Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

2 KEDD, 1971. NOVEMBER 9. Az örökbefogadásról U. S.-né szegedi olvasónk kéri, Ismertessük: kit lehet' örökbe fogadni, és kl lehet örökbefogadó, vagyis mit kell tudni uz örökbefogadás­' ról? Az örökbefogadás cél­ja az, hogy az örökbefogadó, valamint annak rokonai és az örökbefogadott közös csa­ládi kapcsolatot létesítsenek, és, hogy elsősorban az olyart kiskorúak rsaládl nevelését biztosítsa, akiknek szillel nem élnek, vagy akiket sztt­f leik megfelelően nevelni nem képesek. Ezért örökbe fogad­ni csuk kiskorú személyt le­het. örökbe fogadó csak olyan teljesen cselekvőképes, nagy­korú személy lehet, aki nem áll a szülői felügyelet meg­szüntetését, vagy a köz­ügyektől való eltiltást ki­mondó Jogerős bírói Ítélet alatt. Az örökbefogadást a gyámhatóság engedélyezi. Az engedélyezést tehát a gyám­hatóságtól kell kérni. Az en­gedély megadásához a felek egyetértő kérelmét tartalma­zó nyilatkozat, továbbá az ürökbefogadandó szüleinek, valamint a házasságban élő örökbefogadó házastársának hozzájárulása szükséges. Nincs szükség a vérsze­rinti szülők hozzájárulására akkor, ha azok a gyermek­kel nem törődnek. Ilyen esetben — az örökbefogadók \ kérésére — a vérszerinti szülőkkel nem szabud kö­zölni, hogy a gyermeket ki fogudta örökbe. Az enge­dély megadásakor a gyámhatóság — a gyermek nevelése érdekében — még uzt figyelembe veszi, hogy az örökbefogadó és az örök­befogadott között kellő kor­különbség legyen. Az örök­befogadást uz említett felté­telek fennállása esetén sem engedélyezik, ha az a kis­korú érdekeivel ellentétben áll, vagy a közérdeket egyéb­ként ls sérti. Az örökbefogadással az örökbefogadott mind az örökbefogadóval, mind an-' nak rokonaival szemben az örökbefogadó vérszerinti gyermekének a jogállásába lép. Ezzel egyidejűleg a vér­szerinti szülők felügyelete az örökbefogadott gyermek fölött megszűnik, mindaddig, amíg az örökbefogadás fenn­áll. Az örökbefogadás kihat az örökbefogadott leszérma­zóira is. Az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó családi nevét veszi fel és vi­seli. Hatálytalanná válik az örökbefogadás akkor, ha az örökbefogadó és örökbefoga­dottat teljes hatályú apai el­ismerő nyilatkozattal gyer­mekének ismeri el, vagy, ha az örökbefogadót jogerős bí­rói ítélettel, illetőleg utóla­gos házasságkötés következ­tében az örökbefogadott ap­jának kell tekinteni. Az örökbefogadást a gyámha­tóság vagy a bíróság bontja fel. A gyámhatóság — a felek kölcsönös kérelme alapján — a felbontást csak akkor engedélyezheti, hu az a köz­érdeket nem sérti, továbbá, ha az a kiskorú gyermek ér­dekében áll, és ahhoz a gyermek vérszerinti szülei is hozzájárulnak. A bíróság pedig akkor bontja fel az örökbefogadást, ha az örök­befogadó vagy az örökbefo­gadott szándékosan olyan magatartást tanúsított, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik félre el­viselhetetlenné vált. Az örökbefogadás bírói felbon­tását a sértett fél kezdemé­nyezheti, illetve kérheti. Dr. V. M. A természet műemléke A bielowiezai Nemzeti Parkot 50 évvel ezelőtt, 1921-ben létesítették. Az 8000 hektáron elterülő len­gyelországi rezervátum ma egyike ama kevés őserdőnele, amely Európában még meg­maradt. A/, egyedülálló ter­mészeti műemlék titkait a Lengyel Tudományos Aka­démia három osztálya, 40 különböző más kutatóintézet, valamint 9 bel- és külföldi tudományos központ mun­katársai kutatják. A Nemzeti Park fái közül igen sok eléri a 45 méter magasságot, a fenyők között nem ritka a 80 méter magas fa sem. Számos fa igen ma­gas kort ért el; 300 évnél Idősebbek az erded fenyők, a Jagiello nevű őstölgy 40 méter magas és 700 éves. A növényállomány több mint 300 növényfajtát kép­visel. A gyönyörű Nemzeti Park területe szigorú felügyelet alatt áll; vezető nélkül senki sem tekintheti meg, saját érdekében sem. Ha a látoga­tó nem ismeri az utakat és az ösvényeket, könnyen el­téved az őserdőben és eltű­nik a magas sással benőtt mocsárban, még vadállatok­kal ls találkozhat. A bielo­wiezai természeti műemlék­ben 12 000 fajta állat, madár, rovar és csúszó-mászó él. A 61 emlős-állatfajta között megtalálhatók a bölények is, ámejyek az őserdő területén szabadon élnek. A turisták a park különböző részein felállított magaslesekről fi­gyelhetik a bölényeket, szarvasokat Igen nagy köz­kedveltségnek örvend az ős. erdőben felállított, természet­tudományi és erdészeti mú­zeum. Esküvő után — Mondd, egyetlen szerelmem, hova tegyem aszeny­nycst? r. KERÜLET Házassá:;: Koviioi József «s Takács Anna. Tóth Ferenc és Kakuszl Mérla. Wildecker Lajos és Dobra! Ueatrtx, Horváth László és lfűdör Eva, dr. Kru­chtó László es Nagy-György Rozália, Hontl Ferenc és Rovó Margit, Viczén István és Spulu Piroska, Bozsó János és Fülöp Mária. Dani Gyula és Kránlcz Katalin. Barát Mihály és Ku­lasi Mária, Berta Imre és Gu­blk Etelka, Sándor János és Benedek Lára, Farkas László és Blczók Zsuzsanna. Herendi Ist­ván és Pataky Zsuzsanna, Ber­ta Antal és Rabi Erzsébet há­zasságot kötöttek. Születés: Kiss Imrének és Csonka Erzsébetnek Gábor Im­re. Bite Sándornak és Király Máriának Sándor, Puskás Jó­zsefnek és Léva! Margitnak Krisztina, Berényl Károlynak és Ballal Borbálának Borbála. Bi­tó Andrásnak és Fehér Máriá­nak Zoltán, Horváth Lászlónak és Molnár Ilonának Adrienn, Csongrádi Imrének és Wald­mann Máriának Imre, Fülöp Lajosnak és Gábor Veronikának Csaba Zsolt. Ballá Lászlónak és Papp Margitnak Margit Mária, Furák Józsefnek és László Ka­talinnak Andrea, Minik János­nak es Tóth Jolánnak János Árpád, Mészáros Bélának és Kukla Juliannának Andrea, Dé­kány Mihálynak és Palotás Má­riának Erika, Szakái Józsefnek és Kalmár Arankának Andrea Katalin, Czlrok Ferencnek és Nagy Mártanak Márta Zsu­zsanna. Marton Mihálynak és Bodó Katalinnak Ervin, Bartylk Mihálynak és Besenyel Margit­nak Zoltán Mihály. Lajter Tc­rencnek és Lepsényi Évának Zsuzsanna, Varga Sándornak és Vecsernyés Veronikának Sán­dor Attila, dr. Dankó László­nak és Baksal Annának László Csaba, Bagóezky Károlynak és Németh Máriának Andrea. Dóra Józsefnek és Kovács Ibolyának Tünde Mária, Chonavecz Györgynek és Burkovlcs Irén­nek Nóra, Molnár Gézának és Kádár Ilonának Andrea. Klrálv Latosnak és Csúcs Etelkának Csaba Latos. Hevest Józsefnek és Péter Rónának Zoltán, Hor­váth Gvulának es Varga Gizel­lának Erika Nikoletta, Guláy Antalnak és Lengyel Veronlká­Anyakönyvi hírek nak Anikó Tünde, Tóth Sándor­nak és Tanács Etelkának Gyön­gyi, Belhanafl Ahmed Touflk­nak és Krtzsán Erzsébetnek Anita Leila, dr. PénzeB Pálnak és Imre Klárának Pál, Csizmadi Jánosnak és Harangozó-Nagy Erzsébetnek Erzsébet, Takács Imrének és Turbuk Erzsébetnek Zoltán, Terhes Istvánnak és Kis Máriának Norbert István, Szabó Jánosnak és Bürgés Má­riának Edit Marianna, Baranyl Józsefnek és Kucsora Irénnek Zsolt József, Tornyal Attilának és Kársai Gabriellának Gabriel­la Eva, Recski Jánosnak és Kis Katalinnak János, Gréczi János­nak és Kéri Juliannának Gá­bor, Szűcs Istvánnak és Simon Klárának Péter, dr. Sonkodl Sándornak és Bandi Erzsébet­nek Barbara Dóra, dr. Berecz Árpádnak és Oyöry Margitnak Árpád Emil. Szilágyi Pálnak és Joó Rónának Zsuzsa Ágnes. Ml­halkovlcs Jánosnak ég, Lázár Erzsébetnek Tünde Erzsébet, Varga Jánosnak és Bálint Klá­rának Szilvin Gyöngyi, Kiss Já­nosnak és Molnár Erzsébetnek Erzsébet, Verdlckt Dánlelnek és Bárányi Erzsébetnek Ildikó, Makra Antalnak és Szél Iloná­nak János László, Hevesi Jó­zsefnek és Monoki Erzsébetnek Andrea Erzsébet, Majoros Sán­dornak és Kónya Piroskának Szilvia. Gutl Miklósnak és Olt­ványi Rozáliának Beáta, Szabó Lászlónak és Csamangó Anná­nak László Zsolt, Nagy László­nak és Lévai Annának Angeli­ka, Szabó Lászlónak és László Erzsébetnek László, dr. Pracfort Lászlónak és László Gyöngyinek László István, Zsemlye János­nak éa Gregus Etelkának Erika, Szemenkár Mátyásnak és Balog Erikának Mónika Teréz, Csiko­ts Sándornak és Galamb Pi­roskának Tamás Gábor, Hor­váth Józsefnek és Miklós Ibo­lyának Helga, Szarka Istvánnak és Györfi Magdolnának Mónika, Balaton Jánosnak és Szemeredi Katalinnak Edina Eva, Nágv Mihálynak és Precner Évának Gábor Tamás nevű gyermekük született. Halálozás: Vanyó Sándor, Vasa Erika Tünde. Szőke Jó* zsef, Börcsök Aranka. Rácz Sándor, sztarenkl Jánosné Sü­veges Ilona, Temesl Tibor, Vad­kerti-Tóth Erika, dr. Thuróczy Miklós, dr. shvoy Kálmán. Ko­vács Zsolt. Bálint Irén, Vlkar­tovszky József, Gálovlcs Sán­dor, Koczka Sándorné Fodor Anna, Jozó sándorné Gesztesl Katalin, Kovács Katalin, Mé­száros István, Simon Mihály, Matalsz Eva Mária, Zsadányl Imréné Bertl Margit meghalt. II. KERÜLET Házasság: Cserhalmi László és Márta Mária, Cserép István és Jónás Vilma, Rácz Tibor és Rétfalvi Rozália. Molnár Ferenc Attila és Nógrádi Ágota, Kiss János István és Tóth Eva Er­zsébet, Nagy István János és Kakuszl Eva házasságot kötöt­tek. Halálozást Kasza Jánosné Kovács Ilona, Anderkó Ferenc, Szakái l^'yásné Nacsa Mária. Rovó István meghalt. III. KERÜLET Házasság: Rácz Mihály én cslpak Ilona, Bakó József és Siska Ágnes Margit, Horváth János Pál és Nagy Eva házas­ságot kötöttek. Születés: Borbély István Györgynek és Horváth Anná­nak Mónika Szilvia, dr. Szö­gi Istvánnak én Szldorova Ol­gának Edit. Tóth Sándornak és Márkus Máriának Zsolt, Elekes Béla Mihálynak és Kószó Va­léria Máriának Gyöngyi, Rovó László Józsefnek és Hegedűs Aranka Teréznek Márta Aran­ka. Kasza Ferencnek és Bor­bély Aranka Emíliának Ferenc, Herédl-Szabó Károlynak és Ba­Jákl Ilonának Gyöngyi nevű gyermekük született. Halálozást Kopasz Lajos, Topcslov Bonaventura. Klri Pál, Farkas Lalosné Lehotal Erzsé­bet, Bernáth István. Borbély Imre, Nagy Mlhályné Körösi Franciska, Wéber Sebestyén, Mészáros Dánlel. Horváth-Cslz­más András. Tóth Ferencnó Lengyel Julianna, Korbay Pál­né Oerhardt Katalin Krisztina, Vágó Mlhályné Jéga-Szabó Ju­liunna, Rtdica Zoltán, Szepesi Gergclyné Paragl Julianna meghalt. NAPI KISLEXIKON a szalámiról Legkedveltebb éte­leink közé tartozik, ép­pen ezért olyannyira kelendő, hogy még vá­rosunkban — mely a téliszalámi egyik fel­legvárának otthona — is csak időnként lehet kapni. Az okokról vall egy adat: az utóbbi két évtizedben háromszoro­sára nőtt a hazai sza­lámifogyasztás. a Elnevezése? Régebben csak télen tudták gyártani ezt a hovatovább magyar • specialitássá váló szalá­mit. Gyártását a múlt században honosították meg Magyarországon az idevándorolt olasz mesterek. Később ala­kult ki a „magyar isko­la", mely tulajdonkép­pen továbbfejlesztette a szakmát. # Külföldre? Harminchárom évvel ezelőtt 16 200 mázsa, 1950-ben 15 520, tavaly pedig 86 250 métermá­zsa volt a hazai szalá­mitermelés. A belföldi fogyasztásnál ls jóval nagyobb mértékben emelkedett az utóbbi húsz évben az export: tizenháromszorosára nőtt. Éppen ezért az az elképzelés alakult ki, hogy 1980-ig tízezer ton­. nával növelik a terme­lést, s ebben Jelentős szerepet fog játszani Szeged ls. 0 Rekonstrukció? A következő öt évben a szegedi szalámigyár rekonstrukciójára 722 millió forintot fordít az állam, s a beruházás révén a gyár termelése megkétszereződik. Van­nak olyan elképzelések is, hogy az ország kü­lönböző városaiban épülő vágóhidak mellé is építenek szalámigyár­tó üzemet. Így, ha az export nem is — hiszen változatlanul nagy az érdeklődés a magyar áru Irént —, a hazai piacot el tudja majd látni ez az iparág. Siklós János: BORÚS ALKONYAT EloS emlék Nyaka köré kapott apum, azután óvato­san lépkedett lefelé a csúszós rámpán. BuJ nélkül értünk u laposba, a papok tanyája mellé. Megálltunk és visszanéztünk a je­ges maguslutra. Látod, tiam, nem szórták le hamuval, szerencsétlenül járhatnak az öregek. Nem szóltam, azt vúrtum, hogy mielőbb Induljunk, mert a világon a legbiztosabb utazás nz, nmikor az apja a nyakában vi­szi a fiát. Fönt voltam a magasban, apám erős tenyere vigyázott, hogy nc billenjek le onnán, de nem is ez volt az igazi, ha­nem a biztonság, védettség érzése, mert olyan hatalmas, erős ember volt az én apám, hogy egyedül is legyőzött volna minden veszedelmet, még a százfaj ü sár­kányt ls. Nagy boldogság feszitette keskeny kis mellemet és azt kívántam, hogy nagyon sokára érjünk haza, fönt ülhessek egészen estig a magasban. Elfelejtettem fájlalni a torkomat is, pedig harmadnapja vette ki mandulámat Erdélyi főorvos úr, a mérges természetű gégész. A harangszó is csak egyszer jutott eszembe, amikor Podóczkiék háza előtt ha­ladtunk, és a falióra éppen egész órát ütött. Pedig a harangszóból mindig azt értet­tem kl, hogy „ér-tem jön-nek, ér-tem jön­nek". Mindig harangoztak: délben és al­konyat táján vecsernyére, este meg ro­rátéra. Harangoztak a rókusi templom­ban, s én a kórházi ágyból is jól láttam a harangokat. Két harang szólt mindig, s azt gondoltam magamban, hogy addig harangoznak a toronyban, míg egyszer csak nyílik a kórterem fehér ajtaja, és anyám fejkendőjét meglátom, s mér mondja ls: ,-,Látod, jöttem, kisfiam" Megszorítottam apám nyakát, és most még Jobban örültem, s azt kívántam, hogy mindig így ölelhessem prémes-galléros té­likabátját — Fázol, fiam — kérdezte, szorongató mocorgásoin miatt — Nem én. — Anya jó meleget csinál, főz majd finom húslevest. Jó lesz? — Jó. így érkeztem rn baza a kórházból más­rap délben. Hideg volt ez a december. Nagyon hideg. Kis ideig melegedtünk u konyhábun, azután kimentünk a méhesbe. Megnéztük u méheket. Erősen zümmögtek. Apám a kaptárait előtt megállt, egy-két percig figyelt, aztán egyik-másik kaptár­ra egy vonást húzott krétával. Amikor a végére ért, azt mondta, hogy elfogyott a készletük. Sokat kipörgettünk, az őszi gyűjtés meg gyenge volt. — Most mit csinálunk? — Szirupot főzünk és u krétával jelölt családoknak odaadjuk. Ezeknél van a legnagyobb baj. Csetlettem-botlottam a fazekak körül, míg aztán rámszólt apám, hogy a megje­lölt kaptárak elébe hordjam ki az öblös­lapos pléhtánvérokat. Sebesen Intézked­tem, hogy mire lehűl a forró szirup, ak­korra én is készen legyek. Magamban azt hittem, hogy Igen fontos dolgot csinálok. (Hej, de szeretném még egyszer azt érez­ni, hogy valóban fontos az, amit csiná­lok!) Óvatosan adogattam kézre a tányé­rokat, apám gyorsan elhelyezte őket a kap­tárak fenekén, sietett, mert a nagy hideg árt a méheknek. Tenyérrel kisöpört né­hány elpusztult méhecske, aztán befödté a kaptárt. — Kevés a döglött1 méhecske — mond­tam neki. — Majd tavaszra sok lesz, fiam. Ad­digra megölik a heréket. Akkor már azok­ra nem lesz szükség, mert nem termelők, csak fogyasztók. Nem értettem még a méhek családjá­nak e törvényeit. Később meg csudáltam őket, amiért eszesebbek, mint az ember, mert pontosan tudják, melyik a dologta­lan, és annak azután nincsen irgalom. Na, de mikor tudja meg az ember, hogy me­lyik a semmirevaló és melyik a szorgal­mas? Talán sohasem tudja meg, mert úgy összekeveredtünk az elfutott évmilliók so­rán, hogy két lábor Járó egyformaságunk­ban az isten se ismeri ki magát. Az ebédnél apum megdicsért, amiért olyan ügyesen segítettem, mint egy igazi felnőtt. Még azt is hozzátette, hogy ha ilyen szorgalmas, figyelmes teszek mindig, sokra vihetem az életben. (Már nem mondhatom meg neki, hogy, a szorgalom­mal nem volt baj, de nem sokra vittem életemben, mert az újságíró csak az ólom­szérű szürke robotosa marad, az marad egészen a koporsóig.) Negyednapra aztán iskolába indultam újra. Csütörtök reggelre olyan hideg lett, hogy vastag harisnyámon keresztül cson­tig mart a szél. Lábam szára kipirosodott, olyan lett, mint a vörös cékla. Egyszerre indultunk apámmal, a város szélének utolsó utcájából. A villamosmegállónál most is elváltunk, én mentem tovább a gyevi úton a város közepéig, a luleránus iskolába. Apám meg várta a villamost, mivel a város túlsó végében volt a mun­kahelye. Félmegállónyi utat tettem meg, s a mellettem elhaladó biciklis rám szólt, hogy kiabálnak utánam a villamosmegállóból. Apám integetett, hogy menjek vissza. Át­mentem az országúton, a Gyevi temető kapujával szemben, a gedól végállomás szürke bódéjához szaladtam. — Gyere, fiam, villamossal jössz te is. Megfogtam kesztyűs, nagy tenyerét, és ma sem tudom, hogy akkor kettőnk kö­zül melyikünk volt boldogabb. Kint álltam mellette a peronon, hiába küldött az ajtó mögé. Néztem az országutat, elhagytuk a csacsifogatot, amelyik mindig ebben az Időben ballagott u városba, s én mellette mentem, egészen a Brüsszeli körút sar­káig. Magas ember volt apám, kalapja egé­szen a peronlámpúlg crt. Fölfelé néztem és kihúztam magamat, hogy kicsivel na­gyobbnak lássanak mellette. Gyorsan meg­érkeztünk a Szent György téri kitérőhöz, lesegített u villamos' mugaB lépcsőjéről. Vártam a gyalogjárdán, amíg kerülik egy­mást, azután integettem a távolodó villa­mos után. Azon a napon jó kedvű voltam az iskolában, s talán valamivel bátrabban viselkedtem, mint máskor. Nemsokára megkaptam a karácsonyi bi­zonyítványt. Aludtam már, umikor meg­jött apám. Anyám az asztalon hagyta az értesítőt. Először írtak bele osztályzatot: dicséretes, dicséretes, kitűnő! A családban ez volt az első Iskolai bizonyítvány, mivel a néném meg a bátyám hatéves koruk előtt torokgyíkban elhaltak. Fölébredtem álmomból, mert apám cipőjének sarka hangosan kopogott a padlón. Láttam, hogy nézegeti az értesítőt, egy ideig forgatja, azután tintát, tollat készített az asztalru és aláírja. Várt, amíg a tinta megszárad, s aztán leült az ágyam szélére és nézte az álmom. Ügy tettem, mintha aludnék. Be­takargatott, megcsókolta színtelen, fakó arcom, enyhén yödbrt, széles bajusza meg­csiklandozta az arcom. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents