a menetidő 25 perc lesz A vonal kitérői: Dugo­nics tér. Úttörő tér. textil­művek és Belvárosi teme­tő. A Bajai úti vasúti so­rompó miatt adódó késése­ket könnyen áthidalhatják, mivel mind a te.ítilmúvek­nél, rhind a temetőnél levő kitérők közel esnek. A 3-as villamos első kocsija a So­mogyi Béla utcából reggel 4.20-kor, az előregyártó te­leptől 4.45-kor, utolsó kocsi­ja a Somogyi Béla utcából 22.50-kor , az előregyártó te­leptől 23.15-kor indul. Míg tehát a 3-as útvonala nagymértékben meghosszab­bodik és a kocsik aránylag rövid időn belül kövj^k egy­mást, a 7-es vonal útja meg­rövidül. Ugyanis január el­sejétől kezdve a dorozsmai villamos csak a DÉLÉP elő­regyártó telepéig közlekedik, egyetlen nagy befogadóké­pességű csuklós járművel. A kocsi csúcsidőben 20 percen­ként, máskor 30 percenként jár majd. Az első kocsi az előregyártó teleptől 4.55-kor, Kiskundorozsmáról 5.05-kor, az utolsó kocsi az előregyár­tó teleptől 23.15-kor, Kiskun­dorozsmáról 23.25-kor indul. Az előregyártó telepnél te­hát a továbbutazóknak át kell szállniuk akár Szeged felé, akár Kiskundorozsma felé • igyekeznek. Az 1 forin­tos vonaljegy azonban át­szálláskor is érvényes ma­rad: csupán érvényteleníti a kalauz a vonaljegyet át­szállás után. Kötélpálya a felhők között A Kabardin-Balkari ASZSZK-ban — a Kaukázus­ban — a legfontosabb közle­kedési eszköz a kötélpálya lett. A magas hegyekkel szabdalt országban személy-, teher--, -séta- ós sportcélokat szolgáló kötélpályák épültek­A Tirniauzi Bánya- és Ko­hászati Kombinátot és a kö­zeli várost összekötő füg­gőpályán egész nap közle­kednek az embereket szállí­tó — autóbuszokhoz hasonlí­tó — kabinok. Ezenkívül még öt — összesen 10 kilométer hosszú — tehervonal üzemel. Különösen nagy népszerű­ségnek örvendenek a Cseget­csúcsra felvezető libegők. Még többen keresik fel az Elbrusz egyik — a tenger­szint felett 3000 méterre le­vő — csúcsára vezető kötél­pályát, amelynek végállomá­sáról csodálatos kilátás nyí­lik az, Elhrusz hegyeire és a Bakszani kanyonra. A 6 kilo­Gondoskodás az öregekről A Tömörkény gimnázium tanulóinak felajánlása A Pedagógusok Szakszer­vezete Szeged városi bizott­sága és nyugdíjas csoportja tervbe vette, hogy felméri a 70 évnél idősebb nyugdíjas pedagógusok szociális hely­zetét. és a felmérés adatai alapján számba veszi, kik azok az egyedül álló, ma­gukra hagyatott. nehezen élő, alacsony nyugdíjas ne­velők, akik társadalmi segít­ségre szorulnak, s ezek szá­mára megszervezi a szociális jondozág és segítés módját. Felkérésükre a szegedi TAmörlcénv István Gimná­zium és Szakközépiskola DÁNIEL LANG: INCIDENS magaslaton Dokumentumregcny — Fordította: Hernádi Miklós 10. A felkapaszkodás tovább tartott, mint az előző napon, a csomagok lelassították lépteiket. Ma­nued ezúttal maga vitte a hátizsákját. Rádiós lévén, Meserve-vel és Clarkkal az előőrsben haladt; Mao tíz méterrel utánuk holtfáradtan vánszorgott a göröngyös talajon. elöl Rofe őrizte, és végül leghátul haladt Eriksson. Egy óráig tartott, amíg felértek, és alig érkeztek a szirthez, amikor az alattuk elterülő vidéken Rafe felfedezett öt parasztruhás vietnamit, akik egy hegyi ösvényen a patakparti rizsföl­dek felé Igyekeztek. Kiderült, hogy a Vietkonghoz tartoznak, mert amint észrevettók. hogy meglátták őket, kézi­fegyverükkel az osztagra lőttek, irányt változ­tattak. és ideiglenesen eltűntek szem elől. Meserve azonnal rádióüzenetet küldött a szakaszparancsnokságra. Reilly hadnaggyal be­szélt, és azt indítványozta, hogy rajtaütnének a Vietkong-katonákom. A hadnagy jóváhagyta u javaslatot, és közölte: a hegy lábánál mű­ködő másik osztagnak parancsot ad, hogy moz. dülutatt hangolja össze Meserve osztagé iák mozdulataival, és két további osztagot küld a körzetbe. Meserve ráadásul arról is értesült, hogy ismét tüzérségi támogatást fog kapni; Keilly közölte, hogy rövidesen óriás helikop­terek — raketakilóvővel és gépfegyverekkel felszerelve — érkeznek a körzetbe. „Nagy erő­bedobásnak hangzott, különösen ha meggondol­juk, hogy milyen kevés emberrel álltunk szemben" — emlékezik Eriksson. Az ilyen bő­kezű támogatás rendes körülmények között fel­villanyozta volna az őrmestert, da Mao jelenlé­te valahogy mindent megzavart. Az Őrmester undorral pillantott a iányra, Erikssonnak és Rafe-tóek megparancsolta, hogy maradjanak mellette, maga pedig Clarkkal és Manuellel óvatosan lceereszkedett a szirtről, hogy a Viet­kong-osztag után lopódzanak. Harminc méter­rel lejjebb egy különös formájú sziklaképződ­ményhez értek, amelyen két kiugró perem is volt