Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-10 / 265. szám

4 SZERDA, 1971. NOVEMBER 19. A gazdaságpolitikai aktíva visszhangja Fejlesztés, beruházás, hitelforgaiom Kovács Lajos, a' Magyar Nemzeti Bank Csongrád megyei igazgatója korábban is sokszor találkozott azokkal a problémákkal, amelyekről az október 22-i gazdaságpolitikai aktívaértekezlet résztvevői tanácskoztak. Ezért kísérte megkülönböztetett figyelemmel a beszámolót és a vitát, üdvözölte őszinte örömmel az „egységes szemléletet — egységes cselekvést" elvét. — Pénzügyi oldalról különösen érezhető volt a gazdálkodó szervek beruházási „éhsége". Érthető is, persze, hogy mindenki korszerűsíteni, fejleszteni szeretné a maga üzemét, gazdaságát, de ezeket a nagymérvű fejlesztési törekvéseket gyakran nem igazították hozzá a pénzügyi lehetőségekhez. Elindítottak egy-egy beruházást, aztán menet közben újabb változásokra került sor, jelentős túllépések fordultak elő. Beruházás közben jött meg az étvágy — 100 ezer vagy milliós nagyságrendű többletköltséget kértek a befejezéshez. Előfordult, hogy a terven felüli kiadásokra elköltötték magát a forgótőkét: vagyis azt az összeget, amivel a kész beruházást működtetni tudják. Ilyenkor aztán kezdődött a kilincselés: nézzétek, itt a kész üzem, ennyi meg ennyi forintunk fekszik benne, ez mindaddig holt tőke marad, amíg nem tudjuk üzemeltetni. — „Rámenős" módszer volt, kész helyzet elé állítottak mindenkit. És ezt, sajnos különösebb felelősségre vonás nélkül csinálhatták a vállalatok. Az eredmény: az állami költségvetés földuzzasztása. Ez ellen a mentalitás ellen valóban nagyon időszerű volt fellépni. „Az Országos Tervhivatal teljes felelősséggel gondoskodjék a beruházási egyensúly megtervezéséről, a felhalmozási források mértékének és fő arányainak kialakításáról, valamint a központi fejlesztési célok ütemezéséről. Minden eszközzel biztosítanunk kell, hogy az állami költségvetés eszközeit a népgazdasági terveknek megfelelően használják fel. Ezt a Pénzügyminisztériumnak és a bankszervezetiek a döntéselőkészítő pénzügyi eszközökkel biztosítaniok kell". (A miniszterelnök gazdasági aktívaértckczleten mondott beszámolójából.) — Egyetértek azzal, hogy a hitelforgalomban szigorúbb gyakorlatot kell folytatnunk. A jövőben egy-egy hitelkérelem elbírálásánál szigorúbban fogjuk Vizsgálni, hogy a vállalat hitelajánlatában feltüntetett összegek valóban rendelkezésre állnak-e majd. S a képződő fejlesztési alapokat is csak olyan mértékig célszerű a hiteleknél figyelembe venni, hogy maradjon valamennyi szabad fejlesztési alaprész is: az esetleg felmerülő többletköltségekre is meglegyen a fedezet! — Ezek a korábbi pluszkiadások bizony jelentős terheket róttak az államra. Egyedül a pénzügyi szigorítással nem is lehet megoldani a problémát. Szükséges az ls, hogy há valaki a maga posztján rosszul sáfárkodik a rábízott pénzzel, ha túllépi a lehetőségeket, viselje annak konzekvenciáit Javaslatok az üzemi zaj csökkentésére Textilipari szakemberek kétnapos tanácskozása kezdődött kedden a TIT természettudományi stúdióban. A Textilipari Műszaki Egyesület és a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének rendezésében o zaj hatását, ártalmait és a megelőzés módszereit vitatják meg. Apró Józsefnek, a Textilipari Dolgozók Szervezete elnökének megnyitója után az előadók összegezték a könnyűiparban végzett orvosi és pszichológiai vizsgálatok tapasztalatait. Hangoztatták, hogy a zaj. nemcsak a fülre, hanem az agynak számos, különféle működését irányító centrumaira is hatást gyakorol, így egész szérvezet működését, az egyén magatartását is befolyásolja. A gyengébb idegrendszerű nőknél gyakran a neurózis kiváltója lehet. A pszichológiai és szociológiai felmérések eredményei is figyelemre méltóak. Már korábban bebizonyított tény, hogy a nők a férfiaknál intenzívebben igénylik a , munkahelyi közösségi kapcsolatokat, a környezettel való állandó kommunikáció lehetőségét.. Minderre azonban nincs lehetőség a zajos üzemekben. Mindezek szociális torzulást is eredményezhetnek, hiszen megváltozik a kapcsolatok jellege, szokat nem a közös munka, hanem egyéb körülmények alakítják ki. Ez a folyamat gyakran az átlagosnál ngyobb mérvű fluktuációtvezet. A hazai felmérések szerint nálunk az alumíniumhengerműveik és a fafeldolgozó üzemek mellett a legzajosabbak a szövődök. Az itt dolgozó asszonyok ezreinek védelmére indokolt létrehozni egy olyan országos szervet, amely irányítja a zajelhárítással kapcsolatos kutatásokat és az erre vonatkozó új módszerek bevezetését, alkalmazását. Sürgősen ki kell dolgozni a zajelhárítás, zajcsökkentés egész területére érvényes szabványokat, be kell vezetni az üzemekben a kötelező hallásvizsgálatokat is és a dolgozók hallásának rendszeres ellenőrzését. Ennek legmegfelelőbb formája a megyeszékhelyenként kialakított hallásvizsgáló laboratórium, amely egységes vizsgálati tematikával és módszerekkel működik. Hangsúlyozták az előadók, I hogy a különböző fülvédők, | köztük elsősorban a Billes- ; holm-féle vatták alkalmazá- i is. Egyrészt felelősségre Kell vonni az ilyen gazdasági vezetőket, másrészt megszüntetni azt a kényelmes gyakorlatot, hogy az állam húzza ki a csávából a túlköltekezőket. — Itt említem meg, hogy a beruházó vállalatok, a szövetkezetek objektíve is kerülhettek olyan helyzetbe, hogy elfogyott a beruházásra szánt pénzük: az építőanyagárak, az építési árak emelkedése, a hosszú kivitelezési idő miatt is. De az már megint a szubjektív oldalhoz tartozik^ hogy egyegy létesítmény megtervezésénél nem x forinthoz keresték a legolcsóbb — legcélszerűbb megoldásokat. Inkább törekedtek a nagyszerűre, a különlegesre, aztán ehhez keresték — utólag — a forintokat. Meggyőződésem, hogy „fejtörőbb, átgondoltabb tervezésre van szükség. Csak addig nyújtózkodjanak a beruházók, ameddig a „takaró" ér, azon belül viszont minden lehetőséget ismerjenek fel és használjanak ki. — Kevés olyan létesítmény született például, amit több célra is hasznosítani lehet. Így a piaci igények változása nem követelne azonnal új építkezést ís. Ami az építkezéseket illeti, az ilyen igény szerintem túlzott: beruházást szinte csak új üzemcsarnokokkal együtt tud elképzelni a vezetők egy része. Pedig a legkorszerűbb technológiát, az új gépsorokat alkalmazva — s ehhez felújítva a régi munkatermeket — szintén lehet fejleszteni, termékenységet növelni, jobban gazdálkodni. Vagyis: javítanunk kell a továbbiakban a gépi és az építési beruházások arányán. A gépi javára. Mert nézzük csak az adatokat. Csongrád megyében 1969ben 3,7 milliárd forintot költöttünk beruházásra. Ennek 53,8 százalékát építésre, 23,5 százalékát gépi beruházásra fordították (a többi egyéb kategóriába tartozik). 1970ben a 4,3 milliárd forintból 53,4 százalék jutott az építkezésekre és 27.7 százalékot költöttünk új gépek munkába állítására. A tszeknél? 1970-ben 81 százalék, ban volt építési és csak 14 százalékban gépi jellegíi a beruházás. Ezek az adatok is jól tükrözik az általános felfogást: amin szintén változtatni kell — fejezte be nyilatkozatát Kovács Lajos. I Minden új gyárnak szívből örülnek az emberek, de alighanem egy új házgyárnak a legjobban, hiszen az ott gyártott termékekből lakóházakat, családi otthonokat építenek majd környezetünkben. A régi, hagyományos építési móddal nehezen lehetne eleget tenni a párt és a kormány lakásépítési programjának, s annak az igénynek, mely Szegeden és a vele szomszédos városokban, falvakban jogos követelés. Közismert a szegedi emberek előtt, hogy városunk „kiesett a szórásból", amikor megkezdődtek a jelentősebb lakásépítkezések hazánkban. Most szeretnék megszüntetni a régi elmaradást. Ehhez már házgyárra van szükség. Készen áll a gyár, besorakozott a nyugati iparkörzet vállalatai közé. Amint elfordul a műút a város határában, számolgatjuk: AGROKER, Tejüzem, Házgyár, Gumigyár ... Vegyük a fentebb levő számokat egy határozat iktatószámának. Érdemes megjegyezni, mivel ez alatt a szám alatt „dőlt el", hogy Szegeden házgyárat? fognak felépíteni. Ennek a gyárnak a beruházási programját a Gazdasági Bizbttság 1968. szeptember 6-án a 950/V./1968. szám alatt hagyta jóvá. Lehet, hogy untatja az olvasót, de a történelmi hűség kedvéért hadd írjak még le néhány tényszerű adatot és címet. Idézek: „A beruházás jellege; egyedi nagyberuházás. A tervezett kapacitás: 90 000 négyzetméter lakóterület évenként. A beruházás költségei: állóeszközökre 415,1 millió forint, forgóeszközökre 200 millió forint. A beruházás megkezdése: 1969. I. negyedév. A beruházás tervezett befejezése: 1972. L negyedév. A beruházás lebonyolítója az Építőipari Beruházási Vállalat." További adatok: „A generál és technológiai tervező: Építéstudományi Intézet (ETI), az építőipari munkák tervezője: IPARTERV, a mélyépítési munkák tervezője. MÉLYÉPTERV. Egyéb altervezők: KGMT1, Postaigazgatóság, INTRANSZMAS (szovjet) stb. Kivitelezők: generálkivitelező (építőipari munkák (DÉLÉP). (technológiai munkák) GÉPSZER. Alvállalkozók, szállítók: CSŐSZER, VIV, ÉPGÉP, DÉMÁSZ, Posta, Aszfaltútépítő Vállalat, Ganz-MÁVAG stb." Értem a sok stb.-ét, hiszen ötvennél több vállalat és gyár működött közre a szegedi házgyár felépítésében, s három nemzet dolgozói: magyarok, szovjetek, lengyelek. Az építőmunkások mondSÁRBAN, VÍZBEN említem: Frank Péter, Barna István, Buknicz István. S petsze a mélyépítőktől, meg más építésvezetőségektől is megérkeztek az emberek. Én a mieinkről tudok beszélni. Szilágyi Lajos földeáki születésű, gyerekkorában került Szegedre kőművesinasnak Kopasz Lajos építőmesterhez. „Akkor is voltak érdekes munkák, többek között Szent-Györgyi Albert tanár úrnak is bővítettük az intézetét. Különben családi házakat és javításokat végeztünk. A háború után részt vettem Budapest újjáépítésében, majd 1950-ben jöttem vissza Szegedre, s azóta is itt dolgozom a vállalatnál". Húsz esztendeje nem épített lakóházat, csak gyárakat, csarnokokat. A lakásépítéstől egy kissé elszokott. „Volt szerencsém felépíteni a gumigyárat, a vásárhelyi hibridüzemet és sokáig sorolhatnám az elmúlt húsz esztendőben végzett munkát." ják: — A kezdet volt a legnehezebb. Ez a terület belvizes volt, amikor megérkeztünk, hogy kimérjük a leendő házgyár helyét, még csizmában is alig tudtunk bejönni a műútról. A kezdeti akadályokat a talajviszonyok jelentették. Ha az ember lábáról le is húzta a csizmát a ragacsos feketeföld, a gépek úrrá lettek a helyzeten. Megkezdődött a terep feltöltése. A gépeket emberek irányították, kormányozták. Az elsők között volt Szilágyi Lajos művezető. Így mondja: — Az első karó leverésénél jelen voltam. Egy összeszokott társasággal jöttünk át a gumigyári építkezésről. Csak a brigádvezetők neveit Tíz küldőt! képviseli a megyét az MSZBT országos értekezletén Tegnap délelőtt Szegeden felépítésnek megfelelően Frigyes, a Szegedi Orvostusa önmagában neon eredmé- a megyei pártbizottság vb tíz 'csoport alakult. A tíz Uományi Egyetem profesznyes, csak akkor, ha ezek használatát a technológiák módosítása kíséri. Erre vonatkozóan is különböző javaslatok hangzottak el. A zajcsökkentés lehetőségei között említették a szövőtermék hangszigetelését, a termében tartott megbesrélé- tagcsoportból a november szóra, Tóth Imre, a Csöngsen találkozott az a tíz kül- 7-i ünnepségeken a pártszer- rád megyei Húsipari Válladött, akik a Magyar—Szov- vegetek kijelölték azokat, lat főkönyvelője, Oskó Lajet Baráti Társaság novem- akik mint küldöttek képvi- josné, a Szegedi Kábelgyár ber 22—23 között Budapes- selik üzemüket, vállalatukat, üzemi pártbizottságának ten, a Parlament kongresz- intézményüket, s általában csúcstitkára. Szendrei János, szusi termében megrende- megyénket az országos érte- a Szegedi Tanárképző Főis... ... résre kerülő országos érte- kezleten. A tegnapi megbe- kola tanszékvezető tanára, műanyagok alkalmazasat, kezletén képviselik me- szélésen annak a kérésnek Szőke Béláné, a Szegedi egyes alkatrészek műanyag- gyünket, ismeretes, hogy eb- adott hangot dr. Koncz Já- Konzervgyár Állami-díjas ben az évben Csongrád me- nos- a megyei pártbizottság brigádjának tagja, Horváth gal való helyettesítését, s a szövödék álmennyezetének perlites burkolását. i gyében — az új szervezeti Levélirányífó verseny A csúcsforgalom zzdetét részt, közülük a legjobb 74 vízi a posta h; lányos postás vetélkedett á győzerszágos levélirái verse- lemért, a leggyorsabb, a legíyének döntője, a. yetked- pontosabb postás címért, den tartottak a Budapesti A résztvev6k thárom ver_ Postaigazgatósag Vaci utcai senyszámban mérték össze székhazában Az ev végi tudásukat; az egyik feladatnagy feladatok zavartalan ...... . , ... ... lebonyolítására hirdetett ver- "al kulon mdultak a fiatasenyben több ezren vettek ,lok; osztályvezetője, hogy min- Lászlóné, az MSZMP Szeged denki legjobb tudása szerint városi bizottsága munkatárképviselje megyénket az or- sa, Pál János, a vásárhelyi szágös értekezleten. Lukács Divat Kötöttárugyár üzemi János, az MSZBT Országos pártbizottságának titkára, Tanácsa tömegmozgalmi Urbán Etelka, a HÓDIKÖT osztályának vezetője adta át szocialista brigád vezetője, a meghívókat, valamint az Csáki Etelka, a kisteleki országos elnökség írásbeli Magyar—Szovjet Barátság beszámolóját a tíz küldött- Tsz tagja, nek. A kongresszuson megyénk Az MSZBT országos érte- képviseletében meghívottkezletén — november 22.. és ' ént vesz részt dr. Ágoston 23. között- — Csongrád me- József, a megyei pártbizottgyét képviseli: Fülöp János ság titkára és dr. Bozó Sántanár. a MÁV szegedi Fiú- dor, a megyei tanács vfo-titnevelő Intézete kollégiumé- kára. az MSZBT Országos nak igazgatója, dr. Kulka Elnökségéinek tagja. A gyorNEM BOSZOR- saság nem KANYSÁG boszor— j kányság — szokták mondogatni. A Szegedi Házgyár építésére illik ez a megjegyzés. Bór már minden építkezésre, beruházásra ezt használhatnánk! De ehhez legalább három feltétel szükséges, amely a szegedi házgyár építkezésénél megvolt: megfelelő terv, folyamatos anyagellátás és jól képzett munkaerő. A művezető így emlékezik vissza: — Régen ismert és szorgalmas emberekkel jöttünk ide, akik szívügyüknek tekintették az építkezést és egyáltalán a munkát, a vállalat érdekeit, amely különben mindannyiunk egyéni érdeke is. Kérem szépen, 1969. április elsején kezdtünk munkához, de három hét múlva tető alá került a komplettációs épület amelynek a váza megmarad, csak akkor vékony közfalakkal | szabdaltuk fel. hogy legyen I hely az irodáknak és a társl vállalkozóknak raktározásra | es egyebekre. Mire nyár lett, ! t' voltak a harmincegyesek, - hozták a nagy födémpaneleket, mi meg „nyomtuk ' az ipart" a pillérekkel. A hatalmas, 17 000 négyzetméter alapterületű gyártócsarnok pilléreit a helyszínen készítették. Akkoriban magam is sokat jártam a házgyár bölcsőjénél, s láttam; milyen nehéz munkát követelt a 11 méter belmagasságú csarnok tartópilléreinek elkészítése. Egy-egy pillér súlya 12—16 tonna között ingadozott. Az építőmunkások elhatározták, hogy egy évvel korábban felépítik a Szegedi Házgyárat. Elképzelhető, milyen pontosan meghatározott „passzot", koordinációt jelentett ez a kivitelezők körében. Havonta tanácskoztak, egyeztettek. S ritkaság, hogy végül minden a helyére került. Ajt mondják utólag is, hogy nem volt könnyű, de nem is volt boszorkányság. Gazdagh István