Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

VASÁRNAP. 1971. NOVEMBER 28. 3 Budapest centenáriumra készül Európa valamennyi fővárosát meghívják Budapest jövő évben kezdődő centenáriumi ünnepségeire — közölte szombaton, a magyar és a külföldi újságírók részére tartott tájékoztatóján Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke. Budapest és a főváros lakossága ugyanis 1972—73-ban emlékezik meg a hajdan önálló három Duna-parti város: Óbuda, Buda és Pest egyesítésének, hazánk egységes fővárosává nyilvánításának 100. évfordulójáról Ebből az alkalomból a fővárosi tanács találkozóra hívta — 1972. szeptember 26—28-ra — Európa fővárosainak vezetőit. A találkozó mintegy nyitánya lenne a városegyesítés centenáriumi eseménysorozatának, s egyben jó alkalmat adna a közös problémák megvitatására. a további együttműködés elmélyítéséNarancs, banán, füge Miktr érkeznek a délwumöles-szállitiiiiiyok? re. A napokban érkezett haza görögországi, spanyolországi, tunéziai, algériai, marokkói bevásárló körútjáról Barta István, a Délker Vállalat vezérigazgatója, aki a déligyümölcsszezon indulásáról, a várható ellátásról tájékoztatott: — Nemcsak a hazai, hanem a déligyümölcsök érése is késett az idén, eaért a tavalyinál két héttel később kerülhet forgalomba a narancs. Az első szállítmányokat Spanyolországból a jövő hét elejére várjuk, Mikulásra tehát egyelőre még csak kisebb mennyiségben lesz — mondotta a vezérigazgató. — Nagyobb mennyiségben december közepére várnak narancsot, és karácsonyra már folyamatosan ellátják az üzleteket Decemberben Görögországból, Egyiptomból, a jövő - év elején pedig már Olaszországból, Marokkóból. Törökországból, Ciprusból, Libanonból és Algériából is jön narancs, s lesz vér-narancs is. Az idényMennyit ér az ember? N

em tagadjuk, miért ls tagadnánk, hogy sokak szemében a pénz és a vagyon szimbolizálja a rangot, a tekintélyt. Ilyenformán számtalanszor előfordul, hogy a valós emberi értékek devalválódnak, a „pénzespali" környezeteben császár, köztiszteletnek örvendő, irigyelt személyiség, s rangja, tekintélye jóval nagyobb, mint amennyire rászolgált. Ez a tarsadalmi ízlésficam nyáron, és főleg az üdülők környékén láttatja magát legjobban: a pénzszagú külföldi vendég előtt hajbókolnak, mellette a belföldi vendégen keresztülnéznek. S egyáltalán: ha azt akarjuk, hogy a valóságosnál többnek, rangosabbnak, tekintélynek nézzenek, akkor ezt a vagyonosság látszatával könnyűszerrel elerhetjük. Ebből értelemszerűen következik, hogy a hiúság minden áron a vngyono6ság látszatát kelti, s pénzszerésben gátlástalan. Érthető. Néhány üzemben a közelmúltban arról érdeklődtem, nem vezető beosztású emberektől, hogy kik az élen járó, nagy teljesítményt nyújtó dolgozók. Bizonytalan válaszokat kaptam. Majd arról érdeklődtem, kik az autótulajdonosok. Ezt mindenki számon tartje, ezt mindenki tudja, s ez eleve „presztízs értékű" dolog. Az elvtelenség, a cinizmus furcsa keverékét hallom ki a primitív elszólásokbóL „Amíg futok, addig nem kell gyerek" — mondja a jól fizetett állásban levő fiatalasszony, konyakozás közben. Ennek az aszszonynak fizetett állása van. ami arra való csak. hogy „fusson"', olyan jövedelemre tegyen szert, amiből telik a valóságosnál többet érőnek, értékesebbnek látszania. Cifiizmusa ellenszenves ugyan, mert munkája érdekli legkevésbé, de ne őt marasztaljuk el, hanem azt a felfogást, amélyik a törpét óriásnak nézi. csak azért, mert drága és divatos holmikat aggat magára. A dolog világos. Amikor a közvélemény egészséges ítélkezése elmarasztalja a törtetést, a harácsolás!, az anyagiasságot, hát ugyanaz a közvélemény sokszor éppen ahhoz ad más oldalon ösztönzést, amit elítél, hiszen a törtetés, a harácsolás, az anyagiasság végterméke elótt balga módon hasra esik. Nagykorúságunk jele, hogy egyre ritkábban nézzük szájtátva a nyugati autócsodát, bezzeg kiskorúságunk jele, hogy bókolunk, kalapolgatunk a tollasodó embernek, anélkül, hogy tudnánk, mennyit ér emberként Nemrég végignéztem, hogyan, milyen tartással ad felvilágosítást egy vasutas a jól öltözött elegáns világfinek, és a rendesen öltözött munkásembernek, aki kiváló dolgozó jelvényt hordott kabátja hajtókáján. Talán ne is mondjam. A világfival a vasutas szinte csöpögött az udvariasságtól, a másiknak meg foghegyről vetette oda: „Nem látja, hogy ki van írva az indulás?" Eltűnődtem: hol él ez a vasutas? Ha gondolkodik, fordítva csinálta volna. A vasutas egy a sok közül, hiszen a pénzszagú embereket oktalan és megkülönböztetett tisztelet, előzékenység veszi körül mindenütt. A hivatalokban, a szórakozóhelyeken, áz utcán, szóval mindenütt. Hozzáteszem. ismeretlenül, anélkül, hogy tudnók, ki fia-borjá. Gyakran olvasom, hogy tolvajok rabolt pénzzel napokig, hetekig nagy megbecsülést kapnak a mulatókban,. a szállodákban. Talán nagyobbat, mint egy Kossuth-díjas orvosprofesszor. S nem másért, azért csak, mert két kézzel szórják a pénzt. Feltételezhető, az erkölcsi prédikációk' annyit érnek csak. mint halottnak a szentelt víz. A magasabb rendű szocialista gondolkodást kell erősíteni ahhoz, hogy a pénz, a vagyon önmagában véve ne adjon rangot, s tekintélyt senkinek. Sokszor persze éppen az üzemek, a vállalatok a kórokozók, méghozzá intézményesen, a túlméretezett reprezentálással. Így mutatják magukat többnek, tekintélyesebbnek, fontosabbnak a valóságosnál. / Nem a ruha teszi az embert, mondtuk' régen. Ehhez most már hozzátehetjük még, hogy nem a villa, nem az autó teszi az embert. Jó ha van, egyik is, másik is, de nem olyan érték, hogy eleve felnézzünk tulajdonosára. S tulajdonképpen mindezt jól tudjuk. Ügy látszik, olykor megsem árt a régi leckét átismételni. Szekultty Péter re mintegy 24—26 ezer tonna narancsot vásároltak. Ez elegendő olyan bőséges ellátáshoz, mint a tavalyi volt. Gondot okozott az egyéb déligyümölcsök beszerzése is. Olyan hagyományos fügepiacon, mint Görögország például nem találtak olyan minőségű fügét, amelyet az egészségügyi hatóságok beengednének az országba. Most Törökországból próbálnak vásárolni. Az idén késik az egyre kedveltebb grape fruit is, amelyet Algériából vásároltak, de csak decemberben, januárban érkezik. Kedvezőbb a banánhelyzet. Október óta értékesítik, s lényegesen több került már forgalomba, mint tavaly, a szezon első felében. December végéig a múlt évinél 15—20 százalékkal több, összesen 3000 tonna kitűnő minőségű ecuadori banán kerül forgalomba; ez azonban még korántsem elegendő az igények kielégítésére. Citromból változatlanul bőséges, kifogástalan az ellátás. Bár a minőségre vannak panaszok. Az október, november ugyanis a citromnál a primőrkorszak — különösen az idén, amikor késik az érés —, ezért zöldes, és kevésbé lédús. Decemberben és januárban azonban már jönnek a kitűnő minőségű szállítmányok. A választék bővítésére az idén Tuniszból is vásároltak citromot. (MTI) Influenzahelyzet Az Országos Közegészségügyi Intézet járványügyi főosztályára beérkezett adatok összegezése azt mutatja, hogy az elmúlt héten — november 14 és 20 között — csaknem félmillió ember betegedett meg influenzában. A legnagyobb számmal, 181 000 megbetegedéssel még mindig a főváros szerepel annak ellenére, hogy itt már a hét közepén megkezdődött a járvány határozott csökkenése. A Pest megyei 71 000 megbetegedés a járvány dél felé vonulását jelzi, csakúgy, mint Szolnok megye 31 000-et Heves megye 23 000-et, Nógrád megye 17 000-et Komárom megyei' 15 000-et meghaladó számai, vagy a Fejér megyei 16 500. a Bács-Kiskun megyei 14 600 megbetegedés. Ezenkívül Hajdú-Biharból és Békésből jelentettek tízezren felüli számokat. A többi megyében — Szá bölcsöt és Veszprémet is beleértve — az említett héten nem érte el a megbetegedések száma a tízezret. Homoki boldogulok Nagy gondot okozott nekünk, s magának is, aki annak idején ilyennek álmodta a szakszövetkezeteket. Klaszszikus nagyüzemi gazdaságok alakultak, s itt, a homoki világ közepén, hátrébb vannak egy lépéssel. A tanyavilág, a táj évszázados elmaradás után most 'virul. Nem vitatható. A szakszövetkezetek átmenetet • képviselnek, már nem egyéni gazdaságok, még nem tökéletes nagyüzemek. Egy biztos, nem kerülnek sokba az államnak. Boldogulnak. Szívós küzdelem ez a földdel, önmagukkal, szokásaikkal, tegnapi gondolkodásukkal. Dobó Szilveszter a mórahalmi NEM KÖNYVEK SZERINT Haladás Szakszövetkezet elnöke. Típus. Hűséges a szülőföldhöz. — Ismerem a régi tanyák életét. Itt születtem. Ahány hold föld, annyi gyerek. Nagy szó volt a hat elemi. Mielőtt iskolába adtak, már olvastam, megtanultam a bátyámtól. A 30-as évek derekán eljártak innét a városi piacra, tyúkot, tojást, gyümölcsöt vittek, de nem árulták ki a helypénzt se belőle. A homoki világ alakulása lassú. Nem könyvek szerint történik. Szakszövetkezetekben a beruházási alap.megteremtése nem olyan egyszerű. A tagok leginkább tanyákon élnek. Puritánságuk, munkaszeretetük rendkívüli. Korán kelős, későn fekvős élet ea. tele szélsőségekkel. A kollektivizmus hiánya nagy. távolabb tőlük a közösségiAfcellem- élet, az emberek Egymással való kapcsolata hiányos és tartózkodó. — A felszabadulás után felkaptak a fényes szelek. MADISZ-tag lettem, s kétéves iskolára küldtek Szegede, az ' Alsóközponti Gazdasági Szakiskolára. Onnan Mezőhegyesre gyakornoknak. Rengeteget tanultam. Régi gazdaáfeg volt, a kertészetében dolgoztam. Statisztikus, brigádvezető, szállításfelelős, fizikai munkás, szóval minden voltam. Megszerettem a szakmát. Harmincegy napig tartott a szemzés. Kibírtam. A mórahalmi ÁMG körzeti mezőgazdásza 1951-ben lettem. Romantikus idő. Hiába a sok keserű tapasztalat, mégis szerettem a szakmám, a munkám, és lelkes voltam. Ásotthalmon szerveztük a szövetkezeteket, teheneket, lovakat, minden jószágot beadtak, a boltok előtt meg sorban áltak a kenyérert. Kineveztek gyapotfelelósnek. Tanultunk róla az iskolán négy sort. A falon fénykép lógott szemléltetőnek. A mórahalmi Vörös Október Tszben ellenőriztem. Akkor még nem volt a közösben agronómus. Bajjal járt a szedés, eső nem érhette, keveset fizetett, volt gond vele tengernyi. Esténként kérdezték: ezt miért, s hogyan? Hazakerékpároztam Kissorra, éjszaka szakkönyveket bogarásztam, másnap tudjak beszélni róla valamit. hány hónap múlva. Nfem fordult. Megszerettek. Május elején ünnepség volt a faluban. Bál. Mulattunk a kultúrban. Éjiéi után szaladtak a szövetkezetből, baj történt, elszabadult a Dinár bika. A gondozók fákra, épületekbe menekültek. Motorral szaladtunk ki. Sikerült nagynehezen megkötni a megvadult jószágot, hajnali 3-kor. Tanulságul szolgait, az emberek jobban vigyáztak dtt rám, mint én saját magamra, mint önmagukra. Szerettek. YHOSSZÜ KERÜLŐVEL A LEGFIATALABB VZ ASZTALFŐN „Befagyott" halak A gyorsan ' beköszöntött tél keresztülhúzta a Szegedi Állami Gazdaság fehér' tói kerületében a halászok számítását Más évekhez hasonlóan, november 25-én akarták befejezni az őszi lehalászást. Tervszerűen haladtak a munkákkal és már csak két tó volt hátra, amikor közbejött a havazás és , az éjszakai mínusz nyolc-, mínusz tízfokos fagyok. A nagyrészt lecsapolt tavakon jégpáncél és hótakaró képződött, ezért abba kellett hagyniok a lehalászást Helyette gyorsan vízzel kellett tölteni a tavakat hogy életben tudják tartani a kint rekedt állományt, mintegy ezer mázsa pontyót. Egyelőre bizonytalan, megenyhül-e még az idő annyira, hogy újból meghúzhatják a kerítőhálókat és áthelyezhetik. a lüleitetó mcdcnct kóf a gazdaság „befagyott" termését. Amennyiben erre már nem lesz mód, akkor teljesen feltöltve tartják a két tavat és bennük fokozott felügyelet mellett telelnek át a halak. Az őszi lehalászással egyidejűeg már október hónapban megkezdődtek a szállítások. A gazdaság hetvennégy vagon áruhal értékesítésére kötött szerződést. A hazai piacokon kívül eddig Romániába és Csehszlovákiába küldtek nagyobb mennyiségben tükrös-, illetve pikkelyes pontyot. Ez mar a második év, amikor nagyon jól sikerült az ivadéktenvésztés. Mesterséges keltetésből származó, 1 millió 250 ezer, átlagban három és fél dekás súlyú pontyivadékot halásztak le és vittek téli szálláshelyre. — Mégis örömmel éltem. Téen Zákányszéken a Petőfi Tsz tervét készítettük, Huszta Vince, Papp Antal meg többen, a legfiatalabb voltam közöttük, s az asztalfőn kellett ülnöm. Éjfélekig vitáztunk, kannafedőből ittuk a bort, s terveztünk. Utána tekertem a kerékpárral, i>ár óra alvás, reggel jelentés, s kezdődhetett az új nap. Aztán eljöttek a szomorú napok, a gépállomás politikai felelősét vittem motorral ugyanabba a szövetkezetbe. Közgyűlésre. Vad, kemény hangot használt. Kulák nemvaló a téeszbe! Huszta Vincét, Papp Antalt kizárták. Fura kép alakult ki bennem. A saját világomra gondoltam. Mit csinálhattam? Mély sóhaj, lecsapott fej. A gépállomáson 1953-ban lett föagronómus. Tanult. Vásárhelyen elvégezte a technikumot, amikor Mórahalmon megszűnt a gépállomás, Dobó Szilvesztert Királyhegyesre helyezték. Nem ment. A földszöv-nél kereste kényerét két esztendeig. Aztán állami támogatással került a Vörös Október Tsz-be. Az elnök szigorú volt. Sokan féltek tőle. Váltogatták mellette egymást az agronómusok. — Elmegyek, de ha éppen olyan kedvem van, nyakkendőt is kötök hétköznap. Olajsövényeket • vágtunk ki. A tagok mosolyogtak, most még fényes csizma, tiszti nadrág, fordul a tátog néAkadt nézeteltérés is. _ Kezdett hódítani a százalékos müvelés. Dobó Szilveszter javasolta, kiállt mellette. Az elnök nem. Kinek legyen igaza? Megvált a közöstől. Sohasem szeretett, nem szeret úgy dolgozni, hogy gyanakvás, meg nem értés legyen a kollektívában. A mórahalmi Móra Ferenc Szakszövetkezetben vállalt munkát. Aztán 1965-ben egyesüléssel alakult ki a Haladás mai területe. A Móra Ferenc meg a Virágzó egyesült, s lelt a mostani Haladás, ami tisztes nevet, elismerést vívott ki rpagának. — Mórahalom legjobb termőföldjei, 4623 hold. a miénk. 2029 lélek az érdekelt. Konszolidálódtak viszonyaink, tudjuk előre a jövőnket, sorsunkat. Az adott szo mindennél többet ér. Ezért 100 hold szőlőt, 30 hold őszibarackot, 30 hold kajszit és 15 hold almát telepítettünk nagyüzemileg, közös erővel. A közös szántó 303 hold és az összes közös terület 654 hold, a többit egyénileg müvelik. Nem szeretjük a szélsőségeket, sem azt, amelyik csak a közösség érdekeit nézi, sem pedig az egyéni érdek túlzásait. Ezért haladhatunk. Az éves árbevételünk 30 millió forint. A köjzös bevételünk három fonásból táplálkozik; mezőgazdasági termelés, a tagság földjeinek müvelesére tartott traktorüzem és a segédüzemág. Ma a közös vagyonúnk 14,4 millió forint. Tavaly a Haladás Szakszövetkezet elnökének választották. Sorsa hasonlít a szakszövetkezetek sorsához. Hoszszú- kerülővel érte el célját, a közeget, ahol legjobban alkothat, s boldog lehet— Ma már tőlünk is nyugdíjba mennek a parasztok. Óriási dolog. 47-en kapják a 347 forintot havonta. Az átlagos életkor — akik egész évben dolgoznak — 29 év. Formálni tudjuk jövőnket, életünket. Ellentmondásos világ Homokország. lg}- igaz. Utjai már megépültek. Sz, Lukács Imre