A felsőn megállapodva, felfedezték a kis Vietkong-különítminyt, amint a barlangrend­szer menedéke felé nyomult, ami körülbelül még háromszáz méterre lehetett, a szurdoknak majdnem az alján. Az őrmester azonban nem rendelt el akciót a menekülők ellen, mert fi­gyelmét valnmi egészen más vontn magára: a távolból, még zajtalrnul. négy órtás helikopter miniatűr alakja tűnt fel. Egv pillanata- sem vesztegetve, az őrmester visszaküldte a domb­tetőre Manuelt. hoev Erik-son és Rafe azonnal jöjjenek hozzá a lánnyal. Tíz nerc múlva újra együtt voltak mindnyájan, addigra megnőttek a helikopterek, már hallani is lehetett a moto­rok hangját. Rafe később ezt vallotta: „Heli­kopterek kezdtek röpködni a fejünk fölött, és mindenki nagyon ideges lett. hogy mit kezd­jünk a lánnyal." Meserve még el sem tudta dönteni, mi le­gyen a kővetkező lépés amikor Clark megra­gadta a lány karját.' „öljük már meg, essünk túl rajta" — mondta, a bírósági jegyzőkönyv szerint. „Rendben, kezdheted" — mondta Meserve, és nyomban az ellenségre kezdeti figyelni; Erikssont a szikla alsó peremere küldte, maga és Manuel pedig, Rafe-fel a hála mögött, visz­szatért a felső peremre. Rafe volt legközelebb Clarkhoz és Maóhoz — mindössze néhány méter választatta el őket —. ezért tulajdonított a bíró3ág különleges fon­tosságot vallomásának, amelyben leírta, hogy mi történt ezután. A tárgyaláson ígv nyilat­kozott: „Ahol álltam, láttam, hogv Clark ka­ron ragadja a lányt, es a közeli bozótba cipeli. . Láttam, hogy Clark egyik kezében a vadász­kése lapul." .E másodpercekben hallatszolt a bokrok közül a szarva-belezés hangja „Aztán hallottam, hogy a lány felsikolt., de nem túl hangosan" — folytatta Rafe. „Clark visszajött oda, ahol voltunk. Meserve megkérdezte, vég­zett-e »a lánnyal.". Alig mondta ki Clark az igent, amikor sebesült kísértetként Maót pillan­tották m-g. amint sebesen lefelé mász'k. és el­tűnik a sűrű növényzetben Rafe így idézte fel a jelenetet: „Meserve m=g'átta. és így szólt: Ott me"v'. Clark meg: .Az istemt, a rohadék' Pedig többször 13 bel-szúrtam.' M-serve mind­nyájunknak az< mondta, ho-v lő'ünk rá, ne­hogy elmeneküljön. VrJ amennyiünknek meg­parancsolta, hogv keressük a lányt." (Folytatjuk.) méteres utat az utasfülke 22 perc alatt teszi meg. A he­gyek között most további kö­télpályák épülnek. igazgatósága és KlSZ-szer­vezete szívesen és örömmel vállalkozott arra, hogy ebbe a nemes munkába az önként jelentkező tanulókat is be­vonja. Az iskolában műkö­dő egészségügyi szakközép­iskola III/A és III/B osztá­lya kollektíván vállalta, hogy páronként egy-egy ilyen Idős pedagógust patro­nálnak. Hetenként felkere­sik őket. segítenek nekik a bevásárlásban, apró házi teendők elvégzésében, s ha szükséges, eljárnak minden olyan ügyben is, amelynek elvégzésére ezek az idős em­berek már nem képesek. NÜPI KISLEXIKON a karácsonyról A karácsonyt talán a gyerekek várják legin­kább, de a karácsony a felnőtteké is, minden családban örömmel várt ünnepe. # Eredete? Karácsony napja min­den évben december 25­re esik. Jó néhány or­szágban — Magyaror­szágon is — kétnapos ünnep. A karácsonyt megelőző nap estéje pe­dig hagyományosan a család, a fenyőfa, az ajándékok estéje. Az ün­nep eredete az ókorba nyúlik vissza. A téli napfordulót ünnepelték december 25-én, a, mí­toszok szerint a napis­ten születését. A hagyo­mányos ünnep u közép­korban is megmaradt, mivel a keresztény egy­ház a negyedik század­ban erre a napra tette Jézus születésének év­fordulóját. • Szokások? A karácsony ünnepé­hez fűződő népszoká­sokban ma is fellelhe­tők az ősi, pogány ele­mek, melyek keresz­tény hagyományokkal is keverednek. A fenyő­fa állításának szokása például az 1600-as évek­ben terjedt el Németor­szágban, az 1800-as évek eleje óta ismeretes Ma­gyarországon. Minden családban a fa alatt he­lyezik el az ünnep elő­estéjén az egymásnak szánt ajándékokat. 4 Játékok? Az ajándékozás mel­lett még jó néhány já­tékos szokás is fűződik a karácsonyhoz. Ezek eredete Európában a 11. századig vezethető visz­sza. Ezekben a játékok­ban ó- és újtestamentu­mi történeteket elevení­tettek meg. Magyaror­szágon hagyományossá a Jézus születéséről szóló mondókákkal, illetve kis lelenetekkel házról-ház­ra járó gyermekek által előadott betlehemes já­ték vált. amely — fő­ként faluhe'yen — még ma ls élő népszokás. Ka­rácsony ünneoe ha'dani mftteus tarta'mából mcőrizte az emberi vo­natkozásokat. a béke. a szeretat ünnepeként tartják számon szinte mindenütt a világon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents