Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

2 KEDD, 1971. NOVEMBER 9. 3 wmmmmm Valóság és prognózis a munkaerőfronton Buda István munkaügyi miniszterhelyettes nyilatkozata Népgazdaságunk eredményeit döntően befolyásolja a munkaerőhelyzet. Érthető, hogy kedvezőtlen jelenségei mindig közfigyelmet keltenek; a Parlamentben lezajlott gazdasági aktívaértekezleten is legfontosabb kérdéseink között szerepelt. Legutóbbi szegedi'tartózkodása alkalmával Buda István munkaügyi miniszterhelyettes a Délmagyarország munkatársának kérdéseire bővebben elemezte a kedvezőtlen jelenség okait, a kibontakozás lehetőségét, valamint ismertette munkaerő-gazdálkodásunk perspektíváját. A gyárkapukon belül — Nem véletlenül hallunk manapság annyit munkaerö-problémáról, s ahogy a legutóbbi gazdasági aktívaértekezleten is elhangzott: vannak gyáraink, ahol modern technikával — amelyre milliókat költöttünk —, elsősorban munkaerőhiány következtében egy műszakban termelnek, s gyakran nem is teljes kapacitással. Továbbra sem kielégítő a munkaerő-tartalékok feltárására és hasznosítására irányuló szervezőmunka, a termelési eszközök hatékony fejlesztését nem követte a munkaszervezés' fejlődése. — Rögtön szeretnék egy sokszor emlegetett következtetést helyesbíteni: véleményem szerint valójában ma hazánkban nem munkaerőhiány van, bár ez mutatkozik a gyakorlati életben —, hanem a termelőmunka hatékonysága nem megfelelő termelési kultúránkhoz képest A gyárakban, üzemekben foglalkoztatott létszámot nem használják úgy ki, ahogy az célszerű lenne. Népgazdaságunkban általában 5—30 százalékos szabad kapacitással rendelkezünk. Eddigi vizsgálódásaink során az a kép alakult ki, hogy a munkaidőt nem használják ki teljes egészében különböző okok miatt. Gazdaságunkban jelenleg több mint 5 millió embert foglalkoztatunk. Tapasztalatunk szerint ez a dolgozói létszám a jelenleginél lényegesen nagyobb termelési érték előállítására képes. Ha a IV. ötéves tervben, s azután nagyobb nemzeti jövedelmet, nyereséget szeretnénk elérni, akkor az úgynevezett kapun belüli munkanélküliséget meg kell szüntetni.. Annál inkább, hiszen a demográfiai hullám következtében kevesebb fiatal munkavégzésével, munkába állásával számolhatunk, és az is köztudott, hogy a mezőgazdaságból már nem áramlik olyan mértékben munkaerő az iparba, mint régebben. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a fejlettebb élet követelményei miatt növekszik a szolgáltatási ágazatban foglalkoztatottak száma, kiderül, hogy a munkaerőhelyzetünk csak feszültebbé válhat. Természetes tehát, hogy az elkövetkezendő években munkaerő-gazdálkodásunkban, népgazdaságunkban csak az intenzív módszer jöhet számba, mindenekelőtt a meglevő munkaerő gazdaságos kihasználásával szabad terveznünk. A Munkaügyi Minisztérium nemrég felmérést végzett, prognózisunkban 1985-ig állapítottuk meg a tendencia alakulását, ebből tudjuk, hogy az anyági termelés területén mintegy 5—7 százalékos létszámcsökkenéssel számolhatunk. Ebből nyilvánvalóan az következik, hogy a vállalatoknál, üzemeknél nem szabad a munkaerő bővítésére, a létszám növelésére alapozni. Napi sürgető feladattá vált a technika fejlesztése, a technológia tökéletesítése, a korszerű módszerek bevezetése. A Munka Törvénykönyve szerint — Nagy hibát követnek el ott, ahol az új munkaerő szerzésére költik el azt a pénzt, amit a régi törzsgárdatagok megbecsülésére, illetve technikai fejlesztésre költhetnének. Sokan megkérdezik manapság, hogy az elkövetkező időben várható-e valamilyen adminisztratív intézkedés a munkaerő-vándorlás radikális csökkentésére. Ilyenre véleményem szerint nincs is szükség, hiszen a Munka Törvénykönyve minden lehetőséget megad az igazgar toknak, csak az a baj, hogy ezzel sokszor nem élnek. Tény, hogy egy-egy újonnan belépő megnyerése érdekében magas órabért, fizetést adnak, magasabbat, mint a hűséges dolgozónak. Azaz: egy érdekében elvesztik a többi hűséges törzsgárdatagot. — Természetesen bizonyos intézkedések feltétlenül hatnak majd a munkaerőhelyzetre. Gondolok itt elsősorban azokra, amelyeket Fock Jenő az aktívaértekezleten is megemlített. Az eddig született rendelkezések és a termelőszövetkezeti kiegészítő tevékenységgel kapcsolatos szabályok továbbfejlesztésével például új kategóriákat alkotnak majd, pontosabban körülhatárolják a vegyesprofilú szövetkezetek jellegét, és differenciált termelési adót alkalmaznak. Intézkedések történnek a bérezési feszültségek, indokolatlan jövedelmi aránytalanságok megelőzésére, illetve megszüntetésére is. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek ipari tevékenységét fokozottan figyelemmel kísérik az illetékes minisztériumok. Nyilván a következmény sem marad el: a munkaerőtartalékokat, illetve a szakképzett munkaerőt népgazdaságilag célszerűbben tudjuk hasznosítani. Remélhetőleg az egészségtelen bérfeszültségek ezzel megszűnnek. A bérgazdái' kodásrói — Felmerült az utóbbi időben néhány helyen az a kérdés, nem lehetne-e a bérszínvonal helyett a bértömeg-gazdálkodást általánosan bevezetnünk. Széles körben erre nem látok lehetőséget, mert tovább bonyolítaná, illetve nehezítené a vállalatok elbírálását, s nem is lenne egyaránt ösztönző gazdasági egységeink számára. Talán néhány vállalat jobban boldogulna, de általánosan semmiképpen nem használna. Egyelőre a kialakult módszer megváltoztatására nincs szükség, helyette inkább a vállalati belső mechanizmust kívánjuk tökéletesíteni a gazdálkodási jellegnek, feladatnak legjobban megfelelő belső berendezkedést. Ha az illető vállalat célszerűségre törekvő átszervezést hajt végre, hamarabb révbe jut. A helyes belső kezdeményezéseket a Munkaügyi Minisztérium természetesen támogatja. Fölmerült beszélgetésünkben a Szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat gazdálkodásándk, érdekeltségi rendszerének korszerűsítése — ehhez is csali azt fűzhetem: amennyiben hasznos és eredményeket hoz — támogatjuk. — Itt érdemes elmondani azt, hogy az élet néhány nagy vállalatnál a decentralizálást is felvetheti. Mint elhangzott legutóbb a gazdasági aktívaértekezleten: nálunk is nagy szükség van a középüzemekre. Amennyiben (túlnyomó részben budapesti központú) a vidéki üzem jobban boldogul (önállóan, s ennek feltétélei biztosítottak, megkaphatja önálló jogállását — fejezte be Buda István miniszterhelyettes. M. I. »Vegyék, vigyék, megyek!« — Főorvos úr — szól be egy barna hajú, fehér köpenyes fiatalasszony —, van itt egy anya, de már indulna is, csak a gyereket hagyná ránk... — Pillanat — mondja az igazgató-főorvos, dr. Szabó Miklós. — Arra kérem, ne jegyezen majd, hátha zavarja. De ezt a problémát is megoldjuk: előlépek „kollégává", s fehér köpenyesen várom — a következőt. HÖLGY. PIROS KABÁTBAN A fiatal nő piros kabátban jön. Tucatarc, a fekete haj feltupírozva. A kisbabát kint hagyta a gondozónőnél Az ajtónyitáskor sírás hallatszik; gyakori hang az újszegedi csecsmőotthonban, de ez vékonykábbnak, keservesebbnek tűnik. A babának nagy oka is van a sírásra. Drágalátos szülőanyja ezzel kezdi: — Itt a papír, de nekem már mennem is kell. Vissza, Pestre. Holnap reggel ugyanis dolgozom, és ... Nyugodt, kedves ember a főorvos. Látott már egyet, s mást az intézetben, neki nem új ez a „csak-szabaduljak-tőle" mentalitás. Szépen elmagyarázza hát, hogy miniszteri rendelet védi a kicsik érdekeit. Mégpedig úgy, hogy az anya — há körülményei miatt csecsemőotthonba küldik is a gyerekét — négy hónapig köteles vele lenni, szoptatni. — De üljön már le! A piros kabátos állva marad. — Hát értse meg, hogy nekem dolgozni- kell menni, én nem maradhatok vele. És — nekem különben sincs tejem. — A rendetet szerint akkor is a gyerekkel kell lenni. Na, adja csak a személyi igazolványt, meg a kórházi zárójelentést. — Az nincsen. — Hogy-hogy nincsen? — A férjemnél, illetőleg az élettársamnál maradt. Zárójelentést pedig nem adtak... Az állitás képtelenségéről hiába igyekszik meggyőzni az intézetvezető. Hisz — prakszisából jól tudja: a budapesti szülőotthon mindig zárójelentéssel küldi ide a csecsemőket. S a tanácsnál is kellett » személyi. A TIZENKETTEDIK NAPON Átadták lápé új házait Nagy jelentőségű esemény szerint a szövetkezet két zaiott le tegnap, hétfőn dél- héten belül, november 15-ig előtt Tápén. Az OTP, a Be- köteles az utolsó ütemben ruházási Vállalat, a községi átadott családi házak minőlanács és a Szegedi Építő ségi hibáit is kijavítani. Ktsz egy-egy képviselője Sajnos, minden árvízsújaláírta a ktsz által épített totta család építési gondja árvizes házak műszaki át- nem oldódott meg Tápén, adási jegyzőkönyvét. 56 csa- A tanácselnöktől kapott tájéládi húz sok huzavonával !íoztatás szerint a tulajdonof^SlThaTrS: £ ** kezdeményezéssel Ián éppen a hidegebb ősz epülo hazai kozul meg nunküszöbén. A jegyzőkönyv dig nem készült el 55. Téli felkészülés az építőiparban Közeledik a tél, az építő- kedési tervét, sőt az előre- munkára kiszemelt. épületek, ipar is megkezdte a mele- látóak már az építési meg- felszereljék, beüvegezzék az gítő berendezésék, hőlégfú- bízás szerződésének megkö- ablakokat és ne átmeneti, vök, gőzfejlesztő kazánok tésekor a téli munka lehe- ideiglenes jellegű, hanem kiszállítását a téli építke- tőségeinek figyelembe véte- végleges berendezésekkel zésre kijelölt munkahelyek- lével ütemezték a határidő- oldják meg az épületek fűre. Az előkészületek azon- ket. Az előkészületek' mód- tését. A most következő tél ban már jóval korábban szere lényegesen változott: az első, amikor elmondható, megkezdődtek. A vállalatok mos-t nemcsak műszaki in- hogy mindez nemcsak tömég szeptemberben elkészí- tézkedési tervet készítettek, rekvés, hanem jobbéra a tették a téli munkák intéz- hanem körültekintő közgaz- gyakorlatban is megvalósul. dasági elemzést is. mert a A lakásépítkezéseken kü. téli munka meggondolatla- iönösen fontos a házgyárral nul látványos műszaki me-g- rendelkező ÉVM-vállalatok oldásai gazdaságilag tönkre- téli munkája, mert a gyártehetik a vállalatot. Ezért jellegű panelüzam télen is fontos cél, hogy december ontja a termékeket. így vegére a lehető legkisebbre gondoskodni kell arról, hogy csökkentsék az epitkezesek a paneiek összeszerelése lébefejezetlen állományát, es pést tartson az üzemi teraz anyagkeszleteket. így az meléssel. A hideg okozta erőket koncentráltán hasz- akadályokat el tudják hárínálhatják fel, elsosorban a tani különleges melegítő benepgazdaságnak fontos rendezésekkel és fagyálló egyedi beruházásokon, a la- beton felhasználásával, de kásépítkezésekem és mas arra mindenképpen száminagy munkáknál. tanak, hogy az erős szélben A gazdasagos es hatékony abba kell hagyni a szeremunka feltételeinek megte- lést, mert súlyos szerencsétremtésében fontos törekvés, lenségeket okozna, ha munhogy ezekben a hetekben ka közben a szél feldöntené tető alá kerüljenek a téli a toronydarut. (MTI) A kerületi tanács határozata Cs. t. csecsemő ideiglenes elhelyezéséről. A H. M. apától és Cs. I. anyától származó, Budapesten született csecsemőt ideiglenes hatállyal beutalják a Csongrád megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetbe. „Az állami gondozásba vételt az anya kérte. A megtartott tárgyalás alkalmával megállapítást nyert, hogy Cs. I. csecsemőkorú házasságon kívül született. Az anya élettársi közösségben él. H. M.-mel, akitől a gyermek származik. A szülők albérletben laknak. A főbérlő nem engedi, hogy a csecsemő velük legyen, így, amíg a lakáskörülményeket nem tudják rendezni, a gyermek gondozása, egészséges fejlődése" nincs biztosítva a szülők mellett." — Ez a gyerek még csak 12 napos! — tekint fel a főorvos. — Tudom — flegmáskodik a hölgy. — De mi meg azt tudjuk, hogy a tizenkét napos babát táplálni kell. Maga itt marad, mint a többiek, kap teljes ellátást, szállást. Egy ilyen pici gyereket akar itthagyni, csak így? És üljön le, ha már világra hozott egy gyereket, annyit tán megérdemel, hogy megbeszéljük! Óráját nézi, vállát vonja, leül. — Hogy hívják a kicsit? — Még most nem is tudom. Mert át lesz majd íratva... —t Mi az apa foglalkozása? — A vendéglátónál van. Italmérő. — Az anya foglalkozása? — Szövőnő vagyok. — Hol dolgozik? Csend. Végül bevallja: sehol. — Hát akkor pláne ittmaradhat ! — De nem! Holnap akarok munkába állni. A férjemnek lakást ad a vállalat. És ahhoz ez a feltétel. Értse meg, hogy én minél hamarabb el szeretném vinni a gyereket. — Hát azt látom! — Mit eszik a gyerek? — Egy nap csak egyszer szoptattam. Ügy sincs tejem — szabadkozik tovább. — És én mivel etessem? — Teával. De hát ezt maguknak kell tudni. Maguk az orvosok — mondja cinikusan. — De értse már meg, az anyatejet nem tudja más adni. Anyatej — anyja teje. Hát mit gondol? — És jön a kiselőadás az anyatej életanyagairól, arról, hogy védettséget ad a kicsiknek, s ha megbetegszik is, mennyivel könnyebben vészeli át így. stb., stb. Falrahányt borsó. SZÍNE ÉS VISSZÁJA Apellálhatunk az anyai érzésre. Ezt a nőt nem lehet meghatni. Hivatkozhat a főorvos arra, hogy ez bűntett a gyerekével szemben, s hogy a törvény az törvény, aki elmegy, vissza is lehet hozatni ide, következésképp keresni fogja a rendőrség. Ezt a nőt nem lehet megijeszteni sem. Ígérni se lehet neki, hogy lehetővé teszik majd az elválasztást, valamivel Hamarabb, csak most maradjon. Közömbös bálvány, kiprésel néhány könnyet, de semmi se érdekli, csak az ócska szövegét hajtogatja. — Ne beszéljen már hülyeségeket — vágja oda vitatkozás közben az ősz hajú, ötvennyolc esztendős orvosnak. Aki alaposan leteremti, majd újrakezdi a győzködést. A gyerek, szegény, nem tehet róla, hogy ilyen anyja van. Több mint egyóra hoszszat tart az agitáció. Felháborító közöny veri vissza. Végezetül: gondolkodási időt kap a folyosón. Eredményt már egyikünk se remél.' öt perc múlva a gondozónők mondják: elment a leányanya, neki, úgymond, fontosabb a lakás, mint a gyerek. Akit közben' már befektettek egy kis ágyba. Fekete, borzas haja van, súlya csak 2800 gramm. — Mit bánja ő, ha ez a szerencsétlen tönkremem'' Közösségben van, könnyebben megkap valamilyen fertőzést is. Mit bánják! — Rendőrség, peres eljárás! — folytatja a főorvos keserűen. — Minden lesz belőle, csak anyatej nem. S mérlegelik majd az enyhítő körülményeket, ő egy felfüggesztettel megússza. Hisz jó helyen hagyta eL Kézbe veszi a kedves gondozónő a babát, és teszi a dolgát, mert ő a mi humanizmusunk alkalmazottja. A főorvos visszamegy, telefonál. Jelenti a rendőrségnek: ez és ez történt... Simái Mihály