Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-03 / 259. szám

4 SZERDA, 1971. NOVEMBER 19. HDK-ba Utazó fiatalok I Szovjet filmnapok, 1971 A Német Demokratikus Köztársaságban jelenleg mintegy 12 ezer magyar fiatal dolgozik, akik bővítik szakmai ismereteiket, erősítik a két nép közötti baráti kapcsolatokat. Az államközi szerződés 13 évre szól, s ez idő alatt körülbelül 40 ezer fiatal szakmunkás dolgozik majd váltott csoportokban az NDK különböző ipari üzemeiben. A közeljövőben újabb csoportok érkeznek. A munkáltatók és a berlini KISZ-bizottság már felkészült fogadásukra. Kenesd Istvántól, a KISZbizottság titkárától kérdezem: — Több éves tapasztalata alapján mit tudna a most kiutazóknak tanácsolni, milyen nehézségekkel kellszámolniok a kezdeti időszakban? — Legtöbb problémát az első időszakban a munkaügyi kérdések okozzák. Nekünk is és a szakmunkásoknak is. A fiatalok egy része ugyanis mindenáron ki akar jutni, így otthon a szerződés aláírásakor jó néhányan bármilyen munkát vállalnak. Még Olyat ls, ami nem kapcsolatos szakmájukkal, és amihez kedvük sincs — arra számítva —, majd a helyszínen elintézik, hogy más munkahelyre kerüljenek. A valóságban azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Nem mindig áll módunkban segíteni azoknak H fiataloknak, akik időközben meggondolták magukat és nem uz eredetileg vállalt munkakörben kívánnak dolgozni. A munkáltató ugyanis szám szerint és szakma szerint kér magyar munkásokat. — Módjuk van-e az itt dolgozó fiataloknak intenzív nyelvtanulásra? Elsajátithatják-e a német nyelvet három év alatt? — A lehetőség adott. Sajnos, fiatal munkásaink egy része nem él ezzel. A vállalatok nyelvtanárt és munkaidő-kedvezményt Is biztosítanak. de mindez kevés, ha n fiatalokban ntnrs meg a készség, a szándék, hogy megtanulják a nyelvet. Márpedig a nyelvtudás hiánya szakmai fejlődésüket is gátolja. 1 — Mit mondhatna az NDK-ban dol-ozó f'-dalok anyagi helyzetéről, mennyit keresnek és milyen körülmények között élnek? — Az elhelyezéssel, lakáskörülményekkel kapcsolatban eddig semmiféle reklamáció nem érkezett hozzánk. Sőt Inkább azt kell mondanom: irigylésre méltó körülmények között élnek az itt dolgozók. Ha valaki jól és lelkiismeretesen dolgozik, 3 —4000 forintnak megfelelő összeget kereshet havonta. Ez különösen akkor nagy szó, ha figyelembe vesszük, hogy elsősorban az iskolapadból kikerülő fiatalokról, szakmai tapasztalatokkal nem rendelkező munkásokról van szó. Az itt dolgozó fiatalok átlagos életkora 19 és fél év. — Hogyan töltik szabad idejüket a fiatal magyar munkások? Mit tesz a KISZszervezet a szabad idő hasznos eltöltéséért? — Az ide érkező gyerekek, kikerülve a családi és baráti körből, eleinte nem nagyon tudnak mit kezdeni szabad idejükkel. Különösen az első Időben rendkívül fontos, hogy milyen programokat tudunk nekik nyújtani, sikerül-e őket a hasznos és aktív időtöltésre szoktatni. Megemlíteném. hogy KISZ-eseink nagy része már elvégezte vagy most végzi a marxista—leninista középiskolát. Szeretnénk tovább fejleszteni az NDK-ban dolgozó fiatalok olvasómozgalmát. Sajnos, a magyar sajtótermékek terjesztése sem zökkenőmentes. A lapok gyakran késve érkeznek. Magyar nyelvű könyvek sem állnak elegendő mennyiségben rendelkezésünkre. Sajnos. az a tapasztalatunk, hogy a kiérkezök nem mindig informáltak. Olykor csak kósza hírekből értesülnek a rájuk váró lehetőségekről. Hasznos volna a jelentkezőknek is és a munkáltatóknak is, ha a szerződés megkötése előtt pontosan, részletesen Ismertei nék a fiatalokkal a várható körülményeket. Árokszállási Eva Hazánkban idén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére november 4-től 10-ig rendezik meg a szovjet film ünnepi hetét. Erre az eseményre a Szovjetunióból filmküldöttség is érkezik hazánkba. A Csongrád megyei Moziüzemi Vállalat a szovjet filmgyártás legnépszerűbb idarabjait szerezte meg az ünnepi filmhétre, így a szegedi mozikban a Kétéltű ember, a Salud Marija (I—II.). a Belorusz pályaudvar, a Bosszúállók, a Bosszúállók újabb kalandjai, az Ordasok között, a Hárem a sivatagban, a Luxustutajon, a Csapajev és Az emir kincse filmeket vetítik. A részletes műsorSzabadság filmszínház November 4-tól 10-ig naponta délután fél 4-kor a Kétéltű ember, háromnegyed 6-tól pedig a kétrészes Salud Marija című filmet vetítik. , Vörös Csillag filmszínház November 11-től 14-ig a Vörös Csillag mozi a Belorusz pályaudvar című filmet vetíti. Fáklya filmszínház November 4-én a Bosszúállók, november 5-én A bosszúállóik újabb kalandjai, november 6-án az Ordasok között, november 7-én a Hárem a sivatagban, november 8-án a Luxustutajon, november 9-én a Csapajev, november 10-én Az emir kincse című játékfilmet mutatja be. A Salud Marija cfmű kétrészes, magyarul beszélő filmalkotás Marija Fortusz őrnagyról, a hős asszony életéről szól Jelenet a Belorusz pályaudvar című filmből V/. Ordasok között cfmű nagy sikerű izgalmas regény filmváltozata a szovjet ünnepi filmhét egyik szenzációja AZ ÜNNEPI SZOVJET FILMHÉT ALKALMABÖL JO SZÓRAKOZÁST KIVAN A MOZILATOGATÓKNAK A CSONGRÁD MEGYEI MOZIUZEMI VALLALAT (x) Siklós János: BORÚS ALKONYA T Második emlék A határúton tolta a hosszú szarvú asztalostallcskát megrakottan bútorral, szerszámmal. A kocsiút szélén ment, ahol nem vájtak mély nyomot a tanyai szekerek. Még nem jártam arrafelé, nem is láttam, hogy milyen a világ a határúton túl. ahol Szeged kisparcellás telepei végződnek és a tápéi, gyevi tanyavilág kezdődik. A Tisza irányába széles puszta húzódott, egészen a szemhatárig. Mellettünk közvetlenül bolgárkertészek szorgoskodtak a paprika öntözését. ÜRV éreztem, hogy mostan kijutunk a világból, mert amerre mentünk, már nem voltak házak, utcák, ember se igen mutatkozott az egy tagba folyó, gazos parlagon. Apám (mögött lépdeltem és gyékényszatyorban tányérokat, evőeszközöket vittem. Gyakrán megálltunk, pihentettük a karjainkat. Ilyenkor kiakasztotta a nyaklót a talicska szarvából és szótlanul nézelődött, Ügy vettem, észre sem vesz, talán azt sem tudja, hogy követem, pedig ott ténferegtem körülötte. Nem értem én ésszel akkor, másodikosztályos koromban, hogy életének egyik legnagyobb csapása alatt nyög. Bezárták a bútorgyárat, megszűnt a munkaköre, a házigazda fölmondta a házat, mivel már nem voltunk lakbérképesek. Mit ls tudott volna mondani nekem, hiszen a panaszától talán életreszólóan megijedtem volna. Szótlanul mentünk, s egyre szaporáztuk a pihenőket. Déltájban aztán megérkeztünk egy nagy síkság közepére. A méhest már messziről megismertem. Ott állt egymagában, mint egy lapos, széles konyhaszekrény, előtte egymás mellett sorban kaptárak voltak a földön. Amikor közelebb értem, láttam, hogv a méhesnek a kaptárakkal bevont elejét most vályog helyettesíti. — Itt vagyunk — szólalt meg végre apám és leemelte a talicska szarváról a vizeskannát. — Hét a ház hol van? — Ez az, fiam — mutatott a méhesre. — Ez? — Ez, fiam, ez a mi házunk — válaszolt csöndesen, aztán odébb ment. Nem fordult felém, sokáig állt magában, a város felé nézett. Oda akartam menni, hogy megkérdezzem tőle: ,.Ml a baj, édesapám?" De féltem, ott maradtam a méhes, meg a talicska között, a melegen sütő, déli napon. Későbben lepakoltunk, aztán újra fordultunk. Estére véglegesen ide költöztünk, ingóságainkat kitalicskáztuk. Apám a méhes mögé rakta a gyalupadot, zöld ládájába pakolta a finomabb vésőket, gyalukat, a falba vert, nagy szögre aggatta a fűrészeket. Az esti szürkület ide irányította anyámat, meg a három kisebb gyereket. Lábasokkal, edényekkel tömött hentesszatyrokkal érkeztek, s fáradtan állták körbe a gyalupadot. Kövér fű és paréj borított piindent. A kisebbekkel leültünk a méhes elébe és néztük a vacsorát fogó, alacsony röptű fecskéket. Ügyesen, sebesen cikáztak a szállongó apró rovarok után. Anyám krumplit hámozott, apám a méhesnek támaszkodva. nézegette a puszta semmit. Hanyatt feküdtem és az ég sötétkék kupoláját figyeltem. Ha összehúztam a szemem, közelebb jött hozzám a sötétkék kupula, és amikor kinyitottam a szemem, följebb emelkedett, a megszokott helyére. Szótlanok voltunk, csak a kisebb gyerekek motoszkáltak a lustán szálló cserebogarak után. — Gyümölcsfákat ültetünk majd — ácsorgott körülöttünk apánk. Néztem rá, de sehogyan sem értettem ezt az új helyzetet. — Lesz majd ^cseresznye, barack, meg szilva, és majd akkor jön ám rátok igazán a jó világ — biztatott bennünket, s közénk telepedett. — Mikor lesz gyümölcs azokon a fákon? — érdeklődtem mohó kíváncsisággal. — Rövid két-három esztendő, s már mutatkozik a termés. Elszomorodtam. — Na. aztán majd jönnek ide szomszédok is. Gyerekek is. Nem szóltam semmit. De ő tovább beszélt: — Építünk majd ide igazi házat. Szépet, igazibbat, mint ahonnan eljöttünk. Megesteledett már, apám csak mesélt nekünk a szabad ég alatt. Lesz majd három szoba, • előszoba, meg konyha, még pince is lesz az épület alatt. Szépen berendezzük a szobákat. Csinál egy nagy Intarziás ebédlőt, meg egy olyan hálószobát, amelyik majd négy ággyal készül. Nekünk majd az. lesz a dolgunk, hogy a szép, nagy fákról szedjük a gyümölcsöt; felét a kasba, felét a hasba. Elszenderegtünk a nyáresti meleg földön. Mindenféle szépet kigondoltam magamban; sereget toborozok majd és én leszek a kapitány, s ha jövök a csatából, vágtatva robogok ide lóháton, megállok a nagy ház előtt, aztán belépek az ajtón, és egészen elfogom a beomló napsugarakat, mert olvan nagy és erős leszek, mint a Kinizsi Pál. Anyám bánatos sírása riasztott vissza a való életbe ... „Földönfutók vagyunk, nincsen semmink, még annyi se, hogy lehajtsuk a fejünket." Sírt-rítt és mondta, hogy istenverte család vagyunk, nincsen egy betevő falat a gyerekek szájába. Anynyira belelovalta magát, hogy ijedtünkben mi is sírni kezdtünk. Melléje kuporodtunk a gyöpön. Hangos, zokogó rimánkodásunk beleveszett az estéli csöndességbe. Apám nem szólt. Távolabb ment tőlünk, megállt, mint a szálegyenes fa, nézett a város felé, s csak állt, állt úgy, mint délben, amikor először megérkeztünk. Anyánk szomorúsága elvitte a reményt; az 6 bánatába beleveszett a ház, az intarziás ebédlő, meg az én seregem és a lovam; elhagyott az erőm, Kinizsi Pált is elfelejtettem. Egyhangúságban teltek a hónapok és lassan-lassan szállingóztak a szomszédok. A városból kiszorultak, meg akiknek veteményes kertre támadt gusztusuk a meglevő városi lakás mellett. A nyár végén megjöttek a földmérők, kijelölték a kétszázötven négyszögöles parcellákat, meg az utcákat és őszre ráírták Szeged város térképére: Üj-Somogyi Telep. Az adókönyvbe meg azt, hogy az 52-es utcában az'1283-as helyrajzi szám a miénk. Évek múlásával aztán fölcsöpörödott a gyümölcsös is, termőre fordultak a fák. Addig azonban sok víz lefolyt a Tiszán, jól megtanultuk, hogy az emberi segítségben, jóindulatban igen, nagyon lehet bízni. Mert ha ezt nem tapasztaltuk volna, aligha érjük meg a gyümölcsfák termőre fordulását. (Hej, csak most is olyan volna az egymás Iránti segítő szándék, de, sajnos nem olyan. Ügy látszik, akkor a gazdag ember már volt annyira jóllakott, hogy a sajátjából is (és nem az államéból) adhatot. A szegény meg a puszta létfenntartásán kívül másra nem gondolt és nem is törekedett. A mai világban, szerencsére, a szegény előtt is kinyílt a gyarapodás lehetősége. Mindenütt, minden fillérre szükség van. Most az állam nem engedi, hogy földön maradjon az* esett ember (de a szomszédoktól, ismerősöktől, rokoniktól bizony, ott maradna). Csak a ház nem épült, az igazi ház késett, meg az igazi kerítés a porta elé. Másfél évtizednyi' idő morzsolódott le apám életéből, mire hozzáfogott — ONCSA-segítséggel — a valódi ház megépítéséhez. Ügy csinálta, ahogyan elmesélte régen, csak a műbútorasztalos munkája — az intarziás ebédlő, meg a négyágyas hálószoba — hiányzott onnan: hiányzott akkpr és mindörökre. Ez már nem is egészen rajta múlott. i (Folytatjuk.)