Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-19 / 299. szám

VASARNAP, 1971. DECEMBER 19. DM miaigialz Bényi László Tollrajz KÖLTOORSZÁG VESZÉLYEI K edves K. B.! őszintén röstellem, csak most válaszolok leveledre. Most. hónapok után, és így. nyilvánosan, pedig Te zárt borítékú véleményt kértél, tanácsot, bizalommal. Bevallom férfiasan, valahányszor nekibuzdultam a levélírásnak, elbizonytalanodtam. Mit mondjak verseidről, egy tizenéves fiatalember kl tudja mekkora ambí, dókkal átszőtt tollpróbáiról, mikor a tehetség diszkrét kézjegye feltűnik ugyan bennük, de hát a nyilvánvalóbb tehetség is kevés önmagában — és túlzott bizalmat fűzni hozzá veszélyesebb lehet, mint saját mozgástörvényére hagyni. Mitől féltelek? Soha ennyi magyar költő nem fogott a húrok pengetésihez. Nemcsak a generációkat, az irányzatokat, az élénken és büszkén hangoztatott elvonulásaikat regisztrálják illetékes helyeken illetékes súllyal — de külön bánásmódot, leret, fórumot, maecenásokat perelnek. Joggá 1-méltúnytalanul. Tartok tőle. többnyire felszínes önérzettel csapva a szelet maguk körül a gyors érvényesülés rezignált sóhajával. Ma az országnak nincs szüksége annyi ifjú költőre, mint hasonló évjáratú ipari vagy mezőgazdasági dolgozóra, s jóllehet a kettő, u költészet és a kétkezi munka, nem zárja ki egymást, sót az élet Ideális harmóniáját ígérné együtt — a valóságban külön utak illúzióját kelti. A költészet hivatás lehet ugyan, de a „státuskeretek" feszesek. Egy fiatalemberrel azon az áron elhitetni: költő lehet, hogy a költészetben közvetlenül életcélt, hivatást válasszon magának — dőre jáíék, és sajnos, akarva-akaratlanul gyakran eljátsszuk. Nem egy sráccal találkoztam, aki átmeneti munkát keresett, beérte volna huzatos irodaasztallal, vagv más lötyögő beosztással, pusztán egzisztenciális formaságok miatt — hiszen ő költő, író, színész lesz, csak addig lenne szüksége néhány hónapos menedékhelyre, amíg a pályára rákészülhet. AmiMAGAZINUNK KARIKATÚRÁIT HÁROM LENGYEL MŰVÉSZ. WLODZIMIERZ ROSTKOWSKI, WIESLAW FUGLEWICZ ÉS ANDRZEJ DUDZINSKI RAJZOLTA. kor visszakérdeztem, honnan a merész bizonyosság, büszkén kereste elő kabátzsebből a rojtos szélű néhai újságfecnit, és mutatta a verset, a szerzőt kinyomtatva: semmi kétség, róla volt szó, a fiatal költőről. Közkedvelt ifjúsági folyóiratunkban olvasható a következő ajánlás: „ez a kócos kamasz kész felnőttként, kialakult világnézettel, fejlett formakultúrával, müveit lírikusként mutatkozik be." Ha Jól meggondoljuk, a világirodalom legjelesebbjeiről is ritkán kockáztatható meg a hasonló tökéletesség.) Tisztázatlanok a divatos, használatos kifejezések: fiatal költők, elkésett nemzedék stb. Kinek jutna eszébe például a 26 évesen európai súlyú, hatalmas életművet itthagyott Petőfi Sándort fiatul költőnek mondani, ugyanakkor manapság negyven felé hajló poétáinknak is dukál az udvarias megszólítás. Ugyancsak relatív fogalom az elkésett nemzedék — az ÉS legutóbbi számában jegyzi meg Iszlai Zoltán félig komolyan: van, aki nem késhet eléggé. A fiatal költő terminus technicus nem jelenthet mást, többet, mint az életkorral igazolható pályakezdeti állapotot. Lehetőséget arra a megvalósulásra. mely a maga teljességében tán soha nem érkezik el, de amiért mind több és több eséllyel érdemes küzdeni. Az önmegvalósítósert vállalt harc töltényeit az élet, a munka, a hétköznapok kínálják, kívánatos tehát, ha a „fiatal költő" előbb megtölti fegyverét, és pillanatra sem felejti, hogy rendszeresen újra kell töltenie. A munkából, az életből, a hivatásból. Ha életének, hivatásának tartalmat tud adni, akkor valószínűleg tartalmas lesz költészete is. Parancs János legutóbbi kötetének fülszövegére írta: „Régóta tudom, hogv nem a költészet a fontos. Csupán értelmezni, megérteni segíti a zűrzavart, a külső és belső világban lezajló, nehezen ellenőrizhető állapotváltozásokat." A tartalom tehát az életismeret, a fedezet, a tehetség. Egyiket sem adják ingyen, de hiányozzék csak búrmelyik; a felszínes buzgalom terméke a csalódás lesz. Kedves K. B.l Nincs siralmasabb, lehangolóbb látvány a csalódott fiatalembernél. Barátsággal üdvözöl NIKOLÉNYI ISTVÁN A

nap felkelt, megpislogta az éjjeli esőtől fénylő várost, elbújt a komoran ereszkedő felhők mögé. A férfiak szájában cigaretta, a nők mosolya szürke így kora reggel, mint párától homályló ablaküveg. A gyárkapunál sokan megtorpannak. — Hé, lottóárus! Bújj már elő... Hol az öreg? Biztosan elcsábították a lányok1 A nők » portást kérlelik, vegyen nekik valahonnan, vagy fizesse - be, ha előkerül az öreg, töltse is ki. itt vannak a biztos nyerőszámok. Két perc múlva hét óra. mászik a nagymutató, valaki kiabál, hogy siet ez a vekker. Torlódnak most már, csenget szüntelenül a bélyegzőkar. Együtt jön a tizenegy szép lány — az ifjúsági brigád —, de nem mernek bemenni, mert ott áll oldalt Bácskai a műhelyfőnök. harmincöt éves kopaszodó agglegény, olyan tömör és mozdulatlan a kék köpenvben, mint egy felöltöztetett szobor. Meg kell vári a brigád vezetőt, Monokinét. nélküle nem mernek elvonulni a műhelyfőnök előtt, mert cikket Írtak az üzemi újságba. éppen tegnap jelent meg, hogy ők szakközépiskolában érettségiztek, műszerész szakmunkások s itt csak betanított műszerészként dolgozhatnak. Talán a szerkesztő Ls gorombította a cikket, volt ott néhány kemény megjegyzés, a műhelyfőnökről. S alatta mind a tizenkét név, elöl Monokiné, aztán sorban a lányok. Hát nem mernek most bemenni, mert szó sem volt arról, hogy a nevük is megjelenik.4 A napközi épülete felé pislognak. Monokiné odaviszi minden reggel hatéves kisfiát — mert elvált, a gyerekkel él, s nincs aki vigyázzon rá, amíg dolgozik. Már itt is van, szidja a tolongást a napközinél, aztán a nyomában lehajtott fejjel beosonnak a lányok. A műhelyfőnök előlép, s azt mondja: — Miattam nem mernek bejönni? Nem ettem én még embert. Az a lottóárus később viszszajön. A maguk szelvényeit elkértem. tessék. — S átadja a köteget. Köpenye zsebéből kiáll az üzemi újság. Lerobban a zapör, a magas épületek felett mennydörgés és villámlás öklelőzik. Némelyik lánynak van a táskában orkánkabátja. Hármon elférnek, ha szétterítik. Így rohannak a lifthez. Bácskai műhelyfőnök azértis lassan megy, de a liftnél eléri a brigádot. Együtt szállnak be a szobányi teherliftbe. A lányok számoljál! a szelvényt, aztán abbahagyják, a nyeremény fontosabb. — Ha lesz pénz, megesküszünk Tibivel... Nekem autó kell!... Befizetek társasutazásra... Ha nyerek, szakítok az udvarlómmal... Maga mit csinál a pénzzel, Margit néni? Monokiné hat-hét évvel lehet idősebb náluk, s nem is üt ki a bokorból, A műhelyfőnökre pillant, aki nagy kockás zsebkendővel vizes fejét törli, s szeme tréfásan villan: — Itthagyom a gyárat, .veletek együtt. — Jaj. miért? Csak nem?! — Bácskaira pillantanak. Más gyárba megyünk, ahol megbecsülnek. Szakközépiskola? Itt szakmai tudás kell. elvtársSzentiványi Kálmán LOTTÓZÓK nők — utánozta a műhelyfőnök lassúsodrású beszédét. Bácskai meg úgy tett, mintha elmerülten beszélgetne a liftkezelő öregas/.szonnyal. — Elmegyünk innen, de előtte egy undok embernek a fejére ütünk egy jó nagyot, valamennyien... Aztán a <nj 9reményből kifizetjük a büntetést! Riadt csend lett. majd a nevetés szinte szétvetette a liftet. A lányok egy bokorban kapaszkodtak. Nagv döccenéssel felértek a harmadik emeletre. Az ifjúsági műhely tágas csarnok, fiú kevés van Itt, azok is tanulók — s vagy száz női szakmunkás. Bácskait azért helyezték ide, mert a többi pályázó szokn.vabolond hírében állt, ő komoly. megfontolt ember, s agglegény — ha éppen elveszíti a fejét, nősüljön meg! De — úgy hírlett —. nem érdeklik a nők, óreg anyjával él öbudán, s még mindig tréningre jár a Vasasba, birkózik. Minek ment le a kapuhoz? Semmit sem intézett el. Hirtelen ötlettel nekilát, írja a pársoros jellemzéseket, a tizenegy lányból nyolc — már a jövő héten szakmunkásként dolgozhat, a többi három tanuljon még — maradjanak egyelőre betanított műszerésznek. S az újságcikkel nem törődik. Kicsit igaz, amit írtak; legjobb volna a gyárban is levizsgáztatni a belépőket: ki, mit tud? A legtöbb baj a besorolással történik, idejön némelyik, kiköveteli a tízforintos órabért — hogv előző helyén ennyit kapott —, S rosszabbul dolgozik, mint az itteni nyolcforintosok. Régóta javasolni akarja ő, hogy minősíteni kell, aki nem veti alá magát, annak baj van a szaktudásával, úgysem nyernek vele sokat, jobb, ha kívül marad a kapun. Az ifjúsági brigád megint bokorban van. mintha tudnák, hogy a főnök ővelük foglalkozik. S 1ön Monokiné — mintha gyászban lenne, fekete a köpenye, kendője —, s benyit. Azt mondja: — Elnézést... Biztosan megharagudott rám. A főnök tud mosolyogni. — Megírtam a jellemzéseket, ha akarja olvassa el. Három lány betanított műszerész marad ... Monokiné nem mozdul közeLebbre. — A késést behozzuk. Ma úgyis próbál az énekkar. Utána tánc lesz. mint a múltkor. Oda készülnek a lányok. — Maga is? — Igen. Bácskai hirtelen a telefonhoz jyúl, az igazgatót tárcsázza, hangsúlyozva mondja, hogy olvasta az újságot, elkészítette a brigád minősítését. S kéri a maga áthelyezését, más műhelybe. Lehet hallani, hogy az igazgató értetlenül kiabál — évfolyamtársa Bácskaínak a Műszaki Egyetemen, most utolsó évesek a levelező tagozaton, s a műhelyfőnök vizsgái jobban sikerültek. A minisztérium bontja a vonalat. Monokiné mégis közelebb lép. — Miattam akar elmenni innen? Bácskai hallgat. — Nem tehetek semmiről... A cikk... A műhelyfőnök legyint. — Hét akkor? Ugye. mert a múlt próba után, mikor a tánc kezdődött... magúval beszélgettem, és felkért a volt férjem, 06.-. maga miért nem kért fel? — Nem tudok táncolni. Az asszony elmosolyodott. — Nem nagy ügy. Modern tánc, néhány lépés, egy-két figura, s maga különben olyan jó mozgású.'.. Ha kérte volna, hogy tanítsam, már tudna. — Azt mondják, a volt férje újra elvenné magút. — Lehet... de a kisfiámra maga sem kíváncsi... Udvarol, kísérget, de a gyerek? Hozzám tartozik ... hatéves ember. Az ilyen apa nélkül növök, amúgyis érzékenyek. — Nem akartam. amíg.I; — Ne haragudjék... mennem kell... Bácskai is észrevette, hogy már odanézegetnek a csarnokból. Nagy sebbel-lobbal csörtetett ide az igazgató. Fehér köpenyes, testes fiatalember. — Jó napot, szervusz öreg! Már megint ijesztgetsz? Az egész gyár irigyli... ennyi szépség! Amilyen fafejű, ezt nem érdeklik a lányok. No ... örülök, elv társnő. hogy ... megértik egymást, nyugtassa meg a brigádot, minden rendben lesz! Monokiné azt mondta: — Erről beszéltünk éppen. De még valamit... Hárommal több lottószelvényt adott, főnök elvtárs ... Vannak saját számai, vagy beszáll hozzánk? A lányoknak van egy szisztémájuk, azt hiszik, azzal nyerünk. — Köszönt az igazgatónak és elment. Annak szélesre nyílt a képe, amint kettesbein maradtak. M

ár együtt lottóztok? Ogy megijedtem, hogy... Mesélték, hogy Monokiné megviccelt a liftben, hogyan mondta a nyereményről?! Hogv a fejedre ütne, öreg? Haha ... Vi. lágos. hogv tréfa, de ha te is benne vagy a lottózóbrigádban... No, szervusz. Engem az előbb szépein felültettél az áthelyezéssel. Te! Szóltak nekem, hogy van néhány jegy, hajóútra, Pozsonyba, Bécsbe... nyolc nap! Ha úgy fordulna, s megházasodsz, öreg. Isten az anyám, kifizettük az igazgatói alapból » nasfutat. Elmehettek a költségünkön. Majdnem elfelejtettem, hogyan állsz az egyetemi anyaggal, én megint semmit sem tanultam! Mennem kell. Örülök, hogy minden rendben van, szervusz, öreg! — Viszszakézből odacsapott a műhelyfőnök domború mellére. S már ment is. A csarnokban szólt a táskarádió. A jó szamot dúdolva kísérték a lányok. A zivatar egészen elvonult, fényesség tündökölt a világon. \ I