Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

4 TASÁENAP, 197L NOVEMBER 28. Művészet és televíziózás Hála a kultúra, a művé­' szetek gazdag múltjának, bi­zonyos tájékoztató fogalmak, kai viszonylagos biztonság­sai tudunk elszámolni ma­gunknak. Olyan fogalmak­kal, mint szinházszerü, film­szerű, melyek az adott mű­vészeti, vagy a rangra szá­mító produktumok eúsó ízlel­getésére — de kész befoga­dása után is — leggyorsab­ban tisztázódnak az ember­ben. még ha gondolataink nem is időznek el huzamo­sabban fölötte. De mit kezd­jünk a fenti fogalmak mo­dern, napjainkban divatos szinonimájával, a televízió­szerűséggel? Fogas kérdés, hiszen mindenekelőtt közö6 nevezőre kell jutnunk, mi is a televízió: művészeti in­tézmény, vagy inkább úi­ságszerű. napilaplélegzetű kulturális kommunikáció. Ráadásul az alternatívákon bélül annyi az átfedés: "á sajtó művészeti missziója és a' művészetek információs vállalkozása ölelkezik a mü­velődes szolgáltatóhálózatá­ban, s a mérték gyakran bi­zonytalan. mikor mivel köze. lítsünk hozzájuk. egy-egy országon belüli ösz­szefüggések adnak, a kiala­kult szokásoknak, az élet-1 ritmusnak, az emberi kö­zösségek izlésmodedljének vetületei — az egyes orszá­gokon belül diktálva, napon­ta formálva azokat az elvá­rásokat, melyeket a színház, a film, a képzőművészet, a zene éppúgy figyelembe vesz, mint a televízió. Mond­hatjuk tehát: a televízió mint intézmény világszerte általában nem lép fel evi­densen művészeti kívánal­makkal. 0 E Beszélgettem néhány tele­víziós szakemberrel, külföl­di tapasztalataik eléggé ve­gyesek. A hivatalos angol tévé, a BBC, Jobbára csak az újságok szűkebb, vasár­napi irodalmi mellékletének igényével foglalkozik művé­szeti produkciókkal — meg­hagyva azokat a ma^njal­Icgű televíziós vállalkozások­nak. A show-műsorokban kimerülő amerikai tévé ha­sonlóképpen, leszámítva az úgynevezett 12. csatomét, ahol viszont kizárólag mű­vészi programokat sugároz­nak: rendkívül magas szín­vonalon, és — közvélemény­kutatási szaknyelven szólva — igen mérsékelt nézettségi indexszel. A televíziózás nem tartozik a szorosan vetít amerikai kultúrkörbe — de ha a szocialista országokat vesszük, a televízió szerepe ott sem egyértelmű, változa­tos orientációjú. A harma­dik világban pedig zömmel hírközlésre és népszerű folk­lorisztikus zenei szórakozta­tásra szorítkozik. Ezzel szem. ben a francia, vagy a cseh­szlovák és a mi televíziónk erősen kulturális profilú: műsorain gyakoriak a szín­házi közvetítések, a filmek, a komolyzenei, képzőművé­szeti adások, és szép szám­mal kapnak helyet n tévéjá­tékok, vagv a televízió sa­játos nyelvére lefordíteott, dramatizált irodalmi művek, klasszikus szerzők, vagy kortársak munkál. Magya­rázatot minden bizonnyal Mégis a magyar tévé né­zőiben a művészeti elvárá­sok magától értetödöek, ter­mészetesek. Talán mert ami televíziónk abban az elő­nyős helyzetben kezdte mű­ködését, hogv az első pilla­natoktól szabad kezet ka­pott, bevonulhatott a szín­házba. előadásokat közve­títhetett. Megteremtve ez­által a színház — mint a legtartalmasabb múlttal rendelkező, egyszerre hagyo­mányos és népszerű kulturá­lis szórakoztatási lehetőség — eddig elképzelhetetlen mé­retű es mértékű tömegkap­csolatat. Elég csupán utalni rá vasárnap esténként, csúcsidőben, egy-egy szín­házi előadás 6—7 millió né­ző előtt folyik' (persze nem­csak színház, más is, ezút­tal azonban maradjunk a színháznál) — és ennyi ir­datlan ember ismerkedik javarészt előítéletek, befo­lyásoló tényezők, ráhatások nélkül a régebbi századok vagy a kor jellegzetes alko­tásaival. A színház, mint frissen, fertőzetlenül kapott elsődleges élmény valósul meg a televízió segítségével — s a tetszetős tétel érvé­nyes a tévé saját művészeti produkcióira éppúgy, mint színházi közvetítéseire, vagy a műsorba iktatott filmveti. tésekre. Ez a művészetek történetében példátlan tö­mtghatás — éppen a felfo­kozott érdeklődés és a sokfajta igények kereszttüzé­ben — nehéz választások, szüntelen friss arculatú mű­sorpolitika kockázatalt ls Je­lenti. A magyar televízió odafigyel az igények széles skálájára, jellegét tekintve általában az aktuális napi­lap az oktatás-népművelési és a szórakoztató-művészeti in­tézmény profilját vállalja. Jelenleg meg egyetlen csa­tornán, hamarosan hét adás­napon, és lépésről lépésre nyilvánosan kísérletezve kl a második csatorna program­ját: karakterét, kapacitását. Névtáblák nagyságrendben 0 Az eddigi tapasztalatok is­meretében, a tendenciákat fi­gyelve, valószínűnek látszik: a bővülő adásidőben több mint arányos, tekintélyes szerep jut majd a művészeti produkcióknak. Olyannyira, hogy hamarosan újra fonto­lóra vehetjük, miként igazít­hatnánk hozzá a népműve­lés általános feladatait, mi­ként tudunk többet, haszno­sabban profitálni belőle a, népművelésben. Arról pedig már beszélni sem érdemes, hogy konkur­renciája a televízió, vagy partnere a kulturális intéz­ményeknek. A vita eldőlt: ez utóbbira a gyakorlat szava­zott. Nikolényi István Tüzelni tüz nélkül ? Megkezdődött a fűtési idény, s egyre több a lakás­tűz. Tüzelni tűz nélkül nem lehet, de arra vigyázni, hogy a tűz csak a kályhá­ban égjen, feltétlenül szük­séges. Egyedül november 22-én két olajkályha is oko­zott lakástüzet. Érdekes módon éppen az olajkályha­tulajdonosok — akik egyéb­ként a kényelmesebb fűtési módot választották — sze­gik meg legtöbbször a fű­tési előírásokat. Van, aki kályhacső helyett egyszerű­en eternitcsövet használ füstelvezetéshez, ami per­sze nem bírja a túlzott fel­melegedést, s tüzet okoz. De sokan arra nem gondolnak, hogy az olajkályha szabá­lyozó berendezését időnként ellenőrizni keli, s ugyanígy az adagoló berendezést is szákszerúen tisztítani kell. Veszélyes jóték égő olaj­kályha tartályába nyers* anyagot tölteni — mégis milyen sokan megteszik. Legalábbis ahol ebből baj keletkezett, pontosan meg lehetett állapítani a „diag­nózist": nem tartották be a gyári használati utasítást, de még az is megtörtént, hogy gyerekekre bízták a kályha meggyújtását. Kell-e hát elismételni, hogy legyünk > óvatosak, mert amilyen jóbarót g me­leg kályha, olyan . hirtelen fel is mondhatja rf barát­ságot, ha nem bánunk vele [ szakszerűen. ] A hivatal, ahol jártam, lát­szatra nem különbözött más, hasonló intézményektől. Meg­lehetősen kopott folyosó, va­lamikor fehérre lakkozott ajtók, rajta névtáblák: X. Y. főosztályvezető, A. B. fő­osztályvezető-helyettes, C. D. osztályvezető, E. F. osztály­vezető-helyettes, G. H. cso­portvezető, aztán I. J„ K. L., M. N. és még sokan mások. Mi van ezen különös? Maguk a névtáblák a kü­lönösek. Mert itt bizony nem egyszerűen azt jrták ki. hogy X. Y. főosztályvezető és A. B. főosztályvezető-helyettes, hanem érzékeltették is, hogy az egyik nagyobb ember, mint a másik. Következés­képpen: X. Y. nevét egy centivel nagyobb betűkkel készítették, mint A. B.-ét. Es (gy tovább, lefelé. Az osz­tályvezetők neve — a hai­centis főosztályvezetői és az ötcentis íőosztályvezető-he­lvettesi névtáblák logikus folytatásaként — négycentis betűkkel készül. Tulajdon­képpen egy Ilyen szerény in­tézmény Ilyen szerény be­osztásához túlzottnak is tűn­tek ekkora betűs nevek. Eny­nylre megbecsülnék Itt aa osztályvezetőket? Ismét tévedtem. Nem az osztályvezetőket becsülték meg, hanem egyszerűen meg­tartották a rangokat Na, mát most: egycentisnél kisebb betűk a névtáblán elvesz­nek, nagyon közel kell ha­jolnia annak, aki el akarja olvasni őket. No, már most az osztályvezetőktől a géo­írónőkig még három rang­osztály van. Tehát, hogy a titkárnők és a gépírónők ne­ve olvasható legyen, de azért mindenki megkapja a ma­gáét, az osztályvezetőket ba kellett állítani a négy centi­re. Nem tújzott méret ez, legfeljebb az a kérdés, hogy honnan nézzük... -••'Én a folyosó felől néztem, s töprengtem: hány centit ügyintézőhöz van jogom. Az ügyet, amit intéznem kellett, úgy ötcentisre becsültem. A magam szerény személyét űgv háromcentisre. Végül ls bekopogtam egy négycentis­hez. Osztályvezetőhöz. De előbb egy egycentisnek — gépírónő —, aztán egy két­centisnek — bizalmi titkár­nő — kellett elmondanom a dolgot, nogy egy háromcen­tis — csoportvezető — kísé­retében egy négycentís osz­tályvezetőhöz járulhassak, ö azonnal rendelkezésemre állt közölve, hogy az ügyet előbb meg kell beszélnie a közvet­len felettesével, a főosztály­vezető-helyettessel — ötcen­tis —és ezek után majd dönt a főosztályvezető — hat­centis betűk —, hogy mikor kerülhetek az igazgatóhe­lyettes javaslata alapján az igazgató színe elé. Ekkor már kissé nyugta­lanul viselkedtem, s bármi­lyen rendezeti, megfelelő hierarchikusan felépített in­tézmény benyomását keltet­ték bennem a folyosón jár­va a névtáblák, kétségbe vontam a szervezés tökéle­tességét Rámplrítottak, hogy rendnek muszáj lenni, s itt minden a racionalizmus je­gyében történik. Mindenki megteszi a magáét minden­ki azzal foglalkozik, ami rátartozik. Ennél a válla­latnál minden rendben van. I.tt nem terhelik a ve­zetőket felesleges, rájuk nem tartozó dolgokkal, s mégis mindenben ők döntenek, mégis mindenről tudnak. Megérthetem, hogy a felelős­ség, az felelősség. Számom­ra is megnyugtató, ha az intézmény vezetője intézke­dik, mert ezt a döntést vég­legesnek tekinhetem. Senki nem másíthatja meg, legfel­jebb kívülről, mert Itt az igazgató a legnagyobb em­ber. Két napba telt ugyan, de felkereshettem őt is. Akkor már elbúcsúztam a gépíró­nőtől, a bizalmi titkárnőtől, a csoportvezetőtől, az osz­tályvezető-helyettestől, az osztályvezetőtől, a főosztály­vezető-helyettestől, s a fő­osztályvezetőtől, megköszön­ve a segítséget. Meg kell, mondjam, hogy valamennyi­en — nevük centiméterre mért nagyságától függetle­nül — előzékenyen álltak rendelkezésemre. Végül is egy Igazgatóhelyettes társa­ságában bekopogtattunk egy ajtón. Az Igazgatóhelyettes nevét nem tudom, mert az ő ajtaján csak azt állt hogy igazgatóhelyettes. Az ajtón pedig, amelyen végül is be­bocsátást nyertem, az égvi­lágon semmi. Mert téved az, aki azt hi­szi: az igazgató nevét Írták ki a legnagyobb, legalább tízcentis betűkkel. Nem, az igazgató ajtaján semmiféle tábla nem állt. O az igaz­gató. És akihez nem lehet csak úgy bemenni. Ezért fe­lesleges a névtábla ls. Aki­vel 6 szóbaáll, azt majd a többiek szépen elvezetik hozzá. így is lehet igazi nagyság Valaki — ha fel­hívja a figyelmet mások ki­csinységére ... Lehet? Egyelőre néhol meg igen. Ott, ahol azt hiszik, hogy kicsinyes praktikákkal a nagyság látszatát lehet kelteni... Pintér István 19. — Ebben a járásban van huszonnyolc téesz. Tíz évvel ezelőtt, amikor az első elnöki érte­kezletet tartottuk, huszonnyolc parasztember gyúlt össze. Tudod,- szervezéskor valódi volt a demokratizmus, minden faluban hagyták, hogy az emberek azt válasszanak meg elnöknek, akit akarnak. Még jelszót is kreáltak hozzá: „A fa­lu a legjobb káderes". Aztán, amikor befeje­ződött a kollektivizálás, az „elvtársak" nyereg­ben éreztéjt magukat s szép lassan elkezdték kipöcköini a parasztokat a hatalomból. Most már csak ketten vagyunk a járásban: az öreg Limp, meg én... Most én vagyok soron. Zsuppán elképedve hallgat. — Ha végiggondolom, milyen elképesztő dol­gok miatt nyírtak ki egy-egy elnököt... Apá­ti Jóska az első két évben nagyon jó gazdasá­got cslnútt. Nosza, vitték jobbra-balra, tapasz­talatcserére. Egy evig alig volt otthon, szét­züllött a téesz. Akkor leváltották, mért hagyta szét zülleni... Lehőtz bácsi az új istálló épí­téséhez nem tudott darut szerezni. Bement a szovjet katonai parancsnokságra, kunyerált tő­lük egy darut Megkapta egy. hétre, persze, in­gyen. Két nap alatt végeztek. Akkor kölcsön­adta a szomszéd téesznek, de kért tőlük vala­mennyi pénzt, hogy ajándékot vehessenek a két kis katonának, akik a darut kezelték. Leváltot­tak. üzérkedés, vagy mi miatt. Aztán volt egy olyan mozgalom: az erősebb segítse a gyengét. Izvinczai Józsefet például, akinek tűrhetően jó volt a szövetkezete, rászabadították a szomszéd elnökre, Szabó Lajosra. Izvinczai hetente két napot töltött a szomszéd faluban, szépen .meg­beszélte a brigádvezetőkkel, hogy mit csinálja­nak. s ahogv hazament. Szabó rögtön keresz­tezte az utasításait. Mind a ketten buktak... S jöttek ki elnöknek a tanácstól, az állatforgal­mitól, a MÉK-től,' a Hazafias Népfronttól, a rendőrségtől, a katonaságtól, a vagongyárból, a VtAv-tól... Zsuppán elpirul. — Én nem elnöknek jöttem' — Nem rólad beszélek! — mondja Géza za­vartan, — Teged én hívtalak. Egy időben köz­mondás volt a jarásban: Az ipar és a hadse­reg selejtezett, s a selejtet rászabadították a mezőgazdaságra. .. Ügy látszik, az én helyem is kell valakinek. Hát tessék! Niklai Géza az íróasztalnál ül, s hátrafor­dulva beszélget a másik asztalnál szöszmötölő főagronómussal. — Milyen a szőlő, Sáray úr? — El lehet kezdeni a szüretet — feleli szol­tálatkészen az öreg — Legalábbis a felbüki részen a pirtce körül. — iÉn is úgy láttam — mondja Géza. — Hogy állunk munkaerővel? — Ha nem lesz eső, az asszonyok egy-két nap alatt végeznek a krumplival, s akkor az egész erő mehet a szőlőbe. — Helyes. Szervezze meg, legyen szíves. Csorvás lép be a szokásos áláírnivalókkal. De mennyivel más ez a mindenenápi „szertartás", mint néhány héttel ezelőtt. Csorvás nem mo­solyog, nem udvariaskodik, nem fűz megjegy­zést minden darab papírhoz — Géza ls hideg, mogorva. Amikor végez az aláírni valókkal, belenéz Csorvás szemébe. — Regina néni két aláírását elzárod a pán­célszekrénybe. Ha elvesznek, a fejeddel fi­zetsz érte! Csorvás rajtakapottam elvörösödik. Iszonyú zavarban van. — Nem találom őket. Géza. Épp most akar­tam jelenteni. Géza egy ideig nem jut szóhoz. i— Micsoda? — Tegnap délután, amikor el akartam rá­molni, nem találtam a két nyugtát! Újra át­néztem mindent... Nyolc óra volt, mire vé­geztem. Géza felordít. — Mi ez? Mi van itt? Mi történik itt? Csorvás sarokbaszoritoütaiY támad. — Mert itt nincs semmi szolgálati fegyelem! Hányszor mondtam, vezessük be: félfogadás szerdán és pénteken, ekkor éS ekkor... De nem! Ide bárki, bármikor bejöhet!.... Ha leg­alább lenne egy külön szobám.. Ez nem té­esziroda — ez putri... Tegnap is voltak itt legalább húszan! Bárki hozzáférhetett... Géza rámered, aztán kirohan az irodából. Csorvás riadtan néz utána, s az ablakon át lát­ja, hogy Géza — bukósisakot sem csatolva fel — motorra pattan. (Folytatjuk.) KRESZ vetélkedő iskolásoknak Az utóbbi időben Szege­den csökkent a közlekedési gyerekbalesetek száma. Nem túlzás ezt annak rs tulajdo­nítani, l)ogy az iskolákban rendszeres KRESZ-oktatást vezettek be. Ennek kereté­ben a szegedi városi tanács vb művelődési osztálya és a Csongrád megyei rendőr-fő­kapitányság közlekedés­rendészeti osztálya a szege­di középiskolák számára KRESZ-vetélkedőt rendez. A vetélkedő anyagát természe­tesen a KRESZ-nek azokból a pontjaiból állították ösz­sze, amelyek a legfontosab­bak a gyalogosok számára, és főként totó- és teszlla­pos rendszerrel állapítják meg, hogy az Iskolák három fős csapatai közül, ' melyik ismeri legjobban a bizton­ságos közlekedés alapszabá­lyait A vetélkedőre már .most készülnek a középiskolák csapatai, hogy majd decem­ber 12-én — amikor is a Csongrád megyei művelő­désügyi és módszertani köz­pont nagytermében összemé­rik tudásukat — sikerrel pályázhassanak a mintegy 3500 forint- értékű, a győzte­seknek járó jutalomért NAPI KISLEXIKON a nyilván­tartási szervezetek; össze­vonásáról Az új ingatlannyilván­tartás koncepciója feles­legessé teszi, hogy to­vábbra is két helyen vezessék az adatokat 0 Január 1-től? A kormány az új in­gatlannyilvántartás lét­rehozásának első lépé­seként a 29/1971. (IX. 29.) számú rendeletével az eddig külön működő földnyilvántartási és te­lekkönyvi szervezet ösz­szevonását rendelte el. Ennek értelmében a te­lekkönyvi szervezetet 1972. január 1-Vel a földhivatalokkal össze­vonják. Ettől az idő­ponttól kezdve a föld­hivatalok — mint a -ta­nácsok szakigazgatási intézményei — korábbi feladataikon túlmenően gondoskodnak a telek­könyvi ügyek Intézé­séről és a telek­könyv továbbvezetésé­ről is. Ugyanis mindad­dig, amíg az új, egysé­ges ingatlannyilvántartás meg nem valósul, a je­lenlegi kétféle nyilván­tartást az eddigi szabá­lyoknak megfelelően to­vább kell vezetni. • Földhivatal? Az említett hatásköri változás tehát azt je­lenti, hogy a telek­könyvi ügyek intézé­se a bíróságok hatás­köréből földhivatali ha­táskörbe kerül. Ez szük­ségessé tette a telek­könyvről szóló jogsza­bályok módosítását is. A kormányrendelet ér­telmében a telekkönyvi ügyek intézése és a te­lekönyv vezetése 1972. január 1-től az ingatlan fekvése szerint illetékes járási (városi, fővárosi kerületi) földhivatal ha­táskörébe tartozik.

Next

/
Thumbnails
Contents