Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-13 / 268. szám

S90M&AT, 1971. NOVEMBER ÍS, 3 8 Tisza-volgyi árviz lapaszlalataínafc hasznosításával: Fejlesztik az árvédekezést A "Magyar Tudományos Akadémia dísztermében penteken kétnapos konfe­rencia kezdődött az 1970. •rí Tisza-völgyi árvíz mű­szaki tapasztalatairól. A tavalyi védekezésben részt vevő szervezeteknek, mi­nisztériumoknak mintegy 600 képviselője összegezi a tapasztalatokat és a felada­tokat. Részt vett a konfe­rencián K. Sz. Hilobocsen­ko, az Ukrán Szovjet Szo­cialista Köztársaság vízgaz­dálkodási miniszterhelyette­se, Joszip Zmajics, a Hor­vát Szocialista Köztársaság vízgazdálkodási minisztere, valamint más Tisza-völgyi államok vízügyi szervezetei­nek képviselője is. Dr. Bogárdi János, a Ma­gyar Tudományos Akadémia levelező tagja megnyitó be­stédében hangsúlyozta, hogy a tanácskozás fontos felada­ta az árvédelmi gátakban keletkezett sérülések elem­zese, s az eddiginél haté­konyabb, korszerűbb véde­kezési módszerek és gépek felhasználásában rejlő lehe­tőségek vizsgálata. A tanácskozáson Dégen Imre államtitkár, az Orszá­gos Vízügyi Hivatal elnöke tartott vitaindító beszámolót. Tóbbek között elmondotta, hogy a Tisza felső szakaszán az 1970 május-júniusi ár­hullámok elleni harc 40 na­pig tartott, de kevésbé is­mert, hogy a folyónak Szol­noktól a déli országhatárig lerjedó szakaszan négy hó­napig volt árvízvédelmi ké­szültség. A nagy danái árvíz ide­jén a budapesti partokra, töltésekre nehezedő igény­bevétel három és félszere­sével terhelte meg a Ti­sza a gátakat Szolnoknál, valamint négy és félszerte nagyobb erővel ostromolta a szegcdi védőműveket. A múlt évi Tisza-völgyi ár­víz tehát hevességével, te­tőző magasságával, tartós­ságával, a veszélyeztetett te­rület kiterjedésével világvi­szonylatban is csak olyan rendkívüli árvizekhez ha­sonlítható, mint a harmincas években a Mississippi áradá­sai, majd az indiai, a pa­kisztáni és a firenzei ár­víz. A szomszédos országok­ban mind erőteljesebben ki­bontakozó vízrendezési mun­kák a fejlődésnek szükség­szerű velejárói, de egyút­tal ahhoz is hozzájárulnak, hogy mind gyorsabban és magasabb vízszinttel levo­nuló áradások a síkvidéki magyarországi szakaszon torlódnak. Számításba kell venni azt is, hogy az árvi­zek elöntésétől kell védeni a lakosság 50 százalékát, s tekintetbe kell venni, hogy a védett ártéren a népgaz­daság vagyona mintegy 300 milliárd forintot tesz ki, amely a következő 15—20 évben előreláthatóan meg­kétszereződik. Ehhez viszo­nyítva a kellő biztonságnak meg­felelő fejlesztés költsége a a textiliparban éjszaka dolgozó nők helyzetének javítása A szakszervezet és a minisztérium áilásfogiatása A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára es a könnyűipari miniszter a közelmúltban közzétette aookat a közös irányelvekel, amelyek a textiliparban éj­szakai műszakban dolgozó nők helyzetének javítását célzó intézkedésékhez kí­vánnak segítséget nyújtani. A sokoldalú, alapos hely­zetfelmérés nyomán kitűnt, hogy már a jelen ötéves tervben is vannak lehetősé­gek. A vállalatok már eddig is több intézkedést tettek, amelyek közvetlenül és köz­vetve is hozzájárulnak a textiliparban éjszakai mun­kát végző nők helyzetének javításához. Az irányelvek felhívják a figyelmet arra, hogy a jövőben törekedni kell a népgazdasági, vállala­ti érdekek és a nők, első­sorban a családos anyák ér­dekeinek fokozottabb össz­hangjára. Lehetővé kell ten­ni, hogy a gyermeküket egyedül nevelő anyák, vala­mint a több gyermekesek mentesüljenek az éjszakai munka alól, miközben lehe­tőleg ne csökkenjen eddigi keresetük. Az éjszakai munkát végző rtok körének szűkítése érde­kében kivételesen, a részt­vevők számára eleve csak átmeneti ideig tartó kísérlet­képpen és önkéntes vállalko­zókkal állandó éjszakai mű­szakban végzett munkát is lehet szervezni, azonban csak a szakszervezet és a minisztérium által jóváha­gyott. részletes terv alapján. E tervben nemcsak az állan­dó éjszakai műszakban fog­lalkoztatandó dolgozók lét­számát, nemét, átlagos élet­korát, a foglalkoztatás ter­vezett időtartamát kell rög­zíteni, hanem az érdekelt dolgozók egészségének vé­delmében tervezett a Lkai­massagi vizsgálatok, az idő­Máa rendszeres orvúei a; fi­ziológiai ellenőrző vizsgála­tok rendjót, lebonyolításának tervezett módját is. Mind­emellett minden rendelke­zésre álló eszközzel javíta­ni kell az éjszakai munka köriiményeit, ki kell alakí­tani a műszak közbeni pihe­nők rendjét, az éjszakai munkavégzésnek leginkább megfelelő munkaszervezést, s egyéb üzem- és termelés­szervezési módszereket. Az irányelvek felhívják a figyelmet arra is, hogy fo­kozni kell a háromműszakos munkarendben dolgozók éj­szakai munkájának anyagi és erkölcsi elismerését. Ja­vítani kell bérezésük, nyere­ségrészesedésük stb. diffe­renciáltságát. Kutatni kell, milyen mó­don alakíthatók ki az éjsza­kai műszakban — művele­tek összevonásával, a gépki­szolgálási rendszer átszerve­zésével stb. — a munkahe­lyek, munkakörök úgy. hogy azokat férfi munkaerők fog­lalkoztatására is alkalmassá, érdemessé lehessen tenni. Az irányelvek szerint he­lyes az a törekvés, hogy a három műszakban foglalkoz­tatott dolgozók munkaideje vállalati önerőből átlagban 41,3 órára csökenjen. Az éj­szakai műszakban foglalkoz­tatott nők számát az 1. és 2. műszak feltöltésével is lehet csökkenteni. A textiliparban az éjsza­kai műszakok jövőbeni ala­kulására, kialakítására pers­pektivikus terveket kell ké­szíteni. Alapvető célkitűzés: a textiliparban a negyedik ötéves terv során szűnjék meg az egyedülálló és több­gyermekes családanyák éj­szakai foglalkoztatása: ne növekedjék tovább az éjsza- | kai munkával foglalkoztatott nők száma: új textilipari lé­tesítményben éjszaka ne dolgozzana k nők . (MTD védett vagyon értékének mindössze két százaléka, amelynél jóval nagyobb kár keletkezhet már egyetlen töltésszakadás esetén is. Dégen Imre előadásában részletesen taglalta az ár­vízmentesítés fejlesztésének tennivalóit. Szükségesnek tartotta olyan analízis kidol­gozását, amelyek lehetővé teszik, hogy az időjárási helyzet alapján következtet­ni lehessen a potenciális ár­vízveszélyre. Fontos feladat a Tisza-völgyi hidrometeo­rológiai rendszer és árvízi előrejelzés nemzetközi mé­retű megszervezése, a kor­szerű automatizálás és a gé­pi számítástechnika segítsé­gével. A távlati tervek szerint 1985-ig a fővédelmi gáta­kat 100 millió köbméter föld beépítésével erősítik meg, hogy biztonságot nyújtsanak az átlagosan 100 évenként egyszer előforduló nagy ára­dások ellen. Dégen Imre rámutatott arra, hogy a nemzetközi jog formális követelményei sze­rint a Tisza nem minősül nemzetközi folyónak, mint a Duna, de mégis öt ország — a Szovjetunió, Csehszlová­kia, Románia, Magyarország és Jugoszlávia — területét érinti, így vízkincsének hasznosítása és az árvíz el­leni védelem nemzetközi összefogást igényel. Az öt ország eddigi vízügyi kap­csolatai megfelelő alapot nyújtanak az együttműködés kiszélesítésére. Erre különö­sen sok lehetőséget nyújt a KGST komplex programja, amelynek vízgazdálkodási fejezete szerint az érdekelt KGST-tagállamok kidolgoz­zák a Tisza egész vízgyűjtő medencéjére vonatkozó víz­gazdálkodási együttműködés fejlesztésének feladatait. A kétnapos konferencián 23 előadás alapján elemzik a Tisza-völgyi árvíz tapasz­talatait a szakemberek, és megjelölik az árvédekezés fejlesztésében, a nemzetközi együttműködés kiszélesítésé­ben fontos feladatokat. Tanyai katedrán Földrajzi felfedezők vág­nak neki az ismeretlennek úgy, ahogy annak idején, éppen húsz éve, Gyömbér István fiatal tanító vágott a szatymazi homokvilógnak. Aki ismerte, furcsa szerzet­nek, afféle misszionárius­nak tartotta, hogy ízig-vérig szegedi, móravárosi létére tanyán akart gyökeret eresz­teni. Azok pedig egyenesen hóbortosnak vélték, akik azt is tudták róla, hogy a taní­tóskodásért hátat fordított egy már megszerzett vég­zettségének, és szakmájá­nak : felső-ipariskolát vég­zett és műszaki rajzoló volt. A tehetősek mellett vért iz­zadva-verejtékezve jutott az iskolába, és bent még ke­servesebben kapaszkodott meg kendergyári munkás­apja keresményéből. Ha va­lamit áldozatvállalásnak, a lemondások sarának lehet nevezni, akkor azok az esz­tendők mérdemlik ezt a „ti­tulust" az életéből. S mert a rangosnak tartott felső­ipariskola érettségit nem adott, utána elvégezte a gépipari középiskolát, majd a tanítónőképzőt, és levele­zőn az egyetemet. Éppen ezért nem ér­tették el­ELHAGYTA A VAROST szántságát azok, akikkel együtt indult a perifériáiról. — Tanító mindig lehetsz — mondogatták neki —, mérnök, műszaki tekintély, gyárigazgató pedig csak egy­szer, és most, zsebedben a nehezen megszerzett diplo­mával, fejedben a tudással. — A szivem másfelé húz — hárította el magától sze­rényen a nagy lehetősége­ket. — És apád? — érveltek tovább. — Mit gondolsz, azért köpte ki a tüdejét a Bakay-gyár gerebenezőjé­ben, hogy megállj most fél­úton? Mindig kopott ruhá­ban gürcölhetsz majd kis­pénzért a tanyán, míg a vá­rosban szárnyalhatsz, vál­ladra kaphatod a világot. — A világ ott van, oda viszem, ahol én vagyok. Raj­tam múlik, hogy ott legyen •— vágta el dacosan a jóhi­szemű csábítások,' rábeszé­lések fonalát. — Ügy hiszed, ott van azóta, olyan magabiztosan most is, húsz év után? — Ott, pontosabban itt, a szatymaz—vilmaszállási ta­nyai iskolában, velem, ve­lünk — mutatott körül bi­rodalmán. — A pályaválasz­tásra rossz példa vagyok, mert húszéves koromban döntöttem csak él, hogy ne­velni fogok és tanítani. Most is az él bennem, hogy mindig is pedagógus akar­tam lenni. — S ha újra kezde­néd ... — pattintottam el szándékosan az ismert szó­lamot, hogy a még ismer­tebb választ kapjam rá. — Erre találjunk más ki­fejezést. Lámpásnak lenni jó. A lámpás világit, és me­legít. Ennyi akartam lenni és lennék újra, ha mégany­nyi lehetőség közül kellene is választanom. egyszeim tanteremmel szom­szédos lakásban, az V—VIII. osztályos tanulók csöndben végezték munkájukat, Tomi, Gyömbér István tanár úr alsó tagozatos kisfia, lévén délutáni „műszakos", a másik szobában készítette leckéjét. Néhány éve csak, hogy van itt villany. Mi­kor a kis Tomi pólyás volt még, propán-bután gázpa­lackért kilincselt az apja, hogy ne rőzsével melegítsék a sok vizet, piszkolják a lakást. Minden messze van ide, és közel az országúi zaja. És csupa egyformák a napok, az évszakok, az esz­tendők. Sehol semmi rend­kívüli. Kerestem az ellenér­veket, hogy legalább fel­röppentsem a házhoz szok­tatott kék madarat, mond­ván, hogy lám ... Csak­hogy a reszben osztott EGYENES SZÓVAL November 22—23: Az MSZBT országos értekezlete 1 szovjet hös városok hete Pénteken a Barátság Há­zában Nagy Mária, az MSZBT főtitkara tájékoztat­ta az újságírókat a Magyar —Szovjet Baráti Társaság küszöbön álló fontos esemé­nyéről, az MSZBT országos értekezletéről. Elmondta, az országos értekezletet no­vember 22-én és 23-án tart­ják. a Parlament kongresszu­si termében a tagcsoportok 450 küldöttének, valamint a párt- és állami szervek, a tömegszervezetek mintegy 150 meghívott képviselőjé­nek részvételével. Az orszá­gos értekezlet résztvevői kö­zött társadalmunk minden rétegének képviselői ott lesz­nek majd. Nagy Mária tájékoztatója után ismertették a szovjet hős városok november 23-án kezdődő hetének eseménye­it A hat szovjet városból — Moszkvából. Leningrádból, Kijevből. Odesszából. Sze­vasztopolböl és Volgográd­bol két-két tagú küldöttsé­gek érkeznek hazunkba az ünnepi hét alkalmából. Ugyancsak erre az alkalom­ra Magyarorszagra látogat a nagy hírű Pjatnyickij együt­tes is. A hős városok heitének nyitányaként november 23­án délután, a Nemzeti Mú­zeumban megnyitják a Szov­jet hős varosok című köz­ponti kiállítást Az ünnepi hét során a le­ningrádi delegáció Szek­szárdra es Pécsre, a kijevi Debrecenbe, az odesszai a testvérváros Szegedre, a vol­gográdi Veszprémbe, a sze­vasztopoli Szolnokra láto­gat. A moszkvai delegáció Budapesten bonyolít le prog­ramot. A meglátogatott vi­déki városokban, megyék­ben az ünnepi események a hős városokról szóló fotóki­állítások és a megyei ünnep­ségek köré csoportosulnak. A vendégek megismerkednek majd a megyék jelentősebb gazdasági és kulturális írv­teasménsewei b. ÍMTR összefüggő cselekvést ebben a sorrendben érzed a he­lyén? — Mindig is ezt vallot­tam és cselekedtem. Hang­zatosan szólva: ez az ars poeticám. Első a nevelés. Ennek függvénye az okta­tás. Nevelni művészet. Ta­nítani, ismereteket átadni: szakma- Hogy e kettősség­ben mikor vagyok az egyik és mikor a másik? Az együ­vétartozókat nem lehet szét­választani. Mindemögött elégedettsé­get érzek, olyasmit, mintha megfogva házhoz, tenyered­hez szoktattad volna a bol­dogság kék madarát. — így is van — mondta mosolyogva. — Nem érzek szükséget semmiben. Baná­lisnak hangzik, de így van. A valóságot sosem kevertem össze álmaimmal, de nem is nyújtózkodtam az elérhe­tetlenségig. Vagyonom a polcokon — mutatott vé­gig könyvei során. — S amit innen tanítványaim, fiaim-lányaim magukkal visznek, mikor kirepülnek, azt belőlem is viszik. Aki közülük legmesszebbre kerül és a legtöbbre viszi is, aj­tót nyit ránk, levelet küld, rámköszön. Amíg beszélgettünk az tanyai iskolaban nem lehe­tett meditálni egyéni sérel­mek, gondok miatt. A gye­rekek mindig a jókedvű ar­cot szeretik, annak vonásait viszik innen haza, három és fél kilométeres körzetben. Okos tankönyvírók olykor betévednek ebbe a kis isko­lába és érdeklödnek: el tud­nak-e menni rajtuk? S in­nen még senki nem ment el érdemtelen dicséréssel, vagy oktalan szapulással. Az egyenes szót vihette magá­val, akár tetszett, akár nem. Én nem fogok rá valótlant erre az iskolára. Belső szel­leme, légköre olyan, mintha valamelyik jeles városi gya­korló iskolában járnék. Aki nem hiszi állitásom: nézzen utána. A helyzet úgy hozta évekkel ezelőtt, hogy Buda­pestről három testvér — Ildikó, Jóska, Emília — ke­rült a vilmaszállási iskolába. Anyjuk kétségbeesett, hogy a fővárosban jól tanuló gyerekei a tanyai iskolában visszaesnek, elbutulnak. Két hét múlva Gyömbér István tanár bekopogott hozzájuk és megbeszélte a kedves szülőkkel, melyik tárgyból mit kell bepótol­niuk a gyerekeknek, ha nem akarják, hogy a többiektől lemaradjanak. Tavaly kapta meg az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. Húsz év kellett hozzá. Sebaj, ő azért addig is vígan focizott gyermekeivel, tanította őket ökölvívásra, ping-pongozott velük, motorkerékpárt sze­reltek. Évekkel ezelőtt gép­járművezetői jogosítványt csak azért szerzett — azóta is csak biciklije van —, hogy ne maradjon le a technika diktálta-követelte életritmustól. Nem maradt le, lépést tart vele. Iödl Ferenc Dr. Gerhard Stoltenberg hazánkban Dr. Gerhard Stoltenberg, az NSZK Schleswig-Holstein tartományának miniszterel­nöke ne©- napot töltött Ma­gyarországon. Budapesti tar­tózkodása során megbesaélé­aek**. folytatott iSaivá fiatén­rel, a Minisztertanács elnök­helyettesével, Púja Frigyes­sel, a külügyminiszter első helyettesevei, valamint Ba­ezoni Jenővel, a külkereske­delmi mimszteg elaö taelvet­taseMei- (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents