Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

VASÁRNAP. 1971. NOVEMBER 28. 3 Budapest centenáriumra készül Európa valamennyi fővá­rosát meghívják Budapest jövő évben kezdődő centená­riumi ünnepségeire — közöl­te szombaton, a magyar és a külföldi újságírók részére tartott tájékoztatóján Szép­völgyi Zoltán, a fővárosi ta­nács elnöke. Budapest és a főváros lakossága ugyanis 1972—73-ban emlékezik meg a hajdan önálló három Du­na-parti város: Óbuda, Buda és Pest egyesítésének, ha­zánk egységes fővárosává nyilvánításának 100. évfor­dulójáról Ebből az alkalom­ból a fővárosi tanács talál­kozóra hívta — 1972. szep­tember 26—28-ra — Európa fővárosainak vezetőit. A ta­lálkozó mintegy nyitánya lenne a városegyesítés cen­tenáriumi eseménysorozatá­nak, s egyben jó alkalmat adna a közös problémák megvitatására. a további együttműködés elmélyítésé­Narancs, banán, füge Miktr érkeznek a délwumöles-szállitiiiiiyok? re. A napokban érkezett haza görögországi, spanyolországi, tunéziai, algériai, marokkói bevásárló körútjáról Barta István, a Délker Vállalat ve­zérigazgatója, aki a déligyü­mölcsszezon indulásáról, a várható ellátásról tájékozta­tott: — Nemcsak a hazai, ha­nem a déligyümölcsök érése is késett az idén, eaért a tavalyinál két héttel később kerülhet forgalomba a na­rancs. Az első szállítmányo­kat Spanyolországból a jövő hét elejére várjuk, Mikulás­ra tehát egyelőre még csak kisebb mennyiségben lesz — mondotta a vezérigazgató. — Nagyobb mennyiségben december közepére várnak narancsot, és karácsonyra már folyamatosan ellátják az üzleteket Decemberben Görögországból, Egyiptom­ból, a jövő - év elején pedig már Olaszországból, Marok­kóból. Törökországból, Cip­rusból, Libanonból és Algé­riából is jön narancs, s lesz vér-narancs is. Az idény­Mennyit ér az ember? N em tagadjuk, miért ls tagadnánk, hogy sokak szemében a pénz és a vagyon szimbolizálja a rangot, a tekintélyt. Ilyenformán számtalan­szor előfordul, hogy a valós emberi értékek deval­válódnak, a „pénzespali" környezeteben császár, köz­tiszteletnek örvendő, irigyelt személyiség, s rangja, tekintélye jóval nagyobb, mint amennyire rászolgált. Ez a tarsadalmi ízlésficam nyáron, és főleg az üdülők környékén láttatja magát legjobban: a pénzszagú kül­földi vendég előtt hajbókolnak, mellette a belföldi vendégen keresztülnéznek. S egyáltalán: ha azt akarjuk, hogy a valóságos­nál többnek, rangosabbnak, tekintélynek nézzenek, akkor ezt a vagyonosság látszatával könnyűszerrel elerhetjük. Ebből értelemszerűen következik, hogy a hiúság minden áron a vngyono6ság látszatát kelti, s pénzszerésben gátlástalan. Érthető. Néhány üzemben a közelmúltban arról érdeklődtem, nem vezető be­osztású emberektől, hogy kik az élen járó, nagy tel­jesítményt nyújtó dolgozók. Bizonytalan válaszokat kaptam. Majd arról érdeklődtem, kik az autótulaj­donosok. Ezt mindenki számon tartje, ezt mindenki tudja, s ez eleve „presztízs értékű" dolog. Az elvtelenség, a cinizmus furcsa keverékét hal­lom ki a primitív elszólásokbóL „Amíg futok, addig nem kell gyerek" — mondja a jól fizetett állásban levő fiatalasszony, konyakozás közben. Ennek az asz­szonynak fizetett állása van. ami arra való csak. hogy „fusson"', olyan jövedelemre tegyen szert, ami­ből telik a valóságosnál többet érőnek, értékesebbnek látszania. Cifiizmusa ellenszenves ugyan, mert mun­kája érdekli legkevésbé, de ne őt marasztaljuk el, hanem azt a felfogást, amélyik a törpét óriásnak nézi. csak azért, mert drága és divatos holmikat aggat magára. A dolog világos. Amikor a közvélemény egészsé­ges ítélkezése elmarasztalja a törtetést, a harácsolás!, az anyagiasságot, hát ugyanaz a közvélemény sokszor éppen ahhoz ad más oldalon ösztönzést, amit elítél, hiszen a törtetés, a harácsolás, az anyagiasság vég­terméke elótt balga módon hasra esik. Nagykorúsá­gunk jele, hogy egyre ritkábban nézzük szájtátva a nyugati autócsodát, bezzeg kiskorúságunk jele, hogy bókolunk, kalapolgatunk a tollasodó embernek, anél­kül, hogy tudnánk, mennyit ér emberként Nemrég végignéztem, hogyan, milyen tartással ad felvilágosítást egy vasutas a jól öltözött elegáns világfinek, és a rendesen öltözött munkásembernek, aki kiváló dolgozó jelvényt hordott kabátja hajtóká­ján. Talán ne is mondjam. A világfival a vasutas szinte csöpögött az udvariasságtól, a másiknak meg foghegyről vetette oda: „Nem látja, hogy ki van írva az indulás?" Eltűnődtem: hol él ez a vasutas? Ha gondolko­dik, fordítva csinálta volna. A vasutas egy a sok kö­zül, hiszen a pénzszagú embereket oktalan és meg­különböztetett tisztelet, előzékenység veszi körül min­denütt. A hivatalokban, a szórakozóhelyeken, áz ut­cán, szóval mindenütt. Hozzáteszem. ismeretlenül, anélkül, hogy tudnók, ki fia-borjá. Gyakran olvasom, hogy tolvajok rabolt pénzzel napokig, hetekig nagy megbecsülést kapnak a mulatókban,. a szállodákban. Talán nagyobbat, mint egy Kossuth-díjas orvospro­fesszor. S nem másért, azért csak, mert két kézzel szórják a pénzt. Feltételezhető, az erkölcsi prédikációk' annyit ér­nek csak. mint halottnak a szentelt víz. A magasabb rendű szocialista gondolkodást kell erősíteni ahhoz, hogy a pénz, a vagyon önmagában véve ne adjon rangot, s tekintélyt senkinek. Sokszor persze éppen az üzemek, a vállalatok a kórokozók, méghozzá in­tézményesen, a túlméretezett reprezentálással. Így mutatják magukat többnek, tekintélyesebbnek, fonto­sabbnak a valóságosnál. / Nem a ruha teszi az embert, mondtuk' régen. Eh­hez most már hozzátehetjük még, hogy nem a vil­la, nem az autó teszi az embert. Jó ha van, egyik is, másik is, de nem olyan érték, hogy eleve felnézzünk tulajdonosára. S tulajdonképpen mindezt jól tudjuk. Ügy lát­szik, olykor megsem árt a régi leckét átismételni. Szekultty Péter re mintegy 24—26 ezer ton­na narancsot vásároltak. Ez elegendő olyan bőséges ellá­táshoz, mint a tavalyi volt. Gondot okozott az egyéb déligyümölcsök beszerzése is. Olyan hagyományos fü­gepiacon, mint Görögország például nem találtak olyan minőségű fügét, amelyet az egészségügyi hatóságok be­engednének az országba. Most Törökországból pró­bálnak vásárolni. Az idén késik az egyre kedveltebb grape fruit is, amelyet Al­gériából vásároltak, de csak decemberben, januárban ér­kezik. Kedvezőbb a banánhely­zet. Október óta értékesítik, s lényegesen több került már forgalomba, mint ta­valy, a szezon első felében. December végéig a múlt évinél 15—20 százalékkal több, összesen 3000 tonna kitűnő minőségű ecuadori banán kerül forgalomba; ez azonban még korántsem ele­gendő az igények kielégíté­sére. Citromból változatlanul bőséges, kifogástalan az el­látás. Bár a minőségre van­nak panaszok. Az október, november ugyanis a citrom­nál a primőrkorszak — kü­lönösen az idén, amikor ké­sik az érés —, ezért zöldes, és kevésbé lédús. Decem­berben és januárban azon­ban már jönnek a kitűnő minőségű szállítmányok. A választék bővítésére az idén Tuniszból is vásároltak cit­romot. (MTI) Influenza­helyzet Az Országos Közegészség­ügyi Intézet járványügyi fő­osztályára beérkezett adatok összegezése azt mutatja, hogy az elmúlt héten — november 14 és 20 között — csaknem félmillió ember be­tegedett meg influenzában. A legnagyobb számmal, 181 000 megbetegedéssel még mindig a főváros szerepel annak ellenére, hogy itt már a hét közepén megkezdő­dött a járvány határozott csökkenése. A Pest megyei 71 000 megbetegedés a jár­vány dél felé vonulását jel­zi, csakúgy, mint Szolnok megye 31 000-et Heves me­gye 23 000-et, Nógrád megye 17 000-et Komárom megyei' 15 000-et meghaladó számai, vagy a Fejér megyei 16 500. a Bács-Kiskun megyei 14 600 megbetegedés. Ezenkívül Hajdú-Biharból és Békésből jelentettek tízezren felüli számokat. A többi megyé­ben — Szá bölcsöt és Veszp­rémet is beleértve — az em­lített héten nem érte el a megbetegedések száma a tíz­ezret. Homoki boldogulok Nagy gondot okozott ne­künk, s magának is, aki an­nak idején ilyennek álmodta a szakszövetkezeteket. Klasz­szikus nagyüzemi gazdasá­gok alakultak, s itt, a ho­moki világ közepén, hátrébb vannak egy lépéssel. A ta­nyavilág, a táj évszázados elmaradás után most 'virul. Nem vitatható. A szakszö­vetkezetek átmenetet • képvi­selnek, már nem egyéni gaz­daságok, még nem tökéletes nagyüzemek. Egy biztos, nem kerülnek sokba az államnak. Boldogulnak. Szívós küzde­lem ez a földdel, önmaguk­kal, szokásaikkal, tegnapi gondolkodásukkal. Dobó Szilvesz­ter a mó­rahalmi NEM KÖNYVEK SZERINT Haladás Szakszövetkezet el­nöke. Típus. Hűséges a szü­lőföldhöz. — Ismerem a régi tanyák életét. Itt születtem. Ahány hold föld, annyi gyerek. Nagy szó volt a hat elemi. Mielőtt iskolába adtak, már olvas­tam, megtanultam a bátyám­tól. A 30-as évek derekán eljártak innét a városi piac­ra, tyúkot, tojást, gyümöl­csöt vittek, de nem árulták ki a helypénzt se belőle. A homoki világ alakulása lassú. Nem könyvek szerint történik. Szakszövetkezetek­ben a beruházási alap.meg­teremtése nem olyan egy­szerű. A tagok leginkább ta­nyákon élnek. Puritánságuk, munkaszeretetük rendkívüli. Korán kelős, későn fekvős élet ea. tele szélsőségekkel. A kollektivizmus hiánya nagy. távolabb tőlük a kö­zösségiAfcellem- élet, az em­berek Egymással való kap­csolata hiányos és tartóz­kodó. — A felszabadulás után felkaptak a fényes szelek. MADISZ-tag lettem, s két­éves iskolára küldtek Sze­gede, az ' Alsóközponti Gaz­dasági Szakiskolára. Onnan Mezőhegyesre gyakornoknak. Rengeteget tanultam. Régi gazdaáfeg volt, a kertészeté­ben dolgoztam. Statisztikus, brigádvezető, szállításfelelős, fizikai munkás, szóval min­den voltam. Megszerettem a szakmát. Harmincegy napig tartott a szemzés. Kibírtam. A mórahalmi ÁMG körzeti mezőgazdásza 1951-ben let­tem. Romantikus idő. Hiába a sok keserű tapasztalat, mégis szerettem a szakmám, a munkám, és lelkes voltam. Ásotthalmon szerveztük a szövetkezeteket, teheneket, lovakat, minden jószágot be­adtak, a boltok előtt meg sorban áltak a kenyérert. Ki­neveztek gyapotfelelósnek. Tanultunk róla az iskolán négy sort. A falon fénykép lógott szemléltetőnek. A mó­rahalmi Vörös Október Tsz­ben ellenőriztem. Akkor még nem volt a közösben agro­nómus. Bajjal járt a szedés, eső nem érhette, keveset fi­zetett, volt gond vele ten­gernyi. Esténként kérdezték: ezt miért, s hogyan? Haza­kerékpároztam Kissorra, éj­szaka szakkönyveket boga­rásztam, másnap tudjak be­szélni róla valamit. hány hónap múlva. Nfem for­dult. Megszerettek. Május elején ünnepség volt a falu­ban. Bál. Mulattunk a kul­túrban. Éjiéi után szaladtak a szövetkezetből, baj tör­tént, elszabadult a Dinár bi­ka. A gondozók fákra, épü­letekbe menekültek. Motor­ral szaladtunk ki. Sikerült nagynehezen megkötni a megvadult jószágot, hajnali 3-kor. Tanulságul szolgait, az emberek jobban vigyáztak dtt rám, mint én saját ma­gamra, mint önmagukra. Szerettek. YHOSSZÜ KERÜLŐVEL A LEG­FIATALABB VZ ASZTALFŐN „Befagyott" halak A gyorsan ' beköszöntött tél keresztülhúzta a Szege­di Állami Gazdaság fehér' tói kerületében a halászok számítását Más évekhez ha­sonlóan, november 25-én akarták befejezni az őszi lehalászást. Tervszerűen ha­ladtak a munkákkal és már csak két tó volt hátra, ami­kor közbejött a havazás és , az éjszakai mínusz nyolc-, mínusz tízfokos fagyok. A nagyrészt lecsapolt tavakon jégpáncél és hótakaró kép­ződött, ezért abba kellett hagyniok a lehalászást He­lyette gyorsan vízzel kellett tölteni a tavakat hogy élet­ben tudják tartani a kint rekedt állományt, mintegy ezer mázsa pontyót. Egye­lőre bizonytalan, megeny­hül-e még az idő annyira, hogy újból meghúzhatják a kerítőhálókat és áthelyezhe­tik. a lüleitetó mcdcnct kóf a gazdaság „befagyott" ter­mését. Amennyiben erre már nem lesz mód, akkor teljesen feltöltve tartják a két tavat és bennük foko­zott felügyelet mellett te­lelnek át a halak. Az őszi lehalászással egy­idejűeg már október hó­napban megkezdődtek a szállítások. A gazdaság het­vennégy vagon áruhal érté­kesítésére kötött szerződést. A hazai piacokon kívül ed­dig Romániába és Csehszlo­vákiába küldtek nagyobb mennyiségben tükrös-, illet­ve pikkelyes pontyot. Ez mar a második év, amikor nagyon jól sikerült az ivadéktenvésztés. Mes­terséges keltetésből szárma­zó, 1 millió 250 ezer, átlag­ban három és fél dekás sú­lyú pontyivadékot halásztak le és vittek téli szálláshely­re. — Még­is öröm­mel él­tem. Té­en Zákányszéken a Petőfi Tsz tervét készítettük, Husz­ta Vince, Papp Antal meg többen, a legfiatalabb vol­tam közöttük, s az asztalfőn kellett ülnöm. Éjfélekig vi­táztunk, kannafedőből ittuk a bort, s terveztünk. Utána tekertem a kerékpárral, i>ár óra alvás, reggel jelentés, s kezdődhetett az új nap. Az­tán eljöttek a szomorú na­pok, a gépállomás politikai felelősét vittem motorral ugyanabba a szövetkezetbe. Közgyűlésre. Vad, kemény hangot használt. Kulák nem­való a téeszbe! Huszta Vin­cét, Papp Antalt kizárták. Fura kép alakult ki bennem. A saját világomra gondol­tam. Mit csinálhattam? Mély sóhaj, lecsapott fej. A gépállomáson 1953-ban lett föagronómus. Tanult. Vásárhelyen elvégezte a technikumot, amikor Móra­halmon megszűnt a gépállo­más, Dobó Szilvesztert Ki­rályhegyesre helyezték. Nem ment. A földszöv-nél kereste kényerét két esztendeig. Az­tán állami támogatással ke­rült a Vörös Október Tsz-be. Az elnök szigorú volt. So­kan féltek tőle. Váltogatták mellette egymást az agronó­musok. — Elmegyek, de ha éppen olyan kedvem van, nyak­kendőt is kötök hétköznap. Olajsövényeket • vágtunk ki. A tagok mosolyogtak, most még fényes csizma, tiszti nadrág, fordul a tátog né­Akadt nézetel­térés is. _ Kezdett hódítani a százalékos müve­lés. Dobó Szilveszter java­solta, kiállt mellette. Az el­nök nem. Kinek legyen iga­za? Megvált a közöstől. So­hasem szeretett, nem szeret úgy dolgozni, hogy gyanak­vás, meg nem értés legyen a kollektívában. A mórahal­mi Móra Ferenc Szakszövet­kezetben vállalt munkát. Az­tán 1965-ben egyesüléssel alakult ki a Haladás mai te­rülete. A Móra Ferenc meg a Virágzó egyesült, s lelt a mostani Haladás, ami tisztes nevet, elismerést vívott ki rpagának. — Mórahalom legjobb ter­mőföldjei, 4623 hold. a mi­énk. 2029 lélek az érdekelt. Konszolidálódtak viszonya­ink, tudjuk előre a jövőn­ket, sorsunkat. Az adott szo mindennél többet ér. Ezért 100 hold szőlőt, 30 hold őszi­barackot, 30 hold kajszit és 15 hold almát telepítettünk nagyüzemileg, közös erővel. A közös szántó 303 hold és az összes közös terület 654 hold, a többit egyénileg mü­velik. Nem szeretjük a szél­sőségeket, sem azt, amelyik csak a közösség érdekeit né­zi, sem pedig az egyéni ér­dek túlzásait. Ezért haladha­tunk. Az éves árbevételünk 30 millió forint. A köjzös be­vételünk három fonásból táplálkozik; mezőgazdasági termelés, a tagság földjeinek müvelesére tartott traktor­üzem és a segédüzemág. Ma a közös vagyonúnk 14,4 mil­lió forint. Tavaly a Haladás Szakszö­vetkezet elnökének válasz­tották. Sorsa hasonlít a szak­szövetkezetek sorsához. Hosz­szú- kerülővel érte el célját, a közeget, ahol legjobban al­kothat, s boldog lehet­— Ma már tőlünk is nyug­díjba mennek a parasztok. Óriási dolog. 47-en kapják a 347 forintot havonta. Az át­lagos életkor — akik egész évben dolgoznak — 29 év. Formálni tudjuk jövőnket, életünket. Ellentmondásos világ Ho­mokország. lg}- igaz. Utjai már megépültek. Sz, Lukács Imre

Next

/
Thumbnails
Contents